Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-05 / 260. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 5. Védtelen házfalak LEVELET kaptunk „Dán- fy Benőné és társai” aláírással Kecskemétről, a Széchenyi tér 16, számú házból. Olvasóink a közelmúltban megjelent Az épületvédelem közügy című írásunkhoz fűztek kiegészítést. Színigaz — írják a levélben —, hogy a falba jutó víz mállasztja a vakolatot, de — szerintünk — van ennél nagyobb hatásfokú rongáló ok is. Megfigyeltük: az autóbuszokra várakozva unalmukban egyesek, miközben a falhoz támaszkodnak, fél lábbal rugdos-, sák a vakolatot. Mások a falba vésik, vagy arra ráírják Lennon és egyéb ideáljaik nevét. Ezeket a rongálódásokat nem a talajvíz okozza, hanem az utca embere, aki — tisztelet’ a kivételnek — nem értékeli eléggé, hogy városunkban' a tanács és sok ingatlantulajdonos ezreket, tízezreket költ az épületek tatarozására”. Figyelemre méltó meg- - állapítás olvasóinké. Helyesen látják, hogy a házfalak mennyire védtelenek, mennyire kiszolgáltatottak még a városközpontban is. Az utcákon a házfalak megmutatják, ki mit tud adni, vagy elvenni a közösség javára, vagy kárára. HOGYNE TŰNNE FEL városszerte a nem kevés nyúzott, nemegyszer szándékoltan, erőszakosan rongált házfal?! Van, ahol krétával vonalakat húznak, vagy valamilyen hegyes tárggyal mély karcolásokat ejtenek egyes, járda menti falakon. A minap elnéztem, milyen odaadással dolgozott egy rég nyugdíjas kőmfc vés egy 82 esztendős nénii házán. Egyedül, minden segítség nélkül állított állványt, és olyan jól megcsinálta a vakolást, hogy öröm volt. nézni. A párkányéleket a hajdan díszes ablaknál, végig pontosan meghúzta. Végül a festékes meszelés befogott minden foltot. A néni így ápolgatja (ápoltatja) a házát. Mások, máshol, ahol tehetnék, és ahol volna rá lehetőség, miért nem kapnak kedvet egynémely rozzant homlokzat javítására? Nem hisszük el például, hogy a Horváth Cyrill utcai, egyetlen emeletes épület oldalát, embermagasságban, vagy a Luther udvari ipari szövetkezeti klub és a mellette működő Spartacus Sportkör épületének szemet bántóan hiányos vakolatát ne lehetne elfogadhatóbbá tenni. Minden felsőbb parancs és központi pénzkeret nélkül, akár a szabad idő hasznosításával. Annál is inkább, mivel mind a kettőnek van gazdája. Meg-megáll mostanában sok ember a szépen felújított Szabadság téri banképület előtt. Nézik, csodálják. Van miben gyönyörködniük! S még jó ideig bizonyára, mert a frissen festett falak, az alattuk húzódó üzletek következtében, nincsenek kézzel és lábbal elérhető távolságra. VÉDETTSÉGÜK azonban — jó lenne! • — ha nem csupán ezen múlna. Kohl Antal A ZÖLD FORRADALOM HÁROM FÖLDRÉSZEN Egy milliomos gépkocsivezető Milliárdok kenyere TT A zöld forradalomnak azon- ban kritikusai és ellenzői is vannak. Kifogásokat, véleményeket és bírálatokat olykor a televízióban és rádióban is hallhatunk. Kitűnő szakemberek mondják el téves nézeteiket. Különösen azt hangoztatják, hogy ez nem is olyan nagy eredmény, mert a bő terméssel elért javakból csak a nagybirtokosok részesülnek, a kisparasztok nem. 1978- ban Swaminathan a korábban jelzett nemzetközi szimpóziumon a következőket mondta: A kistermelők az . első évben valóban ragaszkodtak az indiai búzafajtákhoz, de már a második évben tömegesen igényelték az intenzív mexikói fajtákat. A mezőgazdasági kutatóintézetek ingyenes szaktanácsadást nyújtottak a kisparasztoknak. Az állam a kistermelőket rendkívüli hitellel, segélyekkel, műtrágyával támogatta. A nagybirtokosok és kistermelők közös munkájával születtek meg ezek a csodálatos eredmények. A haszonból tehát a kistermelők is részesültek. Állami támogatás Az új búzafajták igényesebbek, több vizet, műtrágyát, jobb agrotechnikát, fegyelmet, gondosságot igényelnek. Ezért is segítette a kormány a kisparaszto- kat is, hogy ne riadjanak vissza a nagyobb költségektől és munkától, mert ezek az új fajták bőségesen meghálálják a nagyobb ráfordítást. Annak ellenére, hogy önellátók, sőt exportálók lettek, még ma is vannak éhező indiaiak. Ez azonban már nem a zöld forradalom rovására írandó. Inkább a többezeréves társadalmi problémák, szokások és hagyományok okaiban keresendők. Sok-sok éves, évtizedes szemléletváltozásra, nevelő munkára van még szükség ahhoz, hogy a bajok megszűnjenek. A hirtelen jött nagy termésbőség tárolási gondokat okoz. Nagyon sok a rágcsáló, az egerektől, ' patkányoktól, verebektől és rovaroktól is nehezen tudják megmenteni a tartalék gabonát. Vallási okokból például nem szabad az állatokat irtani, az élőlényeket pusztítani. Egy kisebb szektához tartozó népesség hívei az utcákon és utakon seprűfélével járnak, s ha valamilyen rovar kerül a lábuk elé, azt megkerülik, vagy elsöprik, nehogy rálépjenek. Néhány ilyen hívő embert láttam a szent városukban, Varana- siban. A kereskedelemmel is sok a baj. Nincsenek még olyan tőzsdei ügyleteik, mint az európai és amerikai országokban. A felsorolt társadalmi és politikai okokat azonban nem szabad a zöld forradalom hátrányául felhozni. Dr. N. E. Borlaug mexikói búzanemesítő a zöld forrdalomban elért munkájáért 1970-ben Nobel- békedíjat kapott. Méltatták azt' a munkáját, amely lehetővé tetté a fejlődő országokban az éhezés megszüntetését. Borlaug nagyon szerény ember. A díj átvételekor többek között ezt mondta: „... E megtisztelő kitüntetés, és elismerés valójában az egész. haladó mező- gazdaságot érte. Á zöld forradalom sok-sok ember közös törekvésének eredménye, ez számos szervezetet, kísérleti gazdaságot, tudóst, alkotót, és az egyszerű földművesek millióit is jelenti.” Érdemes még részletet közölni abból a levélből is, amelyet a díj átvétele előtt az ENSZ mezőgazdasági és élelmezési szervezetének, aFAO-nak írt: „... Meggyőződésem, hogy mindannyiunknak, akik biológiai, élelmezési és • örvendetesen fejlődnek a ga- bonanemesítők nemzetközi kapcsolatai, Dr. M, G. Joshi Indiai genetikus, az Cj.Delhiben működő állami mezőgazdasági kuta. tóintézet tudományos osztályvezetője Kecskeméten magyar tri- ticale.törzsekkei ismerkedik. (Straszer András felvétele) mezőgazdasági problémákkal foglalkozunk, hatékony nyomást kell gyakorolnunk a politikusokra, a hatóságokra és a közvéleményre, hogy a népesség korlátlan szaporodásának veszélyét ne csak lássák ők is, hanem szüntessék is meg, amíg nem késő. Ha ebben tétovázunk, vagy nem ismerjük fel a fenyegető katasztrófát, "akkor a Föld lakosságának robbanásszerű növekedése valóban szét fogja vetni a világot.” A világ össznépessége az 1930. évi kétmilliárdról 1975-ben négy- milliárd lett. Ez a népességrobbanás hatással van a nyersanyag-, az energia-, az ásványi kincs és élelmiszer-forrásokra. A krasznodári búzanemesítő A 30. szélességi fokok között (az Egyenlítőtől északra és délre) Borlaug búzafajtáit több mint 12 millió hektáron termelik. A magam részéről azonos szinten említem meg P. P. Luk- janyenko akadémikust, krasznodári búzanemesítőt. (1973-ban 72 éves korában a kísérleti tenyész- kertjében bonitálás közben érte a halál). Az ő búzafajtái a Föld északi féltekéjén megközelítően hasonló nagyságú területen terjedtek el. Bezosztája—1 nevű fajtája Magyarországon és a környező államokban is forradalmasította a búzatermesztést. Álló- képességét, alkalmazkodóképességét, jó minőségét és termőképességét az új búzafajtákban kitűnően örökítette. Felvetődik a kérdés, ha a világ népessége továbbra is ilyen mértékben növekszik, vajon a tudomány és technika fejlődése képes lesz-e ezután is lépést tartani az élelmiszer-termelésben. A világ gabonaszükséglete 1970-ben 1200 millió tonna volt, de 1985- re 1700 millió tonnára emelke- kedik. Borlaug e téren pesszimista', és felveti a politikusok és kormányok felelősségét. Más tudósok viszont azt a nézetet vallják, hogy a tudománynak és technikának még vannák tartalékai. Nem kell attól félni, hogy az emberiséget képtelenség élelemmel ellátni. Meg kell jegyezni, hogy a világ népességének élelmiszer-fogyasztásában ma is, és a jövőben is meghatározó szerepet játszik a gabona. A húsfogyasztás csak mintegy 5 százalékra tehető. Ezután várható még az a biológiai forradalom, robbanás, amiről már ma is annyit beszélnek, amikor is az egysejtű baktériumokkal és algákkal termeltetik* meg a világ népessége többségének, az élelmiszer legfontosabb alkotórészét, a fehérjét. Feltehetően lesz egy olyan időszak, amikor a világ népessége elér egy állandó szintet, amely után megszűnik a lakosság növekedése. Ezt 20—25 ezer millió főre becsülik. Vannak, akik az 50 ezer milliót is lehetségesnek tartják, amely idő már nincs is olyan messze, úgy 2050 és 207Q körül. Ilyen tömegű embernek pedig — a biológiában bekövetkező robbanás után — még biztosítani tudják az élelmet. Borlaug szerint már má sem műszaki, biológiai, vagy mező- gazdasági probléma a lakosság élelmezése, hanem társadalmi és elosztási feladat. India példája legalábbis ezt igazolja; Nagy feladat vár az agrár-szociológusokra, akik elősegíthetik, hogy a bő termés gyümölcseit a gazdaságilag leggyengébbek is élvezhessék. Az Indiai Köztársaság, ban ez ugyanolyan nagy feladat lesz, mint a zöld forradalom első szakasza, amelyet megnyertek. A második szakasz Sikeres véghezvitele is a mezőgazdaságban dől el, mert itt dolgozik a szubkontinens lakosságának a 80 százaléka. — Itt jegyzem meg, hogy az USA mezőgazdaságában mintegy 4,5 millió ember, 2 százalék a mezőgazdasági dolgozó, akit kiszolgál 10 millió élelmi-. szeripari, kereskedelmi, pénzügyi és 2 millió mezőgazdasági építésügyi és gépészeti dolgozó. Így a mezőgazdaságban dolgozó összes szakember, a kiszolgálókkal. együtt, mintegy 7,4 százalékot tesz ki az USÁ-ban. Magyar gabonaexport Az indiaihoz hasonló zöld forradalom valójában 1960-tól kezdődően hazánkban is végbement. Első eredménye az volt, hogy az ország kenyerét a hazai termésből tudtuk előteremteni, majd a több termésből megkezdődhetett és fejleszthetővé lett a gabona exportja. A martonvásári és szegedi (táplánszentkereszti) búza- és kukoricanemesítők, agro- technikusok e téren élenjártak. Magyarországnak túlnépesedési, élelmezési gondjai nincsenek. A természetes szaporodás nagyon alacsony. A nemzetek sorában valahol a végén kullogunk, éppen csak, hogy nem fogyatkozunk. Hazánkban az élelmezés ugyan fejlett, de kisebb gondjaink azért vannak, elsősorban a lakosság városba tömörülése miatt. Mindazokban az államokban, ahol az élelmiszer-termelés megoldott, sőt fejlett, ott a fogyasztás is túlzott, a túltápláláshoz vezet. Ennek két kellemetlen következménye van: 1. A jóllakott emberek fölöslegben vásárolnak élelmiszereket, s azok egy részét elpocsékolják. Hazánkban áz élelmiszerek mintegy 5—10 százaléka kerülhet a szemétgyűjtőbe. 2. A túlzottan ízletes és jó élelmiszerekből többet eszünk, mint amennyire szükségünk van. Következménye a súlyfölösleg, az elhízás, az- anyagcserezavar, és ne soroljam tovább az ezzel járó gyomor-, szív-, ér- és idegrendszeri egészségi károsodásokat. Egyszóval az éhezésnek és a túlzottan jó táplálkozásnak is megvannak a maga problémáig ellentmondásai. Dr. Kiss Árpád kandidátus, ny. tudományos tanácsadó Előkészítés, felújítás közben száznapos nagyüzem Az ipar speciális területe a cukorgyártás. A gyárak egy évben csupán 100—110 napig dolgoznak, akkor vonják ki a sok-sok vagon répatermésből az édes terméket. A kampány kezdetét a répa beérésének az ideje szabja meg, a mielőbbi befejezést pedig az sürgeti, hogy tárolás közben a termés romlik, cukortartalma csökken; Az év fennmaradó nagyobb részét a berendezések karbantartására, felújítására és a Következő kampány előkészítésére fordítják. Soknak tűnik ez az idő, de a feszített ütemű termelés mellett törvényszerű a gépek és alkatrészek gyors elhasználódása. Hatalmas anyagmennyiségek mozognak a gyáron belül. Az egyik (nem is a legnagyobb) gyárunkban például naponta 500 vagon anyag vándorol. Ebben a 3000 tonna répán kívül 250 tonna a szén és koksz, 100 tonna a 'mészkő, a többi a melléktermék és a kész cukor. Naponta 3000 köbméter víz fogy. Mindezek fel- használásával a gyár naponta 390 tonna cukrot termel. Napjainkban a cukorgyárak legégetőbb problémája a gazdaságosság-hatékonyság növelése. Miután a cukorgyár nagy vízigényű üzem, s hogy takarékoskodjék ezzel az egyre drágább nyersanyaggal, a víz többszörös hasznosításával működik. Az egyik folyamatban használt vizet nem engedik elfolyni, vagy elpárologni, hanem azt egy másik folyamatban ismét felhasználják. A cukorgyáraknak rendszerint saját energiatelepük van, s az általuk termelt energia •— a gazdaságos felhasználás jóvoltából — olcsóbb. A cukor gyártása során a ’ legtöbb részműveletet egymással összekapcsolva -folyamatos üzemű berendezésekben végzik, s kiterjedten használják az ellenáram elvét. Erre példa a diffúzió, amelynek során a répaszeletek és a víz egymással ellenkező irány* mm A * WmB, * • Képünkön: a cukorrépa, feldolgozás gyári mechanizmusa , elektronikus ellenőrző rendszerének egy egysége, amelyet a bolgár Resprom-gyár állított elő — egy kiállításon. ban mozognak, ezzel az eljárással lehet a legjobb hatásfokkal létrehozni a nyerslét. Az sem lényegtelen, hogy a gyártási folyamatból már teljesen kiszorult a kézi munkaerő: A pótkocsis IFA-teherautó simán gördül be a Volán 9-es számú Vállalat telephelyére. A gépkocsivezető 1 Cseh Sándor, mintha csak most kezdené a műszakot, olyan frissen mászott le a vezetőfülkéből, ám borostás ál- lán, fáradtságtól gyűrött arcán az tükröződött, jó néhány száz kilométer van mögötte. .— Mit is mondjak magamról? A honvédségnél 1952-ben szereztem jogosítványt, ott is gépkocsivezető voltam, s 26 éve itt dolgozom ennél a vállalatnál. Tulajdonképpen leszerelésem után ez az első munkahelyem, innen is szeretnék nyugdíjba menni. A múlt év december 31-én összesítették teljesítményeinket, s én is elértem az egymillió kilométert. A hogyanról faggatom, azokról a körülményekről, amelyek lehetővé teszik ezt,az irdatlan sok kilométert anélkül, hogy balesetet okozott volna. — Véleményem szerint a balesetmegelőzésnek a kiegyensúlyozott békés családi élet az egyik alapvető feltétele. Egy ti-: zenegy éves kislányom van, a feleségem gyógyszerész. Engem nap mint nap hazavárnak, s biztos, hogy aggódnak -is értem, ám ha kések, sosem idegesek, mert tudják — s ezt nem nagyképűségből mondom —, megfontolt ember vagyok. Sajnos elég sok közlekedési baleset történik a megyében, az országban figyelmetlenségből, a szabályok ismeretének hiányából. Amikor úton va- gyok, mindig arra gondolok, hogy a másik járműben éppen olyan ember ül, mint én, s ezért keresem vele a partneri kapcsolatot. Nagyon fontos dolog, nem szabad sietni. Cseh Sándor általában a megye közútjait rója a tíztonnás pótkocsis szerelvénnyel, tizenöt évig a FÜSZÉRT-nek fuvarozott, most darabárus. — Nagyon szeretem a gépkocsimat. A kocsi jó, biztonságos, megbízható, s másfél évtizede sohasem hagyott cserben. A vállalat? Ügy érzem nagydh megbecsülnek, hiszen a fizetésem eléri az ötezer forintot, nincs olyan ünnepi alkalom, amikor ne kapnék anyagi elismerést. Igaz, az a brigád, amelynek vezetőhelyettese vagyok, többszörösen aranykoszorús jelvény birtokosa, s jövőre ennél magasabb elismerést várunk. Kétszer kaptam meg a Vállalat Kiváló Dolgozója kitüntetést. Elégedett ember vagyok, szeretem kollégáimat, akik valóban jó barátaim. Ez nemcsak biztonságot, de erőt is ad a munkámhoz. Aki egymillió kilométert tett meg baleset nélkül, vajon szokott-e szeszes italt fogyasztani, éjszaka kimaradni? — ötven éves vagyok, de nem . vetem meg . otthon vacsora után az egy üveg sört. Ennél többet sosem iszom. Nagyon jeles családi ünnepeken szoktunk elmenni szórakozni, iszogatni, de arra mindig -vigyázok, hogyha másnap szolgálatba megyek, alaposan kialudjam magam. Higgye el, nagy öröm számomra, hogy eddig még senkinek sem okoztam bánatot, bonyodalmat. A vállalatnak kárt, s a családomnak bosszúságot. Milliomos gépkocsivezető, olyan millió birtokában, amely nem mindenkinek adatik meg. Tőle, s a többi hasonló milliomostól tanulhatnak a fiatalok. Mi erről a véleménye? — Ügy érzem hozzám mindig bizalommal fordulhatnak azok a fiatal gépkocsivezetők, akik nem szereztek még elég tapasztalatot. Sem bennem, sem többi társamban biztos nem csalódnak ... Mit szeretnék?; Azt, hogy legalább még ötszázezer kilométert vagy talán még többet baleset- mentesen vezethessek. Jó egészségét kívánunk hozzá. Gémes Gábor Nagyító alatt a lakásszövetkezetek a répa lerakásától a cukorzsákok töltéséig minden műveletet gép végez, a legtöbbet teljesen automatikusan, némelyeket pedig már programozott vezérléssel. Az új lakásban a boldog családfő azonnal megállapította, hogy az ablakrésen ki-be jár a szél, hogy az egyik szobában - a szőnyegpadló, alól hiányzik a szigetelőanyag, hogy a másik szoba ajtaját akkor se tudja becsukni, ha megfeszül. Arra gondolt, ha ő ilyen minőségű munkát vé- ■ gezne az esztergapad mellett, egyhamar kezébe adnák a munkakönyvét. Majd azzal a kéréssel fordult a lakásszövetkezet elnökéhez, hogy védjék meg az érdekeit. Az elmúlt hónapokban a népi ellenőrök országszerte megvizsgálták a lakásépítő és -fenntartó szövetkezetek tevékenységét. A bevezetőben említett eset azonban korántsem nevezhető egyedülállónak, ezért felhívja a figyelmet arra, hogy a jövőben a tanácsok műszaki osztályainak és a lakásszövetkezeti tagok érdekeit képviselő szervek munkatársainak nagyobb következetességgel kell eljárniok a lakások ■ műszaki átvételekor. Bár országos tapasztalatokról még nem szólhatunk, egy-egy- megyei vizsgálat megállapításai lehetőséget adnak arra, hogy eltöprengjünk a lakásépítő és fenntartó szövetkezetek időszerű gondjairól és ezek lehetséges megoldásairól. Mert még a korábbi sok vitára ókot adó műszaki átvétel kérdésében is csökkenteni lehet a gondok számát. Bizonyítja ezt az is, hogy van olyan megye, ahol az átvételi bizottság tagjait az átadásra elkísérik a kivitelező vállalat szakmunkásai, akik nyomban kijavítják a felfedezett hibákat. Aligha kell bizonygatni, hogy az említett példa miért érdemes a követésre. Hiszen ezzel a megoldással nemcsak számtalan bosszúságtól kímélik meg a tagokat, hanem nyilván csökkenthető az átadott lakások minőségét kifogásoló perek száma is. Amint azt a tapasztalatok bizonyítják a pereskedés — olykor egy-egy évig’ tartó ideje alatt a hibákat rendszerint nem javítja senki, a lakások állagának megóvásáról, a folyamatos karbantartásról nem is beszélve. Márpedig napjaink egyik halaszthatatlan feladata a sok százmilliós értéket képező nemzeti vagyon folyamatos karbantartása. A halogatás ugyanis csak a gondjainkat szaporítja. Csakhogy a felújítás költségei sok esetben meghaladják a szövetkezetek anyagi erejét.- Szerepet játszik ebben az is, hogy a kis létszámú lakásszövetkezetek működése nem gazdaságos, és anyagi lehetőségeik nem teszik' lehetővé a karbantartással foglalkozó szakemberek alkalmazását. A népi ellenőrök e gond megoldására is találtak követendő példákat. Ahol lehetséges volt — és a tagság éhhez hozzájárult — egyesítéssel törekedtek gazdaságilag erősebb, optimális létszámú szövetkezetek megalakítására. Az egyik megyei vizsgálat szerint legalább ezer otthon gondját kell magára vállalnia egy szövetkezet vezetőségének ahhoz, hogy a lakásszövetkezet gazdaságilag is olyan erőssé váljon, amely képes egy karbantartó brigád gazdaságos foglalkoztatására. Egy másik városban pedig azzal kísérleteznek — a jelek szerint sikerrel —, hogy a kisszövetkezetek közösen hoznak létre és foglalkoztatnak egy-egy karbantartó brigádot. Megint másutt abban látják a felújítás és karbantartás legfőbb biztosítékát, hogy együttműködve a helyi, vagy környékbéli építőipari szövetkezettel előre egyeztetik a felújítás pontos menetrendjét. Mert bár tények igazolják, hogy a lakásszövetkezetek demokratikus fórumai általában működnek, ám olykor két-három alkalommal kell összehívni ezeket a fórumokat ahhoz, hogy határozatképesek legyenek. Előfordul, hogy egy-egy épüléten belül is lassan terjednek a tagtulajdonosokat érintő információk, amiért is néha a fórumokon résztvevő kisebbség kénytelen dönteni a többség nevében. Mindez visszavezethető az adott lakásszövetkezet vezetőségének nem kielégítő munkamódszereire is. Né-, hány példa már szerencsére bizonyítja, hogy azokban a lakás- szövetkezetekben, .ahol gondot fordítanak a szabad idő eltöltését is segítő közös programokra, esetleg a klubélet megteremtésének feltételeit is elősegítik, ott kevesebbet panaszkodnék a lakóhelyi közérzetre és az információk áramlásának hiányosságaira. Ennek pedig szinte egyenes következménye, hogy ezekben a lakásszövetkezetekben a tulajdonosok nagyobb gondot fordítanak lakókörnyezetük formálására is. N. L.
