Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)
1981-11-18 / 270. szám
4 • PETŐFI NÉPE ® 1981. november 18. , A kisvállalkozások szerepe gazdaságunkban Beszélgetés dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettessel Január elsejétől életbe lépnek az új vállalkozási formákat lehetővé tevő és szabályozó rendeletek. Vállalatok leányvállalatot alapíthatnak, kisszövetkezetek és szövetkezeti szakcsoportok jöhetnek létre, magánszemélyek (de vállalatok is) gazdasági munka- közösséget alakíthatnak — megnő a kisvállalkozások szerepe hazánk gazdaságában. Dr. Villányi Miklós pénzügyminiszter-helyettest a kisvállalkozásoknak a gazdaság egészében várható szerepéről kérdeztük meg. — Az új vállalkozási formák életbe lépésével mennyiben változik a gazdaság egésze? — Hangsúlyozni szeretném,' hogy nemcsak a kisvállalkozásokról van szó: a cél egész gazdálkodási rendszerünk megújítása. Javítani kell a hatékonyságot, a központi és vállalati irányítást, a szabályozást, az eddiginél teljesebben ki kell használni a társadalmi munkaidőalapot. És ez a megújulás elsősorban a szocialista szektor üzemeihez kapcsolódik. — Miért van, s miért most van erre szükség? — Tervezési rendszerünk, gazdaságirányításunk elemei 1968 óta folyamatosan fejlődtek. A szervezeti rendszerben viszont azóta sem történt lényeges változás, az elmaradt a követelményektől ... Az államositástól napjainkig a bekövetkezett szervezeti változások nagyon határozottan a centralizációt erősítették. Ez objektív tendencia: világjelenség. Bizonyos időszakokban azonban nálunk ez a folyamat egyoldalúvá, a gazdaság objektív mozgásához képest túlzottá, eről- tetetté vált. Ez az, amit úgymond, • vissza kell „gombolnunk”. Magyarországon egy üzemben átlagosan kilencszer annyi ember dolgozik, mint például Ausztriában, hússzor annyi, mint Svájcban, Dániában, vagy Belgiumban ... Szükség van tehát a szervezeti változásokra és ezen belül a rugalmas, gyorsan alkalmazkodó kisvállalkozásokra. Ahogy nő az életszínvonal, az emberek szükségletei egyre differenciáltabbak, egyedibbek lesznek: ezeket kizárólag nagy sorozatokban gyártott termékekkel nem lehet kielégíteni. Változnak is az igények, mégpedig gyorsan, és ezekre azonnal rugalmasan kell reagálni. Az ismert okok miatt gazdaságunk növekedési üteme visz- szafogott; lehetőségeinket ezért is minél ésszerűbb szervezeti rend keretein belül kell kihasználnunk. Miért éppen most kerül sor a változásokra? A válaszhoz az is hozzátartozik, hogy most értek be azok a tudományos kutatások, amelyek az új formák kialakításának kérdéseire keresték a választ. — Mit várhatunk a változásoktól? — Arra számítunk, hogy' fokozatosan csökken a hiánycikkek száma. Észrevehető javulást várunk a szolgáltatások területén is. Jobb feltételei lesznek a lakossági pénzeszközök termelési célú felhasználásának és — azok számára, akik részt vesznek a vállalkozásokban — a felhalmozásának is. Létrejönnek a töredék- munkerő hasznosításának ésszerűbb keretei: ennek- többek között az ötnapos munkahét bevezetéséből adódó több szabad idő ad jelentőséget. Arra számítunk, hogy a jelenleg is meglévő „fu- si”-munka fokozatosan legálissá, szabályozottá válik. A fogyasztás, de a jövedelem szempontjából is szélesebb lehetőséget teremtünk tehát az egyéni célok gyorsabb eléréséhez ... Ami pedig a nagyüzemet illeti: jó szellemű verseny alakulhat ki, a különféle szervezeti formában működő gazdálkodó egységek között az eddiginél gyümölcsözőbb kapcsolatok jöhetnek létre, összefoglalva: azt várjuk, hogy nőjön a hatékonyság a népgazdaság szocialista szektorában is! — Említette, hogy a szocialista vállalatok szervezetében is lesznek változások. — Eddig tíz tröszt szűnt meg, 126 önálló vállalat jött létre. Hangsúlyozni kell azonban, hogy ahol a centralizáció a valós érdek, ott továbbra is azt támogatjuk! Á mérce egyre inkább az lesz, hogy az adott gazdasági cél milyen szervezeti keretek között érhető el a legjobban, a leggazdaságosabban. Nagyon lényeges a vállalatok belső tevékenységi körének megújítása. A külkereskedelmi, de a kutató-fejlesztő munkának is az eddiginél sokkal inkább részévé kell válnia a vállalatok életének. Nagy jelentősége van a yálalaton belüli döntések décentralizációjának, és kevesebb lesz a külső beavatkozás is. Kiterjed a szerződéses rendszer, bérbe lehet adni eszközöket, gazdagodik tehát az együttműködés a vállalatok között. — Egyesek félnek az új vájlal- kozási formáktól, pontosabban a társadalmi közérzetet féltik a változástól... — Alapvető tulajdonviszonyainkban természetesen nem lesz változás. Egyetlen olyan intézkedés sem jelent meg és nem is fog megjelenni, ami meglévő szocialista tulajdonú termelőeszközöket magánkézbe adna! Akik a társadalmi közérzetre hivatkozva félnek a kisvállalkozásoktól, azoknak azt felelhetem: a társadalom közérzete akkor a legrosz- szabb, ha az ellátásban hiányok vannak. És ahol jó az ellátás, megvan az egészséges konkurren- cia, ott a kisiparosok sem tesznek szert indokolatlanul magas jövedelemre. A kisvállalatok és ezen belül a nagyobb számú kisiparosok közti verseny alakíthatja ki ebben a körben is a megrendelők, a piac ellenőrző szerepét, és szüntetheti meg — a ma nem ritkán előforduló — a teljesítményekkel, a szolgáltatás minőségével sem arányos, magas árakat. Persze, akadhatnak kiugróan magas jövedelmek. De ez nem lesz tipikus. És ha valaki napi 10—12 órás megfeszített munkával magasabb jövedelemhez jut, az nem is baj! Sőt, az állami vállalatoknál is jobban kell differenciálni a dolgozók jövedelmét, a teljesítmények alapján. — Jövedelemszabályozás. Többen tudni vélik, hogy a kisvállalkozásokat kedvezőbben bírálják majd el, mint az állami vállalatokat. .. — Erre nagyon határozottan és egyértelműen válaszolhatok. Az a célunk, hogy ne az elvonás mértéke, hanem objektiv lehetőségeik, teljesítményük hozza kedvezőbb vagy ! kedvezőtlenebb helyzetbe a vállalkozási formákat és az egyes vállalkozásokat. Eltérő megoldások, eltérő szabályok lehetnek, de a követelmény minden szervezeti formával szemben azonos lesz! A kisvállalkozások alacsonyabb általános költsége, rugalmassága valóban nem kis lehetőség, de ez helyzetükből, szervezeti formájukból következik. Ez objektív előny, ' amit nem „felülről juttatunk” nekik, viszont éppen ezért engedünk szabad teret megalakulásuknak, hogy ezt az egész népgazdaság számára kamatoztassák. Es az esetleges aggályoskodók- nak arról sem szabad megfeledkezniük, hogy a kisvállalkozások semmiféle indulótőkét nem kapnak, csak minimális hitelt... Ha pedig nem jól végzik munkájukat, akár csődbe is juthatnak. — A kisvállalkozásoknak úgynevezett egyszerűsített könyvvitelt kell vezetniük. Nem lehetne-e esetleg hasonlóan egyszerűsíteni a nagyvállalatok adminisztrációs kötelezettségeit is? — Szeretném leszögezni, hogy a megbízható, sokoldalú adatszolgáltatásra a jövőben is szükség lesz. A nagyvállalatoknál nem csökken az adminisztrációs kötelezettség. Ha azonban a kisvállalkozások egyszerűsített könyvvitele beválik, ennek tanulságait figyelembe véve talán a nagyok-, nál is léphetünk majd ... — A kisvállalkozásoknak aligha lesz szükségük olyan korszerű termelőeszközök üzemeltetés sére amilyenek a nagyvállalatok túlnyomó részében már jellemzők. Nem visszalépés-e a korszerű gépek mellől elvonni a szakembereket? — Ahhoz nincs elég erőforrásunk, hogy a gazdaság valameny- nyi területét korszerű eszközökkel lássuk el. Az is igaz, hogy közepes vagy kisvállalkozás is lehet korszerű. Vigyázni kell azonban a korszerűség fogalmával is: nálunk ez nagyon sok esetben a drágábbat jelentette. Másrészt az sem biztos, hogy az ezeken a korszerű berendezéseket dolgozó munkások termelése minden esetben a társadalom számára legfontosabb szükségleteket elégítette ki. Meggyőződésem egyébként, hogy nem lesz általános szakember-elvándorlás: , háromnégy év alatt talán száz-kétszázezer ember átáramlására számíthatunk ... és ha ők rugalmasabban, a társadalmi igényekre érzékenyebben végzik majd munkájukat, akkor érdemes volt változtatnunk. Mindemellett azt is ki kell jelentenem, hogy a hatást folyamatosan figyelemmel fogjuk kísérni, és ha a gyakorlatban nem ezek a célok valósulnak meg, eltökéltek vagyunk' a változtatásra. M. T. FÓLIA VÁZAK, KONTÉNEREK, LÉTRÁK Szakosodni kell Van már vagy húsz esztendeje annak, hogy a kecskeméti Fémipari Szövetkezet ailumíniumfel- dolgozással foglalkozik. Kezdődött a csőhúzással, ami nem más, mint készre hengerelt alumíniumcsövek vékonyabb falúvá, kisebb keresztmetszetűvé történő alakítása. Ehhez a viszonylag egyszerű gyártási eljáráshoz csupán néhány csőhúzó padot kellett „kéz alól” beszerezni. A termékek skálája azután fokozatosan szélesedett. Gyártottak alumínium keskenyszalagot, és dolgozni kezdett az öntöde. Ám a termékek még mindig alapanyagok, segédanyagok, alkatrészek, azaz félgyártmányok voltak. Kereskedelmi forgalomba hozható késztermékekkel először egy évtizede jelentkezett a szövetkezet. — Ütkeresés volt az a javából — emlékezik vissza Orgoványi Endre főmérnök. — Gyártottunk hűtőtornyot, fóliaházvázat. S eközben rátaláltunk a profilt adó termékre: a kiskonténerre. Tíz év óta ezek csak itt készülnek az országban. A konténereknek különböző fajtái vannak: készül itt rácsos konténer — a közismert rolli- lcocsi — és zárt konténer élelmiszer, só, cukor, liszt szállítására. A zöldségfélék továbbítására perforált, a sörszállításra különleges konténerek szolgálnak. Ezenkívül gyártanak még különböző raklapokat — a húsüzemek hasznosítják ezeket —, valamint ipari és háztartási létrákat is. — A létragyártást a közelmúltban jelentősen fejlesztettük — mondja a főmérnök. — Felépült egy új üzemcsarnok, beszereztünk, s magunk is kifejlesztettünk néhány termelékeny gépet. Háztartási létrából országos igényes kielégítésére törekszünk — már amennyire erőnkből telik. Mindezen felül gyártanak még televízióantennákat, öntenék fürdőszoba-felszerelési cikkeket és taposórácsokat. A háromszázkilenc- ven főt foglalkoztató szövetkezet ez évi árbevétele a tervezett 250 millió, nyeresége az előirányzott 20 millió körül alakul. — Az elmúlt tervidőszakban sokirányú fejlődés jellehiezte szövetkezetünket. A sokrétűségnek, biztonságos volta mellett, sajnos, megvannak a hátrányai is. Jelenleg egyik termékcsoportból sem tudjuk tartósan kielégíteni vevőinket. A mindenirányú, semmiről le nem mondó továbbfejlesztést sem létszámmal, sem fejlesztési alappal nem győzzük. — Mi következik mindebből? • Ezt a pneumatikus célgépet a szövetkezet szakemberei tervezték. A háztartási létra furatait készíti rajta igen termelékenyen Márki Ilona. — Gond, töprengés, vita. Nekem az a véleményem, hogy sza- kosodnunk kell. Ez persze, kockázattal jár. Dönteni lehet jól is, rosszul is. De ha nem tudunk, vagy nem merünk dönteni, abból biztosan baj származik. — Dehát az önök termékei keresettek, exportlehetőségük is van. — Éppen ez az! Elvárják tőlünk az export növelését. A szabályozók ugyanakkor létszám- megtakaritásra ösztönöznek. Egy- egy termékünk határidőre és a szükséges mennyiségben történő szállítását ilyen körülmények között csak más gyártmányaink rovására tudjuk vállalni. A kérdés az: mely termékeinket soroljuk az előbbi, s melyeket az utóbbi kategóriába? Az idő siirget bennünket, döntenünk kell. — Vannak már konkrét intézkedések? — Igen. Évenként két százalékkal csökkentjük a létszámot. Határozatot hoztunk a’ produktív— improduktív arány javítására. És igyekszünk- kibővíteni együttműködésünket a Schneider nyugatnémet, s több más keleti és nyugati céggel. Sitkéi Béla • Készülnek a húsipari raklapok. Molnár István lakatos brigádvezető a méreteket ellenőrzi. (Opauszky László felvételei.] • Ugyancsak a háztartási létra gyártását gyorsítja ez az olasz félautomata leszabógép. Akik kezelik: Rauscher István és Varga Tibor. Itt is szemét, ott is szemét . Nem túlzunk, amikor azt állítjuk, soha ennyit nem foglalkoztak a különböző fórumokon — gyűléseken, szűkébb körű megbeszéléseken,’ rádió-tévéműsorokban stb. — a környezetünk védelmével, mint • manapság. Aligha véletlen ez, hiszen e tárgykörben van már törvényünk is, annak végrehajtásán pedig országos és területi testületek fáradoznak. Ezek után joggal feltételezhetjük, hazánkban a tisztaság mindenütt zöld utat kapott. Gyorsan tegyük hozzá, egyre több helyen találkozhatunk effélével. A mindig felsöpört gyárudvarok, a rendszeresen takarított műhelyek, az állandóan tisztán tartott ut- cák-terek-parkok, meg a példás rendről árulkodó lakóház menti területek kétségkívül örömmel, elégedettséggel tölthetnek el. Az igazsághoz viszont hozzátartozik az is, hogy sajnos van még bőven okunk az elkeseredésre. A következőkben ilyen eseteket teszünk szóvá, olvasóink jóvoltából. Több helységből — így Kalocsáról, Kiskunfélegyházáról, Jánoshalmáról, Lajosmizséről, no és Kecskemétről — arra hívták fel a figyelmünket az ott lakók, hogy a vasútállomásokon, a buszmegállókban, valamint a közművelődési intézmények előtt hiába sorakoznak a hulladékgyűjtő ládák, az emberek egy része mégsem oda dobja a cigarettacsikket, az üres gyufaskatulyát, az almacsutkát, a tökmaghéjat, a papírgalacsint — e felsorolás nélkülözi a teljességet —, hanem szerteszét. Ami annyit jelent, szinte fölösleges dolgozniuk reggel a köztisztaságiaknak, mert pár óra múlva úgy néz ki minden, mintha sosem jártak volna arra. Ám a sokkal kisebb forgalmú helyeken sem rózsásabb a kép. Példa erre a „hírős” városban a Reile Géza utca, ahol valakik gazzal, törmelékkel „dekorálták” ki a közterületet. „Azt tudjuk — írja a szerkesztőségünkhöz küldött levél feladója —, hogy a kukába nem való az ilyen hulladék, de arról is meg vagyunk győződve, nem ez a megengedett módja a felgyülemlett szemét elhelyezésének." A másik levelet is a megye- székhelyről kaptuk. írója arról értesít, hogy a Rákóczi u. 10-es számú lakóházban jogosan lehetne kifüggeszteni a, „Piszkos udvar, rendetlen lépcsoház” feliratú táblát. Ott ugyanis túlságosan ritka vendég a seprű meg a lapát. Az Ingatlankezelő Vállalatnak van ugyan a helyszínen egy alkalmazottja, de úgy tűnik, őt nem zavarja ez a szörnyű, s már-már a közegészségügyi szabályokba is ütköző állapot. Mit tehetünk hozzá e lehangoló tényékhez? Mindenekelőtt azt, hogy igaza van az egyik panaszosnak, aki így mondta: nagy hiba, hogy a járókelők is közönyösek általiban, s nem figyelmeztetik a notórius szemetelőket, pedig néhány intő szó, udvarias megjegyzés is hatásos lehetne. De szólnunk kell arról is, hogy szerintünk a tanácsok helyszíni bírságolásra felhatalmazott megbízottjai sem állnak még hivatásuk magaslatán, ugyanis a megjelenésükkel ritkán tisztelik meg a szemét miatt legkritikusabb közforgalmú helyeket. Fellépésük, intézkedésük pedig minden bizonnyal nem lenne eredménytelen. Es talán ellátogathatnának ilyen célból a lakótelepekre is. Alkalmasint akár a közrend hivatásos tagjaival együtt érdemes lenne szemétügyi körsétát tenni. Az is vitathatatlan, hogy e problémát alapvetően akkor lehet orvosolni, ha mindenki egyforma felelősséget érez magában a köztisztaság megóvásáért. Csak hát ki tudja, meddig kell még várni eme idillikus állapot bekövetkezésére ? KÉRDEZZEN — FELELÜNK Megajándékozható-e a kiskorú személy? Kecskeméten lakik egyik idős olva_ sónk, aki elhatározta, hogy nagy értékű házingatlanának tulajdonjogát ajándékként ruházza át a távolban élő kiskorú rokonára. Ogy hallotta azonban, e szándéka valóra váltásának alapteltétele, hogy a megajándékozandó személy betöltse a 18. életévét, mert csak akkor telekkönyvezhető nevére a tulajdon. Más forrásból viszont ennek ellenkezőjéről értesült. Szerkesztőségünktől kérdezi: sor kerülhet-e valóban a tervezett ajándékozásra 7 Mint az illetékesektől megtudtuk, a kiskorú is megajándékozható bármilyen tárggyal, s jelentős értékkel. Csakhogy ez esetben írásbeli szerződést kell kötni, amely tartalmazza az ingyenes vagyoni előnyhöz juttatás kötelezettségét. Az ügyintézésbe szükséges bevonni az érdekelt személy lakóhelye szerinti gyámügyi hatóságot, ahol megvizsgálják a kiskorú családi helyzetét, s ha a feltételek kedvezőek — például nincs jogi akadálya e vagyonszerzésnek és a törvényes képviselő is egyetért a döntéssel — kiadásra kerül az engedélyezési határozat. Ez .utóbbit, valamint a szerződést a kiállítási dátumától számított 30 napon belül kell eljuttatni az ingatlan helye szerinti illetékhivatalhoz, mely megállapítja az ajándékozási illetéket, ami a kiskorút terheli. Ha ezt az összeget maradéktalanul befizetik a megadott számlára, vagy ha kérelemre részletfizetési kedvezményt kap a megajándékozott, a vonatkozó irat alapján telek- könyvezik nevére az ingatlant. Hogyan módosítható a munkaszerződés? A kisszállás! J. F. tíz éve dolgozik jelenlegi munkahelyén, ahol hosszabb ideig karbantartó lakatosként foglalkoztatták. Nemrégen arra kérte a munkaadó, hogy végezzen el egy kazánfűtői tanfolyamot. Olvasónk élt az alkalommal és a vizsgát is eredményesen befejezte. Utána a háromműszakos kazánüzembe került fűtőként. Ott azonban csak rövid időt tölthetett, mert akarata ellenére más munkaterületre irányították, ahol segédmunkási teendőt kell ellátnia. Ügy véli igazságtalanul járnak el vele szemben» s szeretné tudni: hogyan módosítható a munkaszerződés? Elöljáróban közöljük, a konkrét és részletes körülményeket nem ismerjük, így a közérdeklődésre is számot tartó kérdés nyomán általánosan válaszolunk. A Munka Törvénykönyve világosan leszögezi, hogy a munkáltató és a dolgozó a munkaszerződést csak közös megegyezéssel módosíthatja. Ha ez az ön esetében nem történt meg, akkor szabályellenes intézkedésről van szó, mely ellen panasszal fordulhat a vállalat vezetőjéhez, s ha szükséges, a helyi munkaügyi döntőbizottsághoz. Más a helyzet, ha ön csupán átmenetileg van megbízva a végzettségétől, beosztásától eltérő feladattal — erre van törvényes lehetőség —, az ilyen döntésről azonban tájékoztatni kell' a dolgozót. Végezetül azt javasoljuk, , ügyének tisztázásához kérje a munkahelyi szakszervezet segítségét. Mennyibe kerül a kenyér? Az,utóbbi időbeh több kecskeméti lakos, járt pórul kenyérvásárláskor. Ezúttal két tanulságos történetet adunk közre az esetek sorából^ A Műkertvárosban lakó olvasónk a környékbeli ABC-áruházban tapasztalta, hogy a félkilós Vbzslángkenyérért és az ugyanolyan súlyú fehér kenyérért is egyformán 2 forint 80 fillért számoltak részére, holott ez utóbbi pékáru kilogrammonként 5 forint 40-be kerül. „Igaz, hogy 10 fillér nem sok — olvassuk a panaszos levelében —, de naponta sokra megy az ilyen összeg. Arról nem is szólva, e logika alapján én is jogot formálhatnék több áru elvitelére, mint amennyiért fizetek .. Szigeti Jenőnek a csemegeboltban gyűlt meg a baja a kereskedővel, aki úgy állapította meg a félbe vágott kenyér árát, hogy a mérleg által muta- tottakra nem is figyelt. A reklamálásakor derült ki, 40 fillérrel fizettettek vele többet. „Az ügyet egy doboz gyufa átnyújtásával akarták rendezni, de én nem fogadtam el ezt a kegyet.. .** — írja olvasónk, majd megkérdezi: tépyleg nehéz kiszámolni, mennyibe kerül a kenyér? A kenyérárak közismertek. Több üzletben — vajon miért nem mindenütt? — ki is van függesztve jól látható helyen az árjegyzék. Azt is tudja mindenki: e sütőipari termékekért a súlyuk után kell fizetni, igy döntő szerepe van a pontos mérésnek. Meg annak. is, hogy a kereskedő ne tévessze össze az eltérő minőségű kenyér árait. Megjegyezzük, hogy a csemegebolt vezetője példás szigorral intézkedett az ügyben, s a vétkes dolgozót más feladattal bízta meg. Biztosak vagyunk benne: másutt is hasonlóan eljárnak a vevőket megkárosítók ellen, feltéve, ha az egységek vezetői személyes bejelentés, vagy a vásárlók könyvébe való bejegyzés .alapján értesülnek a dolgokról. Befejezésül elmondjuk még, hogy a hatályos jogszabály nagy összegű pénzbírság kiszabását teszi lehetővé olyankor, ha bebizonyosodik, a boltos hamis méréssel, számolással károsítja meg a vevőt. , összeállította: Velkei Árpád
