Petőfi Népe, 1981. július (36. évfolyam, 152-178. szám)

1981-07-29 / 176. szám

4 • PETŐFI NÉPÉ • 1981. július 29. SOKÁIG NÉLKÜLÖZTÜK... Új módszerek a homoktalaj művelésében Idejük sem jutott a mező- gazdasági üzemeknek elfe­ledni a tavaszi nagy hajrát, — már ami a földeken volt — azért, hogy a mostoha ősz után a talajműveléssel ké­szen legyenek. S való igaz, az utolsó pillanatban fejezték be a magágykészítést, s ve­tették el a tavaszi növénye­ket. Az időjárás és a talaj nem engedte, hogy jó minő­ségű munkát hagyjanak ma­guk után. Az eszközök vá­lasztéka sem könnyített a gondokon. Gyakorlatilag ugyanis nincs választék. Most ismét előkerültek a munkagépek, a másod- vagy az őszi fővetésekhez készítik elő a talajt. A több évtizedes talajművelő eszközök hasz­nálata a jellemző: ekével többszöri szántás, könnyű­tárcsa, kultivátor, éppenség­gel borona, henger és simító. Kiragadva e módszer egyik hibáját, már az is gondol­kodásra késztet, hogy sokszor kell a táblákat nehéz trakto­rokkal végigjárni. Ez pedig a talaj taposását, szerkezeté­• A kunszállási bemutatón a legnagyobb sikert a Rau multitiller aratta. nek rombolását eredményezi, jelentős időt, s hatalmas ener­giát kíván. £& ha e munka minőségét is szemügyre vesszük? Lelkesedésre nincs okunk. Ne csak kongassák, hallják is a harangot Az elmúlt egy esztendő időjá­rása ugyancsak felszínre hozta az évtizedek óta emlegetett gondo­kat: a talajművelőihez az eke nem megfelelő. E munkagép számtalan hibáját sorakoztatták kutatók és gyakorló mezőgazdá­szok, egyaránt. Csupán néhányat emlékeztetőül. A betakarítás után a nagy tarló- és'szármaradványo­kat nem tudja jól bemunkálni. Tömörré, vízzáróvá teszi a baráz­dafeneket. A rögös és poros, tö- mörödött és laza vagyis a túl le­vegős és levegőtlen talajrészek váltakoznak, s emiatt a talajélet megszűnik. Legalább három tí­pusú eke szükséges a korszerű talajműveléshez. Ha gyorsabb szántást akarnak, s ezért növelik az eketestek számát, romlik a szántás minősége. A talaj gyorsan kiszárad, vízkészlete jelentősen csökken a forgatás miatt. És még lehetne az újabban bizonyított hátrányokról is beszélni: a mű­trágyák, gyomirtó szerek haté­konysága romlik. Például a jelen­legi mennyiségeket úgy lehetne tíz százalékkal csökkenteni (óriá­si pénz, még ha csak a megyében számítanánk is ki), ha jó minő­ségben elmunkált, a talajlakó mikroszervezetekben gazdag, úgynevezett beáredett talajok len­nének. Ilyen talaj a szántással ritkán érhető el. Ide kívánkozik az energiacsökkentés igénye, ami ugyancsak rendkívül szűk korlá­tok közé szorul. Ennyi sok rosszat mondani eleink nagyrabecsült szerszámá­ról, a parasztemberek egyik fél­tett kincséről... szinte tisztelet­lenségnek tűnhet. Még akkor is, ha több százszor sokan elsorol­ták, s az is. való, hogy még több ezren elengedték a szavakat fü­lük mellett. Mit tehát az eke helyett? Akik kikukkantanak a világ­ba, és figyelik Londontól Tokióig a nagy mezőgazdasági kiállításo­kon és vásárokon bemutatott ta­lajművelő eszközök arzenálját, tudják a választ. Az arányokból. Míg láttak öt-tíz ekét egy-egy ki­állításon, addig 200—250 tipusú tárcsát és altalajlazítóval, szelete­lő egységekkel kiegészített tár­csás talajművelőt fedezhettek fel. Vagyis a világ ma nem figyel már az ekére, nincs már a fó­kuszban. A nagyobb szélességű, jobb minőségű, gyorsabb, ener­giatakarékosabb munkát végző tárcsás talajművelők kerültek előtérbe. Igazat kell adnom régi bará­tom megjegyzésének: „az eke nem szolgálja a korszerű nagyüzemi mezőgazdaságot”. S akik ezt ér­zik, s tudják azt is, hogy lehet jobbal helyettesíteni — nekilát­tak. Két termelési rendszer, a nádudvari KITE és a szolnoki GITR az elsők között vállalkozott az új gépek elterjesztésére. A szolnoki Gabona- és Iparinövé­nyek Termelési Rendszere pedig partnerei körében meghirdette az eke nélküli, energia- és víztaka­rékos talajművelési technológia alkalmazását, és a módszert kü­lönböző talajtípusokon kísérletek és bemutatók formájában ismer­teti. Az eddigi tapasztalatok sze­rint három , munkagép alkalmas minden talajtípus' és tarló elmun- kálásához. Az amerikai Room tár­csa, a Rau cég multitillere és a kaposvári MEZÖGÉP-ben gyár­tott Latar. Ezek közül a lazább talajokon borsó-, vagy búza tarló után a multitillerrel egy menet­ben tökéletes magágy is készíthe­tő. Nem részletezem, mit tudnak az említett talajművelők, csupán két tényt: az eke kedvezőtlen ha­tásai megszűnnek: a bemutató­kon a szakemberek körében osz­tatlan sikert arattak. Mostohagyerek a homokvidék? A mi' pátriánk, e Duna—Tisza közi homokvidék mezőgazdasága hasznát lelheti-e az új törekvé­sekben? Mielőtt erről szólnék, pillant­sunk egy kicsit vissza. Kezemben egy könyv, hammer Kálmán: Homoktalajok gépi művelése - cí­mű, amely az 1950-es évek elején íródott. Ebben olvasom: „Kimon­dottan homoki ekéket nálunk je­lenleg nem gyártanak, de ...” kellene, de reménykedik, hogy lesz... folytatja a szerző, több bekezdésen át. S a reménykedés maradt — három évtized óta. Megtetézte a régi óhajok so­rát, s a mai szakemberek vélemé­nyét tolmácsolta Csitári Tibor, a kunszállási Alkotmány Tsz főme­zőgazdásza egy nemrég megtar­tott tanácskozáson, amikor is azt mondotta: „A talajműveléstől a fajtákig, a termeléstechnológiák­tól a betakarító gépekig vala­mennyi eszközt, fajtát, művelés- módot az optimális, Jcözépkötött talajokra alkalmazhatóan dolgoz­tak ki. Homoki szántóföldi ter­meléstechnológia nincs. A homoki gazdálkodással kapcsolatos kuta­tási eredmények nem válhattak gyakorlattá, tmert egyrészt nem voltak hasznavehetőek, illetve csupán részfeladatokat oldottak meg." Kemény, de igaz szavak, amelyek után részletesen bizonyí­totta, hogy szükséges e speciális területeken előrelépni a jövedel­mező gazdálkodás érdekében. Nem véletlenül idéztem a kun­szállási szakembert,' ugyanis eb­ben a gazdaságban kezdett a GITR két éve — a Kiskunsági homokhasznosítási kísérletekbe, TESZÖV kezdeményezésére — amely kiterjed a növényfajokra és fajtákra, a vegyszer-, és táp- anyaggazdálkodásra^ valamint a talajiművelésre. Az idén már hasz­nálták azokat a tárcsás munkagé­• A Room tárcsával 30 centiméter mélyen is megművelhető a talaj. Mi f ÉSs m / ■x pékét, amelyekről korábban szól­tam. A tanácskozást követő bemu­tatón a főmezőgazdász kijelentet­te: „a hagyományos — elsősorban középkötött talajokra alkalmas — technológiákkal teljesen szakíta­ni kell. A műveletszám csökken­tése, az élőmunka és energia megtakarítása, valamint a talaj vízkészletének megőrzése csakis új eszközök alkalmazásával érhe­tő el". És bemutatta a gépeket munka közben, amelyékkel a ha­gyományos módszerekhez képest 20—30 százalékos költségcsökke­nést értek el. A minőségi munka pedig alig összehasonlítható, annyival jobbak az új talajmű­velők. A szolnoki termelési rendszer kísérletei nyomán ismét megcsil­lan a remény. A rendszer kereté­ben a megyében 40 ezer, az or­szágban pedig 370 ezer hektáron van lehetősége arra, hogy ezt az új víz- és energiatakarékos talaj­művelési módszert elterjessze. A téma rendszerszintű felkarolása olyan erő és lehetőség, amelyből hasznot húzhatnak a Duna—Tisza közi gazdaságok, s így a homok­kal bajlódók megoldhatják évtize­des gondjaikat. Bátorság is kell, meg pénz Mondogatják néhányan: most, amikor a nagy hazai gépgyár a licenced vásárolt különféle ekék gyártási programját megkezdte, nem ildomos a tárcsák előnyeiről beszélni. De csak nem úgy gondolják, viselkedjünk strucc módjára? S egyébként is. Nem arról van szó, hogy a termelőszövetkezetek hol­naptól vigyék kohókba az ekéket. Sőt, minden kedvezőtlen hatása ellenére ezzel az ősi talajművelő eszközzel sokáig kell még dolgoz­ni. S, hogy meddig? Ez az, amin szükséges elgondolkodni, és azon is, ha ezt az időszakot csökkente­ni tudják, úgy a mezőgazdasági üzemek lépéselőnyüket tarthat­ják, éppenséggel növelhetik is Európában. A talaj művelési technológia és a gépek megválasztása csak egy kis rész az agrártermelés egé­szében. Érdemes azonban egy bölcs mondásra figyelni: minden, mindennel összefügg. Még oly egymástól (látszólag) távol eső dolgok is, mint a talajművelés és a világpiaci versenyképesség. Mert az utóbbit segíti a .techno­lógia gyors korszerűsítése, még­pedig két sarkalatos ponton: ol­csóbban termelhetünk (az egy tonna termésre számított ráfordí­tás csökken) és jobb minőségű árut kínálhatunk. Alapjában véve ezen áll, vagy bukik a világpiaci versenyképes­ség. A gondolatmenet úgy is vé- g!-kísérhető: ha nem fejlesztünk, nb»n leszünk versenyképesek, s ha nem tudunk egyre többet, ugyanakkor nagyobb haszonnal exportálni, nem tudunk fejlesz­teni, beruházni. Circulus vitiosus — ördögi kör. A fokozatosság el­vének alkalmazása bizonyos, hogy segit elkerülni e kört. A kénysze­rítő hatások a sarkunkban van­nak, amit csak az előrelátás pa­ripájának nyergében hagyhatunk el. Nem elég persze a bátorság, a tenniakarás. Ma ezek a munka­eszközök sokba kerülnek, 500— 900 ezer forint közöttiek. Aki úgy számolgat, hogy ezen a pénzen hány ekét tud venni, annak érde­mes azt is kiszámolnia, hogy mennyit takarít meg öt esztendő alatt, ha egyszerre ennyi pénzt kifizet. Persze, ha tud. Az már ugyanis más lapra taTtozik, ju­tunk-e oda, hogy állami támoga­tással — s főleg mennyivel — le­het majd ezeket az eszközöket megvásárolni. • Az bizony kevés vigasz, hogy egyszer biztosan. Mert minek megvárni olyan hely­zetet,1 ami a cukorrépa-betakarító géppel történt. Végül is belátta mindenki —igaz jó sokára — nem megy Herriau nélkül... Az em­lített új talajművelők importjá­val (vagy kooperációs gyártásá­val) talán nem kell ezt az utolsó, 24. órát kivárni. Csabai István Se pénz, se villany? Nagyon bánatos ember Farkas József, hiszen úgy érzi, nemcsak a hosszú időn át spórolt forint­jait vesztette el, de hitét is azok­ban, akik biztatták, támogatták szándékában, nevezetesen, hogy villamosíttassa a szépen gondo­zott nyárlőrinei tanyáját. Amint a szerkesztőségünkhöz küldött leveléből kiderül, mióta e lakóhelyétől alig 50—60 méter­re húzódik a villanyvezeték, fog­lalkoztatja a gondolat, hogy egy­szer véglegesen száműzi ottho­nából a sápadt fényű, kellemet­len szagot árasztó petróleumlám­pát. Az elhatározása megvalósí­tásához szükséges pénzt nemrég .sikerült összegyűjtenie, s hozzá­kezdett az ügyintézéshez. Kezdetben simán ment min­den, kérelmére rövid időn belül megkapta a szükséges engedélyt a nyárlőrinei tanácstól, majd be­fizette a beruházási összeget, a 10 -ezer forintot. Idén március­ban befejezte a házi szerelést a villanyszerelő, s ezután már csak a DÉMÁSZ volt soron, hogy el­végezze a hálózati bekapcsolást. Csakhogy e szakvállalat hibákat talált az épületen belüli szere­lési munka tervrajzában. Vittem a papírokat a kivitele­zőhöz — írja a panaszos — s mondtam, valamit változtasson a tervanyagon, mire kijelentette, az mindent tartalmaz, amit a szabvány előír. Loholtam vissza a DÉMASZ-hoz, de válaszuk újra elutasító volt. Azóta se pénz, se villany. Dehát meddig lesz ez így? A jogos kérdésre természete­sen mi nem adhatunk érdemi választ. Leszűrhetjük viszont a kézenfekvő következtetést: a ko­rábbi években olyan lelkesen végzett és szép eredményekkel, járó tanyavillamositási program­hoz méltatlan ez az eset, amély alighanem régen rendeződhetett volna, ha az áramszolgáltató nemcsak minduntalan kifogásol­ja a szóban forgó tervrajzot, de azt korrigálja, s netán a helyszí­nen is segédkezik a műszaki hiá­nyosság kijavításában... Balesetveszély Hogy vakáció van, azt meg­győzően tükrözik a játszóterek is, ahol ezekben a napokban-he- tektoen rendszeres a nyüzsgés a bölcsődések, óvodások és iskolá­sok jóvoltából. A fiatal szerve­zet egészséges fejlődése szem­pontjából- nagyon fontos a sza­bad idő e módon való eltöltése, a tetszés szerinti ugrálás, futká- rozás és egyéb mozgás, így hát érthető,- hogy a szülők engedik, sőt küldik gyermekeiket az ilyen helyekre. Nincs ez másképp a kecske­méti Széchenyivárosban sem, ahol a fából készült praktikus játékeszközök tere szinte állan­dóan zsúfolt. E birodalmukban igen jól érzik magukat a lányok és fiúk. Csak az anyukáik és apukáik aggódnak szüntelenül. Hogy miért? Az okokat a Bala­ton utca 12. szám alatt lakó Ko­szorú Aíjdróxnétói .tudtuk meg: A fiatalasszony — néki is van két kicsi' gyermeke -— arra hívta fel a figyelmet, hogy az említett játszóterületet elérni és azt el­hagyni enyhén szólva baleset- veszélyes mostanság a környék­beli sok-sok gépkocsi miatt. E járművek közlekedését ugyanis jelzőlámpa, közúti tábla nem szabályozza, s arrafelé még egy zebra sem található, a gyalogo­sok — közöttük zömmel a legif­jabbak — tehát egyáltalán nin­csenek biztonságban, amikor át­mennek az úttesten. Jártunk a helyszínen, s mi is láttuk, hogy a lakótelep legna­gyobb ABC-áruháza, valamint ,a szomszédságában lévő garzoniház mellett parkolnak a járművek. Az onnan történő kiindulásuk, no meg a visszaérkezésük is nagy forgalmat idéz elő, nem beszélve a közeli útkeresztező­désbeli állapotokról, melyek va­lóban sürgős intézkedést tesznek indokolttá. És nemcsak az ottani játszótér apró.. emberk^j^l^, (je a közeli bölcsődébe és, óvodába járó gyermekeknek a véíieúnébftn is!' Mitől döglik a légy? Évek óta nem múlik el olyan július—augusztus, hogy ne fog­lalkozzunk ebben a rovatunkban a léggyel. Persze, korántsem va­lamiféle megszokás késztet ben­nünket e téma újbóli megírásá­ra, sokkal inkább az a megannyi bejelentés, amely minden nyáron hozzánk érkezik eme legelterjed­tebb és legáltalánosabb kártevő miatt. Amely sajnos sokhelyütt jelen van, főleg ott, ahol kíván­nivalót hagy maga után az állati trágya szakszerű kezelése, ahol zökkenők vannak a szemétszál­lításban, ahol a helyiségek állan­dó tisztán tartása nem tartozik a légifőbb erények közé. Míg korábban a légyirtószer hiányát panaszolták legtöbben, idén más okoz gondot. A hetény- egyházi Nagy István, a kiskőrösi R. E.-né, a kecskeméti Papp Gá­bor — és még sokan mások — arról értesítették lapunkat, hogy bár hozzá lehet jutni az ilyen célra rendeltetett szinte vala­mennyi forgalomban lévő vegyi anyaghoz, ám azok minősége ke­vésbé megfelelő. Példaként em­lítették a „Super” felirattal el­látott új Chemotoxot, mely majdnem 3 forinttal drágább ugyan a régi készítménynél, de hatásában talán feleannyit sem ér, hiszen a rovarok egy része csak megszédül tőle, s kisvártat­va ismét erőteljesen zümmög és repül szerteszét, fertőzve min­dent, ami útjába kerül. Nem kü­lönb a vélemény az Inszekta- lakkról, hiszen az is alig pusz­títja a legyeket. De a többi ha­sonló méreg sem igazi méreg már... — állítják jó néhányan. Noha a magyar légy nemrégen dicsőséget szerzett hazánknak, hiszen — mint ismeretes — Ró- fusz Ferenc rendező e tárgyú ki­tűnő , rajzfilmjét Oscar-díjjal tüntették ki, e rovar élő társai miatti észrevételeket komolyan vettük, s azokról szakemberek­kel beszélgettünk. Így' tudtuk meg, feltételezhető, hogy a légy kezd immunissá válni a régóta használt szerek hatóanyagával szemben. Éppen ezért dolgoznak a kutatók az ebbéli készítmények további tökéletesítésén. Ennek eredményeként, várhatóan már a közeljövőben megjelenik a bol­tokban a Neo Mustox Forte el­nevezésű szer, mely 100 száza­lékos ölő hatású, s aktivitása egy hónapnál is hosszabb ideig tart. Informátoraink közölték, fon­tos, hogy a nagyüzemekben, il­letve a háztáji és kisegítő gaz­daságokban a trágya-, valamint a komposzttelepeken feltétlenül elvégezzék az irtást például a Fiiból E permettel. És e műve­letet gyakorta szükséges ismé­telni, hiszen a pete lerakása és a kis légy kirepülése alig 4—5 napot vesz igénybe. CIKKÜNK NYOMÁN Még egyszer a gumiragasztóról Sajtóposta rovatunkban e hónap elején tettük szóvá: sajnos, egyre több kerékpár-tulajdonos bosszús, mert sehol sem tudja beszerezni a ki­lyukadt belső gumi befoltozásához szükséges ragasztót. Közöltük az álla­mi és szövetkezeti kereskedelemben dolgozó boltvezetők rövid nyilatkoza­tát is, miszerint nincs remény, arra, hogy hamarosan megszűnik ez az áruellátási zavar. Cikkünk nem várt visszhangra ta­lált az érdekelt szakemberek, ponto­sabban a kiskereskedők körében. Egyikük, a kecskeméti TÖTH PÁL már a sorok megjelenésének napján behozta szerkesztőségünkbe a kisebb üvegnyi ragasztót, melyet Ingyenesen ajánlott fel panaszosunknak, a lászló- falvi Bodri Bélának — erről beszá­moltunk a július 9-i lapszámunkban —» akihez el is Juttattuk a külde­ményt. Nem sokkal később levelezőlapot kézbesített részünkre a posta. Feladó­ja, a Kecskemét, Csongrádi u. 5. sz. alatt lakó BORBÉLY JÓZSEF bőrke­reskedő készséggel tudatta, nála min­den mennyiségben kapható a kerék­párhoz való gumiragasztó. Majd meg­jegyezte, ebből nem szabad nagy té­telt megvásárolni, mert a hosszabb idejű és szakszerűtlen tárolás során besűrűsödik az illanó oldat, vagyis lényegesen csökken a minősége. Vége­zetül arról tájékoztatott, hogy a Nagy­kőrösön dolgozó VEGH SÁNDOR ve­gyi kisiparos tubusos csomagolásban készíti eme terméket, mégpedig az úgynevezett viszonteladók részére. Köszönjük a minden bizonnyal so­kakat érintő információt, mely re­mélhetőleg azt eredményezi, hogy legalább a megyei szaküzletekben mi­nél előbb megtalálható lesz a biciklis­ták részére nélkülözhetetlen gumira­gasztó, melynek zökkenőmentes or­szágos forgalmazásáról Is gondoskod­niuk kellene az illetékeseknek, főleg most, a nyári, valamint az ősz elejei időszakban, amikor a legtöbben hasz­nálják ezt a könnyen kezelhető, a munkába járásra és kirándulásra egy­aránt nagyon alkalmas Járművet! Összeállította: Velkel Árpád V'S >

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom