Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-01 / 257. szám

1981. november 1. • PETŐFI NEPE # 3 A párt újjáéledése Ir* *• fitté* NÉPSZRBRDSÁ G I«Ä, Mtmlirf 3. . A MAGVAK SHH.WUt'fK Ml Nk'ÁSPÁHT L APJA I I ■« m'imim jásos mi * lémtsTt**;, h budapesti wat^tancsai és fomóalm eret i%/ , i ' Ai* .. I ... a . «ao jelentőségű taaácskiósa Pártunk védi nemzeti becsületünket a demokrácia és a szocializmus ügyét Mmpmlnkuié a .ftuf/pjar Saar in I ixtu $9ui%kú*püri z- *r**+”*y A Központi Vezetőség 1956. jú­liusi ülése után a pártszervek or­szágszerte a megújhodás szándé­kával, bizakodóan néztek előre. A politikailag élénk revizionista csoport, és a demokratikus rend megdöntésére már jó ideje készü­lő ellenforradalmi erők azonban egyre inkább tért hódítottak. Meg­tévesztő jelszavaikkal úgy állítot­ták be szándékaikat, mintha a hi­bák kijavítására törekednének. A helyzet megváltoztatásáért küzdöt­tek — vitathatatlan célokkal — a párton belül is. .Egészséges törek­vés lakozott a párt köré felsora­kozó milliókban is. De a dema­gógia, annak nyugatról való táp­lálkozása, a tényleg elkövetett hi­tték eltúlzott tálalása rontotta a tisztánlátást és ez a jobboldali erők malmára hajtotta a vizet. De a jó szándékba vegyültek bírálandó elemek. Szenes Iván, a Kommunista Párt újjászervezé­séről szóló könyvéből tudjuk, hogy „A párt ellenforradalom alatti helyzetére vonatkozóan különös figyelemre tartott számot az MDP Bács megyei szervezeteinek tevékenysége. 1956. október 20-án a megyei pártbizottság kibővített ülést tartott, ahol a Központi Ve­zetőség intenciói alapján vitatták meg a politikai helyzetet. A párt- bizottsági ülés résztvevőinek többsége elfogadta az MDP KV értékelését, de elhangzottak olyan vélemények is, amelyek messze eltúlozták az ország gazdasági nehézségeit, felléptek a szovjet csapatok kivonása mellett és né- hányan a Központi Vezetőség el­leni harcban látták a megoldást.” Az október 23-i események ha­tására a megyei párt-végrehajtó bizottság kibővített ülésen érté­kelte a kialakult helyzetet, és elhatározta, hogy a következő kérdésekben fordul a Központi Vezetőséghez: 1. A Központi Vezetőség vessen véget a huzavonának, teremtsen szilárd marxista—leninista veze­tést a pártban. Biztosítsák ennek személyi feltételeit. 2. 'Nyíltan tárja fel egész nép­gazdaságunk helyzetét és tegyen intézkedést gazdasági életünk rendbehozására, hazánk viszo­nyainak, gazdasági erőforrásaink­nak megfelelően, valóban tudo­mányos alapon. 3. Falusi politikánkat vizsgálja felül és következetesen alkalmaz­za sajátos viszonyainkat, az ön­kéntességen alapuló lenini szövet­kezeti politikát... Vizsgálja felül a begyűjtési és adópolitikát és a népgazdaság szerkezetének meg­változtatásával, átgondolt intéz­kedésekkel tegye lehetővé ai pa­raszti termelés tényleges fej­lesztését, ezzel a lakosság jobb ellátását. 4. Tegyen megfelelő intézkedést a párt-, állami, társadalmi élet demokratizálására... 5. A Központi Vezetőség teljes mértékben tartsa be a proletár internacionalizmus elvét; teremt­sen szoros testvéri, elvtársi kap­csolatot a teljes egyenjogúság el­ve ailapján valamennyi kommu­nista és munkáspárttal... Hasonló határozatokat hozott a kecskeméti járási pártbizottság kibővített ülése, a bajai és a bácsalmási járás kommunista ak­tívaértekezlete. Október 24-én a Központi Ve­zetőség is ülést tartott, s kibőví­tették a Központi Vezetőséget és a Politikai Bizottságot. A KV ja­vasolta az Elnöki Tanácsnak, hogy Nagy Imrét válassza meg a Mi­nisztertanács elnökének. Ugyan­akkor utasította a Politikai Bi­zottságot, hogy haladéktalanul dolgozza ki a párt és az ország előtt álló feladatok megoldására vonatkozó javaslatait. IMég azon a napon a megyei pártbizottság felhívással élt a párt tagjiaihoz és a megye dolgozóihoz. Leszögezte: „Az ellenforradalmi bandák fegyveres provbkációja a vandál gyilkoláson, s fosztogatá­son túl, a népi demokratikus rendszer megdöntésére, a népel­nyomó kapitalista világ visszaál­lítására irányul. ' A megyei .pártbizottság felhív­ja pártunk tagjait, megyénk la­kosságát, hogy tartsa be a kor­mány rendeletéit, őrizze meg nyu­galmát és eddig tanúsított szi­lárdságát. Akadályozzon meg minden rendbontást és kártevést; támogassa népünk hatalmát és javait védő katonaságunkat és belügyi szerveinket.” Az országos helyzet láttán ok­tóber 25-én az MDP megyei vég­rehajtó bizottsága ismételt felhí­vást tett közzé, elítélte az ellen­forradalmi akciókat, s állást fog­lalt a termelő munka folytatása mellett. Ennél több azonban nem történt, nem' készült fel az egyre szélesedő ellenforradalmi táma­dásra. A pártvezetés ebben a helyzetben azt tervezte, hogy in­tézményekben, munkahelyeken létrehozza a forradalmi bizottsá­gokat, gondolván, hogy ezzel az ellenforradalom szelét kifogja a vitorlából. Ennek kezdeményezé­se, még inkább megvalósítása azonban a különböző vezető szer­vekben dolgozó kommunisták ré­széről nagy ellenállásba ütközött. Az MDP Politikai Bizottsága október 25-én megtartott ülésén a Központi Vezetőség első titká­rának tisztségével Kádár János elvtársat bízta meg. Másnap a megyei párt-végrehajtó bizottság nyilatkozott a döntéssel kapcso­latosan. „A megyei párt-végre­hajtó bizottság helyesléssel és megnyugvással fogadja, hogy ... Központi Vezetőségünk első tit­kári funkciójába Kádár János elvtársat választotta. Ugyanakkor megjegyezzük, hogy bizonyára e tragikus harcokat, s a nyomuk­ban kiontott ártatlan emberek vé­rét megtakaríthattuk volna, ha ezen személyi kérdésekben is már régebben megszüntette vol­na Központi Vezetőségünk a hu­zavonát és ilyen formában — né­pünk érdekeit szem előtt tartva, népünk kívánságának megfelelő­en — határozottan előbb döntött volna.” A megyei párt-végrehajtó bi­zottság táviratban üdvözölte a határozatot. A megye más helyi­ségeiből is érkezett távirat a Központi Vezetőséghez. A balota- szállási községi pártbizottság a következőket üzente: „Örömmel üdvözöljük Kádár János elvtárs első titkárrá való megválasztását. Ezt a lépést már régen vártuk. Biztosítjuk a Központi Vezetősé­get és az új kormányt, hogy az egész község lakossága, élén a kommunistákkal, minden erőnk­kel támogatni fogjuk.” Az október 26-án kezdődött fegyveres mozgalommal szemben fellépő katonai intézkedések ha­tására a megyében az országos­nál szilárdabbnak tűnt a helyzet. Október 29-én, hétfőn reggel az MDP Bács-Kiskun megyei Vég­rehajtó Bizottsága, a tanács, a néphadsereg, a rendőrség és más állami és társadalmi szervek be­vonásával megbeszélést tartott. Többek között a következőképpen foglalt állást: „Annak érdekében, hogy a pártszervezetek az új helyzetnek megfelelően teljes ere­jükkel bekapcsolódhassanak a feladatok megoldásába, úgy dön­tött a végrehajtó bizottság, hogy javasolja a községi, járási és vá­rosi pártbizottságnak, hívják ösz- sze mielőbb a pártbizottság ülé­sét, amelyen megvitatják a hely­zetet, s amennyiben szükséges­nek látják, az arra legméltóbb elvtársakkal megerősíteni a veze­tő testületeket.” Minderre azon­ban már nem került sor. A végrehajtó bizottság helyes­léssel fogadta a munkástanácsok megalakításának kezdeményezé­sét, és azt is kimondta, hogy „egyelőre a községi, járási és vá­rosi nemzeti bizottságok megvá­lasztását kell elérni és az itt meg­választott küldöttek közreműkö­désével alakul majd meg a me­gyei nemzeti bizottság.” A nemzeti bizottság tevékeny­sége, azok összetétele miatt, egé­szen 'más volt, mint ahogyan azt a megyei pártvezetés gondolta. Miután a megyei, s a különböző szintű alsó vezetők nehezen tart­hatták magukat pozícióikban és a jobboldali szervezkedés ellen­szerével sem rendelkeztek, gom­bamódra szaporodtak a nemzeti bizottságok és néhány nap múlva a már forradalminak nevezett bi­zottságok és a munkahelyi mun­kástanácsok. Az események mene­te feltartóztathatatlan volt. A Népújság 1956. október 30-i szá­mában ai Szabad Nép nyomán — a megyei pártbizottság illetékes titkárának utasítására — közölte a Hajnalodik című vezércikket, amely az ellenforradalmárokat forradalmi erőknek tüntette fel és dézorientálta nemcsak a párt­tagságot, hanem a széles közvéle­ményt. A megalakult megyei nemzeti bizottságnak még volt néhány kommunista tagja. (Daczó József, Dallos Ferenc, Madarász László, az elnök: Mészöly Gyula és Sza­bó Lajos.) Minden bizonnyal en­nek köszönhető, hogy az első ülé­sen született döntéseknek még voltak pozitív elemei. A nemzeti bizottság intézőbizottságában is sikerült még a pozíciót tartani (Dallos Ferenc, Borszéki Lajos). A demokratikus erők helyzete azon­ban tovább romlott, ezért a nem­zeti bizottság lemondott és létre­jött a megyei forradalmi bizott­ság. Ennek intézőbizottságában azonban már egyetlen kommunis­ta sem található. Miután azonban november 2-án újjáalakult Ma­gyar Szocialista Munkáspárt, kép­viseletében az ülés résztvevői le­hettek: Erdősi József, Molnár Fri­gyes és Petőfi Sándor. A forradalmi erők azonban a nehéz helyzet ellenére kezdemé­nyezték soraik rendezését. Kádár János november 1-én elhangzott rádióbeszédében (megjelent a Népszabadság november 2-i szá­mában) jelezte, hogy „Népünk és hazánk jövője és sorsa fölötti aggodalom arra int bennünket, hogy mindent megtegyünk e sú­lyos veszély elhárítására, eloltsuk az ellenforradalom, a reakció tűz­fészkeit, véglegesen megszilárdít­suk demokratikus rendünket és biztosítsuk a normális termelő munkát, a normális élet feltéte­lét: a békét, a rendet és a nyu­galmat. 93 súlyos órákban azok a kom­munisták, akik eddig is harcot vívtak a Rák ősi-önkény uralom­mal, számtalan igaz hazafi és szo­cialista óhajának megfelelően el­határozták, hogy új pártot alapí­tanak.” A kecskeméti kommunisták, megismerve a Népszabadság első számában, november 2-án meg­jelent rádióbeszédet, még aznap délután — az összehívott kétszáz­ból hatvanhétén — összegyűltek, hogy megvitassák az új és fölöt­tébb nehéz helyzetet, meghatároz­zák az első lépéseknek számító tennivalókat és létrehozzák az MSZMP ideiglenes megyei inté­zőbizottságát. A szervezésben nagy szerepe volt Magyaródi Sán­dornak és Kancsár Jánosnak. (Sajnálatos, hogy akkor, sőt egy ideig még később sem volt jegy­zőkönyvvezetés, a történtek fel­elevenítése csupán naplóból lehet­séges.) Kevesen tudják, hogy az ideig­lenes intézőbizottság (Borsodi György, Daczó József, Erdősi Jó­zsef, Molnár Frigyes, Pankovits József né, Petőfi Sándor, Szüts Bé- láné, Romsics Ferenc, Simó Ti­bor, Weither Dániel) másnap — november 3-án, szombaton — dél­előtt a megyei pártszékházban megtartotta ülését. Első aktus­ként Molnár Frigyes személyében megválasztotta elnökét, majd egyetlen napirendet tárgyalt: mit lehet és mit kell tenni az adott helyzetben. Az intézőbizottság nagy körültekintéssel, felelősség- téljesen elemezte a párt által ko­rábban elkövetett hibákat és kör­vonalazta azokat a tennivalókat, amelyeket a párt újjászervezése érdekében feladatként az egész megyében maga elé tűz. Ezekben a napokban még gát­lástalanul tombolt az ellenfor­radalom. A megye is hangos volt a komm unis taelleness égtől és szerveződtek a különböző jobbol­dal^ pártok. Mindenütt nagy volt a zűrzavar. A vezetők többsége elvesztette pozícióját, semmi két­ség, hogy ha november 4-re nem kerül sor, az ellenforradalom Bács-Kiskunban is 1919-hez ha­sonlóan megismétli vérengző ak­cióit. Ilyen körülmények között az ideiglenes megyei intézőbizott­ságnak az ellenforradalom visz- szaszorítására, a hatalom helyre- állítására, a népi demökrati'kuS rend és a szocializmus vívmá­nyainak védelmére kellett össz­pontosítania erejét. Ehhez adott hatalmas segítséget, s egyben szer­zett múlhatatlanul nagy történel­mi érdemet a november 3-án megalakult Magyar Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány, amelynek létrejötte és személyi összetétele a Szolnoki Rádió hul­lámhosszán 1956. november 4-én hajnalban került nyilvánosságra. W. D. TANÁCSTAG (ÉS TÁRSAI) A LAKÓTERÜLETEN „A Műkert gondozásáról nem tettünk le” — Egy ta­vaszi napon, szombaton, negyvenen — mi, műkertvá­rosiak, a KISZ- esekkel, az ÁFOR szocia­lista brigádjá­val, a népfron­tosokkal — ki­mentünk a Mű­kertbe fákat ültetni. Az iskolá­saink előtte felgereblyézték a parkot, s a szemetet, az avart egy helyre gyűjtötték. Lett nagy díbolás! Harminc fát derékban eltörtek, többnek a hán­csát felszakították, annyira, hogy amikor kimentünk újra megszá­molni az ép törzsűeket, hát majd’ sírva fakadtunk. Csupán ötven, sértetlen kisfát találtunk! Bántotta mind a negyven em­bert, aki részt kért a Műkert fel­élesztéséből, hogy bár a tanács­tól írásban kértük — és írásban meg is kaptuk rá a garanciát —, hogy a cirkusznak ne ott, hanem a vásártéren adjanak helyet, eb­ből végül nem lett semmi. Jól indult á munka. A kommu­nális üzemtől a fiatal fák és bok­rok mellé kaptunk egy gépet is, amivel gödröt készítettünk száz­húsz facsemetének és 300 cserjé­nek. Iszapot raktunk mindnek a tövéhez, megöntöztük valameny- nyit, és vártuk a következő he­tekben, hogy megeredjenek. A vasúttal párhuzamosan, egymás­tól elég távolra telepítettük a fá­kat, hogy legyen hely a növeke­désükre. A 120 fából csupán 6—7 volt, ami nem fogta meg. Pólyák Pé­ter, a kommunális költségvetési üzem vezetője nem győzte csodál­ni, hogy ő még ilyen szép eredési nem látott! Az örömünk azonban nem tar­tott soká. Tiltakozásunk ellenére, a nyáron itt ütötte fel sátrát a Hungária Nagycirkusz, tíz mé­ter hosszú kocsijaival felvonulva arra a területre, ahol mi a tavasz- szal fákat ültettünk. A következő tanácsülésen szóvá tettem: ez nem járja, hogy negy­venünk munkájára ennyire ne legyenek tekintettel. Ígéretet kap­tam, hogy ilyesmire többé nem kerül sor, de bizony ez — a mi esetünkben — már késő volt... — NEM TARTOZOM azok kö­zé, akik mindenfélével a tanács­ülés elé hozakodnak, de a felve­tett kérdéseimre elvárom a ker­telés nélküli, határozott választ. Megtörtént, hogy az István király körúti, a Mártírok úti és a Cso­kor utca 1—3—5. számú házak előtti közvilágításnak a késedel­mes megoldását felhoztam az egyik tanácsülésen, mivel a mű­szaki osztálytól kapott választ nem tartottam kielégítőnek. A vá­laszt adó osztályvezető a Mártí­rok úti és a Csokor utcai pa­naszra nem tért ki. Ezek a kezdeti kudarcok csep­pet sem kedvetlenítettek él. A Műkért gondozásáról nem tettünk le. Dolgozom, dolgozunk tehát to­vább. Tanácstagi, csoportvezető (négy körzet tanácstagjával tevé­kenykedem együtt), megyei ta­nácstag és a megyei ifjúsági bi­zottság aktivistája vagyok egyút­tal. Munkamódszerem ? Mindent meglátni, és amin le­het, azon változtatni, javítani. Kerékpározás közben vettem észre például, hogy a kerületemben több helyen hiányzik, illetve tö­rött az úttesti aknafedő. Pótol­tuk. Az István király körúton az­előtt, majdnem egy kilométer hosszan, sehol sem állt meg a 25-ös busz. Egyik tanácstag-tár­sammal, Borsos Jánosiéval és a népfront körzeti bizottsága se­gítségével elintéztük a Volánnál, hogy a 25-ös, legalább egy he­lyen a hosszú útszakaszon, meg­álljon. A szolgáltatóház és az ABC környéke régebben gidres-gödrös volt. A sárban a lakók alig bír­tak átevickélni, hogy a bolthoz eljussanak. Ma már nincs így. Tavaly ilyenkor salakkal beszór­tuk a területet, a közeli napokban pedig várjuk a kommunális költ­ségvetési üzemtől azt a 600 bok­rot és száz fát, amellyel a kör­nyezetünket szebbé gondozottab- bá tesszük itt is. NEKÜNK JÖ AZ, az itt lakók­nak, ha látjuk: itt is növekszik egy fa, ott is ... amott is ... mint a Népfront utcában, már hatodik esztendeje. Elmondta: Végvári Ferenc, a 79-es kecskeméti választókörzet tanácstagja Lejegyezte: Kohl Antal Egy őszi délelőtt Izsákon (Straszer András képriportja)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom