Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-30 / 100. szám

1981. április 30. • PETŐFI NEPE 9 3

SZÁMVETÉS ÖT ESZTENDŐRŐL A MEGYEI TANÁCS ÜLÉSÉN

• Országgyűlési képviselők megyei tanácstagokkal beszélgetnek. (Tóth Sándor felvételei.)

(Folytatás az 1. oldalról.)

ügyi ütemezés gondjainak áthidalásával.

— A családiház-építés megyénkben még mindig a legnagyobb arányt képviseli, hiszen a lakások 52,7 százaléka épült ilyen formában az elmúlt öt éviben. Ez is indokolja, hogy minden lehetséges eszközzel könnyítsük az igen sok gonddal-bajjal járó és költséges, de nagyon fontos feladatokra vállalkozó lakásépítők munkáját. A megye- tötab városában létrejött, vagy alakuló lakásépítési szolgálatok mellett kötelezettséget ró ez az építési hatóságokra, a tervezőkre, az építőanyag- és szerelvényforgalmazókra egyaránt.

Egészségügy, kulturális ellátás

— Az egészségügyi ellátásunk legtöbb gondot jelentő területe a kórházi ellátás volt, ezért kiemelt feladatunk volt a tervezett kórházi fejlesztések maradéktalan és határidőre történő megvalósítása. Ennek is tulajdonítható, hogy a tervezett 1197 ággyal szemben 1251 valósult meg, s ez a fejlesztés - érintette minden kórházunkat. A megye egészségügyi ellátása szempontjából legnagyobb jelentőségű a több mint kilenc- száz millió forint költséggel létesült 680 ágyas új megyei kórháznak határidőre — az elmúlt év végére .— való elkészítése. Az átadás óta eltelt idő is bizonyítja, hogy a kórház belépésével alapvetően javultak a gyógyító munka tárgyi feltételei. Az V. ötéves terv kórházi fejlesztésének eredményeként a fekvőbeteg-ellátás tekintetében a megyék középmezőnyébe zárkóztunk fel. A kór- házépítés kötötte le az ágazat 1040 millió forintos — a tervet 25,1 százalékkal meghaladó — kiadásának 87 százalékát. Ebből következik, hogy az egészségügy egyéb területén kisebb fejlesztéseket tudtunk csak megvalósítani. Ezekből csak a szociális otthonok építésére szeretnék utalni, amelyre a tervezettnek 233 százalékát fordítottuk, s ebben rendkívül nagy segítséget nyújtott a megye társadalmának összefogása: „a társadalom az idősekért” mozgalom keretében befizetett 29 millió-forint;-és a segítségnyújtás sok más formája, mint például a 6 millió forint értékű társadalmi munka.

— A kulturális ágazat V. ötéves tervének értékelése nem egyszerű feladat. A számadatok tanúsága szerint ugyanis a kiadási előirányzatokat csupán 82,9

százalékra teljesítették a tanácsok ennél az ágazatnál. Valamivel jobb teljesítési arányt kapunk — és ez a reálisabb kép —, ha a lakótelepeken megvalósuló óvodák, általános iskolák terven felüli pénzfelhasználását is beszámítjuk, mert így az 1 milliárd forintos előirányzat 92 százalékát használtuk fel a kulturális szolgáltatás fejlesztésére. Megint más a helyzet, ha nem a pénz elköltését, hanem a fejlesztési célok megvalósítását vizsgáljuk. Ez esetben azt látjuk, hogy óvodából a tervezett 3620-szal szemben 5732 hely valósult meg. A 219 általános iskolai tanterem helyett különböző megoldásokkal 301-et hoztak létre a tanácsok. Az újonnan létesített 75 napközis terem 26-tal több a tervezettnél. A szakmunkásképzés fejlesztésére tervezett tanterem, tanműhely, kollégium számszerű előirányzatai túlteljesültek. ToJb mint 2 ezer diákotthoni hely létesült, segítve az általános, közép- és szakmunkástanulók tanulását.

Sajnálatos elmaradás

— A kiemelt célok tehát maradéktalanul teljesültek, sőt a társadalmi igényeknek megfelelően ezekből a tervezettnél több valósult meg. Ezt • egyszerűbb, olcsóbb megoldásokkal, társadal- mimunka-szervezéssel tudták a tanácsok elérni. Kétségtelen az is, hogy lemaradás töftént a kivitelezési kapacitás problémái miatt olyan fontos létesítménynél, mint a gyógypedagógiai iskola és nevelőotthon, amelynek kivitelezése csak az elmúlt évben gyorsult meg és befejezése jövőre húzódik át. El kellett halasztani a megyei könyvtár építésének megkezdését pénzügyi gondok miatt, és nem valósíthattuk meg az ifjúsági- és úttörőház tervezett kialakítását, mert nem tudtuk időben megszerezni az erre a célra kiszemelt épületet. Ezeknek a lemaradásoknak természetesen nem örülünk és törekedni fogunk a mielőbbi megoldásukra.

— A víz-csatorna közművek fejlesztésére 1154 millió forintot fordítottak tanácsaink, ami 12,8 százalékkal több a tervezettnél. Az ilyen arányú ráfordítást indokolja megyénk közműves ellátásának helyzete, s az a körülmény, hogy e közművek megléte, vagy hiánya alapvetően befolyásolja településeink általános fejlődését.

— A tervek teljesítése kedvező a vízellátás, a szennyvíz- és csapadékcsatornázás terén. Ebben az ötéves tervben sem tudtuk azonban befejezni a kecskeméti szenny víztisztító-; telepet, sőt a

kompromisszumot jelentő résztisztítóig sem jutottunk el. A nagyarányú környezetszennyezés miatt az eddiginél következetesebben kell megkövetelni ennek a létesítménynek gyorsabb üzembe helyezését. A kecskeméti Magyar —Szovjet Barátság Tsz területén folyó mezőgazdasági hasznosítási kísérletek csak enyhítik a kialakult helyzetet. Egyébként is ide a keletkezett szennyvíznek csak egy része jut el, a többi tisztítatlanul ömlik a Csukás-érbe.

— Az ivóvízellátás biztonságát szolgálja a tervezettnek másfél- szeresét kitevő víztermelő kapacitás bővítése. Az ugyancsak terven felül kiépített vízhálózat több lakás vízbekötését tette lehetővé. Űjabb öt község és egy külterületi lakott hely kapcsolódott be közműves vízellátásba.

— Az egyéb ágazatok fejlesztésének támogatott céljai közül a sütőiparnak átadott 49 millió forintot említem, amelynek segítségével korszerűsödtek a sütőüzemek, és többek között megépült a kiskunfélegyházi új kenyérgyár. A kereskedelemnek nyújtott támogatással olyan fontos létesítmények megvalósítását segítettük elő, mint a kecskeméti piaccsarnok, a bajai, kiskunfélegyházi, kalocsai iparcikkáruházak, vagy a folyamatban levő kecskeméti Centrum Áruház.

— A lakossági szolgáltatások fejlesztését külön szolgáltatásfejlesztési alapból támogattuk, amelyből 58 millió forintot utaltunk át a szolgáltatást végző vállalatok, szövetkezetek részére. Az építőipari kapacitás fejlesztését 150 millió forint beruházási és 46 millió forint forgóalap-átadással segítettük. Az ebből megvalósult

kapacitásnövelés hozzájárult a tanácsi tervek jobb teljesítéséhez.

Társadalmi segítséggel

Szóbeli kiegészítője további részében Tohai László a tanácsok és a gazdasági egységek együttműködését értékelte, majd így fejezte be:

— Befejezésül szeretnék megemlékezni azokról a társadalmi akciókról, amelyek nagy segítséget nyújtottak V. ötéves tervünk sikeres megvalósításához. Megyénk lakossága, társadalmi szervei gyakran voltak kezdeményezői, lelkes szervezői és sikeres végrehajtói ilyen megmozdulásoknak. Nehéz lenne felsorolni ezeket, s erre most nem is vállalkozom, mint ahogy nehéz lenne túlértékelni jelentőségüket. A tervező, szervező munkában nincs nagyobb öröm és sikerélmény, mint amikor bebizonyosodik, hogy a célkitűzések találkoznak a társadalom igényével és támogatásával, ha az emberek — akikért e tervek készülnek — magukénak érzik a terveket és szívesen részt vesznek azok megvalósításában.

— A kitűzött célokkal való azonosulásnak legszebb bizonyítéka a sokak által önként vállalt társadalmi munka. Gondoljunk csak az elmúlt évek néhány eredményes akciójára, mint amilyen a tanyai iskolák villamosításáért, majd a tanyai diákok kollégiumi elhelyezéséért, s jelenleg az iskolák korszerű világításáért szervezett akciók, melyek tízezreket mozgattak meg. A gyermekintézmények fejlesztéséért megmozdult szinte az egész megye éppen

úgy, mint a magukra hagyott idős emberek sorsának javításáért. Sok településünk szervezett sikeres akciókat a tiszta virágos községért, városért, s ezek legtöbbje szép és tartós eredményekkel zárult.

— A településfejlesztési verseny a megye egész lakosságát mozgósítja, s ahol jól szervezik a munkát, ott óriási erőket tudnak a fejlődés szolgálatába állítani. A társadalmimunka-végzésnek megyénkben nagyon szép hagyományai vannak, melynek eredményeit nap mint nap érzékelhet- jíjk. Ezt a hatalmas erőt, a továbbiakban is ébren kell tartanunk, s éleszteni kell ott, ahol eddig nem tudták megfelelően hasznosítani.

— Ezúton is köszönetét mondunk azoknak a kollektíváknak és állampolgároknak, akik szabad idejük, szellemi képességük és fizikai erejük egy részét önzetlenül, a közösség javára fordítva segítették terveink megvalósítását — fejezte be szóbeli kiegészítőjét Tohai László.

A szóbeli kiegészítés után a megyei tanácstagok diaképeken megnézték az V. ötéves tervidőszak alatt a megyében elkészült új létesítményeket, majd szünet következett.

Az ülés további részében dr. Gajdócsi István megnyitotta a vitát az első napirendi téma, illetve az írásos beszámoló és a szóbeli kiegészítés fölött. A vitában részt vett Bene András, a számvizsgáló bizottság titkára, dr. Nagy Károly, megyei tanácstag (Bajai járás). Sípos János megyei tanácstag (Kiskunhalasi járás), Bíró Dénes, a Pénzügyminisztérium főosztályvezetője.

Ezután Tohai László összefoglalta a vitát, majd dr. Gajdócsi István az V. ötéves tervteljesítés néhány tanulságára hívta fel a figyelmet.

A megye tanácsainak V. ötéves pénzügyi tervéről, s a tavalyi költségvetés és fejlesztésialap-gaz" dálkodás végrehajtásáról készített előterjesztést, valamint a szóbeli kiegészítést a testület elfogadta.

Az ülés további részében dr. Posváncz Lászlónak, az ügyrendi bizottság elnökének előterjesztése alapján a testület megállapította és elfogadta a megyei tanács és szervei új szervezeti és működési szabályzatát.

Ezt követően a megyei tanácstagok jóváhagyták a Bács-Kiskun megyei Népi Ellenőrzési Bizottság' idei ellenőrzési tervét.

A tanácsülés ezután személyi ügyekben döntött. A megyei tanácsülés érdemei elismerése mellett felmentette tisztségéből Bodor Jenőt, a megyei tanács művelődési osztályának vezetőjét, aki más beosztásba került. A megyei tanács május 1-i hatály- lyal Krajcsovicz Mihályt nevezte ki a megyei tanács művelődési osztályvezetőjévé.

Még ennél a napirendnél szót kért Farkas József, a megyei népfrontbizottság titkára. Elmondta, hogy a megyei népfrontelnökség azt javasolta, hogy a megyei tanács művelődési bizottságának létszámát 17-ről emeljék föl 19- re a sokirányú feladatok miatt. A megyei tanács egyetértett a javaslattal és A. Tóth Sándorné megyei tanácstagot és Mándics Mihály főmuzeológust a művelődési bizottság tagjának megválasztotta.

Az ezt megelőző tanácsülésen elhangzott interpellációs kérdésekre adott válaszokat a megyei tanácstagok elfogadták. Trsztyinszki Pál megyei tanácstag interpellációja nyomán a megyei tanács egészségügyi osztályvezetője megígérte, hogy hamarosan létrehoznak Soltvadkerten és Kecelen központi ügyeleti szolgálatot, s a második kérdéssel kapcsolatban azt javasolta, hogy Bócsán és Tázláron átmeneti megoldásként tiszteletdíjas gondozónők foglalkozzanak a rászoruló időskorúakkal.

Garai Zoltánná megyei tanácstag interpellációjára a megyei tanács építési, közlekedési és vízügyi osztályának vezetője válaszolt, miszerint a helvéciai bekötőút mintegy 2700 méteres szakaszának kátyúzása és padkarendezése idén márciusban megtörtént. Az út szélesítését később fogják elvégezni.

A megyei tanács tegnapi ülésén öten adtak be írásban interpellációt. Havasi Lásztóné (Soltvad- kert) az 53—54-es út soltvadkerti átkelő szakasza ügyében, Har- math hajosné (Hajós) az autóbusz-menetrenddel és útjavítással kapcsolatban, Taba Lászlóné (Dunapataj) az 51-es út ívkorrek-' ciójával és vízelvezetéssel kapcsolatban, Trsztyinszki Pál (Táz- lár) a központi építési hatóságok létrehozásának ügyében, Magony Imre (Tiszaalpár) az alpári nyári gát helyreállítása, illetve végleges védővonal építése, valamint a Tiszamenti Regionális Vízmű teljesítményének növelése ügyében interpellált. Az interpellációkra a megyei tanácstagok 15 napon belül az illetékesektől választ kapnak.

A megyei tanács tegnapi ülése dr. Gajdócsi István zárszavával fejeződött be.

T. L.

:❖r*:*:*:*x*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*K*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*:*s:?:::^

•X'X'X'X'X'X'X'X'X'X'X’X'X’X'X^X'X'roxoxoX'XOX'X'X^X'X'X'X'Xox*:*:*:*v*>v.:.n%nv.nv.n%v.v.%v.v.v.*.v.v.v^^^v.%\*.v.\v.■.*.*.•.•.

SS«*:

Nem ,,a mécs lángja szipog" már

A népfront által a párt XII. kongresszusa és felszabadulásunk 35. évfordulója tiszteletére meghirdetett településfejlesztési társadalmi munkamozgalomban elért kiemelkedő eredményeiért — a legjobbak között — Ágasegyháza is nemzeti zászlót érdemelt ki.

— Ágasegyháza új település. Ezerkilencszázötvenben — mikor még a városhoz tartozott — középülete sem volt. A tanácsi kirendeltség is egy magánházban bérelt helyiségben működött...

Mondja mindezt Illés István tanácselnök a takaros új tanácsházán, amely legújabban a szó szoros értelmében megnőtt, vele egy tető alá került a vadonatúj pártszékház is.

— Mi volt a legfontosabb „tétel", amiért most a nemzeti zászlót kapták?

— Az iskolabővítés, a négy új tanterem. Egy tanterem ma két-, millió-háromszázezer forintba kerül, nekünk az egész kijött kétmillió-hatszázezerből. Társadalmi munka nélkül ez elképzelhetetlen lett volna. Csak a tervezésért mit kellett volna fizetni! Po- csai János — a műszaki osztály dolgozóival — ezt grátisz elvégezte nekünk. Az irányítás lelke is ő volt...

A szép kivitelezés a Mathiász János Szakszövetkezet építési részlegének hozzáértését dicséri. No és a lakosság, meg a szocialista brigádok szíves erőfeszítését, szorgalmát. Két év alatt közel félezer ember adta kétkezi munkáját. anyagi támogatását tanteremépítéshez, óvodabővítéshez és sok-sok más érték létrehozásához. Ezek között olyan — a község „kerítésén” kívül eső vállalások is szerepelnek, mint a Bükk- széki Ifjúsági tábor építésébe vagy a Lajosmizsei Szociális Otthon fejlesztésébe való besegítés.

Kiemelkedett a társadalmi munkában a Mathiász János Szak- szövetkezet „Martos Flóra” és Petőfi Sándor” nevű, valamint az

Izsáki Állami Gazdaság „Szaljut” szocialista brigádja. Nem kívánjuk terhelni az olvasók figyelmét a végzett társadalmi munkák forint értékeinek, szak- és segédmunka szerinti óraszámainak tételes felsorolásával. Inkább tetteikből említünk egy füzérre valót. Tehát. A tanterem s egyéb helyiségek — folyosó, zsibongó, nevelőszoba, igazgatói iroda, gondnokság, mosdó — építésénél műkőlapokat csiszoltak, kéz alá szállítottak, területet rendeztek, parkosítottak; gyermekjátszóteret, KRESZ-iparkot alakítottak ki, szereltek fel, zsaluztak, betonoztak, egyéb földmunkákat végeztek; óvodát bővítettek s szereltek fel, plédet, lepedőt, függönyt, asztalterítőt varrtak. Karbantartottak, takarítottak...

— iHogyan ellenőrizték, tartották iszámon a teljesítéseket?

— Ezt megkérdezte a népfrontközpont s a Pénzügyminisztérium képviselőiből álló bizottság is, amely még az odaítélés előtt itt, a helyszínen ellenőrizte mind a társadalmi munkák tételes nyilvántartását, mind a létrehozott értékeket... Nekik is elmondtam, hogy a tanácstagok füzeteikbe jegyezték be név szerint, ki menynyi munkaórát vállalt, és ugyanott a teljesítéseket is. Nem kellett félni, hogy valaki „adós” marad. Hányán jöttek hozzám is naponta ingázók: Elnök elvtárs, lehetne este is dolgozni az iskolánál?” — A másik meg: „De jó volna, ha vasárnap tudhatnám le.” Rugalmasak voltunk... A felnőtt lakosság nyolcvan százaléka kivette részét a kétkezi munkákból. A népfront — Mohácsi Ferenc az elnöke — sikeresen szervezett, mozgósított a tanácscsal, párttal együtt.

Aztán a legmozgékonyabbak nevei : Szabó Jánosné, a szülői munkaközösség tagja* Mucsi Ferenc asztalos kisiparos az iskolaajtók, -ablakok passzításánál bizonyította szakértelmét, más kisiparosok a vízvezeték- s villany- szerelésénél, épületburkolásnál. Galsi Péter szakszövetkezeti tag a fuvarosakat irányította ügyesen.

— Iskola, iskola — mindig ehhez térünk vissza. Milyenek lehettek itt a tantermi viszonyok, ha ebben a kisközségben egyszerre négy újat építettek?

Ekkorra Jóljárt. Ferenc vb-tit- kár is ibekapcsoldódott a beszélgetésbe. Jólesik hallani, hogy mind ő, mind a tanácselnök milyen szeretettel hivatkozik a Petőfi Népe Ágasegyházáról közölt egykori cikkeire, köztük Hatvani Dániel „már akkor” szociográfikus tónusú írásaira. Azok voltak az eloldok.

— Ma már a lakosság hetven százaléka belterületen él. Még tíz éve is fordított volt a helyzet.

— A beköltözéssel — no és a körzetesítéssel — az is együtt járt, hogy a külterületi iskolák fokozatosan elnéptelenedtek. Négy üres tanterem maradt odakint, a felső tagozat megszűnt. A gyerekeket idebent kellett elhelyezni.

— De hova?

— Igen. ez volt az égető kérdés.

— Tanulniuk csak kellett Valahol. tgy aztán „kineveztünk” tanteremnek iroda- és könyvtár- helyiséget, a művelődési otthon kistermét — volt italbolt —, az önkéntes tűzoltók klubhelyiségét...

— Ezt csak úgy „kalap alatt”, mert országos szerv hozzájárulását kellett volna kérnünk.

— No és a vib-titkári szolgálati lakás egyik szobájában is folyt tanítás — kapja fel a fejét mosolyogva Jóljárt Ferenc, hogy legutoljára ez jutott eszébe, s összenéz a tanácselnökikel. — Gajdócsi elvtárs nem is tudott róla.

Nagy baj most már nem lehet, ha ki is tudódnak a szabálytalanságok”. Az új iskola funkcionálása óta — építése 1979-ben indult és 1980 decemberében már

tanítottak henne — minden, kény- szerűségből elfoglalt helyiség visszakapta eredeti rendeltetését.

Hogy milyen szorító helyzeten változtatott a társadalmi összefogás, az két adatból is kikövetkeztethető: 1979-iben 5 millió, míg 1980-ban 9 millió forint volt az össztársadalmi munka értéke.

— Igen, ez a mozgalom nem fulladhat ki — meditál a vb-tit- kár —, mert az igények aligha csökkennek, viszont a fejlesztési • lehetőségek még jobban behatároltak, mint korábban.

i— A fejlesztés rendkívül fontos forrása ezután is a társadalmi munka — egészíti ki Illés István. Majd nagy elismeréssel emlegeti Hostyánszki György szakszövetkezeti elnök szerepét, akinek a vezetése alatt mindig számíthat a tanács, a község a tagság, a szocialista brigádok támogatására.

i— Semmihez se tud a tanács akkora segítséget kapni a szövetkezettől, állami gazdaságoktól, mint a gyermekintézményekhez — szögezi le Illés István. — Dolgozóik gyerekei is járnak ide iskolába, óvodába... S milyen jól jön a gazdaságoknak, hogy például a Habselyem asszonyai, lányai százával segítenek gyümölcsöt szedni, szüretelni. Ami igényes munka, hiszen nem mindegy, hány százaléka lesz a bornak pezsgőkészítésre alkalmas ... Ez meg a gyerekek szülein is múlik...

A tanácselnök még mindig tartogat poént.

— Egyik igény szüli a másikat, Hol vagyunk már attól az időtől, amit Hatvani Dániel örökített meg „Áznak a tanyák” című — egyik legszebb — versében. Mikor száznegyven tanyát villamosítottunk, beszédemben szinte megilletődve idéztem sorait. De „korrigáltam” is... Most már nem „a mécs lángja szipog” nálunk, Micsoda öröm volt a falu• A régivel összeépült új iskola. A beton •födémelemek beszerzéséről külön „regényt” tudna mondani a tanácselnök.

9 Betonjárda épül, no és a terepen is van még mit rendezni a tanácsháza, s a hozzáépült pártszékház körül. Horváth Jenő kőműves kisiparos. Hajnal László nyugdíjas. Illés István tanácselnök betonoz. Varga Imre tanácstag éppen anyagot hozott fogatával, Hegedűs Károly mezőőr, segít lepakolni. (Méhes! Éva felvételei.)

ban is* amikor a Bajcsy-Zsilinszky utcában kigyulladt a fény. Késő este is égett a villany az udvarokban. Semmi dolga- nem volt már az embereknek, csak gyönyörködni akartak a világosságban.

Most már egy másik „helyesbítés” is megengedhető: a „táskás új nemzedék” sem bandukol „reggel hét kilométert... kialvat- lan szemmel”.

Tóth István