Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)

1981-04-24 / 95. szám

1981. április 24. • PETŐFI N£PE • 3 ÖNARCKÉP DUNAVECSÉRŐL Képeslap - retus nélkül Bár a Képzőművészeti Alap Kiadóvállalata nem halmoz el ben­nünket vecsei képeslapok tucatjaival, mégis zavarban vagyunk a postán vagy trafikban, ha választanunk kell a felkínált négy-öt képes levelezőlap közül. Vajon melyik a legmegfelelőbb arra, hogy a hozzátartozóinknak, barátainknak — személyes mondan­dónkon kívül — arról is szóljon, milyen az a település, ahol élünk, dolgozunk, szórakozunk? ... Most — amikor — a szerkesztőség és a kiadóvállalat jóvoltá­ból arra kaptunk lehetőséget, hogy magunk írjunk önmagunkról — ismét zavarban vagyunk. Vajon melyik „képünk” mellett dönt­sünk? Talán azt a felvételt kellene közreadnunk, ahogyan mások látnak minket? Erre valószínűleg nem lennénk képesek. Mentsen bennünket az indokolt elfogultság! Lemondunk arról a „képről” is, amelyik azt mutatná, hogy milyenek szeretnénk lenni, mert ez valószinűleg keveseket érdekelne. Végül egy hétköznapi fölvételt választunk. Olyat, amilyenek vagyunk, ha nincs piros betűs ünnep, ha nincs látogatónk és nem várunk vendéget. Azért ez a döntés, mert hisszük: hétköznapi ru­hában, borostásan, zilált hajjal hasonlítunk leginkább önma­gunkhoz és még hiszünk a régi mondásnak, miszerint „a hasonló örül a hasonlónak”... F. P. J. Ez a múltunk Az ősi dunai táj, az éltető víz, a kedvező, éghajlat, a dúsan ter­mő jöld ide csalogatta a megél­hetést kereső embert már a tör­ténelem hajnalán. A honfoglalás előtti korokból is vannak régészeti leleteink: te­kintélyes mennyiségben éppen a rómaiak idejéből, majd az ava­rok korából is. Attila hatalmas hun birodal­mának középpontja az alföldi táj, Árpád népe pedig végleges lakó­helyül választotta. Anonymus krónikájában így ír erről: „be- menvén a szigetbe, s azon hely termékenységét és bujaságát, s a Duna vizeinek erősségét látván, a helyet kimondhatatlanul meg­szerették.” A környék földrajzi nevei kö­zül több Árpád korára, a fejedel­mi családra utal. Vecse nevével először az 1271-ből való okmány­ban találkozhatunk: ekkor már szőlőt termesztenek itt, s ez egy jóval korábban létesült állandó települést feltételez. Vecse a ké­sőbbi idők tqríén.elmi zivatarai­ban is fennmaradt. Községünk falviképe, településformája is év­századokat őriz. Sok mindent megért, átélt ez a község a nem­zeti történelemből. Ezek szerint tagolható a története: pásztor- élet, mezőgazdaság, földművelés, faluközösség, jobbágyvilág, majd polgárosodás: kézművesség, cé­hek, ipar, továbbá háború, szen­vedés. A település újra és újra talpraáll. Ä nemzet nehéz próbái idején váegtette a magáét. 1849-ben a vértanúk sorában az elsők között találjuk Fülöp György vecsei jegyzőt akit Haynau parancsára végeztek ki Pesten. A múlt század végén erősen ellenzéki a község népe, száza­dunk elején az aratósztrájk egyik zászlóvivője! Az első proletárfor­radalom idején is megtalálta a község szegénysége az új utat. Ilyen történelmi múlt az alap­ja mai életünk fejlődésének. Naszáj Sándor i tL? E nyugdíjas - iskolai ■> igozga^pg -> Községpolitika tükörben A dunavecsei járás megszűné­sét követően a helyi feladatok mellett továbbra is számolni kel­lett a szomszédos községek ke­reskedelmi, szakorvosi igényével, az OTP-hitelezéssel és biztosítási ügyintézéssel. . Feladatként tűz­tük ki a községünk és a szomszé­dos települések lakossága teljes foglalkoztatási föltételeinek meg­teremtését és a dinamikus lakás­építést. A korszerű, exportképes termé-. keket gyártó Fémipari Vállalat mellett új gyár is épült: a Pa- mutnyomóipari Vállalat konfek­ciógyára. Kisebb egységet telepí­tett hozzánk a Gép- és Felvonó- szerelő Vállalat, valamint az AUTOFÉM Ipari Szövetkezet. A foglalkoztatottságot segíti elő a helyi Béke Tsz is 4680 hektárnyi területen: a termelési színvona­la jónak mondható a megye szö­vetkezetei között. A közös gazda­ság fő termelési profilja a szántó­földi növénytermesztés és az eh­hez kapcsolódó állattenyésztés. Jelentős a kajszitermelés, kiemel­kedő a kenyérgabona- és burgo­nya termésátlaga. A teljes foglalkoztatás megte­remtése, az elvándorlás csökken­tése, s az ingázás mérséklése tervszerű lakásépítési programot követelt. Ennek jegyében kezdő­dött a telepszerű, többszintes la­kótelep kialakítása és a családi- ház-építési mozgalom. Bővült a gyermekintézmény-hálózatunk is: minden igényt ki . tudunk elégíte­ni a bölcsődében, a napközi ott­honos óvodákban és az általános iskolai napköziben. Meghonoso­dott a szaktantermi oktatás, ta­valy felépült az általános iskolát segítő, s az ifjú és felnőtt lakos­ság sportolási lehetőségeit is meg­teremtő sportcsarnok. A lakossági igényeket kielégít­ve mondhatjuk el: szinte minden belterületi utunk szilárd burkola­tot kapott. Villanyhoz jutott az egész község, és teljessé vált a vezetékes vízellátás. Számottevő kereskedelmi előrelépéssel járt a tavalyi év végén átadott élelmi­szer ABC-áruház. Még mindig nélkülözi viszont a napi közszük­ségleti cikkek helyi beszerzését a lakótelepünk környéke. A további feladatok megoldá­sára garancia a társadalmi és gazdasági szervek, a lakosság összefogása. Majer Imre nagyközségi tanácselnök A szabad idő gondjai, örömei Mindenekelőtt szögezzük le: szabadidős gondjaink és örö­meink igen hasonlóak a többi nagyközségéhez. Az MHSZ-klub eredményesei; dolgozik, sok tagot számlál a Hazafias Népfront és a Vöröskereszt községi nőklubja, valamint a dunavecsei horgász- egyesület. A Dunavecse SE hét szakosztálya végez rendszeres, tervszerű munkát, s a sportcsar­nok munkatársai is gyakran ren­deznek bemutatókat, versenyeket. A Bács-Kiskun megyei Mozi­üzemi Vállalat „Otthon" film­színháza korszerű vetítőgépeket szerelt fel, a Vikár Béláról elne­vezett könyvtár húszezer kötete szolgálja a kölcsönzőket; olvasó­jában számos heti- és napilap, folyóirat is megtalálható. A Pe- tőfi-emlékmúzeum a nagy költő dunavecsei kapcsolatait tárja a látogatók elé, de más helytörté­neti vonatkozású kiállításokat is rendez. A Petőfi Sándor Művelő­dési Ház rekonstrukciós munká­latai május végén fejeződnek, be. Az átalakítás alatt sem szünetel az intézmény munkája, a szerve­zők a következő évadtól újabb, színesebb programokat ígérnek. A község lakóinak szórakozta­tását a főtéren épült Platán ven­déglő vállalta föl. Itt esténként tánczene szól, és havonként mű­soros esteket szerveznek. Végül a kötetlen szórakozás, kikapcsoló­dás kedvelőinek örömére szolgál — télen-nyáron — a kirándulási, pihenési lehetőségével a község „öreg szomszédja”: a Duna. A lehetőségekről részletesen tá­jékoztatja az érdeklődő közönsé­get a Dunamenti Hívogató című műsorfüzet, amely öt szomszédos település közös kulturális prog­ramját foglalja össze havonta, háromezer példányban. — Az örömről szólva, minde­nekelőtt azt említem, hogy a kez­deti nehézségek után községünk­ben is létrejöttek a termelőszö­vetkezetek. Nem ma volt, de az eredmények újra és újra eszébe juttatják az embernek azokat az erőfeszítéseket, amelyek árán eredményes szövetkezetét tud­hatunk a magunkénak. Ügy lá­tom azonban, hogy a KlSZ-veze- tésével a mai fiataloknak több energiát, időit kellene áldozniuk a közügyekért. Valahogy hiányát látom az egykori lelkesedésnek, tettrekészségnek. A közösség, a közügy szeretete elválaszthatat­lan a lakóhely szeretetétől, amely igen gyakran a szervezett község- szépítés! akciókat is mozgatja. Kovács Károly, a Duna­vecsei Fémipari Vállalat rak* tárosa: — Nézze, én tizennyolc éve vagyok a vállalatomnál, s ezért nem tudom ettől elvonatkoztatva figyelni a község életét. Mindenek fölött tehát annak örülök, hogy a gyárunk igen sokat fejlődött az elmúlt két évtized alatt. Mindig büszkén figyelem, ha a csomago- lóban, egy-egy fűrészgép vagy egy-egy fúrógép dobozára távoli országok nevét festik fel. Mint a nagyközség polgárát talán a sze­métprobléma bosszant leginkább. Mert bizony nem kerülne többe, ha a hulladékot a lakosság a ki­jelölt telepekre szállítaná. Eny- nyit igazán mindenki megtehetne. Hegyi Lászlóné, a Pamut­nyomóipari Vállalat duna­vecsei konfekciógyárának éjjeliőre: — Egy dolognak különösen kell, hogy Örüljünk: végre jól megta­láljuk a számításunkat, itthon is dolgozhatunk. Emlékszem, köz­vetlen a háború után csak olcsó kézimunkázással tudtak a lányok, asszonyok pénzt keresni, a recé­zéssel .., Megváltásként jött a Duna másik oldalán épülő nagy iparváros. Ki, hogy tudott — te­herautón, később hajón, majd buszon, ha ezek nem voltak, té­len a Duna jegén — jártunk át dolgozni. A bérletem 460 forint­ba került, s igen kikészített a több műszakos munka is. Amikor a PNYV Dunavecsén próbálko­zott egy apró üzemmel, bizony nem is gondoltuk, hogy egyszer ilyen nagy, modern gyárunk is lesz itt, a faluban, amelyben már nemcsak a vecsei, de a környéki asszonyai is dolgozhatnak. Hát, én ennek örülök igen nagyon ... Simönidesz Zoltán, az OTP helyi fiókjának főelőadója, a Dunavecsei SE titkára: — Mint a nagyközségi tanács építőbrigádjának a dolgozója örülök annak, hogy részese lehe­tek a településünket szépítő köz­ségfejlesztő munkának. Ott vol­tam az óvodák korszerűsítésé­nél, dolgoztam a sportcsarnok és a művelődési ház munkáinál és az orvosi rendelők újraépítésé­nél. Jó, hogy közvetlenül is szol­gálja kenyérkereső munkám a községet Örömteli dolog: az el­múlt ötéves terv — a község tör­ténetében szinte egyedülállóan — igen átgondolt és dinamikus fej­lődés példája volt Aggasztó gon­dom viszont — s ebben nem va­gyok egyedül —, hogy megoldat­lan a vezetékes vízellátás: sem a mennyisége, sem a minősége nem kielégítő. Ez olyan probléma, amelynek a megoldása ügyéiben cselekedni kell mielőbb. Ügy gon­dolom, hogy az ilyen . egyszerű, mégis alapvető tennivalókra job­ban oda kell figyelnünk. Farkas P. József A nagyközség lakóinak száma a legújabb statisztika alapján 4366 fő. Lehetetlen lenne megkérdezni valamennyinket. Sorsolás alap­ján nyilatkoznak öten örömeikről; gondjaik­ról. Horváth Ernőné, a Haza­fias Népfront községi bizott" ságának alelnöke; a Béke Tsz nyugdíjas főkönyvelője: (Malinak Árpád és Molnár Miklós felvételei) • Üj lakótelep és régi utca Dunavecsén. — A hivatalban csak néztük azt a lelkesedést amely néhány éve megindította a magánlakások építését. Sokan OTP-támogatás- sal kezdtek hozzá a munkához. Mindig örülök, ha utak, középü­letek, szakorvosi rendelők épül­nek, de talán az tetszik a legin­kább, amikor ki-ki a saját szor­galmát adja hozzá a település fejlődéséhez. Mint sportvezetőt s mint, veterán sportolót viszont bánt, hogy — bár minden lehető­ség megvan a testedzéshez a sporttelepen, sportcsarnokban — egyre fogynak azok az igazán el­kötelezett sportszervezők, szak­emberek, fiatalok, akik a szívü­ket lelkűket adják a csapatok­nak. Szeretném, ha egyszer a ve­csei sportolok sikerei csak foly­tatásokban lennének közölhetők a Petőfi Népe sportrovatának ha­sábjain. Nagy Lajos, a költségve­tési üzem kőművese, az MSZMP Bács-Kiskun me­gyei Bizottságának tagja: Helybeliek mondják...

Next

/
Oldalképek
Tartalom