Petőfi Népe, 1981. június (36. évfolyam, 127-151. szám)

1981-06-24 / 146. szám

4 • PETŐFI NÉPE • 1981. június 24. Milyen tejet iszunk?!... Három éve, hogy a KNEB (elmérte a hazai tejtermelés. Ipari fel­dolgozás és a fogyasztás alakulásának helyzetét. Az 1918-as év országos hatáskörű felmérései rámutattak, hogy gyor­sítani kell a nagy- és kisüzemi fejöberendezések szervizellátásának korszerűsítését, hűtőberendezéssel ellátását, a tejfeldogozó kapacitások bővítésének ütemes megvalósítását, a lakosság igényeinek megfelelő ízesített-savanyított sajtkészítmények gyártását, a bakteriológiai tisz­taság javítását. Biztosítani kell az fizietekben előírt választékminimumot nyitástól— zárásig, a vendéglátóipar választékában Pedig legyenek tejételek és tejtermékek. Az idén a KNEB-et a Mezőgazdasági és Élelmezésügyi Minisztérium tájékoztatta az 1918-as alapvizsgálatok megtett intézkedéseiről és az eredményekről. Az eltelt időszakban sok területen születtek jó ered­mények. de vannak még alapos felülvizsgálásra, változásra váró fel­adatok is. Segítettek a fiatalok KÉRDEZZEN — FELELÜNK Korlátozható-e az ÜTegrisszaváltás ? Tbc-mentes tehénállomány Az 1976-ban hozott 'kormány- határozat eredményeképpen a tejtermelés dinamikusan, évi 5,6 százalékkal növekedett. A mező- gazdasági nagyüzemekben ter­melt tej fizikai tisztasága elérte a 92 százalékot, az ország tehén­állománya pedig ez év I. ne­gyedévére tbc-mentessé vált Ennek ellenére a bakteriológiai szennyezettség körül vannak még bajok. Az ideális az 500 ezer sejt/ml. csíraszámú tej lenne, ami egyben azt is jelenti, hogy lényegesen alacsonyabb lenne a magas sterilizálási költség, hosz- szabbodna az eltarthatósági idő, és többféle nagyértékű sajtot le­hetne előállítani. Ettől azonban még igen messze vagyunk: az elegy.tejek 40 százaléka első osz­tályú, 45 százaléka másodosztá­lyú, 15 százaléka pedig harmad- osztályú. Kutatva az okokat, mindezek az állategészségügyi- és (takarmányozási 'követelmé­nyek be nem tartására is visz- szavezethetők. Ebből adódnak ugyanis az úgynevezett tünet­mentes tőgygyulladások (egyes nagyüzemekben eléri a 30—40 százalékot is), de hozzájárul a nem megfelelő szakember-ellá­tottság is. A tej tisztasága elsőd­legesen a dolgozók jó vagy rossz munkáján múlik. A termékszerkezet a magasabb feldolgozottságé, keresettebb ter­mékek irányába változott: 25 új tejterméket hoztak forgalomba. Az egészségügyi intézmények­ben javult a tej és tejtermékek felhasználásának aránya és a kórházak élelmezési szakembe­reinek informáltsága. Csöpögős zacskók Ami szinte minden embert érint, a zacskós tej, illetve an­nak csomagolása. A boltban hányszor bosszankodtunk már azon, hogy mire a pénztárhoz érünk, tejcsöppek jelzik utunkat. Arról nem beszélve, hogy a ké­sői vásárlók (márpedig ilyenek is sokan vagyunk), már nem kapnak tejet, viszont a selejtes, rossz csomagolás miatt ládányi „jó” tej vész kárba. Es már itt vagyunk a következő problémá­nál. A vállalatok, az áfészek a boltokat kategóriákba sorolták és meghatározták a választék­minimumot. A felmérések so­rán azonban jócskán akadt olyan üzlet, ahol nem hogy a válasz­ték nem volt meg, de azt sem tudták megmondani az üzletve­zetők, mit is kellene tartaniuk. Az is fura, ám nem éppen szo­katlan dolog, hogy a tejtermé­kek eltarthatósági ideje igen változó. Ez az ingadozás azon­ban nagyon egyszerű okokra ve­zethető' vissza: nincs megfelelő hűlőkapacitás, tehát a tejtermé­keket nem megfelelő körülmé­nyek között tárolják. Tejtermékeket a vendéglátóiparba Keleten és nyugaton egyaránt megtalálható éttermekben, presz- szókban, sőt báróikban is a tej. Nálunk többnyire a közért-bol­tokra korlátozódik. Pedig igény valószínű lenne hazánkban is ar­ra, hogy üdítő ital vagy éppert szeszes ital helyett tejet innánk. De éppúgy vonatkozik ez az ét­termekre is, ahol a különböző húsféleségek mellett nem ártana tejtermékekből sem a választék. (Ha csak az árát vesszük figye­lembe; a húsfehérje 1 kg-ja 450 Ft, a tejfehérjéből 1 kg 150 Ft.) Csecsemőtej — iskolatej 1 Ma is érvényben van az az 1951-ben hozott határozat, amely szerint 16 városunkban csecse­mőtejet kapnak hatéves korukig a gyermekek. Ebben a kedvez­ményiben az ország lakosságának mintegy 35 százaléka részesül. Megközelítőleg 300 ezer gyerme­ket érint, és kb. 600 ezret nem. Ez a megkülönböztetés ma már alig indokolt, a szociálpolitikai követelmények szem (előtt tartá-j sáva'l felül kellene“ vizsgálni. Az iskolatej-akció — sajnos —■ nem váltotta be á hozzá fűzött reményeket a kívánt mértékben. Szükségessége nem hiszem, hogy különösebben indoklásra szorul­na. Az ifjúsági szervezetek: út­törőszövetség, KISZ figyelmébe ajánljuk... Az itt elmondottak természe­tesen nem terjednek ki minden részletre, de a lényegesebb ered­ményeket, problémákat érinti. Mindebből érzékelhető: itt bi­zony még sok a tennivaló. O. É. A Kecskeméti Baromfifeldol­gozó Vállalat közvetlen szom­szédságában van egy zsákutca — a térképen sem szerepel, sőt még neve sincs —, amely körülbelül 80 méternyi hosszú, s olyan szé­les, hogy csupán egyirányú köz­lekedésre használható, üt család lakik ott, főleg idős emberek, akik régóta cipelik a nagy távol­ságra lévő közkútról a háztartá­sukhoz szükséges ivóvizet. Hogy könnyítsenek e helyzetü­kön, elhatározták: a kevéske nyugdíjukból és egyéb jövedel­mükből megspórolnak annyit, hogy elegendő legyen az utcájuk vízhálózatba történő bekapcso­lására. Nemrégen összegyűltek a szükséges forintok, és benyújtot­ták vonatkozó kérelmüket írás­ban az illetékeshez. Ott elutasí­tásra találtak, s a fellebbezésük­kel sem volt szerencséjük. Vá­laszadóik arra hivatkoztak: ilyes­féle nem szerepel a tervben, meg aztán szűkös a beruházási ősz- szeg, és gondok vannak a kivi­telező kapacitással is. Az elke­seredett utcabeliek ekkor az Eszak-Bács megyei Vízmű Válla­latot keresték fel soraikkal. On­nan sem vártak csodát, legfel­jebb megértést, esetleg valami javaslatfélét ügyük rendezésére. Benkó Zoltán igazgató arról értesítette az utca lakóit, hogy a vállalat KlSZ-fiataljai is foglal­koztak a kérelemmel, s úgy dön­töttek, 'hogy azt társadalmi mun­kában fogják teljesíteni mielőbb. — Először nem akartunk hin­ni a szemünknek, a levélben fog­laltaknak — ismerteti a részlete­ket az érdekelt Böröcz, Keller, Kotlán és Petrányi család nevé­ben Volentér József —, de május 28-án eloszlott minden kételyünk, amikor lányok és fiúk vették bir­tokba a terepet, ástak,' lapá­tolták, csöveket raktak a maguk­kal hozott műszaki tervanyag alapján. Természetesen mi is közéjük álltunk, s ahol tudtunk, együtt dolgoztunk velük. A se­rénykedés eredményeként már másnap délután az utolsó simí­tások következtek, majd jöttek a szerelők, és rövid időn belül elvégezték a bekötési munkákat. Még aznap este megnyithattuk az udvari csapokat, melyekből folyt a víz. — Csak a tisztelet és megbe­csülés jegyében szólhatunk a víz­mű KISZ-eseinek példás akció­járól, s ezúton köszönjük meg segítségüket, önzetlenségüket. Ér­tékes társadalmi összefogásuk következtében nagy pénzügyi tehertől menekültünk meg, s a megmaradt forintjainkat most rákölthetjük a lakásaink belső vízvezeték-hálózatának kiépíté­sére, valamint a fürdőszoba ki­alakítására, melyről eddig csak álmodtunk... Örömmel adtunk helyt a tör­ténetnek, hiszen azt bizonyítja: a másokért, a rászorulókért való tenniakarásnak, segítőkészségnek nem csupán a puszta igénye él sok fiatalban, ám közülük egyre többen keresik is az ebbéli konk­rét, érdemi cselekvés lehetőségét, amelyet a vízmű KlSZ-esei kö­vetésre méltó módon találtak meg. És már nem először... A minap, az egyik keddi reggelen üres üvegeket vitt a megyei élelmi­szer-kereskedelem 1107-es számú kecs­keméti boltjába a Lenin tér 1. szám alatt lakó Hajnal Lászlóné. Gondolta, rutinszerűen, tehát pillanatokon belül átveszik az ugyanott beszerzett ital­áru palackjait, visszafizetik a betétdi­jat, s máris indulhat a munkahelyére. Sajnos, nem Így történt, ugyanis a kereskedő megtagadta a visszaváltást, mondván: nem tudják hol tárolni a güngySleget. Álláspontját a közben odahívott üzletvezető is megerősítette, sőt még arra Is hivatkozott, hogy el­sősorban a törzsvásárlók ilyen igényelt elégítik ki. Olvasónk —, aki valóban nem mindennapos vevő e helyen — szinte megszégyenülten oldalgott ki az egységből, sorsa azonban úgy hoz­ta, másnap ünnepi ruhában — egy rendezvényre menet — ugyanoda tért be pár darab sörösüveggel. A vezető kereskedő ezúttal udvarias volt vele, s maga szolgálta ki. „A szép Oltözé­A bugaci Vízhányó Sándorné hat éve dolgozik a helyi Petőfi Szakszö­vetkezet tartósító üzemében, ahol mű- szakvezető volt legutóbb. 1S78 máju­sában kivette gyermekgondozási sza­badságát, amelyről a napokban tért vissza munkahelyére. Itt nem kis megdöbbenésére közölték vele: állása régesrég be van töltve, Így csak- se- gédmunkásként foglalkoztathatják új­ból. „En eddig úgy tudtam — Írja ol­vasónk a lapunkhoz eljuttatott leve­lében —, hogy a gyes miatt való' tá­voliét nem hozhatja hátrányos hely­zetbe munkahelyén az anyukát. Ese­temben mégis ez történt. Nagyon ér­dekelne, mit mond a hatályos jogsza­bály, s hol kaphatok jogorvoslatot?” Azt helyesen tette a munka­adója. hogy míg ön odahaza a kisgyermekét gondozta-nevelte, helyetesítőjekónt más dolgozót alkalmazott a minden bizonnyal Kecskemétről .Kertész . Istvánná, Nagy József és nőiéig mások Is azonos panasszal fordultak hozzánk, Vár1 f’a nyugdíjazásukat igazoló hivatalos ha­tározat már a birtokukban van, de a Volán mégsem adja ki részükre a he­lyi buszokra szóló kedvezményes bér­letjegyet, mert nincs nyugdíjas iga­zolványuk. Olvasóink merevnek, bü­rokratikusnak tekintik e feltételhez való ragaszkodást. Vajos ennek van-e törvényes alapja? — kérdezik olva­sóink. A nyugállományba helyezést igazoló társadalombiztosítási ha­tározat még nem .tekinthető vég­kemnek köszönhető vajon ez a páF- fordulás, vagy az üzletek tetszés sze­rint* bármilyen okra hivatkozva kor­látozhatják az üveg visszaváltást?*' - kérdezi olvasónk. Elöljáróban egy megjegyzés: talán egyetlen téma sem szere­pelt az utóbbi időben annyiszor lapunk hasábjain, hunt az üveg­palack-ügy. Többször közöltük a visszaváltási kötelezettség tud­nivalóit, s ama is utaltunk — nem minden szándék nélkül —, hogy a tevékenység zökkenőmen­tességének egyik döntő feltétele, ha a szállítók idejében és rend­szeresen elviszik a göngyöleget a kereskedelmi egységekből. A gyakori panaszokból viszont úgy tűnik: sok helyütt továbbra is ba jok vannak az - üres üvegek visszavételével. FŐZŐLAPOK — GARANTÁLTAN • Zalalövön. a Zala Villamosipari Szövetkezetben gyártják a külön­böző típusú háztartási, nagykonyhai főzőlapokat, valamint az ipari vállalatok elektromos fűtőlapjait. Az idén bevezetett gyártásközi, mű­szeres ellenőrzések eredményeként a garanciális költségek több mint negyvenöt százalékkal csökkentek. 1981-ben csaknem huszonnyolc millió forint értékű készterméket készítenek. Hogyan foglalkoztatható a gyesről visszatérő kismama ? Mikor kaphat a nyugdíjas utazási kedvezményt ? fontos státuszában. Érthetetlen viszont, hogy miért nem számolt a gyesről történő visszatérésével, meg a szigorú .előírással, misze­rint az előzőleg betöltött mun­kakörében, vagy ennek híján a korábbi kereseti lehetőségének megfelelően kell foglalkoztatni. Mert ennek a következménye a kellemetlen helyzet, amelyről beszámolt, s ebben különösen furcsa a javasolt megoldás, vagy­is a felajánlott segédmunka. De hát mivel „érdemelte” ön ezt ki? Csak nem azzal, hogy édesanyai szerepre vállalkozott?! Visszás ügye sürgős és humánus intéz­kedést igényel, s ennek érdeké­ben tanácsoljuk: forduljon tá­mogatásért a mezőgazdasági dol­gozók helyi, vagy megyei szak- szervezetéhez, szükség esetén pedig a szövetkezet munkaügyi döntőbizottságához! legesnek, azt ugyanis.. felülvizs­gálja — néha .például korrigálja ‘— a budapesti Nyugdíjfolyó­sító Igazgatóság, amely, ha min­den adatot és egyéb tételt rend­ben italál, az elfogadó döntéséről nyugdíjas igazolványt állít ki. Az érdekelt e dokumentummal, valamint a nyugdíj kifizetését tanúsító csekkszelvénnyel bizo­nyítja, hogy jogos igénybe venni a nyugdíjasok részére megálla­pított utazási kedvezményeket. Vagyis ennek alapján helyes a Volán kifogásolt gyakorlata. összeállította: Velkei Árpád Nyugdíjban 1. — Azt kérdezi, mire vagyok a leg­büszkébb ... Nézzen körül... A ker­temre... Úgy általában meg...? Hát, arra, hogy becsületben öregedtem meg... Legalábbis így érzem... 2. — Sok érdekeset hallottam magáról. Konkrétumot, mégis, szinte nem is tudok. Rigó János, nyugdíjas pártmunkás — ezt ír­tam föl a noteszembe. Es azt: Kalocsa. — Kérdezzen. — Inkább csak jegyezgetek. Aztán majd meglátjuk. — Hát, hol is kezdjem? Ti­zenhárom éves voltam, amikor a kalocsai malomban dolgozni kezdtem. Ez abban az időben — a harmincas évek derekán — nem volt újság, örült az ember, ha munkát kapott. Mire emlék­szem vissza, ami furcsa volt? 1937-ben törvénybe iktatták a nyolcórás munkaidőt, ettől kezd­ve a túlmunkáért túlórapénzt kellett volna kapnunk. De nem kaptunk. Ezért 1938-ban kilép­tem, és visszamenőleg beperel­tem a céget a ki nem fizetett összegek miatt. Egy sor bizonyí­tás, miegymás után az iparka­mara megállapította, jár nekem valami harminc pengő. Jól van, ez is több a semminél. Másnap jön a fölszólítás az ügyvédtől, dr. Nyári Páltól, fizessek a költsé­geire százegynéhány pengőt. így végződött hát a perem — persze a mai napig se fizettem... Ki­tört a 'háború, mással voltam el­foglalva. 'Behívtak katonának. Többször leszereltek, újra hívtak, míg 1944-ben Csongrádnál harc­ba is vetettek. Az összes hadföl­szerelésem — de a többieké is — egy derékszíj volt. Vonultunk is vissza, amúgy tervszerűen — egész Nagytétényig, ott adtuk meg magunkat az oroszoknak. Az ellátó oszlopba kerültünk, kí­sértük a frontot. Bécsben felépí­tettük a hősi emlékművet, aztán Vonatra pakoltak bennünket, és meg sem álltunk Sopronig. Ott kétnapi hideg élelmet és doku- mentet kaptunk — szabad volt az út haza. Számomra a háború 1945. augusztus 14-én véget ért. Megérkeztem Kalocsára. 3. — Sejtem, mivel folytatja: a háborús sebek begyógyításávál, az élet újraindításával... — Hm. Körülbelül. Rövidre fogva a szót: visszamentem a malomba, s beléptem a szocdem pártba. Sofőr voltam, előbb egy Renault-val, majd egy sivatagi Alfa Rómeóval jártam. No, ezzel az utóbbi kocsival eladtak engem 1948-ban a Duna—Tisza közi Gazdák Tejszövetkezetéhez, ott ért az államosítás, meg a párt- egyesülés — tagja lettem az MDP városi bizottságának. A tejüzem­ben sok mindenbe beletanultam, végül tejellenőr lettem, hozzám tartozott az akkori kalocsai, du- navecsei, kunszentmiklósi és kis­kőrösi járás. Elmesélek egy tör­ténetet, jellemző az akkori idők­re. Szóval, bajok voltak a tej minőségével, muszáj volt próba- fejésre mennem — nekem, aki soha életében nem fejt. No, ki­adtam az utasítást a helyszínen: készítsék elő a sajtárt, a kisszé- ket. 'Hozták is, megszeppenve, hogy most mi lesz, kiderül a csa­lás. Erre én enybültebb 'hangon: megbízom én magukban, fejje­nek csak! Egyik napról a másik­ra megszűntek a visszaélések. — És a mozgalom? — Mint mondtam, tagja lettem a MDP városi bizottságának. Utána elküldték három hetes pártiskolára, utána a Magyar- Szovjet Társaság járási titkára lettem — ez, akkor még, tömeg­szervezeti jelleggel működött. Egy évig tartott ez, majd három hónapos pártiskola, ami után Miskén. — községi párttitkár­ként kötöttem ki. 1953-ban or­szággyűlési képviselőnek válasz­tottak, a megyei listán együtt szerepeltem Erdei Ferenccel... Miskéről Hercegszántóra helyez­tek. Abban az időben sok helyre mentem beszédet mondani. — Miket mondott a beszédei­ben? — Előre megírt vázlatokat kaptunk, aszerint beszéltünk. Méltattuk az ünnepet és a nagy- beruházásokat, erre azért vólt szükség, mert a községekben ab­ban az időben nemigen volt fej­lődés, muszáj volt arra irányí­tani a figyelmet, ahol a „vas és az acél országa” születik: Sztálin- városra. Minden beszédet le kel­lett írni egyébként, még azt is, amit csak taggyűlésen mondott el az ember; azokban az idők­ben a gondolatközlés eléggé gá­tolva volt. Persze ettől függetle­nül gondolkodtunk, például, amikor 1953. március 5-én meg­halt Sztálin, azt kérdezgettük: mi lesz most, hogy meghalt a vezér... Ez ugyan javában a személyi kultusz ideje volt, de velem, spéciéi, nem fogialkoz- .ta'k: kis ember voltam ... — Ott hagytuk abba, hogy Hercegszántóra került. — Igen, utána .pedig Hajósra küldtek. Elvégeztem — egy év alatt — az általános iskola 7—8. osztályát, utána öthónapos párt- iskolára irányítottak. 1956-ban kerültem Fajszra, itt ért az el­lenforradalom is. Szóval... lehe­tett számítani arra, hogy lesz valami... Esténként oldalkoosis motorral ismeretlen emberek ér­keztek a faluba, ezt-azt pusmog­tak. De azért azt nem gondol­tuk, hogy odáig fajuljanak a dol­gok, ameddig fajultak. Márcsak azért sem hittük, mert a nyáron sok pozitív változást hajtottunk végre. — Először is: felülvizsgáltuk a kuláklistákat. Képzelje el, abban a csöpp faluban 84 ember szere­pelt ezen a listán. No, összehív­tuk a parasztokat, egy csoport­ba a kétholdasokat, másikba az ötholdasokat, és így tovább, és őket kérdeztük meg, szerintük ki a kulák. Hét nevet mondtak, összehívtuk a 84 „kulákot” is, ugyanazt a hetet mondták... Ez csak egy intézkedésünk volt. A másik: próbáltunk népfrontfélét alakítani. Tanácskozni hívtuk a régi parasztpártiakat, a volt szocdemeseket, a felszabadulás utáni ideiglenes nemzeti bizott­ság tagjait. Megmondtuk: ezen­túl minden jelentős döntés előtt megkérdezzük a véleményüket, s csak azután határozunk. Az el­lenforradalom napjaiban volt, aki emlékezett erre. — Mert azért elég sokan, hogy úgy mondjam... megszédül­tek ... Jöttek Bajáról az előké­szített emberek, itatták a népet a kocsmában, márpedig tudja, milyen a részeg... A lázítók ki­adták a jelszót: népgyűlést, mi­re ők ugyanezt üvöltözték... No, népgyűlés. Napirendi pont: for­radalmi tanács alakítása. Ki ke­rüljön bele? Hát, aki, úgymond megszenvedett érte; értsd: aki volt börtönben. A fajsziak közül maximum feketevágásért vol­tak néhányan börtönben, képzel­heti, milyen tanács alakult. Két csoportba verődtek egyébként az emberek. Egy olyan 80—100 fős csoport hangoskodott, s vagy há- rom-négyszerte több csendben figyelt. Ezek közül kiabált be valaki: mi lesz a párttitkárral, a tanácselnökkel... Válasz, nem kell egyik se. Mire zúgolódott a többség: akkor ők mennek. Vagy mi is, vagy ők se. Beválasztot­tak, de csak az első ülésen vehet­tem én részt, azon, emlékszem,, arról vitáztak, mi a testület fel­adata. Felszólaltam: a rend és a nyugalom, továbbá a közellátás biztosítása. Másnap aztán szabá­lyos háziőrizetbe kerültem: nem hagyhattam el a falut, figyeltet­ték a házat... No, november 4- én futnak hozzám, hallottam-e a rádiót. Bekapcsoltuk, akkor is­mertették a Forradalmi Munkás— Paraszt kormány fölhívását. Ro­hantunk a tanácsházára, vissza­szerezni a 'hatalmat, Ott minden tárva-nyitva, szanaszét a pus­kák, géppisztolyok. A csürhe el­menekült, nem volt akitől a ha­talmat visszavehettük volna ... Pár héten belül megalakítottuk a járási pártbizottságot, jellemző módon még azt is szavazással döntöttük el, hogy ki dolgozzon az apparátusban. ' — Ezután könnyebb volt a ■helyzet... — Ne higgye. Hétszámra nem kerültünk haza: jártuk a falva­kat, újjászerveztük a pártot. Ke­mény munka volt... Aztán... elküldték az akkori idők leghosz- szabb pártiskolájára, az egyéves­re, ami után mezőgazdasági fe­lelős lettem, egész addig, amíg be nem fejeződött a téesz-szer- vezés, akkor a pto-hoz, a párt és tömegszervezetek osztályához ke­rültem. 1962-ben egyesült a város és a járás, az egyesült pártbi­zottság titkárának választottak. Két év múlva szétváltunk, a já­rásnál maradtam, a pto-nál. 1971-ig voltam képviselő, össze­sen 18 évig. 1975. május elsején, a XI. pártkongresszus után men­tem nyugdíjba. Az utolsó nagy munkám a pártértekezlet előké­szítése volt, külön kértem, hogy csak utána mehessek nyugdíjba. — Tagja vagyok a járási párt- bizottságnak, a pártépítési bi­zottságának, az áfész felügyelő bizottságának ... Évente néhány napra igénybe vesz a megyei pártbizottság — ahol tudok, se­gítek ... Es itt van, tavasztól őszig, a kert... Most már több idő jut a családra is ... Felesé­gem szintén nyugdíjas; a sütő­iparban dolgozott, á kiflik sza­bályos hajlásszögéért felelt — munkás volt, no ... Fiam gépész- mérnök, lányom munkaügyi elő­adó. Hét kitüntetésem van... A legmagasabb, a Munka Érdem­rend arany fokozata ... Mit mondjak? Hatvankét éves va­gyok ... Nyugdíjas ... I I Ballal József I r

Next

/
Oldalképek
Tartalom