Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-02 / 127. szám

1981. június 2. • PETŐFI NÉPE • 3 JÁTÉK ÉS VIDÁMSÁG MINDEN MENNYISÉGBEN A nemzetközi gyermeknapon • Akadályverseny biciklisták­nak ... • ... és — jobb oldali képünk — bűvöskocka-kirakóknak. 9 Elmélyült figyelem jellemezte a rajzkréta művészeit. # Az alsó képeken: aki akart, egy sereg új játékkal mehetett haza. • A SZÜV-pályán zenekar vonzotta a gyereksereget. (Pásztor Zoltán felvételei) % Az úttörő- és kisdobosavatás után vasárnap csupa játékos műsorok várták a gyerekeket. Kecskeméten a széchenyivárosi SZÜV-pálya és az Alföld Aruház , környéke alakult gyerekparadicsommá. Volt itt min­den, ami szem-szájnak ingere. Já­tékvásár, bicikli- és rollerverseny, bűvöskocka-kirakó vetélkedő (re­kord: 45 másodperc), aszfaltrajzolás. Aki megszomjazott, hideg üdítőt, jégkrémet vásárolhatott; mindenre gondoltak a szervezők: az Alföld Áruház és a SZÜV KISZ-esei. Megnyílt Kurucz D. István tárlata Császártöltésen Népes közönség előtt került sor — a művész jelenlétében — a je­lenleg Budapesten élő, vásárhelyi születésű festőművész, Kurucz D. István önálló kiállításának a meg­nyitására. A Munkácsy-díjas, ki­váló művész címmel kitüntetett alkotót, s a közönséget Angeli Mátyás igazgató köszöntötte va­sárnap délelőtt, a császártöltési Erkel Ferenc Művelődési Ház nagytermében. Ezután Romány Pál, a megyei pártbizottság első titkára mondott megnyitó beszé­det. Elöljáróban elismeréssel szólott a császártöltésieknek arról a sok­oldalú és nemes törekvéséről, amellyel igyekeznek megismertet­ni és megszerettetni korunk mű­vészetét. Kurucz D. István alko­tói életútját, színvonalas művé­szetét ismertetve ezután hangsú­lyozta, hogy a festő elsősorban és legfőképpen hazánk tájait, s a dolgozó emberek világát igyek­szik ábrázolni. Kiemelte a mű­vész pártosságát, elkötelezettségét, s azt a bátorságát, hogy a múló divatokat elkerülve, hű akar és mer lenni a hagyományokhoz, eredendő élképzeléseihez. Miután Romány Pál hangoztat­ta a Császártöltésen bemutatkozó alkotó szoros kötődését Hódmező­vásárhelyhez, arra biztatta a fes­tőt,' hogy ismerje meg minél job­ban Bács-Kiskun megye gyönyö­rű, tájait, az itt élő szorgos em­bereket, s próbálja meg majd it­teni élményeit a tőle megszokott művészi hitelességgel ábrázolni. V. M. (Straszer András felvételei) • Beszélgetők. • Három fa. KONGRESSZUSI KÉRDÉSÜNK: Milyen a mérleg? A Magyar Kommunista Ifjúsági Szövetség X. kong­resszusán — alig két és fél nap alatt! — háromszázhar- mincketten (!) nyilvánítottak véleményt. Negyvenöt hoz­zászólás a plenáris, 87 pedig a szekcióüléseken hangzottéi; szót kapott 24 meghívott, s 176-an írásban adták be fel­szólalásukat. Bács-Kiskun megye 35 kül­dötte közül heten szerepel­tek: Üjvári Sándor (Kiskun­halas) a plenáris ülésen, Csir- kovits Erzsébet (Baja) a fő­iskolások, Nagy Ágnes (Kecs­kemét a középiskolások, Ur­ban Tibor (Baja) a mezőgaz­daságban dolgozó, ‘ Kisné Csányi Anikó (Kecskemét) a fegyveres erők fiataljai szek­cióülésén szólalt fel, írásban adta be véleményét, javas­latát Siposné Gyuris Valéria (Kiskunfélegyháza) és Illés Tibor (Kecskemét). A KISZ Központi Bizott­ságában Bács-Kiskun megye fiataljait Kisné Csányi Anikó megyei úttörőelnök, Siposné Gyuris Valéria kiskunfélegy­házi tanár és Szabó Imre kecskeméti gépkezelő képvi­seli. A pénzügyi ellenőrző bizottságba Újvári Sándor kis­kunhalasi osztályvezetőt vá­lasztották. Dr. Adorján Mihályt, a KISZ Bács-Kiskun megyei Bizottságának titkárát, a leg­tapasztaltabb megyei • küldöt­tet (ez volt a harmadik kong­resszus, amelyen részt vett) kértük rövid mérlegkészítés­re. — Nagyon nehéz kiragad­ni bármit is a két és fél nap eseményei közül; a vitaindí­tótól a zárszóig mindenre oda kellett figyelni, mert minden olyan kérdés szóba kerül, ami foglalkoztatja a fiatalokat, a társadalmat. Tartalmas, ugyan­akkor jó stílusú, figyelmet ér­demlő hozzászólások hang­zottak el. Külön tetszett, ami­ről a pártkongresszuson is esett szó: hibáinkról is lehet felemelt fővel beszélni. — A kongresszus munkáját nagy realitásérzék jellemez­te, kendőzetlenül szóba kerül­tek a mozgalmi munka hiá­nyosságai éppúgy, mint a la­káskérdés árny- és fényolda­lai; s ezekkel kapcsolatban tisztázódott a jövőben köve­tendő álláspont, örültem, hogy sokan foglalkoztak az ifjú­ság történelmi tudatának ki­alakításával, az ideológiai- erköícsi nevelőmunkánk kér­déseivel, a munka, s ezen be­lül is a fizikai munka meg­becsülésével, s hogy — éppen megyénk küldötte, Üjvári Sándor felszólalásában — hangsúlyosan esett szó a fia­taloknak az idősebb nemze­dék iránti felelősségéről is. — Bács-Kiskun megye kép­viselői nagy felelősséggel, jó kedvvel dolgoztak a kong­resszuson; érzésem szerint va­lamennyi küldött megfelelő muníciót kapott, amit saját munkájában éppúgy haszno­síthat, mint egy testületben, alapszervezetben. — Nemcsak a magam ne­vében mondom, hanem az összes küldött nevében: jól­esett, hogy a párt, az állam legfőbb vezetői végig nagy figyelemmel kísérték munkán­kat, ami arra is garancia; hogy a párt nemcsak bízik az ifjúságban, de amit lehet, meg is tesz érte. Ballai József A JELSZÓ: ELŐRE! 35 éves az úttörőmozgalom HARMINCÖT évvel ezelőtt, 1946. június másodikén bontott zászlót a magyar úttörőmozga­lom. Amikor a Gyermekbarátok Országos Egyesülete keretében megalakultak az első úttörősej­tek, bizonyára nem is gondoltak arra, hogy a születendő új, de­mokratikus Magyarország egyik legaktívabb, legszebb reménység­re jogosító tömegmozgalmát in­dítják útjára. Többféle indíték vezette őket: jótékonyság, gyer­mekvédelem, meg aztán a bölcs előrelátás — annak felismerése, hogy a szabadsággal való élni tudásra, a néphatalom gyakorló- . sára, a közéleti demokratizmusra már egészen kis korban kell és lehet felkészíteni a leendő állam­polgárokat. Az elmúlt évtizedek azokat igazolták, akik az úttörőmozga­lomban felismerték a szocialista nevelés egyik alaptényezőjét. Ha­zájához hű, szorgalmas, edzett ifjúság nevelődik az úttörőmoz­galomban, amely fogékony az újra, szorgalmasan készül jöven­dő feladataira, tanul, képezi ma­gát, természetesnek tartja, hogy egykor neki kell átvenni a sta­fétabotot az idősebbektől. A felszabadulás óta felnövek­vő úttörőnemzedékek sorra meg is állták helyüket. Gondoljuk csak el, aki 1946-ban tízéves volt, tehát először öltötte magára az akkor még fehér és kék színű út­törő nyakkendőjét, ma már negy­venöt éves, társadalmunk derék­hadához tartozik. Vagyis mun­kás, orvos, iskolaigazgató, mű­vész, tsz-elnök, gyárigazgató. SZÁZEZREK kezdik meg min­den évben a kisdoboséletet, és ugyanennyien lépnek az idősebb testvérszervezet, a KISZ tagjai közé. Ez a hatalmas, társadalmi méretű rotáció a társadalmi meg­újulásba fejlődés folyamatos biz­tosítéka volt eddig is és lesz ez­után is. Az úttörőmozgalom nemcsak őrzője haladó, forradalmi hagyo­mányainknak, hanem új hagyo­mányok teremtője is. Pirosbetűs ünnepként tartjuk számon a Csil­lebérci Úttörő Köztársaság, 1948- ban, a szabadságharc századik évfordulóján történt megalapítá­sát, az úttörővasút megnyitását. Márványtáblák helyett milliók őrzik szívük mélyén a balatoni, a Tisza-parti, a mátrai, mecseki táborok, az immár világhírű zán- kai Balatoni Úttörő városban el­töltött napok romantikus, szép emlékeit. Az Űttörőszövetség társadalmi szerepe elsősorban a harmincöt év alatt végzett munka alapján minősíthető. Az úttörők mindig jó érzékkel kapcsolódtak a szo­cialista társadalmunk mindenko­ri igényeihez, tennivalóihoz,. a felnőttek alkotó tevékenységéhez. Volt idő, amikor a romeltakarí­tásban segédkeztek az úttörők, mert akkor éppen arra volt szük­ség. Ma sok minden mellett a mezőgazdasági betakarításban, szüretelésben serénykednek. Az úttörők tízezrei jelentős szerepet vállalnak a lakóhelyi környezet építésében, szépítésében, és vé­delmében. Gondozzák az örege­ket, rokkantakat, segítségre szo­ruló magányos embereket. MINDEZEKKEL jelentős hasz­not hajtanak és egyben megisme­rik a munka örömeit, nehézsé­geit, kialakul bennük a másokért érzett társadalmi felelősség tu­data. Az úttörőmozgalom tulajdon­képpen összekötő kapocs a társa­dalom különböző rétegei között. Ahogyan az iskolai, ugyanúgy az úttörő közösségek is sajátos tár­sadalmi kohóként olvasztják egy- gyé a különböző neveltetésű, egy­mástól eltérő otthoni környezet­ben élő gyerekeket, és közelebb Hozzák egymáshoz a szülőket is. Amióta az úttörőcsapatok felis­merték, hogy mily sok eszmei és gyakorlati segítséget kaphatnak a szülőktől, a gyerekeik révén olyan felnőtteket is be tudnak vonni a társadalmi célokért vég­zett közös munkába, akik egyéb­ként közömbösek. Az úttörőmozgalom szerteága­zó eszme- és feladatrendszere számtalan lehetőséget nyújt arra, hogy kiegészítve az iskolai és családi nevelőmunkát, kifejlessze gyermekeink egészséges igazság­érzetét, őszinte szókimondását, társadalmi felelősségtudatát. Megtanítja őket a közéleti de­mokratizmus ábécéjére, árra, hogy nemcsak fogyasztói, elfoga­dói legyenek majd a társadalom által biztosított anyagi és szel­lemi javaknak, hanem újraalko- tói is. ötmillió felnőtt, gyakorla­tilag a társadalom nagyobbik fele viselte egykor az úttörők egyen­ruháját. Egymillió iskolás gye­rek ma éli az útörők színes, ér­dekes életét. Több tízezer peda­gógus, KISZ-es ifivezetö vesz részt a mozgalom szervezésében, irányításában — nyugodtan mondhatjuk, hogy az úttörők ha­jóján „mindenki a fedélzeten” van, aki fontos. NAGY ÉS JELENTŐS társa­dalmi erőt jelent tehát az úttörő- mozgalom, amelyet most fennál­lásának harmincötödik évfordu­lója alkalmából tisztelettel és szeretettel köszönt az ország. V. F.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom