Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-04 / 80. szám

Történelmi súlyú eredményünk az is, hogy hazánkban valameny- nyi társadalmi osztály és réteg egymást segítő, alkotó nemzeti egységben él. A szocializmust fél­tett életközegének tekinti, amely­ben érvényesülni látja alapvető érdekeit, amelytől elválaszthatat­lannak érzi boldogulását, fel- emelkedését. TAVASZ — 1945 — Ez a kapcsolat — s az azt szorossá fűző bizalom — nem spontán módon alakult ki. Alap­ja az a tabb évtizedes politika, amely tárgyilagosan és folyama­tosan elemzi adott időszakok gaz­dasági, társadalmai változásait, fel­méri a fejlődés követelményeit, a lehetőségeket, számol a külön-' bözo osztályok, rétegek, csopor­tok valós érdekeivel, szükségle­teivel, törekvéseivel, és az egyen­rangúság elve alapján segíti azok érvényre jutását. Meg is fogal­mazza ezeket a szocializmus épí­tésének soron következő prog­ramjában. A párt politikájáról van szó — emelte ki az ünnep­ség szónoka. — E politikai gya­korlat 36 évi tapasztalatai alap­ján fogadja el természetes mó­don a magyar nép marxista—le­ninista pártját az ország irányí­tó erejeként. Pártunk a munkás- osztály pártja, de történelmi kül­detésként immár az egész népért való felelősséget a vállán viseli. Szólt Terbe Dezső a népfront- mozgalomról, pártunk több évti­zede követett és bevált szövet­ségi politikájának általános ke­retéről, ami széles és jól járható utat nyitott a kommunisták, a pártonkíviiliek és eltérő világné­(Folytat ás a 2. oldalon.) Kitüntetések április 4. alkalmából 3. oldal VILÄG PROLETÁRJAI, EGYESÜLJETEK! XXXVI. évf. 80. szám * Ára: 1.80 Ft 1981. április 4 szombat AZ MSZMP BÁCS - KISKUN MEGYEI BIZOTTSÁGÁNAK NAPILAPJA rr felszabadulásunk évfordulóján összehívták az országgyűlést Április 3-án délután Kecskemé­ten, az MMG Automatika Művek Gyárának új üzemi csarnokában, az MSZMP Bács-Kiskun megyei Bizottsága és a városi pártbizott­ság ünnepi nagygyűlést rendezett hazánk felszabadulásának 36. év­fordulója tiszteletére. Az ünnep­ség a magyar és a szovjet him­nusz hangjaival kezdődött, majd Sajdik Sándor, az üzemi pártve­zetőség titkára köszöntötte a résztvevőket. Üdvözölte az elnök­ségben helyet foglaló Terbe De­zsőt, a megyei pártbizottság tit­kárát, dr. Gajdócsi Istvánt, a me­gyei tanács elnökét, dr. Kőrös Gáspárt, a városi pártbizottság első titkárát, dr. Mező Mihályt, a városi tanács elnökét, J. G. Bah- tyint, a Krím terület tanácsának elnökét, B. Gabitovot, a budapes­ti szovjet nagykövetség első tit­kárát, L. Sz. Zolotov és A. D. Tyelbuhov gárdaezredeseket, va­lamint a megye és a város közé­leti személyiségeit, a munkásmoz­galom régi harcosait, a város üze­mei több szocialista brigádjának Terbe Dezső beszédének beve­zető részében annak a 36 évvel ezelőtti tavaszi napnak a jelen­tőségével foglalkozott, amelyen a magyar nép — évszázados álmai beteljesüléseként — visszavonha­tatlanul elnyerte nemzeti függet­lenségét, kezébe vette saját sor­sának formálását, és megindul­hatott a társadalmi haladás, a gazdasági és kulturális felemelke­dés útján. Amikor — a költő, Váci Mihály szavaival élve: „El­dőlt, ki mer szemünkbe nézni, ki emeli fel ránk fejét, bátran ve­lünk nevetve, és mi kinek szorít­suk meg a kezét.” — A második világháború vér- zivataros napjait, értelmetlen ál­dozatait, szenvedéseit és megaláz­tatásait már felnőtt fejjel átélők emlékeiben és idegszálaiban las­san elhomályosuló képeket, de soha el nem múló nyomokat ha­gyott a felszabadulás előtti ne­gyedszázad —. mondotta többek közt, majd így folytatta. — Az 1819 utáni ellenforradalmit rend­szer szélsőségesen reakciós cél­jai és eszközei — a más nemze­tek leigázását jelentő országgya­rapító külpolitika, az országhatá­ron belüli jogfosztottság, a bebör­tönzések, a félelelem fojtogató légköre, a gyűlölet szítása, a szel­lemi megnyomorítás, a militariz- mus — sorvasztották népünket. vezetőit, majd átadta a szót Ter­be Dezsőnek, az ünnepség szó­nokának. Mindezek elkerülhetetlenül ve­zettek a Hitler oldalán indított háborúhoz, ebben 600 ezer em­berélet feláldozásához, s betető­zésként a nyilas rémuralomhoz, a fasizmus igazi arcát megmutató időszakhoz. Amikor naponként is­métlődtek a Duna-parti tömeges kivégzések, deportálások a halál­táborokba, a rablás és erőszak. A ma már lidércálomnak beil­lő korszaknak vetett véget a fel- szabadulás. Bár 1919-ben a magyar mun­kásosztály megkísérelte a szocia­lista fejlődés útjára igazítani né­pünk lépéseit, akkor még ez a törekvés — alapvetően külső okok miatt — nem sikerült. 36 évvel ezelőtt ezt a lehetőséget né­pünknek a szabadsággal együtt a hős szovjet hadsereg hozta eL A fasiszta német hadsereget és cinkosait üldöző szovjet hadse­reg harca a megszállt Magyaror­szág felszabadításáért hét hóna­pig, pontosan 213' napig tartott. A Vörös Hadsereg több mint 140 ezer katonája és tisztje áldozta fel életét ezekben a csatákban. — Ezen az ünnepen őszinte há­lával és megbecsüléssel gondo­lunk a Szovjetunióra, népeire, azokra a hősökre, akik a prole­tár internacionalizmus szellemé­ben nemcsak a mi népünk, ha­nem az egész világ sorsát eldön­tő nagy háborúban bátran szem­beszálltak a fasiszta áradattal, és saját életük árán adták vissza a népek békéjét, szabadságát — hangsúlyozta Terbe elvtárs. Élni tudtunk a szabadsággal Ezután azt fejtegette a szónok, miként tudtunk élni a szabadság­gal a felszabadulás óta eltelt 36 év alatt, ami ugyan önáüó nem­zeti létünk ezeregyszáz esztende­jéhez mérve röpke időnek tűnik, mégis a néphatalom több mint három és fél évtizede-alatt na­gyobb változások következtek be a haza, a dolgozó nép életében, mint korábban évszázadok alatt. Beszélt Terbe Dezső a három és fél évtized történelmének olyan forradalmi jelentőségű főbb mér­földköveiről, mint az 1945-ös földosztás, az államosítások, min­denfajta kizsákmányolás felszá­molása, az 1949-től kibontakozó szocialista iparosítás, a mezőgaz­daságnak a 60-as évek elejére befejezett szocialista átalakítása. E gyökeres változások, következ­tében hazánkban győzelemre ju­tottak a szocialista termelési vi­szonyok, s ez az alap lehetővé tette, hogy napjainkra hazánk elmaradott agráripari országból korszerű mezőgazdasággal ren­delkező ipari országgá vált, a kö­zepesen fejlett országok közé emelkedett. — Ami szűkebb pátriánkat, Bács-Kiskun megyét iUeti — mutatott rá beszédében a megyei pártbizottság titkára — napjaink embere számára szinte a sötét legendák korából származónak hat, amit a szociológus a har­mincas esztendők végén jegyzett fel naplójába erről a tájról: „Földje cudar, lakója tányérjában a leves kevés és üres.” — Pedig ez volt az igazság falvainkban — akkor. S Duna—Tisza közének szorgalmas népe a szabadság év­tizedei alatt olyan sikeresen szá­molta fel az itteni föld kegyetlen „cudarságait”, hogy terméséből nemcsak a megyét táplálja, ha­nem élelmiszer-szállítmányait az ország más vidékein is várva vár­ják, ÁUjon erre itt csupán két adat: a megye gazdasági arcula­tában meghatározó, hogy orszá­gosan a mezőgazdasági termelés­ből 11—12 százalékkal, a kerté­szeti ágazatból 20 százalékkal ré­szesedünk. S azt se felejtsük el, hogy baromfifeldolgozó, konzerv-, hűtő- és húsipari termékeinket a nemzetközi piac is egyre inkább számon tartja. Iparunkról sem lehet már olyan túlzott szerénységgel szól­ni, mint talán nem is olyan rég, hogy „megjelent az ipar is a me­gyében”. Az ipar ugyanis tízez­rek életét határozza meg, és ré­szesedése az országos feladatok teljesítéséből több mint figyelem­re méltó. A koncepciózus tervek megvalósításának folyamatában ilyenekről is szó van, mint a szénhidrogén-bányászat, mező- gazdasági és élelmiszeripari gé­pek, berendezések gyártása, gép­ipari fellendülés, könnyűipari eredménynövelés. Alkotó nemzeti egységben A Magyar Népköztársaság Elnöki Tanácsa az Alkot­mány 22. paragrafusának 2. bekezdése alapján az or­szággyűlést 1981. április 16-án, csütörtökön délelőtt 11 órára összehívta. A kormány javasolja, hogy az országgyűlés tűzze napirendjére az államigaz­gatási eljárás általános sza­bályairól szóló, 1957. évi IV. törvény módosítására és egységes szövegére vonatko­zó törvényjavaslatot, vala­mint a Magyar Nemzett Bank elnökének tájékozta­tóját a bank tevékenységé­ről az V. ötéves terv idősza­kában. (MTI) J. G. Bahtyin, a Krím Területi Tanács vto-eOinoke megnyitójában elmondottja, hogy a kiállítás cél­ja bemutatni aát a kommunista munkastílust, amellyel az SZKP XXVI. és az Ukrán Kommunista Párt XX kongresszusának meg­ünneplésére készültek a Krím- terület dolgozói, s mélynek ered­ményeképpen a Vörös Zászló Ér­demrendet átvehették a X.' öt­éves terv teljesítéséért. A képek elkalauzolnak a festői Krímbe, ahol jelentős ipari és mezőgazdasági termelés főijük. Látható a Karnis Burumszki vas- órckamfaáinótt kikötőjébe érkező nyersanyag-kirakodás, az Űj Világ pezsgőgyár éppúgy, mint a Rangja van a brigádnak 4. oldal* Újítók a Lenin Tsz-ben 4. oldal Évtizedek és századmilliméterek 5. oldal Ifjúsági díj a tervezőknek S. oldal A tudás megbecsüléséért G. oldal Mit láthatunk a majsai múzeumban ? 7. oldal Sport 8. oldal Heti rádió- és tv-műsor 1—10. oldal Bahcsiszeráj 'kerület Cskalov Szavhozának „szamócaszürete”. Simferopol Kecskemét utcájá­nak — minfaa a Széohen yivárost látnánk — és a „Delfin” nevű óvodának belső képe megragadó élmény, még fényképről is. A Krasznogvargyesábi körzet Népek Barátsága nevet viselő Kolhozának képtárába is bepil­lanthattunk, s a festői szépségű úttörőtáborba, amely a „Csajka” (Sirály) nevet kapta. A Krím terület és Bács-Kiskun megye 20 éves testvéri kapcsola­tának keretében már sokan jár­hattak ezen a gyönyörű vidéken. Akik még nem juthattak el, azo­kat most a kiállítás képei ismer­tetik meg ezekkel a látnivalókkal.. Terbe Dezső beszéde Fotókiállítás a Krímről Hazánk felszabadulásának 36. évfordulója és a Szovjet- Krím napjai alkalmából hétfő óta Bács-Kiskun megyében tartózkodó Krím területi delegációk tegnap délelőtt negyed tízkor Kecskeméten, a Megyei Művelődési Központban kezdték megyei programjukat. Ekkor nyitották meg ugyanis azt a fotókiállítást, amely a Krím terület iparát, mezőgaz­daságát és kulturális életét mutatja be. , A megnyitón részt vettek Erdélyi Ignác és Terbe Dezső, a megyei pártbizottság titkárai, dr. Gajdócsi István, a me­gyei tanács elnöke.

Next

/
Oldalképek
Tartalom