Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-08 / 82. szám

1981. április 8. • PETŐFI NÉPE • 3 BESZÉLGETÉS ALBERT B. SABIN PROFESSZORRAL A vírusos betegségekről, az éhségről, a tudományról Albert B. Sabin professzor ne­vét mindenki ismeri hazánkban, hiszen már hosszú évek óta min­den kisgyermek — ' kötelező ér­vénnyel — megkapja az ún. Sa- bin-cseppeket. Mindannyian — szüleikkel együtt. — hálásak, hogy nem kell félniük a gyermekbénu. lás rémétől. A mai fiatalabb kor­osztályok már nem emlékezhet­nek arra, hogy egyes esetekben a gyermekbénulás százával szedte áldozatait, és akik túlélték a fer­tőzést, esetleg egész életükre moz. g^ssérültekké vagy mozgásképte­lenekké váltak. Részben rájuk is emlékezik az Egészségügyi Világ, szervezet, amikor az 1981-es évet a mozgáskárosultak évének nyil­vánította. Sabin professzor, a Magyar Tu­dományos Akadémia tiszteletbeli tagja, időnként ellátogat hozzánk. Legutóbbi látogatása alkalmával kérdéseket tettünk fel kutatásaira vo. natkozóan, illetve.megkérdeztük véleményét korunk néhány nagy prob, lémájáról. •V m — Hogyan terelődött figyel­me a gyermekbénulás elleni védekezésre, volt-e valami­lyen személyes motivációja? — Személyes indítékom nem volt. 1931-iben, amikor egyetemi tanulmányaim befejezését köve­tően a New York-i Egyetem Bak­teriológiai Intézetében kezdtem dolgozni, New Yorkban éppen ha­talmas gyermekibénulás-járvány zajlott .le. Két hónap alatt a vá­rosiban 6500 gyermek bénult meg. A kérdéssel foglalkozni kellett, és én kaptam a feladatot. A téma engem is érdekelt, ezért harminc éven át egyre nagyobb arányiban dolgoztam ezekkel a vírusokkal. — Hogyan áll ma a világon a gyermekbénulás elleni küz­delem? — A gyermekbénulás megelő­zésére ma a legtöbb országban az élő, gyengített vírusoltóanyagot (Sabin-cseppek) használják. (Van egy másik védekezési módszer is: Dr. Salk dolgozta ki. Ez elölt ol­tóanyag, amely csökkentette a megbetegedések számát, de a jár­ványok kialakulását nem tudta megakadályozni.) Az élő oltó­anyaggal 1959-ben a Szovjetunió­ban tízmillió embert oltottak be. Csumakov akadémikus érdeme, hogy rá egy évre olyan hatalmas * mennyiségű oltóanyag állt .ren­delkezésre, hogy a Szovjetunió­ban 70 millió, Bulgáriában, Cseh­szlovákiában, az NDK-ban és Ma­gyarországon .pedig további 30 millió embert lehetett beoltani. ' Az Amerikai Egyesült Államok­ban 1960-ban engedélyezték a vakcina bevezetését. A járványos gyermekbénulás helyzete szempontjából ma a vi­lágot három részre lehet osztani. Azok az országok, amelyek jó gaz­dasági szinten, fejlett egészség­üggyel rendelkeznek, sikeresen leküzdötték a betegséget. Az or­szágok második csoportjában a gazdasági viszonyok és az egész­ségügyi hálózat kevésbé fejlett, ezért a gyermekbénulás még ma is jelentős közegészségügyi-jár­ványügyi probléma. A többi or­szágban is állandóan járványokat okoz a gyermekbénulás, ez azon­ban az államok egyéb nehézségei­hez és az éhezéshez viszonyítva nem tartozik a legfontosabb prob­lémák közé. — A víruskutatás fiatal tudományág, és fejlődésével kapcsolatban még ma is szá­mos nehézséggel kell megküz­denie. Számos megoldatlan kérdés maradt nyitott mind a mai napig, amelyek a vírusok tulajdonságaira vonatkoznak. Véleménye szerint, melyek azok a kutatási területek, ame­lyek a közeljövőben alapvetően új eredményeket hozhatnak? — A legtöbb emberi, állati és növényi vírusbetegség — közöt­tük olyanok, amelyeknek nagy gyakorlati jelentőségük van — bizony még ma is komoly prob­lémát okoznak. Vannak olyan be­tegségek, ahol gyakorlatilag sem­mi haladás nem történt. Ilyenek pl. a légúti fertőzések. Ezeknek csak kisebb részét okozza a min­denki által ismert influenza- vírus. A legtöbb légúti fertőzés nem halálos kimenetelű, de lehe- . tétlenné teszi, hogy az emberek néhány napig dolgozzanak. Az Amerikai Egyesült Államokban egy év alatt 62 millió olyan meg­betegedés fordul elő, amely több mint három és fél napos munka­kiesést okoz. Az elmúlt negyven év alatt ezeknek a légúti fertőzé­seknek a kezelése és megelőzése terén semmilyen előrelépés sem volt. Teljesen új kutatási irány­zatra lenne szükség, mert ezeket a légúti fertőzéseket igen sok kü­lönböző vírus hozhatja létre. ’ A májgyulladás a másik ilyen betegség. Többféle vírus is létre­hozhatja, de tenyészteni' még egyiket sem sikerült. Számos olyan, vírusos bélfertőzés is van, amely a világ szegényebb orszá­gaiban — ahol az éhezés legyen- *gíti a gyermekek szervezetét — tömeges halálozást okoz. Az ál­latorvosi virológia területéről is számos példát lehetne említeni. Ilyen a száj- és körömfájás be­tegsége. — Véleménye szerint mi­lyen hatással van az alultáp­láltság az emberiség sorsára? Befolyásolja-e és — ha igen — milyen módon változtatja meg a demográfiai robbanás a ví­rusbetegségek terjedését? — Biztos vagyok benne, hogy az éhezés a mai világ legfonto­sabb problémája. Nem a fertőző betegségek, hanem az éhség az emberiség igazi nagy problémája. A demográfiai robbanást nem lehet törvényekkel szabályozni. A szaporodás mértékét az emberek gazdasági színvonala és lehetősé­gei szabják meg. Minden fejlett országnak — az ideológiai különbségektől függet­lenül —. egyesülnie kell az egyet­len közös ellenség, az ÉHEZÉS ellen, amely évről évre nő. Az a remény alaptalan, hogy magától meg fog szűnni, ezért a kormá­nyok közötti viták és ellenséges­kedések helyett minden anyagi eszközzel a fejlődő országok ér­dekében kellene együttes erővel tevékenykedni, mert az éhség.fe­nyegetőbb veszélyt jelent a világ számára, mint a fertőző betegsé­gek együttvéve. Ezt a tényt már az iskolákban és az egyetemeken meg kellene tanítani, hogy min­den ember ennek tudatában kezd­hesse meg aktív tevékenységét az életben. — ön egy nagy, gazdag or­szág állampolgára, és a mi kis országmik Tudományos Aka­démiájának tiszteletbeli tag­ja. Hogyan látja a kis orszá­gok szerepét a modern tudo­mányos kutatásban? — Valamennyi nagy tudomá­nyos intézet sok apró munkacso­portból tevődik össze. Ha az egész világot úgy képzeljük el, mint egy hatalmas kutatóbázist, akkor Magyarország is egyike a kutatócsoportoknak, amely, a nagy kutatóbázis keretében dolgozik. A pénz nem a legfontosabb felté­tele a kutatásnak: olcsó módsze­rekkel és jó agysejtekkel is lehet kutatni. A kis országok felelős­sége azonban sokkal nagyobb ak­kor, amikor kiválasztják a kuta­tás tárgyát. Mindig az a legfon­tosabb kérdés, ami magának az országnak az egyedi problémája, ezeket senki nem fogja helyettük megoldani. Mind a kis országoknak, mind pedig az egész világnak az szab­ja meg a jövőjét, hogy miként sikerül a tudomány eredményeit a gyakorlatban hasznosítani. — Köszönjük a beszélgetést. H. J. MIRE TERMÉK LESZ EGY TECHNOLÓGIÁBÓL... Licencvásárlás - gondokkal és tennivalókkal A hetvenes évek elejéhez képest csaknem hétszeresére nőtt az iparban a külföldi licencvásárlásokra fordított ösz- szeg. A műszaki fejlesztésben minden tizedik forintot li- cencvételre költik a vállalatok. Ennek ellenére — amint azt a Minisztertanács nemrégiben megállapította — a fejlődés üteme elmarad feladatainktól. A licencgondok okairól a kormány tudománypolitikai bizottságának titkárságán tájé­koztatták az MTI munkatársát. A ilicencforgaiam élénkülése csak a hatvanas évek utolsó évei­hez képest nagy eredmény. Gaz­dasági helyzetünk és a hazai ku­tatóbázis kapacitásának ismerete alapján a licencvásárlásokra for­dított összegnek a 2—2,5-szerese volna indokolt. A hozzánk hason­ló adottságú ipari államok pél­dája is ezt mutatja: nálunk 1,5—3-szor többet fordítanak kül­földi ismeretek vásárláséira, mint hazánkban. 1977-ben kormány­határozat született a korszert! külfödi eljárások gyors 'bevezeté­sére, eredményes honosítására, de gyökeres változás nem történt. A vállalatok túlságosan óvatosan kezelik a licencvásárlásokat, igaz forrásaik is megcsappantak, egy- egy eljárás bevezetése viszont beruházást is igényel. A gondo­kat növeli, hogy a kutatóintéze­tek még nem eléggé kapcsolód­nak be a megfelelő licencek ki­választásába, a megvásárolt el­járások továbbfejlesztésébe. A magyar vállalatok általában hétéves ismereteket vásárolnak, ezeket átlagosan 3—5 év alatt ho­nosítják meg, így aztán mire ter­mék lesz egy-egy technológiából, már kevésbé versenyképes. A svéd telefonközpont-rendszer meghonosítása például kerek 10. évig tartott, ami, elektronikáról lévén szó, nagyon hosszú idő. A lassú bevezetés oka az, hogy a vállalati fogadóbázis — géppark, technológia — színvonala elma­rad a licencgazdáétól, ezért hiába a korszerű ismeret, a meg­felelő gépek, a folyamatos alkat­rész^ utánpótlás, vagy épipen a kapacitás hiánya lefékezi a hasz­nosulást. A licenc valójában csak követő fejlesztésre ad módot. Eb­ből az is következik, hogy kül­földi eljárás megvásárlása álta­lában akkor hasznos, ha adott a lehetőség a továbbfejlesztésére. A vásárlások azonban általában nincsenek összhangban a kutatá­si-fejlesztési tevékenységgel!. Sem úgy, hogy a licencet egy hazai fejlesztés kiegészítő elemének tekintenék, sem pedig úgy, hogy a vásárlás után azonnal megkez­denék a termék vagy a technoló­gia korszerűsítését. Ha a lehetőségek kihasználásá­hoz képest nagy is a lemaradás, a licencvásárlások nyomán be­vezetett technológiák, illetve gyártott termékek piaci sikere általában nagyobb, mint a csu­pán hazai szellemi termékekre alapozottaké. Ennek oka, hogy a licenccel időt, energiát, kocká­zatot, esetleges kudarcot takarí­tunk meg. Éppen ezért már a kö­zeljövő feladata, hogy az áttekdo- tőbb vásárlási dönitéselőkészítés mellett a műszaki fejlesztést koordináló OMPB hatékonyabban ösztönözze a licenckereskedelem élénkítését, s anyagi eszközeivel — mint például tavaly is 300 mil­lió forinttal tette — támogassa a külföldi ismeretek honosítását. Mivel a licencvásárlás elvileg a vállalati fejlesztési stratégia ré­sze, a li oencforgalom irányítása, koordinálása, feltételezi a széles körű piaci infomiáltságot, a fo­lyamatos piacelemzést is. Emel­lett az információcserék vállalat- közi megszervezése is irányítói feladat, mivel a licpnefqngalom hazai vállalatok közötti szellemi- termék-forgalimat is jelent, ami azonban jelenleg még nagyon ritka. A hazai műszaki ismeretek külföldi eladása ma már nem el­sőrendű cél. Csak akkor kerül­het rá sor, ha az itthoni széles körű elemzés azt mutatja, hogy valóban a Ücenceladás a leggaz­daságosabb módja szellemi ter­mékeink hasznosulásának. (MTI) AZ MHSZ KISKUNHALASI TERÜLETI VEZETŐSÉGÉNÉL Átszervezés utáni tapasztalatok Aki egy kicsit is ismeri a Magyar Honvédelmi Szövetség munkáját, az tudja, hogy az elmúlt év szeptemberében az eddigi klubokat egységesen honvédelmi klubokká szervez­ték át. Rendkívül jelentős feladat volt ez e tömegszervezet életében, amely nemcsak alapos meggondolást, de nagy hoz­záértést is kívánt. Kenyeres László, az MHSZ kiskunhalasi területi vezetőségének titkára vajon milyen tapasztalatokat szerzett az átszervezésről? — A járásiban az átszervezés szeptember elsején kezdődött és november 28-án fejeződött be. Ez a főállású munkatársaknak 61 munkanapjába, társadalmi munkatársainknak pedig több mint 120 munkanapjába került. A tapasztalat? Az átszervezés közvetlen pártirámyítással, a ta­nácsi vezetők segítségével és természetesen az MHSZ járási vezetősége titkárának irányítá­sával történt. 'Nekem sikerült a két korábbi vezetőség tapasztala­tait olyan mádon hasznosítani, amely megkönnyítette a mun­kát A korábbi 35 klubot össze­vontuk, s ma már 19 közigazgatá­si helységben 30 honvédelmi 'klu­bunk működik Kellett a segítség és hasznos­nak bizonyult. Kumfehértón pél­dául a párt és a tanács vezetői ott voltak a közgyűléseken, de nem hiányzott sem a járási, sem pedig a helyi pártvezetőség Keletoiám, Mélykútion. A tanács vezetői Já­noshalmán, Jászszentlászlón, Kis­szálláson és Köfmpöcöm hasznosí­tották régi tapasztalataikat. — Ami meglepő volt az átszer­vezés során, hogy csupán hat he­lyen történt a vezetésben, személyi változás. Véleményem szerint a honvédelmi klubokon belül a szakosztályok, szakági csoportok létrehozásával nagyobb lehetőség teremtődött meg a technikai sport­ágak meghonosítására. Viszony­lag egyszerűbbé vált az irányítás, a feladatok végrehajtása és ter­mészetesen az ellenőrzés. Már most látható, hogy javul az anya­gi, technikai eszközök koncentrá­lása, a meglévő épületeknek és magának a technikának a kihasz­nálása. Úgy vélem, hogy erőtel­jesebbé válik az állami és a társa­dalmi anyagi támogatás elosztása és célszerű felhasználása. A honvédelmi klubok létrejöt­tek, de ez önmagában nem elég, ugyanis a klubok munkáját tar­talommal kell megtölteni, szélesí­teni kell tömegkapcsolatát, be­folyását. , — Kezdenek kibontakozni azok a feladatok, amelyék a jövőre nézve döntőek. Ilyennek látom a szakmai felkészülés, az ismeretek bővítését, a területi vezetőségek­nél és a klubvezetésben. Ismer­ni kell az alapokmányok kezelé­sét, vezetését, készítését, a sza­bályzatokat és nem utalsósorban a gazdálkodást. A klubok létreho­zásával gondjaink is vannak. Már tíz MHSZ tag — akik elhatároz­ták, hogy modelleznek — alakít­hat egy honvédelmi klubot, ám ennek anyagi vonzata van. Az országos vezetőség vajon számuk­ra hogyan biztosítja a nehezen beszerezhető, modellanyagot?' Ez sajnos, ma még nem tisztázott. Gyakorlatilag, az újonnan lét­rehozott honvédelmi klubokat most kell igazán szervezetileg erő­síteni, hiszen a létszámnövekedés­nél újabb gondok jelentkeznek. Ezért már az MHSZ kiskunhalasi területi vezetősége elhatározta, hagy bizalmi hálózatot hoz létre a nagyabb létszámú kluboknál. Emellett a klubon és a szakosztá­lyokon belül olyan programok kidolgozására ösztönzik a vezető­séget, amelyek vonzóak a fiata­lok és idősebbek számára egy­aránt, amelyek együvé kovácsol­ják a tagságot. Ez nagyon nemes és szép feladat. Gémes Gábor Jól jár a lakosság, FIATALON, FELELŐSEN A konyhamester Jól emlékszem még — s velem együtt Kecskeméten feltétlenül még számosán — a hajdani szék­tói strandfürdő álda.tlan étkezési lehetőségeire. A kilométeres sor- banállásokra egy üdítő italért; a több negyedórás toporgásokra fönn, az emeleten egy szend­vicsért vagy egy vagdalthúsért... Emellé az emlék mellé gondo­latomban oda kívánkozik a sza­kácstanulók egy, évekkel ezelőt­ti vetélkedője az Aranyhomok­ban. Az egyik fiatalember a részt­vevők közül olyan „mindent tu­dó” eszközkészlettel indult a via­dalnak, hogy az egy sebészpro­fesszornak is díszére válnék. Vol­tak ott kések, ollók, meg ki tud­ná mindet elsorolni... E két kép nemrégiben szinte „egymásra másolódott”, amikor Kecskeméten az Észak-Bács me­gyei Vízmű Vállalat Strand Ét­termének üzletvezetőjével, Varga Péterrel beszélgettem. Egyrészt ugyanis a hajdani „kócerájt” íz­léses, színvonalas vendéglátó he­lyiség váltotta itt föl, másrészt: az a mesebeli szerkentyűkkel felszerelt, pár évvel ezelőtti ver­senyző — azonos. Varga Péterrel, az étterem jelenlegi üzletvezető­jével. Akiben azóta csak megsokszo­rozódott a szakma szeretető és növekedett a mesterségbeli tu­dás. Tíz ,éve, szakácstanulóként került a „Homokiba”, azután dol­gozott a Budapest Szállóban is. Júniusban lesz öt esztendeje —> számára így tehát az idei több­szörösen is jubileumi év —, hogy a Strand Étterem alkalmazta. A szakácsiból konyhafőnök, majd üzletvezető lett. — Melyek a céljai ebben a be- *\sztásáiban? — Elsősorban a színvonal meg­tartása. A vállalat t vezetőjének bizalma, a részükről tapasztalt állandó támogatás minden tekin­tetben a lehető legteljesebb erő­kifejtésre kötelez. — Milyen a kollektívájuk? — Hozzám hasonlóan fiatalok, az átlagéletkor 24 év. A megúj- hodott személyzet egyúttal új szemléletet, korszerű üzletpoliti­kát is jelent, amelynek első pa­rancsolata: mindent a vendégért! — S mit tesznek ennek érdeké­ben? — Kezdjük a környezettel, amely a régihez képest igen elő­nyösen változott. Éttermünk nem monumentális, de épp ezért csa­ládias, csöndes, vendégeink kelle­mes környezetben fogyaszthat­nak. Az étlap úgy készül, hogy a kisebb pénzűek is megtalálják a nekik valót. Ezenkívül a Válasz­ték többféle specialitással is bő­vült. A tagadhatatlanul növekvő árakat egyébként jobb minőség­gel, az igényeknek a lehetőség szerinti minél tökéletesebb ki­elégítésével igyekszünk ellensú­lyozni. Családi és társadalmi, cso­portos rendezvények szervezését is vállaljuk. — Végezetül lopjunk el vala­mit a konyhai „titkokból" is. So­jól jár a szakszövetkezet Tizenöt kilométer új út Kecelen A ház értékét is növeli a jó út Ez a felismerés nem új dolog Kecelen. Négy éve került szóba. A 106 utcás nagyközségben a ta­nács és a lakosság akkor elhatá­rozta, hogy a Szőlőfürt Szakszö­vetkezettel és a kiskőrösi járási hivatal útépítő részlegével javít az utcák állapotán. Tavaly a nyíriesi részen a Zsol­dos Joachim és a Szőlő utca ke­rült sorra, amelyeknek burkolá­sával az idén készülnek eL Ugyan­ebben az évben meglesz a Kalo­csai, a Katona, a Felszabadulás, a Martinovics, a József Attila, a Malom és a Fürst Sándor utcák kohósalakos ^bitumenes burkolá­sa is. A Kalocsai utcában, ahol Rét- százharmincan laknak, egy hó­napja készítik az úttükröt Az egyengetés után az utca 90 háza előtt telkenként 4 ezer forint közműfejlesztési hozzájárulás el­lenében lerakják a szilárd bur­kolatot. Régi gondot orvosol a tanács a Szilos-nak nevezett községrész­rolja el egy, saját maga által „komponált” étel receptjét. — A legkedveltebb „siker­ételek” egyike a töltött sertésja­va, konyhamester módon. Ez lé­nyegében konyakos tejben ázta­tott,- libamájjal töltött sertésbor­da, előre sütve, tejszínes gomba- mártásban párolva. A tetejére sült virsli kerül, és reszelt sajttal történt megszórás után csőben sül ki. Körítés: vajas burgonyapüré. — Köszönjük. Aki megkóstolja, váljék egészségére! J. T. Budaiföldet raktárról történő szállítással ajánl 3 kg-os téglázott kivitelben, műanyag zsákban, 30 kg-os egységekként csomagolva. Ár: 2,50 Ft/kg. Nagy tételben (5 tonna felett) 20% árengedmény. Lászlófalva „Egyetértés” Mgtsz építésvezetősége Úttörő n. 4. — Telex: 26481, Telefon: 10. 506 ben is. A kiskőrösi járási hivatal útfenntartó részlegével a szilosi utcák gödreit betemetik, és az egyenetlenséget megszüntetik. Az érintett Erdő, Dózsa György, Bacsó Béla és Sugár Utca lakóit pedig kérik, hogy a végleges át­fedésig, ha az eső addig kimosná a töltést a gödrökből, végezzék el annak a visszalapátolását. Az idei nagyobb arányú útépí­téssel — összesen 15 .kilométer hosszan — a belterületi utcák egynegyede járható lesz. Mint említettük, ehhez telkenként négyezer forint hozzájárulást fi­zet minden ingatlantulajdonos. Ez a teljes költség egyötödét fe­dezi. A többit a tanács fejlesztési alapjából és saját erőből pótolják. Egy kilométer út megépítése ma mintegy 2 millió forintba kerül. Kecelen ezt „kihozzák” 1 millióból. Hogyan? A járási útépítő részleggel csu­pán a talaj előkészítését végez­tetik el. A többi .már a helybe­liek dolga. A tanács a Szőlőfürt Szakszövetkezettel megállapo­dott: amit idegen kivitelezőknek fizetne, annak egy részéből hoz­zájárul, hogy a Szőlőfürt Béke­gépműhelyéhez egy 300 méteres bekötőutat építhessen. A Szőlő- fürt viszont cserében vállalja a salak szállítását a nagyközség belterületi utcáiba. Annak kö­szönhetően pedig, hogy a szak- szövetkezetnek út- és vasútépítő szakembere van Szerető Jenő személyében, az útburkolást az ő irányításával oldják meg, ke­vesebb költséggel, amely kilomé­terenként körülbelül egymil'ió forint megtakarítást eredményez a nagyközségnek. K — 1 \ (•

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom