Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-27 / 278. szám

1981. november 27. • PETŐFI NÉPÉ • 5 FRISS SZELLEMI TŐKE BÁCS-KISKUN MEGYE MŰEMLÉKEI — Interjú Fekete Tiborral, az Értelmiségi Fiatalok Tanácsának titkárával — A KISZ szervező és mozgósító ereje, céltudatos rétegpolitikája lemérhető a Fiatal Műszakiak és Közgazdászok Tanácsának mun­kájában is. Az immár több mint két évtizede működő FMKT mun­kájáról, lehetőségeiről és korlátái­ról beszélgettünk Fekete Tibor­ral, a KISZ KB osztályvezetőjé­vel, az Értelmiségi Fiatalok Ta­nácsának titkárával. — Mivel tudja bizonyítani az FMKT létjogosultságát? — Elég, ha két példát említek r az V. ötéves tervidőszak első éveiben egy olyan pályázatot hir­■ dettünk a fiatal műszakiak és közgazdászok számára, amelynek konkrét célja a különböző ter­mékek minőségének javítása volt. Ebben az akcióban több mint 200 vállalat és intézmény csaknem 2ÍÍ00 fiatal szakembere dolgozott ki gyorsan megvalósítható, hasz­nos újítási és ésszerűsítési javas­latokat. E pályamunkák, javasla­tok összes vállalati, népgazdasá­gi eredménye mintegy egymilliárd- forintot tett ki. Második példám: az FMKT-k szervezésében létre­hozott Ifjúsági Társadalmi Terve­ző Irodák tevékenysége. Ezek ab­ban az időszakban működtek, amikor ugyancsak kevés volt a tervezői kapacitás. A rugalmasan, rövid határidők­kel dolgozó ITTI-k jelentős gaz­dasági eredmények létrehozását segítették elő azzal, hogy a kisebb rekonstrukciókhoz, felújítások­hoz, intezifikáláshoz saját erő­ből készítették el a kiviteli tar­veket. Ám a gazdasági eredményeken túl a 60-as évek végén és a 70-es évek elején az FMKT-k jelentős szerepet töltöttek be a fiatal mű­szakiak és közgazdászok érdek- képviseletében is. Továbbá nem vonható kétségbe az FMKT-k ál­tal szervezett műszaki klubok, a kiváló ifjú mérnök, közgazdász, technikus mozgalmak, szakmai Vetélkedők ' stb. hasznossága a szakmai továbbképzésben, az új módszerek megismertetésében, el­terjesztésében sem. — Az elmondottakból adó­dik a kérdés: kinek van szük­sége az FMKT-ra? A fiatalok­nak? A népgazdaságnak? Esetleg a KISZ-nek? — Is-is. Tehát több oldalról fűződik hozzá érdek. A fiatalok igénylik, elvárják az ifjúsági szó­éi vétségtől azt,t; hogy teremtsünk számukrá megfelelő fórumot a bizonyításra. Hogy ezt a keretet megfelelőnek tartják, azt igazol­ják az adatok, melyek arról ta­núskodnak, hogy a 683 FMKT munkájában közel 15 ezer KISZ- tag, több mint 20 ezer fiatal vesz részt. A legjobbak pedig az irányító (munkahelyi) KISZ- szervezet munkabizottságaiban, műszaki-gazdasági tanácsadó szer­vezeteiben tevékenykednek. Ezek megalakítása persze csak ott cél­szerű, ahol nagyobb számú mű­szaki és közgazdász fiatal dolgo­zik. Ma már sok helyen a mun­kabizottságok a tudományos egye­sületek (MTESZ) helyi, üzemi csoportjainak ifjúsági tagozatai­ként is tevékenykednek. Az FMKÍ-ban a fiatal műsza­kiak és közgazdászok munkakö­rüktől, besorolásuktól függetlenül szervezetten vesznek részt, a tu­dományos kutatási, műszaki fej­lesztési és termelési feladatok megoldásában, egyben bizonyítva felkészültségüket, vezetői adott­ságaikat. Foglalkoznak többek között a kötelékeikhez tartozó fia­talok sajátos problémáival, élet- és munkakörülményeivel, tovább­képzésükkel is. S hogy mindeh­hez mi köze a KISZ-nek? Pél­dául a Központi Bizottság az éves akcióprogramban felhívja az FMKT-k figyelmét arra, hogy melyik témát kezeljék kiemel­ten, s hogyan kapcsolódjanak a MTESZ kiemelt témaköreihez. — Szóval minden a legna­gyobb rendben van a fiatal műszakiak és a közgazdászok körül? — Társadalmi, gazdasági fejlő­désünk érdekében szükséges a meglevő szellemi tartalékok feltá­rása és kihasználása. Nem vélet­len, hogy az elmúlt időszakban egyre élesebben vetődött fel e friss tartalékok nem megfelelő kihasználása. Az okok igazolásá­ra példaként legtöbbször a fiatal műszakiak, közgazdászok és ag­rárszakemberek helyzetére, élet- és munkakörülményeire, tehetsé­gük és felkészültségük nem meg­felelő felhasználására hivatkoz­nak. Többek között ez is indokol­ja, hogy őszintén beszéljünk er­ről a kérdéskörről. — Sokszor hivatkoznak az egyetemi, főiskolai képzés és a munkahelyi gyakorlat eltérő követelményeire, ellentmondá­saira .. — Valóban a felsőoktatás nem minden területen fektet megfele­lő súlyt az elméleti tudás gyakor­lati alkalmazásával összefüggő is­meretek elsajátítására. A felké­szítésben elmosódik a gyakorlat által megkövetelt differenciálás. Alapvetően minden szinten a téri vezésre készítenek fel. Az opera­tív funkciók gyakorlására, azaz a műszaki-gazdasági és termelésirá­nyítási, gyártáselőkészítési, el­lenőrzési, beruházási, karbantar­tási, értékesítési feladatok elvég­zéséhez minimális az ismeretük. Mindez leegyszerűsítve úgy jele­nik meg, hogy a legkorszerűbb el­méleti tudás csak kevés gyakorlati tudással párosul a pályakezdés éveiben. Közgazdászképzésünk alapvető gondja az, hogy többnyire makro­gazdasági kérdések megoldására kérzít fel. A népgazdaság pedig jóval nagyobb számú, a Iclsebb- nagyobb gazdasági egységek köz­gazdasági, gazdálkodási felada­tait megoldani képes közgazdászt kíván. — Mindebből . következik, hogy sokan bírálják —• külö­nösen a műszakiak körében — az oktatás tartalmát, szemlé­letét. —A hallgatók keveset halla­nak az emberekkel való bánás­módról, nem ismerik eléggé, az üzemi, munkahelyi viszonyokat. A képzés ritkán tér ki a válla­latoknál- jelentkező' aktuális mű­szaki, gazdasági problémák meg­oldásához szükséges üzemszerve­zési-vezetési ismeretekre. A fél­készítés időszakában kevés válla­lati szakembert vonnak be az egyetemi oktató-nevelő és kuta- tómunkábá. Az egyetemen okta­tók jelentős része közvetlenül, megfelelő üzemi, termelési gya­korlat nélkül kerül a tanszékekre. — Tudomásom szerint nem­csak az oktatás minőségével, hanem a mennyiségével is vannak problémák. Egyesek túlképzésről beszélnek, mások a hiányszakmákat emlegetik. — Igaz, hogy a felsőfokú kép­zés az egyes szakmákon belüli gyors igényváltozásokat nem tud­ja követni.’ Ennek eredményeként tapasztalható egyes műszaki-gaz- - df.sági szakterületeken bizonyos „túlképzés”, és ezzel párhuzamo­san a „hiányszakmák” létrejötte. Ennek hatása jelentős a pálya­kezdők helyzetére, mert indoko- lallan előmeneteli és egzisztenciá­lis különbségek kialakulásához vezet. Például a mérnöki képesí­tést igénylő munkakörök csak körülbelül 60 százalékában dol­goznak felsőfokú végzettséggel. Ez ■ azért is érthetetlen, mert emellett nagyon jelentős számú egyetemi—főiskolai diplomával rendelkező műszaki szakembert nem mérnöki munkakörben fog­lalkoztatnak. A fiatalok jogosan -vetik fel, hogy jelentős a száma azoknak a műszaki igazgatói, vagy vezetői főmérnöki beosztás­ban dolgozóknak, akik középfokú, vagy még ennél is alacsonyabb képesítéssel rendelkeznek. (Ez az 1970-es' népszámlálási adatok alapján 36,5 százálék). Mindebből véleményem szerint nem túlkép­zésre, hanem a nem megfelelő foglalkoztatásra kell következtet­ni! — Ám ezt ’ sem az FMKT-k, sem a KISZ egyedül megoldani nem tudja. Mint ahogyan együt­tes erővel kell arra .is töreked­nie az egész társadalomnak, hogy a fiatal műszakiak és közgazdá­szok gondjai mielőbb megoldód­janak, s hogy mindannyian maxi­mális hatékonysággal, jó közér­zettel dolgozzanak. Ehhez kíván a jövőben is hozzájárulni az if­júsági szövetség sajátos eszközei­vel, többek között érdekvédelmi, érdekképviseleti munkájával. M. M. Baja, Kölcsey utca 37. Fajtiszta csődöröket kölcsönöz­tek az észak-bácskai falvakba a híres bajai méntelepről. Az állat- tenyésztés nagy jelentőségéhez illően jó körülmények között tar­tották a lovakat. Még így átalakítgatva is te-, kintélyes épület a hajdani mén­telep. A múlt század első felében rakták föl falait, vidékies klasz- szicista stílusban. Azt a jómó­dot, biztonságot sugallja, ami az akkori, a hadiszállításokkal gya­rapodó délies kisvárost jelle­mezte. A Ganz Villamossági Gyár iro­dáit helyezték el az egyemeletes házban. A hármas osztású főhom­lokzat az enyhén kiemelkedő fal­síkokkal viszonylag, híven őrzi az eredeti állapotokat, de az épü­letbelsőkön sokat változtattak. A sávozott földszinti részen kettős félköríves ablakok láthatók, az emeletiek szemöldökpárkányos díszítésűek. A fafaragások művésze A fafaragásnak évszáza­dos hagyományai vannak Mongóliában. Az Ulánbáto­rt képzőművészeti főisko­lán külön fafaragó tanszak működik, ahol a relief-ké­szítés és a különböző fajta fafaragások művészetével ismerkednek meg a hallga­tók. Ezt a tanszakot végezte el a mai mongol képzőmű­vészet egyik neves alkotó­ja C. Ojdov is, akinek te­hetsége már kora gyermek­korában megmutatkozott, ötödik osztályos tanuló volt, amikor első farag- ványával felhívta magára a figyelmet. A morinhuur — ősi nemzeti húros hang­szer — miniatűr mása olyan jól sikerült a rendkívül ügyes kezű gyermeknek, hogy tanárai további mun­kára ösztönözték, amit szí­vesen és nagy kedvvel vál­lalt. A főiskolát 197i-ben végezte el. Sokoldalú mű­vész, akinek alkotásai kö­zött a fafaragás mellett festmények, grafikák, pla­kátok is szerepelnek. Részt vett alkotásaival a legutóbb Magyarországon megrende­zett nemzetközi iparművé­szeti kiállításon is. Faragványai közül a legszebbek talán a remek­be készült állatfigurák. Festményei különleges szín­hatásukkal érvényesülnek. ,,Koronával koronázzák” uw ii »w wiw > > p t ® m m wr !■ ■ • A kameránál!: Rozsnyai Aladár rendező-operatőr, mögötte Király Zoltán szerkesztő. (Enyedi Zoltán felvétele) Elindult a költő a népköltészet forráávidékére, és merített a „tiszta forrásból” ... Ebből aztán egy forrás-értékű könyv született. Címe: „Föld szülte fáját." Alcí­me: Szeged környéki ráolvasások és népi imádságok. Elindult a -körzeti tv-stúdiő stábja, Király Zoltán szerkesztő, Rozsnyai Aladár rendező-opera­tőr munkatársaival együtt, hogy Polner Zoltánnal alkotói közös­ségben 'képben és hangban is megörökítsék a szájról szájra ha- gyományozódott közös szellemi kincset, a népköltészet egyik ékes ágának áhítattal körüllengett szép virágait. Ezek idős asszonyok száján nyílnak újra és újra, nyel- vühk középkori ízeit, fordulatait villantják fel, képi világuk pedig rokon a XIII. század végén ke­letkezett Ómagyar Mária-siralom- mal, mely a legrégibb magyar nyelvű vers. A „Koronával koronázzák" tv- film forgatásának negyedik nap­ján a színhely: Szeged—Tápé. Anna néni — Laczi Jánosné — nyugodtan szembenéz a kamerá­val, s mondja: „Kakasok szólnak, Máriát kiáltanak, Kelj föl, kelj föl Mária, Szent fiadat megfog­ták, Zsidó viszi körösztfát, Ürjé- zus mén utána, Három csöpp vért kicresztöttek, Az angyalok föl­szedték, Arany tányérba tötték, Fölvitték Krisztus urunk elébe, Krisztus urunk azt mondta, Múl. jón el a pohár neve, Aki eztet este-röggel elmondja, Héthalál bűntül megmeneködik. Főd neveli fát, fa neveli bimbaját. Bimbó neveli Máriát. Mária neveli kis­fiát, Kisfia mönjön, hirdesse ki ezt a fekete földön ... Aki eztet este-röggel elmondja, héthalál bűntül megmeneködik ...” A másodszori elmondáskor a népi imádság szövege nem azo­nos az előbbivel. A memória za­vara lenne? Vagy inkább annak bizonysága, hogy ez valódi nép­költésiét, még ma is élő, vagyis: formálódó? —v Anna néni. mi volt ennek az imádságnak a neve? — Nem , tudom... Én gyer­mekkoromban a szüleimtől tanul­tam meg. Elvégeztétök-é mán az imátokat? — kérdezték mindig. —• Mönjetök a kuckótokba! A „Kakasok szólanak” kezdetűt es­te-röggel imádkoztuk... Rozsnyai Aladár, a rendező- operatőr mondja: — A téma érdekes, izgalmas, olyan szellemi kincset örökítünk meg filmünkön, melyet népünk múltja, szellemi néprajza, nép- költészete iránt érdeklődők meg­különböztetett figyelme kísér. Ez a munka beleillik abba a néprajzi filmsorozatba, melyet évekkel ez­előtt kezdtünk készíteni. A „Föld szülte fáját" bevezető szövegében ezt írta a költő Csong- rád megye 60 településén végzett gyűjtőmunkájáról: „Föladatom, nak a hiedelmek, ráolvasások, né­pi imádságok mentését tartottam. Költészetet teremteni a szokások rítusából... és lejegyezni a sut­togva mondott, papírra ritkán vagy soha le nem írt imádságo­kat. Bejárni egy-egy félnap-járó- földnyi területet Csongrád me­gyében ... Előtalálni az öregeket. Szóra bírni őket... A kivallatott kedves, öreg nénék egyharmada halott .. Az archaikus apokrif imádsá­gokról 1970-ig alig ejtett szót a néprajz. Erdélyi Zsuzsanna fe­dezte fel a népi imádságokat, és a Magyar Tudományos Akadé­mián 1970-ben tartott előadásán meghatározta ezek műfaji hova­tartozását: ........leginkább a nép­k öltészet archaikus vallásos mű­fajaként említeném, mely mind a világi lírával, mind a közép­kori vallásos költészettel mutat közös vonásokat. Szerzője isme­retlen, minden variáns messze­menően kollektív alkotás ... Nyel­vi anyaga egyezést mutat az Ómagyar Mária-siralommal, egyes motívumai Bornemissza Péter bá- joló imáit idézik emlékeze­tünkbe.”. A tv-szereplést vállaló idős asz- szonyok érzik, hogy nem vihetik magukkal, a sírba örökölt imái­kat, kincseiket. Elmondják ezért a sorokat lejegyző költőnek, nép­rajzosnak, a filmeseknek. Vívó­dásuk, lámpalázuk érthető. A száj- ról-szájra hagyományozás társa­dalmi-tudati feltételei elsorvad­nak. A középkorban elindult fo­lyamat lassan a végéhez ér. A harmincperces néprajzi fil­men számos népi imádságot örö­kítenek meg. Múltunk értékes szeletkéjét. B. Gy. Az épület a toldozgatások elle­nére jól illeszkedik megyénk mű­emléki szempontból egyik leg­fontosabb, legszebb utcájába. A Kölcsey utc*' '■’an tizenkét épületet irtanak é »mesnek a szakem­berek különleges védelemre. A 3.3—35-öS'Számú lakóház a legko­rábbi, mintegy százkilenc éves. A többit a következő évtizedekben építették. A legkésőbbi a 31-es számú, volt laktanya. Heltai—Pásztor ÜTTÖRÖ ÉLET Csapat a vár tövében Hiszitek-e, hogy van egy úttö­rőcsapat a megyénkben, ahol a kisdobosoknak és úttörőknek egy- igazi vártorony jelenti a kirán­dulási célt, a különféle rendez­vények színhelyét, a játékterét, a romantikát? Pontosan százötvenhét tagot számlál ez a csapat, Soltszent- imrén, a kiskőrösi járásban.’ A vár, aminek Csonkatorony a neve, községük határában áll. Kerekes Erzsébet csapatvezető szerint a pajtások nagyon szeretik, gyak­ran felkeresik, nagy „csatákat” rendeznek a tövében, majd visz- szatérve az iskolába, rendre le­rajzolják, és fogalmazást írnak arról, hogyan képzelik a vár tör­ténetét. — A történészek véleménye eltérő. Vannak, akik a hajdani pannon birodalom őrtornyának vélik, mások templomnak, amit a tatárjárás pusztított el. Tény viszont, hogy a szőlőtáblák között álló és. gondosan konzervált épít­mény körül római kori pénzda­rabokat, gyöngyöket, fém lószer- számdarabo) találtak. Ezek most az isk, . folyosóján a tár­lókban kaptak helyet. A hely- történeti sza) | tagjai, Bujdosó Istvánné ' ve sével folyamato­san figyelik a torony környékét, akad-e valami tárgy. Egyébként a község 1922 óta önálló, addig Pusztaszentimre- kénl tartották számon, és Akasz­tóhoz tartozott. — Ottörőink — veszi át a szót Bujdosó Istvánné — nagy szor­galommal és lelkesedéssel végzik a gyűjtő- és kutatómunkát. Az elmúlt évek során számos tár­gyi emléket hoztak a hajdani cselédélettel kapcsolatban, de akad elemi iskolai bizonyítvány, fénykép is. Legutóbb is nagysze­rű munkát végeztek: a községi tanácsnál kapott térképen a há­ború előtt épült lakóépületeket kékkel, az újakat pirossal jelöl­ték meg. Szépen 'látszik, meny­nyit épült a községünk. Ehhez persze végigjártak valamennyi házat, és így gyűjtötték be az adatokat! Amikor idáig jutottunk a be­szélgetésben, kicsöngettek, és sike­rült találkozni a Farkas Bertalan raj tagjaival. Azt kérdeztük tőlük, hogy mit tartanak jónak, érdekesnek csa­patuk életében? — Azt, hogy nagyon sok a ver­seny, szellemi, és sport egyaránt, — válaszolta Nagy Erika. — Amit kérünk vezetőinktől, — folytatta Rubos Zoli, .— azt igyekeznek teljesíteni! Nálunk nagyszerűek az ünnepélyek, a rendezvények... És ■«kran ki­rándulunk a Csór’’ yhoz! — A novembf nepély, amit a kisdobo endez­tünk, az nagyon — lűzi a gondolatsi ) Ger­gely Tibi. Azon emuta­tó foglalkozásokat-■tottunk az elsősöknek, hogy így kell... ják ők is, — Én a gyermeknapokat tar­tom nagyon emlékezetesnek, — állt fel padjából Ficsor Angéla, az úttörőtanács titkára, (aki ötö­dikesként a járási Kazinczy-ver- seny győztese volt!) és még az is nagyon jó, hogy a szülők annyira támogatják a csapat munkáját! Nagyon szeretjük a helytörténeti szakkört, a gyűjtőmunkákat. — A» kisdobosok nevelésére na­gyon sok gondot fordít a mi csa­patunk. — szögezte le Bódis An­namária. — Valóban kitűnő a kapcsola­tunk a szülőkkel, a helyi szak- szövetkezet vezetőivel, tagságá­val — fejezi be a pajtások mon­datait Gulyás József igazgató. Benkovszki Ferencné, az szmk elnöke maga is eljön megkérdez­ni, mit segíthetnének "az iskolá­nak, a gyerekeknek? Minden megmozdulásunkra meghívjuk a szülőket, hozzátartozókat! Ott yannak; gyermeknapjainkon, ami­kor a Kiskunsági Nemzeti' Park KóTon-tónál levő zsilipjénél nagy bográcsos főzéseket tartunk „ — természetesen engedéllyel! Ava­tási ünnepélyeinkre is egyre töb­ben jönnek a községből, és ezt mi nagy sikernek tartjuk, örü­lünk neki! — Hogyan zajlott lé ' az idei mozgalmi évnyitó? — Mivel szocialista szerződé­sünk van az egyik, közelben ál­lomásozó honvéd alakulattal, an­nak KISZ-alapszervezetével, a hetedikesek és nyolcadikosok el­mehettek hozzájuk, és megtekint­hették a honvédelmi bemutatót, — felelte a csapatvezető. A töb­biek itthon Turu Lászlóné csa­patvezető-helyettes irányításával járőrversenyen vettek részt, és lombot, termést gyűjtöttek. Ebből készítettek dekorációt. Mire ha­zajöttünk, már készen vártak bennünket h folyosón. — A továbbiakban milyen ter­veik vannak? — Hamarosan lesz úttörőszo­bánk, ahol őrsi .foglalkozásokat tarthatunk. Es 1982-re elkészül az új tornaterem! A meglevő három szakkör mellé szeretnénk még fo­tós és barkácsszakkört is életre hívni. No, és a vár! A csapat minden tagja szinte magáénak érzi a Csonkatorny.ot! Kívánságaikat, hogy minél gyakrabban vezessen kirándulásaink útvonala arra,, azt nyilvánvalóan figyelembe vesz- szük, teljesítjük. Sajnáljuk, hogy nincs rajta a Műemlék tábla, pe­dig ezt fontosnak érezzük. •Azt pedig javában fontolgatjuk, hogy megkérjük az illetékeseket, vállalhassunk védnökséget a Csonkatorony felett mi, a 3811. számú Kossuth Lajos úttörőcsa­pat tagjai és vezetői! Az épület­maradvány környékét jobban tisz­tán tartanánk, esetleg útjelző táb­lákat is elhelyeznénk a turisták részére. Ennek fejében még job­ban kötődnénk hozzá ... — További sok sikert kívá­nunk, örömet a mozgalmi életben valamennyi soltszentimrei. kisdo­bosnak és úttörőnek, vezetőiknek! REJTVENYFEJTQKNEK Az elmúlt héten közölt rejtvény helyes megfejtése: 1, x, 1, 2, x, x, 2. örömmel észleltük, hogy mintegy száz megfejtés érkezett. Sajnos, leg­többen a legkönnyebbnek vélt kér­dést vétették el: a Halasi Kötöttáru- gyár fantázianevének a Lioriellát ír­ták, pedig az Daniella! A sorsolás a kővetkezőknek kedve­zett, a juta lom könyve két nekik küld­tük: Ruzslaczky Zsuzsa, Helvécia; Csongor Attila, Kecskemét; Baán Éva, Budapest; Ináncsy Mária, Kecskemét: Dobák Éva, Kecskemét; Gáspár Rita, Tass; Jokhel Katalin, Helvécia; Ko­vács Brigitta, Nagyköröst Gyallai Hajnalka, Szabadszállás; Farkas Ka­talin, Lászlófalva; és a +1 nyeremény:- Főző Ági, Kecskemét. Ebben a fordulóban nagyon köny- nyü kérdéseket állítottunk össze, hogy minél többen megpróbálkozza­tok a megfejtéssel. A rejtvény kérdé­seire egy-egy név a helyes • válasz! l._Kinek a nevét viseli a bajai út- törőház? * 2. Kinek a nevét viseli a halasi múzeum; 3. Ki volt a kecske­méti Okollégium híres prózairóvá lett diákja?. 4. Mi volt a neve annak a kalocsai érseknek, aki i. István kirá­lyunknak a koronát hozta? 5. Hol van az országosan egyedülálló. Közúti Szakgyüjtemény a megyében? 6. Ki született a félegyházi Daru utcában? 7. Hogyan hívták azt a kecskeméti polgármestert, akinek sakk-könyvtá­ra világhírű volt? 8. Melyik megyénk­ben község szülötte Nagy Lajos. író. A megfejtéseket december 2-ig kér­jük beküldeni, levelezőlapon, a szer­kesztőség címére.- - Selmeci Katalin

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom