Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-29 / 280. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 29. JAVÍTANI A CSELEKVÉSI EGY SÉGET : ■ . • - vj ,i.V;-í l&Wito» Beszámoló taggyűlés a húsipari vállalatnál A beszámoló taggyűlésre érkező kommunisták arcáról szinte le lehetett olvasni, hogy magukkal hozták a munkahe­lyi gondokat is. A teremben mély csend uralkodott, amikor Pavkovics János, a taggyűlést levezető elnök üdvözölte a Bács-Kiskun megyei Állatforgalmi és Húsipari Vállalat párt- szervezetének tagjait. Amikor pedig az elnök köszöntötte a körükben megjelent Erdélyi Ignácot, a megyei pártbizottság titkárát és Sztanojev Andrást, a kiskunfélegyházi városi pártbizottság első titkárát, mintha oldódott volna a hangulat. £rezni lehetett, mennyire megnyugtató számukra, hogy a felsőbb pártszervek vezetőivel megoszthatják gondjaikat, s útravalót, biztatást is kaphatnak a jövő évi feladatok elvég­NEMZETKŐZI VERSENY HELYEZETTJE A szakma ifjú mestere zcschez. Külső és belső okok A taggyűlés egész menete azt tükrözte, hogy a jelenlegi gazda­sági körülmények között nem könnyű a politikai munkában sem helytállni. Kukucska János, á pártvezetöség titkára terjesz­tette elő a beszámolót az 1981. évi munkáról. Elöljáróban utalt arra, hogy a tavaly 'ilyenkor meg- taitott beszámoló taggyűlés is a gazdasági célok megvalósításá­nak hatékonyabb politikai mun­kával való előmozditását tűzte cé­lul. A számok pedig azt mutatják — hangsúlyozta a beszámoló —, hogy a vállalat előirányzatait nem sikerült teljes egészében tel­jesíteni. Mindebben külső és belső okok egyaránt közrejátszottak. A külső tényezők közé tartozik a piaci helyzet ingadozása, ami miatt a Húsipari Tröszt többször is módo­sította év közben a vállalat ter­melési terveit. A felvásárlás sem úgy alakult, ahogyan azt szeret­tek volna. Az év első kilenc hó­napjában például vágómarhából 13 százalékkal tudtak kevesebbet megvenni a termelőktől, mint kellett volna. Juhfelvásárlási tervüket viszont 40 százalékkal túl is teljesítették. A vágási terv végrehajtása sem az előzetes számításoknak megfelelően történt. Sertésből ugyan ezer darabbal többet vág­tak, szarvasmarhából viszont ugyanennyivel kevesebbet, juh. vágásból pedig csak 56,3 százalé­kos eredményt értek el. Ennek egyik oka, hogy év közben sok húsipari szakmunkás, betanított munkás és segédmunkás lépett ki a vállalattól. Az újonnan felvett dolgozók pedig nem. tudták azt a teljesítményt nyújtani, ami a tervek teljesítéséhez szükséges lett volna. Nem véletlenül történt, hogy a pártvezetőség hét alka­lommal hívott össze rendkívüli ülést. Ezekre az ülésekre a gazdasági vezetőket is meghívták. Végül is olyan határozat született, hogy a vágócsarnoki létszám-gondokat kiemelten kell kezelni, s intézke­déseket tenni a műszaki fejlesz­tésre, a bérezés, a munkahelyi légkör megjavítására. Az I-es számú- pártalapszervezetet azzal bízták meg, hogy mindehhez nyújtson segítséget a gazdasági vezetésnek. A szakszervezet és a KISZ azt a feladatot kapta, hogy a vágócsarnoki és feldolgozó üze­mi dolgozók problémáival foglal­kozzon behatóbban. Csökkent a kilépők száma A határozat alapján az igazgató havi 20 ezer forint célprémiumot tűzött ki az említett üzemrészek dolgozóinak anyagi ösztönzésére. Megkezdték a műszaki tervek kidolgozását a nehéz fizikai mun­ka csökkentésére. Személy sze­rinti megbeszélésre került sor a dolgozók körében a gondok meg­oldására, a munkahelyi légkör javítására. A pártvezetőség határozatának végrehajtása nyomán javult a helyzet. Lényegesen csökkent a vállalattól kilépők száma, növe­kedett a termelés a kérdéses üzemrészekben. A városi párt- bizottság útmutatását megszívlel­ve a pártalapszervezetek javítot­ták a párton belüli fegyelmet, erősítették a kommunisták cse­lekvési egységét. Az összevont taggyűlés a jövő évi feladatok közül a pártegység további foko­zását, az üzemi demokrácia el­mélyítését, s a munkakörülmé­nyeket javító műszaki fejlesztés maradéktalan megvalósítását emelte ki. Az önkritikus, egyben előremu­tató, a feladatokat konkrétan meghatározó beszámoló szinte csábította hasonló hangvételű vi­tára a taggyűlés résztvevőit. Eh­hez hozzájárult az is, hogy Szta­nojev András a városi pártbizott­ság minősítését felolvasva utalt arra, hogy a vállalati pártvezető­ség csak a kommunisták aktív cselekvő közreműködésével old­hatja meg a gondokat. Hangsú­lyozta azt is, hogy az utóbbi idő­ben a húsipari vállalat pártszer­vezetének munkájában ennek már mutatkoznak is a jelei. A felszólalók közül Szeri Ist­ván, alapszervezeti páttitkár arra mutatott rá, hogy a kommunis­ták helytállása mellett fontos a korszerűbb munkakörülmények megteremtése, a régóta ígért üze­mi rekontstrukció megvalósítása. Ehhez a véleményhez csatlako­zott Kordás István szb-titkár is, amikor a bérkérdéseket elemezve azt fejtegette, hogy eddig a bér- szívonal emelését létszámcsökken­téssel igyekeztek megoldani. En­nek azonban határai vannak, most már az üzem korszerűsíté­sének kell következnie. A szocialista brigádok — món- dotta Pesir Miklós — mindent megtesznek a tervek teljesítésé­ért. A feladatok elvégzéséhez azonban műszaki fejlesztésre is szükség van. Ezen a téren a brigádok, ha szükséges, szívesen végeznek társadalmi munkát. Ez­után Csikós Béla, termelési igaz­gatóhelyettes kért szót és a töb­bi között arról tájékoztatta a tag­gyűlés résztvevőit,' hogy 1982-ben 20 millió forintot fordítanak a nehéz fizikai munka megkönnyí-,- tesét célzó' fejlesztésekre. Meg- ■ szüntetik a kézi forrázást, ugyan­is forrázó berendezést szereinek fel. Megoldják ennek az üzem­nek a kiima tizálását, a juh vá­gásnál is gépesítik a bőrfejtést, s korszerűsítik a hűtőteret. Gazdaság és politika A felszólalók sorában tötjben voltak, akik arra hívták fel a fi­gyelmet, hogy a nehéz körülmé­nyek között is fokozni keli a munka hatékonyságát. Mészáros Jónosné főkönyvelő például azt fejtegette, hogy még az idei ered­ményeken is lehet javítani, ehhez azonban a vezetők és a dolgozók körében szemléletváltozásra van szükség. A taggyűlés résztvevői nagy ér­deklődéssel fogadták Erdélyi Ig- nácnak, a megyei pártbizottság titkárának felszólalását, aki töb­bek között ezeket mondta; — Ezen a taggyűlésen elsősor­ban gazdasági kérdésekről esett szó. Ez így helyes, most az egész országban ez a fő téma. A párt­munkában egyébként sem lehet különválasztani a gazdasági és a politikai feladatokat. A gazdasá­gi tevékenységnek ugyanis segí­tenie, alá kell támasztania azt a politikát, ameiy eddig nagy. meg­becsülést váltott ki népünkben. Ezért kell fokozni nehéz körül­mények között is gazdaságunk teljesítőképességét. Ezen a helyen most a húsipar gondjairól be­szélünk, amelynek megoldása a lakosság ■ ellátása és a külkeres­kedelem szempontjából egyaránt rendkívül fontos. Hazánkban a vállalatok évről évre javítják eredményeiket, de a nehéz külgazdasági körülmé­nyek mi.att mégis arra kell töre­kedni, hogy jövőre még jobban dolgozzunk. A pártszervezetek fe- adata ennek elősegítése. Mégpe­dig nem oly módon, hogy bárki helyett is elvégezzék a munkátv hanem úgy, hogy szemléletformá­lással növeljék az üzemi kollek­tívák cselekvőképességét. Most ez a legfontosabb pártmunka, amit azért kell vállalni, hogy életszín- jyo&al^nl^tjés^eíértv vívmányain­kat, megqr^ &i Nagy Ottó Csak,lassan haladhat a terep­járó gépkocsi a hepehupás erdei úton. Kunadacs határában a Kis­kunsági Erdő- és Fafeldolgozó Gazdaság területén járunk, a fe­nyőültetvények és irtások között. Az egyik tisztáson végre megáll a jármű, megérkeztünk. Ezen az erdőrészen dolgozik a Duna-árté- ri kirendeltség fakitermelő bri­gádja. Könnyen rátalálunk a nyolctagú munkacsoportra. A fű­részgépek hangja, a fadöntés ro­baja biztos kalauz. A brigád egyik ifjú tagját, Kollár Istvánt kere­sem, aki a legutóbbi favágóbaj­nokságon az országos első, és né­hány hónapja egy rangos nem­zetközi versenyen, a negyedik he­lyet szerezte meg. A biztonsági .őr megállítja a munkát, nincs akadálya egy rövid eszmecserének. — Kérem, mondjon néhány szót önmagáról! — Huszonnyolc éves vagyok, Solton lakom. Tíz év óta dolgo­zom a gazdaságban a fakiterme­lésnél. Szeretem a munkámat, me­lyet az utóbbi évek nagyfokú gé­pesítése „megszelídített”. Ennek ellenére, még ma is a legnehe­zebb munkák egyike. — Hogyan vált e szakma neves versenyzőjévé? — A szakmunkásvizsgáim évé­ben. 1978-ban "rendezte meg első. ízben a KISZ Központi Bizottsá-' ga a munkaversenyt e szakágban. Akkor Ásotthalmán ifjúsági ver­senyzőként indultam, és első he­lyezett lettem. Később a felnőtt küzdelmekben is jó helyezéseket szereztem. Tavaly az országos versenyen a második helyre ke­rültem. Az "idén jutöttám el vá­logatottként Finnországba, a nem­zetközi versenyre, ahol egyéniben a negyedik helyen végeztem. Az­óta rendszeresen versenyzők. Leg­utóbb Lengyelországban, Bialys- tokban megrendezett világverse­nyen ■— ahova három kontinens­ről tizenöt ország küldte el csa­patát — ismét a negyedik lettem. — Mondjon néhány gondolatot a versenyekről is! — A favágó, felnőtt versenye­ken nagyfokú mesterségbeli tu­dásról, technikai fölkészültségről kell számot adni. Biztos gépke­zelés, pontos döntéstechnika, gyor­saság — ezek a legfőbb követel­mények. Van egy versenyszám, amikor a kivágásra szánt fát az attól húsz méterre levő, földbe szúrt karóra kell dönteni a gép­fűrésszel. — Külföldi tapasztalatai alap­ján hogyan ítéli meg jelenlegi munkakörülményeit? — Szerintem munkaeszközeink világviszonylatban is a legkor­szerűbbek közé sorolhatók. A biz­tonsági előírások itt a legkörül­tekintőbbek. A munka- és védő­ruházatunk azonban alulmarad a nemzetközi összehasonlításnál. Láttam például olyan védőöltözer tét, amelyről a ruhaanyag fémes szövetszerkezete miatt lefordul a Stihl-fűrész. — A munkahelyén hqgyan ér­tékelik a szép sikereket? — A munkahelyi vezetés és a munkatársak méltányolják az eredményeimet. Minden külföldi út után baráti találkozón számo­lok be a látottakról. A versenyek előtt lehetőségem van az edzésre. A vezetők véleményét tükrözik a jutalmak és az, hogy két éve meg­kaptam a Szakma ifjú mestere címét. F. P. J. Uj sportcsarnok a fővárosban Sok nehézséggel kellett meg­birkózniuk az építőknek a kivi­telezés megkezdése óta eltelt csaknem három év alatt, s bár még ezekben a hetekben is van feladatuk bőven, a munka dan­dárján már túljutottak. Rövide­sen — talán még ebben az évbén — átadják sokféle rendeltetésé­nek hazánk egyedülállóan korsze­rű sportlétesítményét, a Budapes­ti Nagy Sportcsarnokot. A Népstadion közelében, az ugyancsak átadás ellőtt álló Sta­dion Hotel szomszédságában fel­épült körcsarnok méretei is sej­tetik az eddigi munka nehézsége­it: a csarnok átmérője 127 méter, márpedig ekkora fedett aréna Magyarországon még nem épült. A' csarnokot szovjet segítséggel — a leningrádi Jubileumi Sport- csarnok egyes megoldásait' alkal­mazva — tervezték, a 102 méte­res fesztávolságot áthidaló ká- beltető-szerkezet szovjet szabada­lom, s a tetőszerkezetet tartó 48 acélpillért is szovjet szakértők segítségével állították fel. A csak­nem 1,8 milliárd forint értékű be­ruházás kivitelezésében összesen negyven — egymással szocialista szerződést kötött — vállalat dol­gozói vettek részt, s a létesít­ményben már hatvanezernél több társadalmi munkaóra is „benne van”, mégpedig annak köszönhe­tően, hogy a Szakszervizetek Bu­dapesti Tanácsa és a KISZ bu­dapesti bizottsága védnökséget vállalt az építkezés felett. A sokcélú létesítménynek — noha ez kívülről nem látszik raj­ta — voltaképpen 'hat szintje van. Az első szint a küzdőtér alatt helyezkedik el, a raktárak vannak itt, amelyekből automa­ta emelőberendezés „hozza fel” a sportversenyekhez szükséges kü­lönféle technikai eszközöket. A második szint a küzdőtér maga, amely graboplast burkolatot és rekortán borítást kapott, s jég­pályának, atlétikai pályának egy­aránt használható, de ezeken kí­vül négyféle labdajátéknak, tor­na-, vívó-, cselgáncs-, ökölvívó-, vagy éppen súlyemelőversenyek­nek adhat helyet. Úgynevezett térszínpad, továbbá pódiumszín­• A Stadion Hotel a sportcsarnok mögött. pad és keretes színpad is kiala­kítható ezen a szinten, amiért is a csarnokban tömeggyűlés, tánc­fesztivál, beat-koncert egyaránt rendezhető, s kis átalakítással nagyzenekari és drámai művek bemutatásának, valamint tudomá­nyos kongresszusoknak is otthona lehet. Ugyancsak a küzdőtéri szinten — a nézőtér alatt— kap­tak helyet az öltözők, a szaunák és az irodák. A közönséget a létesítmény harmadik szintjén — az első emeleten — 28 főbejárat fogadja, amelyeken át az úgynevezett kül­ső kerengőbe jutnak'a nézők. Itt, valamint egy szinttel feljebb is, a közönség kényelmét szolgáló egységek kapnak helyet: ruhatá­9 Az új sportcsarnok. rak, étel-ital automaták, büfék, mosdók. Az óriási üvegablakon át szép kilátás nyílik a Népsta­dionra, s lehet látni az új gép­kocsiparkolót, az új autóbusz-pá­lyaudvart is. A külső gyűrűből 16 arénabejárat vezet a nézőtér­re, amely — rendezvénytől függő­en — lehet háromezer, tízezer, vagy tizenkét és fél ezer férőhe­lyes. A sportcsarnok ötödik szint­jén a rendezvények szervezőit ki­szolgáló helyiségeket rendezik be, itt vannak a tévé- és rádióköz­vetítő fülkék, az újságírók mun­kaszobái, itt található egy inter­júk készítésére alkalmas hang­szigetelt helyiség és egy kényel­mes társalgó. Még feljebb, a ha­todik szinten alakítottak ki egy 700 négyzetméter •, alapterületű, szekcióülésekre, kamaraprogra­mokra és különféle kiállítások­ra is alkalrqas termet. A. G. • A küzdőtér és az aréna. (Hauer Lajos felvételei — KS)

Next

/
Oldalképek
Tartalom