Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)
1981-06-10 / 134. szám
I 4 • PETŐFI NÉPE m 1981. június 10. Á GYEPGAZDÁLKODÁSRÓL Még mindig a legolcsóbb takarmány Ma már a szálas- és tömegtakarmány- termelés, a gyepgazdálkodás és az állattartás nem választható el egymástól. Hazánkban közel egymillió hektáron állítanak A silókukorica hozamai az elmúlt öt—hat év alatt szárazanyag-tartalomban számolva 4 tonnáról 6 tonnára növekedtek. Ennek megfelelően a belőle készített kukoricaszilázs energiatartalma is nőtt 50 százalékkal. Sajnos, gondot okoz. hogy még mindig nagy a betakarítási és tárolási veszteség, sok helyütt hiányoznak a szilárd burkolatú silóterek. így a megtermelt takarmány egynegyede tönkremegy. A termelési költségek növekedésével egyre/nagyobb szerep jut a gyepgazdálkodásnak. Ugyanis még mindig a réten, legelőn termett zöldtömeg az egyik legolcsóbb takarmány. Hazánk 1,3 millió hektáros gyepterületéből 750 ezer hektár alkalmas nagyüzemi művelésre. Tizenöt év alatt 1,3 milliárd forint támogatást kaptak a nagyüzemi gazdaságok gyepjavításra és felújításra. Sajnos, szomorú tapasztalat, hogy az üzemek többsége nem fordított kellő gondot a .már egyszer feljavított gyepek további ápolására, termésének folyamatos növelésére. Így nem csoda, hogy néhány év múltán a feljavítás előtti színvonalra esett vissza a termelés. Nem örömteli állapot, hogy a kedvező anyagi helyzetben levő gazdaságok is csak állami támogatással voltak hajlandók elvégezni a gyep felújítását. Országos számadat tanulsága szerint, az elmúlt években 38 ezer hektár gyepet telepítettek, amelyből mindössze 4 ezer hektár volt „saját” erős. __ Akkor sem jobb a helyzet, ha a gyepterületek tápanyag-utánpótlását vizsgáljuk. Talajerő-utánpótlásban az összterületnek csupán 30 százaléka részesül. Annak ellenére, hogy 3 év ótá kedvezményes műtrágyaakció van. a javított területek nagysága folyamatosan” csökken. Három évvel ezelőtt még 430 ezer hektárt műtrágyáztak a gazdaságok, tavaly már ez a szám nem volt több 350 ezernél. Eimalj az állami gazdaságokat nem‘érheti vád, mert felismervén a szükséghelyzetet, a műtrágyafelhasználást nem csökkentették. Nem úgy a termelőszövetkezetekben. ahol 80 ezer hektárral kisebb területet, javítottak fel. mint - korábban. Törvényszerű, hogy mindez meglátszik a termésátlagok alakulásában is. Az állami gazdaságok hektáronkénti átlagtermése 1,8 tonna fölött van. A termelő- szövetkezeteknél pedig az átlag nem érte el az 1,4 tonnát. Pedig néhány évvel ezelőtt még a tsz-ek két—háromszáz kilóval magasabb hozammal dicsekedhettek, mint az állami gazdaságok. Nem sokkal kedvezőbb a helyzet, ha az öntözött gyepterület nagyságát vizsgáljuk. Évről évre csökken az öntözött területek nagysága. Jelenleg alig több, mint 4 százalék, pedig összgyepterüleelő tömegtakarmányt. A 260—270 ezer hektár silókukorica mellett 520—530 ezer hektáron pillangós zöldell. A fennmaradó területeken az egyéb szálasok teremnek. Hu ÄH#* • Ha korlátozott számban is, de rendelkezésünkre áll már néhány korszerű gyepgazdálkodásra alkalmas gép és berendezés. tét vizsgálva az öntözés lehetősége 30 százalék fölött van. Az egyre kedvezőbb műszaki feltételek ellenére a betakarítás késik, a fűszénák, szilázsok minősége — egy szakember fogalmazott így — kritikán aluli. Hollandiában. ahol különös gondot fordítanak a fűszilázs minőségére, a kisebb termést adó. de. jelentős beltartalmú értékkel bíró levelet takarítják be csupán, minálunk pedig a magas rosttartalmú virágzás utáni állapotban levő füvet gyűjtik be. Pedig a szálas- és tömegtakarmányok csökkenő területét kétféleképpen, a termésátlagok növelésével és a gyepterületek fokozott hasznosításával lehet ellensúlyozni. Rászorulunk majd arra, hogy a hazai körülmények között gazdaságosan termelhető és a. takarmányozási szerkezetbe jól beilleszthető másodvetésű növényeket nagyobb területen vegyük figyelembe. Itt szóba jöhet a szuper korai hibridkukorica és a typhon. A tervidőszak végén-1 millió 265 ezer hektár gyeppel számolhatunk. Ezen a területen hektáronként átlagosan 2,4 tonna szénahozamot kell biztosítani. Ahhoz, hogy a 3 millió tonnát meghaladó termés meglegyen, több minden szükséges. Nagyobb gondot kell fordítani a 750 ezer hektár nagyüzemi körülmények között hasznosítható gyepterületre. Itt a hektáronként 3,5—4 tonna termés elérhető. Százhúszezer hektár az a terület, amely alkalmas a háztáji és kisegítő gazdaságok állatállományának ellátására. A nagyüzemi integráció segíthet - abban, hogy ezeket a területeket a kistermelők megfelelőképpen hasznosítsák. Jelentős — közel 250 ezer hektár — az úgynevezett talaj védő gyep is. Ezek évi egyszeri legeltetéssel hasznosíthatók. Az ingyen termésről továbbra sem. mondhat le a mezőgazdaság. Ezekre a helyekre azonban legalábbis egyelőre nem érdemes nagyobb pénzösszegeket költeni. Csak a gyep természetes termő- képességét célszerű kihasználni. Végezetül érdemes szólni a gyephasználat módjáról is. A szabadlegeltetéssel szemben jó lenne, ha uralkodóvá válna a szakszerű legeltetés valamelyik módszere. Akár a fixkerítéses, akár a vil- lanypásztoros megoldás célravezető, sőt, megvan a létjogosultsága a kombinált eljárásoknak is. Szabó Pál Miklós Munkahely és környezet ötvenhét vállalat, üzem részvételével az idén másodszor rendezték meg Bács-Kiskun megyében a Szakszervezetek 'Országos Tanácsa által meghirdetett „Rendet, tisztaságot május 1-re minden munkahelyen^’ környezetvédelmi versenyt. Az idei versenyt az SZMT a megyei tanáccsal, a helyi tanácsok környezetvédelmi bizottságaival, a népfronttal, a Vöröskereszttel. a KÖJÁL-lal és a városi szakmaközi bizottságokkal közösen készítette elő és értékelte. A munkahely rendjével, tisztaságával kitűnt üzemi közösségeket a környezetvédelmi világnap alkalmából országos és megyei elismerésben részesítették. A SZOT oklevelét 1981-ben az Észak-Bács- Kiskun megyei Vízmű Vállalat, a kiskunfélegyházi Habselyem Kötöttárugyár, a Kalocsai Sütő- és Édesipari Vállalat, a Kiskun- halasi Batomfiipari Vállalat, és a Gabonaforgalmi és Malomipari Vállalat bácsalmási üzeme érdemelte. Az SZMT és a megyei tanács vándorserlegét a BÁCSÉP 1-es számú kecskeméti ipartelepének, a Gyapjú- és Textil Nyersanyagforgalmi Vállalat kiskunfélegyházi gyáregységének, a kiskőrösi MEZÖGÉP-gyáregységének, a bajai és a kiskunhalasi ÉPFA dolgozóinak, valamint a Kalocsán működő Bács-Kiskun megyei Mű- anyagipari és Feldolgozó Vállalatnak ítélték oda. Az értékelésre és a két legjobb eredményt elért kecskeméti pályázó: az Észak-Bács-Kiskun megyei Vízmű Vállalat és a BÁCS- ' ÉP 1-es számú ipartelepe dolgozóinak kitüntetésére került sor a napokban a BÁCSÉP saját kertészettel és faiskolával is rendelkező István király körúti ipartelepén. Az oklevelet és a serleget Némedi Sándor, az SZMT titkára adta át. K—1. Köszönet a brigádnak Lapunkban a tavasszal cikk jelent meg arról, hogy a Megyei Művelődési Központ főbejárati lépcsőjén nincsen kapaszkodókorlát, emiatt az idősebbek nehezen közlekednek rajta. A cikket olvasva, a BÁCSÉP jKossuth műköves szocialista brigádja (a kollektíva néhány évvel ezelőtt elnyerte a Magyar Népköztársaság Kiváló Brigádja címet is) elhatározta, hogy elkészíti a kapaszkodókorlátot társadalmi munkában. Ezt májusban meg is csinálták. A brigád vezetője, Gu- lácsi György, a napokban az alábbi levelet kapta a Megyei Művelődési Központ igazgatójától: „Köszönetünket fejezzük ki a Kossuth műköves szocialista brigád tagjainak és önnek azért, hogy a Megyei Művelődési Központ feljárójának mindkét olda-' Ián a kapaszkodót szakszerűen elkészítették, önzetlen munkájukkal megkönnyítették az idősek és mozgássérült emberek közlekedését a lépcsőn. Az ő nevükben és intézményünk valamennyi dolgozója részéről fogadják hálás köszönetünket.” SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ (12.) — Na nem is mondta, Tériké, hogy mit intézett tegnap a tanácsnál! Ugye hogy megkapják azt a nagy lakást a Pozsonyi úton, mert hát mindenképpen kijár maguknak. Egy négygyerekes családnak nem is egy nem tudom én micsoda palota az a három és fél szoba, de hát az mindenképpen kell ugye, ha már nagyobbat nem építenek. — Jaj, dédi, ne is kérdezze — kezdi elkeseredve, majdnem sí- rós hangon. — Ügy kirúgott a lakásügyi osztály vezetője, hogy alig érte a földet a lábom. Úgyhogy a férjem úgy feldühödött, gondolhatják, milyen az, ha igazán dühös, hogy törni-zúzni tudna — úgy ■ feldühödött, hogy én nem is tudom, mit fog az most csinálni a gyárban. Mert azt mondta, hogy ha a csillagos ég leszakad, ő akkor is megmutatja, hogy most már csakazértis a Pozsonyi úti házakban fogunk lakni. Méghozzá egy három és fél szobásban. Mert ha csak egyet építenek ebben a rohadt kerületben, akkor azt ő fogja megkapni, vagy a fejükre borítja az éget. De Kádár Jánosig elmegy, az (biztos! — De mégis, hát mit mondtak a tanácsban? Maga nem mondta, hogy tudja, hogy vannak nagyobb lakások is? — Ó dédi, már úgy fogadott az osztályvezető, hogy mit jár maga állandóan a nyakunkra, Ábra- hámné?! Hát mit akarnak? Hát nem értenek maguk magyarul?! Megmondtuk, hogy nincs nagyobb lakás! Felajánlottunk egy két és fél szobást, aztán meg egy háromszobásat, egyik se kellett! Az egyik hatvanöt, a másik hetvenegy négyzetméter, a maguké meg most ötvenhat! Hát akkor mit akarnak? — De a végén már kiabált. — Ennél nagyobb lakások nincsenek se égen, se földön, mert nagyobbat egyáltalán nem is építenek! Akkor meg mi a jóistenre várnak?! — Na és maga? — Hát én mondtam, hogy három szoba rajtunk nem nagyon segít, még ha nagypbb is a lakás tizenöt négyzetméterrel, mert i három helyiségünk most is van. Nekünk legalább még egy félszoba kellene, hogy a Klárika külön legyen. Mert neki most már majd az érettségire is kell készülni, és nem tud otthon tanulni a .kicsiktől. Érre ő csak bólogatott, hogy elhiszi, de ne tettessem már magam süketnek — így mondta: Ne tettesse már magát süketnek! Értsem meg, hogy nincs. O mindent megért, tudja, hogy jogosultak lennénk nagyobb lakásra is, adna is, higgyem el, ha lenne. De nincs és kész! És többet ne is menjek oda, ha nem kell a háromszobás. — Na és, na és?! — És akkor én mondtam, hogy itt a kis titkárnő elárulta, hogy minden emeleten épül egy-egy nyolcvanegy négyzetméteres, három és fél szobás, étkezőkonyhás lakás is. /— Na, ezt kellett volna csak látni! Hát én azt- hittem, hogy megöl a szemével. Aztán csak fújt egyet, és azt mondta, de olyan flegmán: Igen asszonyom, épül, de nem maguknak! — És maga erre csak úgy eljött? — Hát mit tehettem volna,? Na de aztán itthon az István! Én tizennyolc éve ismerem, de úgy higgye el. dédi, hogy ilyennek én még nem láttám. Úgy üvöltött velem, hogy azt hittem, összedűl a ház. — De a kutyaúristenit a kurva anyjuknak! Hát akkor ki a jóistennek épül, ha nem nekem?! Én ötvenkét éves fejjel összekalapálok még két fiút a meglévő két gyerekem mellé, akkor nekem.?! — Jaj dédi. így ment el egy helyen dolgozom, egy gyárban; legjobb esztergályos, élmunkás, sztahanovista, feltaláló, művezető — minden anyámkínját rám aggattak már, csak a lakás nem nekem épiíl ? I Hát akkor mutassák meg nekem, hogy kinek épül három és félszobás lakás ebben az országban, ha nem nekem?! — Jaj dédi, így ment el reggel az István. De hogy aztán hogyan fog visszajönni, azt csak a Jóisten tudja. Mert amilyen alapos ember az, hogy még éjjel is a benti rajzokon dolgozik, azokat számolgatja, hát az olyan indulatos is. A dédi és a fiatalasszony egy ideig' még méltatlankodik a tanácsi hivatalnok pimaszságán, helyeslik Ábrahám István Láng- gyári üzemvezető felháborodását és megegyeznek abban, hogy Tériké csak nyugodjon meg, mert ha a férje az asztalra csap, annak biztosan meglesz az eredménye. Amikor efölött valamennyire napirendre térnek, és Abrahám- né elérkezettnek látja az időt, hogy elmesélje iménti hőstettét a házasságtörő Trabantossal, a szomszéd házban lakó asszony ismét más irányba tereli a beszélgetést. — Jaj, nem tudják, hogy mi van annak a Hankóczynénak a kislányával ?_ Azok a maguk emeletén laknak. — Én csak kora reggel láttam, de akkor még mindig nagyon fulladt — mbndja Abrahámné —, én nem is tudom, hogy mi lesz ezzel a gyerekkel. Már ilyen asztmásán született szegényke, de most valahogy nagyon furcsa az egész. Hát, csak rá kell nézni, már majdnem hároméves, és még másfélnek se látszik. Késő este beszaladt vele az anyja, de hogy a férjem olyan dühös volt. kitessékeltem őket, és inkább én ■ ■ ■ CIKKEINK NYOMÁN ■ H B Tervszerűen alakítják ki a zöldövezeteket i Május 6-i Sajtóposta rovatunkban a kecskeméti Szimíeropol téri házak több lakójának közérdekű észrevételét tettük szóvá, nevezetesen, hogy a környezetük gazdátlanságot, elhanyagoltságot sejtet, hiszen régóta hepehupás, szemetes. Egyetértőén közöltük olvasóinknak a hatóságokhoz címzett óhaját: végre parkosítsák a teret, vagyis fűvel, virággal és díszcserjékkel tegyék hanglatossá. Cikkünkre a kecskeméti Városi Tanács V. B. műszaki osztályától levélben kaptunk választ. Ebből megtudjuk,' 'hogy e terület leendő zöldövezetével kapcsolatban már jó néhány szóbeli és írásos kérelem-javaslat érkezett az osztályhoz, mely minden esetben kellő tájékoztatást adott az érdeklődőknek, .akik arról értesülhettek: a testületi döntés értelmében bölcsőde épül a Szimferopol téren, s amint elkészül ez a — környékbeli kisgyermekek számát illetően — nagyon szükséges intézmény, nyomban elkezdődik a körülötte levő térség zöldfelületének kialakítása. A .továbbiakban ezeket írta He- j gyes Ferenc osztályvezető: Korlátozott anyagi lehetőségeinktől függően, de a jóváhagyott rendezési terveknek meg- ’ felelően gyarapodik zöldövezetek- ' kel a kecskeméti Széchenyiváros. Ahol például már a befejezés i előtt áll egy jelentős befogadóképességű, szép sportpark létesítése, ■ megkezdtük a Lánchíd utcai is-j kola mögött a diákok testneveié-1 si-sportolási igényeit kielégítő, kézilabda-, röplabda- és futópá- • lyák építését, s lesz ott játszókért a legkisebbek, valamint pihenőpark az idősek részére. Még az: idén hozzákezdünk az Akadémiaf Étterem közelében a Széchenyi- ligét kialakításához, ahol elhe- lyezzük majd a városrész név-' adójának, Széchenyi Istvánnak a szobrát. E munkák végzésénél: számítunk a lakosság társadalmij segítségére. Míg azonban vala-1 mennyi létesítményünket nem tudjuk birtokba adnt, kérjük a széchenyivárosiak megértését, türelmétI Megoldódott az üres Május 13-án olvasói bejelentés alapján arról írtunk, hogy régóta üresen áll a kecskeméti Bethlen és Kuruc körút sarkán levő hírlappavilon. Közöltük, jobb helyet is megérdemelne, mint az úttest szélén /bezárva „tárolása”. Például célszerű lenne átvinni a hunyadivárosi új lakótelepre, ahol a félezernyi család már legalább két éve kéri egy hasonló árusítóhely létesítését, mely hozzájárulhatna a krónikusnak is nevezhető lapkézbesítési gondok orvoslásához. Sorainkra a Szegedi Postaigaz- ' gatóság helyettes vezetője, dr. Lénárd László így válaszolt levélben. . Az elmúlt hónap elején személyes tárgyalást folytattam a szóban forgó ügyben a kecskeméti Városi Tanács V. B. kereskedelmi csoportja vezetőjével, Mócza Imrével, akivel megállapodtunk abban, hogy a pavilon a Széchenyivárosba kerül, az Akadémia kötút és az 'Itinyi utca sarkán levő ABC-áruház ' été'. Amint a területfoglalási engedélyt megkapjuk a hatóságtól, azonnal átszállítjuk az árusítóhelyet, hírlappavilon sorsa mely remélhetőleg eredményesen szolgálja a környékbeli emberek újságok-folyóiratok iránti igényeinek a kielégítését. Természetesen jogosnak tartjuk a hunyadivárosi olvasóközönség kérelmét is, érdekükben tervezzük, hogy a lakótelepen új posta- hivatalt létesítünk, ahol nemcsak a pénz- és egyéb küldemények, értékcikkek felvételével, értékesítésével, hanem az újságok árusításával is foglalkozunk. Köszönjük az érdemi választ, intézkedést, melynek kizárólag a széchenyivárosiak örülhetnek. A hunyadivárosi új lakótelepen élőknek viszont ezúttal is csak a megvalósítási határidő nélküli tervet, elképzelést ajánlhatjuk a lapárusítással kapcsolatban. Nem vagyunk róla meggyőződve, hogy e perspektíva megnyugtatja a sók száz családot, amely hosszabb ideje — s még ki tudja meddig?, — csak a szűkebb lakóhelytől távoli városközpontban levő paviloS okn^l.— tehát kissé fárasztó mó- on l—jfud ja beszéréSfií1 a^fcédVelt Sajtótermékeket'.. .',1 ,n™v D‘,J" Összeállította: Velkei Árpád Nyugdíjas mezőgazdasági szakemberek tanulmányútja Sikeres tanulmányutat szervezett a közelmúltban a Német Demokratikus Köztársaságba a nyugdíjas agrárszakemberek megyei klubja. Negyvenegyen utaztak el a Drezda melletti zöldség- termesztési kombinátba, ahol arról kaptak tájékoztatást, hogyan jut a friss zöldségféle a legkisebb költséggel és munkával a fogyasztókhoz. Megtekintették az Ascharai Állattenyésztési Intézetet, ahol korszerű tartási és tenyésztési módszereket láthattak. Az intézetet a Lipcsei Mezőgazdasági Egyetem patronálja. A nyugdíjas szakembereknek sok segítséget adtak az út előkészítésében, és lebonyolításában a a mezőgazdasági üzemek. Többek között a Hosszúhegyi Állami Gazdaság saját autóbuszát bocsátotta rendelkezésükre. Hajdú András mentem át hozzájuk. Az egész szoba csupa gőz volt, kamillateát párologtattak, mert. az szokott rajta segíteni, ha rohama van. Még a parkettára is teát öntöttek, hogy nagyobb felületen párologjon, nem is tudom, nem áztatták-e el a doktornőt — Tényleg, hát ott lakik az orvosnő alattuk, annak nem szóltak? — Nem, mert nem ismerik, meg az nem is rendel otthon. A körzeti gyerekorvos látta délután, ő azt mondta, hogy csak lélegeztessék kamillával, és ha nem javul. reggel telefonáljanak neki, akkor megint kijön. Igaz is — szól közbe a dédi —, reggel úgy hét óra után be is jött telefonálni. Hogy aztán mit beszélt az orvossal, azt ugye nem tudom, én kimentem a konyhába. de azt hallottam, hogy nem, nem. Azt az egyet nem engedi meg. hogy a kis Andreái kórházba vigyék. Azt az egyet már .nem. Csak ezt hallottam, aztán gyorsan el is mentek, mert hogy jön a körzeti orvos. Na tényleg, hát azóta meg nem láttam. Talán 'az orvos adott, be neki valamit, in. jekciót vagy mit, aztán attól biztos jobban lett és elaludt. Meri hogy egész éjjel nem aludtak egy szemet sem, azt mondja HanJ kóczyné. Jaj, de áz az asszony is milyen rosszul néz ám ki! 14. Ekkor, 10 óra 25 perckor a ház kapuján .kilép a gondnok, pontosabban a gondnokhő férje, kezében egy tetőcsomagtartóval. és kezdi fölszerelni a fehér Ladára. Az asszonyok most ezt figyelik, mégis valami kis mozgás van a ház előtt, s megfeledkeznek Andreáról és Hankóczy- néról. — Na, úgy látszik, hogy ezfek már a költözködésre készülnek — int a gondnok felé a dédi. — Költözködésre? Elköltöznek a házmesterék? Hát mikor jöttek ezek ide, három éve talán? — El hát, nem is hallotta Tériké? Fölépült a szép nagy házuk Alsógödön, azt mondják, több mint egymillióba került, de legalább másfél milliót megér, oda fognak kiköltözni. — Úristen, több mint egymilliót?! Hát honnan van ezeknek ennyi pénzük? Mert, hogy a csőszerélői fizetésből meg az asszony gondnoki kétezer-kettő, százából nem. az biztos! — Jaj szegény, hát honnan, honnan?! Hát a kötésből! Azt mondják, hogy ez a kis asszohy harmincezer forintot, is összeköt egy hónapban! Hogy a vásározók alig győzik elszállítani a kardigánokat, pulóvereket, annyit dolgozik. Már ketten is bedolgoznak neki a házból a másodikról az a kis begyes szőke nő. meg a filmrendező felesége. azok az összeállítók. A házmesternő csak köt. de egész nap zakatol a gép a pincében. Bele is betegedne, azt mondja, ha nem lenne ennyi munkája. így aztán összejön a pénz. Számolja csak ki, egy évben több mint háromszázezer, három év alatt pont egymillió! Hát hogyne! (Folytatjuk) i
