Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-07 / 235. szám
4 • PETŐFI NfiPE • 1981. október 7. A FINOMPOSZTÓNÁL BEVÁLT Munkásszállítás együttműködéssel Baja nagyvállalatai munkásainak jelentős része vidékről jár be munkahelyéré. A munkásszállító Volán-járatok, valamint a Vállalatok saját autóbuszai nemcsak á bajai, hanem más járásokból is hozzák a dolgozókat. Előfordult nem egy esetben, hogy egy 46 személyes Ikarus autóbusz 40—50 kilométerről 5—6 utassal volt kénytelen megfordulni, mivel arról a vidékről csak ennyien jártak az illető vállalathoz. Az ilyen „luxus" természetesen jelentősen növelte egy-egy üzem önköltségét, amire felfigyelt a bajai városi-járási pártbizottság is, és 1980-ben felmérték az üzemek közötti munkásszállítás együttműködési lehetőségét. 1981. januárjában a pártbizottság intézkedési tervet dolgozott ki, melyben javasolta a koncentrált munkásszállítás megvalósítását. A Baja Városi-Járási Népi Ellenőrzési Bizottság a megyei NEB-vlzsgálat részeként több bajai nagyvállalatnál tanulmányozta a munkásszállítást és megállapította, hogy jobb együttműködéssel jelentősen növelni lehetne az autóbuszok kihasználását és ezzel csökkenteni a buszjáratok számát. A bajai Finomposztó Vállalat tette meg elsőként az eredményes lépéseket. Két saját autóbuszával már 1974 óta szállítja dolgozóit 6 községből 3 műszakba. Az egyik járata Baja—Hercegszántó között közlekedik hat községet érintve 131 dolgozóval (3 műszakban). A másik Baja és Borota között négy községen keresztül 105 dolgozót szállít Hudi István, a Finomposztó Vállalat szállítási osztályának vezetője személyesen is jól ismeri a BÁCSHŰS szállítási osztályvezetőjét Illés Mihályt, akinek felajánlotta, hogy ä Borotáról beszállított 105 dolgozójukkal együtt elszállítanák a BÁCSHŰS 22 dolgozóját is, így kiiktathatják az 1 millió 800 ezer forintért vásárolt buszokat, amit más helyen gazdaságosabban tudnának üzemeltetni. Az okos javaslatból szerződés lett, és ez év január 4. óta már a Finomposztó Vállalat munkásszállító járatain közlekednek a BÁCSHŰS dolgozói. Persze, ennek nyomban akadt egy jogi akadálya. Ha a Volán gondoskodik az utaztatásról, az autóbusz jegyeivel, vagy bérletével együtt felszámítja a kötelező biztosítási díjat is, ami annyit jelent, hogy egy esetleges baleset esetén valamennyi utasért anyagi felelősséget vállal. Ezt a Finomposztó Vállalat csak saját dolgozóira vonatkoztatva tehette. A megoldást azonban csakhamar megtalálták. A szállítási szerződést úgy kötötték meg, hogy a BÁCSHŰS saját üzemi balesetének tekinti a szállításnál előforduló esetleges balesetet. Így már semmi akadálya nem volt a munkásszállítási kooperációnak. A szerencsének — no meg a gondos gépkocsivezetőknek köszönhetően — azóta sem fordult elő közúti baleset. A Posztógyár ugyanilyen feltételek mellett a Ganzzal is kötött munkásszállítási szerződést. Mit mutatnak a tapasztalatok? Kezdetben a Finomposztó dolgozói közül néhány an sérelmez-, ték, hogy a BÁCSHŰS-hoz való „kitérő” miatt negyedórával később érnek haza de néhány nap elteltével belátták, hogy ez a megoldás népgazdasági érdek, és ha fordított lenne a helyzet a BÁCSHŰS dolgozói hasonlóképpen vélekednének. Megéri e saját autóbusszal munkásokat szállítani? A vállalatok a Volánnak 23 forintot fizetnek kilométerenként. A saját autóbusz amortizációját és teljes költségét felszámítva 8—9 forintba kerül egy kilométer. Emellett a szomszédos üzemek dolgozóinak szállításával a Finomposztó Vállalat havi 16 ezer forint bevételhez jut, mondhatnánk ennyivel is csökken a szállítási költsége. Kísérletek másutt is vannak, a Bajai Mezőgazdasági Kombinát a DÁV 4 dolgozóját szállítja Katy-- máról Bácsbokodra, de a munkásszállítási kooperáció a Finomposztó Vállalat és partnerei között valósul meg számszerűen is jelentős mértékben. Ezzel példát mutat a többi bajai vállalatnak. Szabó Ferenc TÚL A MEGYEHATÁRON A vadászat nem csak sport Ágyúval fácánra? Erre gondolhat az, aki először hall vadgazdálkodási termelési rendszerről. A termelési rendszer ugyanis a köztudatban magas fokon szervezett, gépesített termelési eljárást jelent. De mit lehet a vad- gazdálkodásban magas fokon gépesíteni: a puskát? Aligha. A vadgazdálkodási termelési rendszer üzletággá fejlődött, többé-kevésbé exkluzív passzió — jó pénzért. Magyarországra évente több ezer olyan külföldi vadász érkezik, aki — ha például nagyvadra vadászik — még a mellélövésért is konvertibilis devizával fizet. (Egy-egy aranyérmes trófeáért pedig 10— 20 ezer nyugatnémet márkát gombol le a boldog vadász.) „Gyártani kell” a vadásznivalót A külföldiek között sincs mindenkinek annyi pénze, hogy egy vadászatra annyit költsön, mint amennyi- mondjuk egy nyugatnémet szakmunkás egyévi fizetése. A vadászok többsége főleg Olaszországból és Franciaországból laposabb pénztárcával, de annál vastagabb vadászmellénnyel érkezik. Ezekben az országokban ugyanis gyakorlatilag alig van mire vadászni. Az ötmilliónyi francia vadász például évente átlag másfél vadat tud puskavégre kapni otthon. A másfél vad átlagszám. Arra enged következtetni, hogy sok francia vadász csak akkor tud zsákmányt hazavinni, ha megveszi a boltban. Ez azonban nem az igazi, még ha a pecsenyét „ezt a papa lőtte!" hitben fogyasztja is el a család. A vadászszenvedély csillapítására célszerűbb Magyarországra utazni, ahol sok pénzért sok fácánt, vadrécét lehet lőni. Ilyen üzletmenetnél nem lehet az „áruellátást” egyedül a természetre bízni. Valósággal „gyártani kell" a vadásznivalót. Szarvast és őzet nem lehet tenyészteni, belőlük azonban több van, mint amennyit az erdők —, még ha a vadakat takarmányozzák is —, képesek lennének eltartani. A vaddisznó dúvad, időnként pusztítani kell. Ami vadon élő állatok közül leginkább „beilleszthető” a nagyüzemi termelésbe, az a szárnyas apróvad. A fácántojósok összegyűjtése, mesterséges kikeltetése, és a felnevelt fácánok szélnek eresztése nem új keletű dolog. De a tömeges vadtenyésztés, a vadászat, a vadhúsértékesítés nagyüzemi megszervezésének ötlete csak néhány éve jutott egy állami gazdaság igazgatójának eszébe. Nem jókedvéből. A nagybereki vállalkozás A lecsapolt nagybereki ősláp területén ilévő Balatonnagybereki Állami Gazdaság kezdettől fogva veszteséges volt. Pedig termett itt minden, de a cukorrépában nem volt cukor, a lucernából hiányoztak az állatok számára létfontosságú nyomelemek, a zöldség pedig olyan lédús volt, hogy a betakarítás után órák alatt elrothadt. A dús vegetáció azonban kitűnő életfeltételeket teremtett a vadnak. A búvóhely, az egész évben megtalálható víz idekötötte, ideszoktatta a környéken élő nagyvadat. Ez a természet adta lehetőség azonban kevés volt ahhoz, hogy a vadgazdálkodást termelési ágazattá fejlesszék. Csak az apróvad tömeges elszaporításával lehetett üzemágnak tekinteni azt. A sok fácán, vadréce (nyulat nem lehet mesterségesen, tenyészteni, a fogoly pedig elsősorban mezőgazda- sági környezetben él, illetve élne, ha tudna), azonban csak „termés”. Csak akkor lesz belőle pénz, mi több, szabadon átváltható deviza, ha a külföldi „ven-1, dégmunkások” elvégzik a hangulatos „betakarítást”. Szakkifejezéssel élve: 60 százalékos levadászás (tehát, ha a fácánok 60 százalékát sikerül eltalálni) esetén egy terítékre került nevelt fácán előállítási költsége 160 forint. Ehhez jön még a vadászok számára nyújtott szolgáltatások (étel, fogat, szállás) 9,60 forintos költsége. Egy fácán tehát mindennel együtt 169,60 forintba kerül a gazdaságnak. Viszont 330 forintot kapnak érte. Tehát minden lelőtt fácán után több mint 164 forint hasznot lehet elszámolni. És tavaly a vadgazdálkodási rendszer csalitjaiban 50 000 fácánt ejtettek el külföldi vadászok. Mindent összeszámolva, a vadgazdálkodási rendszer 1979-ben 600 000 nyugatnémet márkát szerzett a népgazdaságnak. A lehetőségek ezzel nem merültek ki. A nagyberekiek vállalkozása sikerült, és a gazdaság három év alatt megháromszorozta az immár vadgazdálkodási ágazattá előlépett kedvtelés üzemi nyereségét. Es ami az egyik helyen sikerül, az a tapasztalatok felhasználásával megpróbálható másutt is. A Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium 1976 őszén a Balatonnagybereki Állami Gazdaság irányításával engedélyezte a Balatonnagybereki Sárnyasvadte- nyésztési Rendszer működését. Az alapító okmány szerint: „A rendszer keretében működő felek célul tűzik ki a fácán és a vadréce, valamint a fogoly korszerű tenyésztési technológiájának kidolgozását, ennek révén a vadászati ágazat árutermelő jellegének megteremtését, a vadászatok terv- szerűségének,' színvonalának és gazdaságosságának növelését”. Egyre több külföldi érdeklődik a magyar szafári iránt, s a magyar- országi vadászkirándulások egyre inkább közös családi programok lesznek. Ezek az úgynevezett holiday-programok — lovaglással, teniszezéssel, úszással, vitorlázással, horgászással egybekötve — a vadászturizmus egyre jelentősebb mellékes bevételi forrásává válhatnak. Mindezek felsorolása esetleg felszíthatja a vadászat ellen még most is élő ellenszenvet. Költséges passzió? Mi tagadás, egy valamire való vadászfegyver tízezrekbe kerül; a magyar erdők, mezők vadászeltartó képessége is korlátozott, tehát nehéz vadásztársasági tagsághoz jutni. Ám ez a kedvtelés a népgazdaság egyre jövedelmezőbb devizaszerző vállalkozása. B. P. Egyre jövedelmezőbb devizaforrás mm • Madártávlatból az új gyár. (MTI-fotó — Szabadegyházán az Izocukor- és Szeszgyárban márciusban kezdték a próbaüzemelést. A berendezések jól működnek, s már folyékony cukrot is termelnek az új üzemben. Az évi negyvenkilencezer tonna folyékony cukor mellett kétszázezer hek- . Kozák Albert felvételei — KS) toliter finomszeszt, kisebb mennyiségben cukorrépacsírát, ^ a takarmányozásra alkalmas fehérjedús glutént állítanak elő. Még ebben az évben négyezer vagon mezőföldi kukoricát dolgoznak fel az új gyárban. Folyékony cukor Szabadegyházáról • Modern műszerek Irányítják a cukorüzemet. Képünkön: a központi vezérlőterem, és kezelői. Javulhat-e a tömegközlekedés Kunszentmiklóson ? ,A megye északi részén fekvő Kunszentmiklós is ama települések közé tartozik, aihol korántsem lebecsülendők a helyi távolságok. Ez annyit jelent, hogy a belterületen igen hosszú utat kell megtenniük az egyik körzetből a másikba eljutni akaróknak. Főleg azok vannak nehéz helyzetben, akik a délutáni gyorssal érkeznek a vasútállomásra, majd igyekeznek haza, ugyanis a szállításukra rendeltetett buszjárat körül nincs minden rendjén. Legalábbis erre derül fény a lapuinkhoz 'küldött olvasói levélből. Korábban kigördül A sorok feladója Sz. A. mások nevében is közli, hogy a budapesti gyorsvonattal 16 óra 47 perckor érkezők sajnos rendszeresen bosszankodhatnak, hiszen buszt mór nem találnak a MÁV-állo- máson, mert az pár pillanattal korábban — a 934-es számú személlyel jött utasok felszállását követően — kigördül. A hoppon maradottak pedig jobb híján baktathatnak a nagyközség centruma felé. A több kilométeres úton aztán bőségesen van idejük meditálni, hogy voltaképpen az utasokért van-e a Volán, vagy fordítva. j ■ Érthetetlen — kesereg a levélíró—, miért nem igazodik a helyi buszjárat trendje a csúcsforgalmi időben Miklósra befutó valamennyi vonathoz. Erre pedig volna tehetőség, hiszen a kocsi a központi megállóhelyen legalább 20 percig várakozik, mielőtt újra elindul ingázó útjára. Eme észrevételről beszéltünk a nagyközség tanácsának vezetőivel, akik elmondották, hogy a zömmel munkásokat és diákokat szállító vonatokhoz reggel és délután is csatlakozik autóbusz, ám kétségkívül bajban vannak az említett gyorssal érkezők, ha csak nyomát lelik a helyi járatnak, mely tényleg nem számol velük. Ajpli László vb-titkár a továbbiakban felhívta a figyelmet egyéb gondra is: Gyalogoló lakótelepiek — Az évek óta folyamatosan épülő Petőfi-lakótelepünkön jelenleg kétszáznál jóval több család él, ám az ő szervezett szállításuk is megoldatlan. Így talán két kilométert is gyalogolhatnak ezek az emberek, míg elérkeznek a centrumban levő buszmegállóba — meg a környékbeli üzletekbe, hivatalokba — és onnan visz- sza is ennyit kell megtenniük. Kértük már a vállalatot, hogy a reális szükséglet alapulvételével fejlessze szolgáltatását, ám azt a választ kaptuk, a járatok kihasználtsága most sem teljes, éppen ezért, valamint az üzemelés magas költségére is tekintettel nem lenne gazdaságos módosítani a tömegközlekedés eddigi gyakorlatát. Dehogyis vitatjuk mi a költségek nagyságát, viszont a lakosság szóban forgó igényeinek a jogosságát sem... A közérdekű ügyben tájékoztatást kértünk a Volán 9-es számú Vállalat személyforgalmi igazgatóhelyettesétől, Kovács Ferenctöl, aki a következőket mondotta: Szervezéssel lehetséges — Minthogy a jelenlegi ötéves tervidőszakban csak minimálisan gyarapodik a kocsiállományunk, ezért megkülönböztetett figyelmet fordítunk az ésszerű forgalomszervezésben rejlő lehetőségeink kihasználására, hiszen így tudunk eleget tenni az egyre növekvő helyibeli személyszállítási feladatainknak. S mert a beszerzendő — körülbelül húsz — új jármű zömét a nagyobb varosokban kívánjuk forgalomba állítani, nem ígérhetem a szóvá tett nagyközségi sérelmek e módon való orvoslását. Ismételten és tüzetesen megvizsgáljuk azonban a helyszínen a csatlakozási problémát, s azt, miképpen teljesíthetnénk a lakótelepi utasok kérelmét. Ha kedvezőek a technikai, személyi és egyéb feltételek, megtesszük a szükséges intézkedést. Köszönjük az őszinte választ, s bízunk benne: elcbb-utóbb sor kerül a kunszentmiklósiak helyi tömegközlekedésének nagyon várt javulásira! s„jviVI—lí-í ~ Becsületességből: kitűnő Közhelyszerű gyakorisággal. szoktuk mostanság megállapítani, enyhén szólva kifogásolható az emberek egymáshoz való viszonya, melyet nemegyszer a hűvösség, a közönyösség, a tiszteletlenség jellemez. Kétségtelen, hogy effélékre mindannyian tudnánk felsorakoztatni konkrét példákat. De igaz az is, hogy környezetünkben fellelhetjük mindezeknek az ellenkezőjét is. Bizonyság rá a szerkesztőségünkhöz az utóbbi időben érkezett ilyen tartalmú két levél. Akik a vevő után siettek A lajosmizsei Gál László a néhány évvel ezelőtt történt súlyos 'balesete során teljesen elvesztette hallását, ebbéli állapota azonban nem akadályozza egyetlen kedvtelését, a fotózást. Rendszeresen fényképez is, így nem csoda, hogy gyakran fogynak el e művelethez szükséges anyagok, melyek 'beszerzését szintén maga végzi. A közelmúltban a kecskeméti Szabadság téri fotószaküzletben vásárolt egy tekercs Forte color negatív filmet. Százassal fizetett, majd fogta a pultra helyezett árut, s már fordult is sarkon. A forgalmas városközpontban legalább 30 —40 métert tehetett meg,' amikor hirtelen elébe lépett az előbb látott két kedves eladónö, s azt mutatta neki, azonnal menjen visz- sza. Úgy is tettem — írja olvasónk —, js a Ibis boltban derült ki, az történt, hogy fiem figyeltem fel a visszajáró pénzre, s emiatt hiába szóltak, nem hallottam semmit. Ezután döntött úgy a két kereskedő hölgy, hogy utánam siet. Végül is megkaptam a forintjaimat — melyekre oly nagy szükségem van i—, de mit tagadjam, nagyon jólesett e gesztus, s úgy érzem, az etzzel kapcsolatos kö- szönetemet a nyilvánosság előtt illik kifejezni. És hadd tegyem hozzá, nemcsak a két ieladónőnek vagyok hálás, ám annak a bolti kollektívának is, ahol tapasztalatom szerint a munkavégzés elemi normájának minősül a becsületesség. Informáltuk az előzőekről a szaküzlet fiatal vezetőhelyettesét, Csillag Ilonát, aki ezeket mondotta: — Az örvendetesen széles vevőkörünk megtartásának döntő feltétele nemcsak az, hogy a keresett fotócikkek általában kaphatók nálunk, de a törekvésünk is a készséges, udvarias kiszolgálásra, s a személyes kontaktus megteremtésére. Talán ennek eredménye, hogy sok száz törzsvásárlónk van már ... íMeggyőzőlésünk, hogy a számuk a jövőben csak gyarapodhat! Aki megőrizte a vevő elveszett pénzét A kecskeméti Tél utcában lakik Hajós Gyulámé, aki azon a napon a Petőfi Sándor utcai zöldségespavilonban vásárolt. Egy szőke, hosszú hajú fiatal eladónő szolgálta ki készséggel, előzékenyen, s amint fizetett neki az áruért, már távozott is olvasónk. Aki néhány órával később rádöbbent, hogy hiányzik a pénztárcája, benne az egész havi bérével, egy csekklappal és más fontos okmánnyal. Izgalmamban nem tudtam hová menjek, kinél is ikeressem az elveszett dolgaimat. Nagy zavarom közepette kerestem fel a szőke eladónőt is, aki legnagyobb meglepetésemre mosolyogva kér. dezősködött a tárca és tartalma felől, majd hirtelen mozdulattal átnyújtotta 1őzt nekem. Megérdemli ez a kereskedő lány, hogy az újságban köszönjem meg be- csületessegét, amelyből kitűnőre vizsgázott... — zárja levelét olvasónk. Aranylakodalom Tiszaalpáron Bensőséges, igen megható családi esemény zajlott le a napokban Tiszaalpáron, a Bacsó Béla u. 12. számú házban, ahol arany- lakodalmát ülte idős Brunner János és felesége. A házaspár a tanács anyakönyvvezetője előtt erősítette meg az 50 évvel ezelőtt kötött házasságát, majd fogadta gyermekeik, az unokáik, a dédunokáik, a rokonok, a barátok, az ismerősök és a tisztelők szívből jövő köszöntését, kedves ajándékát. Amint azt a történtekről tájékoztató AniszLn Józseftől — az ünnepi esemény egyik résztvevőj jétől — megtudtuk, a géplakatos, kovács és motorszerelői szakvégzettséggel rendelkező 75 éves János bácsi ma is fáradhatatlanul dolgozgat az otthoni kis műhelyében, ahol kisebb javításokat végez, a környékbeliek megrendelésére, élete párja pedig a kiskertben szorgoskodik és haromfit tenyészt. Az ünnepeiteknek — akik régóta hűséges olvasói lapunknak is — ezúton kívánunk jó erőt, egészséget és hosszan tartó, nagyon boldog életet! összeállította: Velkei Árpád
