Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-30 / 100. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. április 30. TUDOMÁNY—TECHNIKA A szénbányászat A gőzgép feltalálása után meredeken emelkedett a föld mélyének kincse, a fekete gyémánt értéke, majd az elektromosság elterjedése, az erős Iparosodás egyenesen nélkülözhetetlenné tette. A múlt század végén divatos újságcikk téma volt, hogy vajon meddig lesz elég a világ szénvagyo- na, és .pesszimista jóslatok láttak napvilágot a szén utáni korszakról. A robbanómotorok feltalálása után viszont a kőolaj lett a sztár, és néhány évtized után az emberiség hozzászokott, hogy az autók, a hajók és a repülőgépek, mozdonyok után az erőműveket is köny- nyebben kezelhető, kevésbé szeny- nyező olajjal táplálják. A 60-as években Nyugat-Európában és az USA-ban bányászsztrájkok dúltak : sisakos emberek állták el azoknak az útját,' akik a bányák örök időkre való lezárására indultak. Kevesen hitték, hogy egyszer majd le kell verni a lakatot a tárnák ajtajáról, és a szénbányászat visszanyeri régi rangját. Az olaj és szén árviszonyában bekövetkezett átalakulása oda vezetett, hogy ma már a régen szinte értéktelennek vélt tőzeg- és barnaszéntelepeket is érdemes feltárni és kiaknázni. A fejlődés következtében napjainkban a szén nemcsak energia- hordozóként jön számításba. Az iparilag fejlett országokban hatalmas összegeket költenek azokra a kutatásokra, amelyek a kőszén gazdaságos átalakítására, tovább- feldolgozására irányulnak. Az egyik ilyen téma a szén — magas hőmérséklet és nyomás segítségével történő — gázzá alakítása. E módszer előnye, hogy lehetővé válik a szén energiájának hatékonyabb hasznosítása, ugyanakkor a széngáz elégetésekor nem marad vissza annyi szennyező égéstermék, mint széntüzeléskor. De a szénből nyert gáz tovább- feldolgozása hasznos termékek előállítására is módot nyújt. Elsősorban vegyipari anyagokról van szó: a szénből ammóniát, valamint ként lehet gyártani, kerámiai anyagokat és műtrágyát. Nagyon felgyorsultak ezek a kutatások, hiszen a szénátalakítással esetleg földgázt lehet majd helyettesíteni. Bőrtalp helyett talpműbőr A talpműbőrök a cipőgyártási technológiák nélkülözhetetlen nyersanyagai. Felhasználási arányuk világszerte — így hazánkban is — 90 százalék körül van. A természetes bőrökkel nemcsak egyenértékűek, hanem a legtöbb fiziko-imechanikai tulajdonság tekintetében felül is múlják azokat. Így ma már rég túlhaladott az a korábbi álláspont, mely szerint csupán pótanyagoknak kellene tekinteni őket. A talpműbőrgyártás nyersanyagai közül az elasztomerek jelenleg és várhatóan még a jövőben is a legfontosabb változatok lesznek. Az elasztomereken belül a sok jó tulajdonsággal bíró poli- uretán műanyagok alkalmazását az teszi lehetővé a talpműbőr- gyártásban, hogy előállításukkor igen reakcióképes, kis molekulatömegű, folyékony nyersanyagból lehet kiindulni, és a komponensek összekeverésével nagy sebességű folyamaton keresztül lehet eljutni a polimer létrejöttéhez. A poliuretán alapú talpműbőrök igen jó fiziko-mechanikai tulajdonságokkal rendelkeznek, különösen kiemelkedik nagyon jó kopásállóságuk és kis fajlagos tömegük. Jelenleg csak póliuretán- alapon állítható elő méretpontos mikrocellás forma talpműbőr. Képünkön egy NDK gyártmányú gépet láthatunk, amelyen po- liuretánból készül a cipők talprésze, pontosabban a formatalp- műbőr. A formatalpműbőr kialakítása a szétnyitható fém szerszámokban a legfejlettebb polimerformázási eljárással, a formára való polikondenzálással történik. A nélkülözhetetlen rádió A televíziózás elterjedésével sokan azt hitték, hogy ütött a rádiózás órája: az otthoni információszerzés, a szórakozás terén a vizuális élményt nyújtó televízió halálos csapást mér a csak akusztikus hatású rádiókészülékekre. A tapasztalat azonban azt mutatja, hogy az elektronikus hang- és képátviteli eszköz békésen megfér egymás mellett A televíziózást sok csatornán oly nagy mértékben élvező USA-ban például évente több mint 25 millió rádióvevő készülék kel el. Persze évről évre fejlődik a rádióvétel . is. Az asztali ■ rádióvevőkben az amplitúdó-mod ulált rádióvétel (rövid, közép- és hosz- szúihullám) mellett ma már általános követelmény a sokkal jobb minőségű frekvencia-modu- lált URH vétel. További fejlődést jelentett a sztereótónikus vevő bevezetése. A fejlődésibe más tényezők is belejátszottak, például a tranzisztor megjelenése, a nyomtatott huzalozási és áramköri technika bevezetése és a miniatűr alkatrészek kidolgozása. Az ezekből adódó konstrukciós lehetőségek kihasználásával a társadalom igénye két, egymástól független és párhuzamos irányba bontakozott ki.1 Az egyik irány a kisméretű, tranzisztoros zsebrádió-vevő, amely lakáson belüli és azon kívüli használatra is alkalmas. A másik igényág az otthoni, fix telepítésű berendezés, a lehető legjobb minőségű hangivisszaadással. Az asztali rádióvevők is sok új megoldást tartalmaznak. Az URH, valamiint az AM sávban működő adóállomások beállítására szolgáló kezelőszervet a konstruktőrök sok esetben különválasztják. Az egyes frekvenciasávokban, de különösen a közép- hullámú sávban működő adóállomások nagy száma miatt, az adóállomások zavartalan vétele érdekében nagy mértékben fokozták a készülékek szelektivitását. Képiünkön: korszerű, vonalú, kiváló hangvisszaadó képességű, nagy szelektivitású szovjet asztali rádió. A MAGYAR NÉPKÖZTÁRSASÁG KIVÁLÓ BRIGÁDJA A Stylus A Stylus írószer- és papírüzlet Kecskemétien jövőre lesz húszéves. A Rákóczi úti üzlethez, ahogy mi, vevők látjuk, semmi rendkívüli esemény nem fűződik. Nem. panaszolták Sajtóposta rovatunkban sem, hogy „Aru- átvétel miatt zárva" — táblával huzamosabb időn át fölöslegesen bosszantották a vásárlót, hogy udvariatlanak volnának, hogy a kirakathoz, ha valaki onnét óhajt valamit, készséggel hozzá ne nyúlnának. Nem véletlen ez, hiszen a Styiusfoan olyan jó kereskedői hagyományt ápolnak tovább, amelyet Tóth Ferenc egykori — ma már nyugdíjas — vezető hagyott örökül ifjú munkatársaira. Tóth bácsi, mint emlékeznek, akik ismerték őt, szívesen nyitott ajtót a vevőnek, ha azt közeledni látta. A mai, húszmillióhoz ‘közeledő éves forgalom közepette Fejes Istvánná üzlet- és szocialistabrigád- vezető, aki Dinnyés Istvánnévdl még Tóth bácsinál tanulta a papír- és írószerszakmát, a. fogyasztók elé kilencedmagával manapság másképpen megy. Háromszoros forgalom Fejesné siet! Ezt a sietséget jobban megértjük, ha egybevetjük: mióta a bolt vezetését átvette. 1975- től a bevétel háromszorosa az akkorinak: 1980-ban már 18 millió 149 ezer forint volt. Az idén pedig, ha minden jól megy, meglesz a 19 millió. — Hogyan? — kérdeztem Fejes Istvánnétól. — ‘Látja — vezet körül az üzletben — tartunk mi sokfélét. A filléres szögmérőtől, a krétától a 10 ezer forintos villanyírógépig van nálunk rengeteg minden. Olcsóbb ‘könyvek, táskák, mappák, ugyanúgy kaphatók, mint kecskeméti képeslapok. Fő a választék. Am a sokfajta árut nem az angyalka hozza ide. Mert bár igaz, hogy fenyődíszekért minden karácsony előtt elmennek Győrbe, egy győri úttól még felkopna az állunk. Arra nem alapozhatják az üzletet, hogy „a nagyker havonta kétszer szállít”. Ez nem elég! El kell menniük Szolnokra, Szegeidre, Budapestre is, hogy megrakodva térjenek haza. Egyedül a fővárosban 15 helyről szereznek be árut a Stylus dolgozói. — Addig, amíg tele nincs a kocsi, vissza se jövünk — mondja a vezetőnő. — A papírral, állítólag köny- nyű bánni. Hogyan vélekedik erről a Stylus? — érdeklődöm ezután. Az ellenőr elégedett — Hallunk ilyet, de ez nem igaz — cáfolja Fejesné. — Egy nagy csomag iratkapocs 15—20 ■kiló. Egy bála papír 40 ‘kiló. Hiába viszi azt két ember, az akkor is negyven kiló! Volt rá eset, hogy egy iskolaszezonban délután meghoztunk négyszázezer forint értékű tanszert. Ez másnap mind elfogyott. A vasat van hol fogni, a bálákba tömörített papírt viszont már bajosabb. Kicsúszhat az ember kezéből. Beszélgetésünkkor a " raktárban egy ellenőr lapozgatja a számlákat. — Rendben van minden. Igazán. örömmel mondhatom — tájékoztat Széli Istvánná. Rendben. Nagy könnyebbség ez mindőjüknek, a Stylus szocialista brigád többi tagjának is: Juhász Jánosáénak, aki hét éve van velük és szakszervezeti bi• Együtt a Stylus. Középütt Fejes zalmi; Korenyok Józsefiének, aki a pénztárosi mellé most szerez kereskedelmi szakvizsgát; Szegezdi Ernőiének, aki első gyermekét szülte; Kerekes Dezsőmének és a három szakmunkás lánynak Molnár Juliannának, Gregor Ilonának és Józsa Piroskának. A brigád: nevelőközösség Az 1964-ben alakult Stylus brigád — Fejesnét és Dinnyésnét kivéve — természetesen nem ugyanaz az összetételű, mint volt 17 éve. Voltak, akik elmentek, voltak, akik itt tettek szert alapos felkészültségre, hogy másutt, vezetőként, vagy helyettesként, továbbra is megállják a helyüket az iparcikk-kereskedelmi vállalat valamelyik más üzletében. Nem túlzunk, ha azt állítjuk: a Tóth Ferenc és ma a Fejes Istvánné vezette üzlet — benne a Stylus brigáddal — jó nevelőközösségnek bizonyult az iparcikkszakmában. 1— Nálunk az a gyakorlat: augusztustól szeptember 10-ig nincs szabadság, júliusban meg már ilIstvánné üzlet- és brigádvezető. (Tóth Sándor felvétele.) ük itt lénni, hogy a fiüzetcsoma- gokat időre össze tudjuk állítani. A kecskeméti Petőfi Sándor Általános Iskola első osztályosainak az idén is mi visszük el a 120—130 füzetcsomagot, vagy amennyire szükségük lesz — beszél nyári feladatairól Fejes Istvánné brigádvezető, aiki életéiben először, tavaly járt külföldön : Lengyelországban. A Stylust a közelmúltban két meglepetés Is érte. Az egyik: 1300 forintot kaptak — eddig a legtöbbet — bérfejlesztésire. A másik — erkölcsi értékében az előbbivel össze sem hasonlítható — meglepetésük: kiemelkedő munkájukért — miután háromszor megszerezték a „Vállalat kiváló brigádja” és egyszer a „Szakma kiváló brigádja” címet — övék lett a ^Magyar Nép- köztársaság kiváló brigádja” megtisztelő kitüntetés, 24 ezer forint jutalommal. A Stylus fiataljai és alapítói megérdemelten kapták ezt a megyében egyedüli — címet. Ismertetőjegyiük 1964 óta a jó munka. Kohl Antal IVf UNKA ÉS MŰVELŐDÉS” jelszóval 1979-ben hirdette meg a Szakszervezetek Megyei Tanácsa a szocialista brigádok vetélkedőjét. A vállalati döntőkön továbbjutott kollektívák a városi döntőkre való benevezés egyik feltételeként dolgozatot írtak — „Véleményünk az üzemi demokráciáról” címmel. A befutott írások tanulmányozása, elemzése minősítése, nagy alapossággal folyik. Oszin, te kíváncsiságtól hajtva még a tapasztalatok összegezése, az átfogó értékelések előtt elolvastunk két kis írásművet: „Vajon hogyan fogták meg a brigádok a téma lényegét?” — A már feldolgozott Írásokból mutatóban megnézett két munka — kiskunfélegyházi brigádoktól való. Mindkettő olyan tartalmas, hogy nincs szíve az embernek külön-külön minősíteni őket, s még kevésbé néhány konkrét példa klvonatolásával egybemosni mondandóikat. Ha lehet ilyet mondani, gyakorlatias elviségükkel, ugyanakkor a sajátosságok megőrzésével, elejétől végig lekötik az olvasó figyelmét. Érdé. kesek, fordulatosak, „megéri”, hogy egyenként megismertessük belő. lük a legfontosabb részleteket. Semmiféle minősítő „sorrendiség” nincs amögött, hogy elsőként az Alföldi Cipőgyár Kiskunsági Gyáregysége „Várnai Zseni” szocialista brigádjának dolgozatáról írunk. Bevezetőben a szocialista demokrácia, ezen belül is az üzemi demokrácia tömör, világos meghatározásával foglalkoznak. Majd így folytatják: „Az üzemi demokráciáról. hatékonyságáról és érvényesülési szintjéről többet mondanak a felvételt problémák, hiányosságok — Írják. — Ezenkívül a dolgozat címében szereplő „véleményünk” szónál a többesszámot a legkomolyabban vettük. Elhatároztuk: lehetőleg minél több dolgozót kérdezünk meg, s oly módon, hogy az adott válaszok általános képet adjanak az üzemi demokráciáról. Már az elején láttuk, hogy nem lesz valami könnyű dolgunk. Elég furcsa jelenségeket tapasztalhattunk. A megkérdezettek közül sokan csak némi „rábeszélés” után vállalkoztak válaszadásra. Gondoltuk: ami azt illeti, itt aztán nagyon jól is1- merik költőnk, Baranyi Ferenc híres sorait: „Holtodig van jó állásod. — Ha nincs állásfoglalásod”. — Bevált szemlélet! A kicsit rázósabb témáknál pedig az derült ki, hogy dolgozó társaink igencsak ápolják a néphagyományt. Mennyi — és mindig találó — közmondást, szólásmondást hallottunk! Utólagosan értékelve azonban a riportokat, megállapítottuk: szerencsére mégsem a fentebb említett szemlélet a jellemző. Még akkor sem, ha netán olyan bizalmival is találkoztunk volna, aki „csak azért nem nyilatkozott, mért utána ő nem hajlandó tartani a hátát”. (ízes népi kifejezés, ugye?) Lássuk most már a kérdéseket. Milyen a viszony a szakszervezeti bizalmi és a vezetők között? A szabászat egyik dolgozója: — Milyen lehet, ha a {művezető a férj, a bizalmi pedig a felesége? — Egyik alkalmazotti terület bizalmija: — A vezető — bizalmi kapcsolat kevésbé lenne formai, ha a vezetők előterjesztése — pl. béremelés — nem eldöntött kérdés volná. A döntés előtt vegyék számba a bizalmi véleményét, ne csak ismertessék vele a javaslatokat, hanem a tárgyalásnál is legyen jelen. Az alja üzemrészből való vélemény: — A kapcsolat laza, s főleg a munkára korlátozódik. A vezetők sem minden esetben informálják a bizalmiakat, aminek fő oka az, hogy a bizalmi sem érzi igazán feladatának súlyát. Sőt van olyan bizalmi is, aki nem. is érti feladatát. Ilyen esetben mit tartalmazhat a vezető — bizalmi kapcsolat? A brigád szerint — legrázósabb kérdésük ez volt: Vannak-e okok, amelyek visz- szatartják a dolgozót a vélemény nyilvánításától? Az alja üzemrész munkása: — Nálunk Is van egy-két vezető, aki nemigen bírja a kritikát. Kimondom: van olyan terület is, ahol kifejezetten rossz a helyzet. Ilyen munkahelyen bizony tanácsos, ha a véleményét mindenki megtartja magának. Középszintű vezető: — Ne szólj szám, nem fáj fejem. 9 Szakszervezeti bizalmi: — Szerintem vannak ilyen okok, ennek ellenére a dolgozók többsége mégis megmondja a véleményét — s aztán a fejére csapnak. (Megjegyzés: a „fejére csapnak” kitételt utólag áthúzatta azzal az indoklással. hogy szerinte csak két művezető van, akinél ilyesmi előfordulhat. így hát nem mondhatjuk, hogy általánosan ez a jellemző.) Kielégítőnek tartja-e a dolgozók tájékoztatását a vállalat gazdasági, termelési problémáiról? — Erre a kérdésre minden esetben pozitív választ kapott a brigád. Summázva: a termelési tanácskozások magas színvonalon betöltik ezt a feladatot. A dolgozók érdemibb bevonása a vezetésbe — volt a következő téma, összekapcsolva a kérdéssel: Mi a véleménye a határozatról? A tüzöde üzemkészből egy válasz: — A bevonás, illetve a részvéte] lehetősége adott. A bizalmi viszont sok esetben nem a kollektíva, hanem a saját véleményét mondja el. Nagy szükség lenne az információszerzés körének kiszélesítésére. Egyik KISZ-alapszervezeti titkár: — A gyáregységnél kétévenként tartanak ifjúsági parlamentet. A legutóbbin jó volt hallani a vállalatvezetőség elismerő véleményét az ifjúság munkában való helytállásáról. Talán éppen ennek köszönhető, hogy a felvetett javaslatokra, kérésekre a vállalatvezetőség igyekezett a lehető leggyorsabban megoldást találni. A fiatalok kézzelfoghatóan tapasztalták a fórijm eredményességét. Az a kérésünk, hogy ne csak ilyen alkalmakkor, illetve alkalmanként, hanem menetközben is rendszeresen kérjék a KISZ-vezetők véleményét. Miben látja a szocialista brigádok tevékenységének eredményességét? — tették fel a kérdést a MEO-csoport vezetőjének. A válasz: — A vezetők és a brigád kapcsolata meghatározó tényező. Általában jellemző, hogy a vezetők számítanak és alapoznak a brigád segítségére. Ismertetik gondjaikat, véleményt kémek. A vezető és brigád közötti kapcsolat milyensége a vállalások mennyiségi és minőségi teljesítésén meglátszik. Hogyan Ítélik meg a dolgozók, vezetők a szocialista normákat sértő magatartást? — Vegyük példának a társadalmi tulajdon védelmét. Alapszervi KISZ-titkár: — A dolgozók hozzáállása se a legjobb. Például: ha valakiről tudják is: hogy ezt vagy azt alkalmasint eltulajdonít, nem jelentik, mert ezt besúgásnak, árulkodás- nak tekintik. Van tennivalónk bőven, hogy a becsületes emberek elítéljék és visszautasítsák az ilyen eseteket. Érdekes ötlet az alja üzemrészből: — Nálunk is találkozni a „lopj, de adj belőle” szemlélettel. Teiimészetesen a többség elitül! ezt a nézetet, s éppen ezt kellene kihasználni. Az adott közösség megvetése többet érne, mint !a fegyelmi, mert nem biztos, hogy mindenki tudja — X. Y. fegyelmit kapott. Szerintem, akit lopáson érnek, neve kerüljön fel a szégyentáblára. Ügy tudom, más vállalatoknál ez eléggé bevált módszer. Végezetül mindenkinek feltették ezt a kérdést: Milyennek ítéli meg a munkahelyi közérzetet? Egyik középvezető prózai felelete: — Ha van pénz, jó, ha nincs, rossz. (A mi véleményünk: Bárcsak ennyín múlna.) A tüzöde üzemrészből: — Ha a vezetők idejükhöz és tehetségükhöz mérten foglalkoznak a dolgozók Személyes problémáival, az nagymértékben hozzájárul a jobb munkahelyi közéirzet kialakulásához. A csákózó üzemrész dolgozója: — A szalagmunka rányomja bélyegét az egészre. A gyorsított munkatempó, a szalagütem, a különböző problémák okozta túlfe- szítettség dolgozóknál, vezetőknél egyaránt kiütközik.; Gyakran idegesek, rosszkedvűek vagyunk. Mégis — a szűkebB kollektívákra az összetartás kialakulása jellemző. Egy-egy munkahelyen belül. Mert sajnos, ez nem mondható el a munkahelyek közötti kapcsolatra. A .brigádoknak, s azon belül is a régebbi tagoknak e téren kellene mostimár tovább lépniük.,. A „Várnai Zseni” szocialista brigád, számos más témát is érintett a beszélgetések során. Így kezdett lassan összeállni a jelenlegi fejlettségi fokot is bizonyos mértékig tükröző kép. S a brigád bölcs következtetése: „Arra lenne a legnagyobb szükség, hogy a dolgozók jobban meg. értsék az üzemi demokrácia lényegét, megismerjék és így alaposabban megértsék jogaikat, kötelességeiket, —, lehetőségeiket. És ezután kö. vetkezne megtanítani őket arra, hogy tudjanak élpl a lehetőségekkel... Milyen módszerekkel? Ez egy újabb dolgozat témája lehetne.” Ügy véljük, olvasóink szívesen veszik, ha ezekből a sok tanulsággal, új és sajátos meglátásokkal, hasznos ötletekkel biztató brigáddolgozatokból — legalább Is a legjellegzetesebbeket — bemutatunk egyet-egyet Időnként. Tekintsék ezeket a szocialista brigádok írásos propaganda- munkájának — a demokrácia hatásosabb érvényesüléséért. T. I. A brigád-riport
