Petőfi Népe, 1981. október (36. évfolyam, 230-256. szám)

1981-10-22 / 248. szám

1981. október 22. 9 PETŐFI NÉPE • 3 Községegyesítések, új közös tanácsok ÉPÜL A KECSKEMÉTI TISZTÍTÓMŰ A környezetvédelmi törvény végrehajtásának tapasztalatai Helyreállítják a halasi Sóstó fürdőt Életünk javarészét a településeken, az épített környezetben töltjük el. Az építő szakmákban mű­ködő tervezőknek, kivitelezőknek lenne elsődleges kötelességük, hogy munkájukkal közvetve, vagy közvetlenül óvják az életfeltételeket, megelőzzék a környezet károsítását. Erdészek, vízügyi, közigazgatási, egészségügyi szakemberek, pedagógusok, hivatásos és önkéntes természetvédők fáradoznak azért, hogy országszerte csökkentsék a környezeti ártalmakat. Az 1976. évi II. számú törvény szellemében fogant ez az elha­tározás. Célja, hogy a városokban, a falvakban tiszta, és lehetőség szerint zajmentes legyen az em­berek környezete. Ne hiányozzék a jó levegő, az egészséges ivóvíz. • Gyarapodott a települések zöldterülete. Képünkön: a megye- székhely egyik parkjának részlete. Ennek a dicséretes program­nak a végrehajtása nem könnyű feladat. Nem is történhet meg egyik napról a másikra. Céltu­datos előrelátással, az anyagi esz­közök megfelelő csoportosításá­val, mindemellett a társadalmi erők összefogásával ennek jelen­tős része belátható időn belül megvalósítható. A területfejlesztési tervvel szoros összefüggésben készül Bács-Kiskun középtávú környe­zetvédelmi terve. Ebben megfo­galmazzák a föld és a táj védel­mét a környezetkárosító hatások­kal szemben. Lényeges fejezete a programnak a víz minőségének megóvása, javítása, a levegő tisz­taságának védelme, és mindaz a sokrétű feladat, amely a telepü­léskörnyezet címszó alatt talál­ható meg. Magában foglalja a köztisztaságot, a hulladékok el­helyezését, a parkok, zöldfelüle­tek létesítését, fenntartását. Részt vesz ebben a munkában a megyei környezet- és természet- védelmi bizottság. A széleskörűen hasznosítható módszereket felkutatja, tanul­mányozza, elterjesztésre ajánlja. Legutóbb a Kiskunhalasi Állami Gazdaságban nyílt erre jó alka­lom, amikor a környezetvédelem helyzetét vitatták meg az érde­kelt szakemberek, s javaslatokat gyűjtöttek a megyei középtávú terv kidolgozásához. Eközben ta­nulmáhyőŐák. 'a., gazdaságban al­kalmazott módszert az állattartó telepeken keletkezett szerves hul­ladék szakszerű kezelésére, a ta­lajerő-gazdálkodásban a környe­zet károsítása nélküli felhaszná­lására. Bács-Kiskun megyében a me­zőgazdasági terület megóvása, a szélhordás elleni védekezés kü­lönösen fontos a homoktalaj nagy kiterjedése miatt. A szélhordás okozta ártalmaknak kitett terü­let több mint 25 százaléka itt ta­lálható. A védekezés jó módszere a gazdaságok' átfogó meliorációs tevékenységéhez kapcsolódó er­dősítés, fásítás, zöldsávok létesí­tése. Ebben a munkában három évtized alatt jelentős sikert ért el Bács-Kiskun megye. A felsza­baduláskor ez volt az országban a legkevésbé erdősített vidék. Napjainkban a korábbi 7 száza­léknak több mint kétszeresére emelkedett az erdők aránya. Bács-Kiskun megyében a víz növekvő felhasználása, ugyan­akkor a szennyvíz elvezetésének, tisztításának elmaradottsága in­dokolja a víz minőségének ál­landó ellenőrzését, és védelmét. A települések csatornázása mel­lett fontos, hogy megfelelő ütem­ben szennyvíztisztító telepek is épüljenek. Az V. ötéves tervben mindenek­9 Kiemelik a szennyezett iszapot a hely. előtt a városközpontok, új lakó­telepek építéséhez kapcsolódott a csatornázás. A kommunális szennyvíz elvezetésére, tisztításá­ra mégis történt beruházás Kis­kőrösön, Kalocsán, Baján, Kis­kunhalason. Kecskeméten pedig az idén kezdődött meg a mecha­nikai tisztítótelep építése, amely napi 24 ezer köbméter szennyvíz kezelésére lesz alkalmas. Megyeszerte sokat költöttek a városok, falvak, a közterületek tisztítására, parkok fenntartásá­ra, létesítésére, valamint a házi­szemét gyűjtésére. Ennek a szol­gáltatásnak a gépesítése a taná­csok költségvetését annyira le­terheli, hogy az utak tisztítását például nem növelhették lénye­gesen. A háziszemét gyűjtésében viszont sikerült előrelépni külö­nösen a megye hat városában, to­vábbá Lakiteleken, Szabadszál­láson, Jánoshalmán, Kunszent- miklóson, Tiszakécskén, Bácsal­máson, Lajosmizsén. Tervezik, hogy 1985-ig a kie­melt alsófokú központokban is megszervezik a háziszemét ösz- szegyűjtését, és több tanács együttműködésével három, négy községre kiterjedő szolgáltató­szervezetet létesítenek. Folytató­Sóstó medréből. Megújul a fürdő­dik a települési környezet védel­mének megfelelő.lerakóhelyek lé­tesítése, az engedély nélküli sze­méttelepek megszüntetése. Mérsékelt ütemben ugyan, de gyarapodott a városok, falvak parkosított területe, valamint a külső zöldövezet. Kiskunhalason a városhoz közeli Patkó-tó és a Sóstó melletti parkerdő kedvelt kirándulóhelyévé vált a kiskun város természetet szerető, parkot építő, fát ültető, és ezért meg­számlálhatatlan társadalmi mun­kaórát is teljesítő lakóinak. Nem rajtuk múlt, hogy ' fele­lőtlen elemek annak idején — mint mások most az udvaron ásott kutakba — itt Halason a Sóstóba vezették a kommunális szennyvizet, ahogyan a csatornán kifért. Ez három évtized alatt teljesen megváltoztatta az egy­kor messzeföldön híres, gyakran még a szigetországból is fürdő­vendégeket fogadó szikes tavat és környékét. A környezet hely­reállítására kezdődött el a meder­kotrás, a szennyezett iszap eltá­volítása. Remélhető, hogy újból horgász- és fürdőparadicsom lesz rövidesen a bűztenger helyén. De milyen áron? K. A. Több, úgynevezett területszer­vezési kérdésben döntött az El­nöki Tanács. A mezőcsáti járás székhelyévé Leninvárost jelölte ki, s határozott egyes községek egyesítéséről, illetvé újabb köz­ségi közös tanácsok szervezésé­ről. Mi indokolta az intézkedése­ket? — erről tájékoztatták a Mi­nisztertanács Tanácsi Hivatalá­nál az MTI munkatársát. Á jelenleg 18 ezer lakosú Le- ninváros már jó ideje központi szerepet tölt be a mezőcsáti já­rásban. A környező települések­ről mintegy 3500-an itt dolgoz­nak, de a többiek is gyakran jár­nak ide például bevásárolni, hi­szen számos szaküzlet, szolgálta­tó vállalat is működik a város­ban. A közművelődési, az egész­ségügyi intézmények jó része ugyancsak itt összpontosul. A város-tehát gazdasági, foglalkoz­tatási -központ. E jellegét a ha­tározat tulajdonképpen jogilag is „rendezi”. A mezőcsáti járás neve tehát ezentúl: Lenínvárosi járás. Egyes községek egyesítésé­re ugyancsak a korábbi évek so­rán kialakult helyzet ösztönözte az illetékeseket. Számos telepü­lés ugyanis szinte már egybe­Faliújság a váróban Az üzemekben, intézmé­nyekben működő MSZBT-tag­csoportok tevékenységét nem merevítik felesleges formasá­gok, hiszen a barátság ápolá­sát lehetetlen volna csak munkatervi feladatként ke­zelni. A kiskunhalasi Semmel­weis Kórház kollektívája is jóval régebbre datálhatja a barátság születését, mint 1975, amikor megalakult az intéz­ményben a Magyar—Szovjet Baráti Társaság tagcsoportja, de lényegében ettől kezdve vált „hivatalossá” az az együttműködés, amely a köl­csönös segítségnyújtásban ju­tott a legmagasabb szintre. Természetes, hogy a gyó­gyítással foglalkozó intéz­mény dolgozói elsősorban az orvosi munkával kapcsolatos tevékenységben találják meg a közös hangot. A szimfero- poli poliklinikával például akkor fűződtek szorosabbra a baráti szálak, amikor az ott szolgálatot teljesítő Medicor- berendezés elromlott, s a kis­kunhalasi műszerészek javí­tották meg. Azóta „delegá­ciót” váltottak, s a krími or­vosok éppúgy élénk érdeklő­déssel ismerkedtek a halasi kórházban folyó munkával, mint a kiskunhalasiak szim- feropoli kollégák tevékenysé­gével. A barátságvonatok utasai között is rendszeresen ott ta­lálható a kórháziak kis cso­portja. Az emlékezetes utat megörökítendő, sokan fényké­pezőgéppel kezükben járták a városokat, múzeumokat, így azután nem volt gond a „Szovjetunióban jártunk” cí­mű pályázatra összeszedni a fotókat, Dudás Pálné, az el­nökség tagja jó néhány szép felvételt postázhatott. Rendszeresen járnak Buda­pestre, a Szovjet Kultúra Há­zának rendezvényeire, meg­tekintették a jégrevüt, a Moszkvai Miniatűr Színház bemutatóját. Részt vettek iro­dalmi, földrajzi vetélkedőkön, mert az igazi barátság alapja a megismerés. Ennek jegyében állítják össze a rendelőinté­zet forgalmas váróhelyiségé­ben látható faliújságot, me­lyen fotókkal illusztrált, ér­dekes cikkekben mutatják be a Szovjetunió népeinek életét, a tudományban és techniká­ban elért sikereket. A Semmelweis kórház MSZBT-tagcsoportja kapcso­latot tart a kiskunhalasi, kecs­keméti üzemekben, intézmé­nyekben működő kollektívák­kal. Közös rendezvény kere­tében a Fémmunkás kecske­méti gyárából Vázsonyi Mik­lós ügyvezető elnök beszámo­lót tartott az űrhajósok ki­képzéséről, a Csillagvárosban tett látogatásáról, melyet filmvetítéssel egészített ki. Rendkívül sokan érdeklődnek az űrkutatás eredményei iránt, s nem véletlen, hogy a buda­pesti űrhajós-kiállításra is számosán voltak kíváncsiak. A tagcsoport jól szervezett, érdekes programjai, az évfor­dulók, események bensőséges ünnepei dicsérik az ügyvezető elnökség munkáját. Dr. Erdei Zoltán főorvos megyei kül­döttként vett részt az MSZBT VII. országos értekezletén a kórház barátságápoló kollek­tívájának képviselőjeként. N. M. épült: akár egyik község a má­sikkal, akár a szomszédos város­sal. Természetesen akad, ahol a döntés oka más: egyes aprófal­vakról van szó, ahol a lakók szá­ma alig éri el, vagy éppen csak meghaladja a százat, kétszázat, és ez a szám is állandóan csök­ken. A határozat 22 községet érint. Közülük tízet a közeli* vá­rossal egyesítenek. Például Nagy­kanizsával három községet is: Bagolát, Bajcsát, Miklósfát. Társadalmi, gazdasági, ellátási változások indokolják, hogy újabb községi közös tanácsokat alakítsanak ki,' vagyis az állam- igazgatási szervezet ez esetben is alkalmazkodik az adottságokhoz. Az így létrehozott tanácsok az igazgatási, az irányítói munka korszerűsítésén kívül, hatéko­nyabb szerepet vállalhatnak e települések még jobb együttmű­ködésében is. Baranya, Bács- Kiskun, Békés, Borsod-Abaúj- Zemplén, Győr-Sopron, Hajdú- iBihar, Heves, Nógrád, Szabolcs- Szatmár, Vas, Zala megyében lesznek ilyen változások. A leg­több. új községi közös tanács Borsod-Aba új-Zemplénben, il­letve Baranyában alakul, az A NAP minden percében jelen van a nyelv. Beszélünk. A csa­ládban, az utcán, autóbuszon, munkahelyen, orvosi rendelők­ben, kirándulásokon, baráti tár­saságban, hogy csak a legközna­pibb alkalmakról szóljunk. Száz­ezrek, milliók váltanak egymás­sal szót naponta ebben az ország­ban. A legállandóbb beszélőparne- rek a szürke (?) hétköznapokon a vevők és az eladók. Ok azok, akik nem nélkülözhetik egymást sohasem. A fogyasztás és a szol­gáltatás nagy körforgásában egyik sem lehet meg a másik nél­kül. Érdekeikben netán, ha önér­zetükön is csorba esik, érthetően kritikusan és érzékenyen ítélik meg egymást. Aranyom. Gyöngyöm. Nagys- asszony. Kiskedves. Ugye, emlé­keznek még sokan, hogy voltak ilyen titulusai is a tisztelt vevők­nek. Ma már nincsenek. Nem bánjuk, jó, hogy feledésbe me­rültek ezek a kiszolgált, kedves­kedő, behízelgő, nemegyszer le­kezelő megszólítási formák. Ugyanakkor viszont a helyükbe lépő — az eladó-vevő kapcsola­tának egyfajta elsivárosodására utaló — „Tessék kérni!", „Oda mi lesz?”, „És oda?"., felveti, hogy a két fél korrekt, egyenrangú kapcsolatának a fejlesztésében korai volna kitenni a pontot. A VEVŐK sem mind angyalok. Ki ilyen, ki olyan. Ez eldől a pult innenső oldalán. Pusztán néhány villanás egy nagy forgalmú kölcsönzőboltból. Valaki írógépet óhajt kölcsönbe venni, de mivel nem filléres do­log, egy kezesre is szükség van. Ezt hallva, a bérlő magából ki­kelve az asztalra dob egy marék százast, hogy mit képzel a boltos, ö egy szegény legény? Egy asz- szony, anélkül, hogy várna a so­rára, láthatóan ittasan és türel­metlenül a pultra löki a használt porszívót, hogy majd visszajön elszámolni vele, ha lesz rá ideje. A város felszabadulásának 37. évfordulója megünneplésére ké­szülődnek a kiskunfélegyházi politikai és tömegszeryezetek. A felszabadulási évforduló más­napján, . október 24-én, a volt kiskunfélegyházi Móra Ferenc Népi Kollégium megalakulásá­nak 35. évfordulója alkalmából, a városi ünnepségek részeként, az Arany Páva étteremben talál­koznak a volt kollégisták. Miként jött létre a félegyházi népi kollégium? Csak kevesen emlékeznek már erre. Fejlett vidéki ipar hiányában, minde­nekelőtt zömmel agrárproletár szülők diákgyermekei hívták életre, a kommunista párt akko­ri városi vezetőinek, személyesen a titkárának az irányításával és támogatásával. Alapító tagjai kö­zül többen már hetek óta bent „laktak” a párt városi székházá­ban, asztalokon, összetolt széke­ken, a szőnyegen aludtak éjsza­kánként. Ez a kollégium együtt élt és lélegzett a kommunista párt he­lyi vezetőivel, szerveivel, a kol­légisták a város baloldali ifjú­sági szervezeteinek voltak akti­vistái, közülük többen tagjai voltak a kommunista pártnak. A nagygyűlésekről, a kommunis­ta párt falujáró teherkocsijairól a népi kollégisták nem hiányoz­hattak. Sajátos önkormányzatuk, a magas szintű és valóban őszin­tén gyakorolt kritika-önkritika, a politikai szemináriumok, a nagy politikai akciók, mint pél­előbbiben hét, az utóbbiban öt. Az ismertetett határozatokon kí­vül a Minisztertanács Tanácsi Hivatala rendeletével egyes köz­ségeket városkörnyéki községek­ké nyilvánított. Olyan' települé­sek ezek, amelyek több szállal kapcsolódnak a közeli városhoz. Munkahelyet és iskolát találnak ott a község lakói, vagy éppen a város közművei érik el a falut. É helyeken az intézkedés célja: a városi szakigazgatási szervek lássák el a községekben mindazt a tevékenységet, amelyet koráb­ban a járási hivatalok gyakorol­tak. Valamennyi döntéstől egysze­rűbb hivatali ügymenetet, érde­mibb tanácsi munkát várnak nemcsak a határozatokat hozók, hanem maguk a lakosok is, aki­ket falugyűlések százain és szá­mos egyéb fórumon tájékoztat­tak a december 31-ig végrehaj­tandó intézkedésekről. E fóru­mokon sok hasznos, a további munkát segítő észrevétel, javas­lat hangzott el a leginkább érin­tettek, a települések lakói részé­ről is, amelyeket a végső hatá­rozathozatalnál messzemenően figyelembe - vettek. (MTI) Egy harmadik ügyfél (nő) meg olyan cifrát mondott, hogy a ki­szolgáló egy darabig szemlesüt­ve hajtogatta a bérlők jegyző­könyvét. Nem állíthatjuk viszont azt sem, hogy az eladók (a szolgál­tatók) eljutottak a tökéletesség legmagasabb fokára. Korántsincs így. Erre figyelmeztet a megyei tanács kereskedelmi osztályának jelentése, amely szerint „A vevők­kel való foglalkozás romlott. Mo­dorbeli gondok vannak. Nem rit­ka a pökhendi magatartás. A kedves vendég nem mindig ked­ves vendég.” HOGYAN ÉS MIÉRT van ez? Legyünk őszinték. Az egytől húsz forintig terjedő tévedések — a fogyasztó szemfülessége révén olykor csak kísérletek — megle­het, a fáradtság következményei. „Bocsánat! Tévedtem!” — és már napirendre is térünk felet­te... De ha otthon derül ki: a három kiló húsz dekának elszá­molt sertéscsülök nem több, mint két kiló és 60 dekagramm, vala­hogy hiányérzete támad az em­bernek. Mindennapi beszélgetéseink, szóváltásaink a kereskedelemben mégsem haszontalanok. Szeren­csére, ismerünk jó példákat is. Egy szeptemberi bundavásárlás­nál, tévesen, 550 forinttal számolt többet az egyik áruházi osztály eladója. A vevő odahaza rájött. A bundát nyomban visszavitte, a részleg vezetőjének megmutatta, és jogosan visszajáró pénzt — el­nézését kérve, hogy többé ilyen nem fordul elő — hiánytalanul megkapta. MA IS, HOLNAP IS, azután is ott állunk, valamennyien, a pult innenső és túlsó oldalán. Ki fo­gyasztóként, ki eladóként, mert harmadik fél nem létezik. Ezek vagyunk mi. Olyanok, amilyen­nek látnak minket. Ahogyan mi látjuk egymást. K—I dául az iskolák államosítása, az okosan irányított marxista viták, a szigorú belső fegyelem többsé­günknek nemcsak az értelmét és a tudatát nyitotta ki, hanem egész életre szóló útravalót, meg­győződést adott. Elmentek az évek, az ország minden tájára szétszóródtunk. Sok, volt társunkról csak nehe­zen sikerült kideríteni, merre, hová lett. Különösen az egy év­vel később alakult Szendrey Jú­lia Népi Kollégium tagjai közül hiányoznak még, asszonynevüket nem ismerjük. Mégis hisszük: a többségük ott lesz. Három esztendő — nagyon rö­vid idő. Amit kaptunk a NE- KOSZ-tól, tartós, biztos alapnak bizonyult. A volt félegyházi népi kollégisták közül nagyvárosi ren­dőrfőkapitány, tábornok, egyete­mi és főiskolai marxizmus—leni- nizmus tanszékvezető tanárok, docens, tanácselnök, katonatisz­tek, gimnáziumi igazgatóhelyet­tes, rendőrfőtiszt, újságíró és — majd 24-én kiderül, még milyen posztokon helytálló emberek nőt­tek ki. Nem dicsekvés ez, hanem há­lás megemlékezés a párt félegy­házi, akkori volt vezetőihez, ak­tivistáihoz címezve, rendezvé­nyünk előzeteseként, a köszöne- tünk. Abban a reményben, hogy ott együtt, az emlékezés és be­számolás napján, a mai félegy­háziak segítségével ismét kapunk egy adag jó útravalót. Zelei Béla 9 A hosszan tartó szárazságban kiapadt a Patkó-tó vize. Elcsendesült a kedvelt kirándulóhely, amelyet a halasi erdészek alakítottak. (Méhesi Éva felvételei) Ahogy mi látjuk egymást Találkozó előtt...

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom