Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. július 1. PROGRAMOZÓ DIÁKOK NYÁRI TÁBORA A számítógép munkaeszköz Ma már nem tekintik a világ nyolcadik csodájának a számítógépet. Az okos komputereket nemcsak a Föld körül keringő űrállomások vezérlésére .használják, egyszerűbb kivitelű darabjai a földi tudományokban jelentenek segítséget — bányafeltárástól a néprajzkutatásig. Majd’ minden egyetemen oktatják a programozást — ahol ez még időlegesen hiányzik a tananyagból. ott is felhívják a figyelmet a számítógép használatának előnyeire —, s számos középiskolában is megismerkedhetnek a diákok a számítástechnika alapjaival. A Bárs-Kiskun megyei középiskolásoknak — és néhány Békés megyei vendéghallgatónak — az idén másodízben rendezték meg Baján a számítástechnikai tábort, ahol három jövőre érettségiző diák. tói, s egy oktatótól egy-egy kérdésre kértünk választ. WH« • Dolgozatírás közben. (Fotó: Straszer András) — Hogyan és miért barátkoztál meg a számítástechnikával? Horváth Zsolt (Katona gimná- „ zium Kecskemét): —Másfél éve ismerkedtem meg a számítástechnikával az iskolában. Volt ott egy gép, s kíváncsi lettem rá. Először a Basic nyelvet tanultam meg, majd a városi szakkörben a Fortrant is. (A ’számítógép nyelve a feladatközlés, az utasításadás rendjét szabályozza. V.T.) Érdekes, hogy a gép csak rendkívül egyszerű műveleteket ért meg, mégis hihetetlenül bonyolult dolgokat képes megcsinálni. Szét - foszlóban van a számítógépet körülvevő misztikus köd. A gimnázium befejezése után orvosnak készülök, s remélem, matematikai-programozói ismereteimet tudom majd használni. Itt a táborban levetítettek egy filmet. amely bemutatta, hogyan hasznosítják a számítástechnikát az orvostudományban. — Milyen új ismereteket szereztél a táborban? Csíkos Annamária (Bányai gimnázium, Kecskemét): — Otthon én is jártam a NJSZT szakkörbe, ahol megtanultuk a Fortran nyelvet. De ez csak az elméleti . ismereteket jelentette, mert géphez nem jutottam. Érdekelt a számítástechnika, megtudtam, hogy Baján lesz tábor, ahol dolgozhatunk is, így jelentkeztem. ■ Végre a valóságban is kipróbálhatom mindazt, amit a könyvekben Olvastam. S az itteni oktatók szívesen segítenek, ha kell ötször is elmagyarázzák, amit nem értünk. Érdekes feladatokat oldunk meg: én egy vegytani folyamatban az ismeretlen kationt akarom • Csíkos Annamária. megtalálni, erre készítek programot. Ha megvan, akkor később nincs más feladat, mint a vegyész kitölt egy űrlapot, a gép pedig rövid úton adja az ered-, ményt. Ez a tábor segített a pályaválasztásban is, mert az ELTE számítástechnikai szakin szeretnék továbbtanulni. — A vendéghallgatók milyen tapasztalatokat szereztek? Szatmári Edit (Békéscsaba): — Nálunk elég kevés lehetőség van a programozásra. A közgazdaságiban az ügyviteltechnika keretében tanultunk számítás- technikát, de nagyon keveset. S mivel nem volt gépünk, mindent el kellett képzelnünk. így- a szá9 Szatmári Edit. mítógép a maga valóságában kicsit idegen volt. A táborban jó, érdekes előadásokat hallhatunk, s az oktatók nem sajnálják a fáradságot, hogy velünk külön is foglalkozzanak, mert eleinte nehezen értettük meg, mit is jelent egy-egy gépi utasítás. Azt viszont látjuk, hogy a jövő számítástechnika nélkül elképzelhetetlen. Hamarosan a mi iskolánkban is indul egy ilyen ágazat, s úgy hallottuk, Békéscsabán is desz számítóközpont. — A társadalmi munkában oktató, a gépet rendelkezésre bocsátó Alsó-Dunavölgyi Vízügyi Igazgatóság miért vállalta ezt a feladatot? Lovretity Zoltán (az ADUVÍZIG programozója): —Szeretnénk szélesebb körben elterjeszteni a számítástechnikai kultúrát. Azt akarjuk, hogy mindenki tudja; a komputer nem csodalény, azért van, hogy fölösleges munkától megkímélje az embert. Az új ismeretek befogadására, a „számítógépben való gondolkodás” elsajátítására a középiskolás korosztály a legalkalmasabb. Saját magam azért válltam az oktatást, mert végzettségem szerint pedagógus vagyok, él bennem a tanítási vágy. A vízügyx pedig nem akarta kihasználatlanul hagyni azt a tőkét, amit az R 10- es számítógép megléte jelent. Azért is szervezte a KISZ és a Neumann János Számítógéptudományi Társaság Bajára a tábort, mert itt közel van egymáshoz a komputer és a szálláshely, így a gyerekek egyszerre üdülhetnek és dolgozhatnak. S hol láthatna egy tiszakécskei. vagy halasi gyerek otthon számítógépet? Itt viszont nemcsak nézheti. hanem a masina az ő kártyáit olvassa, neki engedelmeskedik. Igaz, ma még játékos formában. De aki Ariadné fonalát gurítja, később majd észreveszi, hogy ez a módszer az alapja a hálós tervezésnek, amellyel pedig számtalan valódi feladatot lehet megoldani: hídépítést, kazánfelú- jíiást. raktározási problémákat. Mindezek komputer nélkül nagyon munkaigényesek és távolról sem optimálisak. No meg az emberi agy alkotásra való. a rabszolgamunkát végezze a gép. Váczi Tamás Másutt is hullik a vakolat Június 3-1 Sajtóposta rovatunkban az egyik kecskeméti háromgyermekes fiatal házaspár gondjait tettük szóvá, nevezetesen, hogy mostanság szinte rettegnek az 1978-ban vásárolt modern, negyedik emeleti lakásukban, ahol a mennyezet egy részéről már lezuhant a vakolat, s ez bármikor megismétlődhet. Soraink igen széles körű visszhangra találtak olvasóink körében. Többen telefonon értesítettek bennünket — nemcsak a megyeszékhelyről! — arról, hdgy a közelmúltban birtokba vett korszerű lakásukban csaknem állandóan ivari fontos teendőjük, egyszer a műanyagpadló felpú- posodását kell megszüntetniük, máskor az idejekorán meglazult csempéket szükséges rögzíteniük, de részük van a deformálódott ajtók, a rosszul záródó ablakok, a falból kiszakadt konnektorok és a különféle konyhai, illetve fürdőszobai problémák okozta kellemetlenségekből is — hogy csak ezekre utaljunk a teljesség igénye nélkül. Nemrég, figyelemre méltó levél érkezett szerkesztőségünkbe. Feladója Dudás Ivánné — aki Kecskeméten, az Akadémia körút 58. számú házban lakik — az alábbiakat írta: örülök, hogy a megyei lap nyilvánosságot ad a lakáson belüli vakolathullás — úgy hallom, egyre gyakoribb — tényeinek, és a javítás körüli bonyodalmaknak. Mélységesen együttérzek a cikkben említett családdal, annál is, inkább, hiszen magam is effélék miatt kesergem immáron két esztendeje. Azzal kezdem, hogy a BACSEP által épített, s az 1970-ben vásárolt harmadik emeleti szövetkezeti lakásomnak már a legelején sem tudtam igazán örülni, ugyanis megannyi apró hibát találtam benne, majd jött az igazi, a lefolyócső baja — az emiatti beázást rendszeresen észlelték az alattam lakók —, melyet legalább másfél évig tartó huzavona után szüntettek meg a szakemberek. 1979 őszén pedig nálam is elkezdődtek a mennyezeti problémák. A kisebb szobában mintegy két négyzetméternyi területről hullott le a vakólat, egyenesen az általános iskolás kislányom íróasztalára, s igazán csak a véletlenen' múlott, hogy ő éppen' nem tartózkodott ott. Gyorsan panaszt tettem a lakásszövetkezetnél, s hamarosan meg is jelent a helyszínen több illetékes mérnök, meg más személy, e a küldöttség — összesen heten voltak — maga is látta a betonelem repedéseit. Távozáskor egyikük sem ígért semmit, így aztán a múlt év őszén saját pénzemen végeztettem el a javítást. Tavaly karácsonykor megint ilyen meglepetésre került sor, a változatosság kedvéért ezúttal a nagyszoba mennyezeti vakolata zuhant le körülbelül négy négyzetméternyi felületről. Ekkor is rohantam a lakásfenntartókhoz, de az udvarias megértésüknél többet nem kaptam tőlük. Január 27-i keltezéssel írásos beadvánnyal fordultam a lakásszövetkezeti elnökhöz. Kértem segítségét, hogy megtaláljam a kár javításának és a költség fedezésének gazdáját, s megemlítettéin azt is, égető gondról van szó, amit bizonyít, az épületünk hét lépcsőházában 10—15 családnál hüllőit már le a vakolat a plafonról. Soraimra a mai napig sem kaptam választ, s persze az intézkedés is várat magára. Fogalmam sincs, hogy az említettek miatt kit, s milyen felelősség terhel, csak azt tudom, a káromat a biztosító sem téríti meg, s nincs pénzem az olyan hibák rendbehozására, melyek mások „jóvoltából” következtek be... A valóban közérdekű panasz nyomán beszéltünk a széchenyi- városi lakásfenntartó szövetkezet elnökével, dr. Hegedűs Istvánnal, aki ezeket mondotta: — Ismerjük az áldatlan helyzetet, de megoldási lehetőség nincs. A lakásépítés illetékesei — tervezők, beruházók, kivitelezők — számos magyarázatot, kibúvót 'találnak a felelősség alól, a meddő vitáknak pedig nincs értelmük. Megítélésünk szerint ez ügyben csak egyféle megoldás lehet, ha a garanciális idő a jelenlegi három esztendőről 10—15 évre módosul, mely nagyon természetesnek tűnhet olyan tartós használati terméknél, mint a lakás, melynek hosszú évtizedekig kell szolgálnia rendeltetését. Ügy tájékozódtunk, a központi szervek most készítenek e témában országos jelentést, mely a jogszabály módosítását is taglalja. Míg nem születik valamiféle konkrét intézkedés, jobb híján annyit tehetünk, hogy bizonyos javítások elvégzéséhez a közös költség terhére járulunk hozzá pénzzel. Ami a konkrét panaszt, s főleg' Dudásné levele mégválaszplatlan- ságát illeti, az kétségkívül jogosnak minősül, s ígérem, hogy ezzel kapcsolatban haladéktalanul intézkedem! Fűben, fában orvosság van. A régi patikusok állandó munkájához tartozott az erdőn, mezőn megtermő gyógyító erejű növények gyűjtése, szárítása és hosszú idő tapasztalatain alapuló felhasználása. Aztán eljött az idő, amikor nagyobb keletje lett a szintetikus, „mű” készítményeknek. Szívesebben vásároltunk port, tablettát, cseppet, és jószerével megmosolyogtuk azokat, akik még hittek a gyógyfüvek erejében. Ismét fordult a világ sora, és újra felfigyeltünk az ú tszéli „gizgazokra”, előkerestük a réginél régibb tanácsadó könyveket, dédanyáink receptjeit, és ma már ott tartunk, hogy jó néhány gyógynövény termesztését szervezett keretek közt végzik. Nem beszélve a vadontermőkről, melyek gyűjtése sok nyugdíjasnak, diáknak nyújt hasznos időtöltést, és hoz némi pénzt. A fokozott érdeklődés indította a kecskeméti UNIVER ÁFÉSZ szakembereit, hogy a Herbaria bajai kirendeltségével felvegyék a kapcsolatot, hiszen megyénk északi részén eddig senki nem foglalkozott szervezett formában ezzel. Megállapodtak, hogy az ÁFÉSZ Kecskemét, Szolnoki úti felvásárló telepén veszik majd át a gyűjtőktől többek közt: a gyermekláncfű levelét, a napraforgószirmot, a szappanfüvet, csalán- és ibolyagyökeret, kankalint és kukoricabajuszt, csipkebogyót, cseresznye- és meggyszárat, sőt a diórekeszt is. Az ÁFÉSZ felvásárlóinak munkája lesz, hogy a 13 ezer szövetkezeti tag közül minél többet meggyőzzenek a gyógynövénygyűjtés hasznosságáról, valamint a termesztés jelentőségéről. A Herbária szakemberei szerint főleg Lászlóiéivá és Kerekegyháza környékén nyerhet létjogosultságot ez utóbbi. E pillanatban a macskagyökér (Valeriana) és a szöszös ökörfarkkóró termesztésére kötnének szívesen szerződést. Az érdeklődőknek természetesen vetőmaggal, termesztési technológiával, és a megtermelt mennyiség biztos piacaként állnak rendelkezésére. Miután ezen a vidéken nincs múltja e növények termesztésének, a vállalkozó kedvű felvásárlókra vár a (feladat, hogy 2—300 négyszögölön először próbálkozzanak a termesztéssel, és példát mutassanak. Ok — az előzetes felmérések szerint — bíznak abban, hogy sokán követik úttörő munkájukat. G. E. TÚL A MEGYEHATÁRON A szövetkezet talpra állt Amikor Erős Andrást három évvel ezelőtt a Tolna megyei felsőnánai Kossuth Termelőszövetkezet elnökévé választották, a tagság azt várta tőle, hogy a közös gazdaságot — a közreműködésükkel — kivezeti a kátyúból. Nem számítottak rosszul. A fiatal, de korához képest tapasztalt elnök erőfeszítései sikerrel jártak. A gazdálkodás nyereségessé vált. Az 1977-es esztendő 3 millió forint vesztesége után az 1981-es zárszámadáson csaknem 12 millió forint nyereségről adhatott számot az elnök. ami. kor a múlt év eredményeit értékelte. Ugyanakkor a termelési értéket is megduplázta a termelőszövetkezet. A 3500 hektáron gazdálkodó nagyüzem, amelynek viszonylag kedvezőek a talajadottságai, tehát rövid idő alatt talpra állt. Az elnök kezdettől fogva ar- _- r ra törekedett, hogy jó szakem- l\Ott Cl KßrCSßt bergárdát alakítson ki. Ez sikerült. — A legjobb befektetés az ér- A szövetkezet azért is vonzza tő, a közösségért tenni is akaró az embereket, mert a gazdálkojó szakember — állítja Erős dás színvonalának növekedésével András. — Amikor a három fa- emelkedett a fizetés. 1976-hoz lu: Felsőnának, Kéty és Murga viszonyítva csaknem megkétszeközös gazdaságai egyesültek reződött az egy tagra jutó kere1977-ben, a vezető posztokra sok ®e1- Ez idő alatt a szanálási hívóit az önjelölt. Határozottan teleket is visszafizették, rendet kellett teremteni. Tett- — .Sokat léptünk előre, de még rekész csapatot verbuváltunk tennivalónk is akad bőven — fiatal szakemberekből. Ennek hangoztatja az elnök. — A háköszönhető, hogy kilábaltunk a rom gazdaság egyesüléséből adóbajból. Megszűntek a kilépések dó nagyobb lehetőségeket a mai is. A szövetkezetek egyesülése- napig sem használtuk ki igazán, kor a tagságnak több mint 10 Tettünk azért egy és mást. A A nők foglalkoztatása — Az asszonyoknak, lányoknak helybe hoztuk a munkalehetőséget. Megállapodást kötöttünk a szekszárdi Szakály testvérek Ipari Szövetkezettel a bűvös kocka előszerelésére. Ezzel most tizenhat nődolgozó foglalkozik, ök a megmondhatói, hogy mennyi, a bejárással összefüggő kényelmetlenségtől szabadultak meg, amióta helyben dolgozhatnak. Most tárgyalunk a szekszárdi mérőműszerek gyárával is, mivel még mintegy negyven nő részére szeretnénk itt helyben munkalehetőséget teremteni. Ez a szövetkezetnek is előnyös, a gazdaság több bevételre tesz szert, Fontos a hozzáértés szazaiéba nagyra ei a nagyüzemet. Most meg jönnének vissza. Az eredmények láttán már elhiszik, hogy lehet itt jól gazdálkodni. jogelőd gazdaságok például kü- lön-külön fejlesztették az állat- tenyésztésüket. Egyik feladatunk a telepek összevonása, korszerűsítése. Azt azért érdemes megjegyeznem, hogy míg öt évvel ezelőtt 2630 liter volt az egy magyartarka tehénre jutó tejtermelés, tavaly már 3750 liter. A sertéstelep rekonstrukciójára 20 millió forintot költöttünk, saját építőbrigádunk kivitelezésében. A korábbi 1200 helyett 4 ezer sertést hizlalunk évente. A borjúelhullást a korábbi- huszonkilencről 3,4 százalékra csökken tettük. — A fegyelem megszilárdulása nélkül ez nem sikerülhetett volna. Akadt rá példa, hogy i tehenészeti telepre beosztott dolgozó az istállót a kocsmával tévesztette össze. Ezért is vol' olyan magas a borjúelhullás, fi lumpelemektől rövid úton megváltunk, a szorgalmasakat viszont segítjük. A letelepedő szakembereknek lakást adunk vagy támogatást a saját erőbő történő építkezéshez. amelyet ' az alaptevékenység vagyis a növénytermesztés és a állattenyésztés további fejlesztő sere fordítunk. Ií — A halászati ágazatot is sze retnén'k fellendíteni. A kölesd termelőszövetkezettel együtt 12 hektáros tófelületet akarunk ki alakítani. A technológia kidől gozására a Bikali Állami Gaz daságot kértük fel. Reméljül hogy csekély beruházással meg duplázhatjuk az egyébként mos még elhanyagolt tavaik árbevéte lét, ugyanakkor segíteni tudjul a megyei halellátást is — mond ja végezetül az elnök. Róna Zoltán
