Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)
1981-09-01 / 204. szám
1981. szeptember 1. • PETŐFI NEPE • 3 ORSZÁGOS MHSZ-TANÁCSKOZÁS Honvédelmi és sportnap Gödöllőn Az MHSZ-vezetők negyedik országos tanácskozását szombaton és vasárnap tartották' Gödöllőn az Agrártudományi Egyetem aulájában. Az eszmecsere résztvevői — függetlenített vezetők, társadalmi aktivisták és kiváló sportolók — megvitatták Kiss Lajos vezérőrnagy főtitkári referátumát az elmúlt 5 esztendő eredményeiről és a további tennivalókról. Ez utóbbiakról a felszólalók hangsúlyozták: a közös cél, hogy a Magyar Honvédelmi Szövetség az eddigieknél is fokozottabban vegye ki a részét abból a társadalmi munkamegosztásból, amely a lakosság — különösen az ifjúság — hazafias nevelésére, testedzésére, fizikai állóképességének fejlesztésére, a haza fegyveres szolgálatára irányul. A vasárnapi tanácskozáson a szocialista országok delegációinak nevében Günther Teller altábornagy, az NDK-beli GST elnöke köszöntötte a 'résztvevőket. A kétnapos eszmecsere tapasztalatait Kiss Lajos főititkár összegezte s kívánt további eredményes munkát az MHSZ helyi vezetőinek, aktivistáinak, akik közül többen ez alkalommal részesültek miniszteri, illetve főtitkári kitüntetésben. Az MHSZ-vezetők 4. országos tanácskozása a Szózat hangjaival ért véget. Délután a gödöllői repülőtéren nagyszabású bemutatót rendeztek. A 'Pest megyei honvédelmi és sportnapra sokszáz néző sereglett össze. A jelenlevők meggyőződhettek arról a magas színvonalú technikai képzettségről, tudásról, amelyet a bemutatókban közreműködők, kiváló sportemberek az MHSZ-klubokban sajátítottak el. Ejtőernyősök, motoros- és vitorlázórepülők, modellezők izgalmas, bátorságot és ügyességet követelő produkciókkal szórakoztatták a nézőket. A program a motoros sárkányrepülők bemúta- tójával ért véget. (MTI) Tej és tejtermékek Vaskútról Bács-Kiskun megye élelmiszerfeldolgozóinak hosszú sora 1977- ben újabb létesítménnyel szaporodott. Ekkor nyílt meg Vaskúton a helyi termelőszövetkezet tejüzeme. A termelési . nagydíjjal pár éve kitüntetett Bácska Tsz szarvasmarha ágazata ezzel az élelmiszer-feldolgozóval vált teljessé. "A vaskúti szövetkezet földjén a bábolnai IKR technológiájával termesztett takarmányt, amelyet a nagyüzemi szarvasmarha-állomány és a háztáji tehenészetek hasznosítanak, a közös gazdaság így végtermékként értékesítheti. A Bácska Tsz üzemében tizennégyen dolgoznak, s a szövetkezet és a háztáji gazdaságok havi tejtermeléséből 190—200 ezer litert kezelnek. Ennek a mennyiségnek 50 százalékát tejként, a többit tejtermékként forgalmazza a gazdaság. A jó minőségű tehéntúró igen kelendő Baján és a szövetkezeti üzem termékeit vásárló Gara, valamint Vaskút fogyasztói körében. A három településen 32 élelmiszerboltban árusítanak vaskúti tejet, túrót, s a közeljövőben a tejfölkészítésre is berendezkedik a gazdaság. Ezzel a vaskúti üzemben 60 százalékra emelkedik a tejtermék aránya. 9 Körösi Imréné ügyel a töltőgép működésére. Naponta több ezer liter műanyagfóliába zárt tejet szállít a vaskúti üzem az élelmiszer- boltokba. T : i 4 Hl ' # * 1 P* 1 "fl 9 Itt készül a tehéntúró, amelyet szívesen vásárolnak a fogyasztók. (Straszer András felvételei) Műszaki és természet- tudományi stúdióprogramok A Kecskeméti Műszaki és Természettudományi Stúdió idén ismét gazdag programkínálattal várja a gyermek és felnőtt érdeklődőket. A rendezvények helyszíne ez alkalommal is a Bács- Kiskun megyei Művelődési Központ lesz. Az eddigi jó munka eredményeként a szakkörök, a baráti körök, a tanfolyamok és az előadássorozatok támogatására a bázisközponttá kinevezett 'kecskeméti stúdió idén több mint háromszázezer forint támogatást kap a Művelődési Minisztériumtól. Szeptember közepéig várják a jelentkezőket három szakkörbe. A Kis Tudósok címet viselő, elsősorban tíz-tizennégy éves általános iskolásoknak javasolt szakkör, melyben a közismert Kolibri és Búvár zsebkönyvek forgatásával, felhasználásával az állat- és növényvilág, az embertan és a híradástechnika, a mikroelektronika és egyéb műszaki, természet- tudományos ismeretek világába kívánják elvezetni érdeklődő diákokat. Hetedik és nyolcadik osztályosoknak indítják a rádiós szakkört, melyet havi négy alkalommal látogathatnak a jövendő rádióamatőrök. Tizenháromtól tizenhat éves fiatalokat várnak a tudományos biológiai körbe, amely hasznos lehet mindazok számára, akik agrár, állatorvosi vagy tanári pályára készülnek. Iskolások és felnőttek látogathatják havi egy alkalommal a repülés baráti kört. A repüléstörténet iránt érdeklődök filmeket tekinthetnek meg, élménybeszámolókat hallgathatnak, és kirándulhatnak hazai, valamint külföldi repülőterekre. Az akvaristák iés á gépjárművezetők havi két alkalommal megrendezésre kerülő baráti körébe elsősorban tizenévesek és fiatal felnőttek jelentkezését várják. Középiskolások, levelező tanulók és régebben érettségizett, felvételre pályázók részére indítják az egyetemi előkészítőket, matematika, fizika, kémia és biológia tárgyakból. Az előkészítő időtartama hat hónap lesz, heti két órai foglalkozással. Az előadásokat u tervek szerint október közepén kezdik. Mezőgazdasági kisgépkezelói és gombaismereti tanfolyamot indítanak ugyancsak a Megyei Művelődési Központban. Ezeket elsősorban felnőtteknek javasolják. A kisgépkezelők tanfolyam végén oklevelet és munkagépvezetői jogosítványt kaphatnak. Mindemellett diák és felnőtt érdeklődök részére indítanak különböző havi sorozatokat, úgymint földrajz, egészségügy, környezetvédelem, korszerű műszaki és természettudományos ismeretek. Vonatpótló autóbuszok Pályafenntartási munkák miatt szeptember 1—4. és 8—11. közötti napokon reggel 6 órától délután 3 óráig Szolnok és Tisza- kécske állomások között a személyvonatok helyett vonatpótló autóbuszok közlekednek. Hasonló okok miatt szeptember 1—4., 7—11. és 14-én Solt és Du- napataj között 10 órától 13 óráig ugyancsak vonatpótló autóbuszókon szállítják az utasokat. ■ A változásokról bővebb felvilágosítást a vasútállomásokon adnak. KÉPERNYŐ Ez volt a hét... A televízió lassan utoléri önmagát, pontosabban az eseményeket? Lapunkban is kifogásoltuk, hogy néhány esztendeje tizenegy hónap múltán láthatták a nézők a Duna menti folklórfesztivált. Most majdnem az esemény jellegéhez méltón foglalkoztak a kalocsai bemutatókkal. (A bajai és a kecskeméti rendezvények nem fértek a képernyőre.) Felidézték a legutóbbi találkozót, majd önálló műsorként helyszíni közvetítést adtak az idei megnyitó első részéről a kettesen. Ha jól emlékszem, ugyanazon a napon frissiben, teljes egészében láthattunk egy hazánkban vendégszereplő külföldi csoportot az első csatornán. Szóvá is tettem volna a megkülönböztetést, ha a megyénkbe- li nemzetközi sereglésről nem adtak volna még egy műsort. Így a kalocsai és a bácskai együttest kétszer is láthattuk egymás után. Fölléptek a budapesti népművészeti napokon, amiről természetesen gyorsan és jó műsoridőben jól szerkesztett összeállítást láthattunk. (A Margitsziget mégiscsak közelebb van a stúdióhoz, mint a Vajas-parti város. Még szerencse, hogy a szegedi körzeti stúdió — nincs rá jobb kifejezés — felvállalta a tartalmát tekintve mindenképpen legfontosabb hazai folklórrendezvényt.) Ha így haladunk, azt is megérjük, hogy olyan figyelmet kap a jó néhány országot érintő, több napos kulturális ünnep, mint mondjuk egy hazai bajnoki sportmérkőzés. Bi- zodalmunkat a közvetítések szak- szerűsége és jó színvonala is táplálja. Ne szokjuk meg, hogy jó a Hét. örüljünk mindig összefogottságának, céltudatos következetességének. örüljünk annak, hogy viszolyognak a mellébeszéléstől, az ügyek elkenésétől. örüljünk a riportok, kommentárok míves megformálásának, ha úgy tetszik rokonszenves eleganciájának. A tévé kevés informatív műsorában hasznosítják ennyire ügyesen a képek és a szöveg feleseléséből, vagy összhangjából adódó lehetőségeket. Ezért tömörek, ezért pontosak, ezért megjegyezhetek riportjaik, tudósításaik. Különösen elgondolkoztatott sokunkat 8 napja az enyhén szólva ráfizetéses dunántúli cserépgyár bemutatása. A miértek kutatására egy ilyen öt-tízperces riport aligha vállalkozhat. Két- három folytatásban azonban fontos társadalmi problémákat szűrhetnénk ki. Bemutatásukkal a Hét tekintélye növekedne, bajaink — talán — fogyatkoznának. Azt se tartsuk magától értetődőnek, hogy a Parabola is bírja szusszal. Könnyű nekik, mondhatnák számosán, hiszen a túllihegett táncdalfesztivál és más oktondiság hálás anyaghoz juttatja készítőit, mindenekelőtt a legjobb magyar publicisták közé nőtt Árkus Józsefet. Mélységesen félreérti, aki humoristának vélné. Egyszerűen újragondolja, velünk is végiggondoltatja bizonyos események, bizonyos döntések logikáját. Komolyan veszi amit mások leírtak, kinyilatkoztattak, hirdettek. Igazán nem tehet arról, ha a kétszer kettő négy logikáján is fönnakadnak sutaságaink. Kiderül, hogy némelyek a hajdani Barnum cirkusz 'híres macskájához hasonlóan egyik szemükkel így, a másikkal úgy látnak. Végezetül, ki tudja hányadszor: némely riporter, hírmagyarázó elviselhetetlen beszédstílusáról. A Tv-híradó nyelvezetét főként — reméljük csak a nyárra — műsorvezetővé előléptetett munkatársak henye, magyartalan közlései rongálják. A sportközvetítésekben vállvetve hibáznak, tévednek régebbi és fiatalabb riporterek. Újra divatba hozzák a szerencsére már-már elfeledett centert, a passzot, pongyola mondataik — tisztelet a kivételnek — majd minden közvetítést ellaposítanak. Sokszor a taccsvonalon kívül rekednek nyelvünk alapvétő szabályai. Most veszem észre, hogy — talán az utóbbi hetekben végighallgatott közvetítések hatására az én nyelvérzékem is ofszájd'ban ragadt. Heltai Nándor SZÁLLODA A DÉLI PÁLYAUDVARNÁL 9 A Déli pályaudvar szomszédságában a terveknek megfelelő ütemben épül a Finta József, Állami-díjas, Ybl-díjas főépítész vezetésével tervezett négyszáz szobás szálloda. A huszonhatezer négyzetméter ossz- alapterületű új szállodát 1982 júniusában adják át. (MTI-fotó) Majdnem bedőltem A/fióta először firtatta vala- ki, hogy hány évem van még nyugdíjig, azóta mind többször meditálok el rajta magam is. Csakugyan, mit is fogok csinálni, ha le kell tenni a lantot? Mert hogy ezt a, bizonyos hangszert falra akasztom, magyarán szólva hétszentség. Ilyen — idegileg strapás hivatást nem szabad végkimerülésig művelni. Megfigyelhették, hogy akik nem hagyták abba, 80—90 esztendős korukban ők is beadták a kulcsot. No de az a nagy kérdés, hogy mit csináljon egy újságíró immár korlátlan szabad idejével? Ha már nem ír cikkeket, vajon mi másra alkalmas? Ezt bizony -nem könnyű kitalálni! Míg nem önmagunkról — újságírókról — van szó, addig könnyű irosgálni, tanácsot adni másoknak. De midőn elénk mered az elkerülhetetlen kérdőjel — hogyan tovább? — bizony bölcs fejvakarásnál aUg jut többre tudományunkból. Valami könnyedebb fizikai munka kellene! — döntöttem végül is. Aztán máig is ebben maradtam. A realizálásnak (lám! csak, milyen jól élek a megszokott zsargonnal) még csak a küszöbéig se jutottam el. S ugye, milyen hasznos, ha az ember vérében van már, hogy nehéz helyzetben „öt világrész száz lapjából” próbál kiútra lelni... XT étszeresen is a kétségbe- esés szakadékáinak széléről rántott vissza engem is a Handelsblatt c. nyugatnémet köz- gazdasági lap. Ad 1: tippet adott a továbbgondolkodásra; ad 2: és pont egy volt újságíró merész példája alapján. Megírja ez a szaklap, hogy az újságírópályának búcsút mondott Walter Wünsche gilisztafarmot nyit, amely a maga nemében első ilyen gazdasága lesz Bajorországnak. Az ötlet megszületéséhez még az „újságírói véna” segítette az exkollégát. Régi beidegződéssel, szemét a földre szegezve járt-kelt, s nyilván az is megfordult a fejében, hogy ha egykori szakmájának alapigazsága szerint a téma az utcán hever, csak le kell hajolni érte, — miért ne heverne ennyi erővel a pénz is. Addig fixírozta tehát az anya- földet, amíg a pénz — két szépen fejlett, hánykolódó giliszta formájában megjelent előtte. Máris lehajolt értük, szívdobogva emelte hüvelyk- és mutatóujja közt a magasba a tekergő jószágokat, és legszívesebben megpuszilta volna őket örömében. Nyomban 'úgy érezte, hogy megfogta az isten lábát. Zsebre dugta a zsákmány,párt, és vígan kocogott velük hazafelé, hogy minél előbb a tettek mezejére lépjen. Időnként ellenőrizte megvannak-e még állatkái, s ilyenkor áel-felvihogott. A giliszták ficánkolásukkal belebizse- réltek a tenyerébe. De Walter Wünsche-t ez még jobb kedvre derítette; „Megvan az alaptőkém, megvan az alaptőkém’” — mo- tyorászott vidoran. Mint (szerénységem tiltja a „hozzár,', hason!”’ kitétel alkalmazását) széles körűen informálódott embernek, menten eszébe jutott az a hír, amely annak idején a Petőfi Népében is helyet követelt magának. Hogy tudniillik az Egyesült Államok Washington államában megalakult a világ első gilisztatenyésztő szövetkezete. 35 család társult az általa tenyésztett gilisztákból — a horgászok ellátására. Egy részvénytársaság 2500 dollár adománnyal segítette indulásában a nem mindennapi társulást. Bizonyára a volt nyugatnémet újságíró éberen rajta tartotta fél szemét az amerikai kezdeményezésen, s tudott róla, hogy azóta nagyszerű eredménnyel működnek már odaát hasonló vállalkozások: Jelezve egyrészt a pe- cások táborának felduzzadását, másrészt — ami ebből következik, —, hogy fantázia van ebben az üzletben, hiszen csalétek nélkül nem sporthorgász a sporthorgász. Kiszimatolta a mi exújságírónk, hogy egy-egy szépen fejlett gilisztáért akár 50 pfenniget (mintegy 6 forintot) is reszkíroznak a horgászok. Csupán ideális környezet kell, | vidáman ki lehet fejleszteni olyan 25 centiméteres v példányokat. Ügy kalkulált Walter Wünsche, hogy őszre farmja eléri az egymillió gilisztafős létszámot, amitől kezdve már a nagybani eladás kifizetődő. Számít a horgászok mellett a hobbykertészek vásárlókedvére is, hiszen civilben földműves a 49 éves atyafi, és tudván tudja, hogy gilisztácskái a „talaj- művelésnek” is utolérhetetlen művészei ... Ami pedig ugyancsak fontos szempont ebben az energiaszegény világban, a giliszták takarmányozása szinte semmiből megoldható. Szemét, kávézacc és — nemen est omen — régi újságok szolgálnak a giliszták eledeléül. "Mos itt érte el felbuzdulásom a tetőfokát. Szemét, ká- vézacc, makulatúra annyi van minálunk is, mint a nyű, miért ne tudna egy magyar újságíró is nyugdíjba vonulása után ilyen .gazdasági örökmozgó” vállalkozásba fogni? A giliszták szapora- ságára magyar talajban sincs panasz. Milyen jól jönne nyugdijki- egészítésként egy ilyen giliszta- háztájiból fakadó jövedelem. Biztosan pótolná azt a kiesést, ami a 31- forintos napidijak elmaradásával éri a nyugállományú újságírót. Aztán miért ne lemre továbbfejleszthető gilisztatenyésztő társulásokká a háztájinak induló vállalkozás? Miért; — ha az amerikaiak meg tudták csinálni? Ahogy náluk egy részvénytársaság adománya könnyítette az első lépéseket, ugyanúgy a MUOSZ is képes lenne— mondjuk — hosszúlejáratú kölcsönnel felkarolni hasonló kezdeményezést... ne jaj! Most kapom rajta ^ magam, hogy fellazulásnak estem áldozatául. Elég volt egy kis éberség-lankadás, máris begyűrűzött rám a maszek-idea. Elfelejtettem, hogy nálunk egész mások az adottságok. A mi pecá- saink szégyenszemre se mennének be a gilisztafarm boltjába — kérek 15 centiméteres gilisztákat 20 forintért —, hanem saját dolgos kezükkel ássák ki őket, s rakják bádogdobozba. Sőt — esetenként nem félnek harcbaszáll- ni olyan delikát csalétek sajátkezű lefüleléséért sem, mint a ló- tetű. (Meg aztán: magyar újságíró nyugdíjban sincs rászorulva, hogy tekergő csúszómászók révén egészítse ki jövedelmét! Akkor inkább ír. Tóth István V
