Petőfi Népe, 1981. szeptember (36. évfolyam, 204-229. szám)

1981-09-01 / 204. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1981. szeptember 1. JARUZELSKI LENGYELORSZÁG JÖVŐJÉRŐL Együttműködés vagy konfrontáció Brezsnyev távirata Castrónak Leonyid Brezsnyev az el nem kötelezettek mozgalmának nap­ja alkalmából táviratot intézett Fidel Castróhoz, a mozgalom so­ros elnökéhez, és ebben a szov­jet nép és a maga nevében szí­vélyes jókívánságait fejezi ki ne­ki, valamint az el nem kötelezett országok összes vezetőinek és né­peinek. A távirat a többi között meg­állapítja: a Szovjetunió az el nem kötelezettek mozgalma fenn­állásának 20 éve során, hűen a nemzeti felszabadulásukért küz­dő erőkkel való szolidaritás erő­sítésének lenini elvéhez, olyan erőnek tekintette és tekinti a mozgalmat, amely a felszabadult országoknak azt a természetes törekvését fejezi ki, hogy együt­tesen szálljanak szembe az im­perialista, a gyarmatosító, a faj­üldöző és a hegemonista erőkkel, és megvédjék drága áron kiví­vott függetlenségüket, szabadsá­gukat. Leonyid Brezsnyev végezetül reményét fejezte ki,*hogy az el nem kötelezettek mozgalma, az imperializmus és mindenfajta agresszív törekvés elleni harc alapelveit követve, fokozza tevé­kenységét, és növeli befolyását a nemzetközi helyzetre a béke megszilárdítása érdekében. Schmidt befejezte északi látogatásait Helmut Schmidt nyugatnémet kancellár szombaton befejezte néhány órás dániai látogatását, és visszatért az NSZK-ba. Schmidt a dán Vendéglátójával folytatott megbeszélése után Koppenhágában sajtóértekezletet tartott, és ezen megismételte a neutronfegyverek ügyében eddig tett kijelentéseit. Ezúttal már né­mi türelmetlenséggel válaszolta az újságíróknak, hogy a neutron­fegyver nyugat-európai elhelye­zésének problémáját nem szük­séges „agyonbeszélni”, mivel a témának „nincsen tényleges idő­szerűsége”. A kancellár szerint Nyugat-Európában indokolatla­nul nagy a lakosság háborútól való félelme. „Egészségtelen ál­lapotnak” nevezte azt, hogy „a nyugat-európaiak az amerikaiak­tól jobban félnek, mint a Szov­jetuniótól”. Jörgens dán miniszterelnök ed­digi nyilatkozataiban „oktalan­nak és rosszul időzítettnek” ne­vezte a Reagan-kormányzatnak a neutronfegyverről hozott dön­tését. * VARSÓ Wojciech Jaruzelski hadsereg- tábornok, lengyel miniszterelnök, kijelentette: az ország kritikus ponton van, közeledik a Szolida­ritás kongresszusa, és a társada­lom választ vár arra a kérdésre: vajon építő együttműködés követ­kezik-e, vagy konfrontáció? En­nek megválaszolása komoly ha­tással lesz az ország jövőjére. Koszalinban, egy tisztavató ün­nepségen vasárnap Jaruzelski hangsúlyozta: a Lengyel Egyesült Munkáspárt IX. kongresszusa megerősítette és elmélyítette • a szocialista megújulás folyamatát, amelytől nem lehet eltérni. A lengyel kormányfő kiemelte, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés többi tagállamának hadseregeivel kialakult fegyver- Ibarátság a lengyel néphadsereg, a lengyel nép történelmi vívmá­nya, és egyben a szocialista Len­gyelország biztonságos, békés fej­lődésének alapja. A lengyel kormány sajtószóvi­vőjének vasárnapi bejelentése szerint Lengyelország különböző vidékein az idén 67 esetben gya- lázták meg az ország felszabadí­tásáért »elesett szovjet katonák sírjait. Június és július hónapok­ban 40 alkalommal követtek el ilyen cselekményt. Mint a szóvi­vő elmondotta: e politikai pro­vokációs akciók 24 elkövetőjét tartóztatták le a hatóságok. Olsztyn városában folytatódik a nyomdászok 13 napja megkez­dett sztrájkja. Szombaton késő délután újra öszeült az ENSZ Biztonsági Ta­nácsa, hogy folytassa tanácskozá­sát az Angolát ért dél-afrikai tá­madás ügyében. A szombati ülés a késő éjszakai órákig tartott, majd a tanács hétfő délelőttre tűzte ki következő ülését. A Biztonsági Tanács el nem kötelezett tagállamai elkészítet­ték nem végleges határozat-ter­vezetüket, amely élesen • elítéli DélhAfrikát az angolai népi köz­társaság ellen végrehajtott ag­ressziója miatt, széleskörű és kö­telező szankciókat indítványoz Pretória ellen, és dél-afrikai kár­térítést sürget Angola számára. A határozat-tervezetről már szom­baton este elkezdődött az élénk nem hivatalos konzultáció. Az Egyesült Államok ENSZ-képvise­• Jaruzelski hadseregtábornok, miniszterelnök a Balti-tenger menti Koszalinban felavatta a lengyel hadsereg új tisztjeit. A LEMP kielcei vajdasági bi­zottságának plénumán 1 nagy hangsúlyt kapott az a gondolat, hogy a jelenleg folyó politikai harcban egyetlen párttag sem le­het az események egyszerű „meg­figyelője”. Ennek megfelelően szakszervezeti hovatartozásra való tekintet nélkül minden párt­tagnak rendelkeznie kell a bátor­sággal ahhoz, hogy nemet mond­jon a párt, a szocialista állam el­len irányuló akcióknak — han­goztatták a vajdasági plénumon. Ugyancsak szombaton Gorzów wjelkopólskiiban . küldöttválasztó gyűlést tartott a Szolidaritás re­gionális szervezete. Mint arról a lengyel hírügynökség, majd a tv­lője máris értésre adta: a doku­mentumot megvétózná. Megfigyelők jelentős új mozza­natként értékelik, hogy a BT nyugati tagállamai immár nem egységesek a Dél-afrikai Köztár­saság megítélésében és a Preto­riával kapcsolatos magatartást illetően egyre nagyobb nézetelté­rés mutatkozik az Egyesült Álla­mok és szövetségesei közt. Caihama, városát teljesen lerom­bolták — közölte Frank Kenedy tNagy-ßriitannia luandai nagy­követe, miután visszatért Luan­dába a harcok sújtotta országrész­ről, ahol az angolai kormány fel­kérésére a francia, a nyugatnémet, az olasz és a román nagykövettel együtt láthatta a dél-afrikai ag­híradó is beszámolt, néhány perc­cel a tanácskozás megkezdése után a részvevők határozatot fo­gadták el arról, hogy a lengyel lapok, valamint a rádió és a te­levízió munkatársai hagyják el a termet. Az eddig példátlan lépést azzal indokolták, hogy így akar­nak tiltakozni azért, mert szerin­tük a Szolidaritás számára nem kellőképpen hozzáférhetők a tö­megtájékoztatási eszközök. Varsóban szombaton előzetes megegyezéssel végződött a tárgya­lások újább fordulója az állami rádió és televízió bizottság, vala­mint a Szolidaritás országos egyeztető bizottsága képviselői között a szakszervezet szeptem­ber 5-én kezdődő országos kong­resszusának a rádióban és a tele­vízióban történő közvetítéséről. Arról konkrét megállapodás szü­letett, hogy a kongresszust meg­előzően a központi rádió és a te­levízió egyes csatornáján két al­kalommal sugároznak egyenként félórás, Gdanskban készített mű­sort, amelyekben megszólal a Szolidaritás elnöke és több más vezető munkatársa is. A szabad szombat ellenére az ország számos körzetében, így jó néhány szénbányában is rendes munkanapot tartottak. Mint a PAP hírügynökség emlékeztetett rá, a Szolidaritás országos egyez­tető bizottsága nemrég arra hívta fel a szakszervezet tagjait, hogy az év hátralevő részében nyolc szabad szombatot munkával -tölt­senek. (MTI) resszió következményéit. A lakos­ságot kitelepítették, csak a helyi milícia és a hadsereg tagjai ma­radtak a városban — folytatta beszámolóját a nagykövet. Angolai közlések szerint tovább­ra sincs semmi jele annak, hogy a dél-afrikai csapatok kivonuló­ban lennének. Az inváziós erők Xangango és Ngiva, Cunene tar­tomány székhelye körül megerősí­tették állásaikat. Pieter Willem Botha, a Dél-af­rikai Köztársaság miniszterelnö­ke ' vasárnap úgy nyilatkozott, hogy „pillanatnyilag nem áll fenn egy Angola elleni, hagyományos háború veszélye” A miniszterelnök azt is közölte, hogy Reagan elnökké választása óta jelentősen megjavult Washing­ton és Pretoria viszonya. A DÉL-AFRIKAI AGRESSZIÓ MEGÍTÉLÉSÉBEN Egyre nagyobb a nézeteltérés az USA és szövetségesei között Randevú a dátumokkal 1939. szeptember 1. AZ IDŐ kérlelhetetlen múlása miatt, egyre kevesebben vannak azok, akik személyes emlékekkel bírnak a második világháború szörnyű esztendeiből. Még keve­sebben azok, akik számára életre szóló hagyaték a kirobbanás nap­ja: 1939. szeptember elseje. A fasizmus új és még újabb életteret hódítani akaró elhatá­rozása Hitler öt évvel korábbi ha­talomra jutásától kezdve Európa- szerte közismert, volt. Ezért hasz­talanná lett a már korábban ösz- szeült genfi leszerelési konferen­cia munkája. A kontinens tartós békéje csupán a jószándékok lel­tárában maradt. Az ördögien ki­spekulált provokáció lángra gyúj­totta a berlini Reichstag épülő- tét, majd erre hivatkozva perbe fogták a kommunistákat. A kö­vetkező évben Magyarország fel­vette a diplomáciai kapcsolato­kat a Szovjetunióval, amely be­lépett a Népszövetségbe. Fran­cia—szovjet kölcsönös segítség­nyújtási egyezmény született és még ugyanabban a hónapban (1935) megalakult a francia nép­front. A háború és a fasizmus he­gemon' törekvéseivel szembesze­gülve, Moszkvában összeül a Kommunista internacionálé VII. kongresszusa. Még abban az év­ben Olaszország megtámadta Abesszíniát. 1936-BAN Spanyolországban a népfront győzelmével polgári-li­berális-szocialista-kommunista blokk került hatalomra. Német katonaság szállta meg a semle­ges Rajna-övezetet. Olasz és né­met támogatással zászlót bontott a Franco vezette ellenforradalom. Nem sokkal ezután létrejött a Berlin—Róma tengely. Novem­berben Németország és Japán megkötötte az antikomintern- paktumot. 1937: Olaszország csatlakozott az antikomintern-paktumhoz. 1938: Megkötötték a müncheni egyezményt, amellyel a nyugati hatalmak Csehszlovákiát kiszol­gáltatták a hitleri Németország­nak. A német katonaság bevonult a Szudéta-vidékre. A bécsi dön­tés alapján Magyarországhoz ke­rült Szlovákia és Kárpát-Ukraj- na egy része. 1939: Magyarország csatlako­zott az antikomintern-paktumhoz, erre a szovjet korniány megszün­tette budapesti nagykövetségének működését. A német csapatok el­foglalták Cseh- és Morvaorszá­got. Olaszország megszállta Al­bániát. Aláírták a szovjet—német megnemtámadási szerződést. Ilyen fél évtizedes előzmények talaján kezdődött meg a második világháború. Provokációval in­dult ez is. 1939. augusztus 31-én este egy csapat SS-katona beha­tolt a lengyel határmenti város, Gleiwitz rádióállomásának épü­letébe. Az SS-ek megrendezték a német terület megtámadásának komédiáját, néhány lövést'’adtak le a mikrofonnál és lengyel nyel­ven beolvasták az előre elkészí­tett szöveget, aminek az volt a lényege, hogy „eljött az ideje an­nak, hogy Lengyelország háborút viseljen Németország ellen.” A náci állam vezetői sírra számí­tottak, hogy a Lengyelországgal szembeni háború jelentősen meg­javítja Németország helyzetét imperialista ellenfeleivé, Nagy- Britanniával és Franciaországgal szemben, amelyek Lengyelország veresége után elvesztik keleti szövetségesüket. A német haderő pedig értékes hadigazdasági for­rásúkkal gazdagodik, s hátorszá­ga megerősödik a soron követke­ző, nyugati irányú támadáshoz. Lengyelországnak a fasiszta ag- resszorok számára mint a Szov­jetunió megtámadásához szüksé­ges hídfőnek is, külön jelentősé­ge volt, hiszen a Szovjetunió meghódítása a fő helyet kapta az imperializmus terveiben. A NÉMET—LENGYEL háború 17 napig tartott. Az ország déli részén harcoló egységek zöme, zárt rendben, felszerelésével és fegyverzetével együtt Romániába és Magyarországra vonult. Hazánkban, Kecskeméten és környékén is szeretettel és meg­becsüléssel fogadták a lengyel ka­tonai és polgári menekülteket, akiknek száma egyes becslések szerint elérte a százezret. Ez a fogadtatás — bár a két ország­nak már közös határa volt, ami eladdig az irredentista propagan­da egyik fő jelszavát képezte — azonban nem volt a hivatalosak részéről önzetlen lépés. Ugyanis a horthysta uralkodó körök ma­gatartása e lengyelékhez, eleve meghatározta a keleti arcvonalra került magyar csapatok viszonyát a lengyel lakossághoz. Nem hagy­ható figyelmen kívül, hogy a ma­gyar csapatok a hitleristák szö­vetségeséként látták el a megszál­ló feladatokat a keleti arcvona­lon. Ennek keretében alakultak ki kapcsolataik a lengyelekkel és elsősorban az 1939. szeptember 17. után a Szovjetunióhoz visszake­rült nyugatbelorusz és nyugat­ukrán területeken, ahol a máso­dik világháború idején sok len­gyel élt. A magyar alakulatok nem vettek részt a lengyelek el­len irányuló terrorakciókban. Ál­talában semleges magatartást ta­núsítottak, de nemegyszer elő­fordult, hogy védelmet nyújtot­tak a veszélybe került lakosok­nak. Az ott élő lengyelek a ma­gyarokat nem tekintették ellen­ségnek. Mindezt a németek rossz szemmel nézték, de kénytelenek voltak tudomásul venni. A MÁSODIK világháború kitö­résének napján — nem csupán az események sorrendisége miatt — a lengyel népre szakadt szo­morú sors jut elsősorban az utó­dok emlékezetébe. Az akkor tör­téntek utáni eseménysorozat a fájdalmak egész vonulatát hagy­ta örökül. Manapság ismételten időszerű félteni hazánk, a testvér­országok és'Európa békéjét, és teszünk is arról, hogy még egy­szer ne lehessünk áldozatai a né­pek fölött hatalmat bitorolni aka­ró, a múltból semmit sem okult háborúskodóknak. A pápa békefelhívása II. János Pál pápa a náci Né­metország agressziójának, a má­sodik világháború kitörésének évfordulója alkalmából békefel­hívásban fordult a világ vala­mennyi nemzetéhez, politikai rendszeréhez, az államférfiakhoz és a haderők vezetőihez. Castel- gandolfóban, mintegy 14 ezer za­rándok előtt mondott szokásos vasárnapi beszédében, a leszere­lésre szólított fel, és valamennyi nukleáris fegyver sürgős betiltá­sát javasolta.* Emlékeztetett a Hirosimában és Nagaszakiban tett februári lá­togatása alkalmából elhangzott felhívásra, s arra a tényre, hogy az első atombomba ledobása óta a nukleáris fegyverek mind mennyiségükben, mind minősé­gükben, mind pusztító erejükben jelentősen nőttek. Bécsi merénylet Két halálos és 18 sebesült ál­dozata van a szombaton délben Bécs belvárosában elkövetett me­rényletnek, amely a legsúlyosabb terrortámadásnak számít az OPEC miniszteri értekezletének résztvevői ellen 1976-ban elkö­vetett akció óta. Két férfi gép­pisztollyal és kézigránátokkal fel­fegyverkezve megpróbált beha­tolni egy belvárosi zsinagógába, ahol abban az időpontban csak­nem 250 személy tartózkodott. A zsinagóga előtt szolgálatot telje­sítő rendőrök feltartóztatták őket, mire tűzharc bontakozott ki, és kézigránátok is robbantak a szűk utcában. A terrortámadás két emberéletet, és 18 sebesült áldo­zatot követelt. A szombati merénylet ügyében nyilatkozott Kreisky kancellár, és Lánc belügyminiszter is. Az osztrák kormányfő összefüggést lát a május 1-én Bécsben Heinz Nittel közlekedési tanácsos el­len elkövetett gyilkos merénylet, valamint a mostani terrortáma­dás között. LÍBIA A forradalom 12 éve Ez a kép majd’ 12 esztendeje érkezett a líbiai fővárosból, Tri- poliból. Azon az októberi nagy­gyűlésen ezrek és ezrek tettek hi­tet a forradalom mellett. Líbiá­ban 1969. szeptember 1-én Kad­hafi vezetésével katonatiszti cso­port megdöntötte 1. Idrisz király kormányát. A fiatal tisztek a nép fölemelését, a közélet tisztaságát, a külföldi befolyás visszaszorítá­sát tűnték ki célul. A képen Moammer Kadhafi ezredes, a lí­biai forradalmi kormány ■ vezető­je, alig másfél hónappal a ki­rály elűzése után elszánt harcra buzdítja honfitársait katonai tá­maszpontok felszámolásáért. De készülhetett volna ez a felvétet akár 1981 augusztusában is, hiszen ma hasonló fotók ér­keznek Tripoliból. Napjainkban ismét tömegdemonstrációk szín­helye a líbiai főváros: a Sidra- öbölben végrehajtott amerikai provokáció 12 év múltán arra figyelmezteti e távoli ország la­kóit, hogy az Egyesült Államok nem adta fel, sőt fokozta erőfe­szítéseit a líbiai haladó rendszer felszámolására. A forradalom vé­delme ma tehát épp olyan fon­tos feladat Líbiában, mint 12 esztendeje volt. (Fotó — MTI Külföldi Képszol­gálat — KS) A salvadori junta „kényes helyzete” Marton László, az MTI tudósí­tója jelenti: Salvadorban a Farabundo Mar­ti Nemzeti Felszatoadítási Front, az FMLN fegyveres erői tíz nap alatt 82 fős veszteséget okoztak a junta hadseregének a Guazapan tűzhányó térségében, a salvadori fővárostól 40 kilométerre észak­ra. * Az FMLN vasárnap nyilvános­ságra hozott közleménye bejelen­tette, hogy a katonai—keresztény- demokrata junta hadserege a tűz­hányó körzetében a gyalogság, a tüzérség és a légierő támogatásá­val augusztus 18-án megindította újabb offenzíváját. A közlemény- szerint a térség­ben az idén hetedik alkalommal indított offenzívának az volt a célja, hogy felszámolják az FMLN ottani állásait, a területet meg­tisztítsák a partizánoktól, s bosz- szú't álljanak a polgári lakossá­gon, amiért támogatásban része­síti a fegyveres forradalmi erő­ket. A lakosság nagy részét az of- fenzíva megkezdése előtt a par­tizánok a környező hegyekbe te­lepítették. Az FMLN műszaki egységei egyidejűleg a főváros térségében folytatták a nagyfeszültségű táv­vezetékek elleni akcióikat. Ezek következtében San Salvadorban hetek óta akadozik az áramszolgál­tatás, számos ipari üzeni és gaz­dasági létesítmény munkája bé­nult meg. 'Latin-Amerika közvéleményét továbbra is élénken foglalkoztat­ja a mexikói-és a francia kor­mánynak az a döntése, hogy a Farabundo Marti Nemzeti Fel- szalbadítási Frontot „reprezenta­tív politikai erőként” ismerte el. Az emberi jogok salvadori bizott­sága és a san salvadori érseki hivatal által Mexikóvárosiban köz­zétett nyilatkozat megállapítja, hogy a mexikói és francia állás- foglalás elősegíti az emberi jogok megvédését Salvadorban. • A salvadori hadügyminisztéri­um elismerte, hogy az ország kö­zépső, északi és északkeleti tér­ségeiben fokozódott a partizánok tevékenysége, ami a katonai—ke­reszténydemokrata junta szem­pontjából „kényes helyzetet” te­remtett. A hadügyminisztérium szóvi­vője a helyi és a külföldi tudósí­tóknak adott nyilatkozatában el­mondotta, hogy különösen Suchi- toto, Cuscatlan és Chalatenango megyékben élénkült meg a „lá­zadók” tevékenysége. Usulutan és La Union megyékben szintén sú­lyosbodik a helyzet. - Elismerte, hogy a Morazan, Cabanas és San Vicente megyékben meg kellett kétszerezni az „Atlacatl” különle­ges dandár bevetéseinek számát. Mint ismeretes, a dandárt a Vi­etnamban szerzett tapasztalatok felhasználásával amerikai kato­nai tanácsadók és „zöldsapkások” oktatták ki a partizánellenes harc módszereire. A szóvivő a továbbiakban utalt a mexikói és a francia kormány­nak arra a közös állásfoglalásá­ra, amely elismerte a Farabundo Marti Nemzeti Felszaibadítási Frontot és azt „reprezentatív po­litikai erőinek” nevezte. Azt mon­dotta, hogy a döntés befolyásol­hatja a „baráti kormányokat” és lehetséges, hogy csökkenni fog a kívülről jövő katonai támogatás. AZ ELSŐSEGÉLYNYÚJTÓK ORSZÁGOS VERSENYÉN: Harmadik a Papíripari Vállalat halasi csapata Egymásba szaladt egy 3 ko­csiból álló személyvonat és egy teherszállító szerelvény augusztus 30-án, vasárnap délelőtt Buda­pesten, a Szálfa utca közelében levő vasúti pályán. Az ütközés-, kor a tehervonat olajszállító tar­tályvagonja kigyulladt, az egyik utasokkal teli kocsi pedig fel­borult. A tömegszerencsétlenség­nél többen életveszélyesen, vagy súlyosan megsérültek. A hír igaz is lehetné. Szinte naponta hallhatunk, olvashatunk hasonló esetekről. Szerencsére, amit itt leírtunk, csalt feltétele­zés, imitálás. A polgári védelem egészségügyi szakszolgálatának hat legjobb alegysége a Magyar Vöröskereszt százéves jubileumá­ra rendezett verseny országos döntőjében kapta a feladatot, hogy á~fentl leírásnak megfele­lően berendezett vasúti pályán a feltételezett sebesülteket bekö­tözze, ellássa, és biztonságos hely­re szállítsa. Nehezítette a mentést, hogy a kisiklott kocsiba csak az abla­kon keresztül lehetett bemászni, miközben számolni kellett az olaj tűz tovaterjedésével is. S mert ez verseny, a csapatok­nak rövfd 30: perc állt rendelke­zésére. A szakaszok bebizonyí­tották, hogy veszélyhelyzetben is lehet rájuk számítani, a Bács- Kiskun megyét képviselő Papír­ipari Vállalat kiskunhalasi gyá­rának 23 tagú szakalegysége — szakaszparancsnok Takács Ist­vánná — húsz perc alatt telje­sítette a feladatot. Ezzel nagy küzdelemben, egy pont hátrány­nyal az országos döntő harmadik helyezettje lett. A sikerben része van Vass Lajosnéilak, a halasi egészségügyi szakközépiskola ta­nárának, aki a versenyzőket fel­készítette. A győztes Nyíracsád 'együtte­sének jutalma: 8 napos utazás Bulgáriába, ahol képviseli ha­zánkat a szocialista országok el­sősegélynyújtó szakaszainak ver­senyén.

Next

/
Oldalképek
Tartalom