Petőfi Népe, 1981. augusztus (36. évfolyam, 179-203. szám)
1981-08-28 / 201. szám
I • PETŐFI NßPE 9 1981. augusztus 28. AZ ATLANTI-ÓCEÁNTÓL A KAUKÁZUSIG HÁZUNK TÁJA Jószolgálati küldetésben Hasznosak-e a magyar kutatók külföldi tanulmányútjai, tapasztalatcseréi? Előnyös-c számunkra tudósaink mind sűrűbb szereplése nemzetközi fórumokon? Mennyire viszi előre ügyeinket az ott befektetett szellemi energia? Bárcsak olyan biztos lennék — mondjuk — a kecskeméti gyümölcstermesztés további fejlődésében, mint az igenlő feleletben. Tudományunk, népgazdaságunk egyaránt nyer azzal, ha határainkon kívül is számontartják legjobb szakembereinket. Az így — is —• kivívott tekintély e mind keményebb gazdasági versengésben megkönnyítheti szellemünk, mezőgazdasági, műszaki termékeink értékesítését. Forintot, márkát, rubelt, dollárt hozhatnak az efféle kapcsolatok. Akkor persze, ha a kiutazó nyitott szemmel jár, mint dr. Szodtfridt István kandidátus, az Erdészeti Tudományos Intézet osztályvezetője. Értékes jegyzetekkel tér haza kiküldetéseiről a külföldi tanácskozásokról. Különös figyelemmel tanulmányozza természetesen a minket közelebbről érintő tudományos, szakmai kérdéseket. • Dán tanya mezővédő sá\ okkal. Így volt ez Dániában is, ahol a Kulturális Kapcsolatok Intézete révén módszeresen vizsgálhatta a kis ország nyugati, homokkal fedett területeit. A rendelkezésére bocsátott felmérésekből és gyakorlati megfigyeléseiből megtudhatta, bogy miként alkalmazkodnak különféle fafajok a talaj- viszonyokhoz. Véleménye — . és az illetékesekhez eljuttatott ajánlása — szerint elsősorban a dunántúli homokos vidékeken (például Dél-Somogyban) alkalmazhatók a kint megismert eljárások. A Homokhátság éghajlata ugyanis eléggé eltér a dániaitól. Fölfigyelt a jól jövedelmező zöldgally- és karácsonyfa-termesztésre. A talaj- és éghajlati adottságok hazánkban főként a hegyvidéki és a nyugati határszélen működő gazdaságok számára tennék jövedelmezővé a dániai módszerek átvételét. A szocialista országok között kialakult együttműködésnek köszönhető, hogy megismerkedhetett több szovjet erdőgazdaság kutatóintézet munkájával. Hasznos adatokat gyűjtött a dióültetvények telepítéséről,' kezeléséről; Hazánkban is felhasználhatók a termőhely-tipológiában, azaz jellemzésében, leírásában kialakult alapelvek, gyakorlati eljárások. Háromtagú magyar küldöttség tagjaként vett részt egy bulgáriai UNESCO-konferencián. Jó néhány országból összegyűlt szakemberek Az ember és a bioszféra címmel vitatták meg a környezetet veszélyeztető tünetek és azok 'kiváltóokainak megszünetésére alkalmasnak látszó módszereket. Állást foglaltak a természetes környezet megőrzését szolgáló intézkedések érdekében. A biológus résztvevők is érdeklődéssel figyelték a kecskeméti tudományos állomáson működő dr. Szodtfridt István beszámolóját, az erdő- és vízkészlet-gazdálkodás összefüggéseiről. Az energia után várhatóan a vízzel lesznek gondjaink, ezért is keltett élénk visszhangot a magyar kutató előadása. A meglevő készletek mikénti felihasználása alapvetően befolyásolja jövőnket. A készletgazdálkodásban pedig sok függ az erdőktől úgy is, mint a legtöbb vizet fogyasztó növényi kultúrától, úgy is, mint víztisztító tényezőtől. A magyar kandidátus kifejthette azt a nézetét, amely szerint az erdő több fát és más termékeket előállító természeti tényezőnél. Nemcsak a talajvédelem nélkülözhetetlen összetevője, nemcsak a levegő és a már említett vízkészlet-gazdálkodás miatt fontos. Egyre inkább nyilvánvalóvá válnak szociális funkciói. Ezért a pillanatnyi érdekeknél messzebb látó országokban mindent elkövetnek a fával borított területek arányának védelméért. Mindez azonban kevés a modern és eredményes erdővédelemhez. Vigyázni kell a rengetegekre, mint génrezervátumokra. Külföldön és nálunk egyaránt eltünedeznek némely fajok és helyükbe a környezeti ártalmaknak kevésbé ellenállók kerülnek. Megbizonyosodhatott arról, hogy — például — milyen károkat okozhat, ha kivágják a gazdaságilag látszólag értéktelen ' vadgyümölcsfákat. Nélkülözhetetlenek a szelídített fajok nemesítésénél és sajátosan színezik az üdülőterületként kikapcsolódásra, felüdülésre használt erdőket. A hozzám hasonló laikusok számára is nyilvánvaló, hogy az erdőgazdálkodásban milyen szoros az időtényező és a termelékenység kapcsolata. Több évtizedekig is eltarthatnak kísérletsorozatok, vagyis a kutató nyugodt •szíyvel ajánlhat/valamít a gaz- "dáságok számára. A rhásiítt bevált eljárások átvétele, az itthoni tapasztalatok összevetése külföldiekkel milliókkal javíthatja a népgazdasági mérlegünket. Hasznosak tehát a magyar kutatók külföldi útjai, jó ügyet szolgálnak. Heltai Nándor 9 Csemeteültetö gép munka közben. Hajrá a kertekben Az augusztusi kánikula hatására meggyorsult a növények érése a kertekben. Az elmúlt hét csapadékos időjárása megduzzasz- totta a terméseket, amelyeknek már alig van idejük a beérésig. A GYÜMÖLCSÖSBEN azonban az ápolási munkákat sem hanyagolhatjuk el. A már eltelepített szamóca ágyásait a csapadék ellenére rendszeresen öntözzük. A talajfelszínt csekély kapálással folyamatosan szellőztessük. Ügyeljünk arra, hogy a most gyökeresedő növények ne sérüljenek meg. A csonthéjas növények metszéséről — amely egyébként a szüreti munkát követő legfontosabb teendő — már hosszú évtizedek óta vita folyik. Tényként megállapítható, hogy például az őszibaracknál a zöldmetszés hozza a legbiztosabban az eredményt: a jó és megfelelő minőségű gyümölcsöt. Az eddigi, a hagyományos fásmetszés azon alapult, hogy tavasszal a jó termővesszőket választották ki és a többit ritkították. Az új módszer lényege, hogy már ősszel kevesebb vesszőt kell meghagyni, így az új növedék hosszabb és vastagabb lesz és a koronában megtalálható letermett vesszők alsó rügyeiben erőteljesebb hajtásokat kapunk, összefoglalva, könnyebb lesz a következő évi metszés. A koronaritkító nyári zöldmetszéssel elősegíthetjük a produktív termőfelület kialakítását. Ezzel természetesen javítjuk a korona megvilágítottságát és az erősebb, gyengébb, letermett vesz- szők, termőgallyak eltávolítása után életképesebb hajtások fognak beérni. A korai érésű, bő terméshozamú fajtákon legalább 50 szálvesz- szőt hagyjunk a koronában. Így vesszőnként 10—15 termés beéré- sére számíthatunk. A későbbi érésű, fagyérzékeny fajtákon 70—80 termővesszőt hagyjunk. Az erőteljes növekedésűeknél pedig ez a szám elérheti á százötvenet is. Az augusztusi metszéskor elsősorban a fajtát, a termőhelyet és a fa állapotát kell figyelembe venni. A ritkításkor ötödével több hajtást hagyjunk a fákon, számítva a téli fagyokra, és tavasszal csak igazítani kell a koronát. A bogyós gyümölcsűek dugványozásának is elérkezett az ideje. Ügyeljünk arra, hogy csak egészséges 4—6 rügyes dugványok kerüljenek a talajba. A SZŐLŐBEN elsősorban a szüreti előkészületek a legfontosabbak. Meszeljük a pince és a présház falát és alaposan takarítsuk ki. Még nem késő ellenőrizni a feldolgozáshoz szükséges gépeket, eszközöket és gondoskodjunk az alkatrész utánpótlásáról is. A hordák előkészítése is fontos munka. A hibás, beteg hordó kezelése nagy körültekintést igényel. A penészes hordóba mosott kavicsot rakjunk, majd kevés hideg vízzel mozgassuk' úgy, hogy a penészt a hordó faláról le tudjuk dörzsölni a kaviccsal. Ezután a vízzel együtt öntsük ki, majd a kiforrázás után gondosan öblítsük. Jobb eredményt érünk el, ha a hordót kifenekeljük és a penészt lekaparjuk, majd hideg vízzel öblítsük és fenekeljük be. ' Ahol kisebb termésre számítanak, ott műanyag | tartályt vagy üvegballont használnak a must érlelésére. A műanyag tartályból az oldószert meleg kezeléssel 'kell eltávolítani. Először töltsük meg hideg vízzel és két-.három nap múlva cseréljük a vizet. Ezután a kiürített tartályba 80—90 Celsius-fokos vizet töltsünk. Ezt a műveletet úgy ismételjük meg kétszer-há- romszor, hogy negyedóránként cseréljük a forró vizet. Végül 2 százalékos forró szódás vízzel kezeljük a bedugott tartályt. A kezelés végén pedig öblítsük a mosószer-maradékot először forró vízzel, majd hideg vízzel. Az üvegballonök, demizsonok könnyebben tarthatók tisztán. A ZÖLDSÉGES KERTBEN számoljunk azzal, hogy a paradicsom lombozatának elöregedése a bogyók gyorsabb érésével jár együtt. Szédhetjük az őszi karfiol első terméseit, valamint a bokor- és a karósbabot. ' A folyamatos vízellátásról gondoskodjunk a kései káposztaféléknél, de ugyanígy öntözzük a bokor- és karósbabot is. Az áttelelő fejes salátát és a sóslkát még vethetjük a kertbe. A DlSZKERTBEN fejezzük be az apró hagymások ültetését, és dugványozzunk. A NÖVÉNYVÉDELMI MUNKÁK során a szilvafákat kell megvédenünk a kaliforniai pajzs- tetű és a szilvamoly hernyóitól. Unitron 40 EC-vel 0,2 százalékos töménységben permetezzünk. A kaliforniai pajzstetű megtalálható azonban az almán, a körtén, a ribiszkén, a köszmétén, sőt egyes csonthéjas fajtákon is. A növényvédő szerek közül felhasználhatjuk ellenük a Bi 58 EC-t, a Safi- don 40 WP-t, illetve a Sevin 85 WP-t is. ^Á^szölőt elsősorban, a^ljsztbacri mattol, a szőlőmolyoktól és a bagolylepke hernyóitól kell megvédeni. Karathane-t 0,1 százalékos töménységben, Unitron 40 EC-t 0,1 százalékos töménységben és peronoszpóra ellen kombinált készítményeket használjunk. Támadja a lisztharmat a másodvetésű borsót, dinnyét, a petrezselymet, a tököt és az uborkát is. Ügyeljünk arra, hogy a felhasznált Karathane élelmezés- egészségügyi várakozási ideje a kezelt zöldségnövénytől függően 3—14 nap. Cz. P. A. SZTRUGACKU — B. SZTRUGACKI3 Nehez istennek lenni (12.) Ezek voltak az egyedü- liek a királyságban, ahol a Birodalom valamennyi nyelvén és a Szorosontúl őslakóinak régi, immár kihalt nyelvén írott könyveket és kéziratokat lehetett vásárolni vagy kölcsönözni. Ábban, hogy az egyébként is megfélemlített, agyongyötört parasztok végképp a föld alá temetkeztek az Özonfaluikban, Paradicsomi Sátraikban, és még a szükséges mezei munkákra sem merészeltek előbújni földkunyhóikból. És végül abban, hogy Görbe Mérleg a városba költözött, ,ahol busás hasznot szimatolt... Valahol a palota mélyén, a fényűző lakosztályokban, ahol a köszvényes király, aki húsz esztendeje nem 'látta a napot, mert a világon mindentől félt,- gyengeelméjűen vihogva sorra írja alá a legbecsületesebb és legönzetlenebb embereket kínhalálra ítélő, szörnyűséges parancsokat, valahol ott érlelődött a borzalmas kelevény, és felfakadása előbb-utóbb várható volt... Rumata megcsúszott, egy széttört dinnyén, és felemelte a fejét. A Roppant Hála utcán járt, a tekintélyes kereskedők, pénzváltók és ékszerészmesterek birodalmában. Kétoldalt ódon házak sorakoztak, boltokkal és terményüzletekkel, a járdák itt szélesek voltak, az úttest pedig gránitkockákkal kirakott. A felső emeleti ablakokban kövér arcok tünedeztek fel, izgatott kíváncsiság fagyott rájuk. Valahol elöl pa- rancsolóan kiáltoztak: „Oszoljatok!... Nosza, szaporán!...” A tömegben ilyen beszélgetés hallatszott : — ők az okai minden rossznak, tőlük kell leginkább óvakodni. Külsőre csendesek, tiszteletre méltóak, ha rájuk nézel — szakasztott kereskedők, de a belsejükben keserű méreg!... — Hogy elintézték a szerencsétlen flótást... Én ugyan megszoktam egyet-mást, de hidd el, felkavarodott a gyomrom a látványtól ... Megint összevertek valakit, gondolta Rumata. Legszívesebben más irányba fordult volna, hogy elkerülje azt a helyet, ahonnan a tömeg özönlött. De nem fordult el, csak végigsimított a haján, hogy egy lehulló tincs el ne takarja az aranyabroncson levő , követ. Ez nem kő volt, hanem televíziós adókészülék objektíve, az abroncs pedig hordozható rádióadó. A Földön élő történészek mindent láttak és hallottak, amit a bolygó kilenc kontinensén működő kétszázötven felderítő látott és hallott. Ezért a felderítőknek az volt a kötelességük, hogy figyeljenek és füleljenek. Rumata szétvetétte a két kardját. hogy minél több embert bökjön meg, egyenesen nekiment a járókelőknek az úttest közepén, s a szembejövők sietve félrehúzódtak. Négy tagbaszakadt legény ezüstös hordszéket vitt. A függönyök mögül hideg, szép arcocska nézett ki. Dona Okana volt, dón Reba jelenlegi kegyencnője. Amikor észrevette a lovagot, epedőn, jelentőségteljesen rámosolygott. Rumata lekapta a kalapját, és meghajolt. Gondolkodás nélkül fel lehetett volna sorolni két tucat nemes dönt, aki, ha ilyen mosolyra méltatják, ezzel az örvendetes hírrel rohan feleségéhez és szeretőihez; „Most aztán mindenki vigyázzon magára, móst mindenkit zsebre vágok, mindenkinek megfizetek! ...” Az ilyen mosoly ritka, és olykor felbecsülhetetlen értékű. A fegyverbolt eíé ért, ahová nemrég benézett, hogy megérdeklődje a tőrök árát és verseket hallgasson, s újra megállt. Tehát rád került a sor, jóságos Gauk atya... 11. A tömeg már szétoszlott. A bolt ajtaját letépték a sarokpánt ok - ró), ablakait kitörték. Az ajtónyílásban egy szürke inges, hó- rihorgas rohamosztagos állt. Egy másik, alacsonyabb rohamosztagos a fal mellett guggolt. A hórihorgas rohamosztagos az ujját szopogatta, azután kivette a szájából és figyelmesen megnézte. Az ujja véres volt. A rohamosztagos elkapta Rumata tekintetét, és kedélyesen sziszegte: — Ügy harap1 a dög, akár' a görény... A másik rohamosztagos felvihogott. Vékonydongájú, sápadt, pattanásos képű legényke volt, lerítt róla, hogy újonc, tacskó ||. — Mi történik itt? — kérdezte Rumata. — Egy titkos könyvtudóra akadtunk — mondta a tacskó. A hórihorgas megint az ujját szopta. — Vi-gyázz! — vezényelte halkan Rumata. A kölyoü sietve felugrott, és felkapta a fejszéjét. A hórihorgas kis ideig gondolkozott, aztán mégis vigyázzba vágta magát. — De hát miféle könyvtudó ez? — érdeklődött Rumata. — Azt én nem tudhatom — felelte a tacskó. — Cupik atya parancsára... — No és? Elfogtátok? — Igenis! Elfogtuk! — És hová vittétek? A Toronyba? — Mi? — kérdezte zavartan a tacskó. A pattanásos pofácskán tétova mosoly ömlött szét. A hórihorgas felnyerített. Rumata hirtelen megfordult. Az utca túloldalán, akár egy zsák rongy, úgy lógott Gauk atya holtteste egy kapu keresztfáján. — Manapság nem akárkit küldenek a Toronyba — sziszegte kedélyesen a háta mögött a hórihorgas. — Manapság gyorsan . megy nálunk. A tacskó megint felvihogott. Rumata vakon visszanézett rá, és lassan átment az utcán. A bús költő arca fekete és ismeretlen volt. Rumata lesütötte 'a szemét. Csak a keze volt ismerős, a tintafoltos, hosszú, gyenge ujjai... Rumata sarkon fordult és elment. A jóságos, gyenge Gauk ... A polipnak van szíve. És mi tudjuk. hol van. És ez a legszörnyűbb, gyámoltalan barátom. Mi tudjuk, hol van, de nem vagyunk képesek széthasítani anélkül, hogy ne ontanánk sok ezer megfélemlített, elhódított ember vérét. Efféle pedig olyan sok van, olyan reménytelenül sok: tudatlanok, magukra hagyottak, az örökös sivár robottól elkeseredettek, megalázottak... És ezeket még nem lehet megtanítani, egyesíteni, irányítani. Korán, túlságosan korán, évszázadokkal korábban öntötte el Arkanart a szürke hullám, s csak egy lehetőség maradt: megmenteni azokat a keveseket, akiknek megmentésére még van idő. Tarrát, Nanyint, no és még tizet, még húszat... (Folytatjuk.) 9 Nemcsak géppel — ahogy képUnkön látható —, hanem kézzel is fektethető a sokoldalúan használható, gyomosodást is csökkentő, fekete műanyag fólia. (Straszer András felvétele)
