Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-27 / 278. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. november 27. BEMUTATÓ DÁNSZENTMÍKLÓSON • A nyesedék-rendsodrót a Hosszúhegyi Állami Gazdaság mutatta be. • Hasonlóképpen a hosszúit elviek készítettek a HNYV-jelű nyese- dékkitoló villát is. Hiányzó gépek seregszemléje • Alsó képünkön: a NYlRKERT Gyümölcstermesztési ttendszer GSZK—4 jelű görgős szállítókocsija. A magyar mezőgazdaságban a gyümölcstermesztés igényli a legtöbb kézi munkát. A tudomány és a technika segítségét várják a korszerű telepítések. A. cél az, hogy gazdaságosan megtermelt, minőségileg kifogástalan és a kívánalmaknak megfelelően feldolgozott gyümölcs kerüljön mind belföldre, mind exportra. A magyar mezőgépipar már bebizonyította. hogy tud segíteni a gyümölcstermesztőknek, hiszen a talajművelés, metszés, növényvédelem, szállítás, rakodás és nem utolsósorban á válogatás gépesítésében értünk el eredményeket. A magyar gépek állják a versenyt a drágább, importból származó berendezésekkel. Dánszentmiklóson a Micsurin Termelőszövetkezetben a napokban érdekes gépi bemutatót láthattak a szakemberek. Alig egyéves születésnapját országos tapasztalatcserével ünnepelte a Kertészeti Gépesítési Együttműködés. A bemutatón majdnem száz gépet, újítást láthattak a jelenlevők, többségük a felhasználók saját műhelyében készült. Ezek olyan kiegészítő berendezések, amelyeket jó lenne, ha az ipar is gyártana. Ez is volt a cél, hogy az említett együttműködés összhangba hozza a gyümölcstermesztés igényeivel a kínálatot. A felvonultatott „minta- gépek" gyártásáról. igyekeznek majd gondoskodni. Dicséretes kezdeményezés ez, h'sz a korszerű gyümölcstermesztést segíti. Látszólagos ellentmondás, hogy a seregszemlén bemutatott gépek, berendezések egyikein ásika már nem volt újdonság. Pontosabban azokra a talajművelő, növényvédő, műtrágyázó, szállító. rakodó stb. gépekre, eszközökre gondolunk, amelyekhez hasonlóikat a korábbi években már gyártottba hazai ipar, de közben különböző okok miatt megszüntették előállításukat. ‘A dánszentmiklósi bemutató hasznos volt, a rendezők számos információt — műszaki leírást, költségszámítást — adtak a szakembereknek és egyúttal igényfelmérő lapokat is osztottak szét, hogy tájékoztatást adjanak az iparnak a szükségletekről. Ennek tudatálban a magyar mezőgépipar segítségére lehet a gyümölcstermesztő gazdaságoknak a gépesítésben. Ehhez természetesen szükség van a termelés és a gyártók szoros együttműködésére. G. I. Miért tartalékolunk? OLVASOM a most megjelent Munkagazdaságtan című könyvben (Tímár János egyetemi tanár kitűnő szerkesztése), hogy ,í ... minden vállalatnál, mindenfajta munkánál és a bérezési rendszerek minden típusánál létezik teljesítmény-visszatartás. Ez a jelenség annyira általános, hogy a gyakorlott munkásnak, ha munkahelyet vagy beosztást változtat, első kérdése ez: „és itt mennyi a napi munka?” A különböző munkafajtáknál ugyanis kialakulnak azok a teljesítménystandardok, amelyek egy-egy munkahely belső „normáiként” működnek ... Megszegésüket gyakorta még a művezetők sem támogatják, mert növelnék a csoporton belüli súrlódásokat és ellentéteket, s ez az egész csoport teljesítményét veszélyeztetheti”. Erről jut eszembe egy korábban olvasott másik könyv (Nemes Ferenc munkája, „Érdekeltség, magatartás, tartalékok” címmel), amely már fél évtizede leszögezte, hogy .....az ösztönzési r endszer nem képes a különböző szintű érdekek összhangját megteremteni. Ez pedig az érdekek elkülönüléséhez, végső soron észszerűben tartalékoláshoz vezet. Külön tartalékol á munkás, külön a művezető, külön az üzemvezető és így tovább, egészen a vállalati hierarchia legfelső fokán álló vezetőkig”. Minderről pediig egy nagyvállalat vezérigazgatójával folytatott beszélgetés jut az eszembe. Tőle azt kérdeztem: igaz-e, hogy mindenki, még a vállalatok legmagasabb beosztású vezetői is, tartalékolnak (vagyis, hogy visszafogják a lehetséges teljesítményeket): s ha igaz, akkor valójában mi ennek az oka? A kérdés első felével gyorsan végeztünk: igaz! Tartalékol a segédmunkás és a vezérigazgató is. Hogy miért? Mert az ösztönzési rendszer — a vezérigazgató személyes anyagi ösztönzése is! — sajnálatos módon erre kényszerít. Az érvényes bér- és keresetszabályozás előírásai szerint ugyanis — a legkedvezőbb jövedelmi pozíció eléréséhez — úgy kell vezetni a vállalatot, hogy minden évben a lehető legtöbbet és legjobbat, s minden következő évben a korábbinál is többet és jobbat „hozzanak ki” a kollektívából. EZ PEDIG nem megy. Nem is mehet! Például azért nem, mert a piaci helyzet, mondjuk, kényszerű stagnálásra ítéli a vállalatot. Vagy azért nem, mert a vál-t lalati gazdálkodásban szükségképpen vannak tudatosan megválasztott stagnálási periódusok: amikor például felkészülnék a piaci változás megkövetelte fejlesztésre: szerkezetátalakításra, strulaú- ra-korszerűsítésre, új piacok meghódítására, s hogy ehhez időt, energiát és pénzt nyerjenek, esetenként lassítani kell a tempót. E lassítást azonban a szabályozási rendszer nem honorálja. Következésképpen: minden vállalat esetében megfontolandó, hogy egyik évről a másikra mekkora eredménytöbblettel emeljék azt a bázist, amely majd a következő esztendőben esedékes teljesítményértékelés alapjául szolgál. Megfontolandó ez azért is, mert — bár mások vitatják, a vállalatvezetők meg rendre bizonygatják —, a teljesítménynövelés egy ponton túli már nem lehet arányos a bérnövekedéssel. A vállalatoknál sok progresszív s ígéretes hatékonysággal ösztönző bérezési rendszer bukott meg már emiatt. Jó néhány Vállalatnál a viszonylag könnyen hasznosítható oelső tartalékokat szétaprózzák, több évre beosztják, hogy a legváratlanabb helyzetekben is produkálhassanak valami eredményt a mindenkori bázishoz képest. Az érdekeltségi rendszer ugyanis csak a növekményt,, az állandó eredménytöbbletet' honorálja. S MI KÖZE mindehhez a vállalatvezető személyes jövedelmének? Annyi, hogy a vezetői jövedelmek nagysága is a mindenkori és az állandó eredménynöveléstől függ. A vállalatvezetőinek tehát minden oka meglehet arra, hogy szünet nélkül kalkuláljon, taktikázzon, s csak módjával törekedjék arra, hogy növelje a munka hatékonyságát, a vállalat eredményét. Többnyire így is cselekszik — jobb meggyőződése ellenére. A vállalatvezetőt ugyanis a taktikái számítgatásai közben nem annyira személyes anyagi érdekeltsége vezérli, mint inkább az — s erről munkatársai lépten- nyomon meggyőzik —, hogy a nagy teljesítményugrásnak a következő évben, de legkésőbb két év múltán meglesz a böjtje. Ilyen esetekben pedig vajmi keveset segít a vezető belátása, ö esetleg még elfogadná, hogy az egyszeri „nagy ugrás” rövid időn belül megismételhetetlen, s emiatt személyes jövedelme is csökken. De hogyan fogadtassa el ugyanezt a munkatársaival, a gyár egész kollektívájával? A taktikázó vállalat- vezető lényegében nem tesz mást, mint egy/adott konstrukció feltételrendszeréhez igazodik. E konstrukció — az' érdekeltségi rendszerrel együtt — pedig arra készteti, hogy a vállalatot a „jusson is, maradjon is” elve szerint irányítsa. ' V. cs. A ROHAMSZÁLLÍTÁS HÁTRÁNYAI Év végén mindenkinek drágább A naptár szerint ugyan egyforma hosz- szúak a hónapok, a negyedévek, a gazdasági életben azonban az év utolsó hónap-1 jainak különös jelentősége van. Főként a szállító vállalatokra jellemző a fokozott gazdasági tevékenység. A Hungaroca- mionnál például már januárban tudják, hogy a fuvaroknak csaknem a felét az utolsó negyedévben kell lebonyolítani. De hasonló a helyzet a MÁV, a Volán és a többi áruszállítással foglalkozó vállalatnál is. Mindenki tisztában van az év végi hajrá hátrányaival: ilyenkor magasabbak a fuvarköltségek, alacsonyabbak az exportárakul terheltek a bankok, a vám- és adózási ; szervek, a dolgozók túlóradíja emeli a termelési költségeket. Ennek ellenére makacsul visszatérő betegsége gazdaságunknak az egyenetlen termelés. Igaz, nemcsák magyar sajátosság az év végi hajrá. Nyugati és keleti szomszédainknál egyaránt megfigyelhető hasonló ütemtelen- ség. A tőkés országokban azonban jóval mérsékeltebbek a negyedéves hullámzások. Qsszehasonlí- tó adatok szerint Magyarország vezet ezen a téren. E kétes értékű elsőségre aligha lehetünk büszkék; hiszen sok milliárdos károkat okoz a népgazdaságnak. Az ipari vállalatok régóta tudják, hogy ősszel a mezőgazdasági betakarítások önmagukban is nagy erőpróba elé állítják a szállítókat. Ennek ellenére ilyenkor produkálnak a legtöbbet és mindig ősszel válik halaszthatatlanná nemcsak az újonnan termelt, hanem a már raktáron fekvő készletek elszállítása is. Pedig a cukorrépa, a burgonya, az alma elszállítása mellett,. ilyenkor kell a légtöbb energiahordozót, építőanyagot is fuvarozni. Csupán a MÁV az esztendő utolsó hónapjaiban 44—45. millió tonna áru szállításáról gondoskodik. Míg az első félévben a tervezettnél kevesebb terméket fuvaroznak, most a mulasztást is pótolniuk kell. Csak a fővárosban 12 millió tonna áru mozgatását kell megszervezni, ami az éves mennyiség mintegy egyharmada. A legfontosabb feladat Budapest éléskamrájának feltöltése és a téli tüzelőanyag biztosítása. Az építőanyagokat — sódert, cementet, betonárut — még a téli fagyok előtt kell eljuttatni a házgyárakba. E halmozott feladatoknak csak úgy tud eleget tenni a MÁV, ha átcsoportosítják a dolgozókat, csökkentik a vasúti kocsik fordulóidejét. Ennek érdekében éjszaka és munkaszüneti napokon is rakodni kell. A szállítmányt irányvonatokkal gyorsítják. A közúti és vasúti fuvarozás összehangolása, ésszerűsítése nem újkeletű feladat. A Volán és a MÁV együttműködése évről évre javul, egyre nagyobb -területet ölel fel. Az idén a két fuvarozó a találkozási, átrakási pontokon közös terv szerint végzi fejlesztéseit. Tennivaló azonban még bőven akad, elsősorban az áruátrakások jobb szervezése, az állásidő csökkentése érdekében. A különböző intézkedések hatására javult a Volán-teherautók kihasználtsága. A számítógépes fuvarelosztás, no meg az üresen viszatérő kocsikért fizetendő bírság is közrejátszott ebben. . S míg ősszel közúton, vasúton « egyaránt csúcsforgalom van, fo- lyóinkat még mindig nem használjuk ki eléggé a belföldi szállításokban. Vízen ugyan lasab- ban, ám olcsóbban lehet az árut rendeltetési helyére juttatni, különösen ha az közel esik a. vízi úthoz. Nemcsak a belföldi forgalomban van csúcsidőszak, hanem külföldre is ilyenkor szállítanak legtöbbet vállalataink. December 31-ig ugyanis teljesíteni kell az idei exportfeladatokat, azaz az árunak át kell lépni a magyar határt. S mivel az utolsó napokban, hetekben már nem lehet elegendő vagont vagy kamiont bérelni, gyakran előfordul, hogy a KGST túlzsúfolt vasútvonalai, kikötői helyett — kényszerűségből — tőkés valutáért kell szállítóeszközt szerezni. Az sem ritka, hogy nem lévén elegendő szárazföldi jármű, a vállalatok a sokkal drágább légiúton juttatják el termékeikét a megrendelőkhöz. A szállítási torlódásokon kívül a rohamszállítások másik velejárója, hogy idő szűkében elnézőbb a minőségi ellenőrzés. így aztán nemcsak a fuvarköltség magasabb, hanem több az utólágos reklamáció, sőt előfordul, hogy egész rakományokat küldenek vissza. Januárban aztán csökken-a termelés, a dolgozók lecsúsztatják az év végi túlórákat, S üresen állnak a decemberben még oly zsúfolt szállítási eszközök. Sok vállalat már az esztendő első hónapjában olcsóbban fuvarozza a termékeket, ez azonban nem hozott lényeges változást a megbízatások egyenetlen megosztásában. Pedig milliók mennek így kárba. Az áruszállítás magasabb díjtételei feltehetően erőteljesebben ösztönzik majd a szállítókat, hogy igazodjanak a körülményekhez, s akkor fuvaroztassanak, amikor az olcsóbb. B. M. É. HÁZUNK TÁJA mtmmm Amit a paprikáról tudni kell Alig két-három hete csupán, hogy lefagytak az utolsó paprikacsövek a háztáji kiskertekben. Ez a fűszernövény azon kevesek közé tartozik, amely szinte minden veteményesben megtalálható, és minden esztendőben újra és újra termesztjük. Hamarosan itt lesz az ideje annak, hdgy a szakboltokban kiválasszuk, milyen fajtákat kívánunk ültetni jövőre. Azok, akik fólia alatt, vagy üvegházban nevelik a növényeket, már kezdhetik a jövő szezonra való felkészülést. A paprikáról1 jó. tudni, hogy nagy biológiai értéke miatt táplálkozásunkban fontos szerepet tölt be. Kedvező étrendi hatásán túl vitamintartalma, ásványi- anyag-tartalma jelentős és bővelkedik eszenciális aminosavakban is. Kora tavasszal még az erős- paprika a legkeresettebb, csak később növekszik a fehérhúsú édespaprika iránti igény. A fűszernövény jelentőségét magas C-vitamin-tartalma adja. De találunk benne B[—B2 és P vitamint is. A csípősséget adó kapszaicin étvágygerjesztő hatású. Házi kertekben körülbelüli 50 négyzetméteres termőterületen előállítható egy négytagú család egész évi paprikaszükséglete. A növény leginkább a mélyrétegű, laza szerves anyagban gazdag meleg -talajokat szereti. Szükség van arra, hogy a termőfelület megfelelő mennyiségű nitrogénnel, foszforral és káliummal rendelkezzen. Á nitrogén' gyorsítja a fejlődést, tehát ebből a hatóanyagból palántanevelés idején többet adagoljunk. Kiültetéskor viszont már kevesebb mennyiség is elegendő, mert ebben az esetben jobb a termés- kötés. A nitrogén hiánya fejlődési rendellenességet, a levelek sárgulását okozza. Ha túl,sok nitrogént kapott a talaj, akkor a te- nyészidő elhúzódik, később érik be a fűszer. Foszforigénye mérsékelt, Viszont a hatóanyag jelenléte kihat a terméshozamra és a minőségre. A foszfor fokozza a gyökérnövekedést is. Legnagyobb mennyisésbeh - káliumot adagoljunk, ha jó. termést akarunk paprikából. Egyebek között azért is,- mert a kálium jelenlété növeli a növény természetes ellenállóképességét.' A talaj tápanyagtartalmától függően 100 négyzetméterenként a következő trágyázást ajánljuk, ősszel: 1,5—2 kiilogiramm -nitrogén, 5—6 kilogramm- szuperfoszfát, 3—4 kilogramm kálium (40 száízalékos) és 350—400 kilogramm szerves trágya,. Tavasszal pedig szórjunk még ki száz négyzetméterenként 1,5—2 kilogramlm műtrágyát. •A növény rendkívül vízigényes. Nagy termést csak megfelelő öntözéssel érhetünk el. Különösen sok vizet igényel kiültetés után, valamint akkor, ha a külső hőmérséklet 20 °C f ölött van. Az Öntözéseik számát és mennyiségét mindig a talaj nedvességállapo- ta és a növények fejlődése határozza meg. Léiggazdaságosabbnak az eseztető, barázdás, árasztó öntözési forma látszik. Fontos, hogy egy-egy alkalommal annyi nedvességet juttassunk a talajba, hogy az a gyökér mélységében átnedvesedjen. Akik melegágyban kívánnak paprikát termeszteni, már novemberben elvethetik a magokat, hogy januárban kiültethessék a palántákat. A korai hajtatáshoz a magvetés ideje december vége, január eleje. Fűtés nélküli fóliák alá április közepétől május közepéig célszerű kiültetni a palántákat. A hagyományos termesztési mód esetén a palántanevelés két- három héttel később kezdődik, úgy, hogy a kiültetés május közepén megtörténhessen. Helyrevetés is lehetséges, ennek optimális ideje március -vége, április eleje. A hajtatott fajták közül, amelyek a köztermesztésben találhatók, a szentesi piacos ad legnagyobb bogyójú termést. Értékét halványzöld színe mellett enyhén csípős íze, valamint koraisága adja. Betegségekkel szemben közepesen ellenálló. Az almapaprikát a savanyúságot is kedvelők termesztik. Termőképessége jó, tenyészideje viszonylag rövid, háziikerti termesztésre nagyon ajánljuk, sor)- és tőtávolság 25)<25. centiméter. A fűszerpaprika-fajták közül a kalocsai V—1-est ajánljuk a házikerti termesztésre. Tetszetős csövei mellett magasakaipszaicin- tartalma is. A növény ritka lombozatéi, középmagas, folytonos növekedésű. A csövek csüngőek, hosszúságuk 7—8 centiméter, a vállszélesség 2 centiméter. Ajánlott sor- és tőtávolság 30X25 centiméter. Aki, kedveli a csípős ételeket, az ültessen szentesi cseresznyepaprikát. Ennek termőképessége jó és viszonylag korai érésű. A bogyók festék-kapszaicin és szá- razanyag-tartailma eléri a közismert csípős fűszerpaprika-fajitá' két. Savanyításra, ételízesítésre egyaránt használható. Felfűzve, szárítva jól tárolható. Emellett előnye még, hogy betegségekre nem érzékeny, szárazságtűrő képessége is jó, tehát öntözés nélkül termeszthető. Sz. P. M.
