Petőfi Népe, 1981. november (36. évfolyam, 257-280. szám)

1981-11-18 / 270. szám

I 1981. november 18. • PETŐFI NÉPE • A BEMUTATKOZÁS FOLYTATÓDIK Kalocsa vendégségben - Dunavecsén 9 Kalocsa-környéki népdalokkal szerepelt a homokmégyi asszony­kórus. (Fotó: Malinak Árpád.) A szeles, esős idő sem riaszt­hatta el a vendégvárókat és , a vendégeket vasárnap, hogy nagy Számban jelenjének meg a Duna- vecsei Petőfi Sándor Művelődési Ház előcsarnokában a Kalocsai Művelődési Központ és Ifjúsági Ház által rendezett bemutató­sorozat kezdetén. A művelődési központ a kiskőrösi és a hartai — hasonló jellegű — rendezvé­nyek sikerén felbuzdulva, ez al­kalommal a dunavecsei nagyköz­ségben szervezett bemutatkozást. Megnyitót Gila János, a Bács- Kiskun megyei Művelődési Köz­pont igazgatója mondott. Mél­tatta a kalocsai módszertani köz­pont immár hagyományosnak mondható példamutató hálózati munkáját, amelyet az ilyen jel­legű rendezvények is bizonyíta­nak. Kiemelte az együttműködés jelentőségét a közművelődési munka jelenlegi, korántsem prob- lémátlan szakaszában. A köszöntő szavak után a homokmégyi asz- szonykórus mutatta be Kalocsa- környéki népdalokból szerkesz­tett dalcsokx'át. Műsorukat kö­vetve dr. Bánszky Pál, a megyei múzeum igazgatója nyitotta meg özv. Gubányi Imréné homokmé­gyi naiv művész kiállítását. A művelődési intézmény kiál­lítási folyosójáról nyíló klubter­mekben látványos, tanulságos népművészeti bemutatót rendez­tek. Kalocsai,' illetve Kalocsa- környéki népművészek hímző-, író-, pipgálóasszonyok — Greksa Borbála, Jáki Ferencné, Ivók Lászlóné, Egri Károlyné, Bényi Ferencné, Gál Tamásné — adtak számot tudásukról. Az est követ­kező részében a Kalocsai Népi Együttes mutatkozott be a mű­velődési, ház színpadán. A Tóth Ferenc koreográfus vezette re­mek együttes látványos műsorá­val óriási sikert aratott. A pon­tosan, lendületesen előadott ka­locsai táncokat követően más tájegységek hagyományaiból is ízelítőt kaphattak az érdeklődők- E hangulatos vasárnapi est után a program további rendezvények­kel folytatódik. Csütörtökön 16 órakor az Állami Zeneiskola és a Városi Diákszínpad ad előadást. November 24-én Kalocsa-környé­ki népi gyermekjátékokkal ismer­kedhetnek meg a dunavecsei kis­iskolások', november 27-én 9 órá­ra pedig a kalocsai járás nép­művelőinek tapasztalatcseréjére kerül sor. A rendezvénysorozatot november 30-án a kalocsai fila- telisták gyűjteményeiből összeál­lított sportbélyeg-kiállítás zárja. F. P. J. FOLYÓIRATSZEMLE Őstörténet á Forrásban A napokban került utcai árusí­tásra a Kecskeméten megjelenő Forrás folyóirat 1981. évi, novem­beri száma. A kiadványt Tamási Áron „Szüntelen király” című mesejátéka vezeti be, mely kü­lönösen azért érdemel figyelmet, mert most, e fórumon látott elő­ször napvilágot. Az 1958-ban született, s eddig az író hagya­tékában szunnyadó, ismeretlen színpadi műhöz utószóként köz­zétevője, Balázs Adám fűz rövid magyarázatot.. A többi között hangsúlyozza: „A színszerű kis darab az egész magyar mesejáték­irodalomnak nyeresége; része annak a vonulatnak, melynek. csúcsain Szép Ernő, Heltai Jenő, Tersánszky Józsi Jenő, Weöres Sándor egy-egy mesejátéka ma­gasodik.” Akit igazán érdekelnek a ma­gyar őstörténet mindmáig izgal­mas problémái, kérdései, annak ajánlhatjuk elsősorban: temet­kezzék bele a Forrás e számának olvasásába. Műhely-rovata ezút­tal ugyanis csupa e témávál kap­csolatos tanulmányt tálal az ol­vasó elé, talán kissé túlzott ter­jedelemben is, csaknem nyolcvan oldalon, nyolc szerző tollából. Egy-egy írás részletes ismerte­tése helyett íme utalásként né­hány témakör: a magyarság ős­hazája, származása; a sárkány­hiedelem; a medvecsillag mítosza; a nomád szerződéskötés rítusa; egy rovásírás feltehető magyar kapcsolatai; az embertan és a magyar őstörténet stb. Mindeze­ket töpb fotódokuméntum illuszt­rálja. A folyóirat képanyagának má­sik részét az idei nyári, VII. Nem­zetközi Zománcművészeti Alko-; tótelepen készült művek fotói teszik ki. , Az alkotótelep mun­kájáról, terveiről — egyetlen mű­vészeti témájú írásként — Sü­megi György művészettörténész közöl rövid ismertetőt. R. M. Krím területi sportdelegáció érkezett megyénkbe A Bács-Kiskun megyei Tanács V. B. Testnevelési és Sporthiva­talának meghívására tegnap Krím területi sportdelegáció érkezett Kecskemétre. A delegáció tagja Leonid Ivanovics Gracs, a Krím területi pártbizottság osztályveze- tő-;helyettese, Nyikolaj Tyimofe- jcvics Gosztyen, a területi sport- szövetség elnöke és Tit Fjodoro- vics Kornyev egyetemi tanár, edző. A testvéri Krím sportküldöttsé­gét Borszéki Lajos, az MTSH el­nöke fogadta, s tájékoztatta őket a megye sportmozgalmának helyzetéről. Vendégeink öt' na­pot töltenek* hazánkban. Ez idő alatt megyénkkel ismerkednek. Ma Kecelre látogatnak, majd Kunfehértón, a megyei edzőképző táborban tanulmányozzák a sport- szakmai felkészülés lehetőségeit. Csütörtökön a Bajai SK, pénte­ken pedig a Kecskeméti SC éle­tével, munkájával ismerkednek. A CSONGRÁDI TISZA-HÍD • Elkészült a Csongrád és Szentes közötti új Tisza-híd. Az ötszáz méter hosszú vasbeton hidat új mód­szerrel, csúszózsaluzással készítették. Forgalomba állításával mintegy 18 kilométernyi távolság takarítható meg Hódmezővásárhely és Budapest között. (MTI-fotó — Karáth Imre felvétele — KS) Bosszúállók (7.) Talán a túlzott gyanakvás görbít elém kérdőjelet akkor is, amikor Kolompár Valéria — Miklós és Klára nővére — a kis­lányt elküldi a kenőcsért oda, ahol Miklós tartózkodik, akiről viszont tudja — a fiú vallomása szerint erről beszélt testvéreinek, rokonainak p| hogy ki akarja „venni” a bosszút Kolompár Mi­hály családjából az édesanya ha­lála miatt. Annak az asszonynak a halála miatt, aki Kolompár Valériának is az édesanyja volt. Igaz, Kolompár Valéria Kolom­pár Mihály testvérével él együtt, s így, mint rokonnál tartózkodik nála Kupak, de vér szerint csak­is Miklósékhoz húz, azokhoz kö­tődik. Miért éppen ő küldte el a gyereket, s hogyan lehetséges az, hogy amikor Miklós meglátta- Kupakot, azonnal eszébe . jutott az anyja halála- miatt elhatáro­zott bosszú. Pedig a kislányt az­előtt is. gyakran láthatta, talál­kozott vele korábban .is, az ánya halála óta eltelt egy év alatt. Mindez már talán túlságosan sok Véletlen ahhoz, hogy valóban vé­letlenről'lenne szó. I Megloldjuk e kétkedésünket •még egy homállyal’ Amikor szeptember elsején este a kislány nem ment haza — pontosabban nem ment vissza Kolompár Va­lériához a kenőccsel —, akkor este egyáltalában nem keresték. Valóban szüksége volt a kenőcs­re az asszonynak," vagy csupán okot szolgáltatott az „ottfelejtett” doboz? 'De, amint. utaltunk 1 rá, későbben sem a Munkásőr utca 28. alatt kezdődött a kutatás. Pe­dig Kolompár 'Váléria hallotta, hogy eltűnt a gyerek, s egyedül ő tudta hová küldte és mikor. Csakis onnan kellett eltűnnie, ha ott nincs. Furcsa, hogy Kolompár Mik­lósnak az anyja halála után egy évig nem nyílott alkalma a bosz- szúra, noha nap, mint nap talál­kozott, beszélt, együtt volt azok­kal. akik számításba jöhettek. Vagy ilyen sokáig ingadozott, csak ekkor érett meg a szándé­ka véglegesen? Méghozzá egyik pillanatról a másikra? Erre és az ezzel összefüggő kér­désekre soha senki nem ad már választ. A kis áldozatot, a gya­nútlan Kolompár Erzsikét elte­mettek. A temetés a cigányoknál szokatlanul nagy fegyelmezett­séggel, csendben történt. Csupán a kislány nagyapja horkolt ré­szegen unokája koporsójának a végében.. A bíróság a tetteseket elítélte. Kolompár Miklóst tizenhárom évi fegyházra, húgát,. Kolofnpár Klá­rát pedig nyolc esztendei fegy­házra. Klára, büntetését a fiatal­korúak börtönében kezdi meg, majd elérve a nagykorúságot, át­szállítják a fegyházba. A harma­dikat, Kolompár Juditot, tulaj­donképpen nem is ítélte el a bí­róság, vele szemben — jogi szaknyelven fogalmazva — in­tézkedést foganatosított, amikor javítóintézeti nevelését ren'delte el. Ennek legrövidebb időtartama egy év. * A kórkép — úgy gondolom — világos. Ez a réteg, a cigányság, évszázadok óta a társadalom leg­mélyebb bugyraiban él, s egye- dei már-már a génjeikben hor­dozzák a testi-szellemi igényte­lenséget, s azt adják tovább meg­lehetősen sivár környezetükkel együtt. Aki itt, ide születik, elvi­leg szinte determinálva van ar­ra, hogy mindezeket természetes­nek fogadja, el. S ilyen környe­zetben. a „hozott” szellemi gyön- geség nemhogy felszívódik, de még inkább eluralkodik az egyé­nen. Mert sajnos, a szubkulturá­lis közeg, a felszíni és olykor csupán látványos megoldások el­lenére még ma is domináns' a ci­gányoknál — szintén tisztelet az előforduló kivételnek. Gyors és gyökeres megoldás itt nem létezik. Mert bár a kis­lány gyilkosait, a halottcsinálókat bezárták, a környezet változatlan s alkalmas — legalábbis poten­ciálisan — újabb és újabb, az elítéltekhez hasonló szellemi-lel­ki adottságú egyedek „kifejlesz­téséhez”. A közeg viszont csakis hosszú, türelmes és következetes, alapos és a gyökerekig ható mun­kával közömbösíthető. Ennek módszereit, alkalmazását, gya­korlati megvalósíthatóságát azon­ban nálam sokkal inkább hozzá­értők már többször leírták, el­mondták. Sok okos 'és oktalan ta­nulmány, helyzetjelentés foglal­kozott a cigányokkal. Sőt, egy ideje külön cigányügyi bizottság is létezik. Az előbbieket olvasva és sok egyebet tudva-hállva sajnos el­mondhatjuk, hogy a bizottságnak még évtizedekig les? munkája. Ez még akkor is igaz, ha tapasz­taljuk: közülük sokan kiemelked­tek már, állandó munkahelyük van, gyerekeiket iskolába járat­ják. tiszta, jól berendezett, fürdő­szobás lakásban élnek, ami saj­nos még .nem általános. Mégis elmondhatjuk, remélhetjük, hogy egy olyan foly&mat indult el, amely idővel „felhúzza” a most még mélyben élő többieket is. Nem szükséges mondani, hogy ennek a küzdelmes fölkapaszko­dásnak nem lehet csupán páholy­ban ülő, közönyös szemlélője a társadalom — mint ahogyan egy­általán nem is az. Arra is nagy szükség van, hogy a feladat ne kizárólag az állami hivatalok, a hatóságok munkája legyen, ha­nem mindazoké, akik gondolkod­va élnek. G. S. (Vége) Dohányzó gyermekek SOKFÉLE STATISZTIKA ké­szült már hazánkban, a dohányzás elterjedtségéről, ezek azonban jobbára csak úgynevezett „repre­zentatív” felmérések, melyek kü­lönböző társadalmi „mintavétel” alapján megközelítő pontosságú értéket adnak. Ennek ellenére — a felnőtt lakosság számarányának és a vásárolt cigarettafélék meny- nyiségének összevetésével is — viszonylag pontos adatok állnak rendelkezésre a dohányzás mér­tékéről. Erre alapozva állítják az egészségügyi statisztikák készítői, hogy hazánk a világ országai kö­zött is „előkelő” helyet foglal el a dohányzásban, az évente elszí­vott dohányipari termékek meny- nyiségét tekintve. Arról is gyakran olvashatunk, hogy a dohányosok között egyre több nő és fiatalkorú található. A nők közül különösen a terhes anyákat igyekeznek távoltartani ettől a káros szenvedélytől, mi­vel a magzatnak is sokat árthat az anyától kapott nikotinmennyi­ség. amelynek hatása szinte fel­mérhetetlen a fejlődő szervezetre. Még nem találták meg az ellen­szerét, talán mert a veszély igazi súlyát sem mérték fel a fiatalok között terjedő dohányzásnak, pe­dig ez a jelenség, szinte a sze­münk láttára, egyre fokozódik. NEM SZÁMÍT RITKASÁG­NAK, sőt lassan mindennapivá válik, hogy 14—15 éves kama­szok rágyújtanak az utcán. Fiúk és lányok egyaránt szívják a „ba­gót". ’ legtöbbször egymás társa­ságában, bizonyára a felnőttség látszata miatt, eleinte gyakorlat- lanul és sután, de ez is hozzátar­tozik a nagyobbakhoz igazodó vi­selkedéshez. Dohányoznak igen sokan a középiskolában is. ahol az erre kijelölt helyen ma már ,ez elfogadott szokás, mivel a tila­lom úgysem vezetne eredményre, legfeljebb a még egészségtelenebb módját választanák a fiatalok a cigarettázásnak különböző félre­eső zugokban. A SZÜLÖK is kénytelenek be­lenyugodni a helyzetbe, s ha nem is biztatják, kínálják a gyerme­küket, tudomásul kell venniük, hogy ahol néhány fiatal összejön, ott rövidesen a dohányfüst is ter­jed a levegőben. Természetesen dohányoznak az ipari tanulók, hiszen rövidesen önállóak, vagyis pénzkeresők lesznek, a főisko­lák. egyetemek növendékei» ezzel vezetik le a vizsgákra készülés feszültségeit. Nagyobb baj ennél, hogy még az általános iskolások között is terjedőben van ez a szokás. Azt hiszem, mindannyian lát­tunk már 12—13 éves gyermeket füstölgő cigarettával a kezében, s ilyenkor teljesen, tanácstalanok voltunk. Legszívesebben rászól­tunk. Volna, hogy dobja el azon­nal, de aztán eszünkbe jutott, hogy ezzel semmire sem men­nénk. Lehet, hogy flegma választ kapnánk, s az sem biztos, hogy a közelében levő felnőttek egyet- é: tenének ilyenféle nevelési mód­szerünkkel. A nevelést valahol ,másutt kellene kezdeni. A KUTATÁSI eredmények sze­rint a dohányosok többsége már gyermekkorban „megkóstolta” a cigarettát, s a rendelkezésre álló adatok azt is mutatják,, hogy az emberek egyre fiatalabb korban kezdenek el rendszeresen és al­kalomszerűen dohányozni. Már­pedig — meggyőzőbb példára hir­telen nehéz hivatkozni — a Svéd­országban 1980-ban megrendezett dohányzási elleni világkonferenci­án is elhangzott az a megállapítás, hogy az ember minél korábban kezd el dohányozni, annál na­gyobb veszélynek teszi ki magát. Nagyobb a tüdőrák és más légző- szervi megbetegedés veszélye, s egyre nyilvánvalóbb, hogy külön­böző idegbetegségek, neuraszté- niás tünetek kiváltó oka is lehe.t a dohányzás, bár a felnőttek többsége éppen valamiféle, ideg- feszültség levezetése miatt gyújt rá szinte már ösztönösen. Felesleges volna itt most elő­hozakodni a dohányzás egyéb ár­talmaival. azzal a bebizonyított ténnyel, hogy a dohányfüst mi­lyen sok ártalmas ingerlőanyagot tartalmaz — nikotint, széndioxi­dot. kátrányt, hidrogén-cianidot. arzént, metilalkoholt. metánt stb. A megkérdezettek "nagy többsége tudatában volt annak, hogy „ár­talmas” a dohányzás, de úgy vél­ték. hogy ez egyike az elviselhe­tő. társadalmilag is megengedett emberi szenvedélynek. ÉRDEMES volna elgondolkozni azon, mi az oka, hogy hazánk­ban olyan liberális a közszemlé­let a dohányzás ártalmaival szem­ben. Nem a tilalmi táblák számát kellene növelni, hanem a haté­konyabb — és most már a gyer­mekkorban kezdődő — felvilágo­sító munkára kellene felkészülni, felkészíteni szülőt és iskolát egy­aránt: Ha nem akarunk még több korai megbetegedést, a dohány­zással összefüggő, később fidlépő súlyos károsodást és a statiszti­kákban valóban kimutatható gyó­gyíthatatlan megbetegedést. T. P. Zomboriak Kecskeméten Nosztalgiásra hangolt vígjáték Telt ház, a zomboriak korábbi teljesítményeinek kijáró figye­lem fogadta a vajdasági művé­szek vendégjátékát Kecskeméten. Emlékeztünk még a tavalyi Sváb kisasszony, a korábbi A nap fiai meggyőzően modern előadására. A hétfőn látott A válogatós lány bemutatását követő taps elsősorban a második felvonást megaranyozó derűt, a rokonszen­ves színészeket köszönthette in­kább, mint az összbenyomást. Feltehetően a teljes átélést — a kiváló egyidejű tolmácsol# elle­nére — nehezítő nyelvi eltérések­nek is tulajdonítható, hogy Szla- venko Szaletovity vendégrende- zönek nehezen hisszük el: a múlt század második felében írt szín­darab az édes-bús boldogság jo­gáért érvel. A jeles belgrádi professzor szerint Trifonovics azt kívánta bizonyítani, hogy meg kell érte­ni, meg kell szeretni a családi élet örömeire, a teljes életre vá­gyó, ám a nagy érzésekért kis női fondorlatokkal küzdő lányo­kat. Érzéketlen fatuskó, aki ki­neveti apró csalfaságaikat. In­kább sajnálni kell őket. hogy az élet ilyen praktikákra kényszerí­ti a kinőtt család bezártságából szabadulni vágyó ifjú hölgyeket. A képmutató, haszonleső, pitiáner úri társaságról is inkább a mind­örökre tovatűnt, az ellibbenő idő­vel megszépült, keringös-konfet- tis világot juttatja eszünkbe. mint a békeidők társaságainak zavaros, szennyes ügyeit. Az újvidéki szerző annak ide­jén kinevette és kinevettette „korának hőseit”. Számára a vá­logatós lány majdnem póruljárá- sa alkalom a mulatságos viszo­nyok fejcsóváló, hümmögő hely­telenítésére. A Zombori Szerb Népszínház művészeit láthatóan zavarta a nagy színpad. Régi otthonukat ugyanis mostanában újítják fel. és szeptember 11-én, az ottani ifjúsági ház szűkös pódiumán mutatták be évadkezdő műsoru­kat. A szereplők közül a három ejadó lány jutott a leghálásabb feladathoz a Vajdaságban nagy közönségsikerű előadásban. Kati­ca Zeli, Gordana Kamenarovic, Ksenija Maric-Dordevic élt is a lehetőséggel. A jó hangulatban záródó ven­dégjátékot követő baráti találko­zón Komáromi Attila, a megyei pártbizottság ' osztályvezető-he­lyettese méltatta a két társulat hasznos kapcsolatait, köszöntötte a zombori színészeket, az előadást megtekintő Milan Verest, Jugo­szlávia magyarországi nagykö- vetét.­A népszínház' együttesével Bács-Kiskunba érkezett Bodor Antal, a zombori pártbizottság első titkára és Milan Vidokovic, a zombori tanács végrehajtó bi­zottságának alelnöke is. H. N. AZ MNOT PÁLYÁZATA Véleményem az egyenjogúságról „Véleményem az Egyenjogúságról” címmel pályázatot hirdet a Magyar Nők Országos Tanácsa. Arra ösztönzi a nőket, a fér­fiakat, írják le véleményüket: miként, milyen mértékben való­sult meg a nők és férfiak egyenjogúsága a társadalomban és a magánéletben. Miként vélekednek erről más-más nemzedékek férfi- és hőtagjai? Tapasztalatuk szerint mi akadályozza az egyenjogúság érvényesülését, miként lehet elhárítani ezeket az akadályokat? A pályázatokat 1982. március 8-ig lehet beküldeni a Magyar Nők Országos Tanácsához. A pályázat eredményét 1982. őszén ismertetik. (MTI) I

Next

/
Oldalképek
Tartalom