Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-12 / 162. szám

1981. július 12. • PETŐFI NÉPE • S A vezér, a húzó meg az alsós a kalocsai múzeum A KISKUNHALASI vasútállo­más egynapi •— 24 órás forgalma a következő. Tizenhat személy- vonat érkezik, s indul tovább. Ti­zennégy személyszeíeivény — át­menő; civil fogalmazással: „csak átszalad”. Tehervonat 14 indul Halasról, 14—16 ilyen szerelvény — átmenő. Huszonnégy óra alatt 400 tehervagont „dolgoznak fel”, azaz ennyit „rendeznek szét”, s állítanak össze belőlük új szerel­vényeket. A forgalomra vonatkozó kis összképpel Is alátámasztja Ónodi János állomásfőnök, hogy a vas­út nagy csapatmunkájában [mi­lyen fontos a váltókezelők szere­pe i s. — Itt mindenkinek a munkája fontos — szögezi le Ónodi János. Tudniillik valami olyasfélét kérdeztem, hogy a imái modern integra-dominós irányítási rend­szer mellett nem halványult-e a váltókezelők munkájának jelen­tősége. — Csakhogy a kiskunhalasi ál­lomáson sincs még Integra-domi- nó. Igen drága egy ilyen rendszer kiépítése. Egyelőre örülhetünk a villamosításnak. — Váltókezelőt se igen lát az ember a pályán. Legalábbis nem úgy, mint hajdanán. Ahogy lai­kus szemmel megfigyelhettük, kiabálásra, zászlójelzésre szalad­tak, ugrottak a vágányok közt, s emelték azt a súlyos, vaskos tár­csás kart „egyik oldalról a má­sikra”. Most a váltóállító-toronyban zaj­lik a munka zöme. Három váltó­kezelő dolgozik össze:, kettő a toronyban, egy kint és lent a váltónál...' Az állomáson egy­szerre hatan teljesítenek szolgá­latot . — Milyen készségekkel jó vál­tókezelő valaki? — önálló Véleményalkotása le­gyen, gyors helyzetfelismerése az irányításihoz, leleményesség, tud­ja ügyesen összehangolni az időt... Mert itt mindig moz­gás van; egyik vonat megy, a másik jön, egyszerre nem ás egy; vagy tolatás folyik. Tehát vég­eredményben egy tér — pá­lyatérség — forgalmának irányí­tásában működnek közre. Együtt­működve a forgalmi szolgálatte­vővel — és persze sok más vas­utassal, akiknek, a tevékenysége úgy kapcsolódik össze, mint a láncban az egyes szemek. — Említsen Ónodi elvtárs egy tapasztalt, az iménti követelmé­nyek szerint helytálló váltókeze­lőt. — Ilyen például Rózsi János. Telefonálás a házi 1 vonalon. Pecihünk van. Rózsi János ma nincs szolgálatban. Nem baj. Ta­lán még érdekesebb lesz, ha ott­honi környezetben, szabad időben beszél a munkájáról. Lakcím: Ág utca 21. DÜSAN TERMŐ gyümölcsfák, szőlősorok, zöldségeságyasok mö­gött húzódik meg a barátságos kis ház. Míg a bim-ibam csengő sza­vára megjelenik a háziasszony, nyomában az apró unokával s egy fekete kiskutyával, jó mélyeket szipantunk a kapor erős illatá­ból. > — A férjem kint van a kis sző­lőnkben. Ha előbb jönnek, itt érik. De ha sürgős, kimegyek ma­gukkal. Magyarázatra nemigen találnák meg. • Rózsi János váltókezelő: — Ezek azok az emeltyűk. Egy-egy húzás 40—60 kilós igénybevétel. Attól függően, milyen messze van a váltó, amit állí­tunk ... Ez az a bizonyos központi állítású vonóvezetékes berendezés. (Pásztor Zoltán felvétele) Ez igaz. Ha nincs kísérőnk, akár a keceli határba is beletévedtünk volna. Útközben egy kis családi „életrajz” is kikérekedett. Férj s feleség tázláriak. Rózsi János a Ferencvárosi pályaudvaron kezd­te a vasutasságot — 31 éve. Míg család nem volt, helyezték őket ide-oda, Pest környékére, Du­nántúlra. Kiskunhalasra 1956-ban kerültek. — Beleuntunk a sok költözge- tésbe. Jaj, de megdolgoztunk a kis házunkért. Szinte rom volt, úgy javítgattuk, építettünk hoz­zá. Két kezünkkel vertük a vá­lyogot, s magunk raktuk a fa­lat... Kát lányuk, egy fáuk van. A 20 esztendős-Rózsi, lakatos a halasi hűtőházban. Faddi Ferike, az egyik unoka két hétig az egyik mamánál van, két hétig a másik­nál. Útban van a második unoka. — Gyerekeink éltek-haltak a gyümölcsért, de kilójával nem győztük. Azért is szereztük tíz esztendeje a kis szőlőt. SZINTE ezt a -mondatot foly­tatja Rózsi János, akit szőlőka­pálás közben találunk a bő ter­mést ígérő fák mögött. — Most már kora tavasztól ké­ső őszig mindig van a háznál gyüfnölcs — meggy, körte, alma, barack, szőlő ... Ez az én hobbim. Inkább itt bütykölök szabad időmben, minthogy kocsmába vi­gyem a keresetemet. Nincs iga­zam? — Otthon, az udvar elején lát­tuk a körtefát. Nem akartunk hin­ni a szemünknek: ugyanazon a fán háromfajta körte?! Csak­ugyan egy fa, nem háromnak az ágai csavarodtak össze? A parasztember ősi mozdulatá­val támaszkodik Rózsi János a kapanyélre. Félmeztelen felső­testét önkéntelenül is egyenesebb­re igazítja, rövid vászonnadrágba bújtatott lábát komótosan ke­resztbe illeszti, úgy a bokájánál. Elégedetten bazsalyog. — Egy fa az bizony. Lecsonkol­tam, szemeztem, így terem rajta egyszerre — árpával érő, Klap kedveltje meg zöld Magdolna körte... Ezi nem sokan ismerik. Hiába vinném a piacra, nem ven­nék meg, pedig fáin ízű ... Furcsán hat, de talán még iz­galmasabb így,, a szőlősorok közt vallani a szakmáról. Hogy is megy a munka ott a toronyban? — Egyikünk a vezető vagy ve­zér, ő veszi, jegyzi, adja telefo­non a közleményeket... — Miféléket? — Hát olyanokat, hogy — te­szem azt — a kilencszáztizenket- tes toi-, bejár a harmadikon ... Aki a váltót kezeli, meghúzza az emeltyűt, ő a „húzó”. Aki meg lenn van, az „alsós”, tisztán tart­ja a váltókat, ellenőrzi, hogy csakugyan szabad-e az a vágány, nem mászkálnak-e ott emberek, nincs-e valami akadály. — Nem állandó ez a felállás? — Nem. Felváltva csináljuk, hetenként. — Hányszor kell egy szolgálat­ban meghúzni az emeltyűt? — Megszámoltuk; nyolc—ki- lancszázszor. — Igénybe veszi a kart? — Ahogy nálamnál okosabbak kiszámították, egy húzás 40—60 kiló tehernek felel meg ... Hat­vankét emeltyű van, úgy kell is­merni az egészet, mint a tenye­rünket. Mert ha véletlenül mellé­fogna a kezelő, lehet, hogy a má­sik pillanatban a földön szaladna a vonat... De ezt nem lehet el­mesélésből úgy megérteni, mint­ha ott lenne velünk, mondjuk, tizenkét órahosszat. Legalább. Látná, átérezné, milyen gubancok adódnak, amikor egyik vonat a másik után kérne vágányt, de egyszerre csak egy mehet egy sín­párra. Kapkodni ott aztán nem lehet. — Mennyi ideig tart egy mű­szak ? — Nappal tíz óra, éjszaka ti­zennégy. — Sok van még nyugdíjig? — öt év... Ha végig bírom csinálni. Az éjszakai műszakok már nehezebben esnek ... BÚCSÚZÓUL megkérjük még, hogy egy fényképfelvétel idejére — mivel kollégánk délután érke­zik Halasra ténykedni — jöjjön be a kis váltóállító toronyba. Mégiscsak hitelesebb lesz a fotó, ha az emeltyűk mellett készül. — Nahát, hogy nem lehetne in­kább holnap ... No, nem számít, beöltözök akkorára. Rózsi papa végleg megenyhül, amikor a parányi ’ Ferkó egy pi­ros pipaccsal köszön el tőle. — Szia, papa. Tóth István Befejeződött a kalocsai Viski Károly Múzeum felújítása, elké­szültek a közművelődési intéz­mény új állandó kiállításai. A „Népek, életformák, hagyomá­nyok a Kalocsai Sárközben” cí­mű történeti-néprajzi kiállítás a városnak és környékének a történetét, népének életét tárja a látogató elé az 18. századtól nap­jainkig. Itt kapott végleges he­lyet a kalocsai éremgyűjtemény, valamint a kőzet- és ásványtár. Eddig mindkettőt az I. István Gimnáziumban őrizték, ahol kor­látozottak voltak a látogatási le­hetőségek. A kiállításokat dr. Tálasi Ist­ván akadémikus, a Magyar Nép­rajzi Társaság elnöke nyitja meg, ma délelőtt tizenegy órakor. Ideges telefonok? — Segítsen! A Rákóczi úti körzeti orvosi rendelőben egy hete néma a telefon. Négyen gyógyítunk, délelőtt és délu­tán, felváltva. Mitévő legyek, ha rögtön mentőt kell hívnom, de nem tudok?! Már jelentet­tük. de hiába— A kátségbeejtően hallga­tag kecskeméti telefonhoz — 12-586 — dr. Kellermann Pé­ter körzeti orvos egy gyalo­gos hírvivő útján hívta e so­rok íróját aki nem késleke­dett a helyszínre sietni, majd pedig a panaszt illetékes he­lyen szóvá tenni- Végül is, többcsatornás közbenjárással, a 12Ö86 életre kelt. Tegnap újabb orvosi hívást kaptunk, ezúttal is személye­sen, dr. Dibó Teofil idegse­bész főorvostól. Arra panasz­kodott: belefárad a postával vívott örökös harcba, hogy az Árpád körúti lakásában a 18-128-as telefonját végre szó­ra bírja. Nem szeszélyből, nem kedélyes csevegés céljából, ha­nem azért, hogy bármikor — éjszaka is! — hívni tudják mindkét kórházból, ahol az idegsebészet felelős vezetője, ha életet, vagy életeket kell menteni. — Hétfőn, 6-án jelentettem, hogy rossz a telefonom. Azó­ta semmi... Most itt vagyok egy olyan hét végén, amikor valóban nem tudom, hogyan értesítenek, hogyan találnak meg gyorsan. Egy koponya­műtétnél minden perc számít! Az idegsebész nagyon aggo­dalmasan beszélt: A város is aggódó, sőt ideges lehet, ha ezek a percek, amelyek sú­lyos esetekben sokkal többet jelentenek az időegységnél, kényszerű tétlenségben pe­regnek el az emberek homok­óráján. — kohl — Mi lesz velünk, tévémaci? — ÉS MOST megöljük Ancsit. Jó? A marcona fiúcska helyeslést várva tekint körbe. Legföljebb hétéves, övében vadásztőr, olda­lán géppisztoly. A társai nagy- csoportosok. Fegyverzetük töké­letes: revolver, kézigránát, két­csövű puska. Ancsi rövid hajú, vézna kis­lány. Türelemmel vár ■ a gyilkos golyóra. Arcán nyoma sincs ret­tegésnek. Megszokta már, hogy előbb megkergetik, aztán meg­kínozzák, végezetül pedig kivég- zik. Van, mikor golyóval, van, mikor kötéllel. Néha leszúrják, egyszer pedig máglyára tették. Négyéves kislánytól figyelem­re méltó hidegvérrel tűri a „ter­roristák” válogatott kínzásait — legalábbis így látja a felnőtt. An­csi azonban soha nem gondolko­zott el a dolgon. Játszik, mint ahogy a fiúk is csak játszanak. A vadásztőr éppúgy fröccsöntött műanyag, mint a revolver; a gép­pisztolyt bébielem kelepelteti, a kétcsövű puskából damilra kötö­zött gumigolyó iramodik az áldo­zat szivének: csak egy picit csíp, nem fáj. DÉLUTÁNONKÉNT óvodás és alsó tagozatos ,,terroristák” nyü­zsögnek a játszótéren, bújkálnak az emeleti folyosókon a lakóte­lepen. Játszanak a gyerekek. Azt, amit a tévében naponta látnak. Döbbenetes? Logikus. Vita a szülői értekezleten. A pedagógus rimánkodik: ne nézze a krimit a gyerek. Tévémacival együtt bújjon ágyba. Apuka fele­sel: a nyári időszámítás gazdasá­gi hatása kiváló, pedagógiai kö­vetkezménye belathatatlan. Fényes nappal valóságos kínzás ágyba küldeni a gyereket. Egyrészt. Másrészt: amig csak egy szülő is akad, aki az egész programot en­gedi Végignézni, addig az a gye­rek a sztár, aki másnap gyilkos­ságból számol be a szünetben. Harmadrészben: a krimi kitalált történet, mese. Még a legócskább történet során is elfogják a gyil­kost, a tanulság tehát méltány- landóan helyes: győz a jó, bűn­hődik , a rossz. A híradó? Tüzér­ségi ágyúpárbaj, benzinpalackkal dobálózó tüntetők. Hadgyakorlat, vadászgép, atombomba. Lelövik az elnököt,- golyót kap a római- pápa. A tettes nem bűnhődik meg, sőt. Ismertetik az életrajzát, mutatják milyen volt gyerekkorá­ban — egy Oscar-dijas sztárról, sőt, egy Szocialista Munka Hősé­ről sem tudunk annyit, mint egy merénylőről. HOGY IS VAN EZ? Folytatja tovább a szülő: két malomkő kö­zött őrlődöm. Az óvodában — mert agresszivitásra nevel — ti­los mese a Piroska és a farkas, a Jancsi és Juliska. Ugyanakkor szakszerű kioktatást kap a há­roméves kiscsoportos is: a gye­rek így és így születik. Elv: mond­junk mindig igazat. Mármost — csak szép és jó van a világon??? Tévémaci elvonultan éldegél. Meséiben Mazsola mindahány­szor megfogadja Manócska ta­nácsát. Barbapapa segít a vak­si postáson: hogy meg tudja kü­lönböztetni a házakat, szám alakúra építi őket. A mese végén Tévémaci legyint a világra, bölcs nyugalommal elzárja a tévét, és békésen elalszik. A gyerek — és a felnőtt — to­vább nézi a műsort. És ször- nyülködik. arról értesülve, hogy a Föld többszörösen elpusztítha­tó a felhalmozott fegyverekkel. NATO-tervekröl hall, új típusú, többr-fejes rakéták telepítéséről — hétezer rakéta, huszonegynéhány- ezer cél. Cél vagyok én is, te is, mondja az ember, és leghőbb vá­gya egy atombiztos óvóhely. De az is minek, ha mindenki más elpusz­tulna? Hiperszónikus vadászgé­pek szántják a levegőt, műhold- elfogó műholdak keringenek a vi­lágűrben. Torinóban lábon lőnek egy tisztviselőt, Madridban fel­koncolnak egy törzsőrmestert, pisztolygolyó csapódik az ameri­kai elnökbe, a római pápába, Szent Péter téri ismeretlen asszo­nyokba, akik egyes egyedül azért sebesülnek meg, mert ott sétál­nak a téren. Miféle világ az, ahol turistákat robbantanak fel egy pályaudvaron, másutt géppisztoly kaszál rendet tüntetők között, emberi-e még egyáltalán? A GYEREK már régen nem Pi­roska és farkas mesén nevelődik, szüleit elemes géppisztolyért nyaggatja, mert a csúzli már gye­rekjáték (illetve: dehogyis az!), a tranzisztoros adóvevőért — ötezer líra a trieszti, a mestrei boltokban — hogy az üldözés könnyebb legyen, és lassan már az óvodások is paradicsomkonzer- vet bontanak, hogy a lövés nyo­mán vér folyjon a sebből. — És most megöljük Ancsát, jó? — kérdezi■ a pöttöm hétéves, és halálosan komolyan játszik, mert mindenütt ezt a játékot lát­ja, mert egyelőre nem éri föl ésszel, hogy ez a játék nem já­ték. Elégedetten néz körül a kis­fiú, a nevét sem tudja még leír­ni, de sorozatlövő géppisztolyával valóságos terroristát játszik. És unja a tévémacit, aki együgyű meséket néz, és meglehet: az is eszébe jut, hogy igazán megvál­tozhatna már a tévémaci is. Tanul a gyerek: az ember előbb • épít, aztán rombol. Utódot nevel, de később megöleti. Folyik a vér, dördül a fegyver, robban a bom­ba. Mi lesz velünk, tévémapi? Ballai József • Málnaszedő diákok. Forinttal nem mérhető MIT ÉR a diákok nyári mun­kája? Évről'évre olvashatjuk az összegezést: ennyi és ennyi mil­lió forintot. Nélkülük jóval ke­vesebb gyümölcs, zöldség kerül­ne a piacra, a konzervgyárakba, valamivel lassabban épülne út és vasút. A nyári szakmai gyakor­latnak is kiszámítható a pénzbe- ni értéke; sejthető, hogy miként kamatoznak majd a gyakorlati ismeretek néhány évvel később az igazi munkahelyeken.. Föl­tételezve persze, hogy a diákok érdemes ■ munkát folytatnak, folytathatnak. Többnyire nem tőlük függ, hogy milyen felada­tok várják őket. Bár akad példa arra is, hogy a táborozok mindent fontosabbnak vélnek a munká­nál, és rosszul értelmezett va- gányságból. a hecc kedvéért töb­bet ártanak, mint használnak. De ez a ritka kivétel. Maradjunk az általános gyakorlatnál: a diák ér­telmes, hasznos munkát kap, jól dolgozik, értéket produkál. Mit kap cserébe? Némi fizetséget csupán? MÁR A KEZDET kezdetén, az első építőtáborok szervezésekor nevelési célokról is szó esett: a munkára nevelés, a fizikai mun­ka megbecsülésének eszköze le­het a tábor. A Hanságot lecsapol­ni, árkot ásni,, csatornát építeni kemény fizikai munka volt, kü­lönösen annak, aki csákányt, ásót. lapátot nem próbált koráh- ban. Ott az iskolaitól eltérő ér­tékrend alakult ki. Másból „felel­tünk” nap-nap után, mások let­tek irányadók, hangadók, mint az iskolában. Valami keveset fel­fogtunk abból, amit oly gyakran emlegettek a felnőttek. hogy ugyanis az életben nem egészen az iskolával azonos mércével mérnek majd. Hogy az irodalom, a matematika, a történelem és a többi tantárgy tudása fontos ugyan, diáknak a legfontosabb, de azért más is van. Másfajta teljesítmény. Amihez a puszta fizikai erőn kívül szellemiekre is szükség van. Még az olyan egy­szerű műveletek esetében, is mint amilyen például a rézsű készíté­se. Az eminensnek magyarázott fogásokat a gyenge tanuló, mint­egy visszaadva a kölcsönt, a tan­év közbeni segítségért'. BRIGÁDOK versengtek, s közben közösséggé formálódtak. Egymásra utalt brigádtagok kö­zösségévé. Jól tudom persze, hogy másként is történhet. A jobban dolgozót is illethetik stréber jel­zővel, ahogy az iskolában a job­ban tanulót. De azért a józan ész. az egészséges gondolkodás mégis­csak arra késztet, hogy a nagyobb teljesítményt becsüljük. Ezért is fontos, hagy legyen mit meg­oldani, hogy legyen mérhető teljesítmény. Ha a feladat mind­össze a ■ jelenlét, s a megbízatás annyi, hogy a diákok ne zavar­ják a felnőttek tevékenységét, ak­kor a cél — a munkára nevelés, a munka megbecsülése — sem­mivé foszlik. Nincs szándékomban eltúlozni a nyári építőtáborok, a szakmai gyakorlatok jelentőségét. A ti­zenéves korban szerzett tapaszta­latok örökérvényűéit. Csak a kezdetet jelentik, ami azután mó­dosul, az igazi munkahelyeken. Ám alábecsülni sem szabad a nyári élményeket. A gyümölcs­szedő. az utat építő diák fejében nyilván megfordul, hogy amit csinál, annak hasznát látja az ország. Ha nem csinálná, vala­mivel szegényebbek lennénk. A diák a keresetével, a társadalom a gyümölcs, az út stb. értéké­vel. És ez az érték sokak munká­jának eredménye. Ezt oszthatjuk el, ebből élünk, ebből jut egye­bek között az oktatásra is. Alapigazság: amit nem nehéz megtanulni, akár tanári magya­rázatból megérteni. Tapasztalni, átélni viszont csak úgy lehet, ha próbáljuk 1 is, ha részt veszünk az értékek létrehozásában. Az is nyilvánvaló az is lehet akár is­kolai lecke, hogy a társadalmi munkamegosztásban mindenki­nek megvan a maga helye, a ma­ga részfeladata. A nyári munka „mindössze” visszaigazolja, bizo­nyítja a tétel igazságát. Azzal, hogy a brigádnak össze kell tar­tania, hogy egyetlen kiemelkedő­en szorgalmas brigádtag teljesít­ménye nem határozza meg a bri­gádét, egy brigádé a táborét és egy táboré az összes többiét. Ak­kor állunk, valamennyi brigád, valamennyi tábor képessége ja­vát adja. Csakúgy, mint a felnőt­tek világában. Élményként elrak­tározni ezeket a — szándékosan leegyszerűsített — összefüggése­ket ugyancsak a nyár hozadéka lehet. A NYÁRI MUNKA végeztével a diák egészen mást mond. sze­rencsére esze ágában sincs elmé- letieskedni. „Jól éreztük magun­kat dolgoztunk is, meg is fizették.1 szórakoztunk is, van néhány új ismerősöm, barátom” — normá­lis körülmények között ennyi a véleménye. De nem árt tudnunk, hogy ebben a véleményben azért általánosabb tanulságok is rejle­nek — kimondatlanul. M. D. Hétfőn újra kezd a kecskeméti autós mozi Egyéves tech­nikai szünet után az autós mozi ismétel­ten megnyílik Kecskeméten, a Mező Imre úti tanpályán. Hétfői és ked­di napokon, a 21 órakor kez­dődő előadáso­kon a Bács- Kiskun me­gyei Moziüze.- mi Vállalat tá­mogatásával játékfilmeket is vetítenek. Az üzemeltető az 1. sz. Gépjárművezető-képző Munkaközösség és a Városi-Járá­si Közlekedésbiztonsági Tanács. A megyei KBT anyagi segítségé­vel, s több intézmény technikai közreműködésével dolgozó autós mo?i július 13—14-i előadásán a Kojak Budapesten című magyar filmet és a Hogyan közlekedjünk autópályán? című kisfilmet vetí­tik. Az ismeretterjesztést, közmű­velődést és nem utolsósorban jó szórakozást nyújtó programok bi­zonyára ebben az évben is érdek­lődést keltenek, s a gépkocsival érkező nézőket a bizonytalan idő­járás sem riasztja el. i >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom