Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-10 / 134. szám

1981. Június 10. • PETŐFI NEPE • 3 ÁLLAMPOLGÁRI JOGON Egy esztendő mérlege a társadalombiztosításban Minden esztendőben megkapjuk azt a sta­tisztikai jelentést, amelyet a SZOT Társa­dalombiztosítási Főigazgatóság Bács-Kiskun megyei igazgatósága készít, összegezésként az előző év jellemző adatairól, melyek jól tük­rözik a megye egészségügyi helyzetét és a társadalombiztosításból eredő juttatások mértékét, mindenkori állapotát. Önjáró gépek a kertészeti nagyüzemeknek Az önjáró kertészeti ' gépek iránt -r- a növekvő üzemeltetési költségek és a viszonylag maga­sabb ár miatt — az elmúlt két év­ben némileg csökkent a gazdasá­gok érdeklődése. A Mezőgépfej­lesztő Intézet és a vele kapcso­latban levő üzemek azonban nem álltak le a további fejlesztéssel, számítva arra, hogy az érdeklő­dés mérséklődése csak átméneti lesz. Az újabb gépek próbáit, va­lamint a gyártás előkészítését megkezdték. A korszerű cukonrépa-betaka- rító gép ötéves fejlesztési mun­ka eredménye, A már sorozat­ban gyártott berendezés a betaka­rítást egyetlen menetben végzi el. Továbbfejlesztett változata egy év alatt készült el, és a termelők kívánságára az úgynevezett két- menetes betakarító gépek család­jába tartozik. (Ezt a konstrukciót a nagyüzemek jobban kihasznál­hatják.) A berendezés a nemzet­közi összehasonlítást kiállta. Az idén húszat készítenek belőle. A kombájnt széles körű munkameg­osztással alakították ki. Azt a ré­szét, amelyik a betakarítást vég­zi a szekszárdi Mezőgép Vállalat fejlesztette ki. A Mezőgépfejlesz­tő Intézet vállalta ugyanakkor a járószerkezet és a tavaszi mun­kákhoz szükséges szerkezeti rész kidolgozását. Ez végzi a vetést és egyebek között a növényvédelmi munkákat- is. A mezőgazdasági nagyüzemek­nek elkészítették az önjáró zöld­borsógéprendszert. Készen van az önjáró zöldbabbetakarító-gép mintapéldánya is. A kísérleti munka tapasztalatai alapján szervezhetik meg a sorozatgyár­tást. Az uborkatermesztő gazda­ságok kérésére előfeldolgozó gép­sort terveztek. A prototípust si­kerrel próbálták ki. (MTI) A füzet elején országos és kö­zéptávra szóló néhány adat szol­gál összevetésül, a hazánkban már állampolgári jogon, tehát mindenkit megillető ellátás fejlő­dését is bemutatva. Érdekes a rövid felsorolás is az öt év alatt hatályba lépett főbb társadalom- biztosítási rendelkezésekről, me­lyek közül csak egyet említve: 1977. január 1-től a gyermekgon­dozási segély jogosultságát kiter­jesztették a mezőgazdasági' szak­szövetkezeti tagokra. A szokásos­tól eltérően talán nem lesz olva­sóink számára sem érdektelen, ha folyamatosan bemutatjuk ennek a füzetnek egy-egy fejezetét, az áttekintést megkönnyítő felsoro­lásban. Kiadás, növekvő arányban Az ötödik ötéves terv utolsó évében tovább emelkedett a tár­sadalombiztosítási ellátások szín­vonala, növekedett az egyes ellá­tást igénybe vevők száma. A fej­lesztési intézkedések következté­ben növekedett a társadalombiz­tosítási kiadások összege. A tervidőszak első évéhez, 1976-hoz képest a társadalombiz­tosítás kiadása 33 365 millió fo­rinttal, a nemzeti jövedelemre vonatkozó aránya pedig 11,8 szá­zalékról 14,4 százalékra emelke­dett. Egy esztendő, 1980 társada­lombiztosítási kiadása 84 439 mil­lió forint volt. Mindebben nincs benne az egészségügyi és a gyógy­szerkiadások összege. A társadalombiztosítási ellátás fejlődésének fontos mutatója az egy dolgozóra (családtagi szolgál­tatásokkal együtt) jutó társada­lombiztosítási kiadások forintér- /téke, amely 1976-ban 10 ezer 110 forint volt, 1980-ban pedig 16 ezer 366 forint. A társadalombiz­tosítás keretében nyújtott ellátás egy dolgozóra jutó forintértéke a havi átlagkereset 3,7-szeresének felel meg. Táppénzre több mint hétmilliárd Egy év alatt 7,7 százalékkal, vagyis 526 millió forinttal nőtt, s 1980-ban 7,3 milliárd forint volt a táppénzre kifizetett összeg. Ag­gasztó, hogy a mezőgazdasági bal­eseti táppénz növekedése megkö­zelítette a 13 százalékot. Sajná­latos, hogy kevesebb pénzt’ kellett kifizetni anyasági segélyre. Ugyanakkor az mindenképpen jó volt a családosoknak, hogy főként az 1980. július 1-én életbe lépő differenciált emelés miatt 28,6 százalékkal megnőtt a családi pót­lékra fordított összeg, ami hat­százezer gyermeket és 190 ezer családot érintett. Tovább nőtt a nyugellátásra költött összeg is, egy év alatt 16 százalékkal. Itt érdemes talán megemlíteni, hogy a nyugdíjkiadás részaránya meg­haladja a 66 százalékot, az anya­sági ellátás és a családi pótlékkal kapcsolatos kiadás pedig 23 szá­zalékos arányú az összes kifize­tésből. Nem futja a bevételből És a társadalombiztosítási be­vételek, vajon mire futja mind­ezekből? A munkáltatói járulék bár hatalmas összeg — tavaly 43,9 milliárd forint volt — mégis „csak” 52 százalékát adja az ösz- szes ráfordításnak. A dolgozók nyugdíjjárulékából befolyt ta­valy 16,5 milliárd, vagyis az egész összegnek 20 százaléka. A fenn­maradó pénzt az állami hozzájá­rulás adja, ez a múlt évben 28 százalék volt, 3 százalékkal több, mint 1979-ben, forintban 24 mil­liárd. A nyugellátások és a csa­ládi pótlék differenciált emelé­se, valamint a jövedelempótlék bevezetése következtében jelentő­sen nőtt az állami hozzájárulás összege és részaránya. Igen érdekes adat, hogy ha­zánkban a saját jogon társada­lombiztosításra jogosultak száma hétmillió volt a múlt évben, a családtagi jogon biztosítottaké pedig 3,7 millió, a két szám ösz- szesen csaknem a népesség szá­mával azonos. (Folytatjuk) NAPONTA 126 JÁRAT Solt: autóbusz-csomópont * pKJPJB *4-*-*i (Straszer András felvételei.) Á4 inden út Soltra vezet? Túlzás, de az biztos, hogy kevés fa­lut érint ennyi autóbuszjárat. Itt találkoznak a Kecskemét—Kalo­csa—Baja, a Kecskemét—Kiskö­rös—Baja, a Dunaújváros—Duna­földvár—Szelidi-tó, 'a Dunaújvá­ros—Űjsolt, a Csengőd—Dunaúj­város, a Dunaföldvár—Nagyma­jor, a Dunaföldvár—Solt, a Kecs­kemét—Siófok, a Kalocsa—Tass, a Dunaegyháza—Üjsolt, a Szé­kesfehérvár—Zombor, a Budapest —Kalocsa, a Budapest—Baja— Gara, a Budapest—Bácsalmás, az Esztergom—Budapest—Baja, a Székesfehérvár—Baja, Herceg­szántó, a Székesfehérvár—Kecs­kemét, az Eger—Dunaújváros, a Kecskemét—Dombóvár, a Szeged —Székesfehérvár, a Hódmezővá­sárhely—Pápa vonalak. A külön­féle vállalati munkásjáratokat nem is említettem. A nagyközségben szerzett in­formáció szerint naponta 126 au­tóbusz utasai töltenek el némi időt az ország közepén fekvő solti autóbuszállomáson. Pontosabban megállóhelyen, mert állomásnak se hire, se hamva. „Közönséges" hétköznap is legalább hát-hétez­gór V Tyr-F ren szusszannak egyet, mig to­vábbindul a kocsi. Hála a körül­tekintő menetrendnek, az átszál­lóknak se kell sokat várakozniuk, de olykor ez a kevés is soknak tű­nik, akinek nincs pénze süte­ményre vagy italra és rossz az idő. Az Aranykulcs eléggé térés-tágas, a kiszolgálás miatt sincs panasz, a mellékhelyiségeket is a forga­lomhoz méretezték, de előbb- utóbb kellene valami fedett hely ilyen fontos csomóponton. A leg­kisebb vasúti megállónál is épí­tettek egy várót, ennyi az autó­busszal közlekedőknek is kijár- (na). A „kirakatpolitikát” sohase szerettem, de azt se tartom jó­nak, ha egy-egy ■ település leglá­togatottabb része gondozatlanabb, elhanyagoítabb a többinél. Kevés jót visz magával Soltról, aki csak az Aranykulcs környékén pillant szét. Csinos virágágyak váltakoz­nak földkupacokkal, új épületek roggyant kerítésekkel, rozsdás hirdetőtáblák ízléses kulturális plakátokkal. A gyorsan fejlődő nagyközség, a mind nagyobb átmenő forgalom egyaránt az autóbuszállomás kör­nyékének további csinosítását, modernizálását szorgalmazza. (Nemcsak a rádióadó miatt tud­nak egyre többen a Duna menti faluról.) Annál jobb, minél ked­vezőbbek az utasok első benyo­másai. ' H. N. ­MEGÚJUL A HŐSÖK TERE • Jó ütemben halad Buda­pesten a Hősök tere és környé­kének rekonst­rukciója. Mintegy 2500 négyzetméte­res területen fektetnek le új betonburko­latot, ez meg­közelítően any- nyi. mint a ré­gi díszburkolat felülete. Ez­után következ­het a munka legkényesebb része, az új díszburkolat el­helyezése. Meg­kezdődött a Millenniumi híd újjáépítése is. (Fotó: Hauer Lajos — KS.) LADÁNYBENÉRŐL ÍRTÁK: Fizikai dolgozók eredményes vizsgája Lapunkban sokat foglalkozunk gítőink — a tanárok, a munkahe­a hiányos iskolai végzettségű gozó emberek tanulásával, illetve nem-tanulásával. Ezért adunk örömmel helyet annak a levél­nek, mely a napokban érkezett szerkesztőségünkbe, s amely a fizikai dolgozók eredményes ta­nulásáról ad hírt. A ladánybenei Gáspár István és Gáspár Istvánná a következőket írják: „A múlt év őszén örömmel je­lentkeztünk a község és a szö­vetkezetek vezetőinek a biztatá­sára, kezdeményezésére beindított általános iskolai esti tagozatra. Ügy gondoltuk, ki "kell használni a kedvező lehetőséget, hiszen a nyolcadik osztály hiányát sokan éreztük munkahelyünkön, a tár­sadalmi életben és otthon is, amikor iskolás gyermekeinknek segíteni kellett. Nagy elhatározás­sal ültünk az iskolapadokba, hu­szonöt-harminc, s még ennél is több év után. A kezdet keserves volt. Rájöttünk, hogy a.-rég szer­zett ismereteink megkoptak, hogy ma már más az oktatás anyaga, más az iskolai követelmény, mint a régi kis tanyai iskolákban volt, ahová a legtöbben jártunk. Sokszor előfordult, hogy abba akartuk hagyni a tanulást, de se­Expedíció a Különleges tiszai expedíció száll vízre júliusban Kiskörénél, hogy ladikokon, népiesen szólva lélekvesztőkön három hétre bir­tokába vegye a folyót. Utasai al­földi néprajzosok, biológusok, or­nitológusok, festő- és grafikus- művészek. Ütjük végcélja Tisza- ug. A két állomás között levő mintegy kétszáz kilométeres fo­lyószakasz egyes pontjain kiköt­nek, sátrat vernek és hiánypótló tudományos kutatómunkát vé­geznek, illetve a művészet eszkö­zeivel megörökítik a romantikus tiszai környezetet, felvillantják a folyómenti települések életét. A néprajzosok tanulmányozzák a vízi életet, a vízi közlekedést, kutatják a tutajozás, az átkelő­kompok múltját és jelenét. Szem­ügyre veszik: a Tisza menti te­lepüléseken lakók életében mi­lyen szerepet játszik a halászat, lyi vezetők es családtagjaink — mindig biztattak bennünket. Vég­re eljött a nagy nap, a vizsga napja. Húszán voltunk, s mind­annyian eredményesen vizsgáz­tunk. Sokunknak könny ragyo­gott a szemében. Örömünkben sírtunk: Ezen a napon húsz dol­gozó embernek teljesült a régi vágya. A tanultakat az életben, munkánkban jól tudjuk hasznosí­tani. A tanulás sok minden iránt felkeltette az érdeklődésünket. Férjem és én is a boldog vég­zősök között vagyunk. Három fel­nőtt gyermekünk és egy harma­dik osztályos unokánk van. Mi a kisunoka kedvéért vállaltuk a ta­nulást. Kérjük a tisztelt szerkesz­tőséget, amennyiben érdemesnek tartják írásunkat, közöljék.” □ □ □ Tisztelt ladánybenei levél­írónk! Íme a bizonyság, hogy közlésre érdemesnek tartottuk le­velüket. S mi több: szeretnénk, ha a jövőben gyakran kapnánk hasonló tartalmú leveleket a me­gye más településeiről is. —L —s. Tiszán az állattartás, az ártéri gazdálko­dás, mi maradt meg a régi szo­kásokból, formákból, gyakorol­ják-e a vízhez kötődő háziipart, a vessző- és gyékényfonást, vala­mint a ladikkészítést. A biológu­sok a növény- és rovarvilágot, az ornitológusok a vízimadarak éle­tét figyelik meg, hiszen a Tisza több ártéri erdejében, nádasai­ban, tocsogóiban találhatók kis- kócsagok, kanalas gémek, bak­csók. Választ keresnek arra is, fellelhetők-e még a partifecske- tanyák, gólyafészkek; vizsgálják, hogy a civilizáltabb környezet, a mezőgazdasági gépek, vegyszerek, a vízszennyezések hogyan hatnak a természetes élő környezetre. A mostani vállalkozás bevezetője egy három évig tartó expedíciós munkának. A résztvevői tanul­mánykötetben foglalják majd ösz- sze a tapasztalataikat. (MTI) A Bútorértékesítő Vállalat szegedi Dooms lakberendezési áruháza június 8-tól, június 19-ig kihelyezett vásárt rendez Soltvadkerten az Ady Endre Művelődési Otthonban. Nagy választékban, a hét minden napján (még vasárnap is) várjuk kedves vásárlóinkat lakószobákkal, szekrénysorokkal, kárpitozott és és kerti garnitúrákkal, valamint konyhabútorokkal. bűurét

Next

/
Oldalképek
Tartalom