Petőfi Népe, 1981. április (36. évfolyam, 77-100. szám)
1981-04-02 / 78. szám
1981. április 2. • PETŐFI NÉPE • 3 A Jevpatórijai Népi Együttes vendégszereplése Kecskeméten Egy nagy sikerű_ bemutató és egy meleg hangulatú baráti találkozó emlékével zárult a testvérmegyei Krím területről Bács- Kiskunba érkezett Jevpatórijai Népi Együttes kedd esti fellépése, a Megyei Művelődési Központban. Különleges élményt nyújtó, nagy gonddal előkészített produkciót láthattunk a nagyon fiatal, 16—18 éves szovjet táncosoktól, akije Pavel Mihajlovics Taraszov művészeti vezető és Ljubova Ta- raszova balettmester szakmai irányításával Krím terület és Ukrajna szinte valamennyi népének, nemzetiségének folklórjából, táncművészetéből adtak ízelítőt egy-egy ötletes, szinte akrobatikus ügyességet igénylő, látványos táncösszeállítással. Nem hivatásos táncosokról lévén szó, külön dicsérhető az emberi érzelmek széles skáláját érzékeltető színészi játék, és a számok többségére jellemző egészséges, fiatalos humor. Bemutatkozott a kecskeméti közönségnek az együttes két szakmai vezetője is: a Taraszov házaspár. Moldáviai kettősüket nagy technikai tudás, művészi ihletettség jellemezte. A nyolcvanezres lélekszámú, szép tengerparti üdülőváros néptánccsoportja mindössze három és fél éve alakult. Gyors szakmai, művészi fejlődésük elismeréseként tavaly meghívták őket a moázkvai olimpiára, ahol nagy sikerrel szerepeltek a nyitó és a gálaműsorban. Külföldi meghívásnak most tettek első ízben eleget, s a közeljövőben nizzai vendégszereplésre készülnek. Ezt megelőzően a Krím terület és Ukrajna nagyszabású, hagyományos néptáncfesztiválján mutatkoznak be. Az együttesben táncoló fiatalok többsége diák. A hetente háromszori négy-öt órás próbákon kívül gyakran lépnek fel a tengerparti város üdülőiben, szanatóriumaiban. Működtetőjük, támogatójuk a jevpatórijai városi tanács. A kedd esti fellépést követően az együttes tagjai, a krími delegáció vendégei — tanácsi, művészeti vezetők és újságírók — baráti találkozón vettek részt a Megyei Művelődési Központban. Megismerkedhettek a Kecskemét Táncegyüttes munkájával és a csoport tagjaival. A meleg hangulatú baráti találkozó közös tánctanulással, beszélgetéssel ért véget a késő esti órákban. P. E. (Straszer András felvétele) A közösség javára Sokan megnézték az ősszel Hetényegyházán, a művelődési házban, a „Nézd meg az anyját” című színdarabot. Kati néni, azaz Putnoki Mi- hályné asszonytársaival nemcsak, hogy nem maradt távol az előadásról. de elővételben kínálta a jegyeket a falubelieknek. Érdemes volt eljönniük a pesti színészknek — szép számú közönségnek játszhattak. A büfében ezen az estén az asszonyok vállaltak szerepet, akik különben a házi vendéglátásban is járatosak. Együtt lánykodtunk A „Minden jegy elkelt” — sikeréhez Kati néninenk ennyi a megjegyzése: — Egy embör nem embör! Csak ha mind segít, úgy jutunk valamire. Vagy hagytuk volna magára Kis-Jakab Árpád művelődési- ház-igazgatót? Aki mostanában tette be a lábát Hetényegyházára, hogy itt m(,gtelepedjék, attól talán» nem venné zokon a részvétlenséget Kis-Jakab Árpád. De Kati nénire, aki 53 évé itt született, itt élte meg a felszabadulást, másfél évtizeden át dolgozott a szeles-huzatos vasútállomási gyümölcscso- magolóban, volt szülői munkaközösségi elnök, akinek nyolcadikos őrsvezető unokája van, aki havonata egy-egy milllió forint forgalmú takarmánybolt készletéért felelős'; tanácstag, pártveze- tóségi tag, a népfrontbizottság alelnöke, a népfront és a hetény- egyházi Egyetértés Szakszövetkezet nőbizottságának elnöke — rá valószínűleg neheztelnének, ha azt mondaná valami fontos dologra: Nem! — így van? — fordulok Kati nénihez munkahelyén, a Kossuth Lajos utcai takarnüányboltban. — Megszokták már. hogy mindenben benne vagyok — válaszolja. — Mi, korombéliek, ösz- sze,tartunk. Együtt lánykodtunk, együtt legénykedtünk (így mondják ezt minálunk) azok közül jó néhányan, akik — úgy ötvenen — benne vannak a 'főbizottságban, vagy nekünk segítenek. Azaz, velünk vannak, mint például a férfi citerások. Az asszony kórus, ha énekelni kezd A „velünk” alatt persze nem maratoni tartamú üléseket ért Putnoki Mihályné. Tetteik any- nvira mindennapiak, hogy — színházi szóhasználattal élve — díszlet nélkül is mutatnak. Arra a helyi sajátosságra például, hogy a szülőföld szeretete és a közösségteremtés kezdődhet úgy is hogy elhatározzák (mint tették egy éve Hetényegyházán): asszonykórust alakítanak. A gondolat tetszett a fiatalabbaknak: Hornyák Istvánnénak, Vaján Károlynénak, Boldog Andrásáénak és a többieknek (Boldogné háromgyermekes tanácstag; Kati néni szerint a legtalpraesettebb a nőbizottságban), — azóta már több, sikeres bemutatkozásuk volt. Or- goványon, a kecskeméti honvédkórházban és legutóbb a Vörös- kereszt százéves évfordulóján tartott községi ünnepségen dalolták a „Nincsen kedvem, mert elvitte a gólya”, „Az én lovaim arra van tanítva”, a „Páros fecskemadár” kezdetű és más, hasonló népdalt. Talán hátat is fordítanának asszonyaiknak a férfiak, ha kihagynánk: ők citerazenekarukkal kísérik az asszonynépet fellépéseik során. Az ő együttesük már ismertebb; közös műsoraiknak sok nézője, hallgatója van; legutóbb Budapestre kaptak meghívót. Torta és szeretet Martonosi József tanácselnök csodálatra méltó asszonynak nevezte Putnoki Mihálynét. A „milliomos asszony” (mint említettük, havonta egymillió forint értékű táptakarmány árával kell elszámolnia) a szakszövetkezet boltjában is párbeszédben áll a falubeliekkel: — Csókolom, Kati néni! — tér be egy gazda. — Három zsák hízó- és egy baromfinevelő-tápot kérek. — Ezerötszáznyoclvannégy-het- ven. — .És neked, Pistike? (Jó negyvenes férfi a megszólított.) — Egy csirkenevelő- és egy in- dílótápot, Kati néni. Pillanatok alátt szoroz, összead. S mialatt mér és számol, nem a két év múlva esedékes nyugdíjazására gondol. Az még ráér. Az viszont, hogy a nőbizottság — és a Putnokiné — szeretetét élvező, kisdobosból úttörővé váló iskolásoknak az idei ünnepély után is felszeli majd a saját sütésű tortáját. s valamelyik közeli szociális , otthonba a tanulókkal újra elmegy látogatni azokat, akik egyedül maradtak, ■ már közelebbi program. Egyetértés az Egyetértésért Mi vonzza az embereket Kati nénihez? Egyfajta közösségteremtő (-ösz- szetartó) képessége vitathatatlan. Családias természetét a közösség javára gyümölcsözteti. Akinek a vevő Pistike, aki szót tud érteni kortársaival, éppen úgy, mint úttörő unokájával, aki szereti a fiatalokat — Csorba Jánosnét, a községi pártbizottság titkárát sokoldalúságáért becsüli —, aki képes magát beleélni a hajlott korúak helyzetébe, a legnagyobb ajándékkal: a személyes kapcsolattal örömet szerezve nekik, arra nem hiába mondják Hetényegyházán, hogy jó asszony. Önzetlensége, s a többi, hozzá tartozó asszonyé, a faluban közismert. A köz javára végzett munkát tavasszal azzal kezdik, hogy elmennek az Egyetértés Szakszövetkezetbe, és megkérdik: „Miben segíthetünk most?” A^ idei megállapodás már megvan. Áprilisban szőlőt ültetnek. — Két ngpra szervezkedünk, egy hétvégére — mondja Kati néni. —Negyvenen, vagy ötvenen kimegyünk a határba telepíteni. Akinek rossz a lába, vagy a dereka, az lesz a szakács. Kint, a szőlőtáblán — nem csodálkoznék rajta, — ha valaki a fiatalok közül az együtt látott színelőadást fölhozva,. odaszólna a többieknek: — Nézd meg, az anyját! Lehet, hogy Kati néni találva érezné magát? Hiszen nemcsak a színdarabból, tóle is tanulhatnak a fiatalok. Kohl Antal ÉPÍTŐIPARI AKTÍVA BAJÁN Előtérben a helyi feladatok A kérdés az volt,,a.tavaly Kecskeméten megrendezett megyei építőipari aktíva után — mely a következő időszak terveit, elképzeléseit, feladatait foglalta össze — a helyi tanácsoknak marad-e még feladat, illetőleg a megbeszéléseket meg tudják-e tölteni tartalommal. A hét elején Baján megrendezett városi-járási építőipari aktíva választ adott a kérdésre. Mégpedig kedvező választ. Növekvő kereslet Információadás és probléma- felvetés volt a lényege a vitaindító előadásnak. Jaszenovics Sándor tánácselnök-helyettes bevezetőjében a helyi feladatokra koncentrált, s éppen ebben teljesedett ki az aktíva lényege. A megyei tanácskozás tapasztalatait, állásfoglalását a város és a járás — e kettő egymástól elválaszthatatlan — szempontjából értelmezte, s a megoldásra váró feladatok közül is így sorolt fel néhányat. Olyanokat, amelyeket helyben lehet és. kell rendezni. Baján 19 építőszervezet dolgozik — a méreteiben legnagyobb BÁCSÉP-től a legkisebb házilagos brigádokig —, s az 1200 ember az elmúlt esztendőben 750 millió forintos termelési értéket produkált. A járásban — a sajátosságokból adódóan: nagyobb a terület több önálló településsel — 50 építőszervezet 1500 dolgozója érte el a 300 milliós termelést. A csaknem egymilliárd forint számos elkészült, átadott létesítményt foglal magában. Elkészült a BÁCSH'ÜS; a Finomposztó rekonstrukciója, a Duna-parti áruraktár, s átadtak 2098 lakást is. Épült új áruház, kórházi pavilon, iskola, gazdagabb lett a város közintézményekben. Az elmúlt tervidőszak megsokasodott feladatai szükségessé tették a város-járás területén az építőszervezetek fejlesztését. A BÁCSÉP bővítette építésvezetőségét, a tanács létrehozta saját építő vállalatát, s a bajai építőipari szövetkezet is előbbre lépett. Az építőszervezetek összehangolt tevékenysége nélkül nem lehetne megoldani a VI. ötéves terv építési feladatait sem, amelynek sajátossága — az országos tapasztalatokkal ellentétben —»'“'hogy nem csökkentek, hanem növekedtek. ‘ Jobb szervezéssel Ha felosztjuk az építést, megállapíthatjuk, hogy a mélyépítésben a kapacitás nőtt, a gépesítettség javult, de ha a lakossági megrendeléseknek is eleget kívánnak tenni a jövőben, akkor a kapacitás már kevésnek bizonyul. A magasépítés a házgyári technológia megjelenésével lényegesen módosult, de a szakipari és a befejező munkáknál jelentkező kapacitáshiány gondokat, nem ritkán határidőcsúszást okoz. Az egyik fontos feladat éppen ezért az országos szakipari vállalatoktól való függés megszüntetése és a helyi szervezetek bővítése, kiépítése. Szembetűnő különbség mutatkozik a munka szervezettségében a nagy és a kis építőegységek között. Általában a nagyok javára. (A szervezettség és a minőség azonban még nem azonos fogalmak.) Ugyancsak megoldásra vár a társadalmi munka felhasználása és megfelelő módon való értékelése az építkezéseken. A minisztérium ugyan előírja és meghatározza az elszámolás mikéntjét, de a kivitelező vállalatok — felelősségükre hivatkozva — elzárkóznak. A tanácskozáson jelenlevő szakemberek, a tervezők és beruházó vállalatok, a kivitelezők, a pénzintézet, valamint az építőanyag-ipar és kereskedelem képviselői a felvetett javaslatokra három szekcióülésen válaszoltak, illetőleg elmondták saját gondjaikat és terveiket. Egymásra utalva Legnépesebb — a várakozásnak megfelelően — a lakásszekció ülése volt. Nem véletlen ez, hisz a lakáskérdés Baján és a járásban is központi helyen szerepel. A tanács elmondta mit tervez, s ehhez milyen segítséget kér. A tervezők, kivitelezők, az OTP képviselői pedig válaszoltak erre, vagy ígéretet tettek, hogy megvizsgálják a dolgot, s visszatérnek rá. A tapasztalat: mindenkiben megvolt a szándék, a hajlandóság az együttműködésre. Bizonyítja ezt néhány kiragadott tény. A BÁCSÉP létrehozta a maga építőipari koordinációs irodáját, amelyhez várja a kisebb építőszervezetek csatlakozását is. A cél: ésszerűbb munkaszervezést, a különböző nagyságrendű feladatok megfelelő elosztását biztosítani. Ez — miként a társulás is — csak a kölcsönös előnyök figyelembevételével lehetséges, de a másutt létrejött hasonló, szervezetek haszna már mutatkozik például a munkásszállításban, az anyagbeszerzésben. A magánlakás-építéshez tartozik: a saját erőből építeni szándékozókat segítendő Baján nemrég megnyílt a szolgáltató iroda, amely a tanácsadás, tervezés, anyagbiztosítás mellett kisgépkölcsönzéssel Js_. foglalkozik,. s_ a. hatáskörét a tanács toyább kL, vánja növelni.'Például a magánerős gázbevezetés megszervezésében. Az ipari beruházásokkal foglalkozó munkacsoport legfontosabb megállapítása, hogy tovább kell szélesíteni a piackutatást, s összehangoltabbá kell tenni az együttműködést a gépbeszerzés és egyéb fejlesztések terén, elkerülve. így a párhuzamos és épp ezért felesleges beruházásokat, jobban kihasználva a már meglevő értékeket. Ugyanezt szűrték le a kommunális beruházások és a koordináció témáját megvitató szekcióban, hozzátéve, hogy a jobb szervezés csak a kölcsönös előnyök figyelembevételével és a partnerek tevőleges részvételével valósítható meg. Nehéz összefoglalni a tanácskozás tapasztalatait. Könnyítésül a résztvevők is emlékeztetőt kapnak majd, amelyben helyet kap nem egy konkrét teendő is, ami megfogalmazódott a megbeszéléseken. Az azonban bizton elmondható, s ez a bajai aktíván is kiderült: az építőszervezetek egymásra vannak utalva, munkájuk egymás nélkül szinte elképzelhetetlen. De a tanácskozáson a kérek és az adok nagyjából egyensúlyban volt. Mindez jelzi, hogy az érdekeltek, a tanács, az építő szervezetek, és az egyéb közreműködők a helyi feladatok megoldásában akarnak is és tudnak is együttműködni. Váczi Tamás DUI D U l\ MAI VASMI A Ű J V Á R 0 !© i • Meghívjuk Önöket —-------------a a z ÁGI Q Iliin MMASEXPO kiállításo mn|n|Á|nwi in r\ a uuimi vaaiiiu uci A bemutató helve: a 3. sz. 1 nuidio|dii Lapu mellett. 3 / 570
