Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. május 28. TUDOMÁNY TECHNIKA Kíméletes traktorkerekek ■r; A mezőgazdasági gépesítésnek úgy látszik, nemcsak előnyei, hanem hátulütői is vannak. Ilyennek tekinthető az a felismerés, hogy az erő- és munkagépekkel rendszeresen tiport talaj megtömörödik, szerkezete rom. lik. Megállapították. hogy a traktorkerék akár a talajtérfogat 10 százalékát is összenyomhatja. Ez az . összenyomott talajrész pedig szinte összefüggő falat alkot a táblákon. a gépek haladásának nyomvonalában. A nyomsávok között levő növények akadályoztatva vannak a gyökérzetük kifejlesztésében, annál jobban, minél- közelebb esnek egymáshoz az egyes összenyomott talajrészek. Ugyanakkor az azonos nyomon haladás számos előnynyel — üzemanyag-megtakarítással, teljesítményjavulással, köny- nyebb kormányzással stb. — jár a gazdálkodásban. Az ellentmondásos ' helyzet feloldásra vár, mert tarthatatlan, hogy először tetemes munkát fordítanak a talaj forgatással egybekötött fellazítására, majd a por- hanyított felület jelentős részét ismét nagy erővel visszatömörítik a járószerkezetek. A földfelszínre felfekvő felület növelése csökkenti a keréknyomást. Éppen ezért a gumikerekeket a szántóföldön haladáskor kisebb nyomással kell felfújni, mert a laposabb gumiabroncs jobban elterül a földfelszínen, jobban is tapad rajta. Emiatt igyekeznek növelni a kerek átmérőjét, és még inkább a szélességét is, miáltal nagyobb lesz a felfekvő, megtapadó kerékfelület. Ennek megfelelően már alkalmaznak is a mezőgazdasági gépeken a hagyomá-' nyosnak többszörösére növelt nagyságú és szélességű gumiabroncsokat. Ugyanilyen előnyösek a kettős kerekek. A nyomáskárok csökkentését akár úgy is el lehet érni, hogy a csupán négy kerékkel rendelkező erőgépek hajtott kerekeire — akár csak ideiglenesen is — pótkerekeket szemelnek fel. Képünkön: előtérben jól láthatjuk az ideális kiképzésű, nyomáskárt nem o.kozó, korszerű gumiabroncstípust. A jövendőbeli nagy teljesítményű traktorokon állítólag még ennél is jóval szélesebbek, szinte hordó alakúak lesznek majd a kerekek. Mélyfúrási program az NSZK-ban A kőolaj- és földgázkutatás mélységi rekordját az USA tartja, 'álhói már 9680 méterré sikerült lehatolná a földkéregbe. A Kola- félszigeten folyó, évek ótar tartó „SG—3” mélyfúrás nem szénhid- rogén-kutaitással áll összefüggésben, hanem a földkéreg átfúrását tűzte ki célul, és máé túlhaladta a tízezer méteres mélységet. Közép- és Nyugat-Európá'ban is folynak a földkéreg összetételének alakulását, a geotermikus energiapotenciált, a földrengés- és vulkáni tevékenységét vizsgáló, a nyersanyagforrások felkutatását szolgáló mélyfúrások. Közülük az NDK-beli „Mierow—1” a legméA fémcsövek lyebbre, 8066 méterre; osztrák szakemberek 7544, olasz .geológusok 7100, francia 'kutatók 6900 méter mélyre hatoltak le a földkéregben. Az NSZK-ban pillanatnyilag tizenhét helyen végeznek 5000 méteren túli kutató mélyfúrásokat. Ebből tizenkét mélyfúrás a szénhidrogén-kutatással kapcsolatos, öt pedig kifejezetten a geo- tudományok kérdéseire igyekszik választ adni (közülük 6775 méterrel a legmélyebben a Bréma melletti „Lilienthal Z—1”). E kutatófúrásokkal legalább 10 000 méter mélységig szeretnének lehatolni. „száműzetése” Az ivóvízellátás és szennyvíz- • Két összeillesztett 450 millimé- edvezetés — tágafoban értelmezve: teres csodarab a kísérleti labo- folyadékszállítás — területén a ratórium „kínzópadján”, nagy hagyományokkal rendelkező fémcsöveket folyamatosan ki- be, felrakván a sablon belső fe- szorítják a beton, vasbeton és fe- lére, amelynek forgása csak olyan szStettbeton csövek. Nem volt sebességű, hogy a beton ne buli- könnyű kidolgozni e csőféleségek hasson vissza a sablonfalról. Más gyártástechnológiáját, de ma már gyártási módok is napvilágot látrnindháro’rn változatnál megöl- iáik. Így például feltalálták az ún. dobtnak tekinthetők. A cső kiülső szecskabetont, amelynél 2—3 cen- átmérőjének megfelelő acélsab- timéter hosszúságú acéldrótdara- lon két félhengerből áll. Ha az bokát kevernek a betonba, ame- összecsukobt, hossztengelye' men- iyek megakadályozzák az esetle- tén géppel forgatott acélsablonba ges repedéseket. — egyenletesen elosztva — beton- Angol szakemberek égetett keveréket juttatnak be, az a pör- agyagból is készítenek csöveket a getés hatására a sablon belső fa- felszíni és szennyvizek elvezetélára rakodik és mind vastagabb sére. E csövek többféle előnnyel réteget alkot. E' gyártási módnál rendelkeznek: egyszerű összenyo- az a baj, hogy a kavicsszemcsék mással illeszthetők, a flexibilis — a centrifugális erő hatására — csatlakozások hézagmentes itömí- nein az ideális rendben helyez- ítést biztosítanak. További fontos kednek el a betonban. E hátrány jótulajdonságuk e csöveknek, kiküszöbölésére dolgozták ki az hogy teljes mértékben ellenállón. hengerléses eljárást, amellyel nak az agresszív talajvizek és a a jól ismert Roola-csövek készül- szennyvizek korrodáló hatásának, nek. Ennél a rendszernél a cső- s az egyébként igen sok bajt oko- hossz mentén egy szállítószalag zó kénhidrogénnel szemben is kö- hordja be a friss betont a csőtér- zömibösek. Munkás a vezérlőpultnál A hatalmas, tízezer négyzetméteres gyártócsarnokban a vas szürkés-fekete színe az uralkodó. Az óriási munkaterem túlsó sarkában üde folt egy pasztellzöld fülke, mellette hasonló színben virít a PROMABEAM feliratú fúrógép.. A fülkében vékony dongá- jú fiatalember áll, egyik kezében táblázatot tart, a másik kezével a vezérlőpult gombjait nyomogatja a leolvasott utasítások szerint. A kijelzőkön vörös fényben izzó számok cikáznak, majd amikor megállapodnak, a fúrógép egyszerre három szerszámmal dolgozni kezd. A fiatal munkás ezután kilép a fülkéből, a munkadarabot nézi, közben a fúrók munkája nyomán képződő fémforgácsot távolítja el a gépről. A Fémmunkás Vállalat kecskeméti gyárában vagyunk. A korszerű NC-vezérlésű, háromorsós fúró-automatagép, amelynek memóriájába 999 művelet programozható be, tízmillió forintba került. Nincs is több belőle az országban. Az NSZK-beli Trennja* ger cégtől vásárolták. Hat ember munkáját végzi el, csak pontosabban, gyorsabban, s jobb minőségben. Korábban ugyanis nehéz fizikai munkával, kézi fúrógéppel, két ember fúrt egy Jvukat, most a gén egyszerre, hármat. Kezelője hozzánk lép, bemutatkozik. • Erdős! Pál a vezérlőpultnál. — Erdőst Pál lakatos vagyok. Másfél hónapig tanultam a gép kezelését. Nem Volt könnyű, hiszen ez már igen magas szintű technika. Megérte azonban, mert bármennyire szeretem és értem is a szakmámat, de gerincsérvet kaptam. Nem tudom már emelgetni a nehéz vasakat, nem bírom úgy a hajlongást sem, mint azelőtt. Csak köszönettel tartozom azért, hogy rám gondoltak azok, akik ideálliítottak. Érdekes, nagyon szép és állandó figyelmet igénylő munka ez. És végül is a szakmámat folytatom, csak korszerűbb eszközökkel. Élvezettel dolgozom és a kereset is megfelelő. A számjegyvezérlésű géphez görgősoron érkeznek a több tonnás súlyú, tíz méternél is hosz- szabb vasidomok megmunkálásra. A hidraulikus szorítókat, a pontos koordináták szerint beállított ütközőket (szaknyelven mérőkocsikat) automaták működtetik. Laczi István, a gyár termelési főmérnöke szinte az arcomról olVassa le a kérdést: vajon kell-e ide ilyen drága gép? Ki tudják-e használni olyan mértékben, hogy megérje az árát? — Szakmai berkekben közismert, hogy vállalatunk, a Fémmunkás az országos könnyűszerkezetes program keretében az ipari csarnokszerkezetek gyártására vállalkozott. A Típus Tervező Intézettel közösen kifejlesztette a daruzott és damzatlan 12— 18—24 méter fesztávú ipari csarnokszerkezeteket. amelyek FÉM —TIP néven váltak ismertté. Ennek hazánkban a Fémmunkás Vállalat a rendszergazdája, a kecskeméti gyár pedig s bázisgyára lett. Sok ezer vagon csarnok- szerkezet hagyja el évente, üzemünket, amelyeket a hazai nagyberuházásokra és külföldi partnereinknek szállítunk. A legnagyobb megrendelőnk a Szovjetunió, ahová évek óta igen nagy tételeket exportálunk, s hosszú távon vásárlónk a hatalmas ország. Mint itt is látható, igen nagy, tíz-húsz méternél hosszabb vasszerkezetek készülnek. Ezeket először pontos méretre kell darabolni, hegeszteni és egyéb módon megmunkálni. A gyártósorból ez a nagy .teljesítményű, pontos munkát végző fúrógép nagyon hiányzott. Mert mit látunk .ma egy ipari építkezésen? Amint elkészülnek a betonlapok, viszonylag rövid idő múlva már állnak is a hatalmas vasszerkezetek,/ Ezeket azonban képtelenség lenne egyben odaszállítani. Darabokban kerülnek a helyszínre, s ott szerelik össze. Ehhez viszont az szükséges, hogy milliméter pontos távolságra kerüljenek a furatok. Azelőtt ezt a munkát lyukasz- * tással, légkompresszoros kisgépekkel végeztük. Az előbbi megoldás káros elváltozásokat okozott a lyuk körül az anyag Szerkezetében. Az utóbbi sok pontatlansággal járt, a lassú munkafolyamatról nem is beszélve. Egyszóval hiába voltak korszerű svéd hegesztőberendezéseink, francia darabológépeink, ha a furatkészí- ■ tés lefékezte a gyártást. Erdősi Pál közben ismét a vezérlőpulthoz lép, s újabb műveletek utasításait hívja le a berendezés memóriájából. A hatalmas gé^engedelmesen hajtja végre a* profiamat. A főmérnök elgondolkodva nézi működését, majd felém fordulva újra magyarázni kezd: — Az imént azt mondtam, hogy a gyártósorból ez a gép hiányzott. S amíg enélkül dolgoztunk, addig egy ellentétes műszaki folyamatot kellett kifejleszteni. Vagyis kevesebb furatot és több hegesztést alkalmazni. A gép ezt a helyzetet megváltoztatta, ezért a termék előállításán kell változtatásokat eszközölni. Így .mód nyílik majd a furatok számának növelésére és a hegesztések csökkentésére. Ennek a technológiáját most dolgozzuk ki. Ha ez meglesz még több munkája lesz a gépnek. Jelenleg is igyekszünk kihasználni a berendezést, amennyire csak lehet. Ezért nemcsak nagy sorozatokhoz, hanem egyedi munkadarabokhoz is felhasználjuk, például a Ganz-MÁVAG által rendelt 22 ezer négyzetméteres motorvonat-végszerelő csarnok gyártásánál is munkára fogtuk.' Így tudjuk most két műszakban üzemeltetni, a célunk azonban az, hogy három műszakban működjön. Nagy Ottó 9 A gép pontosan hajtja végre a beprogramozott műveleteket. (Tóth Sándor felvételei.) T anulságok E gy hönapon át ismertettük kivonatosan azokat a dolgozatokat, amelyeket a „Munka és művelődés” mottó jegyében vetélkedő szocialista brigádok írtak — a döntőkre való benevezés egyik feltételeként. No nem mindegyik írásból szemelgefctünk, hanem a jók közül is a legsikerültebbekből. Azokból a munkákból, amelyekben a kollektívák a rájuk, az ő üzemükre, gyárukra, vállalatukra vonatkozó jellegzetességeket sorakoztatták fel — tényekkel alátámasztva. Ahogy mondani szoktuk, sajátos képet tudtak adni arról, hogyan érvényesül náluk a szocialista demokrácia. Mert hiszen nincs két munkahely, ahol pontosan „egyforma” az üzemi demokrácia — mármint az általános elvi kereteken .belül. Ami a benyújtott valamennyi dolgozatot illeti, róluk a bíráló bizottság ilyenképpen foglalta össze véleményét. Általánosítható megállapítás, hogy a szocialista brigádok eknélyülten tanulmányozták az üzemi demokráciával kapcsolatos irodalmakat, valamint a munkahelyi tapasztalatokat. Ismerik a MT—SZOT 1018/1977-es számú közös határozatát. Ennek megfelelően alakították ki fórumrendszereiket. Felismerték, hogy az üzemi demokrácia gyakorlata a jogok és kötelességek egységét .jelenti. Érzik és szükségesnek tartják, hogy a demokrácia gyakorlatát még tanulniuk kell vezetőknek és munkásoknak egyaránt. A képviseleti demokrácia fórumaival összefüggésben jól érzékelik a tisztségviselők felelősségét választóikkal szemben. Az üzerfii demokrácia tartalmi fejlesztésére vonatkozóan számos hasznos javaslatot tették, melyekkel a jövőben foglalkozni kell, illetve nagyohb ráfigyeléssel, mint eddig. Pár írásból kiderült, hogy nem megfelelően ismerik az üzemi négyszög funkcionális feladatait, s a „négyszöget” az üzemi demokrácia fórumrendszereként kezelik (Konzervgyár, ZIM). Számos dolgozatban — vélemények helyett — leíró módon, a fórumrendszerekre vonatkozó tudnivalók kimásolásával, olykor brosúra felhasználásával, oldották meg feladatukat. DICSÉRETES munkát végzett:' a Petőfi Nyomda Ifjúsági brigádja, a- Baromfifeldolgozó ’ Vállalat toiliüzemének Forradalmi Ifjúság, a Kecskeméti Zománc- és Kádgyár Radnóti Miklós, a Kecskeméti Konzervgyár Keleti Károly, a BRK kiskunfélegyházi, az Alföldi Cipőgyár kiskunfélegyházi gyáregysége Várnai Zseni szocialista brigádja. A fent nevezett brigádok írásaiból — egyikük- kivételével, mivel kérték, hogy őket mellőzzük — nemcsak azért ismertettünk sok részletet, mert konkrétságukkal is a .„legelőbb” dolgozatok voltak, hanem — mert a legérez- hetöbtoen a kollektívák véleményére épültek. Miként az egyik dolgozatban kifejezték, „a véleményünk szónál a többesszámot a legkomolyabban vettük”. Ezért .is olvastatták magukat ezek a munkák, ezért is voltak különösen érdekesek, fordulatosak. Egyik-másikukat írással hivatásosan foglalkozók is .példának tekinthették — már ami a nyílt szókimondást illeti. (Persze . — nem a közlésüket „visszamondók- ra” gondolunk, akik szerint más valamit szóban kimondani, ' s megint más írásba fektetve.) Tetszett annak bevallása is, hogy nem mindig volt könnyű a véleménygyűjtés, mert akadtak olyan szaktársak, akik csak némi rábeszélés után vállalkoztak válaszra. Megjegyezték azonban a dolgozatit rók^ hogy ennek ellenére — mégsem a ne szólj szám, nem fáj fejem szemlélet volt a jel. lemző. Olyan árnyalatokra is ügyeltek a nyilatkozók, hogy bizonyos elsietett megállapításukat átbú- zatták, mivel az mindössze két ember nézetére vonatkozott, tehát nem általánosítható. Az olvasó türelmével való visz- szaélés lenne újraidézni az újságban közölt dolgozatokból. Nem lesz azonban érdektelen, sem haszon nélküli néhány tényre felhívni a figyelmét, amik vissza- visszaitérteb az egymástól épp a sajátosságok folytán különböző írásokban. Csak röviden. Az üzemi 1 demokrácia fórumainak tartalmasabbá tételét a felszólalók — legyenek bár bizalmiak vagy egyszerű tagok — céltudatos felkészítésével szükséges elősegíteni. Az ifjúságot az eddiginél komolyabban tekintsék partnernak a gazdasági, párt- és szakszervezeti vezetők. Menetközben is igényeljék véleményüket, ne csupán az ifjúsági parlamenteken. Az alsó- és középszintű vezetők jobban viseljék el a bírálatot. Ismerjék el, hogy a munkapadoknál dolgozók közvetlenebbül érzik területük gondját-baját, A fórumok ne tájékoztatásban merüljenek ki elsősorban, hanem segítsék elő a dolgozók véleményezési és döntési jogainak gyakorlását is. Az ezeken elhangzott javaslatokat gyorsabban kövessék gyakorlati intézkedések, s ezekről adjanak számot a következő tanácskozáson. DE NE MERÜLJÜNK EL túlságosan abban, ami a dolgozat- részletekből bőven kiolvasható volt. Záradékul talán még csak annyit szögezzünk le: minden okos és bölcs vezető — velünk együtt — sokat tanulhatott a brigádvéleményekből. Egyrészt örüljenek annak, hogy a hármas jelszó valóra váltásával mind szocialistábbá érő munkások, alkalmazottak, szellemi dolgozók eny- nyire tisztán látják munkahelyük életét, az üzemi demokrácia érvé*,, nyesülésének színvonalát* Másrészt — miután ezt őszintén elismerik — éljenek is azzal a segítséggel, ami a szocialista.brigádok kollektív gyakorlati-szellemi tapasztalataiban rejlik. Tóth István Az ország legnagyobb völgyzáró gátrendszerét építik Az Almásfüzitői Timföldgyárban keletkező vörösiszap elhelyezésére hatalmas természetes tározók kialakítását kezdték meg. Al- másneszmélyen. A Gerecse-hegy- ség egyik — mezőgazdaságilag nem hasznosítható — térségében levő terjedelmes völgyeket teszik alkalmassá az óriási mennyiségű iszap befogadására. Nagy teljesítményű munkagépekkel már mélyítik, alakítják a völgyeket, vízfolyásokat, patakokat helyeznek át más területekre, majd földgátakkal zárják körül a tározóhelyeket. A nagyszabású munka befejezése után ez lesz az ország legnagyobb völgyzáró gátrendszere. Az almásfüzitői üzemben minden tonna timföld gyártásakor két köbméter vörösiszap kelétkezik, Ez a melléktermék még sok értékes anyagot, például vasat is tartalmaz. Mindaddig azonban, amíg nem dolgoznak ki gazdaságos eljárást az iszap hasznosítására, gondoskodni kell tárolásáról, megfelelő elhelyezéséről. A gyár közelében levő összes iszaptároló már megtelt, s ezért kényszerülnek most az üzemtől 13 kilométerre levő Almásneszmélyen kialakítani az új tározókat. A hidrológiai ás környezetvédelmi előírások figyelembevételével készülő új tározókba, évenként 600— 700 ezer köbméter iszapot helyezhetnek el, s ezzel 30—40 évre megoldják a timföldgyártás legsúlyosabb gondját, a vörösiszap tárblását. Szivattyúk segítségével, földbe feketett csöveken szállítják majd a harminc-negyven százalékos nedvességtartalmú iszapod a helyszínre. Az iszapból leülepedő és értékes lúgokat tartat mazó vizet ugyancsak csöveken visszavezetik a gyárba, és újból felhasználják. (MTI)'
