Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-25 / 225. szám

1081. szeptember 25. • PETŐFI NEPE • S MŰSZAKI ÉS TERMÉSZETTUDOMÁNY STÚDIÓ — SOROZAT KORSZERŰ ISMERETEKBŐL Az életkornál fontosabb az érdeklődés A Megyei Művelődési Központ rendelteté­se szerint túlmutat működési székhelye, Kecskemét határain. Hatásának Lajosmizsé- től Csikériáig kell érződnie közvetlenül vagy közvetve. Emellett vannak olyan tevékeny­ségei, amelyeket még szélesebb körben tar­tanak számon. Közéjük tartozik az intéz­mény műszalci és természettudományi stú­diójának munkája, ötéves eredményei alap­ján úgynevezett területi bázis lett a stúdió, ami azt jelenti, hogy módszertanilag, kiad­ványokkal és más módon segít Bács-Kiskun, Csongrád és Békés megye hasonló arculatú szakköreit. Felhalmozódott tapasztalatok és használható eszközök is akadnak bőven: az emeleti helyiségben mikroszkópok, hordoz­ható és zártláncú tv-kamera, képmagnó, írás- és diavetítő, epidiaszkóp, rádió, magnó, csillagászati térképek várják az érdeklődő­ket, a kísérletező kedvű fiatalokat és. idő­sebbeket. A vetítések — például,» a nagy ma­gvar tudósok életéről — alkalmazkodnak az iskolai tanmenethez. • Fizikai je­lenségeket ma­tat be a stúdió­ban Horák Béla. Nyári humorpályázatunk eredményhirdetése A stúdió vezetője, Horák Béla, nemrég kapott megbízást arra, hogy készítse el a műszaki szak­körök országos címtárát. — Nem ismerjük pontosan a számukat és a működési helyüket, irányítóikat? — Hozzávetőleg 800—900 ilyen közösség jött létre és dolgozik hazánkban. Nem könnyű ponto­san földeríteni valamennyit. Pe­dig szükség van rá, hogy szám­ba véhessük és tervezhessük a tehetséggondozás alkalmait, ösz- .szefogottabbá váljanak a rendez­vények, mindenüvé eljuthasson a 'központi segítség. — Milyen példa vezeti a munkájában? — A TÍT Természettudományi Stúdiója segédanyagot jelentetett meg Tájoló című kiadványának idei első három számában a ter­mészettudományos és műszaki szakköröknek. Ez ötvenöt olda­lon sorolja fel a kert-, valamint állatbarát és -tenyésztő szakkö­rök, növényikedvelő és -gyűjtő, környezet- és természetvédelmi, természetjáró, alpinista, barlang- kutató, ásványgyűjtő, geológiai, csillagászati és más, a hasonló érdeklődés összetartó erején ala­puló közösségeket. Jövőre rende­zik meg a tatai országos konfe­renciájukat, ahol Bács-Kiskunt a Megyei Művelődési Központ harmincöt tagú tudományos bio­lógiai köre és a Herman Ottó nevű, idén alakult természetvé­delmi csoport képviseli majd* többek között. Az előbbi Banko- vits Attila zoológus, a Madártani Intézet igazgatója, az utóbbi pe­dig Ispánovity Illésné biológiata­nár vezetésével készül a bemu­tatkozásra. Egyébként várjuk a további jelentkezéseket. — Űjabb csoportok is szer­veződnek? — Rádiósok és kis tudósok szakköre kezdi meg működését a művelődési központban. A Búvár csoportot főleg az állat- és nö­vényvilág szenvedélyes ismeret- vágya, a „kolibrikat” inkább a technikai érdeklődés tömöríti. Beszélgetéseken láthatják majd vendégül a Móra Könyvkiadó és az ismeretterjesztő lapszerkesz­tőségek vezetőit, munkatársait. Géyjárműbaráti kört hívunk életre, újra jelentkezik program­jaival a repülés 'baráti köre, egyetemi előkészítőt toborzunk matematikából és fizikából a Ka­tona József Gimnázium tanárair nak közreműködésével, az év vé­gére mezőgazdasági kisgépkeze­lői, illetve alapfokú gombaisme­reti, tavaszra gombatermesztési tanfolyamot hirdetünk. — Mivel keltik még fel az érdeklődést? — Korszerű ismeretek címmel természettudományi és műszaki tagozatú sorozatot készítettünk elő Kecskeméten az 1981/82-es évre. Az előadások zömét a mű­szaki főiskola tanárai tartják. Havonta egy-egy alkalommal tárgyaljuk a tudományok rend­szerét, a matematika, számítás­technika-számítógépek, a fizika, kémia, biológia, orvostudomány, csillagászat-űrkutatás-űrhajózás, földtudomány, agrártudományok legizgalmasabbnak tűnő téma­köreit. — Milyen kérdésekre igye­keznek választ adni? — 'Például: mely tudományok fejlődnek a legerőteljesebben és milyen eredmények, fölfedezések várhatók az ezredfordulóra? Gyakorlati példákkal szemléltet­jük a számítógépek felhasználá­sát. Szó lesz a relativitáselmélet gyakorlati jelentőségéről, a bio­kémia időszerű problémáiról, a biológiai vizsgálatokról, a rákku­tatás jelenéről és jövőjéről, a földrengések előrejelzéséről, a világ élelmezési gondjairól, és még sok másról. Matematikai előadásokat Kalmár Sándor, a műszaki főiskola tanszékvezető tanára tart, a földtudományi eredményekről Jühász Árpád geológus, a TIT Természettudo­mányi Stúdiójának igazgatója számol be, de foglalkozást vezet dr. Hideg János is, aki a magyar űrhajósjelőltek kiválasztását irá­nyította. — Kik a résztvevők? — ’ Nincs életkori megkötés, fontosabbnak tártjuk a közös ér­deklődést. A jelentkezéseket keddig bezáróan várjuk. Igaz, részvételi díjat kérünk, de ez annyira méltányos — öt forint foglalkozásonként —, hogy nem tarthat vissza senkit. Jövőre a technikai, műszaki tudományok­ba nyújtunk bepillantást, majd 1983/84-beo tanulmányi kirándu­lásokat szervezünk a hazai és külföldi könyvtárak, kutatóköz­pontok meglátogatására — ön­költséges alapon, gondoskodva a programról, utazási és egyéb fel­tételekről. Sőt, az évfolyamok végén kd-ki tesztlapokat tölthet ki. — Vizsga az önkéntes fog­lalkozásokon? — Nem kell megijedni, nem kötelező. De mindig vannak, akik — az alaposabb önismeret érdekében — szeretnék lemérni a megszerzett tudásukat. Sőt, vé­gezetül szakdolgozatot is készít­hetnek, amelyet külön bizottság bírál el. A befektetett munkát oklevéllel ismerjük el. Mindez a tárgyilagos önellenőrzést szol­gálja, és elősegítheti a szakkör­vezetők felkészítését, alkalmazá­sát is. Az ismeretfelújító, illetve gyarapító cél nevelési szempon­tokkal egészül ki az egészségügyi sorozatban — a megyei egészség- ügyi csoport, a KÖJÁL, valamint a megyei és a honvédkórház or­vosainak közreműködésével. Min­den második hónapban tartjuk a foglalkozásokat a mentálhigiéné gyakorlati kérdéseiről — például az életkori problémákról, krízis­helyzetről és a segítség lehetősé­geiről —, valamint az orvostudo­mányt szolgáló technikáról. — És mi lesz a területi sze­repkörrel? — Rövidesen megkezdődhet a tájékozódó felmérés Csongrád és Békés megyében. Az idei eszten­dő még alapvetően a he’yi és Bács-Kiskun megyei feladatok végrehajtásával telik. el. A mi­nisztériumi támogatás feléből — 150 ezer forintból — például a megyei bázispontoknak kijelölt helyeken korszerűsíthetik felsze­reltségüket a természettudomá­nyos-műszaki szakkörök: Baján, Dunavecsén, Jánoshalmán, Jász- szentlászlón, Kalocsán, Kiskun­félegyházán és Tiszakécskén. A tapasztalatokat bemutatók, ki­adványok és módszertani segít­ség formájában továbbítjuk oda, ahol szükség _van rá. Halász Ferenc Az elmúlt tanév végén hirdet­tük meg úttör ó-humorpályáza- tunkat, arra kérve a kisdoboso­kat és úttörőket, hogy a velük történt humoros eseményeket ír­ják meg, és küldjék el szerkesz­tőségünknek. A beküldési határ­idő szeptember 10-én járt le — összesen hat írást kaptunk. Négy pályázónak könyvjutalmat küld­tünk, két úttörő írása pedig a közlést érdemelte ki. Sz. Tóth Judit: Rádiófelvétel, és Kecskés György: Tábori tör­ténetén bizonyára jót nevettek valamennyien! „Kincskereső táborunk lakói nevezetes eseményre ébredtek: egy rádiós stáb érkezett azzal a céllal, hogy Nyáridéző címmel riportokat készítsen velünk. Min­denki lázban égett, különösen akkor, amikor megtudtuk, amire tulajdonképpen titokban számí­tottunk is: a táborban készített műsort közük a rádióban ... Mikor munkához látott a stáb, rápillantottam a hőmérőre: 32 fokot mutatott, és még csak kora délelőtt volt. Vajek Robi bácsit, a riportok készítőjét, úgy tűnt, nem zavarta ez. Ám egyszerre hatalmas robaj, csörgés, csattogás rázta meg táborunk csendjét. Az történt, hogy a lába beleakadt a számtalan zsinór és kábel egyi­kébe, és a teljes felszerelést le­rántotta a földre. A stáb tagjai azonban teljes nyugalommal vet­ték az eseményt tudomásul, gyor­san mindent a helyére raktak, összekötöttek és kijavítottak, kezdődött az igazi munka: gya­koroltunk! A meleg egyre elvi­selhetetlenebb lett, de mi nem csüggedtünk! — Pajtások! Ha felemelem a kezem, mindenki szívből neves-' sen, mondta Robi bácsi. — Vilá­gos? — lügen! — zúgtuk valameny- nyien. — Akkor most kipróbáljuk! — Felemelte a kezét, de a hatás el­maradt, nem nevetett szívből senki. — Nem jó, nem jó — .mondta. — Próbáljuk újra! És próbáltuk, újra, meg újra! Végül egész jót nevettünk a semmin, sőt, óriási tapsot is produkáltunk, és „szur­koltunk” is, biztatva így egy lát­hatatlan mérkőzést. Mire ezt a három dolgot megtanultuk, vala­mennyi rádiósról, és persze ró­lunk is, folyt a víz. És akkor jött a lényeg, a rá- ■ diófelvétel! Teljes csendben ült mindenki a helyén, csak a sze­replők beszéltek, nagyon szépen, szabatosan, ahogy mi tulajdon­képpen soha nem beszélünk. Be­fejezésként két csoport rejtvényt adott fel egymásnak. Sikerrel megoldották, és jaj, akkor a meg­fejtést elmondó társunk szabá­lyosan csuklani kezdett a mikro­fon előtt... A felvétel leállt, be- küldték vizet inni, és újra fel­vették az egészet. Nagyon fáradtak voltunk az egész dologtól, ketten napszúrást is kaptak. De örömmel gondol­tunk arra, hogy pontosan tudjuk a dátumot, amikor ,benne le­szünk’ a rádióban! Itthon természetesen minden­kinek jó előre beharangoztam, hogy mikor lesz érdemes rádiót hallgatni! Mikor eljött a nagy nap, már órákkal korábban be­kapcsoltam a készüléket, és szív­ből szurkoltam... Eljött az idő, pergett a műsor. De pont azt a részt vágták ki a szerkesztők, ahol mi szerepel­tünk ...” Jutka mulatságos kis írása után olvassátok el Kecskés Gyuriét is, aki a táborozás idején esős na­pokat is kifogott. „— Riadó! Riadó! Eltűnt a zászló! — kiáltozta néhány ügye­letes. A tábor tanulásban megfáradt lakóit csak nagy üggyel-bajjal sikerült talpra álitani, és még egy kis időbe telt, amíg megér­tették, hogy miről van szó, éjnek évadján. — Biztosan a másik tábor la­kói vitték el! — vélte egy álmos hang gazdája. — Azok ugyan alszanak inkább — válaszolt valaki — talán az erdőben kellene keresni. — Tavaly is az erdei tornapá­lya egyik állomásán találtuk meg — üvöltött egy pajtás, aki szem­látomást teljesen ébren volt. — Gyerünk oda! — Gyerünk, gyerünk — egyez­tek bele a többiek. Ilyenformán útra keltünk, ta­náraink vezetésével. Hideg volt, sötét volt, minden vizes volt, mert egy egész napon át eső áz­tatta a tábort. Csaknem egy óra múlva tépetten, csapzottan, le- törten szédelegtünk vissza. Ekkor pattant ki a remek öt­let Csülök Csaba fejéből. Az üres zászlórúdhoz ment, és döbbenten látta, hogy a tövében ott alszik az ügyeletes ... Hevesen meg­rázta. Hé, te, alszol, a zászlónkat meg ellopták! Az ügyeletes csak ásítozott. — Áááá ..., hagyjál aludni. De Csülök Csabát nem tudta elküldeni. — Hé, hallod! Ellopták a zász­lónkat, felfogod már?! — Fel, fel — felelte nagy ál­mosan, szemét dörzsölve az ügye­letes. — Csak nem lopták, hanem itt van, ni, rajtam, mert annyira fáztam ... hogy betakaróztam vele...” Tudósítónk jelenti Tölgyesi Andreától, a herceg- szántói csapattudósítótál kaptuk a következő beszámolót. „Az idén nyáron Bulgáriába mentünk kempingezni, vezetőink­kel együtt negyvennégyen. Utunk során megtekintettük Újvidék és Belgrád nevezetességeit. Jártunk Nis-ben, és Burgasznál pillantot­tuk meg először a Fekete-tengert. Kamcsiánál táboroztunk, innen jártunk kirándulni is. Legna­gyobb élményünk Várna volt, ahol csaknem egy napot töltöt­tünk az emlékmúzeum területén, láthattuk a csata tárgyi emlékeit, Ulászló király mauzóleumát, Hu­nyadi János emlékművét. Csaknem minden nap füröd­tünk a tengeriben. Valameny- nyiünknek nagyon tetszettek a hatalmas hullámok és a csapa­tokban röpködő sirályok. Hazafelé csak Sipkán álltunk meg, az emlékmű tövében. Vala­mennyien nagyszerűen éreztük magunkat Bulgáriában!” JS. K. A. SZTRUGACKIJ - B. SZTRUGACki. m Nehéz ;.:|1| istennek (enni (36.) Vegye szemügyre például tár­sadalmunk berendezését. Milyen szemet gyönyörködtető ez a mér­tanilag szabályos, pontos rend­szer! Alul a parasztok és a kéz* művesek, fölöttük a nemesség, az­után a papság, legfelül a király. Micsoda stabilitás, milyen har­monikus rend! Minek kellene változnia ebben az égi ötvös ke­zéből kikerült, csiszolt kristály­ban? — ön valóban tökéletesnek tartja ezt a világot? — csodáliko* zott Rumata. — A dón Rebával való találkozás, a börtön után ... — Hát persze, fiatal barátom! Nekem «ok minden nem tetszik a világban, sok mindent sízeret- nék másnak látni... De mit te­gyek? A felsőbb erők szemében a tökéletesség másként fest, mint az én szememben. — És ha meg lehetne változtat­ni a felsőbb elrendelést? — Erre csmpán a felsőbb erők képesek... — Mégis, képzelje el, hogy ön isten... Budah felnevetett. — Ha istennek tudnám képzel­ni magam, akkor azzá lennék! — No és ha lehetősége volna tanácsot adni az istennek? — önnek dús a fantáziája — jegyezte meg Budah. — Ez jó. Ismeri a ‘betűt ? Szívesen foglal­koznék önnel... — Hízelgő rám nézve... De mit tanácsolna mégis a minden­hatónak? Mit kellene tennie, hogy ön azt mondja: íme, a világ most tisztességes és jó... Budah hátradőlt a karosszók* ben, s kezét összekulcsolta a hasán. Kira mohón nézett rá. — Nos, ezt mondanám a min­denhatónak: „Teremtő, én -nem ismerem a terveidet, talán nem is szándékozol az embereket tisz­tességessé és boldoggá tenni. Akard ezt! Olyan egyszerűen el lehet érni! Adj az embereknek bőven ’kenyeret, húst és ibort, adj nekik hajlékot és ruhát. Tűnjék el áz éhség és az ínség, ezzel együtt pedig mindaz, ami meg­osztja az embereket.” — És ez minden? — kérdezte Rumata. — Azt hiszi, ez kevés? Rumata a fejét csóválta. — Isten így válaszolna önnek: „Ez nem válnék az emberek ja­vára, mert a ti világotok erősei elvennék a gyengéktől azt, amit én nekik adtam, a gyengék pe­dig továbbra is koldusok marad­nának.” — Én arra kérném az istent, hogy védelmezze meg a gyengé­ket. „Térítsd észre a kegyetlen uralkodókat” — mondanám. — A kegyetlenség éppenhogy az erő. Ha az uralkodók nem- ke­gyetlenek, elveszítik erejüket, s más kegyetlenek lépnek a he­lyükbe. Budah már nem mosolygott. — Büntesd meg a kegyetlene­ket — jelentette ki határozottan —, hogy az erőseknek elmenjen a kedvük attól, hogy kegyetle­nül bánjanak a gyengékkel, s az emberek mindent megkapjanak. ’ — Ez sem válik az emberek javára — sóhajtott fel Rumata —, mert akkor- mindent ingyen, az én kezemből fognak kapni, akkor elfelejtik a munkát, elve­szítik az életkedvüket, s a háziál­lataimmá változnak, akiket kény­telen leszek örökké .táplálni és ruházni. — Ne adj oda nekik mindent egyszerre! — mondta . hevesen Budah. — Apránként, fokozato­san adj! — Fokozatosan az emberek maguk is elveszik mindazt, amid­re szükségük lesz. Budah félszegen felnevetett. — Igen, látom, ez nem_ olyan egyszerű. Különben van még egy lehetőség. Tégy úgy, hogy az em­berek mindennél jobban szeres­sék a munkát és a tudást, hogy a munka és a tudás váljék életük egyetlen értelmévé! Igen, ezt mi is meg ' akartuk próbálni, gondolta Rumata. Tö­meges hipnoindukcló, pozitív ré­moralizálás. Az egyenlítő síkján mozgó három műholdon, elhelye­zett h ipnos ugárzók ... — Ezt is meg tudnám tenni. De» érdemes-e megfosztani az embe­riséget a történelmétől? Érde­mes-e az egyik emberiséget egy másikkal felcserélni? Nem lesz-e ugyanaz, mint letörölni a föld színéről1 az emberiséget, és he­lyette újat teremteni? Budah homlokát ráncolva hall­gatott, töprengett. — Akkor hát törölj el bennün­ket a föld színéről, és' teremts újra, tökéletesebbnek ... vagy in­kább hagyj meg bennünket, és engédj a magunk útját járnunk. — Szívem szánalommal van .te­li — mondta lassan Rumata. — Én nem tudom ezt megtenni. S ekkor észrevette Kira sze­mét. A 'lány rémülten és re­ménykedve nézett rá. 30. Rumata a hosszú út előtt le­fektette pihenni Budahot, majd a dolgozószolbájába indult. A szporamin hatása vége felé járt, | ő megint fáradtnak, összetört­nek érezte magát. Aludni kell, gondolta^ és utána összeköttetés­be lépni dón Kondorral. Meg az őrjáratot végző, kormányozható léghajóval is, hadd jelentsék a Bázisnak. És fontolóra venni, mi a teendőnk most, és tudunk-e valamit tenni, és mihez kezdjünk akkor, ha már semmi többét nem tudunk tenni. A dolgozószobában egy .fekete szerzetes ült az asztalnál, csuk­lyáját a fejébe húzta, összegör­nyedt a karosszékben, kezét a magas karfára tette. — Ki vagy? — kérdezte fá­radtan Rumata. — Ki engedett [be? — Jó napot, nemes dón. Ruma- ■ta> — szólt a barát, és hátravetet­te csuklyáját. Rumata a fejét csóválta. — Ügyes! — mondta. — Jó na­pot, dicső Arata. Miért van itt? Mi történt? — Minden úgy van, mint ren­desen — felelte Arata. — A had­sereg szétszéledt, valamennyien földet osztanak, délre menni sen­ki sem akar. A herceg összesze­deti azokat, akiket még nem ka­szaboltak le, és hamarosan felag­gatja az én parasztjaimat a lá­buknál fogva, az esz tori ország­út mentén. Minden úgy van, mint rendesen — ismételte. — Értem — mondta Rumata. Ledőlt a párol agra, kezét a tarkójára kulcsolta, és Aratát nézte. Húsz évvel ezelőtt ezt az embert Szép Aratónak hívták, s akkor bizonyára egészen más le­hetett, mint most. (Folytatjuk) \ • Morzejelek gyakorlása a rádiós szakkörben. (Karáth Imre felv.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom