Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-01 / 257. szám
4 0 PETŐFI NÉPÉ « 1981. november 1. A TÁRGYALÓTEREMBŐL: Pokolház Halason A bűnügyben meghallgatott egyik tanú pokolháznak nevezte a kiskunhalasi Mig utca 7. szám alatti épületet. Elmondta, hogy véleménye szerint ennél a háznál a börtön is százszor jobb. Miért volt ilyen, erősen elmarasztaló véleménnyel a házról az illető — aki maga is ott lakott — s milyen bűncselekmény történt a pokolházban? A kérdésekre bőséges választ találtunk a megyei bíróság október közepén kihirdetett ítéletében, s most ennek alapján „rajzoljuk” meg azt az életmódot, amely az említett házban fol?t, s amelynek szinte törvényszerű következményeként történt a bűncselekmény a múlt esztendő októberében. A Mig utca 7. szám alatti ház idős Csapiáros József tulajdona, de ott lakott az idős ember felesége, ifjú Csapiáros József és annak felesége, továbbá albérlőként Dulicsek József, valamint Sztrenkó József is. Ez az albérlet úgy nézett ki, hogy — mert annyi hely nem volt, hogy ágyat állítsanak fel — szalmazsákot tettek a földre és azon aludtak a befogadottak. Már ösz- szesen hatan éltek a házban, amikor ifjú Csapiáros József megismerkedett Vereb Antallal, aki akkoriban fejezte be második — és eredménytelen — elvonókúráját, amelyre a bíróság kötelezte. Vereb megkérte új ismerősét, segítsen neki egy albérleti szoba keresésében, mert nincs hol laknia. Ifjú Csapiáros rögtön felaján. lotta neki, hogy jöjjön a Mig utca 7. szám alá, amely ház az édesapja tulajdona és ahol otthonra talál. Így is történt. Igaz, a fiatal Csapiáros nem érdeklődött különösebben afelől, hogy van e munkahelye Vereb Antalnak, s egyáltalán milyen ember az illető. Pedig könnyen ki lehetett volna deríteni, hogy Vereb Antal bizony nem tiszta múltú: nyolc alkalommal volt büntetve, kétszer kötelezte a bíróság kényszer alkoholelvonó kezelésre, állandó munkahelye 1963 óta nincs, napjait italozással tölti, s Kecelen van 1400 négyszögöl szőlője, azt műveli... Az új vendéget befogadták a pokolházba Vereb Antal tökéletesen illett a társaságba, amelynek minden tagja szinte kivétel nélkül szerette a szeszes italt, s ittas állapotban gyakran alakult ki közöttük veszekedés, verekedés. Az albérlők közül Vereb Antal és Sztrenkó József azonban nem tudott kijönni egymással, noha nem csupán egy fedél alatt laktak, de néha együtt is dolgoztak, amikor napszámba mentek. Vereb nem szerette Sztrenkót, különösen durva tréfái, viccei miatt. Ezért nem egyszer tettlegességre is sor került közöttük. A két ember közötti feszültséget észrevették a ház lakói, de esténként a pokolházban mégis együtt ittalk, beszélgettek. Nem volt jó kapcsolata Sztrenkó Józsefnek ifjú Csaplárossal sem, aki túlságosan nagyhangúnak találta az albérlőt, mert úgy viselkedett „mint akinek jogai vannak” a Mig utca 7. számú házban. Nem lehet tudni, hogy ezen a homályos megfogalmazáson mit értett pontosan ifjú Csapiáros, hiszen egy albérlőnek természetesen jogai is vannak. Lényeg azonban az, hogy a ház lakói nem voltak megelégedve Sztrenkó Józseffel. Ez az elégedetlenség csak akkor villant elő, ha mámorosán vitatkozni kezdtek, ha Sztrenkó okot adott a szemrehányásra, magaviseleté felhánytor- gatására. Így történt ez az eset napján, 1980. október 12-én is. Vasárnap volt, mindenki otthon tartózkodott Amint felébredtek a lakók, elkezdődött az italozás, pontosabban. folytatódott Mert például Dulicsek József egész délelőtt a szalmazsákon feküdt; előző este alaposan felöntött a garatra, s azt kellett kipihenni. De ital hatása alatt állt — már délelőtt 11 órakor — mindenki, kivéve az idős asszonyt. Vereb Antal délelőtt mosott vendégek is meglátogatták a pokolházat, de azok még a délelőtt folyamán eltávoztak. Ezt követően Vereb és ifjú Csapiáros átvezették az öreg — és ittas — Csapiárost a saját szobájába, ahol a szalmazsákon aludt Dulicsek, Sztrenkó pedig ült a saját ágya szélén. Amikor a szobába léptek, nyomban szidalmazni kezdték Sztrenkót aki a két lakrészt ösz- szekötő zárt folyosóra vizelt s ezt többen látták. Beavatkozott a vitába Vereb Antal is. Sztrenkót nem zavarta különösebben a folyosói jelenet miatt kapott szemrehányás, mert nagy nyugalommal kijelentette: — Van itt még, aki eltakarítja! — Kuss! — hangzott a nem éppen lírai válasz ifjú Csapiáros szájából. Erre aztán még durvább válasz következett és elcsattant az első, majd a második pofon is: Sztrenkó arcul ütötte Verebet és ifjú Csapiárost. Vereb hátra akart ugrani a pofon elől, de belebotlott idős Csapiárosba és mindketten a földre estek. Eközben ifjú Csapiáros és Sztrenkó egymással szemben állva verekedtek, rángatták egymást. Ifjú Csapiáros pizsamájának az egyik ujja Sztrenkó kezében maradt. Ekkor tápászkodott fel a földről Vereb Antal, elővette mindig magánál hordott műanyag nyelű kését és belevágta Sztrenkó József hátába. Az illető megfordult, de ekkor újabb szúrás érte, immár a nyakán. A dulakodás és a veszekedés zajára felébredt a szalmazsákon szendergő Dulicsek József, s látta, hogy vérzik Sztrenkó. Az álom pillanatok alatt elszállt a szeméből, gyorsan felöltözött és a mentőkért rohant Ifjú Csapiáros annyira megijedt, mintha legalábbis ő lenne a tettes, vagy az áldozat. Menekülésre gondolt, de beérte azzal, hogy biciklivel borért hajtott Amikor megkapta a bort, elbújt az utcasarkon és onnan figyelte az eseményeket. Látta, hogy megérkezik a mentőkocsi és elviszi a vérző Sztrenkó Józsefet. Csak ezek után volt bátorsága ismét visszamenni a házba. Sztrenkó Józsefet hat napig kezelték a kórházban, sérüléseinek tényleges gyógyulási ideje belül volt a nyolc napon. A bíróság azonban — érthetően — nem könnyű testi sértésért vonta felelősségre, hanem emberölés kísérlete miatt. A körülményekből, a támadásból, a kés használatából ugyanis egyértelműen . következik, hogy Vereb Antal meg akarta ölni Sztrenkót. Nem rajta múlott, hanem pusztán a véletlen műve volt, hogy nem alakult ki életveszélyes sérülés. Vereb Antal sajátos védekezéssel állt elő' a bíróságon, kijelentve, hogy nem érzi magát bűnösnek, mert bár az eset napján szeszes italt nem fogyasztott semmire nem emlékszik. Csak akkor tért magához, amikor az udvari ámyékszéken ül, illetve amikor onnan visszatért a szobába és mondták neki, hogy nem kellett volna megszúrni Sztrenkó Józsefet. Az állította, hogy Sztrenkó kezdte a vitát (valamire tehát mégis emlékezett) sőt őt is megverte. Először a fejét ütötte, azután a nyakát szorongatta. „Még még másnap is fájt a torkom, nem bírtam nyelni és szikrázott a fejem ...” — hangoztatta Vereb. Ezt természetesen nem fogadta el a bíróság, mert a tanúk és maga a sértett is egyöntetűen és életszerűen adták elő a történteket. Vallomásukat alátámasztották az orvosszakértői vélemények, a zárójelentés és a vádlottról az eset másnapján készült orvosi bizonyítvány, amely szerint rajta semmiféle verekedésre utaló nyomot nem találtak. A bíróság — figyelembe véve az enyhítő és súlyosbító körülményeket — Vereb Antalt emberölés kísérlete miatt három évi börtönre ítélte és további négy esztendőre eltiltotta a közügyektől, ugyanakkor elrendelte kényszergyógyítását is. Az ítélet még nem jogerős. G. S. Az elsősegélynyújtástól a véradásig " Az NDK vöröskeresztes szervezetei az elmúlt esztendőkben több mint négymillió óra társadalmi munkát végeztek — többek között beteglátogatással, idős, tehetetlen emberek ápolásával. Két és fél millió esetben nyújtottak elsősegélyt. Nekik köszönhető, hogy férfiak, nők, fiatalok térítésmentesen több mint 320 ezer esetben adtak vért.. A nemzetközi szolidaritás jegyében 33 segélyszállítmány útnak indításában volt részük. Európa, Ázsia, Afrika, Latin-Ameri- ka 19 országába jutottak el az NDK Vöröskereszt Szervezetének a küldeményei. Sokféle segítség a szőlőtermesztő üzemeknek A Szőlészeti és Borászati Kutató Intézet kezdeményezésére alakult meg a Tudományos Szőlőtermelési Céltársulás. Székhelye az intézet kecskeméti állomásának lakiteleki telepe. Az együttműködés Bács-Kiskunon kívül Pest, Csongrád, Szolnok megyére is kiterjed. 0 Laboratóriumi bemérés analitikai mérlegen, növényelemzéshez. I i 0 Ezekben az üvegházakban történik a szaporítóanyag előállítása. A társulás másik két alapítója a Közép-magyarországi Pincegazdaság és a KecSkemét-szik- rai Állami Gazdaság. Végsősoron az alapítók igényének egyidejű jelentkezése teremtette meg az együttműködés létrehozásának állapját, . nevezetesen, hogy a kutatóintézet tudomá- nyos eredményei mind szélesebb körben hasznosuljanak, más szóval a közvetlen termelést irányító szakemberek minél gyorsabban tudják alkalmazni a legkorszerűbb módszereket. Rozsnyói Zoltánt a céltársulás vezetőjét arról kérdeztük, hogy milyen eredményeket értek el eddig. — A három alapítóhoz időközben még két szőlőtermesztő üzem csatlakozott, mégpedig a Kiskőrösi Állami Gazdaság és a keceli Szőlőfürt Szakszövetkezet. Az alföldi borvidék fejlesztését csak összefogással, az* erők koncentrálásával lehet megoldani. Továbbra is szociálpolitikai kérdés a szőlőtermesztés ezen a vidéken. Elég utalni arra, hogy számos községben a lakosság zömének megélhetését adja. Többek között az említettek alapján fogalmazódott meg négy éve a céltársulás programja. Az összefogás azt is jelenti, hogy tudományos 'alázattal és rendkívül nagy hívatásszeretettel . igyekszünk végezni munkánkat. Megtisztelő feladat számunkra a termelést irányító szakemberekkel együttműködni. A fejlesztő tevékenység mellett közvetlen szolgáltatásokkal is foglalkozunk. Ilyenek a mikroszkopikus rügyvizsgálat, a metszési szakvélemény, a talaj művelés és a nedvesség összefüggéseinek vizsgálata, a levél- és talaj analízisre épített tápanyag-gazdálkodás, és így tovább. A szolgáltatásokat kétoldalú szerződésekkel rögzítjük. — Tudomásunk szerint foglalkoznak tapasztalatcserékkel, a legújabb kutatási eredmények tudatosításával. — Az egységes értékelés, a szaktanácsadás hatékonysága érdekében kidolgoztuk az ültetvények állapotának minősítési rend. szerét. Matematikai módszer, számítógépes feldolgozás biztosítja, hogy az értékelés objektív legyen. Az együttműködő gazdaságoknak nemcsak eredményeket adunk, hanem javaslatokat is dolgozunk ki a változtatásokra. Gondoskodunk a legfrissebb információk hozzáférhetőségéről. Még. számtalan kapcsolatról szólhatnék, $| részletesen k;ell beszélni viszont arról az ágazatfejlesztő tevékenységről, amit a Szőlészeti Borászati Kutató Intézet szakembereivel együtt végez a céltársulás. A Mezőgazdasági és Élelmezés- .iigyi Minisztérium megbízásából hozzákezdtünk az alföldi borvidék termőhelyi értékeléséhez. Valamennyi szőlőtermesztésre alkalmas területet dűlőnként jártunk be, és tizennyolc szempont szerint minősítettük. A munka nagyságára utalóan néhány számot érdemes ismertetni: 213 helység közigazgatási területén csaknem 226 ezer hektárnyi földet értékeltünk. Űj ültetvények helyének kijelölése enélkül ma már lehetetlen. A következő lépésben a feltérképezett területen a környezeti adottságoknak leginkább megfelelő fajták körét kellett meghatározni, majd ezeknek a teljesítőképességét kiaknázó termelés- technológiát kidolgozni. Az intézet kutató bázisán kívül a Kertészeti Egyebem /Szőlőtermesztési Tanszéke is segít ebben. — Hogyan látja a további tennivalókat? — Ma már a rövid- és hosz- szú távú fejlesztések — főleg olyan növény esetében, mint a szőilő — elképzelhetetlenek külső segítség nélkül. Ezt egyre jobban felismerik az üzemek. Az Állampusztai Célgazdaság, a Felgyői Állami Gazdaság, az izsáki Sárfehér és a cserkeszőlői Magyar—Román Barátság Termelőszövetkezet már a szőlőtelepítés területkijelölését is a szakvéleményünktől -{ette függővé. Hasonlóképpen javaslatot kértek a fajta-összetételre, a telepítési rendszerre és a tcrmeléstechnoilógiára is. A céltársulás jelenlegi öt gazdája mellett 34 termelő üzem veszi igénybe szolgáltatásainkat. Véleményem szerint • ez az együttműködési kör bővülni fog még, á termelési rendszerekkel és több alföldi g^zd@§á^gal. Partner üzemeinkkel ’ egészséges és jó a kapcsolat. Ä céltársulástól olyan plusz munkát várnak, amelyek a biztonságos és egyenletesen magas terméseredményekhez kellenek. Szeretnénk továbbra is megfelelni ennek a kívánságnak —, hangoztatta végezetül Rozsnyói Zoltán. K. S. Fajtasztárok kukoricából, búzából A hazai kukoricatermesztésben forradalmi változást a hibridkukorica-fajták 1950-es és 1960-as évek fordulóján bekövetkezett térhódítása hozott. A szabad el- virágzású fajtákat előbb a fajtahibridek, később a beltenyésztett hibridek váltották fel. Olyan mértékben történt ez, hogy 1964- től a kukorica-vetésterület teljes egészen már beltenyésztéses hibrideket termelitek. Újabb változást és fejlődést hozott, hogy a négyvonalas kombinációkat mind több két- és háromvonalas váltotta fel, úgy, hogy 1975-től napjainkig a kukorica vetésterületnek több mint a felén már a kétvonalas hibridek termelése folyik. A már vetőmag-szaporításra is engedélyezett, összesen 59 kukoricahibrid, az értékmérőit tekintve kielégítő fajtaválasztékot ad. Ebbőil valamennyi termelő üzem kiválaszthatja az éghajlati,' s egyéb környezeti, valamint üzemi adottságainak —• vagyis a tájnak, a tájkörzetnek —, sőt még pontosabban és nagyobb eredmény reményében az adott tábla talajsajátosságai, műveltsége, s az esetleges előtermény szerint is legmegfelelőbbet. Ez valójában nem minden esetben a legújabb és legintenzívebb fajta, még ha csábítana i^ erre, hogy a növénynemesítés korunkban szinte naponként újabb és újabb, nagyobb termőképességű, ígéretes fajtákkal áll elő. Az üzem termelési színvonala és a talaj adottságok a termeszthető fajták körének meghatározói. Az üzemi viszonyok között bevált fajtatu- lf jdonságok elterjesztését viszont bátrabban kell szorgalmazni. A hibridfajták általános térnyerésével, a szakmai felkészültség növekedésével és a korszerű termesztéstechnológia elterjesztésével a fajta helyes megválasztása tehát mind fontosabb lett. A fajtaválaszték termőképessége — a kisparcellás vizsgálatok adatai szerint, amely a pontosabb számok hiányában potenciális, vagyis lehetséges termőképesség• Az ezredforduló ideálig búzatípusa felé mutató — GK-Cson- gor néven — újonnan minősített étkezési búza produktív kalásza és szemtermése, ként fogadható el — évről évre növekedett, és 1979-re elérte a 10 t/ha értéket. Napjainkra azonban — a jó termőképesség mellett — kívánatossá vált a kukorica vízleadó képességének növelése a biológiai érés idején. Az átlagos víztartalom ilyenkor 40 százalékos, takarmány-biológiai szempontból viszont az ideális szemnedvesség: 20—25 százalék. A jó vízleadású kukorica elterjesztése azért fontos, mivel száz kg kukorica megtermeléséhez felhasznált összes energia mennyisége kevesebb, mint amennyi száz kg szem szárításához kell. A már ismert és alkalmazott rövid tenyészidejűeknél is néhány nappal, esetenként egy-két héttel korábban betakarítható szuperkorai hibridújdonságok előnye még, hogy az érésük utolsó szakaszában igen gyors vízleadá- súak. Ezért főterményként vetve még a hagyományos és újabb, rövid tenyészidejű hibrideknél is korábban, s alacsonyabb nedvességtartalommal takaríthatok be — szemesként. A silózáshoz kívánatos szárazanyag-tartalmat is koiábban érik el. Ezen túlmenően jól beilleszthetők az üzemi fővetésű faj-, illetve fajtaszerkezetbe, mivel a betakarításuk kedvező ütemezést tesz lehetővé. További előnyük az, hogy azokon a területeken, ahol csak későn lehet vetni — belvizes, árvízjárta, nehezen szikkadó táblákon — júniusban vetve is biztonságosan beérnek. Kiválóak tarló- és másodvetésre is. Alkalmazásuknál azonban kétségtelenül számításba kell venni, hogy az érvényesülő biológiai törvényeknek megfelelően 10—20 százalékkal alacsonyabb termőképesség a szuperkoraiság ára. A szuperkorai, de a korai érésű hibridek esetében is az energia- és költségtakarékosság mellett csökkenhet a termelés kockázata be- érési biztonságuk miatt, különösen az északi és nyugati országrészeken. Egyéb előnyös tulajdonságok is foglalkoztatják a termelésbiztonságot, mint például a termőhelyhez való alkalmazkodás, a szárszilárdság és esetleg más technológiai tűrőképesség, a betegségekkel szembeni ellénál- lrság. A genetikai tényezők bővítése ígéret arra, hogy az ötéves tervidőszak végére, 1985-re a kukorica országos átlagtermése elérje a hektáronkénti 6 tonnát. A búzanemesítő célkitűzések között a termőképesség növelése — más fontos tulajdonságok egyidejű figyelémbevételével ■— ugyancsak alapvető. A búzané- mesítők a közeljövőben olyan fajtákat terveznek, amelyek hektáronként tíz tonna termést képesek adni. A legutóbb — GK Csongor néven — előzetes elismerést kapott szegedi búzafajta képes is már ilyen terméshozamra, akárcsak a legújabb martonvásáriak, amelyek jó télállóságukkal és kiváló tninőségükkel is kitűnnek. A kiemelkedő termőképesség jó szárszilárdsággal és gombabetegségekkel, szembeni tartós szántóföldi eillenállóképességgel társul. A külföldiek közül a termő- és az állóképesség-, illetve a termésbiztonság tekintetében elsősorban a jugoszláv búzafajta-újdon- ságok ígéretesek. A genetikai alapokon tehát aligha múlhat a búzánál is — amiből egyébként 30 millió ton-' na termésre lehet számítani — a VI. ötéves terv előirányzatának sikeres teljesítése. Az egyre bővülő fajtaválaszték ezt az egyéb mezőgazdasági — ipari és takarmány — növények, valamint a zöldség, szőlő, gyümölcs, gyógy- és dísznövények esetében sem teheti kérdésessé. Az a kérdés inkább, hogy a műszaki színvonal, az anyagi lehetőségek megfelelnek-e ennek a szintnek. A fajtaértékeiléssel kapcsolatban született az a megállapítás, hogy „az alkalmazott agrotechnika — az adott időjárási körül-, mények mellett — jobban befolyásolta a termést, mint a fajták genetikai értéke”, vagy az IKR Bábolnai rendszerének „ez. évi búzahozamait sokkal inkább befolyásolták az időjárási körülmények, mint a fajták”. Meggyőző figyelmeztetés ez arra, hogy „a fajtára, mint csodaszerre” tekinteni súlyos hiba lenne. Ugyanakkor a köztermesztés rendelkezésére álló genetikai alapra, vagyis a termesztett fajták jobb kihasználására az eddigieknél erőteljesebben kell törekedni. Egy-egy új fajta terméstöbbletéért rendszerint áldozatot kell hozni a költségesebb, pontosabban végrehajtandó technológiával, ugyanakkor a már meglevő fajták is jobban kihasználhatók az agrotechnika javításával: Ebből viszont az következik, hogy a termelésfejlesztéshez szükséges agrotechnikai eszközök és módszerek korszerűsítése nélkül sem a régi. . sem az új fajtákban meglevő lehetőségek érvényesülése nem remélhető. K. L. JL A céltársulás székhelye l.akiteleken.
