Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-25 / 225. szám

4 • PETŐFI NfiPE • 1981. szeptember 25. A MEZŐGAZDASÁG ENERGIAELLÁTÁSÁNAK LEHETŐSÉGEI Van jövője a biogáznak A magyar mezőgazdaság energiafelhasználása a népgaz­daság összes forrásaiból csaknem 6 százalékot tesz ki, ennek 30 százaléka folyékony üzemanyag. Természetes, mint min­denben, itt is számtalan rejtett tartalékkal rendelkezünk, amelynek feltárása csökkentheti az ágazat felhasználásának részarányát. Az Egyesült Államokban például ez az arány 3 százalék alatt van. Energiaszegény ország vagyunk. Ez a körülmény a folyékony- üzemanyag-árak állandó növeke­dése következtében tartalékaink feltárására kényszerít bennünket. A mezőgazdaság az egyetlen te­rület, ahol a napenergia felhasz­nálásával lehetőségünk van meg­újítható energiaforrások létreho­zására. Az USA-ban az ezredfor­dulóra el akarják érni, hogy eb­ből a forrásból nyerjék a mező- gazdaság energiaszükségletének 20—25 százalékát. Számtalan lehetőség kínálko­zik a napenergia visszanyerésére. A teljesség igénye nélkül példa­ként említhető az erdőgazdasági és kertészeti fanyesedék, a kuko­ricaszár stb. eltüzelésének a le­hetősége. Nem kevés lehetőség mutatkozik az istállótrágya leve­gő nélküli körülmények között történő bomlasztásában. A mező- gazdasági hulladékanyagoknak — szalma, kukoricaszár — 40—50 százaléka a talajerő-visszapótlást szolgálja. Ezen felül szinte min­den növényi eredetű anyag, ter­mészetesen hulladék is, alkalma­sak biológiai átalakítással metán­gáz — biogáz — előállítására. Nyersanyagként ' felhasználható: szervestrágya, kukoricaszár, szal­ma, szőlő- és gyümölcsfanyesedék. Ha nyolc napig erjesztünk egy tonna biomasszát, 450 köbméter metángázt állíthatunk elő. Ezzel az úgynevezett anareob — leve­gő nélküli — eljárással 5400 ki­lokalória fűtőértékű gázt nyerünk. Ahhoz, hogy gazdaságos legyen egy biogázüzem, legalább 3000 szarvasmarha vagy 500 ezer ba­romfi tartása szükséges. A biogáz-előállító telepek be­ruházását csak kompletten sza­bad vizsgálni. Az energiaterme­lés és a környezetvédelem mel­lett a biológilag értékes komposzt- ahyag — amely ilyenkor keletke­zik — termelése is meghatározó jelentőségű. Jelenleg négy külföldi techno­lógia alkalmazására volna vállal­kozó. Svájci, NSZK, angol oszt­rák berendezéseket ismerünk. A svájci eljárás szerint egy na­pi 1500 köbméter híg sertés-, és 50 köbméter szarvasmarhatrágya fel­dolgozására alkalmas telep évente előállít 46 ezer 600 tonna szerves- trágyát, 13 ezer 400 tonna natúr komposztot és 7 millió 860 ezer köbméter gázt. Ennek a telepnek a beruházási költsége 200—220 millió forint körül lenne. A gáz 4320 tonna folyékony üzemanya­got helyettesít. A termelt kom­poszt 50 százalékának exportja esetén 1,9—2 millió dollár árbe­vétel érhető el, ami a devizará­fordításokat figyelembe véve, más­fél-két év alatti megtérülést, és a nyereségből a beruházás 4—5 év alatti visszatérülését biztosítaná. A kínálkozó lehetőség éppen a mi mezőgazdasági nagyüzemeink szervezettségéből fakadóan me­gyénkben is jelentős energiameg- takárítást eredményezhetne. Zárt rendszerű sertéstelepeinken 120 ezer férőhely van, 34 szarvasmar­hatelepünk és jelentős kapacitá­sú baromfinevelőink alkalmasak arra, hogy enegianyerési lehető­ségeinket kiaknázzuk. Meg kell keresni természetesen az előállí­tott bioenergia felhasználásának üzemen belüli módszereit. A tá­rolási lehetőségek megteremtése is fontos. Igaz ugyan, hogy a mezőgazda- sági hulladék biomasszaként tör­ténő feldolgozása és hasznosítása nem pótolja a folyékony üzem­anyagot, de a hőnyeréshez felhasz­nált energiát igen. Ugyanakkor — mint már említettük ■— a me­zőgazdasági hulladék még ezek után is részt vehetne a talajerő­visszapótlás körforgásában. Szendrey Sándor a Magyar Nemzeti Bank . megyei igazgatója , HÁZUNK TÁJA Kezdődhet a szőlő- és gyümölcstelepítés... Borongós. szomorú esős szeptember eleje után a meteorológiai táv- prognózis napsütést, s meleget ígér. Olyan időt, amelyik segítséget nyújt ahhoz, hogy a szőlőkben, a tőkéken lévő fürtök bogyóinak cu­kortartalma növekedjen, s szebbé tegye a munkát a kiskertekben dolgozók számára is. • Kecskeméten, a Halasi úti kis­kertekben is hódít a feketefóliás takarási módszer. (Pásztor Zol­tán felvétele) A GYÜMÖLCSÖSBEN felké­szülhetünk az .októberi csemete- ültetésre. Már most ki lehet ásni a vödröket. Ennek „méretével” takarékoskodni nem érdemes. Készítsünk nyugodtan százhúsz­szor százhúsz centiméteres és legalább 60—70 centiméter mély gödröket. Munkánk során .a hu­muszban gazdagabb feltalajt és a tápanyagokban szegényebb al­talajt különítsük el. Ügyeljünk majd arra, hogy telepítés előtt csak érett istálló- trágyával dúsított tőzeggel vagy érett kamposzitfölddel gazdagít­suk a talajt. Egy-egy csemete gödrébe legalább öt-hat kilo­gramm trágyát szánjunk. A tele­pítésnél majd figyeljünk arra, hogy a tápanyagban gazdagabb feltalaj kerüljön a gödör aljára a leendő gyökerek közelébe. A fekete ribiszkét és a piros ri­biszkét, valamint a köszmétét dugványozással szaporíthatjuk. Célszerű e célra egyéves vessző­ket alkalmazni. Ezeket darabol­juk fel 15—20 centiméteres ré­szekre, ügyelve arra, hogy a csú- csi és az alapi részt távolítsuk el, mert fent fejletlen, lent pedig alvó rügyek vannak, amelyek nem hajtanak ki. A dugványokat 20—30-szor, 8—10 centiméterre ültessük. A föld ponhanyós legyen, s úgy he­lyezzük el a vesszőket, hogy leg­alább két rügy a talajba 'kerül­jön. Ha ezeket a munkákat befe­jeztük, alaposan öntözzük meg, és kupacoljuk fel a dugványokat úgy, hogy csak a legfelső rügy játszódjék ki a talajból. Megkezdhetjük a ribiszkebokrok ritkítását is. Elsősorban az üveg­szárnyú ribiszkelepke által káro­sított vesszőket távolítsuk el. Akik szívügyüknek tekintik a madárvédelmet, azok készíthet­nek fészekodúkat ,és madáretető­ket is. A tavaszi vagy nyári köl­tésekből megmaradt fészkeket távolítsuk él. Nem feltétlenül szükséges az odúkba friss fészek­anyagot fenni, hagyjuk ezt a fel­adatot a ipadarakra. A szőlőben készüljünk a te­lepítésre. Csak talajvizsgálat el­végzése után fogjunk a talajja­vításhoz, a trágyázáshoz és a for­gatásihoz. Ügyeljünk arra, hogy csak alaposan megtisztított terü­leten forgassuk meg a talajt. Különösen nagy gonddal kell eljárnunk az erősen tarackos te­rületeken. Ez a gyomnövény ugyanis nehezen irtható. S 30— 40 centiméter mélyről is feltör­het. Egyik megoldásként java­soljuk, hogy a két ásónyomnyi földet termeljük ki, és a gödör aljára 60—80 centi mélyen he­lyezzük el. Innen már a gyom nem képes előibújni, s mint las­san elbomló szerves anyag, még tápanyagul is szolgál. Másik megoldásként javasoljuk, hogy szokványosán forgassunk. De a telepítés évében, amint a tarack kitörni készül, azonnal sekélyen kapáljuk meg. A Tokaj-környéki népi bölcsesésg úgy, tartja, ’ hogy a tarackot kiirthatja a kiskert- tulajdonos, ha egymás után hét pénteken kapál. Az idei ősz időjárása kedve­zett a szőlő érésének. Ahol le­het, hagyjuk tőkén a fürtöket, mert sokkal jobb minőségű lesz a bor, s nem kell bajlódnunk an­nak javításával. Az igazi szüretet mindig pró­baszüret előzze meg, s ügyeljünk arra, hogy a vörös bort adó faj­ták ne keveredjenek , össze a fe­hér bort adó szőlőfajtákkal. A vörösbor-készítésnek egyik általános módja, hogy a must a kék szőlő cefréjén erjed borrá. A cefrét feltétlenül kénezzük két dekagramm kristályos borkénnel — száz kilogrammonként. Ügyel­jünk arra, hogy az erjedés mi­nél előbb meginduljon, és figyel­jünk az ideális hőmérsékletre is. Időnként az erjedő must alá nyomjuk a cefre szilárd rétegét — a „kalapot”. Ennek biztosítá-r sa érdekében három-négy órán­ként keverjük az erjedő anyagot, vagy pedig álfenekes káddal akadályozzuk meg a. „kalap” felszínre emelkedését. A zöldségeskertben az áttele- lésre szánt karfiolpalántákat tűz­deljük 6—8 centiméteres sortá­volságra. Ha hűvösebbre fordul­na az időjárás, akkor melegágyi ablakkal vagy nádtakaróval véd­jük a palár^taágyakat. A másodvétésű zöldborsó sze­dése lassan befejeződik. A már letermett töveket szedjük föl, s kezdjük el az őázi szántást. A karósbábot csapadék híján na­ponta 4—8 milliméter vízzel frissíthetjük. Az elöregedett hü­velyek, még nem kemény mag­jait babsalátaként fogyaszthat­juk. A hosszú tenyészidejű^ cse­megekukoricán találunk tejes érésű csöveket. Ha korai petrezselymet aka­runk, akkor most vessünk, még­pedig 20 centiméteres sortávol­ságra. Ha esősre fordul az idő, s tar­tunk a sárgarépa romlásától, ak­kor szedjük fel. A répát mosás után szeílős helyen szikkasszuk, a lombot vágjuk le, és csak 5—6 centiméteres csonkot hagyjunk rajta. 'Szedhetjük már a talajból az ősz-i retket. Zárt helyiségben, nyirkos homokban tároljuk fel- használásig. Az első fagyok előtt gyökerestől szedjük föl az endi- via saláta töveket is, s pincében, veremben ültessük sűrűn. A no- mokba rakott növényt 12—18 nap múlva — amikor már halványo­dik ■+- fogyaszthatjuk. Elérkezett a margaréta szapo­rításának ideje is. A három-négy éves töveket ássuk ki, és tőosz­tással szaporítsuk tovább. A tö­vek harmincszor huszonöt centi- méteres távolságra kerüljenek egymástól. Tudnunk kell azt, hogy a margaréta a napos he­lyet szereti. Az erkélyen vagy szabadban lévő szotoanövényeinket, mielőtt "bevininénk végleges téli helyükre, alaposan nézzük át, s ha a-leve­leken takácsatka- vagy pajzstetű- fertőzést észlelünk, azokat 0,1 százalékos Unifosz-oldattal per­metezzük le. A növényvédelem nagyon fontos még ezekben a napokban is. Elsősorban azok számára, akik káposztaféléket termelnek. Ha a növényeken hernyót találunk, il­letve kártételük nyomait észlel­jük, akkor Unitron 40 EC-vel vagy BI 58-cál védekezzünk. Ter­mészetesen ügyeljünk arra, hogy permetezés után betartsuk az alkalmazott készítménynél előírt várakozási időt. A már leszüretelt almatermésű fák varasodás és kaliforniai pajzstetű elleni védelméről se fe­ledkezzünk meg ezekben a na­pokban. Gombaölőszerként a Di- fhaine M 45-öt, rovarölőszerként pedig a Ditrifon 50 DT-t java­soljuk. A 'takácsatkák ellen pe­dig Pol-Akaritoxot, vagy Mitac 20-at keverjünk a permetlébe. A még érőfélben lévő gyümölcsfák alól rendszeresen szedjük föl a lehullott, I valószínűleg fertő­zött termést, ezzel is megakadá­lyozzuk, hogy a fán lévő gyü­mölcs károsodjék. Sz. P. M. A jelzések értéksorrendje A közúti forgalmat az utakon alkalmazott jelzésekkel is szerve* zik, irányítják. Ilyen jelzéseket tartalmaznak a közlekedés rend­jének néma őrei, a jelzőtáblák. Különösen az Időlegesen kihe­lyezett táblák kai van sok baj. A bosszúságok közismertek: a jelzőtáblát gödör Szélére helye­zik, és mire valaki észreveszi, már bele is csúszott az árokba. Az sem ritkaság, hogy csütörtö­kön, pénteken f unkáinak vala­mit az utakon, 'kiteszik a sebes­ségkorlátozó, az előzni tilos, a megállni .tilos táblát azután el­mennek a dolgozók hétvégi pi­henőre, a táblák pedig marad­nak.'Jön a hétvégi forgalom és nem előzhetnek, nem állhatnak meg, nem haladhatnak normális iramban a járművek, mert a „ti­lalomfák” így parancsolják. !Nem ártana gyakrabban ellenőrizni a kint felejtett jelzőtáblákat, már csak azért is, mert gyakran okoz. nak balesetet, vagy legalábbis megteremtik annak lehetőségét (ugyanígy persze a félreérthető útburkolati jelek, a nem műkö­dő jelzőlámpák is). A hibás, rosszul tájékoztató táblák rontják a forgalomszerve­zés hitelét, hozzászoktatják az embereket ahhoz, hogy a jelzé­sek mögött nincs veszélyhelyzet, pedig az értékes információt adó tábla bizony nagyon sok veszély­re hívja fél a figyelmet, amiről gyorsan tudomást kell szerezni minden közlekedőnek. Nem árt ezzel kapcsolatiban emlékeztetni arra, hogy a közúti jelzéseknek és szabályoknak van egy logikai értékrangsora. Ennek része pél­dául az, hogy ha valahol a for­galmat rendőr irányítja, akkor az ő jelzései érvényesek, bármi mást mutatnak az egyéb jelek, akár a jelzőlámpák , is, Ilyen „rangsorra” utal a KRESZ-nekaz Gumiabroncsot kapni nem mindig és nem minden méretben lehet, s ha van, akkor is tetemes összegbe kerül az elkopott kerekek cseréje. Sajnos, csak ritkán fordul elő, hogy a kere­kek végigszolgálhassák az eredetileg akár 50—70 ezer kilométeres élettar­tamukat. A gyors és rendellenes elhasználó­dásnak többféle oka lehet. A kor­mányzott kerekek ^abroncsainak sza­bálytalan kopásai közül a legismertebb a futófelület külső vagy belső szélén mutatkozó gumifogyás. Előidézője ál­talában a helytelen kerékösszetartás, vagy a rosszul beállított dölésszögű kerék. A hatástalan lengéscslllapítás okozta kopások kagylószerűek, és az abroncs teljes kerületén jelentkeznék. A csak helyenként látható gödrök vi­szont a kerékpánt ütéséből, esetleg tengelyferdülésből, vagy az abroncs kiegyensúlyozatlanságából adódnak. Már utaltunk rá, hogy összefüggés áll fenn az abroncsok belső légnyo­mása és a gumikopás között. Egy ke­ményre ffeüújt abroncsnak I— amely viszonylag keskeny felületen érintke­zik az úttesttel — a gördülőellenállása csekély, vagyis a kocsi azonos menet­teljesítmény mellett gyorsabban ha­lad, Illetve azonos sebesség esetén kevesebb benzint fogyaszt. E látszó­lagos előnynek az ára a nagyobb mér­tékű gumikopás a futófelület köze­pén. Minél kevesebb a levegő a gu­mikban, annál nagyobb, a gördülőel­lenállás. Ilyen esetben a kocsi súlyá­tól „összepréselt”, félig üres gumik nagyobb felületen érintkeznek az út­testtel. Gurulósnál, gördülésnél a túl­zottan kisnyomású abroncsok lénye­gesen nagyobb mértékben deformá­lódnak, mint azok, amelyekben meg­van az előírt mennyiségű levegő. A kevesebb levegőt tartalmazó abron­a kitétellé is, ami szerint, ha a forgalmat jelzőlámpa irányítja, akkor nem érvényesek, nem irányadóak például az elöbbséget szabályozó táblák. Néha talán ellentmondó jelzések között kell eligazodniuk a gépjárműveze­tőknek, tehát fontos tudni, hogy melyik mennyire „értékes”. A rangsor a következő: 1. a rendőr karjelzése, 2. a közúti jelzőlám­pa, 3. a közúti jelzőtábla, 4. az útburkolati jelek, 5. a forgalmi szabályok. Elég gyakran előfordul, hogy mást mutat a tábla, és mást az útburkolati jel (például a tábla kötelező egyenes továbbhaladási irányt „parancsol”, a korábban felfestett útburkolati jel pedig jobbra kanyarodást is megenged­ne). Ilyenkor a rangsor világossá teszi, hogy mindenképpen a tábla utasítása szerint kell eljárni. Ugyanígy bármit is mond egy adott helyen a forgalmi előírás, ameny- nyiben egy útburkolati jel lehető­vé teszi például a balra kanya­rodást, akikor azt végre kell haj­tani. Közlekedési torlódások, a lámpák meghibásodása esetén szokott előfordulni az az eset, hogy a rendőr karmozdulaitával a .piros jelzésbe való behajtásra „szólítja fel” a járművezetőket, s nyilvánvaló, hogy ennek az uta­sításnak haladéktalanul eleget is kell tenni. Éppen ezért bármilyen ellent­mondást észlelünk az utakon, mindig gondolnunk kell arra, hogy ez mások számára is hason­ló gondot jelenthet, s ilyenkor minden mozgást nagy óvatosság­gal szabad csak végrehajtani, te­kintetbe véve a többi közlekedő partner magatartását és a várha­tó viselkedését. Bizonytalan hely­zetben semmiképpen se vágjunk bele a kétséges kimenetelű ma­nőverbe. csóknál az ún. gyúrás! munka — az egyes gumirészecskék egymással szembeni mozgása — felgyorsul. En­nek következtében növekszik az ab­roncsok belső hőmérséklete, és ez gyorsabb, fokozottabb kopásukhoz, elhasználódásukhoz vezet. Gondosan ügyelni kell arra, hogy az előirt nyo­mástól való eltérés ne haladja meg a 10 százalékot. Érdemes, kifizetődő hetenként ellenőrizni az abroncsok belső nyomását. Az abroncsok túlzott terhelésének eredménye a lépcsőzetes kopás. Ha azt észleljük, hogy a nem meghaj­tott kerekeken levő abroncsok fűrész­fogszerűén kopnak, az a fékezések okozta egyirányú terhelés és koptató­hatás következménye. A gumiabron­csokat azonban nemcsak az út, a helytelen beállítás, hanem a vezető is koptathatja, mégpedig meglepő­en gyorsan. A kíméletlenül kihasz­nált motor- és fékteljesítmény, a meg­csúszás határán vett kanyarok, a nagy gázadással, kipörgő kerekekkel végrehajtott repülő-startok, a rossz úton tartott nagy átlagsebesség mind olyan tényezők, amelyek akár 50—70 százalékkal megrövidíthetik a gumik normális élettartamát. Mindenesetre a már észrevehető kopások — külö­nösen a radiálabroncsoknál — jelen­tős és hosszú idő óta fennálló rend­ellenességek következményei. Érde­mes tehát időt fordítani az abroncsok időnkénti ellenőrzésére, valamint a futómű műszeres vizsgálatára, beállí­tására. Az "ellenőrzés a futófelületen kívül terjedjen ki a gumiabroncs ol­dalsó részeinek a ’ megvizsgálására is. Az ott előforduló törések, repedések a kövekre való ráfutások, a járdasze­gélyhez valö dörzsölődés, az arra va­ló felugratás következményei lehet­nek. „Áramütés” a gépkocsiban Az üzemeainyag-sizáillító tar- itályikocslilk — előírásszerűén — fémlámcot húznak' maguk után .azért, hogy az elektromos töltést levezessék, ekként biztosítják a 'talajjal valló állandó érintkezést. A felitöltődés ugyanis bármikor kisülést eredményezhet, ami ben­zingőzök jelleniétében robbanás­hoz vezethet. Nem is lenne szük­ség erre az óvintézkedésre, ha nem gumikerekes járművekről lenne szó. A vastag gumi azon- ,ban kiváló szigetelőréteget ké­pez a talaj és a járműtest kö­zött, így ez utóbbi kondenzátor módjára feltöltődhet. Egészen pontosan fogalmazva ez csajj csapadékmentes időben, száraz úttesten fordulhat elő, esőiben vagy öntözött útfelületen ugyan­is igen jó az elektromos elveze­tés. Az elmondottakiból arra is választ kaphatunk, hogy ki- és .beszálláskor minek köszönhetik a személygépkocsik utasai a ko­csiszekrény és az ahhoz közelítő valamelyik testrészük között át­ütő apró kis ^villámokat”. A statikus elektromos feltöltő" dés alapja mindenekelőtt az a súrlódás (csúszás) ami a kerekek és az útburkolat között jön létre. Másrészt a sok műanyagot .tar­talmazó utastérben a sokféle szintetikus szálból készült öltö­zékben való .belső mozgások is hozzájárulnak az elektromos fel- töltődéshez. Kutatók pontos la­boratóriumi mérései arról tanús­kodnak, hogy az apró kis „villá­mok” kisülésénél az energiameny- nydség olyan csekély, hogy az emberi szervezet számára semmi­képp sem veszélyes ez a „csiklan- dozás”, inkább csak keHlémetlen. A száraz, körülmények közt gu­mikerekein álló személygépko­csi tulajdonképpen egy 100 piiko- farradös kondenzátornak tekint­hető, amely mintegy 10 ezer volt­ra töltődik fel. Az így tárolt 0,005 wattnyi energia egy mikrosze- kundum alatt sül ki. Az a sze­rencse, hogy az elektromos fe­szültség a karosszéria és az út­burkolat között még gyorhajtás esetén nem haladja meg a né­hány 10 ezer voltos értéket mi­vel a nagyobb feszültségek, a ka­rosszéria élein és csúcsain át kisülnek. A kis áramütés' tehát még az elektromossággal szem­ben nagyon érzékeny emberek számára sem jelent semmiféle veszélyt. Az autófelszerelési boltokban kaphatók olyan kemény gumiba ágyazott fém reszelékből álló „farkok”, amelyéket a statikus elektromos töltés levezetése cél­jából bárki felszerelhet a kocsi­jára, vigyázva arra, hogy az min­denkor érintkezzék a talajjal. Sajnos, ezek sem nyújtanak tel­jes védelmet az apró kis áram­ütések ellen, ugyanis száraz út­testen. az útburkolat ellenállás­kén tműködik, ami megnehezíti a villamos töltésnek a talajba va­ló levezetődését. Aki semmiképp sem tudja ki­küszöbölni a kis áramütéseket, az fogadja meg a jótanácsot, hogy ki- és beszálláskor először mindig úgy vezesse le a karosz- sízéria statikus feltöltődését, hogy az ujjad közé fogott ihdítókulcs és valamely fémrész között ugor­jon át aiz első szikra. Miért kopik a gumiabroncs? SZABÁLYTALANSÁG LÉPTEN-NYOMON Ha az ember a megyeszékhelyen nyitott szemmel jár, s valamelyest is ismeri a közlekedésrendészeti szabályokat, nem győz csodálkozni azon, hogy mennyi a szabálytalanság. Ezt bizonyítják — min­den kétséget kizáróan — képeink, amelyek arról tanúskodnak, hogy sem a táblákat, sem pedig a szabályokat nem tisztelik a közlekedők. • A • „megállni tilos” tábla az üzemzavar kivételé­vel tiltja a megállást. Nos, ez a két gépkocsi ezt a jelzést, tilalmat semmibe se veszi. • Egy forgal­mi sávban ketten, mintha a „behajtani tilos” tábla hem is volna. • A bukósisak ugyan ott van a motor- kerékpáron, de a család anélkül közlekedik.

Next

/
Oldalképek
Tartalom