Petőfi Népe, 1981. május (36. évfolyam, 101-126. szám)
1981-05-28 / 123. szám
1981. május 28. • PETŐFI NEPE • 5 Képek Kiskunmajsa múltjából Még egy hónapja sincs egészen, hogy Kiskunmajsán — az érdeklődők százainak jelenlétében — megnyitották a Jonathán Termelőszövetkezet állandó helytörténeti— néprajzi gyűjteményének kiállítását. Az egyszerűség kedvéért nevezhetjük az ih- tézményt falumúzeumnak is, hiszen a település múltjának tükörképét mutatja a jelen emberének. A kiállítási termekben sok száz,' múltat idéző írásos és tárgyi dokumentum tárul a látogató elé. Az a több évszázados küzdelem elevenedik itt meg, amelyet az oda települt jász családok vívtak létfenntartásukért a természettel, azon a kietlen, sivár területen, mely a török idők alatt teljesen elnéptelenedett. A dokumentumok a gazdálkodás fejlődéséről „beszélnek”; s arról, hogy annak függvényeként miként változott a majsai- ak életmódja. Arról, hogy milyen kismesterségek alakultak ki és váltak' híressé, s hogy miként teremtődtek meg a jellegzetes helyi lakóháztípusok, a sajátos családi és társadalmi szokások. Egyébként mindezek nyomaival, emlékeivel még ma is találkozhatunk a valóságban is szerte a városiasodó nagyközségben. E küzdelmes és szép történelmi folyamatot kísérhetik végig néhány hét óta a helybeliek és a településre' érkező vendégek, ha betérnek az új közművelődési intézménybe. A majsaiak múzeuma az egész Kiskunság, sőt az egész Bács-Kiskun me- gve legújabb idegenforgalmi büszkesége. R. M. • A legkisebbekkel is megismertetik az érdekes kiállítást. (Pásztor Zoltán felvételei.) • Ilyenek voltak a majsai cipészműhelyek az 1920-as években. Valamennyi tárgyat, kelléket a helyi cipész ktsz dolgozói gyűjtötték össze a múzeum számára. • A homoki mezőgazdaság egykori fontos eszköze, a hegyhúzó, mint múzeumi tárgy. Napirenden a könyvtári munka Eredmények és gondok Bácsalmáson (Tudósítónktól) Bácsalmás nagyközségi tanácsának végrehajtó bizottsága legutóbbi ülésén foglalkozott a könyvtár elmúlt kétévi munkájával. Mint Szénásiné Harton Edit, az intézmény vezetője rámutatott, a szakmai irányelvek, és a Bács-Kiskun megyei Tanács VB határozata alapján B típusú szinten kell gondoskodni, a lakosság, az üzemek, intézmények és a vonzáskörzet könyvtári ellátásáról, ami számottevő anyagi -és szakmai feltételeket követel. A helyhiányt enyhítő megoldásként például a gyermekkönyvtár áttelepítése jött szóiba. Sajnos, az utólblbi esztendőkben nem volt lehetőség berendezési és felszerelési tárgyak vásárlására, felújítására. Segítséget nyújtottak viszont az KERIPAR helyi szocialista brigádjának tagjai: az együttműködési megállapodás értelmében javítási és átalakítási munkát végeztek. A zenei részleg felszerelése csupán egy sztereó lemezjátszóiból és fejhallgatóból áll. Az idén növekedett ugyan a költségvetés összege, de az áremelkedések miatt ez csak a szín ten tartásra futja. A könyvtár társadalmi hatékonysága jórészt az állománygyarapítás. szakszerű feldolgozás, illetve a tájékoztatás színvonalán áll vagy bukik. Érzékelni, követni kell a kor és a benne élők, a tudomány és a teohnika, a szőkébb hely, az iskola változásait. Gondot jelent azonban, hogy a lakosonkénti 8—9 forintos könyv, beszérzési keretből sem a drágább szakkönyvékre, sem az idegen nyelvű művekre nem telik. Mindenképpen indokólt lenne a keresett példányok bszerzése, figyelembe véve a lakosság széles körű foglalkoztatottságát és a letéti könyvtárak igényét is. Az iskolák oktató munkája a tanulók intenzívebb könyvtárhasználatát követeli meg. Jelenleg ugyanis kilenc jut a javasolt tíz-tizenkét • Albert Istvánná könyvtáros, az újdonságokat helyezi el. kötettel szemben egy gyermek- olvasóra. Ismét, beigazolódott, hogy milyen fontos szerepet játszik az olvasószolgálat. Bácsalmás 8600 főnyi lakosságának 20 százaléka iratkozott be a központi könyv, tárba. A letéti könyvtárakkal együtt ez az arány 24 százalékra emelkedik. A kölcsönzőknek csaknem a fele 14 éves. illetve ők jelentkeznek a leggyakrabban. Jó dolog számot adni arról, hogy az általános iskolások több mint háromnegyede rendszeres olvasó. Az új tanterv bevezeté. se óta még inkább hozzászoktak a különböző tárgyú anyaggyűjtésekhez. a kiadványok helybeli használatához. Évenként 25—30 alkalommal könyvtári órákat tartanak, a Gyermekrádió pályázata alapján őrsökkel is fog. lalkoznak. Rendszeres író—olvasó találkozókat, vetélkedőket tartanak, játékos gyermekfoglalkozások szerepelnek a műsoron. így vállal mind méltóbb helyet és szerepet a Vörösmarty Mihály nevét viselő könyvtár a nagyközség közművelődési programjának végrehajtásából. Molnár József KÖNYVESPOLC A Bartha Miklós Társaság A két világháború közötti progresszióról folyó beszélgetése alkalmából Illyés Gyula többek között ezt mondta: „Emlékszem, amikor a Bartha Miklós Társaságban először gyűlt össze ez a fiatalság — oda engem Lakatos Péter Pál vitt el, aki akkor József Attiláival jóban volt —, körülöttünk összezagy válva kerengett még sok gondolat és törekvés. De ami ott fortyogott! Egyszerre osztottak az emberek földet, s követelték vissza Erdélyt. Nem kell mondanom, hogy milyen zűrzavar, de mégis milyen egészséges fermentáció volt.” A szociális és nemzeti kérdések iránt fogékony fiatalemberek, több mint fél évszázada kötött szövetségének történetéről sok félreértés, félremagyarázás kerengett eddig a köz- tudatban. Ennek egyik oka az volt, hogy az ott megfogalmazottakat kiragadták, történelmi környezetéből, és olyan időszakkal hasonlították össze az elhangzottakat és leírtakat, amelyek a tényeket más fénytörésben vetítették a ma emberének. Sebestyén Sándor — Kossuth Könyvkiadónál' most megjelent munkája — A Bartha Miklós Társaság — ezeket a félreértéseket is tisztázza. A „Jegyzetek”' több mint hatszáz pontja már önmagában is jelzi a következetes és dokumentumokra támaszkodó munkát. A szerző forráselemzései, kutató-felfáró tevékenysége azt célozza, hogy objektív tükröt állítson a magyar történelem 1925 —1933 közötti időszaka elé, és a marxista történetírás hagyományait követve a múlt fényeinek bemutatásával segítse a ma kérdéseinek megválaszolását is. Az Előszóban megfogalmazott szándéka szerint a népi írók mozgalmának előzményeit és kezdeteit mutatja be érzékletesen; azt az utat, amelyen a népi gondolat ideológiává alakult. A Bartha Miklós Társaság akkor szerveződött, amikor az ellen- forradalmi rendszerben a zavaros és alacsony színvonalú titkos társaságok romantikája uralkodott. A Társaság a magyar közélet demokratizálásán túl napirendjén tartotta a nemzetiségi kérdés megoldását is. Az nyilvánvaló, hogy követeléseik nem mentek túl még a polgári fejlődés keretein, de a Tanácsköztársaság leverése után nyolc évvel, az Illyés Gyula által is említett erjedés bátor tett volt. Az utat kereső fiatal értelmiség először Ady Endre nevében ütközött meg az ellenforradalmi rendszer hivatalos kultúrpolitikájával. Az „Ifjú szívekben élek” címmel megjelent antológia is bizonyítja, hogy fiatalok számára Ady nem pusztán esztétikai kérdés volt, hanem politikai ügy. Az összecsapó vélemények azonban már jelezték a szellemi élet két pólusát: a népit és urbánust. A vitában mindkét fél Ady világszemléletét és társa- . daiomszemléletét a maga módján átértelmezte. Később már nem a költőről, hanem a múltról, jelenről, jövőről esett szó. A Bartha Miklós Társaság lapjának, az Űj magyar földnek számain túl szinte az egész hazai sajtó hangos volt a vitától. Hangzottak el vádak a magyar szellem „elbugacosításáról”, felbukkant a szövetkezeti eszme, a .parasztdemokrácia. Fokozatosan előtérbe került a magyar szociális problémák iránti érdeklődés. Szóltak a parasztság kulturális elmaradásáról, az iskolarendszerről. Rámutattak a földkérdés égető voltára, aktualitására. Vitatkoztak a nemzet fogalmáról, a nemzetiségi kérdésről. Foglalkoztak Bartók Béla, K<Jbály Zoltán zenéjével. Erdélyi József, József Attila és mások műveivel. Dicsérték a népművészetet, mások pedig a kultúra gátjának tartották azt. Volt aki az „evolúciós” változás mellett „voksolt”, volt aki radikálisabb megoldásra gondolt. Összecsapott a német—francia hatalmi egyensúlyra építő politikai elképzelés — és a magyarság kelet-európai hivatását hangsúlyozó vélemény. Megvitatták az értelmiségi ifjúság helyzetét, tervezték az ifjúsági parlament összehívását. Még tételesen sem lehet felsorolni azokat a lémákat, amelyekkel ezek a viták foglalkoztak. A Társaság tajai által kifejtett, olykor romantikus és engedményeket is tevő, de többségében progresszív gondolatok hatását érzékelteti az a rendőrségi jelentés, amely szerint a Bartha Miklós Társaság kétféle világnézetű embereket egyesit: kisebb számban „meggyőződéses nacionalistákat”, ám a többség azonban a „lehető •legradikálisabb kommunista”. Ha túlzott is a jelentés megfogalmazója, azt azért mégis felismerte, hogy a Társaság szellemi munkája leválasztotta a reakciós közéletből s maga köré vonta a haladó elemeket, és legális körülményeket teremtett a baloldali eszmék kifejtésére is. Sebestyén Sándor fontos történelempolitikai tanulmánya foglalkozik a csehszlovákiai sarlósok magyar£szági kapcsolatával, a miskolcr joghallgatók ellenforradalmi rendszert nyíltan bíráló mozgalmával. Szól Bajcsy-Zsi- linszky Endre „nemzeti radikalizmusáról”, a konzervatív Wesselényi Reform Klub betiltásának körülményeiről is, a legálisan és illegálisan működő munkáspártok és a Társaság viszonyáról. Röviden elemzi a Fábián Dániel és József Attila a „Ki a faluba!” címen megjelent írását, amiért József Attilát többen is támadták. A szerző véleménye szerint ez a röpirat jelentős vízválasztó volt a népi—urbánus ellentét állandósuló vitájában. A társaságon, belüli szakadást követő időszakban még egyszer fellobbantak a viták, de néhány éven belül a Bartha Miklós Társaság is a többi egyesület szintjére süllyedt. A két világháború közötti szellemi élet fontos eleme volt ez a Társaság. Nem .tagadható, hogy magán hordozta az értelmiség akkori ellentmondásait; de az is igaz, amit Balogh Edgár irt: „A magyar szellemi élet azonban megtermékenyült, s olyan méretű szellemi erjedés vette kezdetét, mely adott fokon ismét egy táborba hozta össze a magyar népi megújhodás és a kelet-európai összefogás hit-vallóit.” Az ellentmondásokat és a szellemi erjedést jól érzékelteti Sebestyén Sándor munkája. Komáromi Attila SUMONYI ZOLTÁN: /Nagy Lajos emlékének/ l. Szeptember 14-én,. pénteken a nap 5 óra 19 perckor kel, de a pa- nelház lakói még soha nem győződtek meg az 1979-es zsebnaptár ezen állításának hitelességéről. Nem mintha aludna még ilyenkor. Sőt, 5 óra 19 percig tizenegy lakó lép ki a ház kapuján; kilencen azért, hogy elinduljanak munkahelyük .felé, ketten meg azért, hogy kutyájukat sétáltassák a ház körüli parkban, ök j pedig már huszonöt-harminc perce felébredtek, de sem az álmosság, sem a reggeli kapkodás, készülődés, sem pedig a munkába való sietség nem alkalmas az efféle előrejelzések, ellenőrzésére. Úgyhogy valószínűleg észre sem vették a napfelkeltét. 4 óra 50 perckor, amikor az IE-s Trabantos lakásában, a hetedik emeleten felcsörög áz ébresztőóra,, a ház előtti parkolóból már kihúz egy fehér Zsiguli, s a kapun kilép egy kiskatona. A Zsiguli, amint kifordul jobbra a Váci út felé, felgyulladnak tompított reflektorai, az Árpádhíd Étterem előtt csak lelassít, és mivel alig van most forgalom, meg sem áll, kettesben hagyva a sebességváltót, nagy ívben balra fordul, s elhajt Újpest irányába. A kiskatona — nyári kimenő-egyenruhában, fején tányérsapkával — fázósan indul át a iparkon, de mielőtt kiérne a Váci útra, egy alkalmi gyalogösvényen felszalad a hídra, átbújik a korláton, és így pont akkorra ér a megállóiba, amikor a 84-es busz az Árpád-hidra kanyarodik. Az IE-s Trabantos lenyomja az óra csörgőgombját, hadd aludjon még a felesége, és átmegy a nagyszobába. Ott már szinte világos van, minthogy a sötétítőfüggönyöket nem szokták összehúzni, kinyitja és kifordítja a középső ablakot, s lenéz a parkolóba. Ösztönös mozdulat ez is, pontosan úgy, mint á csörgőóra elhallgattatása, hiszen még nem ébredt föl teljesen, annyira azonban mégis ébren van, hogy elégedetten vegye tudomásul; kocsija ott áll sértetlenül az ablak alatt, ahol délután leállt vele. Az IE-s Trahantosnak agyonápolt világoskék Zsigulija van! Nem új, de újszerű állapotban vette a megkímélt kocsit hosszas keresgélés" és alkudozás után, s óriási szerencséjére alig három hónapja, vagyis nem sokkal a gépkocsiárak általános emelése előtt. S még hatvanötezerért! A panelház lakóit persze — akik tizenegy év Után is legtöbben csak az autók rendszámáról és márkájáról ismerik és különböztetik meg egymást — nem nagyon zavarja ez a változás, ök évekkel ezelőtt IE-s Trabantos- ként ismerték meg a hetedik emeleten lakó fiatalembert, így beszéltek róla, és valószínűleg még nagyon sokáig csak így fogják emlegetni. Igazuk is van! Ha megkísérelnék követni az autók változásait, hát lehetetlenné válna közöttük mindenféle társalgás. Mintha valaki mindig új nevet venne föl! S ez bizony bábeli zűrzavart, teljes bizonytalanságot okozna: sosem tudhatnák pontosan, hogy ki kiről beszél. Éppen elég nehézkes személyleírásokkal ■megkülönböztetni azokat, akiknek még nincs kocsijuk! Mert a ház előtti parkolóban most, 4 óra 52 perckor ötvenöt gépkocsi áll, vagyis a százharminckét családnak több mint a felét névről vagy legalább foglalkozásról kellene ismerni. Igaz ugyan, hógy azokról nem is igen van mit beszélni. Legalábbis itt, a ház előtti parkolóban nem. Persze, ezt a parkolót már így is kinőtte a ház. Kétoldalt szorosan- egymás mellett állnak be a kocsik, s aki délután 5 óra után érkezik haza, az már nem is tud hova beállni. Hát csak megáll valahol. Este 9 és hajnali 5 között a parkot szegélyező járdákon is egymást érik az autók, megbiccentve állnak egy-egy első és hátsó kerekükkel a járdán, a másik kettővel lent az úttesten. De még ott sem. jut hely mindenkinek, úgyhogy mindennap négy-öt kocsi gazdája vállalja a följelentést vagy a helyszíni bírságolás kockázatát, és felhajt a park gyepére. De hát mégsem állhatnak meg az úttest közepén! Ma már nehéz lenne kideríteni, hogy tizenegy évvel ezelőtt takarékossági okból-e, vagy pedig azért nem terveztek nagyobb parkolóteret a tízemeletes Larsen— Nielsen típusú házak elé, mert senki sem számíthatott a magán- gépkocsik ilyen ütemű szaporodására. De való igaz, hogy itt akkor még túlzásnak is tűnt ez az óriási leaszfaltozott térség, amelyen nyolc-tiz Trabant álldogált, s egy- egy öreg Moszkvics, Volkswagen, Fiat. Aztán négy-öt év múlva hirtelen szaporodni kezdtek a ház előtt a Trabantok, az öreg kocsik kicserélődtek új Skodákra, Zsigulikra — és újabb két-három év elteltével megindult a Trabantok rohamos metamorfózisa is. Előbb használt Zsigulikra, Skodákra, Wartburgokra cserélték őket, aztán a használtakat újakra. Hiába na, ez a fejlődés! De a panelház autós közösségének tudatában — hacsak valami rendkívüli nem történik, mint például nyáron is, hogy valakinek az ötödik emeletről hat és fél éves Wartburgja helyén egyszer csak egy vadonatúj metál-kék Ford Capri áll, amit már a rá tártabb autósok is körbejárnak —, tehát ha valami ilyesmi nem történik, akkor mindenki az első kocsijával írja be magát a köztudaitba. Ahogy az IE-s Trabantos is a hetedikről, aki miközben másodszor pillant le a Zsigulijára, észreveszi az újságkihordót; pontosan 4 óra 55 perckor jön végig a ház előtti járdán, s nagy zöld vászontarisznyájával befordul a kapun. Az IE-s egy pillanatig arra gondol, hogy itt várja meg az újságost, s még borotválkozás előtt a nagyszobában futja át a sportoldalt és a főbb címeket, kényelmesen belesüppedve a bükié huzattá, szivacsos ülőgarnitúrába, de aztán észbekap, hogy hiszen az a világ már elmúlt, amikor a postás vagy az újságos feljött a lakásokig. Nem is való már másra az aj tókon levő levélszekrény-nyílás, mint hogy' lecsapódó alumínium tetejével bezörögjenek, ha valami miatt a ház .lakói mégis beszólnak egymáshoz. Aki a csengőt nyomja meg, arról biztosan tudni lehet, hogy nem ebben a házban lakik. — Tehát a reggeli lapokat is csak a félemeleti levélszekrénybe dugják, így az IE-s fiatalembernek le kell mondania a korai olvasásról. Na majd a gyárban! Addig is bekapcsolja a táskarádiót, és bevonul vele a fürdőszobába. A rádióban valami agyöblögető zene szól, hiteket majd néhány perc múlva az öt órai Reggeli Magazinban mondanak, addig megmosakszik. De alig nyitja ki a vízcsapot, s még csak a meleg vizet engedi, hogy kifolyjon a csövekből az állott langyos víz, hiszen csak ezután tudja a keveröcsappal beállítani a megfelelő hőmérsékletet — tehát még mindig ezzel bíbelődik, amikor elhallgat a zene, és megszólal a rádióbemondó. .Kossuth rádió, Budapest, a pontos idő 5 óra.” Ot sípszó hallatszik, majd a Reggeli Magazin szignálja. Utána egy kellemetlen hangú nő kezd el hadarni, illetve nem is hadar, csak valami furcsa, rosszul hangsúlyozó pattogással igyekszik ellensúlyozni gyengécske és kellemetlen tónusú hangját. Jó reggelt kíván, úgy is mint a Reggeli Magazin szerkesztő-műsorvezetője, és közli, hogy ma 1979. szeptember 14-e, péntek van. A nap 5 óra 19. perckor fog kelni, kellemes enyhe az idő. Budapest fölött az égbolt derült, a hőmérséklet 16 Celsius-fok. — Az IE-s, 'aki már beállította a keverőcsapot, de még nem döntötte el, hogy átkapcsolja-e zuhanyra, vagy csak mosakodjon, az egész szövegből csupán a napfelkeltére kapja fel a fejét. Honnan tudja ez, hogy pont 19 perc múlva fog fölkelni a nap? És különben is, már teljesen világos van, akkor meg mi a fene világít? „Most hallgassák meg a nagyvilág híreit” — pattogja a műsorvezető-szerkesztő, közben indokolatlanul — értelemszerűen indokolatlanul — i különválasztja, a nagy és a világ szavakat. Persze, valószínűleg a levegője fogyott el, mert közben sóhajt is egy nagyot. De a híreket már egy eröá hangú férfi olvassa fel: „Az ENSZ főtitkára szerint a nemzetközi politikára kedvező hatással van a nagyhatalmak közötti viszony javulása. Waldheim az ENSZ-közgyűlés jövő kedden kezdődd ülésszaka elé terjesztendő beszámolóban külön kiemelte a II. SALT- megállapodás aláírását, valamint a kínai—amerikai viszony javulását (Folytatjuk.)
