Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-13 / 240. szám

4 IPETTÖIFS Nál!Pű5 0 £981. október 13.

A magyar járműipar fejlődése és a KGST

Az út ötéves tervidőszakban a hazai járműipar továbbra is az autóbuszok, a járműegységek és alkatrészek gyártására koncentrálja anyagi és szellemi erőit. Az ágazatban a fő hangsúly a minőségi tényezők javítására és a továbbfejlesztett típusok gyártására kerül. Az import oldalon továbbra is előtérben marad á személy- gépkocsik, teherjárművek beszerzése, e területen sem vánható jelentősebb mennyiségi növekedés.

A szocialista országokkal kialakított együttműködésben — mind exportban, mind importban a magyar járműipar — legnagyobb partnere változatlanul a Szovjetunió. Míg korábban az NDK volt második legjelentősebb vásárlónk, illetve szállítónk, addig a nyolcvanas években az előzetes egyeztetések alapján Csehszlovákia és Lengyelország is fokozatosan felzárkózik. A következő évek talán legjelentősebb változása az lesz, hogy mind a kivitelben, mind az' importban a kooperációs szállítások részesedése megnő. Átlagban ez 60 százalékot tesz majd ki 1985-ig, de például vásárlásainknál a szakosított termékek aránya a mostani 50 százalékról 64 százalékra nő. A már hagyományos szovjet és lengyel kooperáló partnerek mellé újak is kerülnek, elsősorban jugoszláv vállalatok. így bővül az ilyen koqperációkban résztvevő magyar vállalatok köre is. EddK főleg az Elzett, a Bakony Művek, a Mechanikai Mérőműszerek Gyára, az Egyesült Izzó és a Kismotor- és Gépgyár vett részt a szocialista integrációban, ezentúl a Magyar Gördülőcsapágy Művek és a Grábona Műbőrgyár is a partnerek sorába lép.

Az utóbbi évtizedben Magyarország évi 14 ezer darab autóbusz termelésére,, 100 ezres nagyság- rendű futóműgyártásra és 30 ezer darab dízel-motor előállítására rendezkedett be. Ezek az arányok gazdasági méreteinkhez képest, nemzetközi szinten kiemelkedő nagyságúak. Autóbuszgyártásunk a világon a negyedik-ötödik helyet foglalja el. összességében a magyar járműipar adja' az ország ipari termelésének hat százalékát, amely megközelíti a fejlettebb ipari országokban kialakult arányokat is.

Járműiparunk fejlődésében meghatározó jelentőségű a KGST- országokka! kialakult együttműködés. A szocialista országok járműipari gyártmányaink négyötödét vásárolják meg.' Autóbuszkivitelünk e piacra tradicionális ág lelt, évente mintegy 10 ezer IKA- RUS-buszt adunk el szocialista partnereinknek. Emellett mind nagyobb jelentőségűek a kooperációs egyezmények keretében szállított futóművek, motorok,

elektromos alkatrészek, személygépkocsi-tartozékok, világítás- technikai eszközök stb. A Rába- futómüveket például szinte valamennyi KGST^ország ipara felhasználja.

A nyolcvanas évek első éveiben a magyar autóbuszipar továbbra is a 200-as típuscsalád tagjait kínálja partnereinek, 1981—85 között mintegy 50 ezret szállítunk a KGST-országokiba. Ezzel egyidő- ben felkészülünk az új típusú autóbuszok sorozatgyártására is, együttműködve szovjet tervezőintézetekkel, gyártókkal. A jelenlegi tervek szerint ebben az öt év.ben elkészül az új autóbusztípus 0- szériája. A járműipari kooperációk közül tovább folytatódik a hagyományos Lada-együttműkö- dés. Évi 300—400 ezer alkatrészgarnitúra ellenében 15 ezer személygépkocsit kapunk a Volga menti Togliatti. Autógyárból. Ugyancsak kooperáció révén a szovjet féltől autóbusz mellsöhi- dakat is vásárolunk. A magyar szállítások egyik legnagyobb tétele lesz évi 30 ezer hátsó futómű exportja a szovjet autóbusziparnak. A megvalósulás útján van a közös hidromechanikus sebesség- váltó készítése is, amelyben a Csepel Autógyár érdekelt. Tovább folytatódik a kooperáció az NiDK autóiparával. Exportunkban autóvillamossági cikkek, kardántengelyek, míg az import oldalon fűtőkészülékek, kormányalkatrészek és vezetőülések szerepelnek. Egyre több IKARUS-autóbuszba építik majd be az IFA-gyár agg- regátjait. A következő években fejlődik a kooperáció a lengyel, a román, a bolgár és a csehszlovák járműiparral is. Ezeknek a parlA Laoszi NDK gazdaságitársadalmi fejlődésének fő irányai szerint az 1981— 1985. évi időszakban jelentősen növelik a mezőgazda- sági és ipari termelést. Előirányzatuk szerint 1985-ig legalább 20 százalékkal több rizst termesztenek, hogy á termés elérje az 1,4—1,6 millió tonnát. A. legfontosabb iparágak mielőbbi kiépítéséhez, az útépítés kiterjesztéséhez, állami szállítmányozási szervezetek létrehozásához a Szovjetunió műszaki támogatást nyújt Laosznak.

nereknek hátsóhidakat, motorokat, szervókonmányt és autóvillamossági szerelvényeket szállítunk, míg tőlük adagolószivattyúkat, sebességváltókat és csapágyakat veszünk. Folytatódik a csehszlovák AVIA—IKARUS kisautó- busz-kooperáció, a lengyel Polski Fiat gyárral pedig olyan megállapodás jött létre, amely lehetővé teszi magyar alkatrészek ellentételezését évi 5 ezer Fiat 126- os kocsival.

A magyar járműgyártás vezetői úgy ítélik meg, hogy a következő évek fejlődését a1 szocialista országokkal meghosszabbított, illetve újonnan kialakított együttműködések garantálják. Ugyanakkor a magyar járműipar fontos feladatának tekinti, hogy mindjobban eleget tegyen a pótalkatrész-szállításoknak, javítsa a vevőszolgálati munkát, s amennyiben lehet, fokozatosan kiépítse .piacait komplett közlekedési rendszerek exportjára is. A szocialista országokban, például az NDK-ban vagy Csehszlovákiában már ma sem ismeretlenek a magyar autószerviz-állomások, komplett járműmosók sem.

Járműiparunk műszaki fejlesztése érdekében eddig is több külföldi licencet és gyártástechnológiai eljárást vettünk egyebek között a dízel-motorok, a sebesség- váltók, a villamosszerelvények és -műszerek termeléséhez, s ezt az utat az ágazat vállalatai a jövőben is folytatni kívánják. Mindez ugyanis lehetővé teszi, hogy autóiparunk megközelítse vagy elérje az élenjáró nemzetközi műszaki színvonalat.

Sz. L.

Az ötéves gazdasági célokkal összhangban az idén 15 millió tonna növényi eredetű élelmiszer termelését irányozták elő. Az ipar 6 százalékkal bővíti energiatermelését, s 25 százalékkal növeli exportját. E feladatok teljesítéséhez kedvező alapot nyújtanak a tavaly sikeresen befejeződött hároméves terv eredményei. Egyebek között 3 ezer kilométer hosszú utat és 450 hidat építettek, illetve állítottak helyre, s a rizs- termeléssel első ízben haladták meg az egymillió tonnát.

Műszaki támogatás Laosznak

Előkészületek az ötnapos munkahétre a kiskunfélegyházi cipőgyárban

Kiss Bálint, az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyárának igazgatója elégedetten adott tájékoztatót a napokban az idei év eddigi eredményeiről.

— Munkánkat az év első kilenc 'hónapjában a kiegyensúlyozott, jól szervezett termelés jellemezte — mondta tájékoztatójában. — A korábbi esztendőkhöz viszonyít-, va, az idén megfelelő az alapanyag-ellátás, s a minőség ' ellen sincs sok kifogásunk. Műszaki gárdánk mindent megtett a termelés előkészítéséért, s természetesen, a tervek sikeres teljesítéséhez nagyiban hozzájárultak a cipőgyártásban résztvevő dolgozóink is.

Az év végéig előirányzatunk szerint 1 millió 740 ezer pár. cipőt kell gyártanunk. Ebből a mennyiségből szeptember végéig már 1 millió 290 ezer pár lekerült a szalagokról. A múlt év hasonló időszakában termékeink 93 százaléka volt elsőosztályú, most ezt sikerült 93,6 százalékra növelni, ami kereken 7 ezer 740 pár cipőt jelent.

A gyárunkban készülő cipőkből az év végéig összesen 935 ezer pár kerül szocialista államokba — ebből már 700 ezret elszállítot0 Lukács László a műszaki osztály vezetője az NSZK-exportra rendelt lánykacipő gyártáselőkészítésével foglalkozik.

tunk. Tőkés megrendelőink igényét december végéig 100 ezer párral elégítjük ki, az év első háromnegyedében a program szerint ennek felét juttattuk el amegren• Szovjet exportra készülő cipók László, aki a gyárban tanulta a

talpvarrásán dolgozik Itornyák szakmát. (Opauszky László felvédelőkhöz. Új partnerünk Irak, ebbe az állaimba 40 ezer pár gyermekcipőt küldünk. Ebben az évben termékeink már eljutnak az NSZK-ba is, reméljük, elégedettek lesznek a 10 ezer pár balerina-típusú lánykacipővel.

A negyedik negyedév legfontosabb feladatai közé tartozik az ötnapos munkahétre való felkészülés. Természetesen ezt már régebben elkezdtük. Az intézkedési terv kidolgozásával foglalkozó bizottság szinte minden dolgozóval elbeszélgetett. A korábbinál is sokkal nagyobb gondot kell fordítanunk a termelékenység növelésére, mert a csökkentett munkahét ellenére jövőre mintegy 10 százalékkal többet kell termelnünk. Igen nagy szerepe lesz ezért a termelés növelésében a műszaki fejlesztésnek. A többi között olasz és magyar gyártmányú berendezésekkel gépesítjük a ragasztó-kenő műveletet. Korszerűsítjük a fárahúzást is, emellett számos munkaszervezési intézkedéssel igyekszünk megoldani feladatainkat.

A negyedik negyedév másik fontos feladata, hogy az export- termékeink december 20-ra határainkon túlra kerülhessenek. Dolgozóink szorgalmában, szaktudásában bízunk, s reméljük, hogy mind a minőségi, mind a mennyiségi terveinket teljesíteni tudjuk — mondta befejezésül Kiss Bálint igazgató.

telei)

O. L.

Az eb farka

K-lét napja fortyog isme- I rétién ismerősünk, akit, hogy mással véletlenül se téveszthessünk össze, ezennel az Átlag János mindennél kifejezőbb névvel ruházunk föl. Hősöcskénk történetecské- je olyasmi, ami egy nap egy- tucatszor esik meg velünk is; továbbá olyasmi, amibe réges- rég belenyugodtunk egyfajta „úgysem tudunk rajta változtatni" elítélhetően megalkuvó, ám méltánylandóan hasznos vérnyomás-szintentartó vállrándítással — az ember idővel érzéketlenné válik bizonyos dolgokra.

Átlag János hozzáértő ismerőseitől kért és kapott tanácsot autórádió-beszerelés ügyben. Azt mondták volt neki, hogy csakis a tetőantennához ragaszkodjék, minthogy ez részint jobb vételi lehetőséget, részint pedig a szokásosnál nagyobb védelmet biztosít az esetleges garázdák ellen. Ez az - antennatípus egyébként nem drágább a többinél, különleges tulajdonsága azonban, hogy a jelek szerint a GELKA nevű szolgáltató szervezet monopolcikke. Átlag Jánbs tehát felemelte hivatali telefonját, tárcsázott, s a vonal túlfelén jelentkező hölgytől megkérdezte, van-e az általa »képviselt cégnek tetőantennája. A hölgy közölte, hogy nincs; arra a kérdésre pedig, hogy mibe is kerül a • beszereléssel tetőzött munka, bizonytalan „nem tu- dom”-mal válaszolt. Átlag János először' ezen a „nem tu- dom”-on morfondírozott: képtelen volt elhinni, hogy* a mun- kafelvevésre alkalmazptt alkalmazott ne tudná annak a munkának az árát, amely munkát ő vesz fel, s amely munkák elvégzése adja meg azt a gazdasági eredményt, amelyből „fizetés” néven ő is

részesedik — ám a töprengése, hasonlóképpen más hasonló töprengéseinkhez, nem zárult válasszal.

A dolog Átlag János bétop- panásával folytatódott, több heti várakozás, hiábavaló telefonálgatás után. Hősöcskénk a szolgáltató szervezet irodáját lepte meg egy kora reggeli időpontban, s az ismét nemleges válasz (melynek lényegét hajh, de hányszor hallottuk mi is: „leltározik a KÖZPONT”, ugyebár) után arra kérte a cég nagyrabecsült ügyintézőjét: írja föl nevét, telefonszámát, s értesítse, ha a tetőantenna megérkezik. Innentől a dokumentációs hűség kedvéért, bizonyítva továbbá, hogy nem fiction, de non-fic- tion stílusirányzatú esettel van dolgunk, párbeszédes formában adjuk közre a hölgy és Átlag János dialógusát.

— Jobb lenne, ha maga hívna — mondta a hölgy.

— Miért? — lepődött meg Átlag János. — Honnan tudjam, hogy mikor érkezik? ön viszont itt dolgozik, következésképp pontosan tudja.

— Hm — lepődött meg a hölgy is. —l De nem áz én érdekem, hanem a magáé.

— Igen?! — kérdezte elnyújtott hangon Átlag János, ha 'lehet, még az eddigieknél is meglepődöttebben. — Már megbocsásson: miért az én érdekem?

— Mert magának kell a tetőantenna — mondta a hölgy. — A maga érdeke tehát.

— Tudja mit mondok én magának? — kérdezte Átlag János.

A hölgy nem tudta.

— Azt mondom — mondta Átlag János —, hogy ha a maga fizetése attól függne: mennyit dolgozik, bizony háromszor is felhívna. Érdekében állna, hogy csakis ezzel a céggel végeztessem a munkát, minthogy a több munka több bevétel, a több bevétel magasabb részesedés.

Hagyjuk tovább fortyogni Átlag Jánost (a történeti hűség kedvéért annak elmondásával, hogy a hölgy felírta nevét s címét; ami azonban — jelentős összegű fogadás tétje lehetne — nem föltétlenül jelenti, hogy ezek után Átlag János valaha is birtokába jut ettől a cégtől annak a bizonyos tetőantennának). Hagyjuk hő- söcskénket, az örök .álmodozót, mert innentől esete a magánügy szentséges szférájába tartozik.

Maga az eset azonban aligha! Mentsük meg magunkat attól, hogy azonnal kígyót-bé- kát kiáltunk az ötbetűs szolgáltatóra, netán alkalmazottjára — nem ez a lényeg, hanem egészen más: talán a közismert kérdéssel fejezhető ki: a kutya csóválja-e a farkát, avagy a farka az ebet? Miért van az, hogy a szolgáltató szervek — meg boltok, meg ki tudná felsorolni mik — úgy tesznek, mintha kegyet gyakorolnának? Miért, hogy egyfelől reklámbombák szűnni nem akaró pukkanása biztosít minket afelől, hogy csakis egyféle boltban vásároljunk, csakis egyféle ilyen-olyan szolgáltatást vegyünk igénybe, miközben a boltban semmibe se

vesznek bennünket, miközben a szolgáltatók átnéznek fejünk fölött? Miért, hogy valahol elsikkad az a fajta tulajdonosi szemlélet (lásd hőskor: miénk az ország, magunknak építjük), ami végsősoron hatékonyságnövelő tényező lehetne, azaz: miért, hogy eny- nyire nincs még mindig becsülete a fillérnyi beruházás nélkül megvalósítható, unos untalan emlegetett emberi tényezőnek? Miért van az, hogy az emberek egy része éppen- csak fizetésfelvevő Helyszínnek tekinti munkahelyét, - és eszébe sem jut, hogy dolga végzése közben cége képviselőjének számít; fontos valakinek tehát, hiszen ügyféllel tárgyalva 6 nem saját magát (helyesebben: nemcsak saját magát) képviseli, de munkaadóját is; egy lényegében megfoghatatlan, de emberekből összeálló intézményt, amiről úgy és olyan véleményünk van, ahogyan képviselői képviselik. Ez a képviselet benne van a fizetésben, ám hogy benne van, nem tudatosult. Ki hallott már ilyen címen indított fegyelmiről: „szégyent hozott a cégre”? Félreértés ne essék: senki nem is követel ilyesfajta szigort. Az azonban jó lenne, ha mindenki elgondolkozna a kérdésen: úgy általában jól képviseli-e munkaadóját; úgy jár-e el, mintha nem pusztán alkalmazottja, de tulajdonosa is lenne cégének. Mert ha nem, könnyen az a látszat, hogy a farok függetlenedett a kutyától, ami, hogy is mondjam: nem egészen egészséges dolog; akár a kutya, akár a farok szemszögéből nézzük; csóválja az ember — a fejét...

CIKKÜNK NYOMÁN

Gurul-e tovább az utasellátás?

„Guruló utasellátás” című, augusztus 26-án megjelent cikkünkben foglalkoztunk a Szeged—Miskolc kOzótt közlekedő gyorsvonat utasellátó szolgálatával. Megírtuk: lehangoló látványt nyújtott a kopár, abrosz nélküli termeskocsi, ahol a celofánba csomagolt száraz zsemlék — közepükben egy kevés vajjal és vékony szalámiszelettel 12 forintért —■ valamint a minden ABC-ben kapható Ropi és a színes sztanlolba csomagolt desszertek nem elegendőek a színvonalas gyors- ‘ vonatl ellátáshoz. Míg egyfelől hiányoltuk a friss ennivalót és a hűtött Italt, cseppet sem lelkesen emlékeztünk meg a gyorson Július 26-án reggel kimért 25 forintos fél deci rumról.

Írásunkra Sinkáné Baán Katalin, az Utasellátó Vállalat Bács— Csongrád megyei területi igazgatója válaszolt:

„Vállalatunk a több mint 20 év óta forgalomban levő étkezőkocsijait folyamatosan kicseréli, részben új bisztrókocsikra, részben étkezőkocsikra. Így az eddigi étkezőkocsikat, mivel átalakításuk után még, használhatók, vállalatunk a területi igazgatóságok rendelkezésére bocsátja, a megszüntetett fülkeszolgáltatás helyett. Igazgatóságunk két ilyen, régi típusú kocsit kapott, amelyből az egyiket azonnal a járműjavítóba szállították felújításra, míg a másikat üzembe helyeztük.

Az észlelt hiányosságok részben valósak voltak. A cikk megjelenése óta a másik kocsi felújításra került, így gáztűzhely használatával lehetőség van forró Virsli, tea, tojásrántotta igény szerinti kiszolgálására, illetve elkészítésére.

A büfékocsi feltöltésére kijelölt 91-es üzemünk vezetőinek figyelmét felhívtuk arra, hogy a csomagolt szendvics, gyümölcs, cukrásztermék minőségét naponta, folyamatosan ellenőrizzék, és azokat rendszeresen cseréljék ki, ha szükséges.

A büfékocsinkban változatlanul szigorúan tilos égetett szeszes italt értékesíteni. Ennek ellenőrzésére felkértük a szolnoki és a debreceni igazgatóságok vezetőit.

A fél deci rum kiszolgálása miatt mindkét, akkor szolgálatban levő büfésünket meghallgattuk, akik tagadták ennek a tényét. Így kérem a szerkesztőséget, hogy amennyiben lehetséges, szíveskedjenek lehetővé tenni, hogy á tárgynapon szolgálatban levő büféseinket szembesíthessük a cikk írójával, mivel bizonyított esetben a legszigorúbb eljárást szeretnénk dolgozóink ellen alkalmazni.” —- hangzik a levél.

Röviden, a levélhez kapcsoQód- va: a szembesítés elől a cikk szerzője nem zárkózik el, sőt két hete keresi rá az alkálimat. Nem hisszük azonban, hogy egyetlen, elrettentő fegyelmi tartósan megoldhatná azokat az ellátásbeli (menet közbeni) gondokat, amelyek az Utasellátó mozgószolgálatát ezen a vonalon egészen a közelmúltig jellemezték. Ennél többre van szükség. Hogy mire — milyen intézkedésekre —, ez a válaszlevélből pontosan kitűnik.

K—1