Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)
1981-07-01 / 152. szám
1981. július 1. • PETŐFI NÉPE • 5 T anmenet serdülőknek A tanárok oktató munkáját segíti a tanmenet, amely vezéríonalat ad az elsajátítandó ismeretek sokaságában. Már mint minden szabályzatban. a tanmenetekben is van bizonyos merevség, ám épp ez az előnyük is: tudatosítják, mivel kell föltétlenül foglalkozni az órákon. A pedagógus teheti ezt a „vázat” egésszé, egyénivé, testreszabottáHa úgy tetszik, a családi életre nevelést tantárgynak is nevezhetjük, hiszen az általános iskolák felsőtagozatos osztályaiban az osztályfőnöki órák kötelező anyaga lett. S mint minden kezdeménye, zést bizonyos előítélettel, idegenkedéssel fogadták nemcsak a szülők, hanem a pedagógusok egy része is. — Mit fognak tanítani a gyerekeknek? — kérdezték kétkedéssel. A gyakorlat azóta már döntött, bizonyított: olyan ismereteket, amelyekre a kultúrált embernek — akiknek a szervezet működését is ismernie kell — szüksége van. De a biológiai és pszichológiai ismereteken túl. sokszor egyszerű dolgokat is oktatni szükséges, például a tisztálkodás mikéntjét. Elgondolkoztató viszont az, hogy a pedagógusok, védőnők, de sok esetben még az orvosok is bizonytalanul láttak hozzá a jobb híján fölvilágosításnak nevezett feladathoz. Pedig a gyerekek többsége már innen-onnan könyvekből, filmekből, egymástól igen sok információt szerzett, melyek kavarognak fantáziájukban. Ezeket a kusza gondolatokat kell helyre tenni, rendszerezni, az egészséges életmód tanítására vállalkozó felnőtteknek. A családi életre nevelés, ha nem is így nevezve a kötelezővé tétel előtt is jó pedagógiai gyakorlat volt. Számtalan tanárt meg lehetett keresni taná. csért, voltak védőnők, orvosok, akik kötelességüknek tekintették — utasítás nélkül is —, hogy foglalkozzanak a diákok testi-lelki nevelésével. Talán azért, mert nekik tehetségük volt ehhez a mély ember, ismeretet, pedagógiai tapintatot éppúgy, mint széles körű ismereteket kívánó munkálkodáshoz. Kiskőrösön például öt ilyen orvost keresett meg a városi tanács művelődésügyi osztálya, és a Vöröskereszt városi vezetősége, hogy készítsenek tananyagot a családi életre neveléshez. Munkájuk nyomán megszületett a tanmenet, és a tananyag. Az ötödikeseket most már ennek alapján készítik fel a serdülőkor biológiai és pszichés változásaira. A már serdültebb hatodikosok a tisztasági és biológiai problémákkal foglalkoznak. A hetedik osztályban a két nem kapcsolatát beszélik meg a nemi érés tükrében. A nyolcadikosok a családalapítás, a családtervezés témakörével ismerkednek. A tananyaghoz a városi tanács egészségügyi osztálya tíz—tíz diából álló sorozatot készíttetett minden iskola számára. A most befejezett tanévben már minden orvos ennek a jól szerkesztett tananyagnak az alapján foglalkozott a diákokkal. Gondoltak a szülők bevonására is. hiszen éppen elég sok felnőtt fogadta kétkedve a családi életre, nevelés szükségességét. Nem szeretnénk általánosítani. de sok esetben megdöbbentő, hogy felnőtt emberek rpilyen tájékozatlanok ezekben a kérdésekben. S tudatlanságukból hány és hány baj, tragédia bontakozott ki!... A szülök meggyőzése, bevonása a látszólag újszerű tantárgy elfogadtatásába, tehát kiváltképpen szükséges volt. A szülői ér. tekezletek alkalmas fórumot teremtettek, hogy megbeszéljék az iskola és a család közös feladatait, a gyermeknevelés talán legkritikusabb időszakára. Hiszen szülők, pedagógusok, orvosok és védőnők egyre törekednek, hogy a gyermekek, akik kedvező anyagi körülmények között növekedhetnek, az iskolákban korszerű ismereteket sajátíthatnak el. megtanulják azt a tananyagot is. amely a boldog emberi életre készíti fel őket. Nagy Mária BÁCS-KISKUN MEGYEI MŰEMLÉKEK A lajosmizsei tanyamúzeum „öreg írások mondták az önálló gazdáiról: házas, tüzes ember. Ez kifejezte azt, hogy lakóhajléka, s önálló háztartása van. Ha csak lehetett, a fiatal pár arra törekedett, hogy a' maga házában lákjon, saját portáján, fundusán... Az építkezés a XVIII—XIX. századi példák után nem sokat fejlődött, sokáig, főleg tanyán, alig lépte túl az önellátás fokát.” Lényegiretörő szemléletességgel fejtette ki Tálasi professzor Kiskunság című könyvében, hogy a saját ház mennyire meghatározta egy-egy család életvitelét, a kialakult szokások mennyire befolyásolták a lakás minőségét! A százesztendős lajosmizsei Németh-tanyáról csak tüzetesebb vizsgálódással állapíthatná meg levéltári kutatás, vagy helyszíni tudakozódás nélkül, hogy — mai kifejezéssel szólván — középparaszt lehetett első gazdája. Háromosztatú, ami általánosan elterjedtnek mondható ezen a tájon. A pitvarkonyhán át juthattak a szobába, illetve a kamrába. Az oly kedvelt nádtetővel fedett épületet 1972- ben állították vissza eredeti állapotába, hogy híven idézze á hajdanvolt jellegzetes tanyai életformát. Bárth János, a kalocsai múzeum igazgatója • irányította a munkálatokat, ő rendezte be a különféle rendeltetésű helyiségeket. Tipikusnak mondható a melléképületek elhelyezése: a lakóházzal együtt négyszöget formálva övezik a tágas, jellemző növényzetű udvart. Heítai—Pásztor Országos népművészeti kiállítás Az idén ötödik alkalommal rendezi meg a Népművelési Intézet a Sza- bolcs-Szatmár megyei Tanáccsal közösen az országos népművészeti kiállítást. A nyíregyházi ipari szak- középiskolában szombaton délelőtt fél tizenegykor dr. Kormos Sándor, a Művelődési Minisztérium főosztályvezetője nyitja meg a tárlatot, majd ezt követően átadják a népművészeti pályázat díjait. Közreműködnek a Röpülj páva verseny győztesei. Másnap fafaragó bemutatóra és népművészeti vásárra kerül sor, az intézmény udvarán. Békéscsabán, a Jókai Színházban a napokban nyílt meg a VI. Nemzetközi Bábfesztivál, amelyen nyolc külföldi és tíz hazai együttes mutatja be tudását. A bemutatókat szakmai vitán is értékelik. Az ünnepélyes megnyitón Tóth Dezső művelődési miniszter-helyettes mondott beszédet. (MTI fotó: Ilovszky Béla felvétele. — KS) Bajai beszélgetés a politikai irodalom terjesztéséről Tizenkét esztendő óta politikai munkatárs Földvári István a bajai városi pártbizottságon. A jelenleg harminckilenc éves volt művezető — és volt KISZ-titkár — jelenleg többek között a Bajai Sport Kör elnökségi tagja, a helybeli horgászegyesület egyik vezetője. Eddigi munkájáért megkapta a KISZ Érdemérmet, a „Politikai Irodalom Terjesztéséért” plakett ezüst fokozatát és a Kiváló dolgozó jelvényt. Munkája mellett az esti egyetem tanára is, miután sikeresen elvégezte a Politikai Főiskolát. Arról beszélgettünk vele, hogy miként tudtak Baján elérni kimagasló eredményeket a politikai és pártirodaiam terjesztésében. — A városok közötti versenyben önök háromszor egymás után a legjobb erdményt mutatták fel, s azóta újabb eredményekről számolhatnak be... — Igen; végleg nálunk maradt a vándorzászló, s eónek nagyon örülünk. — Ez egy kiterjedt, szerteágazó terjesztői hálózatot, s meglehetősen tudatos terjesztői munkát rejtett. — Összesen hatvannégy terjesztői hely található városunkban. Ez többek között azt jelenti, hogy mintegy száz ember segítségével igyekszünk eljuttatni a szerintünk fontos műveket az olvasókhoz. az érdeklődőkhöz. — Kik dolgoznak ezek közül a legeredményesebben ? — Könnyű a válasz; akik egyben tagjai a terjesztői társadalmi bizottságnak, amely öt tagból áll. Ok rendelkeznek a legnagyobb szervezési és egyéb tapasztalattal. Érdemes a nevüket is megjegyeznünk. Vukov János a Kismotorban, Borsodi Imre a Fékonban, Jávorka Géza tanár az iskolai hálózatban, Vakli Károlyné a BRK- ban, Fábián Jánosné a BÉV-nél és Windich János a Lakberendezési Szövetkezetben igyekszik helytállni. — Mióta működik a társadalmi bizottság? —1964 óta. Azzal a céllal jött létre, hogy a jól dolgozó propagandisták átadhassák tapasztala, taikat. De nem csupán ezért. Azért is. hogy ki-ki átadhassa másnak a lendületét, érdeklődését, a könyvek szeretetét. — Mit tart fő feladatának ez a bizottság? — Tagjai instruktori rendszerben felosztották egymás között a város pártszervezeteit. Ezáltal alkalom van arra. hogy ki-ki segítsen az új, célravezető módszerek elterjesztésében, a javaslatok közkinccsé tételében, s a szükséges adminisztrációs munka végzésében. ök azok — a bizottság tagjai —, akik sürgetnek, biztatnak, lelkesítenek, s ha kell, bírálnak is. — Számokkal is- lemérhető az eredmény, a fejlődés a politikai és pártirodalom terjesztésében? — Feltétlenül. Az elmúlt évhez viszonyítva például mintegy ne- gyedmillióvál nőtt a • forgalom Baján, ami a Kossuth-kiadványok elterjedését illeti. Gyakorlatilag ma már minden munkahelyen folyik a tervszerű terjesztés. — Hol, melyik területen — munkahelyen — érték el eddig a legkiemelkedőbb eredményt? — Egyértelműen a Kismotor és Gépgyárban. — Elsősorban kikhez, milyen rétegekhez jutnak el a kiadványok? Van erre nézve adatuk? — Régebben könnyebb volt a válasz: elsősorban az értelmiségi- • ekhez. Ám már másként van. Napjainkban többen vásárolnak értékesebb, elgondolkoztatóbb, tanító, felvilágosító műveket. Az egyik munkahelyen például a vásárlóknak mintegy a nyolcvannyolcvanöt százaléka fizikai dolgozó. Mellesleg az a célunk, hogy ez az arány általánossá legyen' a városban. — ön szerint milyen a megszerezhető könyvek összetétele? — Nyolc-tíz esztendővel ezelőtt bizony az volt a jellemző, hogy a forgalom nagy 'részét a drága könyvek tették ki. Ma már ez másképpen van; s több az olyan vásárló, aki a tényleges tanulás érdekében veszi meg a könyvet. — Ez azt jelenti, hogy az olcsót inkább megveszik? — Nem erről van szó. Hanem arról, hogy nem az ár, nem a díszes vagy egyszerű külső a fontos. Inkább a tartalom, a mondanivaló. — Milyen jó módszert említene meg ilyen tekintetben? Hogyan, miként lehet még több emberhez ejuttatni a politikai és pártirodalom termékeit? — Azzal, hogy példát mutat a terjesztő. Ha ő maga is szenvedélyes érdeklődő, rendszeres olvasó. Varga Mihály Történetek „Rúzsa Sándorról’' Nincs időnk — hallatszik egyre többször. Nincs időnk körbeülni elődeinket, az öregeket, hogy meghallgassuk a hajdani idők cselekedeteit, megtudjuk szokásaikat, okuljunk megfigyeléseikből. Nincs időnk, és éppen ezért szegényebbek is lehetünk. Nagy szerencse, hogy vannak olyanok, akik — kérésre vagy anélkül — ecsetet, vésőt, bicskát fognak kezükbe és megörökítik ifjúságuk emlékeit, az elmúló-kihalt hagyományokat, a régmúlt ^időket. Mások akadozó írással, de nagy mesélőkedvvel vetik papírra, "amit átéltek, hallottak. Gémes Eszter első könyve a „Mindig magam” két éve jelent meg, és most „Rúzsa Sándorról”, az Alföld betyár-királyáról szóló történetei kerültek a könyvesboltokba. A most közölt történetek, különös és hétköznapi események éppen úgy bizonyítják a nép teremtő képzeletét, mint a szerző mesélőtehetségét. özv. Veszelka Andrásné, született Gémes Eszter a múlt század végi históriások és parasztköltők kései utódja. a naiv képzőművészek „szellemi édestestvére”. Első házassága révén került a „betyárfajta”' Veszelkók családjába: oda, ahol szégyellték a betyár-rokonságot, de a történeteket őrizték, színezték és talán maguk is terjesztették. A szerző is sok történet fültanúja volt, és mikor egyedül maradt, tudatos gyűjtőmunkába kezdett. Megkérdezte az öregeket, forgatta a Rózsa Sándorról szóló újságcikkeket, s valószínű, hogy a megjelent olcsó ponyvákat is, de egész biztos, hogy többször elolvasta Móricz Zsigmond Rózsa Sándorét. Nincs jó véleménye a betyárokról. Mint írja: „Éltek a lopottból, tobzódtak, hagy ehős ökleiket m gyilkosságra használták, az ügyetlenebb, a gyengébb leteperésére. Az ilyen embert semmiképp sem nevezhetjük hősnek, csak rablógyilkosnak”. Mégis hű krónikásként adja tovább a hallottakat, ahogy azok nemrég még éltek az egyszerű emberek körében. Az ízes szegedi táj nyelven megírt történetekben nemcsak tömör megfogalmazású szólásokkal. közmondásokkal találkozhatunk, hanem a mai világból való elemek, nyelvi fordulatok is be-becsúsznak. A kötetben sze. replő dalok mindegyike sem igazi népdal, hanem a műdal- és hallgatónóía-termésből való. Ez azonban egy csöppet sem zavaró, hiszen természetes környezetben halljuk, olvassuk: egy, e századi idős asszony meséjében. A szerző előadásmódján érződik a romantikus szemléletű elődök hatása, felfogásán átütnek az olvasmányélmények, de nem tagadható, hogy ez a kötet — a folklór és az irodalom sajátos ötvözete — igen értékes munka. Milyennek látta a Szeged környéki nép Rózsa Sándort? Már születése is különleges volt, hiszen viharban, „tüzes nyíl” közepette látott napvilágot. Erősnek és furfangosnak, aki hű társaiért mindent megtett, őrzőivel szemben i is tartotta a betyárbecsületet. A fH klórművészet, haevomá- nvos útján terjed és létezik. A különös módon keletkezett történetek a mesélők gondolkodásában és előadásában tovább kavarognak, színeződnek. A most olvasott történetek Rózsa Sándorról és társairól egyféle változatban könyvbe merevedtek. Meg- mnroHnnk. Talán az utolsó billa- nathan örökítette meg a szerző. Köszönet érte. Komáromi Attila VlV»V|V|^^V|VÖV*V|" SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (30.) — Jó kis pofa vagy, mi az, hogy a tavalyi áron ?! — szól közbe Anna, miközben Kardos behozza a második adag-teát, és kezdi kitölteni a csészékbe. — Azt hiszed, hogy Szlovákiában megállt az élet, oda nem „gyűrűzik be” az energiaválság? Légy erős, picinyem, hogy legalább tíz-tizenöt koronával drágább lesz naponta a szállás, mint tavaly volt. — Tíz-tizenöttel, személyenként?! — Hát persze, mit gondolsz? Bár azt hiszem, hogy a koszttal- még így js olcsóbb lesz az egész, mintha otthon maradnál a fenekeden. — Na ne, hát ez már túlzás! — csattan fel a fotóriporter. — Ezt már nem engedheti meg magának egy magyar dolgozó! — Dolgozó?! Hol vagy te dolgozó?! Légy nyugodt, a melósok nem is járnak Ősszel Görögországba, télen meg a Tátrába! — Jaj, igaz is — kezdi magas hangon Kardosné, úgy kapcsolódva a beszélgetésbe, mintha eddig nem lett volna jelen —, igaz is, hát most tulajdonképpen búcsúestet tartunk, merthogy mi már holnap reggel a kis férjemmel ... Kardos ekkorra már teleszívja a tüdejét levegővel, s most látványosan tartja vissza, jelezve, hogy, ő mindjárt felrobban, ha a felesége még egyszer a szavába vág. Aztán mélyről, fojtottan, halkan kezdi. — Ha nem vetted volna észre, Julikám, mi most beszélgetünk. Másról beszélgetünk, érted? És nagyon szépen megkérlek, hogy ne vágj mindig a szavamba! Ezután a határozott férji kioktatás után Annához fordul, s úgy válaszol az asszonynak, aki őt ki akarja rekeszteni a dolgozók sorából, mintha meg sem szakította volna ez a kis családi párbeszéd. — Ugyan, ugyan kedves Anna, -hát csak nem akarod azt mondani, hogy az a rengeteg magyar a Chopok lejtőin csupa jogász, mérnök-közgazdász, tanár, külkereskedő meg fotóriporter?! — Nézd kedvesem, én nem tudom, hogy kinek mi pontosan a végzettsége, de hogy nem gyári munkások, az hétszentség! Egy melós, akinek a te korodban há- romezer-hatszáz forint a fizetése, az nem vesz a családjának sífelszerelést húszezerért! — Hát azért többet keres — -igazítja ki a feleségét a mérnök. — Én- is azt hiszem, hogy többet, mert annyiból nemigen lehet megélni — mondja a tanárnő —, csak egy gyári munkásnak más az igénye. — Hogyhogy más az igénye? A melósnak is pontosan olyan- igényei vannak, mint bárki másnak! Honnan Veszed ezt a hülyeséget?! Mint valami nagyságosasszony a harmincas évekből! A Weisz nagysága, akinél anyám takarított napi egy pengőért! Annak voltak ilyen elméletei! — Ne hülyéskedj már, Jóska t— pirul el mérgében a tanárnő —. hát nagyon jól tudod, hogy nem erről van szó! Nehogy megsértődj már a proletariátus helyett! Persze hogy pont úgy vannak igényei, mint az értelmiségieknek vagy a parasztságnak, vagy mit tudom én kinek, csak éppen mások ezek az igények, mint a tieid! Mert mondjuk telekre gyűjt, ami neked ingyen se kellene, meg családi házat épít, ami megint nem kellene, vagy kocsira gyűjt, ami neked már megvan. Esetleg lakásra, és én attól tartok, hogy ezek vannak többen, mert egyelőre albérletben lakik vagy a szüleinél lakik, és szeretne családot alapítani, gyerekeket csinálni, és azokat normális körülmények között felnevelni! Neked meg már ez is megvan. Hát csak erről van szó! — Én se ingyen kaptam a lakásomat! Nagyon sokat spóroltunk, és ráadásul még a kezdő mérnöki meg joggyakornoki fizetésünkből, hogy vissza tudjuk fizetni a kölcsönöket! — Persze! Mindenki így csinálta! De most, hogy már nem akarsz ilyen dolgokat venni, ki tudsz fizetni évi hét-nyolcezer forintot a tátrai kirándulásra, és húszezret a jugoszláviai tengerpartra! Ha a melósnak megvan a lakása, kocsija, esetleg a telke is, akkor talán neki is igénye támad egy kis sielgetésre. Szóval ezt jelenti az igények különbözősége. nem pedig az én lenéző, úri allűrjeimből fakad. — Van itt pénz! — vágja el a vitát a házigazda. — Ide figyeljetek, hogy micsoda pénzek forognak ebben az országban! Nézzétek meg a mai Népszabadság lakáshdrdetéseit! Pedig gondolom, hogy az MSZMP központi lapjában csak a szemérmesebbek hirdetnek. Csak tudnám, hogy kik ezek?! 31. „Gellértnél távfűtéses, reprezentatív, száz négyzetméter öröklakásomat és Szabadság-hegy tetején önálló egy szoba összkomfortos, fűthető kis kertes nyaralómat elcserélném önálló budai villára. Minden megoldás érdekel.” — Szegénykém! önálló budai villára támadt igénye! És meg is fogja kapni. De azért ez nem a munkásosztály, nem az uralkodó osztály tagja! Vagy: „XII. kér. Gaál József utcában 120 nm-es, 2 szintes luxus öröklakás beépített berendezéssel, garázzsal eladó.” — Így röviden, eladó. Mert már nem akar lakni, mi?! Ugyan már! Ennek van még legalább két lakása. — Tudod, mennyi egy ilyennek az ára? Pontosan kétmillió! Készpénzben És ha egy hét múlva felhívod, már eladta! Mert van, akinek van kétmillió forint készpénze. Azt pedig nem lehet a fizetésekből összespórolni. — Apropó, lakás! A szomszédaink költöznek. Kaptak egy három és félszobás lakást a Pozsonyi úton. — Az ikresek? — Igen, Ábrahámék. És a tanár részletesen elmeséli az egész históriát, lakásügyi előadóstul, párttitkárostul együtt. Hatásos befejezésként pedig az öntudatos munkáskáder kínosan csengő mondatát: a gyerekei már nem egy ilyen prolikörnyezetben nőnek fel. — Na, mérnök elvtárs, mun- kásőr elvtárs — kajánkodik a fotós —, mit szólsz a munkásosztály fejlődéséhez? A tanárnő Ábrahám István védelmére kel. . — Pedig higgyétek el, nem hülye a fickó, és még valami régi munkásöntudat is van benne. (Folytatjuk.)
