Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-05 / 260. szám

1981. november 5. • PETŐFI NÉPE • 3 Érdekvédelem és szövetkezeti demokrácia Beszélgetés dr. Czimbalmos Bélával, a TOT főtitkárával Termelőszövetkezeti mozgalmunk decemberben tartja ne­gyedik kongresszusát, A legfőbb testület számot ad az MSZMP XI. kongresszusa, valamint a Központi Bizottság 1978. március 15-i határozata alapján végzett munkájáról. Meghatározza a párt XII. kongresszusának határozataiból és a VI. ötéves tervből adódó szövetkezetpolitikai teendőket. A két szövetkezeti kongresszus közötti időszak eredményeiről beszélgettünk dr. Czimbalmos Bélával, a Termelőszövetke­zetek Országos Tanácsának főtitkárával. — Milyennek látja a szövet­kezeti mozgalom fejlődését a termelésben, a műszaki fej­lesztésben? — A közös gazdaságok dolgo­zóinak áldozatkész munkája nyo­mán az V. ötéves tervben a nö­vénytermesztés 18 százalékkal' ha­ladta, meg az 1975. évit. A ke­nyérgabona- és a kukoricaterme­lés magas színvonalon folyik. Egyenletesen növekedett a cu­korrépa, a napraforgó'és a lucer­na hozama, s még sok tartalék rejlik a rét- és legelőgazdálkodás­ban, a melléktermékek hasznosí­tásában. Ot esztendő alatt 24 százalékkal bővült az állatte­nyésztés. A háztáji és kisegítő gazdaságok termelése pedig 1980 végére meghaladta a 34 milliárd forintot, ami a mezőgazdasági össztermelés csaknem harmadát teszi ’ki. Az elmúlt öt évben hi­tellel és állami támogatással együtt 85 és fél milliárd forint értékű beruházás készült el. A szövetkezeti, vagyon eléri a 160 milliárd forintot, ami 68 százalék­kal több mint 1975-ben volt. A nagyüzemeknek csaknem egynegyede, másfél millió hektá­ron nehézségekkel küzd a gazdál­kodásban. A kedvezőtlen termő­helyi adottságok, a költség- és ár­viszonyok ugyanis nem állnak arányiban a fejlesztésekkel. Mint­hogy ezeknek a gazdaságoknak a termékeire is szükség van, felka­rolásuk, ösztönzőbb támogatásuk társadalmi érdek. A Miniszterta­nács határozata szerint január 1- től módosulnak a mezőgazdasági nagyüzemekre érvényes ár- és pénzügyi szabályozók egyes ele­mei: Ennek megfelelően új intéz­kedések ösztönzik a kedvezőtlen termőhelyi adottságú, az átlagos­nál gyengébb minőségű földeken gazdálkodó üzemeket. Az eddig kedvezőtlen adottságúnak nem jelölt, de átlagosan 17 aranyko­ronánál nem nagyobb értékű szántókkal rendelkező nagyüze­mek 1982. január 1-től külön ár- kiegészítést kapnak a gabonafé­lék, a vágómarha és a vágójuh, valamint a bogyós gyümölcsök ér­tékesítése után. — Hogyan működtek a de­mokratizmus fórumai a szövet­kezetekben? — Az önkormányzat számos új vonással gazdagodott és szerveze­te igazodott a megváltozott szö­vetkezeti méretekhez. Ezzel még inkább alkalmassá vált a tagok döntési és ellenőrzési jogainak gyakorlására. A legfőbb fórum továbbra is a közgyűlés; jelentő­ségét nem csökkenti, hogy hatás­köre mérséklődött. A küldöttgyű­lés ma érdekegyeztető szerepet tölt be. Az úgynevezett munka­helyi kisközösségek pedig fontos fórumai lettek a szövetkezeti de­mokrácia gyakorlásának. Segítik a munkahelyen dolgozó tagok, családtagok, alkalmazottak jogai­nak és kötelességeinek helyes és érdemi gyakorlását, a közösségi tudat, a felelősségérzet fejleszté­sét. Ezeket kívánjuk erősíteni a nyolcvanas években is. A két kongresszus között ja­vult,a káder- és személyzeti mun­ka á közös gazdaságokban és en­nek nyomán a szövetkezetek ve­zetése is erősödött. Egyre több jól felkészült és vállalkozó szel­lemű vezetővel gazdagodik a moz­galom. A Termelőszövetkezetek Országos Tanácsa rendszeresen élt a kormányzati munkában va­ló részvétel1 lehetőségével. Megfe­lelő együttműködést alakított ki a minisztériumokkal, valamint a szövetkezetek működésében és gazdálkodásában érdekelt orszá­gos . intézményekkel, ezzel is hoz­zájárulva a mozgalom. támogatá­sához. — Hogyan valósult meg az érdekvédelém a gazdaságok­ban? — Történelmi jelentőségű, hogy befejeződött a nemzedékváltás a termelőszövetkezetekben. Ma már a közös gazdaságok alapítóinak csupán tíz százaléka dolgozik. Helyükbe fiatalok léptek, akiket vonz a mezőgazdaság. Az elmúlt öt esztendőben a termelőszövetke­zeti tagok biztosítási ellátása a tölbbi dolgozóéval azonos színvo­nalra került, így például meg­szűnt a nyugdíjkorhatárban le­vő különbség is. A szövetkezeti nyugdíjasok száma ma már meg­haladja a fél milliót. Évről évre többen kapnak ugyanolyan össze­gű családi pótlékot, mint a mun­kások, alkalmazottak. A gazdasá­gok anyagi erejükhöz mérten ja­vítottak a tagok szociális helyze­tén, megszervezték az üzemi ét­keztetést, a munkásszállítást. Ked­vező hatással volt a tagok élet­körülményeire a fizetett szabad­ság rendszeresítése, a munkahe­lyek. korszerűsítése, a- kulturális és sportrendezvények szervezése. A szövetkezetek jelentős erőfe­szítéseket tesznek dolgozóik la­kásépítésének támogatására, de a reális igényeknek csupán egy ré­szét sikerült kielégíteni. — Lezárutí, a kongresszusi irányelvek vitája. Ezek során milyen tapasztalaitokat szerez­tek a nagyüzemekben? — Különösen sok bírálat érte a félvásárló vállalatokat, a mező- gazdasági gép- és alkatrész-ellá­tást. Ezen a VI. ötéves tervidő­szak során feltétlenül javítani kell. Szó. esett arról, hogy a szö­vetkezetekben dolgozó szakembe­reket jobban meg kell becsülni, letelepedésüket támogatni kell. A kongresszus célja, hogy a szövet­kezeti törvény módosításával és egyszerűsítésével a tagság és a nagyüzemek kapcsolata erősödjék. Napirendre kerül az a javaslat, amely azt szorgalmazza, hogy az ipari és mezőgazdasági üzemek­ben egységes legyen a gyermek- gondozási, az öregségi és a rok­kantsági segély, valamint az öz­vegyi nyugdíj. Szó lesz arról, hogy egészségügyi és kulturális fejlesztésekkel a falu és a város közötti különbség tovább mérsék­lődik. Ezeken kívül az MSZMP XII. kongresszusának szövetke­zetpolitikai határozataiból adódó feladatok szerepelnek majd a beszámolóiban. Az életszínvonal megőrzése, a melléküzemági te­vékenység felkarolása, a közös érdekeltség alapján a nagyüzem és a háztáji gazdasági egységének elmélyítése, a gabona- és hősprog­ram megvalósítása. Ezek mind gazdasági, társadalmi életünk to­vábbfejlesztését szolgálják. M. K. A dió nem olyan kemény Sokszor hallani olyan emberekről, akik megszállottjai valamilyen fogla­latosságnak. Bélyeget gyűjtenek, intar­ziát készítenek, kertészkednek. Szép Ferenc MHSZ-klubtitkár. Ezt a funk­ciót csak elkötelezettségből, megszál­lottként lehet igazán jól ellátni. Baján az MHSZ városi Ifonvédelmi Klubja állandóan a szervezés, a megalakulás, a kiválás állapotában levő szervezet. Ez magyarázatot kíván. — Az úgy van, hogy a klub lövész vagy más szakosztálya szer­vezni kezdi az aktivistákat egy- egy üzemben, vállalatnál. Néhány hónap alatt megteremtődik a sta­bil létszám, s egy-két szakosztály­ival megalakítják a honvédelmi klubot. Ezért lövészszakosztályunk nem nagy létszámú, mindössze negyven-ötven tagot számlál. Tar­talékos szakosztályunk két válla­latra épül, itt kialakult á törzse gárda. Ezekből az aktivistákból képezzük ki a lövészetvezetőket, közülük választjuk ki a szakosz­tályvezetőket, és természetesen a tájékoztató oktatás előadóit. Űj a motoros szakosztály, egy­re hagyobb teret hódít a fiatalok körében. Kis- és nagymotorosoik számára ügyességi és túraverse­nyeket rendeznek, de helyet kap ebben a sportágban á hazai tájak, nevezetességek megismerése is. A néhány hónapja, működő motoros szakosztály tagjai már kéthetes túrán Is részt vettek. Szép Fe­renc igazi nagy szerelnie azonban a sárkányrepülés. — Ez év januárjától működik ez a szakosztály, harmincöt ak­tív taggal, akik iközött diák, ta­nár, mérnök, szakmunkás van. Életkoruk is széles skálán mozog, 18-tól 40-ig. Jelenleg hét sárká- nyunk van, de tizet építünk, s ezen kívül két motorost is. Kel­lenek a gépek, hiszen tíz „A" vizsgás pilótánk van. Hol lehet Baján elrugaszkodni, hacsak nem a Türt-emlékmüröl, de otnman legfeljebb a Sugovicá- ba, vagy a Dunába. A lelkes gárda tehát rendszeresen kijár a szálkái dombokra, ahol megszerezhető az „A” vizsga. A Bajai Mezőgazdasá­gi Kombináttól egy kiselejtezett Moszkvics Combit kaptak, rend­behozták — négy hónap munkája kellett hozzá —, azon szállítják a gépeket. Az oktatásban is ön­ellátók. Szép László már „C" vizsgát tett és oktatói képesítést szerzett, ö tanítja az első szárny­próbálgatásokra társait. A jövő? Biztatónak ígérkezik,, egy-két or­szágos versenyen szeretnének bi­zonyítani. — Mondanom sem kell, a leg­vonzóbb u klubban a lövész- és a sárkányrepülő-szakosztály. Ezek szinte önmagukat szervezik, no, azért mi sem vagyunk tétlenek. A tagsági díjat magunk állapít­juk meg, s a sárkányrepülőknél ez ötven forint havonta, de így is válogatni lehet a jelentkezők kö­zött ... A támogatás? Igen, ez a legkeményebb dió, amelyet jó lenne feltörni. Ha több pénz áll­na rendelkezésünkre, több, az ér­deklődési körnek megfelelő szak­osztályt lehetne működtetni. Ügy tűnik, ez a bizonyos dió mégsem olyan kemény, mint ami­lyennek látszik, hiszen lelkes szervezők, fiatalok megtalálták a sárkányrepülés megteremtéséhez is az anyagi alapokat. Az MHSZ városi titkára jól fogalmazott: — Egy-két lelkes ember, jó öt­let, némi utánajárás és lehet Ba­ján vízisí-, motorcsónak-szakosz­tály is. Várjuk a folytatást. Gémes Gábor Korszerű szerelőeszköz­család a mezőgazdasági gépeknek A mezőgazdasági gépek jobb kihasználására korszerű új szerelési technológiákat alakí­tottak ki összefüggésben azzal, hogy — a MÉM adatai szerint — egy traktorra jutó 100 üzem­órát általában 20—40 órás ja­vítási szünet követ és egyebek között emiatt csökken a szán­tóföldi munkák gazdaságossá­ga. A jelentős kieső idő főként azzal magyarázható, hogy a nagy teljesítményű, bonyolult munkagépek gyors ütemű el­terjedésével nem tartott lé­pést a fejlődés a javítóműhe­lyekben. A gazdaságok gépja­vító műhelyeiben zömében spe­ciális berendezésék és szerszá­mok nélkül javítják a gépeket, egyebek között hiányoznak a gépek szétszerelésiéhez szüksé­ges korszerű eszközök. A MÉM Műszaki Intézetének koordinálásával több mezőgaz­dasági nagyüzem korszerű sze- relőeszköz-családot alakított ki. Az üzemi próbákat a Lajta- , hansági Állami Gazdaságban végezték el. Itt mérésekkel ál­lapították meg, hogy a korsze­rű szerelőszerszámokkal egyes géptípusok javításának átfutá­si idejét 4—6 nappal lehet rövi­díteni. Egyebek között univerzális traktorrészegység-kiemelő- . két gyártanak már sorozatban. A mezőgazdasági nagyüzemek vállalkoztak az. új szerkezetek gyártására; a Lajta-hansági Állami Gazdaság és a Komáro­mi Állami Gazdaság kapcsoló­dott be ebbe a. munkába, s a program keretében szerkezete­ket készít a Debreceni Agrár- tudományi Egyetem mezőgaz­dasági gépészeti főiskolai ka­rának mezőtúri tanüzeme is. (MTI) Irí^ÉYESfAITÁMPÖNTRENDSZERlI^^MH A tanyára is eljut a küldemény • Fekete Lajos a Baski-tanyai támpont külde­ményeit helye­zi levélszek­rénybe. • A három főfelügyelő. Ferrő ' Ferenc, Vámos László és Szili József. • Tíz évvel ezelőtt készült Szili József felvétele: Papp András ta­nácstag nyilatkozik Gál Jolánnak, a tv-híradó riporterének. A kunszentmiklósi postahivatal legbelső szobájában három 1925- ös születésű (azaz: egymásnak gondolatát is értő) főfelügyelő emlékezik vissza egy tíz évvel ez­előtti napra: 1971. november 2- ára. Félre ne vezessük az olvasót! Hőseink visszaemlékezésének tár­gya nem valamely csűrcsavaros bűncselekmény felgöngyölítése, minthogy főfelügyelői rangúkat nem a rendőrség kötelékében, ha­nem a Magyar Posta állományá­ban érdemelték ki. A tíz évvel ezelőtti esemény azonban min­denképpen megérdemli az ismé­telt rágondolást: 1971. november 2-án kezdődött a támpontrend­szerű kézbesítés- Bács-Kiskunban (s persze az országban), közelebb­ről pedig Kunszentmiklóson. Há­rom főfelügyelőnk — Ferró Fe­renc, a kunszentmiklósi postahi­vatal vezetője, Szili József, a Posta Vezérigazgatóság és Vámos László, a Szegedi Postaigazgató­ság főelőadója múlhatatlan érde­meket szerzett az ügyben: ők ta­lálták ki az egészet... Szili József: A felszabadulás után csak valamikor az ötvenes évek elején került a posta kezé­be a levelek, újságok, egyéb kül­demények külterületi kézbesítése. Azelőtt a tanács intézte a dolgot: mezőőrrel, vadásszal, alkalmi ar- rajáróval továbbíttatta, amit kel­lett. 526 körzet volt az ország­ban, nagyjából ugyanennyi határt járó emberrel. Az ötvenes évek­re alakult ki az a politikai célki­tűzés, hogy mindenhová járjon postás, ezért 1800-zal növelték a létszámot, ami változatlan is ma­radt ezután. Csak a feladat ne­hezedett: ugyanannyi embernek mind több és több munkája lett. Már-már oda jutottunk — egy­mást érték a fölmondások —, hogy veszélybe került a külterü­leti kézbesítés... E veszély 1971. november 2-án múlt el. Külföldi példák nyomán Ferró Ferenc dolgozta ki a tám­pontrendszert, aminek a lényege az: a posta addig viszi a külde­ményt,, ameddig gépi erővel bír­ja, bizonyos előre meghatározott helyeken névre szóló, zárható pos­taládákba helyezi, s innen a cím­zett maga viszi el. A rendszer hátránya, hogy az embereknek bizony meg kell tenniük bizonyos távolságot az újságjukért, előnye viszont, hogy megkapják az újsá­got... Papp András kunszentmiklósi tanácstag mondta a tévéseknek: — Olyan ez a külterületi tám­pontrendszerű kézbesítés, mint a téeszesítés: azt se akartuk na­gyon, féltünk is tőle, most meg...? — .harapta el nagyvonalúan és sokatmondóan a mondat végét. 2300 helyett most már csak 1550 külterületi járás van, ebből 356 működik a támpontos rendszer­ben Magyarországon, ami más­képp szólva azt jelenti, hogy a tanyai lakosság kétharmada ré­szesül e szolgáltatásból. Noha Kisújszálláson, Hajdúszoboszlón és Cegléden egyszerre kezdődött a kísérlet, a legnagyobb siker Bács-Kiskunban, s ráadásul, Kun­szentmiklóson következett be. — 1971 előtt nyolc kézbesítőnk járta a határt — mondja Ferró Ferenc —, s 530 családnak vitt összesen 127 újságot. Most elég egy ember (meg persze a terep­járó) ahhoz, hogy 423 családnak 469 lapot vigyen. Tíz év alatt, so­rolhatnám, hogy mi nem volt, de a legfontosabb: a küldemény min­dig megérkezett! Szeretik az em­berek a postást! Régen pálinká­val kínálták, hadd melegedjék. Most a termoszból forró kávét ön­tenek neki. Van öregember, aki bár soha nem kap levelet, újság­ra sem fizet elő, de naponta oda­ballag a támponthoz. Megkérdezi a postást: mi újság a világban ... Minden történetnél többet mond a támpontrendszer hasznáról né­hány szám. Tíz éve 211 külterü­leti címzettel indultak- Most 1340 támponton 38 990 címzett neve olvasható. A küldemény mindenhová, min­denkihez eljut. A három főfel­ügyelő joggal elégedett... B. J. Kossuth-könyvek ifjú vásárlói Sikerrel zárult az Egy diák — egy könyv” akció első éve A Kossuth Könyvkiadó Bács- ' Kiskun megyei kirendeltsége, a megyei KISZ-bizottság és a me­gyei tanács művelődésügyi osztá­lya az 1980—1981-es tanévvel • kezdődően először hirdette meg az „Egy diák — egy könyv” ak­ciót. A múlt év augusztusában kiadott felhívás egyebek között hangsúlyozta: „A mozgalommal azt szeretnénk: elérni, hogy a fiatalok között fokozódjon a po­litikai műveltség iránti igény, hogy megismerjék pártunk poli­tikáját, annak tevékeny megvaló­sítójává váljanak, s hogy felkelt­sük tanulóifjúságunkban a szo­cializmus építésével kapcsolatos ideológiai-politikai kérdések meg­ismerésének a szándékát.” A felhívásra a megye negy­venhárom, gimnáziuma, szakkö- . zépiskolája és szakmunkásképző intézete közül tizennyolc vett réi.zt az akcióban. Már ez siker- - nek könyvelhető el, akkor is, ha' a mozgalomba bekapcsolódott is­kolák az összesnek a felét sem te­szik ki, s ha túlzottan szerény volt a szakmunkásképzők tanulói­nak a részvétele. Az akciót — első évről lévén szó — ennek ellenére eredmé­nyesnek kell tekinteni. Az érté­kelésre a napokban került sor. E szerint több mint százhatvanezer forint értékű könyv talált gazdá­ra a tizennyolc iskola több mint hétezer-egyszáz főnyi diákseregé­ben. Egyebek között a „Népszerű történelem” sorozat, a lexikonok, a kézikönyvek és a marxiz­mus—leninizmus klasszikusainak a kiskönyvtára iránt érdeklődtek a legtöbben. A jutalmakat az egy főre jutó 'vásárlási érték alapján ítélték oda az iskoláknak két ka­tegóriában, a gimnáziumoknak és szakközépiskoláknak s külön a szakmunkásképzőknek. A középiskolák közül első lett a kecskeméti Berkes Ferenc Ke­reskedelmi Szakközépiskola. Diákjai csaknem tizenhétezer fo­rint ^ értékű könyvet vásároltak, s ennek az egy főre jutó értéke több mint hatvannégy forint. Az iskola megkapta az elsőnek kijá­ró vándorzászlót a Kossuth Könyvkiadótól, s háromezer fo­rint értékű ■ könyvjutalomban ré­szesült. A második helyezett kis­kunhalasi Szilády Áron Gimná­zium kétezer, a harmadik helye­zést elért bajai Tóth Kálmán Gimnázium pedig ezerötszáz fo­rint értékű könyvvásárlási utal­ványt kapott. . A szakmunkásképzők szeré­nyebb eredményeit szerényebben jutalmazták. A kecskeméti Egész­ségügyi Szakiskola tanulói több mint huszonöt forint egy főre ju­tó könyvvásárlási értékkel érde­melték ki az első helyezést. Megkapták a Kossuth Könyvki­adó vándorzászlaját, s ötszáz fo­rint értékű könyvjutalommal ho­norálták az akcióban való részvé­telüket. A kiskunfélegyházi me­zőgazdasági szakmunkásképző valamint a bajai Kereskedelmi és Vendéglátóipari Szakmunkásképző Intézet ötszáz-ötszáz forintos vá­sárlási utalványt válthat be köny­vekre. * Az „Egy diák — egy ^itönyv” akciót e tanévre ismét meghir­dették az említett megyei szer­vek. Azt remélik, hogy — felis­merve a politikai könyvterjesztés jelentőségét — további iskolák tanulóival bővül a Kossuth-köny­vek ifjú vásárlóinak tábora. R. M.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom