Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-19 / 271. szám

198L november 19. • PETŐFI NÉPE • FELSZÓLALT A MEGYEI TANÁCS ÜLÉSÉN Deák István: Bács-Kiskunban a mezőgazdaságnak meghatározó szerepe van Ritkán nyílik mód arra, hogy egy-egy megyei, vagy városi testület ülésén' elhangzó felszólalást a tanácskozásról szóló tudósítás kereté­ben közölhessünk. Ennek elsősorban a lap terjedelme szab határokat, ugyanis a hozzászólásokban megfogalmazott értékes gondolatok nem foglalhatók össze két-három mondatban. A megyei tanács november 12-én tartott ülésén is ilyen hozzászólások hangzottak el. Dr. Deák István, a lakiteleki Szikra Mgtsz elnöke, megyei ta­nácstag, Bács-Kiskun VI. ötéves területfejlesztési tervének vitá­jában elsőként szólalt fel a tes­tület ülésén. Többször is hangsú­lyozta, hogy a megyei tanácsta­gok kecskeméti járási csoportjá­nak véleményét foglalja össze az előterjesztéssel kapcsolatban. Az alábbiakban részleteket idézünk Deák István felszólalásából. — Á tervet tanácstagi csopor­tunk azért tartja jónak —, mon­dotta Deák István — mert keret­jellegű, nyitott es mozgótervnek is mondható. Ily módon minden vállalat, intézmény, üzem kollek­tívájának lehetősége nyílik arra, hogy a népgazdasági terv elveit figyelembe véve a saját tervét a maga körülményeire szabva fo­galmazza meg. A konkrét terve­ken belül pedig a kollektívák és egyes személyek alkotó-, kezde­ményezőkészségének is tere van. — Szépen megfogalmaztuk a területfejlesztési tervben — mon­dotta a továbbiakban a felszóla­ló — á városok és egyes-községek vonzáskörzeteit. Ebben arról ’ is szó van többek között,- hogy mér­sékeljük a lakosság városokba áramlásának mértékét. A váro­sokban a kommunális, kulturális egészségügyi stb. feltételek kiala­kultak, a nagyközségekben azon­ban még nem. Ebből a tervből sem látjuk, hogyan fognak ezek a feltételek kialakulni. Kérjük ezért a megyei tanács végrehajtó bizottságát, s a szakosztályokat, hogy erre a körülményre is nagy figyelmet fordítsanak. Ettől nagy­mértékben függ a községek, s általában a falusi települések la­kosságmegtartó képessége. Örömmel hallottuk a járási ta­nácstagi tájékoztatóban, hogy a VI. ötéves terv időszakában kor­szerűsítik a Kiskunfélegyháza— Szolnok közötti közutat, valamint az ehhez kapcsolódó tiszaalpári átkelő szakaszt. Sajnálattal kel­lett ugyanakkor tudomásul ven­nünk azt, hogy többszöri sürgetés ellenére sem valósul meg a Sza­badszállás és Kerekegyháza kö­zötti útszakasz korszerűsítése. Ta­nácstagi csoportunk a helyszínen vizsgálva - az ügyet látta, hogy mennyire minősíthetetlenül rossz az út állapota. Ha a Közúti Igaz­gatóság vezetői rendszeresen ezen az úton utaznának, bizonyá­ra több reményünk lenne'rendbe­hozására. A terv a postai szolgáltatáso­kat illetően úgy fogalmaz, hogy meg kell közelíteni a reális igé­nyek kielégítését. A telefon- és a telexszolgáltatás a községek több­ségében kritikán . aluli. Napi gondjaink vannak a többi között a mentőhívással. A berendezések nem működnek megfelelően, sű­rűn meghibásodnak, s az éjsza­kára bekapcsolt állomásokat sem lehet használni. A helyzet meg­javítására sürgős intézkedéseket kérünk. Az elmúlt időszakban többször elhangzott és dokumentumokban is rögzítve lett, hogy Bács-Kis- kun megye gazdaságában a'mező- gazdaságnak meghatározó szere­pe van. Tanácstagi csoportunk­nak az a véleménye, hogy a terü­letfejlesztési tervben meghatáro­zott feladatokat,, a mezőgazdasá- ~ gi üzemek vezetői és kollektívái végre kívánják hajtani. Vélemé­nyünk szerint azonban a mező- gazdasági szövetkezetek csak ak­kor képesek erre, ha rugalmasan alkalmazkodnak a kialakult kö­rülményekhez, ésszerűen használ­ják fel szűkös fejlesztési pénz­eszközeiket, emelni tudják a ter­melés technikai színvonalát, meg­felelő munkaerő-gazdálkodást folytatnak, s takarékosan hasz­nálják az energiát és az ipari anyagokat. A termelőszövetkezetek V. öt­éves tervi célkitűzéseiket úgy tudták elérni, hogy az üzem bel­ső tartalékainak feltárásán túl külső kapcsolataikat is bővítették. A mi termelőszövetkezetünk aláptevékenységi ágazata ■ is rendszerhez kapcsolódik. Elért eredményeinkben a termelési rendszerek horizontális tervező- munkája igen pozitívan értékel­hető. A jövőt illetően azonban ez nem lesz elegendő, ezért a terme­lési rendszereknek tovább kell lépni a vertikális kapcsolatok ki­építése területén. Csak így tud­nak megfelelni a jövőben a meg­növekedett feladatoknak. A téeszek sokfajta együttmű­ködést építettek ki társvállala­tokkal, állami gazdaságokkal, kü­lönböző konkrét célok érdeké­ben. Ilyenek többek között a szá- rítmányok készítése, a borászati tevékenység megvalósítása, közös szőlőültetvények létrehozása stb. Ezek az együttműködések általá­ban jók, helyenként azonban az * érdekeltségi viszonyokat újra kell rendezni, mert az idők múl­tán, . a szabályozók változása miatt már nem ösztönöznek. Az érdektelenség pedig az együttmű­ködés felszámolásához vezet. A szövetkezetek egymás közöt­ti kapcsolatait is konkrét célok­nak megfelelően kell bővíteni. A területi szövetségek most azon dolgoznak, hogy tájkörzeteknek megfelelően a termelőszövetkeze­tek együttműködési tanácsokat hozzanak létre. Véleményünk sze­rint ezeknek nem szabad merev sémákra épülő szervezeteknek lenni. Az adottságokhoz, a terme­lési feladatokhoz igazodó testüle­tekre van szükség, amelyeken ke­resztül egy-egy területi feladat megoldására konkrét társasági szerződéseket kötnek. A felszólaló ezután így foly­tatta: Hazánkban a gépiparnak és a vegyiparnak legnagyobb fo­gyasztója a mezőgazdaság. Ha általánosságban érvényes az az elv, hogy a tisztelt vevőt szolgál­ja ki igényeinek megfelelően az ipar, illetve a kereskedelem, ak­kor ez legyen érvényes a mező- gazdaságra is. A tartós fogyasz­tási cikkek területén mindinkább tért hódít a két-három éves ga­ranciális igény. Éppen ezért fur­csa, hogy a tehergépkocsik, a spe­ciális munkagépek és egyéb esz­közök vonatkozásában a garanciá­lis idő mindössze fél év, ami szin­te nevetséges. Egy ősszel megvá­sárolt erőgép jótállási ideje ugyanis a tavaszi igénybevétel időszakában már le iá jár. Ép­pen ezért a mezőgazdasági gépek esetében az igénybevételhez kel­lene kötni a garanciát, és nem a vételtől számított fél évre. Sok szó esik mostanában a ter­melőszövetkezeti tagok anyagi erejének termelésbe való bevoná­sáról. Véleményünk szerint a 'kérdés azért nem mozdul el a holtpontról, mert a kamattérítés mértéke nem megfelelő. A Nem­zeti Banktól kért hitelekre pél­dául kétszer annyi kamattérítést fizetünk, mint amennyit a tagok kaphatnak. Többször megállapítottuk már azt is, hogy igen érzékeny szek­tor a háztáji és kisegítő gazda­ság. Ha az érdekeltek nem .talál­ják meg .számításukat, egyik nap­ról. a másikra abbahagyják a ter­melést. A háztáji gazdaságoknál további feszültségek várhatók a zöldségtermesztés és az állatte­nyésztés egyes ágazataiban. Jó lenne idejében intézkedéseket tenni, hogy a termelés visszaesése ne következzen be — mondotta végül Deák István. N. O. KÉSZPÉNZ HELYETT Takarékcsekk - vidéken is A félesztendős budapesti kísér­let után 1982. január elsejével az egész országban bevezetik a ta­karékcsekk használatát. A mód­szer. világszerte ismert, előnyeit azonban érdemes felsorolni. Az, aki csekkszámlával rendel­kezik, megkíméli magát jó né­hány kellemetlenségtől. Nem for­dulhat elő, hogy kevés pénzt visz magával, s nem történhet meg az a kínos eset sem, hogy' az éppen fölös bankóit elveszti. A takarékcsekk ha elkalló­dik — egyszerű papírdarab, a tu­lajdonos által aláírva viszont ér­ték. Pénzt helyettesít, a boltok­ban fizetni lehet vele, ugyanak­kor az éppen nem szükséges többletforintok a betétszámlán évi négy százalékkal kamatoznak. Egyre több üzlet, áruház ajta­ján találhatók meg a kis emb­lémák : takarékcsekket elfoga­dunk. Az OTP központja augusz­tus végéig 37 országos vállalattal, a megyei igazgatóságok pedig a saját területükön 200 helyi cég­gel kötöttek szerződést Bácá- Kiskunban például a ruházati, az1 élelmiszer- és az iparcikke kereskedelmi vállalatokkal, az Alföld Áruházzal, a Báqs megyei Vendéglátó Vállalattál és az AFIT-tal. Ha az áru kiválasztása után fi­zetésre kerül sor, a vásárló a boltban kiállítja a csekket, da­rabonként ötszáztól ötezer fo­rintig terjédő összegről. Vagyis — mivel egy füzet tíz szelvény­ből áll — a 1 takarékpénztár leg­feljebb ötvenezer forint er,éjéig felelősséget vállal a vevőért. Ugyanezt teszi, amikor lehetősé­get ad arra, hogy a számlatulaj­donos bármely postahivatalban, takarékszövetkezeti vagy OTP- fiókban aláírásával igazolt csekk­lap ellenében felvegyen egyen­ként kétezer, összesen húszezer forintot; A kockázat a pénzinté­zeté, ugyanis az OTP beváltja az összes, szabályosan kiállított csekket, tekintet nélkül, hogy ar­ra van fedezet vagy nincs. Ha ez utóbbi következik be, akkor az ügy a bíróságon folyta­tódik tovább. Nem árt tehát óva­tosnak lenni. A takarékpénztár is előrelátó, s csak azokkal köt csekkszámla­szerződést, akik átutalási betéttel rendelkeznek, s a.zon egy meg­határozott összeg már összegyűlt. Mindez azonban' csak a szüksé­ges feltétel, de nem elegendő. A szerződés aláírására akkör kerül sor, ha az OTP a korábbi befi­zetések alapján megbízhatónak ítéli a kérelmezőt. Bár ez a szabály szigorú, végül is indokolt. Ha az ügyfélnek nin­csen csekkszámlája, nem fizet rá, > ha van, és visszaél vele, akkor viszont a takarékpénztárt kár éri. A takarékcsekk — valamennyi előnye mellett 1— körültekintő gazdálkodást és a korábbinál na­gyobb megfontoltságot igényel. A budapesti tapasztalatok kedve­zőek, de az is tény, hogy áz első fedezetlen csekk kibocsátása ügyében már megszületett a bí­rósági ítélet. Kedvezmény nászutasoknak A Pannónia Szálloda- és Ven­déglátóipari Vállalat közli, hogy kilenc szállodájában 1982. már­cius 15-ig féláron üdülhetnek a nászutasok — akik egy hónapnál nem régebben házasok —, illetve azok a házaspárok, akik 50 év­nél régebben kötöttek házasságot, s ezt házassági anyakönyvi kivo­natukkal igazolják. A Pannónia- kedvezményt a következő szállo­dák kínálják: Hotel Arany Bá­rány (Zalaegerszeg), Hotel Árpád (Tatabánya), Hotel Balaton (Za-1 laegerszeg), Hotel Central (Nagy­kanizsa), Hotel Diana Touring (Tata), Hotel Dorottya (Kapos­vár), Hotel Gemenc (Szekszárdi, Hotel Nimród (Dobogókő), Hotel Olympia (Budapest — Szabadság- hegy). A kedvezmény a követ­kező négy hónapon belül tetszés szerinti időtartamra, szól. Részleges Casco Az Állami Biztosító tájékozta­tója szerint a részleges casco- biztosítás határozatlan időre szól, és évi díja mindössze 600 forint. A casco e változatában a gépjár­mű-töréskárok kivételével a kár­térítés köre ugyanaz, mint az 'általánosan elterjedt és ismert teljes körű casco-biztosításé. póz­zá kell azonban tenni, hogy kár esetén nem vonnak le önrésze­sedést.' A részleges casco érvé­nyes Magyarországon, az európai szocialista országok területén (ki­véve a, poggyászkárokat), ezenkí­vül valamennyi, európai ország területén, há elemi kár, illetve baleset éri az autót, illetve a ve­zetőt. napjai jönnek" „A győzelem Az eddigi írásokban sok szó esett az 1956. október végi és november eleji nehéz napokról. Tényszerűen megírtuk az MSZMP megyei ideiglenes bizottsága létrejöttének, majd más­napi első ülésének eseményét, a bizottság név szerinti összeté­telét. De nem idéztük fel kellően az akkor megvolt félelmetes és elszomorító légkört, amely kizárta a haladó gondolkodású emberek véleménynyilvánítását, és különösképpen akadályoz­ta a kommunisták tevékenységét. A személyes emlékek arra késztetnek, hogy felidézzem az 1956. november 2-án történte­ket, amelynek legfontosabb eseménye a megyei ideiglenes inté­zőbizottság létrejötte volt. KECSKEMÉTEN, mint másutt is, szétestek a párt erői. Mit és hogyan tegyünk, ez volt sokak számára a megválaszolatlan kér­dés. A Magyar Dolgozók Párt­jának akkor Kecskeméten tagje­löltekkel együtt több mint há­romezer tagja volt. (MDP: 3285; DISZ: 4200.) A kommunisták ke­resték a kapcsolatot egymással. Ez azonban szinte lehetetlen volt, hiszen amikor hasonló cél­ból, 1956. ' október 29-én, hétfőn — ez volt. a fegyvernyugvás első napja — felkerestem a városi pártbizottságot, egyetlen embert sem találtam. Ajtók, ablakok tár­va-nyitva, a huzatosán kavargó szél pártiratokat, fontos doku­mentumokat halmozott össze­vissza. Az épület gazdátlan volt, s vezetők és más pártmunkások 'nem tartózkodtak helyükön. Ez­zel megszűnt a megyeszékhelyen élő kommunisták szervezett éle­tének központja. A látvány és az ebből következő gondolatok na­gyon elszomorítottak. Több mint háromezer embert — irányítás nélkül — a tehetetlenség bénított. SZERVEZETLENEK voltunk és az egyre rémisztőbb rendszerelle­nes légkörben az életveszély kö­zelébe sodródtunk. A fegyver az ellenforradalipárok kezében volt. A korábbi napokban erélyesen fellépő katonai alakulat parancs­nokai — bejelentés nélkül — el­hagyták a várost. A hadtest no­vember 2-i taggyűlése ezért va­lamennyinket kizárta a pártból. Hogy milyen gyilkos tűzerő lesel­kedett ránk, azt egy későbbi me­gyei rendőr-főkapitánysági jelen­tésből tudtuk meg. „1956. novem­ber 4-től március 15-ig az alábbi fegyvereket szedtük össze a me­gye területén: géppuska 2 darab, golyószóró 38 darab, géppisztoly 3197 darab, hadipuska 455 darab, TT-pisztoly 80 darab, más piszto­lyok 186 darab, és különböző lő­szerekből 72 400 darab.” A jelentésből azt is megtudtuk, hogy a börtönökből összesen 828 köztörvényes és 140 politikai bű­nöző szabadult ki. Tehát nagy volt a forradalmi vívmányokra leselkedő veszély. A szervezkedés lehetőségei pedig korlátozottak voltak számunkra. Mígnem Krizsán János, a vá­rosi pártbizottság korábbi mun­katársa kopogtatott a szobám aj­taján. Szűkszavúan a következő­ket mondta: — Délután megalakul a Ma­gyar Szocialista Munkáspárt. Két órára gyere, rád is számítunk! A MEGHÍVÁS és a válasz kö­zött csupán gondolatnyi szünet volt. Szemem az ablakon túl, a? esőszaggatta levegőbe révedt. Közben egy lövés dördült. Valaki a Kis Újság első számának szen­zációit ordította. A rádió Mind- szenthy prímást magasztalta. Ezért is mondtam: — Ott leszek, János! A Wesselényi utcai oldalkapun szivárogtunk be a városi pártbi­zottság (ma KSC) épületébe. Az arrajárók gyanakvóan néztek ránk, de mit sem törődtünk ve­lük. Gondoltam, ha a börtönből szabadult rablógyilkos fegyencek háborítatlanul a nemzeti hős sze­repében tetszeleghetnek, akkor nekünk, kommunistáknak is lehet jogunk ahhoz, hogy meghányjuk- vessük „közös dolgainkat”. Mi­kor Mohácsi Károllyal (a megyei tanács mezőgazdasági igazgatósá­gának igazgatója) odaérkeztem, már harmincan-negyvenen lehet­tek az egybenyitott első és má­sodtitkári szobában. Megörültünk egymásnak, mintha évek óta nem találkoztunk volna. A város pártéletének egy hét­tel korábbi főhadiszállásán az el­lenforradalom, a háromnapos ut­cai harc nyomai látszottak. A telefonvezeték szakadtán lógott a levegőben, az ablakok egyike-má- sika betörve ásítozott, az épüle­ten gellert kapott golyók rést vágtak a falba. A népi hatalom bukására tippelő urak bizonyosan saját céljaikra szemelték ki az épületet, mint ahogyan akkor a pártiskola helyiségeiben már lel­tároztak a „doktor juris” kisgaz­dák. ELŐSZÖR Nagymarosi Kál­mánnal ráztunk kezet. De öröm­teli volt a találkozás feleségével, majd Török Sándornéval, Tóth Istvánnal, Huszár Kázmérral, Szűcs Bélánéval és Szili Pista bácsival. Az összejöttek szinte mindegyikétől ilyenek voltak hallhatók: „Engem már kitettek”, „Rám is nagyon ferde szemmel néznek”, „A gazemberek kere­kedtek felül”, munkástanács? ...Fasiszta tanács!” Közben az is világossá vált, hogy miként kezdődött az össze­jövetel -szervezése, kik voltak azok, akik ennek a munkának a nehezét vállalták. November 2-án az újságok és a rádió egyaránt közölte Kádár János nyilatkoza­tát a Magyar Szocialista Mun­káspárt megalakulásáról. A köz­lés lényege a párt megalakulásán túl ez volt: „Pártunk védi a de­mokrácia és a szocializmus ügyét.” A felhívás nyomán a me­gyei pártbizottság épületében a korábbi vezetők egy kis csoport­ja elhatározta, ho£y az MSZMP megalakítása, illetve újjászerve­zése érdekében meg kell tenni a kezdő lépést. Késlekedni bűn, a taggyűlés még a mai napon (1956. november 2.) hozza létre a me­gyei és városi pártszerveket. Az előkészítésben és a meghívandók értesítésében részt vettek: Ma- gyaródi Sándor, Fekete Miklós, Bállá Gábor, Máté Ferencné, Nagymarosi Kálmánná, Kotvics Sándor és még több odaadó, lel­kes kommunista. A KÉT SZOBÁBÓL egybenyi­tott teremben, a vörös terítővei letakart asztalnál Daczó József és Magyaródi Sándór foglaltak he­lyet. Milyen szívesen láttuk a vörös színt, hiszen mennyit, de mennyit égettek el belőle néhány nap alatt! Hányat téptek-szakí- tottak darabokra vad és vak düh­vei, mennyien taposták sárba, mit sem akarva tudni arról, hogy a szabadságért folyt bukott, vagy győzelmes harcaink felett min­dig vörös színű zászló lobogott. A résztvevők padokon ülve foglaltak helyet. Az ülés drámai csenddel kezdődött, amelyet Ma­gyaródi Sándor üdvözlő és beve­zető szavai - törtek meg. Rövid mondókája részeként egy általam soha sem hallott verset idézett: „Tépdesték, mint dudvát kívül­iéiül. S ezerszer halottnak ha­zudták — nem sikerült!” És hogy mennyire nem sikerült,. azt ép­pen mi, hatvanhétén bizonyítot­tuk. Bizonyítottuk, hogy a párt él, és élni fog. Daczó József, a korábbi megyei első titkár, Kádár János által közzétett felhívás mondandóit csoportosította, kiegészítve a he­lyi történésekkel. Ezután szenve­délyes vita következett. A felszó­lalók mindegyikéből egyértel­műen -szólalt meg az a szándék, hogy nem nézhetjük tétlenül a kommunisták "üldözését, politikai jogfosztottságát. Fel kell lépni az ellenforradalommal szemben, de ez csak ügy lehetséges és hatá­sos, ha kommunista pártot szer­vezünk. A hosszabb-rövidebb ide­ig tartó felszólalásokból az is ki­csendült, hogy korábbi hibáktól mentes politikai vonalon kell ha­ladnunk, éppen ezért alaposan fontolóra veendő, hogy kiket vá­lasztunk meg az újjászerveződő párt vezetésébe. A párt vezetési módszereire vonatkozóan már korábban is voltak figyelmet érdemlő észre­vételek. .A Kecskeméten 1956 áp­rilisában megtartott városi párt- értekezleten a titkári beszámoló a kommunista vezetők magatar­tásával kapcsolatosan említette, hogy „nem foglalkoznak a dol­gozók jogos sérelmeivel, vagy pa­naszaival ... Egyes vezetők dur­vák és gorombák ... Divatban van még a .kirúgom" szó.” A vita-összefoglalóból pedig ezt hallhattuk: „Majdnem minden felszólalásban érződött, hogy a pártbizottság konkrét,' közvetlen operatív segítsége sem az üzem­ben, sem a tsz-ekben, sem a hi­vatalokban, az élet olyan terüle­tein, ahol pártszervezeteink, kom­munisták dolgoznak, nem érző­dött.” Ezért volt makacs az az igény a párt újjászervezése során, hogy „olyan emberek legyenek a pártban, akik nehéz időkben is meg tudják védeni a pártot”. EGYÁLTALÁN nem utólagos minősítés az, hogy az alakuló taggyűlés szinte izzott az ország ügyéért való odaadástól. Vala­mennyi . felszólalás — Németi, Borsodi, Simó, Molnár, Petőfi, Pankovitsné, Fekete, Bállá, Má- téné, Nagymarosiné, Kiss Sándor és Weither — a kommunistáknak az ügyért való elszántságát tük­rözte. A gyűlés, amelynek résztvevői még nem tudhatták, hogy két nap múlva, november 4-én megalakul a Forradalmi Munkás—Paraszt Kormány, és a szovjet katonai egységek segítséget adnak a fegy­veres ellenforradalom leverésére, a következőkben döntött. Megvá­lasztotta az MSZMP tíztagú me­gyei ideiglenes intézőbizottságát, és azt is eldöntötte, hogy létre kell hozni a megyé közvélemé­nyével érintkezést felvevő napi­lapot. Ennek vezetőjét is [W. D.] kijelölték. A korábbi írásokból már ismeretes, hogy a megyei forradalmi bizottság döntése nyo­mán a Petőfi Népe a bizottság napilapja lett. De 1956. november 6-án, kedden, a Petőfi Népe imp­resszumában a tulajdonos neve helyén ez olvasható: „A Munkás- Paraszt Hatalom Bács-Kiskun megyei napilapja.” Az intézőbizottság megválasz­tása nem a korábbi módon tör­tént. A bizottság minden tagjá­nak személyét külön-külön vitat­tuk ideg, nem egy esetben hatá­rozott, komoly intelmek hozzá­adásával. A városi intézőbizottság kije­lölése halasztást kapott, ehhez több kecskeméti párttag részvételére volt szükség. Erre a választásra 1956. november 8-án került sor, amelyen tizenhat felszólalás nyo­mán kialakult a tizennégy tagú intézőbizottság. Ez a bizottság elnökséget választott, amelynek tagjai: Gombos Aladár, Fekete Miklós és Magyaródi Sándor let­tek. AZ ALAKULÓ, illetve a párt újjászervezését elhatározó tag­gyűlés, amelynek nyomán az egész megyében kezdetét vette a kommunisták sorainak rendezé­se, este 8 óra körül ért véget. Akkor még az ellenforradalom erői tomboltak, mégis a részt­vevők bátran és erőt adóan éne­kelték: „A győzelem napjai jön­nek .. W. D. Új művelődési ház w azaiKszenimarionoan. a- retoíi-emlekhaz toszomszedsagában épül az új művelődési ház. Lesz benne 250 személyes naggerem színpaddal, klubszoba, négy szakköri helyiség, könyvtár. Az előcsarnokban bü- fé várja az érdeklődőket* Átadass 1982* április 4-én. (Pásztor Zoltán felvétele.)-

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom