Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

1981. november 5. • PETŐFI NÉPE • 5

BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI

A régi kecskeméti lovarda

A műemlék fogalomkörhöz díszt, csínt, pompát, meglepőt társítók aligha gondolják a kecskeméti Tóth László Általános Iskola tornaterméről, hogy jeles építészeti emléke, ink között tartjuk számon. A sajnos elrontott park fái mögött, a kecses templom közelében búvik meg, szép környezetben.

Mostani ízlésünk szerint majd-majd sivár a homlokzata. Szinte katonás fegyelmezett- ségü klasszicista stílusban építette Fischer Ágoston helyi pallér és Novák Gergely ács 1H17IJ8-ban. A puritán szellemű városi tanács, a cifrától viszolygó polgárság is túlsá- gosan kopárnak érezte a helyi mesterek munkáját, ezért utólagosan 200 forintért a bejárati részt „díszesebbé tétetni kívánták”. A napóleoni háborúk után .elcsendesülő, megnyugvó, a világ változatlanságában reménykedő magyar úri világ magáénak tudta a mértéktartó, a kiegyensúlyozott, a jól áttekinthető klasszicizmust, amelynek vidékies, vaskos megnyilvánulása a hajdan lovardának készült Czollner téri középrizalitos, azaz a homlokzati felületből előugró falrészes, mélyített ablaktükrös épület.

A kapu feletti magas oromzaton vörös márvány, tojásdad alakú dombormívű címert helyeztek el. A felső korona és az alsó babérénak között metszett szöveg magyar fordításban: „Felséges I. Ferencz császár és

király uralkodása alatt, Ferdinánd hadvezér s ausztriai főherceg gondoskodásából, legmagasabb szolgálatra, a katonaság begya- koroltatása végett, hazafiúi buzgóságból Kecskemét város tanácsa és közönsége építette az 1818-ik évben." Tegyük hozzá, a katonai hatóságok — hogy is mondjam — igen nyomatékos kérésére.

1816. augusztusában egy hatalmas szélvihar alaposan helyben hagyta a II. József által, a mostani Szultán utca elején építtetett sütőházat és magtárt. A városba látogató főhadparancsnok állt elő azzal a javaslattal, hogy ezek helyett a tanács vállalja egy fedett lovarda költségeit.

vr

Színpompás katonai ünnepéllyel avatták föl a „lóiskolát”. Az itt állomásozó Lotha- ringen-vértesezred — mint Hornyik János kitűnő tanulmányából tudjuk — itt ünnepelte kétszáz éves fennállását. Egyenesen a bécsi arzenálból hozatták meg a régi fegyvereket, egyenruhákat és „minden változás egy teljesen felöltöztetett bábú-alakon” közszemlére bocsáttatott. Másnap a halasi kapun kilovagolva nagyarányú hadibemutatót tartottak.

, Évtizedek óta testedzésre, oktatási célokra hasznosítják az érdekes történetü, klasz- szicista régi lovardát.

Heltai — Pásztor

DAGESZTÁNI TALÁLKOZÁSOK II.

Megfordulnak a folyók?

Bárhol jártunk, mindenütt sokat emlegették az ember és a tudomány kapcsolatát. A forradalom előtti Dagesztán igen távol volt a haladó eszméktől. Csak a forradalom győzelme, a szovjethatalom megszilárdulása után születhetett meg a dagesztáni tudomány.

Lenin utasítására

Lenin személyes utasítására, 1924-ben jött létre a. Nemzeti Kultúra Intézete, a mai Tudományos Akadémia elődje. Az akadémia osztályai igen fontos szerepet töltenek be a köztársaság életében, s bizonyos eredményei messze túlmutatnak a határain.

A Gamzatov Cadaszáról — a kitűnő költő, Raszul Gamzatov édesapjáról — elnevezett Nemzeti Intézet például rendkívüli gonddal foglalkozik nemcsak a mai nyelv és irodalom ápolásával, hanem az északról délre vezető történelmi utak kereszteződéseként a nagy népvándorlások, népkeveredések titkainak feltárásával is; Archeológusaik kitartóan vallatják ' a múltat, kutatásaikról gazdag szakirodalom szól. Szoros kapcsolatban állnak a magyar archeológusokkal, az ásatások eredményei sok mindenben közösek.

Részben a múlttal foglalkozik a geológiai osztály is. Egykor föld alatti erők kényszerítették a hegyi képződmények kialakulását, s mivel a Kaukázus fiatal hegység, és még, nem állapodott meg, jól tanulmányozhatók ezek az erők. Ugyancsak nagy feladatot jelent a természeti kincsek feltárása, hasznosításuk legkedvezőbb módjának kidolgozása. Ilyen céllal hozták létre a Geotermikus Intézetet. Munkájuk megalapozta, hogy rövidesen nagy mennyiségű forró vízzel fűthessenek egész városokat.

A tudomány imponáló eredményeiről sokat hallottunk, láttunk, dé a legfantasztikusabb elképzelés még hátra van. Igaz, ez nemcsak dagesztáni kutatók részvételével, hanem az egész szovjet tudomány erőfeszítései révén valósulhat meg.

Arról van szó, hogy a Kaspi- tenger vízállása állandó gondot okoz: fokozatosan összébb húzódik. Kikötőket, rakpartokat, vasútvonalakat kell áthelyezni, üdülőhelyek kerülhetnek távol a tengertől. A szovjet tudósok már korábban megállapították, hogy

délen, a Kara-Bogaz öbölben nagy a víz párolgása, ezért lezárták. Most pedig az egész Kasz- pi érdekében rukkoltak elő a tervvel: a Szovjetunió északi folyóinak „megfordítását” tervezik, hogy a vizükkel növeljék a Kasz- pi-tenger szintjét. A technikai és tudományos eszközöket kidolgozták. A bölcs megfontolás, a következmények mérlegelése viszont időbe kerül. Még nem született végleges döntés. De bárhogy legyen, egy biztos. A tengerrel vívott csatát is az embernek kell megnyerni.

Rasszija győzött

Nagyon régi hagyományai vannak Dagesztánban a szőlőművelésnek. Ezt bizonyítja a leningrá- di Ermitázsban őrzött, az időszámítás előtti VII—VIII. században készült dagesztáni plasztika is. A kétalakos szobor figurái boros ivókürtöt tartanak kezükben, s vidám ábrázatuk a fogyasztás cáfolhatatlan bizonyítékaként szolgál. Vállalva a szebbik nem haragját, a történeti hűség miatt idekívánkozik: feltehetően egv ókori nőnapi ünnepséget örökített meg az ismeretlen művész, hiszen mindkét alak félreismerhetetlenül hölgy.

Később is foglalkoztak szőlőtermesztéssel, hiszen. I. Péter orosz cár idelátogatván megkóstolta a bort, s rossznak találta. Mit szólt hozzá Allah, hogy hívei a legszigorúbb tiltása ellenére is bort fogyasztottak? iNem tudni. Valószínűleg bölcs isten módjára elfordította a fejét. Nagy Pété* viszont intézkedett. Először örmény szőlőtermelőket telepített le a mai Kizljár és Derbent városok köré, majd Asztrahányiból hozatott magyar szőlészeket és szőlővesszőket. Az így készült bor azután „jobb lett, mint az itteniek, ha nem is olyan, mint a magyarországi” — jegyezték fel. Péter tervét I. Katalin fejezte be. Állítólag elhivatta Magyarországról a bortermelő Manor Turkul mestert, aki csodálatos nedűvel viszonozta a bizalmát.

Mondják, annyi bor lett abban az időben, hogy amikor Katalin Kizljárba látogatott, hordókból locsolták előtte az utat, ne porozzon. Így volt-e, nem tudni pontosan, az viszont tény, hogy ma már évente 350 ezer tonna szőlő terem e földön, s a belőle készült borok talán magának Állatinak is ízlenének.

A1 kitűnő borok mellett kbnya- /kot készítenek, pazar minőségben. Többek között a messze földön ismert Rassziját, amely vetekszik a leghíresebb társaival. Mesélik, hogy egy dagesztáni küldöttség ezzel kínálta Franciaországban házigazdáit, akik azt hitték: Napóleon-konyakot isznak, s bizonygatták, ez a vil4g legjobb . itala. A kizljári konyakgyár igazgatója cinkosan nevet, amikor hozzáfűzi a történethez: így győzte le Rasszija másodszor is Napóleont. Aztán büszkén mutatja a sok elismerést, a nemzetközi ver- . senyek okleveleit. Bizonyára nemcsak az itt különösen érvényes házigazdái udvariasság mondatja vele, hogy a budapesti siker,ükre a legbüszkébbek. Ez volt ugyanis az első nagydíjuk. S bár a dagesztán iák állítják, hogy a konyakjuk jobb, mint az örményeké, a kizljári konyakgyár igazgatója kétségtelenül örmény származású.

Magyar Hősök utcája

Mahacskalában arról beszéltek a házigazdáink, hogy . 1918-ban egyedül itt jött létre szovjethatalom a Kaukázusban. Egy szakasz magyar vöröskatona védte a települést, s életüket adták az új eszméért, kitartottak az utolsó szálig. Másnap megérkeztek a vörös csapatok, és többé nem tért vissza a fehér uralom. Így kapta nevét is a főváros: forradalmi erőd. Ma emlékmű idézi a magyar vöröskatonák tetteit, s az egyik utcát a Magyar' Hősökről nevezték elv

Büszkén említette a szergaka- linszkojei járás első titkára, hogy területükön alakult meg a .317. lövészezred, amelyik hősiesen har• Kilátás a 87 ezer lakosú Derbentre.

colt Budapest felszabadításáért, s azóta a budapesti gárdaezred kitüntető címet viseli. Kétezres létszámmal alakult meg az ezred, és 1200 katonát hiába vártak a harcokból haza. A fájdalom nem múlt el az idővel, a hősök emlékezete örök. S talán ezzel kapcsolatban említették, hogy az új telefonközpont magyar gyártmányú lesz, s örömmel mutatták a cipőboltban a magyar szandálokat, az Alföldi Cipőgyár termékeit. Eredményeinket számontartjak, magukénak érzik, mint ahogy azt is tudják, hogy fiaik, apáik áldozata nem volt hiábavaló.

Találkoztunk olyan házigazdával is, aki pohárköszöntőként Pe- tőfi-verset mondott oroszul, másutt a nyelvi rokonságunkat vélték felfedezni, s nagyon csodálkoztak, hogy mi nem tudunk, avá- rul, vagy kumik nyelven. Pár, étivel korábban ugyanis valaki véletlenül a magyar rádió egyik adását fogta, amelyben a szépemlékű Szappanos Lukács, idős kunszentmiklósii táncos elmondta a kun miatyánkot. Dagesztánban megértették a kun nyelvű szöveget, s a nyelvrokonságot számon tartják — átvíve az egész magyar népre. És nem szabad elfeledkeznem a derbenti városi pártbizottság várkapitány termetű, műszaki mérnök titkáráról sem, aki a vár kapujában „Szervusztok, csór -kol^ak benneteket” — köszöntéssel fogadott, majd elárulta: magyar származású a felesége.

Derbent egyébként Dagesztán egyik legrégibb, ma pedig második legnagyobb városa. Kétezer- hétszáz éves várát ellenség nem tudta bevenni, pedig a török, mongol és tatár is ' ostromolta. Földrengés nem döntötte össze, pedig több mint ezret jegyeztek fel eddig belőle. Tűz többször pusztította, de a várfalakra csak az jutott fel, aki barátként érke- ; kezett. Így járt itt Marco Polo és a legenda szerint. Dumas is. Ha vendég jön,' mindig ' földrengés van — tartotta a várlakók hite. S tényleg, I. Péter alig tette be a lábát a kapun, megmordult a föld. De Péter a nagy államférfi bölcsességével fogadta a váratlan eseményt: „Lám, még a hegyek is üdvözölnek”.

Ma 87 ezer ember él Derbent- ben. A fejlődés jelzi, hogy az elmúlt ötéves terv során 3000 új lakás épült, s jelenleg egyszerre öt új gyár beruházása közeledik a befejezéshez. Két színház működik a városban, s készül a harmadik is. A várat valamikor tenger vette körül, de azóta már 4 kilométerrel arrébb húzódott. Így semmi akadálya a híres derbenti szőnyégvásárok megtartásának a vár tövében. Egész Dagesz- tánból hozzák ide remekeiket a híres szőnyegszövők, s a gyakori vásárok híresek messze földön.

(Folytatjuk)

Farkas Gábor

• A régi vár falára csak barátok jutottak fel. (Fotó: Akácz Béla)

A pedagógusok megbecsüléséről

Bács-Kiskun oktatási-nevelési intézményhálózatában több mint tízezren tevékenykednek. Közülük az alsó és középfokú intézményekben hétezerszázhatvan személy rendelkezik pedagógusdiplomával. A mindennapos, sokoldalú iskolai és iskolán kívüli elfoglaltság nem kis terhet jelent azoknak, akiknek az jutott osztályrészül, hogy korszerű eszközök és célravezető módszerek segítségével formálják, gazdagítsák a jövő felnőttjeit; Éppen ezért nem lehet közömbös-számukra, hogy milyenek a pedagógusok életkörülményei, hogy vheny- nyire becsüli meg őket társadalmunk. Erről beszélgettünk a napokban a megyei tanács székházában. Az eszuiecserén részt vett Krajcsovicz Mihály művelődésügyi osztályvezető, Szigeti Péter pénzügyi osztályvezető és Szűcs Sárjdor, a Pedagógusok Szakszervezete megyei titkára, s lapunk munkatársa. A feltett kérdésekre atz illetékes vezetők közösen fogalmazták meg a válaszokat.

— Hogyan ítélik meg Önök Bács-Kiskun „pedagógustársadalmának" a helyzetét általában? Allnak-e rendelkezésre adatok arra nézve, hogy' milyenek a kereseti viszonyok és az egyéb anyagi források? összehasonlítva mán értelmiségi területekkel, milyen kép alakul ki előttünh nevelőink anyagi megbecsülésével kapcsolatosan?

— 1980-ban a végső összesítés szerint négyezer forinton felül volt a pedagógusok átlagbére, az alsó- és középfokú oktatási intézményekben. 1976-hoz képesít huszonkilenc százalék volt az: emelkedés. Ehhez hozzájárult tér- ' mészetesen az időközben bekövetkezett bérrendezés. Ha a "más értelmiségi pályákon dolgozók fizetésével összehasonlítjuk a pedagógusok átlagbérét, nem mu- - tatkozik számottevő különbség. Az egészségügyi dolgozók — konkrétabban az' orvosok és gyógyszerészek — átlagbére ugyan mintegy huszonöt százalékkal magasabb, ám ugyanakkor- az utolsó öt év alatt náluk ki - sebb arányú volt a növekedés. Az elfogadható összhangra ir á- nyuló tendencia ebben is megn’iu- tatkozik.

— Eléggé közismert, h ogy az alapbér és az átlagjövedelem közötti különbség olykor szembetűnő. Miből adódi k ez elsősorban a pedagógusolt körében? Közelebbről: niilyen egyéb — iskolán belüli' és kívüli — forrásokból egészíthetik ki a keresetüket? Milyen módon javíthatják éle tszínvonalukat a törvényesen megengedett keretek között ? Van-e erről felmérés, kimutatás?

— Tény, hogy a pede.gógus-ér- telmiség az életvitelhez' szükséges anyagi feltételeket csak többletmunkával . tudja magának megteremteni. A túlói.-ák, a szakkörvezetési díjak, ;a sportköri órák tiszteletdíjai, nz egyetemi előkészítők, tanulószobái korrepetálások ááijai emelik meg a kereseteket. De id.e sorolhatóak a TIT-előadások, tanfolyamok vezetésének a díjai., falun az illetményföld használatából eredő jövedelmek. Itt említjük meg, hogy a pedagógusok többsége elsősorban a hivatásából eredő dolgokkal foglalkozik.; tehát alapjában nem vonja el a figyelmét a pedagógiai munkától a több' kereset céljából történő igyekezet. Ezt segíti elő -egyebek mellett az is, hogy a kormány életszínvonalstabilizálására vonatkozó politikájának alapján a bérszínvonal növekedése csaknem elérte az évi öt százalékot.

— Amikor a pedagógusok növekvő feladatúiról beszélünk. s ezzel összefüggésben a nevelők anyagi és erköcsi. megbecsüléséről, lehetetlen megkerülni a kérdést: milyenek áltálában az oktatásügy szakembereinek a lakásviszonyai? Kijelenthetjük-e nyugodt lélekkel, hogy a lakásgondok nem Zavarják a rendszeres oktató-nevelő munkát?

— Mivel pontosan tudjuk, hogy a lakásgondok akadályozzák a jó közérzetet, a rendszeres, folyamatos és színvonalas munkát, egyik alapvető törekvésünk ezek megszüntetése. A helyi tanácsok segítségével növelni tudjuk az állami bérlakások számát, hathatósan hozzájárulhatunk a peda- góguslakás-építésekhez, valamint a kedvezményes hitellel történő saját családi házak felépítéséhez. Mindezek ellenére még akadnak tennivalók, jelentkez- . nek ilyen jellegű gondok, elsősorban a városokban. Bonyolítja a helyzetet, hogy bár néhol lakással hirdetik az állást, még- sincs jelentkező.

— Bács-Kiskun megyében konkrétan hány pedagógus részesült anyagi támogatásban — mondjuk az elmúlt esztendőben — abból a célból, hogy enyhítsenek a lakásgondján?

— 1980-ban megyénkben hetvennyolcán kaptak pedagógus építési Icölcsönt lakásonként, kétszázhúszezer forintos összegben. Ez. a szám ebben az évben tizeneggyel emelkedett. Négy család

csaknem ugyanekkora megyei hozzáj árulássaj a helyi tanácsok támogatásáva.l kapott új szolgálati lakást. Ügy érezzük, hogy ez a tény nem hagyható figyelmen kívül.

— jAz anyagiak mellett nélkülözhetetlen és serkentő az erkcjlcsi megbecsülés is. Ezzel kapcsolatban mit tudnak elmondani?

— Az évente ismétlődő pedagógusnapok fokozottan ráirányítják a figyelmet nevelőinkre. A. tapasztalatok azt mutatják, hogy az óvónők, tanítók és tanárok egyaránt köztiszteletnek ö'rvendenek. Az egyes szülők és sí társadalom részéről bizalmat, megbecsülést kapnak. Hogy a kormányzat és a szakminisztérium milyen figyelmet fordít erre, mutatják az évente odaítélt kitüntetések is. Az utóbbi két évben öten kaptak Munka Érdemrendet, ketten Apáczai Csere-dí- jat, tizenkettőn Kiváló Pedagógus kitüntetést. Továbbá csaknem kétszázötvenen vették át a Kiváló Munkáért, tizenöten a Szocialista Kultúráért kitüntetést. és százhatvanöten részesültek miniszteri dicséretben. Úgy gondoljuk, hogy ezek a számok önmagukért beszélnek.

— A pedagógusok körében ismertté vált a 3/1981. számú elnöki utasítás a tanácsi költségvetési szervek dolgozóinak erkölcsi és anyagi megbecsüléséről. Ezt néhol vegyes érzelmekkel fogadták az érintettek. Miért volt szükség erre az intézkedésre, és valójában mi a lényege a változásnak?

— Egyértelműen ki kell jelentenünk, hogy a jutalmazási elvekben nincsen változás. A megyei tanács elnöke a pénzügyminiszter rendeletére és a Minisztertanács Tanácsi Hivatala által kiadott irányelvekre alapozva, az ágazati szakszervezetek egyetértésével adta ki az említett utasítást. Ebben többek között szó van az állami kitüntetésekre való előterjesztés szabályozásáról, a munka szerinti elosztás érvényesítéséről, a béraránytalanságok megszüntetéséről, a bérmaradványok célszerű felhasználásáról. Az utasítás alapvető célja, hogy a megfelelő hatáskörrel rendelkező kinevezők és bérgazdálkodók célratörően és hatékonyan éljenek jogaikkal, s a munkavállalók kellő időben kapják meg az erkölcsi ' és az anyagi elismeréseket. Mert csakis ezáltal érhető el a jó munkát végző dolgozók stabilitása és megbecsülése; valamint az, hogy alkotó módon vegyenek részt a mindennapi munkában. A pedagógusok körében itt— ott megmutatkozó elbizonytalanodás és ellenérzés onnan adódik, hogy nem ismerték' meg pontosan, vagy félreértették az utasítás lényegét. Azt például, hogy á tárgyévben fel nem használt béralap a következő évben a kiemelkedő munkát végzők jutalmazására fordítható. Tehát például az 1981. évi bérmegtakarítás, bérmaradvány 1,982-ben jutalmazásra felhasználható. Azt is el kell itt mondani, hogy intézményeink egy részében túlzások voltak tapasztalhatók a jutalmazásokban. Gondok mutatkoztak a feladatok teljesítése és ennek elismerése összhangjában. Az a megítélésünk, hogy minden." nemű többletmunkát elsősorban bérben kell elismerni. Ez jusson abban kifejezésre, hogy aki többet dolgozik, ánnak több is legyen a jövedelme. Ném követhető az a gyakorlat, hogy helyettesítés esetén a bérmegtakarítás terhére jutalmat fizetnek ki.

— Egyértelműen kijelenthetjük, hogy az elnöki utasítás alapvetően jól szolgálja a megye ágazati bérgazdálkodását?

— Feltétlenül. Az új rendszer tervszerűbbé teheti az anyagi elismeréseket, mert az intézmények vezetői már év elején tudják, hogy milyen-keretekkel rendelkeznek. Ezért helyes az, ha valamennyi intézményben munkaügyi szabályzatban rögzítik az anyagi elismerés és jutalmazás elveit.

Varga Mihály