Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)
1981-10-07 / 235. szám
1981. október 7. • PETŐFI NÉPE • 5 ÖSSZEFOGOTT A KÖZSÉG iskola Tasson Bővül az Tanítani sohasem volt könnyű és egyszerű dolog. Ahány gyerek, annyiféle befogadási szűrőn jut el az egyébként is változó, korszerűsödő ismeretek növekvő meny- nyisége a fejekbe. A pedagógusoknak a személyiségjegyek mellett ráadásul a tárgyi feltételekhez is alkalmazkodniuk kell. Ezért nagyon sok múlik a tanítók, tanárok felkészültségén, megértésén és türelmén. Az általános iskolákat ugyanis elérte az a népesedési hullám, amellyel korábban az óvodáknak kellett szembenézniük. Különösen a városi intézmények tűrőképességét, rugalmasságát teszi próbára a kialakult helyzet, de a községek egy részében is kényszer- megoldásokhoz kell folyamodni. Tasson például — ahol 27 év óta most először jár háromszáz gyerek az iskolába, s az 1—4. évfolyamon párhuzamos osztályok indultak — az ebédlőben, művelődési házban és a tűzoltószertárban is tanítanak. Ily módon sikerült fönntartani a pedagógiai szempontból előnyös egyműsza- kos oktatási rendét. Valamit tenni kell a szükség- helyzet enyhítésére — határozták el a Duna menti településen. Megszületett a terv, amely szerint új szárnnyal bővül az iskola épülete. Az elhatározás nem maradt segítő visszhang nélkül: megmozdult á község lakossága, hogy mielőbb valóra váljon az elképzelés. A leginkább igényes szakipari tennivalókon kívül szinte minden társadalmi munkában készül. Termelőszövetkezeti, vízügyi szocialista brigádok tagjai kisiparosokkal karöltve vették ki részüket az álapozásból, falazásból, az ablakok beállításából. A falu asszonyai és a helyi ruhaüzem dolgozói vállalták a függönyök szegését, az ablaktisztítási munkát, s a takarításba a pedagógusok is besegítenek. Rövidesen szükség lesz minderre, hiszen az épületszárny átadását november 7-e tiszteletére tervezik. Jövőre pedig központi fűtéssel korszerűsödik az iskola egésze. Alig egy hónap múlva tehát négy tanteremmel bővül a tassi oktatási intézmény. Az épületrész mindkét szintjén helyet adnak a zsibongónak. Egy kissé elébe menve az eseményeknek: a felszabadult, boldog gyermekzsivajnál kevés kifejezőbb köszönet létezik. H. F. Tízéves az óvodai nevelési program Tíz évvel ezelőtt lépett életbe az óvodai nevelési program. Amint Keresztúri Ferencné, az Országos Pedagógiai Intézet óvodai csoportvezetője elmondta, neveléselméleti, óvodadidaktikai szakemberek, gyermekpszichológusok, fiziológusok, gyakorló'pedagógusok, s más szakterületek képviselőinek közreműködésével számba veszik a nevelési program tapasztalatait. Az eredmények vitathatatlanok, a közoktatás fejlesztésének távlati terveit figyelembe véve azonban felmerült a továbbfejlesztésének igénye. Szakkörökben téma, hogy a jövőben a gyermekek melyik életkorban részesüljenek óvodai nevelésben, hány éves korukban kezdjék iskolai tanulmányaikat, avagy: az óvoda előkészít vagy felkészít az iskolai tanulásra. A válaszokat ismerve fogalmazhatják majd meg a program előírásait, hiszen ha az óvoda előkészít az iskolára, az óvodai nevelés során a gyermekeknek azokat a képességeit, tulajdonságait fejleszti, amelyekre az iskolai nevelés-oktatás építhet; ha viszont az óvoda felkészít az iskolára, akkor átvállalja annak egyes feladatait. Kérdés azonban, hogy ez utóbbit megteheti-e, ismerve a korosztály élettani sajátosságait. A program fejlesztése előtt dönteni kell arról is, hogy az óvoda feladata-e megkezdeni a gyermekek idegennyelvű, úszás- stb. oktatását. Ezek a foglalkozások az óvodában a legfontosabb tevékenységtől, a játéktól vonhatják el a gyermekeket. A jelenlegi nevelési program megfelel a mai követelményeknek, alkalmazásának eredményeként fokozódott a gyermekek érdeklődése, önállósága, gondolkodásának fejlődése. Az óvoda formálja a gyermekek személyiségét. A fejlődéshez hozzájárultak számos oktatás- és szociálpolitikai intézkedések és nem utolsósorban a társadalom, amely anyagilag és erkölcsileg támogatja az óvodát. mmmmniiíi 11 mmmmmm-m ,._ # Négytantermes, zsibongós épületszárnnyal bővül a tassi iskola. (Pásztor Zoltán felvétele) BÉNYEI JÓZSEF MAGYAR ÍRÓK PEREI 2. Futás a halálba Janus Pannoniusnak valóságos pőre nem volt. Nem idézte színe elé számadásra sem egyházi, sem világi hatalom, nem állt bírák előtt sohasem. Mégis vele kell kezdenünk a magyar írók pereiről szóló sorozatot, hiszen csak azért nem fogták el, azért nem került börtönbe, mert elmenekült Mátyás király leszámolásra készülő hatalma elől. Társát az ösz- szeesküvé&ben, Vitéz Jánost Mátyás kétszer is elfogatta, s csak igen szigorú egyezség megszületése után engedte szabadon. Mátyás azonban feltehetően tudta, hogy az ellene irányuló politikai összeesküvés igazi szellemi atyja, gondolati összetartdja, s szervezője nem az idős esztergomi érsek volt, hanem a pécsi püspök, akinek humanista szellemiségétől, természetbe vágyakozó szelídségétől — és természetesen rendi érdekeitől is — távol álltak a. király csehországi hadjáratai. Nem valószínű hát, hogy Janus- szal is egyezséget kötött volna, minthogy azt sem feltételezhetjük, hogy Janus bármilyen alkuba is belement volna, hogy kétes értékű szabadságát Mátyás király által biztosíttassa. Az elégedetlen költő Janus Pannonius tulajdonképpen sohasem érezte magát igazán jól magyar földön. Közéleti sikereket igen szép számmal ért el, Mátyás bizalmasa, kancellárja, itáliai követe lesz, megkapja a pécsi püspökséget, sőt egy időben szlovéniai bán is. Janus azonban nem elsősorban közéleti sikerekre vágyott, az Itáliában tapasztalt irodalmi-művészeti, szellemi légkört, atmoszférát nem találta idehaza. Az irodalomnak iközön- ■sége, megbecsülése alig volt. „Kinek írok? — kérdezed Vitus —, hisz nincs, aki olvas, nincs aki hallgat! Magamnak írok, Vitus, és a múzsáknak!” — írja egyik epigrammájában 1464 körül. Jellemző adalék: itáliai követségéből hazatérve is visszavo- I nul újonnán szerzett 'könyveivel Pécsre, Magyarország déli kapujába, ahol egyébként is szívesen tartózkodott, közel az imádott tálján földhöz. Elégedetlenségét, keserűségét fokozta betegsége is, újra és újra elöntötte a láz, s ez hangulatát jelentősen befolyásolta. Idegenkedett a háborúskodástól .is. A török ellen képzelte volna el talán az egyetlen- igazságos háborút, a pápától is a török elleni háborúhoz akart segítséget szerezni. Magyarországon írott epigrammái közül talán az a kettő a legszebb, amelyeket a háborúk ellen, a békességért írt 1469 után. Mars istenhez békességért című versében írja: „ ... Te szörnyű vérivó, halottra éhező, Te férfiromlás, asszonyoktól átkozott, Szegénynek kincset adsz, kifosztasz gazdagot, Te békegyűlölő, tvad éhhalás . ' szülője, Szerzője rettenetnek, pánik indító, Atyánk, kíméld megfáradt pannon népemet!” Mindez azonban legfeljebb Janus keserűségét, rossz közérzetét indokolná, nem az összeesküvést. Ahhoz más, személyes indítékok is hozzájárultak. Ezek közül kétségkívül talán az a legfontosabb, hogy Hunyadi Mátyás és két korábbi legfőbb tanácsadója, Vitéz János és Janus Pannonius között a viszony elhidegült, Mátyás önállóbb politikát akart, új tanácsadóikat keresett. Egyelőre nem rendelkezünk megfelelő adatokkal arról sem, hogy nem ebben az időben mentik-e fel Janust szlavóniai bánsága alól. A befolyáscsorbulás . tényei kétségtelenek, a szász herceg egyik ügynökének 1471. szeptember 14-i jelentése szerint Mátyás az országtanács egyik ülésén arcul is ütötte Vitéz Jánost, az idős érseket, miután az nyíltan szembefordult a király csehországi hadjáratával. Az összeesküvés A szembefordulásnak mind Janus, mind Vitéz János, mind a főpapok és főurak részéről az erkölcsi tényezők mellett anyagi okai is voltak. Mátyás ugyanis csehországi hadjáratához elsősorban onnan vette a pénzt, ahol volt: a főpapoktól, főnemesektől. Egyes adatok szerint Janus a főpapok megsarcolása miatt a pápához is fordult segítségért, bár igaz, anyagilag is, hatáskörvesz' tésben is Vitéz Jánost érte a súlyosabb sérelem, mégis, már Bon- fini is úgy ítélte meg, hogy az összeesküvés lelke, szervezője, összetartója Janus Pannonius volt. Azzá tette következetessége, kitartása, megvesztegethetetlensége, mindenre elszántsága. Az összeesküvők 1471 tavaszán kezdtek szervezkedni. Bonfini tanúsága szerint alig volt főrend, aki nem vett részt ebben a mozgalomban, s a 75 vármegye közül mindössze 9 engedelmeskedett Mátyásnak. Mi volt a céljuk? A magyar trónra Hunyadi Mátyás helyett a tizenkét éves lengyel királyfit, Kázmért akarták ültetni, akinek még törvényes joga is volt erre a címre, lévén Albert magyar király unokája. A „személycsere” mögött nyilván az a szándék munkált, hogy a gyermekkirály helyett a tényleges hatalmat a főpapok-főrendek gyakorolják, miután Mátyás erőskezű férfi- királlyá érett. Nem vitás: mai szemmel nézve az összeesküvés retrográd, az erős központi hatalom megtörésére irányul, a főrendek jogainak védelmére. Janus számára azonban valószínűleg a magyarországi sorsával való teljes elégedetlenség kifejezésének egyetlen lehetséges útja volt ez az összeesküvés, politikai szempontok benne legfeljebb a sértett főpap, s nem a költő szintjén munkáltaik. (Mátyás az összeesküvőkkel az érett politikus, a fölényes diplomata módszerével bánt el. Bonfini írja róla: „Mint egy művész a maga szerszámát, úgy kezeli a kormányzás művészetének * minden eszközét; mesterien ért ahhoz, hogy az erőket egymással szembe eressze, és hogy az ő nyeresége, mely a közjóval összevág, csorbítatlanul megmaradjon”. Az összeesküvés hírére Mátyás Budán termett, s a főurakat „nyájassággal, kitüntetésekkel, adományokkal kezdte lábukról levenni. Még a lengyel királyi udvarba is küldött követet, s feleségül kérte a lengyel királylányt, Hedviget. Kázmér szeptemberben hadüzenetet küldött Mátyásnak, amelyre az az országgyűléssel vála- szoltatott, s a választ már tíz főpap és harminc főúr írta alá,, a király diplomáciai manővereinek eredményeként. Kázmér seregei október 2-án megindultak, azonban igen lassan haladtak, s Mátyás közben erőt, híveket, sereget, támogatókat gyűjtött. Valóságos blokád alá vette Esztergomot, Vitéz János „székhelyét”, s ígérettel, blokáddal egyezségre bírta. Janus nem egyezkedett. Betegen feküdt Pécsett, s hiába ígért a király bűnbocsánatot az összeesküvésben résztvevőknek, ha hűségre hajlanak. Janus,, .még,, Vitézt- is vissza akarta tartani r a. béküléstől.' Vespasiano da Bis- ticci írja: \,A pécsi püspök, ki Itáliában nevelkedett, s jobban ismerte az emberek csaliaságát, mint az érsek, aki nagyon jóhiszemű ember volt, több ízben üzent az érseknek, hogy ne bízzék a királyban, aki őt be fogja csapni”. A bújdosás Janus kétszáz fős csapatával Nyitrára ment, amelynek várába Kázmér serege is megérkezett. A lengyel királyfi azonban csakhamar sorsára hagyta a várat, és szinte futott kifele az országból Mátyás seregei elől. Janus is elhagyta Nyitrát, és dél felé vonult, Pécs irányába. Mátyás azt hitte, nyugatra menekül, 1472. március 25-én fel is szólította Er- neszt és Albert szász hercegeket, hogy amennyiben náluk tartózkodik a .pécsi püspök, fogassák el és küldjék haza. Janus azonban Pécs irányába ment, még mindig reménykedett, bízott abban, hogy délen újra szervezheti az összeesküvést. Megerősítette a pécsi várat, hogy ellenálljon a királyi sereg- ostromának. Szervezett, készülődött, hogy vagy ellenáll és győz, vagy szeretett Itáliájába menekül.- A menekülés ösztönét — mint egyetlen lehetőséget — az erősítette meg benne, hogy Mátyás 1472 február végén cselvetéssel elfogatta és őrizet alatt tartotta Vitéz Jánost. Huszti József szerint még március közepe előtt megindult Laibach felé, Velencét tekintve végső úticélnak. Összegyűjtötte kincseit, értékeit, s végképp távozni kívánt ebből a hideg hazából, s visszatérni a fény, a művészet földjére. Gyönge egészségi állapotát azonban az izgalom, az utazás körülményei tovább rontották, s nem tudta folytatni útját, összeesküvő társai, a Thuz testvérek Zágráb melletti birtokán, Medveváron keresett menedéket, március 15-én már itt van. Megírja itt egyik legszebb — s utolsó — epigrammáját, mintegy leszámolásként egész életével: „Hírnevemet testemmel a gyászos perc elorozta: Így halmozz, /nyomorult, kincseket, ócska vagyont”. Március 27-én meghalt. Egyesek sokáig mérgezésről beszéltek, de ezt semmi sem támasztja alá. Lelki és testi gyötrelmei okozták halálát. így menekült meg, így futott a halálba a világi per elől az első nagy magyar költő, a latin nyelven verselő humanista: Janus Pannonius. NYELVŐR Kifejezetten érdekes? Kifejezetten? Német hatásra .elterjedt módhatározó. Nem német eredete miatt vagyunk ellene, hanem mert zsargonszerű, elszür- kítő divatszó lett. „Kifezetten” azzá lett. Pedig ami kifejezetten csinos, ellenszenves, beteg, törekvő stb., az határozottan, kétségkívül, valóban, igazán, jellegzetesen, szembetűnően, nyilvánvalóan az. És ami divatszóval érdekes, az lebilincselő, megkapó, magával ragadó, figyelmet keltő, fontos, különös, furcsa, hasznos< jelentékeny. Tehát ami kifejezetten érdekes, az esetleg csak valóban fontos. Ilyen divatos, sablonos, elszür- kítő közhelyek, klisék teszik stílusunkat színtelenné. Ezeket a divatos szavakat éppen azért kell kerülnünk, mert használatuk sok kifejezőbb szót szorít ki mindennapi beszédünkből. Ezek közül sorolunk most fel néhány nagyon elterjedtet, amelyeket gazdag szókincsünkből válogatva kifejezőbb szavakkal helyettesíthetünk. Gyakran használt divatszó az átütő. Idegen szemlélete ellenére meghonosodott, sőt elkoptatott, gépies sablonszóvá lett. Az átütő erejű, átütő siker, átütő győzelem helyett stílusunk élénkítésére sokkal kifejezőbb szavakat találhatunk. Pl. az átütő erejű helyett kirobbanó sikerűt mondjunk; az átütő siker ragyogó, fényes, nagy siker, az átütő győzelem pedig hatalmas, elsöprő, döntő győzelem. A bevesz ige befejezett melléknévi igeneve, a bevett, nagyon gyakran használatos az ilyen jelzős kapcsolatokban: bevett formaságok, gyakorlat, szokás. De árnyaltabban, szabatosabban inkább mondjuk így: szokásos formaságok), általános, elterjedt, régi, rendszeres, szokásos gyakorlat; általános, elterjedt, hagyományos, régóta meghonosodott szokás. A bevett vallás, felekezet ózonban már állandósult történelmi jellegű szakkifejezés. , Az igényel a hivatali és a kereskedelmi nyelvben .gyakran használt szó: lakást igényel, anyagigénylés, jegyigénylők. Ilyen használatát elfogadjuk. De ellene vagyunk, ha olyankor is felbukkan, amikor egyszerűbb, természetesebb megoldás is lehetséges. Részletes elemzést, magyarázatot igényel -helyett- mondjuk inkább azt, hogy' magyarázatot kíván, vagy magyarázatra szorul. A diszponál ige a hivatalos nyelvben is fontoskodó szó. Helyettesítésére sok kifejezp szavunk van: rendelkezik, intézkedik, határoz, dönt, intézkedési joga van, nem rendelkezik ennyi pénzzel, ennyi pénzem nincs. A társalgási nyelvben gyakori, fölösleges sablonkifejezés lett: jól van vagy nincs jól diszponálva, diszponálva van, nincs diszponálva. Másképpen, szebben: valamire (munkára, szereplésre) alkalmas vagy alkalmatlan lelkiállapotban, hangulatban, kedélyállapotban van. Sablonos kifejezés lett a jókor, ill. rosszkor jön valami. ízeseb- ben, szabatosabban: a legjobbkor történik valami, most vari rá (leginkább) szükség, most a leghasznosabb; erre, sajnos, nem számítottam; erre számítottam a legkevésbé; ez nem történhetne rosszabbkor vagy alkalmatlanabb időben. A jelent ige használata legtöbbször puszta szószaporítás, legfeljebb a választékosság látszatát kelti, de legtöbbször csak henye toldalék.' Pl. előrehaladást jelent. Egyszerűbben a jelent ige elhagyásával fejezhetjük ki: valami előrehaladás. Sok ilyen kifejezést egyszerűsíthetünk: eredményt, fejlődést, gondot, kárt, meglepetést, nehézséget, veszélyt jelent valami. Egyszerűen csak valami fejlődés, gond, kár ... A bizalmas társalgási nyelv a kész melléknevet klisészerű kifejezésekben használja: kész _ bolond. Igényesebben: valóságos, egészen, tisztára bolond. Kész botrány, csoda: valóságos, nyilvánvaló botrány,- csoda. A kész nevetség, bukás; , (ilyenkor fürdeni) kész betegség; (ha ilyet mondasz) kész a pletyka, (ha nem megyek el, máris) kész a baj. Ezek helyett mondjuk ezt: ezen csak nevetni lehet; biztos bukás; biztos betegség; megszületik a pletyka, pletykálni kezdenek; megtörténik, megesik a baj. Az állandósult szókapcsolatokban is sok a sablon, az elkoptatott szólam. Ezekre is felhívjuk a figyelmet. Ha lehet, mondjunk helyettük mást. Pl.: a teljesség igénye nélkül; halvány gőzöm sincs róla; ez van, ezt kell szeretni; vannak még hibák; a távozás hímes mezejére lép; minden alapot nélkülöz, elismeréssel adózik valakinek vagy valaminek (megdicséri, elismeri érdemeit, értelmét). Újabban- kerültek használatba és divatba ezek a sablonos kifejezések: felszámolja a hibákat, a hiányosságokat; felnő a feladatokhoz; irányt vesz valamire; súly- lyöl fölvetődik valami; lazán fogja fel az ellenőrzés kérdését; élére állítja a kérdést; rosszul viszonyul. valamihez; nem véletlen,' hogy .,. Í,Lőszintén vagy nyíltan meg kell mondanom; szűk keresztmetszet; az érem másik fele vagy túlsó oldala; oda kell figyelni; és ez jó dolog. A mindennapi köznyelvből valók ezek a közhelykifejezések: (Andersen meghalt), nincs mese; el van maradva egy brosúrával; itt állok megfürödve; a berendezés - (vagy más egyéb) marad; igyekszik a dolgozó; csak elhalálozási sorrendben; jobb, ha tőlem tudod meg; na lássuk, miből élünk (kártyázási műszó). Kiss István-NAPKÖZBEN:« g&aiH mm Lehetne egy-két évvel korábban? Olvasóink tájékoztatása érdekében megkérdeztük a lapunk szeptember 25-i számában bemutatott kiskunmajsai agrártörténeti emléket megvizsgáló szakértőket: valóban értékes épületre hívtuk fel helyi, lakóhelyükért felelősséget érző értelmiségiek biztatására a figyelmet? Egyértelmű igennel válaszoltak. Hasonló jellegű épületekből eléggé kevés maradt meg. Becses műemléke lehetne a nagyközségnek, ha pillanatnyilag nem is szerepel sajnos a védett házak listáján. Á közeli új házakba költözők számára pompás közösségi helyiségeket alakíthatnának ki a boltíves szobákban, így rögzítették véleményüket. A feltételes mód használata legalább annyira indokolt, mint a tanulságok levonása, általánosítása. Elképzelhető, hogy akkor sem menthetnők meg most már az agrártörténeti értékű építményt, ha az érdekeltek a népi építészet védelmét személyes ügyüknek éreznék. Hatalmi szóVal ugyanis csak egészen különleges esetben állíthat le a műemlékvédelmi felügyelőség folyamatban lévő munkát. Ilyen, a majsaiakhoz hasonló esetben csak annyit tehet, hogy fölhívja az érdekeltek figyelmét a bontásból adódó veszteségekre, károkra. Abban a reményben teszi ezt, hogy az utolsó pillanatban valamilyen áthidaló megoldást találnak a beruházók, a kivitelezők. Továbbra is az a meggyőződésünk, hogy kölcsönös belátással, némi tervmódosítással megmaradhatna az épület, de bizonytalan, hogy akad-e vállalkozó a többletmunkára. Könnyen rátalálhattak volna a legcélszerűbb — a kecskét is jóllaktató, a káposztát is megőrző — megoldásra, ha a tervezéskor szót emel valaki az épület érdekében. Ki sem alakult volna ilyen vita, ha annak idején az első nagy műemléki fölmérés során fölfigyeltek volna a községi tanácsház szépségére, eredeti állapotában történő megóvásának szükségességére. Jogi védettség és megfelelő helyi körültekintés híján senki sem gátolhatta meg „korszerűsítését”. Ha a községháza szerepelt volna az országos műemléki jegyzéken, akkor a kapcsolódó gazdasági épületet is számon tartották volna. Hivatkozhatnánk olyan hasonló példák sokaságára, amelyek kellő idejű, a tervezést megelőző körültekintésre sürgetnek. Ritkán fordul elő, hogy akkor kérik ki a lakosság véleményét, a szakemberek tanácsait, amikor az ötletek, javaslatok, észrevételek, bírálatok hasznosítását nem korlátozzák már eldöntött programok. Annál demokratikusabb, annál jobb egy- egy határozat — főként településfejlesztési ügyekben — minél korábbi szakaszban kapcsolják be a jól tájékoztatott, az elgondolásokról, a lehetőségekről informált érdekelteket. Minél korábban ütköztetik az ellenvéleményeket, az ellenérdekeket, annál valószínűbb a gyakorta milliókat gyümölcsöző jó döntés. Ezért kérdezzük mind gyakrabban: lehetne egy-két évvel korábban? H. N.
