Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

/ 1981. július 29. • PETŐFI NEPE • 3 SOK AZ ITTAS JÁRMŰVEZETŐ Kétnapos ellenőrzés a közutakon • Rozzant segédmotor és vezetője, akinek nincs jogosítványa. Tanács nélkül Pénteken délután ét szombaton délelőtt — országos akciő keretén belül — a rendőrség önkéntes rendőrök és műszaki szakembe­rek bevonásával ellenőrzést tar­tott a közutakon. Sok száz gépjár­művet vizsgáltak át műszakilag, ellenőrizték a menetleveleket) útiokmányokat és magukat a jár­művezetőket is- Erre a kétnapos akcióra kaptunk meghívást, s egy rendőrjárőrrel magunk is tanúi voltunk a címben állítottaknak: sok az ittas vezető. REKKENÖ HŐSÉG uralkodott pénteken délután a megyeszék­hely környékén levő utakon. Egy. segédmotorkerékpár-vezetőt állí­tott meg a rendőrjárőr, s nem ok nélkül. Szatmári István, Balló- szög III. kerület 32. szám alatti lakos járműve a szétesés állapo­tában volt, az első kerék úgy ló­gott, hogy azzal alig lehetett köz­lekedni. A fiatalember nem ren­delkezett vezetői engedéllyel, s a kettős szabálysértésért feljelen­tették. Be sem fejeződött az in­tézkedés, amikor az egyik útke­reszteződésben feltűnt a PD— 64—24 forgalmi rendszámú Volga személygépkocsi, amely hirtelen lekanyarodott az útról. Nem ok nélkül tette ezt Borbély Károly- nó, Ballószög, V. kerület 163. szám alatti lakas, ugyanis nem volt nála a jogosítványa. A rend­őr elnéző volt, figyelmeztette, nem jelentette föl, mert egy óra múlva megjelent a fiatalasszony, s bemutatta a vezetői engedélyét. E5-ÖS ÜT. A pótkocsis te­hergépkocsiról már messziről lát­szik, hogy sódert szállít. Ónodi István gépkocsivezető, Kiskunfél­egyháza, Hunyadi utca 11. szám alatti lakos a Petőfi Tsz jármű­vét vezette. A menetlevélen azon­ban nem volt feltüntetve a só­derszállítmány címzettje. A há­rom köbméter sódert vajon hova szállította? Onódi István nem volt hajlandó nyilatkozni, felte­hetően feketefuvarban volt. öt is feljelentették. BALLÓSZÖG határában egy segédmotorkerékpár vezetője — amikor meglátta a csíkos rendőr­ségi gépkocsit — hirtelen szere- [ lésbe kezdett. Rettentően beleme­I rült a munkába, de ez nem té­vesztette meg a rendőröket. Az alkoholszonda arra utalt, hogy Szálai ' László, Kécskemét, Szőlő utca 15/a. szám alatti lakos sze­szes italt fogyasztott. Próbálta ta­gadni, ám amikor közölték vele, hogy vérvételre előállítják, nyom­ban négy deci bor elfogyasztását ismerte el. JAKABSZÁLLÁS. Az 54-es számú úton hol a jobb, hol a bal oldalon tűnt fel egy motorkerék­pár. Meg kell állítani. Ácsai Jó­zsef alig tudott leszállni a motor­ról, s amikor megkérdezték, mennyi szeszt fogyasztott, nyom­ban három litert vállalt el. -A rendőrök kételkedtek a mennyi­ségben, ám Ácsai József, Jakab­szállás, Marx tér 1. szám alatti lakos kötötte az ebet a karóhoz. 9 Ellenőrzés a közúton. „Három liter volt az, én jobban tudom!” A rendőrök elvették ve­zetői engedélyét. S még mindig Jakabszállás. Egy Trabant gép­kocsi száguld a faluban, neki egy villanyoszlopnak. Az első sárvé­dő leszakad, de a Trabant megy tovább. Alig sikerül utolérni, az egyik dűlőúton. Tenke János, Szabadszállás, Dobó István utca 30. szám alatti lakosról látszik, hogy alaposan „beszedegetett”, Egy deci édes, egy deci rum és három pohár sör van bennem Tőle is elveszik a vezetői engedélyt. A BUGACI úton egy segédmo­torost állítanak le a rendőrök. Ladányi József, Kiskunfélegyhá­za, Tanya XI. kerület 356. szám alatti lakos, amikor vezetői iga­zolványát kérik, egyre a szemé­lyi igazolványát nyújtotta. Né­hány kérdés, s kiderül, hogy nem is rendelkezik vezetői engedély­ivel, s emellett egy deci bort ivott. Még az adatokat írja a rendőr, amikor feltűnik egy ol­dalkocsis motorkerékpár, Szálas Károly, Bugac, Fel'sőmonostor 455. szám alatti lakos éppen most hozza műszaki vizsgáról a jármű­vet. Az alkoholszonda azonban azt is kimutatta, hogy nemcsak 9 Az alkoholszonda kimutatta az ittasságot. a műszaki vizsgán, hanem a kocs­mában is járt. Hiába a levizsgáz­tatott motorkerékpár, ha nincs hozzá jogosítvány, ugyanis ezt el­vették tőle. CSUPÁN NÉHÁNY eset abból a jó néhányból, amely szombaton délelőtt és pénteken délután fennakadt az ellenőrzés hálójá­ban. Ittas, jogosítvány nélküli ve­zetők, akik megjelenése a köz­úton potenciális veszélyt jelente­nek azok számára, akik betartják a szabályokat. Az ellenőrzés hasz­nos, szükséges volt, s mint meg­tudtuk, továbbra is rendszeresen történik ez a közútjainkon. Gémes Gábor Megalakult a Közép-dunavidéki Intéző Bizottság Kedden, a Vízügyi Továbbkép­ző Központ szentendrei oktató­bázisán megtartotta alakuló ülé­sét a Közép-dunavidéki Intéző Bizottság. A szervezet arra hivatott, hogy a fővároshoz északról és délről közvetlenül kapcsolódó, Buda­pest üdülő- és kirándulóforgal­mában fontos szerepet játszó üdülőkörzetek idegenforgalmát összehangoltan tervezze, fejlesz- sze és irányítsa, színesebbé tegye az ide áramló turisták program­jait, s a terület állandó lakossá­gának életkörülményei is javul­janak. Az intézd bizottság mun­kájában részt vesznek a négy érintett megye (Bács-Kiskun, Komárom, Nógrád és Pest), a fő­város, továbbá az idegenforga­lomban közvetlenül érdekelt mi­nisztériumok, országos hatáskö­rű szervek, valamint társadalmi és gazdasági szervek képviselői. (MTI) Hétfőn nyit a Planetárium Augusztus 3-án, hétfőn, ismét megnyitja kapuit a csillagos ég színháza, a TIT budapesti pla­netáriuma. A hagyományokat követve, s az életkori sajátossá­gok, a speciális igények szerint, az új évadban is háromféle mű­sort állítanak össze a csillagász szakemberek: a felnőttek, a diá­kok és a hazánkba látogató kül­földiek részére kínálnak megfe­lelő választékot. A felnőttek olyan nagy sikerű témák közül válogathatnak, mint a világmindenség megértését se­gítő, Életünk és a csillagászat cí­mű program, az anyag fejlődés- történetét nyomon követő, He­lyünk a világegyetemben című műsor, s a régi népek életét, örö­mét, bánatát a csillagképek, a hozzájuk kapcsolódó mesék, mondák, hiedelmek felidézésével felelevenítő előadás. A tanulók — a tananyaghoz kapcsolódóan — planetáriumi műszerek közvetítésével az is­métlődő csillagászati jelensége­ket tanulmányozhatják a Naptá­runk története című műsorban. Az Utazás térben és időben című program a tér és az idő végte­lenje felé tartó képzeletbeli uta­zásra viszi el 'tizenéves nézőit. A Nap családja című műsor a legkisebbeket — a ’hat-tíz éves gyerekeket — könnyed, mesesze­rű formában vezeti be a csilla­gászat birodalmába. A Nap sze­repében a kicsik körében is nép­szerű Halász Judit hallható. A hazánkba látogatóknak ide­gen nyelvű műsort kínál a pla­netárium. A Csillagrapszódia né­zői Budapest éjszakai égboltjá­nak körpanoráma-képében gyö­nyörködhetnek, majd a Magyar- országról látható . égboltot vará­zsolják a színházterem kupolájá­ra a Zeiss-műszerek. A magyar nép csillagokról szóló mondáit klasszikus muzsikával kísért programban ismertetik. SOK SZÓ ESIK az utóbbi idő­ben a falvak védelméről. A köz­ségekből a városokba áramlás csökkentése, megakadályozása csak úgy lehetséges, ha a taná­csok eddiginél többet törődnek a falusi lakosság alapellátásának fejlesztésével, ha a megyék költ­ségvetéséből a korábbiaknál több pénz jut a községek pénztárcájá­ba. Különösen az elmúlt években önálló tanács nélkül maradt úgy­nevezett társközségek ellátása, fejlesztése igényel megkülönböz­tetett gondoskodást. A falvak kö­zös tanácsba szerveződése ma már a községek 76 százalékára terjed ki. A Magyarországon mű­ködő 714 közös tanácsnak több mint 2300 úgynevezett tagközség gondjaival kell megbirkóznia. És ezek nem kis gondok. Mert bár alapvetően aligha vitatható annak az elvnek a helyessége, hogy szükség van a körzetesíté­sekre, hogy a székhely-község ta­nácsa magasabb színvonalon tud gondoskodni a környezetében le­vő települések lakosságának ellá­tásáról, az erők koncentrálásával szakszerűbb lehet az ügyintézés —, ez az új fajta településkapcso­lat elég sok feszültség hordozója is lehet. A MINISZTERTANÁCS Taná­csi Hivatala nemrégiben négy megyére és csaknem száz társ­községre kiterjedő vizsgálatot tar­tott, hogy a mindennapok gyakor­latában tájékozódjon a jelenlegi helyzetről. A szakemberek megál­lapították: a kis községek elnép­telenedésének egyik oka éppen az, hogy ezek gyakran óhatatlanul is hátrányos helyzetbe kerülnek a székhely-községekkel szemben. A közös tanácsok megalakítása több kis falu lakóiban azt a be­nyomást keltette — s nem telje­sen alaptalanul —, hogy velük most már senki nem törődik, nincs, aki képviselje érdekeiket. A társközségi közélet kárát látta annak is, hogy a pedagógusok és a mezőgazdasági szakemberek — tehát a falusi értelmiség egy ré­sze — a székhely-községbe költö­zött, s így az ottmaradottaknak a közös tanácsban nemigen akadt tekintéllyel rendelkező és befo­lyásos szószólója. SAJNÁLATOS TÉNY, de jel­lemző a jelenlegi helyzetre, hogy a közös tanácsoknak eddig még csak alig fele tárgyalta meg egy- egy társközségének helyzetét, a legégetőbb tennivalókat. Így nem csoda, hogy ezeknek a kis tele­püléseknek a lakói elkedvetlened­nek, alig érzékelik, hogy érdemi­leg is beleszólhatnak a település- csoport közös ügyeibe. A társközségek lakói joggal várják el, hogy sajátos gondjaik megoldásához több segítséget kap­janak a különféle szintű taná­csoktól, de még a központi szer­vektől is. Annál inkább, mert a tervtörvény egyértelműen fogal­maz: „a településhálózat hosszú távú fejlesztési céljainak megfe­lelően folytatódik a különböző te­lepüléscsoportok közötti ellátási különbségek csökkentése ...” Nehéz persze általánosítható re­ceptet adni ahhoz: hogyan kap­hatnának megfelelő támogatást a közös tanácsoktól a társult köz­ségek. De több konkrét, jó példa van már erre is. Sokszor csak olyan apróságokon múlik a dolog, hogy jól előkészítenek, megszer­veznek a településen egy falu­gyűlést, s az ott elhangzott ész­revételek, javaslatok nem marad­nak pusztába kiáltott szavak. Máskor elég a közéleti klíma ja­vításához, ha egyegy, elsősorban a székhely-községet érintő fonto­sabb döntés előtt a társközségek lakosságának véleményét is kiké­rik. A tanács nélkül maradt fal­vakban az emberek általában a törődés, az odafigyelés bizonyíté­kaként értékelik azt is, ha he­tente egyszer-kétszer az ügyintéző „házhoz megy”, s helyben, a ta­nácsi kirendeltségen próbálja el­intézni az egyszerűbb ügyeket. Vagy, ha csupán összegyűjti a nyomtatványokat, hogy ne az ügyfél, hanem az ügyirat utazzon. SOK MÚLIK persze azokon a tanácstagokon is, akik a társult falvak lakosságát képviselik a közös tanácsban. Leginkább ne­kik kell a sarkukra állniuk ah­hoz, hogy az apró falvak ne ke­rüljenek a jelenleginél is hátrá­nyosabb helyzetbe a székhely­községhez képest. Sokat segítene, ha ezeknek a tanácstagi csopor­toknak a vezetője — erre egyéb­ként központi iránymutatások is ösztönöznek — egyre több helyen tanácselnök-helyettesi rangba ke­rülne. így természetesen eredmé­nyesebben tudná képviselni vá­lasztópolgárainak érdekeit. Nem szabad elfeledkezni arról sem, hogy a centralizáció, a kör­zetesítés az életben, a gyakorlat­ban soha nem lehet kizárólag se­matikus, egyirányú folyamat. Mi­közben tehát indokolt lehet pél­dául a jól előkészített és valóban valamennyi környékbeli település érdekeit szolgáló iskolakörzetesí­tés, elképzelhető, hogy más terü­leteken éppen a decentralizáció lehetőségeit kell fontolgatni. Egy­egy kisebb község tanácstagi cso­portjai, mint helyi önkormányzati szervek, saját településükre vo­natkozóan bizonyos hatásköröket önállóan is elláthatnának. Ezzel tekintélyük, súlyuk is növekedne, s talán az ügymenet is egyszerűb­bé válna. Márcsak azért sem kell minden hatáskört a közös tanács­hoz összpontosítani, mert állam- igazgatásunkban immár jól bevált alapelvnek számít, hogy az ügye­ket célszerű ott elintézni — ha lehetséges —, ahol azok keletkez­nek. A KISEBB települések közéle­tének megélénkülését jelenthetné az is, ha a több község közös ta­nácsa nemcsak mindig a szék­hely-faluban tartaná meg üléseit. Az egyegy kisebb faluba kihe­lyezett tanácskozások minden­képpen az egyenrangúság érzését keltenék a társközségekben. Egy a lényeg: azok a kisközsé­gek, amelyeknek hosszú távon is fontos funkciójuk van az ország településhálózatában, tanács nél­kül se maradjanak tanácstalanok. D. A. j(25.) A Brávók eddig rend- szertelen szaggatottsággal kö­zölt huszonnégy részlete érzé­keltette a fehérterroristák még a diktatúra idején elkövetett, majd az ellenforradalom rém­Í uralma alatt ország-világ előtt látott rémtetteit. A közlés, ter­mészetesen nem lehetett teljes, hiszen ahhoz a történtek elem­zőbb feldolgozása és nagyobb publikációs hely is szükséges. A továbbiakban az akkori kü­lönféle előjelű újságok vélemé­nyét és „tálalását” kíséreljük meg csokorba szedni. Nemzeti Újság — A püspöki kar a nemzethez. Pásztorlevél a bolsevizmus több bűneiről' — a munkásság jogai­ról. Az elmúlt félesztendő „a leg- szégyenteljesebb erőszak tombo­lába volt, a kereszténység üldö­•BBAyö: a magyar nyelv Értelmező ezótára szerint: bérgyilkos, kalandor. zése. A proletárdiktatúra ember­ségből kivetkezett gonosztevőinek dicsőségére közülünk senki sem áhítozhatok.” (1919. szeptember 28.) — „Fehérterror". A vöröster­ror idejében fehérterrort jósol­tak. Budapesten és Bécsben a szennylapok ilyen, fehérterrorról írnak: igaz-e ez? A Dunántúlon népítéletekben robbant ki a vö­rösterror gaztetteinek reakciója, de ez nem volt szervezett ható­sági terror. A népszenvedélynek pillanatokra korlátlanul álló erupciója volt ez, mely lehetett igazságtalan, sajnálatos, talán kegyetlen is, csak éppen terv­szerű és szervezett nem.- Jól értsük meg: az anarchiába, ful­ladt vidék önbíráskodott, de ezért feleljenek elsősorban azok, akiket terhel a vád a vörösterror előre megfontolt bűntetteiért.” Fehérterror nincs, az antant­bizottság megállapította, hogy a terror-hírek rosszindulatú kohol­mányok. (1919. október 7.) — Az orgoványi erdő halottak Kecskeméten nemcsak kommu­nistaüldözés, hanem közönséges rablógyilkos támadások történ­tek. Rablógyilkosságok rémtettét egy Héjjas nevű ember követte el „különítményével”. November 19-ről 20-ra virradó éjjel betör­tek a kecskeméti törvényszék fogházába, s onnan harminckét foglyot és egy rendőrt elcipeltek. Ezek közül utólag többet az or­goványi erdőben találtak meg meggyilkolva. Ugyanaznap este elhurcoltak egy ügyvédet, két ta­nítót és egy banktisztviselőt, akiknek hulláit később Orgová- nyon megtalálták. Izsákon zsidó kereskedéseket raboltak ki. A fővárosi lapok túlzásaival szem­ben meg kell állapítani, hogy ihetven-nyolcvan áldozatról be­szélni sem lehet, sajnos, azonban nagy az áldozatok száma: hu­szonkettő, akik közül tizennyol­cat az orgoványi erdőben, né­gyet a lajosmizsei vasútvonal melletti akácos erdőben gyilkol­tak meg. (1919. december 14.) Népszava — Egy pap, aki haragszik. Is­meretlen pap indulatosan felelős­ségre vont az utcán egy elvtárs­nőt, aki a Népszavát olvasta. (1919. október 2.) — Szíves agitáoió. A legkisebb iskolás gyermekeket is felhasz­nálják arra, hogy a Szív - című klerikális újságot terjesszék, és a • Friedrich ormány érdekében aláírásokat gyűjtsenek, (1919. Oktőben 31,)‘: — A kecskeméti vérfürdő. Héjjas Iván földbirtokos vezeté­se alatt garázdálkodó rablócsapat követte el a gaztetteket. A lajos­mizsei vonatról leszállított négy embert, a nyíri erdőbe hjircolták és fejszecsapásokkal megölték. A lajosmizsei erdőben hatvankét hullát találtak, akik között van­nak a kecskeméti fogházból el­hurcolt kommunista foglyok. A Héjjas-különítmény több tagját letartóztatták. Rassai Károly igazságügyi államtitkár nyilat­kozik, hogy a szörnyűséges visz- szaéléseket a kormányba legszi­gorúbban üldözni fogja, a vizs­gálat arra is kiterjed, hogy van­nak-e katonai személyek a bűnö­sök között. (1919. december 13.) — A kecskeméti mészárlás újabb részletei... A kecskeméti fogházból elhurcolt politikai fog­lyokat szöges korbáccsal félholt­ra verték és kivitték a lókórház­ba, ahol agyonütötték őket. Kecs­kemétről nyolcvan ember tűnt el az inkvizíció éjszakáján. A fog­lyokat az elhurcolás előtt ólmos- végű kábeldrótokkal véresre verték, és azután Révész plébá­nos meggyóntatta őket azzal, hogy holnap akasztás lesz. Héj­jas Iván a nemzeti hadsereg be­vonulása előtt kinevezte magát városparancsnoknak, és a város­házát hatalmába kerítette. Bar­na Tibor kecskeméti főkapitány­helyettes ellen bűnvádi feljelen­tést tettek hatrendbeli gyilkos­ságra való felbújtás bűntettéért. Hat rendőrt kiszolgáltatott Héj- jaséknak, mert azok tudtak köz- élelmezési visszaéléseiről, és emiatt eltetette őket láb alól. (1919. december 14.) . — A kecskeméti borzalom rész­leteiről. Barna főkapitány azzal védekezik, hogy ezerhatszáz pa­raszt volt fegyverben, és ő csak háromszáz rendőrrel rendelke­zett. Héjjas városparancsnok bandája a románok bevonulása után lépett akcióba. (1919. de­cember 16.) — A boncolás eredménye: két embert élve temettek el. Az erősen kicenzúrázott cikk közli, hogy eddig csak huszonkét hul­lát találták. Héjjas Iván előéle­téről diffamáló állítások jelentek meg egyes .lapokban. Most ille­tékes helyről annak konstatálá- sára kértek föl bennünket, hogy azók az állítások minden alapot nélkülöznek. (1919. december 6.) Pesti Hírlap — Betyárvilág az orgoványi pusztán. Bűnszövetkezet láto­gatja a szomszédos falvakat. En­nék eredménye eddig tizennyolc gyilkosság. Az agyonvert áldo­zatokat szekéren vitték ki a ha­tárba. Ott földelték el őket. A letartóztatott rablógyilkosok val­lomásai alapján felásták Orgo- vány határának egy részét, és mindjárt az első napon tizen­nyolc holttestet találtak. Most az értelmi szerzőket kutatják. (1919. december 11.) — A kecskeméti gyilkosságok. A gyilkosságokat önkényesen hajtották végre, s ezekhez Héjjas Ivánnak semmi köze sem volt. Pesti Napló — Az Alföldön rabolnak, gyil­kolnak, akasztanak, az élet- és vagyonbiztonság ‘ elveszett... Jönnek a fővárosba a sápadt hír­nökök és szívdobogva zokogják el, mily szörnyűségeket láttak, mily borzalmakat hallottak. Ki- rabolt házak, leszúrt emberek, leszúrt asszonyok, agyonvert gyermekek, akasztott férfiak — Ilyenek az alföldi állapotok.. (1919. december 12.) — Hatvankét hulla a lajosmi- zsei erdőben. Óráról órára egyre rettenetesebb képe bontakozik ki annak a kegyetlen gyilkolásnak, amelyet csendőrségi és a nem­zeti hadsereg ruháiba bújt hara­miák követtek el Kecskeméten, Lajosmizsén, Orgoványoa és Izsákon. A rablógyilkosok egy része a nemzeti hadsereg ragyo­gó neve mögé bújva követte el a gaztettek hosszú sorozatát... A hivatalos fórumok egyáltalán nem siettek, hogy ezekről az ese­ményekről illetékes helyen je­lentést tegyenek. A belügymi­niszter először teljesen hamis je­lentést kapott... Pedig Kecske­méten és környékén akkor már mindenki tudta, hogy mindeze­ket a rémségeket a Héjjas-féle különítmény rendezi. (1919. de­cember 12.) — November 16-án reggel az áldozatok megrémült hozzátarto­zói jelentették a kecskeméti ren­dőrségen az éjszaka rettenetes eseményeit Ott jegyzőkönyvet vettek fel, de lényegileg semmi lépést nem tettek... Közben az egész főváros beszélt már a kecs­keméti borzalmakról, s ekkor kö­rülbelül az eset után három hét­tel, indult meg a nyomozás. (1919. december 14.)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom