Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

X é PETŐFI NÉPE • 1981. március 15. MEGKEZDŐDÖTT A HAZAFIAS NÉPFRONT VII. KONGRESSZUSA (Folytatás az 1. oldalról.) sei tönténő felszámolását igényli és eredményezheti. Az enyhülés a fejlődésnek egy olyan korszaka, amely a szocialista országok kez­deményezésére jött létre. Ezek a törekvések nemcsak a szocia­lista közösség, hanem valameny- nyi nép érdekeit is szolgálják. Ez a magyarázata annak, hogy a más társadalmi rendszerű orszá­gok józanul gondolkozó vezetői is elfogadták és helyeselték ilyen Irányú kezdeményezéseinket. Az SZKP XXVI. kongresszusa ismét hitet tett e politika mel­lett. Leonyid Brezsnyev főtitkári beszámolója jelentős javaslato­kat 'tartalmazott a két- és több­oldalú tárgyalások folytatására, a fegyverkezési hajsza visszafogá­sára, a rakétatelepitési program elhalasztására, a fegyverzetcsök­kentési tárgyalások továbbvitelé­re, s a bizalomkeltő intézkedé­sekre. Mindez világos, kézzelfog­ható bizonyítéka annak, hogy a Szovjetunió és a vele szövetséges szocialista országok továbbra is a béke, az együttműködés ügyét kívánják szolgálni. A mi kong­resszusunk is üdvözli az SZKP XXVI. kongresszusának béketö­rekvéseit, kezdeményező lépéseit. Tesszük ezt annál is inkább, mert azonosulunk a Magyar Szó-' cialista Munkáspárt, s a magyar ■kormány külpolitikájával. Egyet­értünk ezzel a külpolitikával, mert hazánk kapcsolatainak szé­lesítésére törekszik anélkül, hogy elveinkből engedményeket tenne. ■Helyeseljük, mert világos és ért­hető magyarázatát adja szándé­kainknak, s mert — a többi szo­cialista országgal összhangban — feltárja minden kérdés tárgyalá­sok útján történő feloldásának lehetőségét; mert feltétel nélkül támogatja a világ népeinek füg­getlenségi, valamint szabadság- harcát. Nemzetközi tevékenységünkkel azt a küzdelmet is támogatjuk, amelynek célja az éhség, az anal­fabetizmus, az egyes népeket meg­tizedelő járványok, és a mindany- nylunk életét zavaró emberiség- ellenes politika felszámolása. Ez­zel egyidőbdn és folyamatosan tá­jékoztatunk mindenkit — akit a mi sorsunk érdekel — arról, hogy miként formáljuk a jelenünket, valamint arról is, hogy miképp készülünk fel a jövőt formáló teendőkre. Olyan feladat ez, amel^F'állampolgárainik egyetér­tés^ és támogatását igényli, s töluníc *ís jelentős erőfeszítéseket kíván. De teljesítését vállaljuk, mert ez hazánk, népünk érdeke. A népi-nemzeti egység erősödőben van A Hazafias Népfront a szocia­lista népi-nemzeti egység megva­lósításának és fejlesztésének po­litikai mozgalma. Ezért vállalko­zott a társadalmi osztályok és ré­tegek, a magyarok és a nemzeti­ségiek, a különböző világnézetű emberek, a műveltség, a jólét más-más fokán élő állampolgárok összefogására és együttes tevé­kenységének a megszervezésére. Kongresszusunkon arról adunk számot, hogy a népi-nemzeti egy­ség erősödőben van, s ma már minden településünkön érezteti a jobb munkára és a teljesebb em­beri életre serkentő hatását. A szocialista nemzeti egység a szövetségi .politika jegyében való­sul meg. Ez .történelmi szövetség, amely mindaddig fennmarad, míg megszűnnek előbb az osztályok és a rétegek közötti különbségek, majd végül maguk az osztályok. A nemzeti egység állampolgá­raink együttes, megfontolt, azo­nos módon való gondolkodását és cselekvését jelenti a közösen el­fogadott cél megvalósítása érde­kében. Népünk egysége olyan tu­datos törekvés eredményeként jött létre, melynek alapja a nagy többség által elfogadott, 'követett politika. Ehhez szükséges az a politikai erő, amely a célt meg­fogalmazza, a módszereket kidol­gozza, az embereket meggyőzi, az együttes tevékenységet szervezi. Ez az erő nálunk a Magyar Szo­cialista Munkáspárt, a társadalom köréje csoportosuló intézmény- rendszere, s maga a szocialista állam. Meggyőződéssel valljuk, hogy a szocializmus az emberek mind teljesebb szabadságát, egyéni fej­lődésük széles távlatait, a népek közötti egyenlőséget, a háború ki­küszöbölésének lehetőségét te­remti meg. Ez a cél minden, ha­záját őszintén szerető embernek elfogadható. Már kezdjük elfelejteni a2t a múltat, amelyben az osztályellen­tétek, a társadalmi és a vagyoni helyzet, a felekezeti különbségek, a szakmai képzettség és a politi­kai érdeklődés megosztotta a la­kosságot, és azt az érzést keltet­ték: mi magyarok csak a széthú­zásban vagyunk egységesek. Az egység igazi érvényesüléséhez olyan korszaknak kellett elkövet­keznie, melyben a szocializmust építjük. A nemzeti egység erősödésének alapfeltétele, hogy — az egyetér­tés mellett — mind szélesebb kör­ben együtt gondolkodjunk, dönt­sünk és cselekedjünk a napi és a távlati, a helyi és az országos kérdésekben. Mi hazánk hű fiaiként a népi­nemzeti egységet nemzeti függet­lenségünk, demokratikus, majd szocialista társadalmi rendünk megteremtése érdekében hoztuk létre. Büszkén valljuk, hogy mi egy valóban hazafias népfront képviselői, munkásai vagyunk. A hazához való ragaszkodás általá­nos és jellemző vonása az öntu­datosan gondolkodó állampolgá­roknak. Korunk nagyszerűsége az, hogy egyidőben lehetünk a szo­cializmus következetes harcosai és magyar hazánk hű állampolgárai. Az egység erősítése érdekében ép­pen j ezért vesszük figyelembe minden teendőnknél hazánk és népünk sajátosságait is. Együtt minden dolgos, tisztességes, a hazáját szerető emberrel Gyakran vitatják: lehet-e egy­séget teremteni a különböző vi­lágnézetű emberek között. A vá­laszunk természetesen az igen, mert világnézettől függetlenül vannak olyan célok, amelyeket minden dolgos, tisztességes és a hazáját szerető ember elfogadhat. Ilyen a haza önállósága, függet­lensége és felvirágzása. Ugyan­csak ide tartozik a béke, a sza­badság, a létbiztonság, az emberi jogok érvényesülése, a kizsákmá­nyolás megszűnése. Politikai cé­lok ezek, s csak egynek az elfo­gadása is az egység aktív része­sévé tehet valakit. A helyesen alkalmazott elvek, a jó politikai munka, és az em­berek együttműködési készsége tette lehetővé, hogy — az állam és az egyházak közötti megálla­podás szellemében — vallásos emberek és egyházi vezetők, lel­készek, főpapok is részt vegyenek a Hazafias Népfront munkájá­ban. Ez a részvétel azt is jelenti, hogy — a képviseleten túl — az egyházak is támogatják a műve­lődési, az életszínvonalunkat és az életkörülményeinket tervsze­rűen javító, vagy a környezetvé­delmet biztosító tevékenységün­ket. Örömmel nyugtázzuk, hogy itthon is és külföldön is képvise­lik a karmámrbékepolitikáját, és, azt a törekíVfsét, hogy .erősítse ■baráíságtihkátí más1 népekkel. 1 A hazánkban élő nemzetiségiek — németek, szlovákok, délszlá­vok és románok — velünk ma­gyarokkal egyenlő jogú és ezért azonós lehetőségekkel rendelke­ző állampolgárok, ök gyakran hivatkoznak erre, mert meggyő­ződtek arról, hogy hűségük nem­zetiségi kultúrájukhoz, ragaszko­dásuk történelmi hagyományaik­hoz, és az a tény, hogy művelik anyanyelvűket, nem lazítja, ha­nem erősíti a közös hazánkhoz való kapcsolatukat. Nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy ha­tárainkon kívül is sok millió ma­gyar él. Azt kérjük, hogy legye­nek új .hazájuk dolgos és a ha­ladást szolgáló állampolgárai. Re­méljük, hogy ismerik hazánk mai életét, és bízunk abban, hogy egyetértenek célkitűzéseinkkel és törekvéseinkkel. Mi azt valljuk, hogy a szocialista országokban élő nemzetiségiek az összekötő híd szerepét töltik be, ezért köl­csönös érdekünk a nemzetiségi lét és kultúra fejlődésének ser­kentése és támogatása. Tudjuk, hogy olyan egység, amelyben minden ember minden­nel és minden időben egyetért, szinte elképzelhetetlen. De az ellentéteket és a vitákat, a meg­lévő érdekellentéteket a jól kidol­gozott és alkalmazott politika jegyében fel lehet oldani. Az ér­dekek esetleges és olykor átme­neti ütközése gondokat okoz min­denkinek még akkor is, ha isme­rik a feloldásukat elősegítő prog­ramokat. A tudatosság és a szer­vezettség, az okos célok érvénye­sülése teszi lehetővé, hogy ami ma még csak az egyik csoport ér­deke, az éppen az ő munkájuk, emberi magatartásuk révén, előbb vagy utóbb, közvetve, vagy 'köz­vetlenül a közösség, a társadalom javára váljék. A dolog természe­téből következik, hogy a Haza­fias Népfront munkájában erre minden területen lehetőség nyí­lik, ha nyitott szemmel járunk a világiban, s látjuk hol került vagy kerül sor az érdekek ütközteté­sére. * A szocializmus az emberre irá­nyítja a figyelmet. Az emberre, aki érez, dolgozik, jövőt formál és felkarolja mindazt, ami szép és jó. Ezzel a törekvéssel fejleszti az ösztönös hazaszeretefet tuda­tossá, olyan magatartássá, amely a saját népével együtt, de soha­sem más népek rovására, akarja boldoggá, gazdaggá tenni a hazá­ját. E törekvésben keres és talál szövetségest más országok népei­ben, s válik a szó legnemesebb értelmében a haza hű képviselő­jeként nemzetközivé. A magyar nép a szocializmust építő országok népeivel ebben a szellemben erősíti baráti kapcso­latait. Örülünk annak, hogy a kialakult baráti kapcsolatrend. szer kölcsönösen biztosítja a jó módszerek és eredmények megis­merését és felhasználását. Hazánk tekintélye világszerte figyelemre méltó. Ebben a sikerben nemcsak a mi jó munkánknak Van szere­pe, hanem annak is, hogy részei vagyunk a szocialista világnak, és szövetségesei vagyunk a Szovjet­uniónak és a többi baráti ország­nak. Barátaink életét ismerjük és tudjuk, hogy ők is hozzánk ha­sonlóan tesznek erőfeszítéseket a saját országuk felvirágoztatásáért. Szocializmus és demokrácia elválaszthatatlanul összetartozik A folyamatos és általános fej­lődés, valamint a társadalmi sza­badság előfeltételének az emberi­ség haladó szellemi nagyjai — mindig a néphatalom teljes körű megvalósulását tekintették. A különböző 'társadalmak — jellegüktől függően — ehhez a népuralomhoz vagy közel kerül­tek, vagy tőle rendkívül messze távolodtak. A mi történelmi múl­tunkban az 1848—49-es és az 1918—19-es forradalmakat lever­ték, mielőtt demokratikus vívmá­nyaik kibontakozhattak volna. A FeüSzábádÜláí ‘előtti” 'fááiSztá1 Ktflf-'j rhányzat kegyetlenül /üldözött ihlndéfi1 déihökráiJktfá ^törékVést' Olyan tényezőként beszélt a de­mokráciáról, amely erkölcstelen és idegen a magyar nép arcula­tától. A demokratikus gyakorlat nálunk lényegében a munkások, a parasztok és a fiatalok forra­dalmi mozgalmaiban érvényesült. Történelmünk így nem hozott lét­re elégséges demokratikus hagyo­mányokat, ezért ezen az úton a kezdő lépéseket 1945-ben kellett megtennünk. A mi társadalmunk a teljes népuralom megvalósítá­sára törekszik. Következésképpen napi és távlati programja egy­aránt a nép érdekeit fejezi ki és szolgálja. Elvben mindenki egyetért ez­zel. De az alkalmazásáért nem mindenki buzgólkodik a köteles­ségének megfelelően. Pedig aki a szocializmust akarja, az szükség­szerűen demokrata is, mert szo­cializmus és a demokrácia elvá­laszthatatlanul összetartozik és feltételezi egymást. Vannak és a jövőben is lesznek viták a szocia­lista demokrácia jellegéről, ér­vényesülésének módozatairól. Szükség van ezekre a vitákra, mert érlelik a jó gyakorlatot. De arra is, hogy ezek során az egyes részkérdéseket illetően döntések szülessenek, hogy a helyes elvek általánosan elfogadottá válja­nak. Vannak kiskirály! magatartást tanúsító emberek, akik lekezelik társaikat, akik parancsolgatnak, nem veszik figyelembe mások vé­leményét, megsértik önérzetüket. Ez ellen minden esetben fel kell lépni. Mi nem tűrjük a pozíció­val, a hatalommal való vissza­élést. A hatalom a népé, és ha a gyakorlására megbízást ad vala­kinek, akkor ez nem az uralko­dásra, hanem az ügy szolgálatára kötelez. Alkotmányunk biztosítja a de­mokrácia érvényesülésének lehe­tőségét, de csak a lehetőségét. A törvények szerepe jelentős, de ugyanilyen fontosnak tekinthető, hogy az intézményeink külön-kü- lön és együttesen is demokrati­kusak legyenek. A demokráciához az is szüksé­ges, hogy a munkafolyamatokban a fegyelmezettség, a szervezett­ség, és ha kell az utasítás érvé­nyesülése legyen a jellemző. A demokráciát nem szabad úgy ér­telmezni, hogy az nem róhat kö­telességet az egyes emberre. Ha­zánkban minden állampolgárnak vannak jogai és kötelességei. Ezek nem elkülönítve és nem egymás­tól függetlenül, hanem egymást feltételezve érvényesülnek., Minél jobban és eredményesebben tel­jesítik az emberek kötelességei­ket, annál tágabb tere nyílik a jogok bővítésének és gyakorlásá­nak. Evek óta bevált gyakorlatunk, hogy a legfontosabb törvényeket és intézkedéseket határozattá emelésük előtt helyileg, Vagy or­szágosan széles körben megvitat­ják az állampolgárok. Ezekben a vitákban az a döntő, hogy az érin­tettek és a hozzáértők egyaránt részt vegyenek a megbeszélése­ken, A Hazafias Népfront dolga, hogy a rendszeres tájékoztatással, a társadalmilag fontos ügyek nyilvános megbeszélése útján nö­velje a hozzáértők (táborát. A részvétel és a hozzászólás még nem a demokrácia teljessége — ezt egy nagyon fontos lépés kell, hogy kövesse. Ennek megtétele a vezetők kötelessége: nyilatkozniok kell az elhangzott véleményről, vat. javaslatról. A válasz nem mindig elfogadást jelent. Jelent­heti az elhangzott javaslat vagy észrevétel elutasítását is, de csak megfelelő érvekkel és körültekin­téssel. Természetesen azt is igé­nyeljük, hogy a szóban jelzett egyetértést tettek kövessék. Az utóbbi években kialakult fórumrendszer alkalmas arra, hogy az állampolgárok ott ki­fejtsék véleményüket, és ugyan­akkor megkönnyítse a testületek munkáját a döntések meghozata­lában. Azonban olykor előfordul az is, hogy az elképzelést vitára bocsátó szerv eleve kialakította a maga megdönthetetlen állásfog­lalását, és a , vitát? úgy. és olyan körülmények között szervezi, hogy áz az ő álláspontja helyes­ségét igazolja. Ez játék a demok­ráciával, amit elfogadni nem szabad, amit fel kell cserélni a •tényleges vitával. Ahhoz, hogy ez így legyen, az szükséges, hogy a különböző szinteken dolgozó ve­zetők ne csak hirdessék a demok­rácia szükségességét, -hanem élje­nek — méghozzá jó szívvel az ez­által adott lehetőségekkel. Közös gondolkodás, közös cselekvés A Hazafias Népfront fórumait alkalmasnak tartjuk arra, hogy azokon a társadalmunk minden égető gondja napirendre kerüljön. Ezek megtárgyalásakor sor ke­rülhet a mienkétől eltérő, vagy azzal éppen szembenálló nézetek kifejtésére is. Vállalnunk kell és vállaljuk is az így kialakuló vi­tát, mert tudjuk, hogy a más vé­leményen lévők érvekkel és nem visszautasítással győzhetők meg céljaink helyességéről. A demok­rácia közös gondolkodást, a cse­lekvésre való közös felkészülést jelenti, és a „több szem többet iát” alapon is azt kell monda­nunk, hogy minden időben csakis demokratikus módszerekkel le­het előrehaladni. Arra szólítunk mindenkit, hogy demokratikus módon éljen, mű­velődjön, alkosson és viselkedjen. Ez azt is jelenti, hogy olyan lég­kört teremtünk, amelyben az ál­lampolgár a véleményét nyugod­tan elmondhatja, nem kell félnie az elhangzó vélemény esetleges visszaható következményeitől, semmiféle háttérbe szorítástól. A Hazafias Népfront mintegy letéteményese a demokrácia szé­les körű érvényesülésének. Bi­zottságaink helyesen járnak el ak­kor, ha ebben a vonatkozásban is fejlesztik a meglévő kapcsola­taikat a tanácsokkal és a tanács­tagokkal, hiszen a helyi gondok és fejlesztési programok sorsa az ő jó munkájuk eredményességétől függ. A tanácsi munka a demok­rácia olyan iskolája, melynek si­kere az egész társadalmi élet demokratizálódását segíti. Kiegyensúlyozott, jó a helyzet Magyarországon Amikor a jelenlegi helyzetet vizsgáljuk, akkor azt mondjuk, hogy a kétségtelenül meglévő gon­dok ellenére is kiegyensúlyozott, jó a helyzet Magyarországon. Ar­ra kell .törekednünk, hogy ennek az igazságnak a megállapítása ne megnyugvást eredményezzen, ha­nem az előrehaladás új eszközei­nek és útjainak kimunkálására ösztönözzön. « Jó nálunk a helyzet, többek között azért is, mert jó a gazda­ságpolitikánk. A további előreha­ladást biztosító gazdasági prog­ramnak tekintjük hazánk VI. öt­éves tervét, valamint! a munka minőségének javítására, az ága­zatok összhangjának erősítésére, a hatékonyságra és a takarékos­ságra vonatkozó elképzeléseket. Kongresszusunkon is arra kérjük állampolgárainkat, jobb munká­val, kezdeményezőkészséggel já­ruljanak hozzá a terv megvaló­sításához. Lakosságunk ismeri a VI. öt­éves tervet és megértette, hogy most az elért eredmények meg­szilárdítása a fő feladatunk. A meglévő megtartása is komoly, körültekintő munkát igényel — de ez a munka meghozza a gyü­mölcsét: a további előrehaladás lehetőségét. Az állampolgárok tenni akarását igazolják azok az erőfeszítések, amelyek révén 1979- ben és 1980-ban jelentős lépése­ket tettünk az egyensúlyi helyzet megteremtésére, a termelés haté­konyabbá tétele és az ésszerű ter­melési szerkezet kialakítása irá­nyában. A választásokon nemzeti prog­ramként fogadtuk el a XII. párt- kongresszuson kitűzött célokat, és ezen belül is a gazdasági hely­zetünk megjavítására előirány­zott programot. Ezen a fórumon is megerősítjük, hogy e progra­mok és a VI. ötéves terv végre­hajtásában részt veszünk. A szo­cialista társadalom a munka tár­sadalma, amelyre az jellemző, hogy megbecsül minden jól vég­zett munkát, és tisztelettel kezel minden dolgos embert. Nagyon fontos a sorrend. Első helyen áll az elvégzett munka és ezt ismeri el a munkabér. És mivel az em­berek képességeiben, készségében és szorgalmában eltérések vannak, ennek érződnie kell a bérekben is. Túl kell lépni azon -az állapo­ton, amikor a béreket egyenlősé- gi alapon és a nem végzett mun­ka minősége szerint osztják el. De az emberi munka értékét nemcsak anyagi eszközökkel, ha­nem erkölcsi elismeréssel is le­het nyugtázni. Gyakran tapasztal­juk, hogy az elismerő jó szót, a dicséretet nehezebben adják, mint az anyagi jutalmat. A társadalom fejlődése átalakí­totta a tulajdonviszonyokat, ma­gasabb erkölcsi, értelmi' és: poün tjkai színvonalra emelte az. erp-: bereket. Megváltoztak és állan­dóan változnak az ember életkö- .rülményei is. Észrevételenül ke­letkeznek új igények, s létrehoz­zák azt a feszültséget, amely a lehetőségek lemaradása miatt ke­letkezett. Ez a lemaradás csak­nem természetes, de csökkenthető a mértéke, ha egyre több ember előtt válik világossá: előbb elő kell állítani a javakat, s csak az­után kerülhet sor az elosztásuk­ra. Az igények és a kielégítésük lehetősége közötti összhang vala­mennyiünk közös jó munkája ré­vén javulhat. A tulajdonviszonyok fejlődése előtérbe emelte a köztulajdon fo­galmát. Ez azonban kevés: el kell érni, hogy ezt a köztulajdont megbecsüljék és óvják is. Olyan közszellemre van szükség, amely elítéli a közvagyon rongálását, és amely fellép az ilyen cselek­mények elkövetői ellen. Az utóbbi években gazdaság­politikai és erkölcsi - kérdésként is állandóan napirenden van ná­lunk az érdekeltségi viszonyok helyzete. Társadalmunkban a meghatározó közösségi érdek te­szi lehetővé, hogy érvényesüljön a törvényeinket és erkölcseinket tiszteletben tartó keretekben . a csoportérdek és az egyéni érdek. A társadalomnak nemcsak az a dolga, hogy biztosítsa, hogy a munkával arányosan anyagi esz­közökhöz jussanak az állampol­gáraink, hanem az is, hogy a pénz okos, célszerű felhasználásának a lehetőségeit is megteremtse. Eh­hez szükséges a fogyasztói cikkek minőségi színvonalának javítása, a választék bővítése, a beszerzés megkönnyítése. Mindez nem lehet kizárólagosan állami feladat, a mi bizottságaink is tehetnek és tesz­nek is lépéseket azért, hogy a dolgozók megértsék, mindez a kö­zös munka eredményességének a kérdése is. ■Sokszor halljuk azt a szót: te­hetség. De ezt a kifejezést néha helytelenül, csak a művészeti, esetleg a tudományos területre korlátozva használják, pedig a szó maga arra utal, hogy valaki valamilyen munkában, valami­lyen közösségi cselekvésben töb­bet tud nyújtani, mint az átlag, és többet nyújt, mint amit eset­leg az adott körülmények látszó­lag lehetővé tesznek. Ezért fel kell ismernünk azokat, akik dol­gukban kiemelkedőt tudnak tel­jesíteni, hogy azután segíthessük tehetségük kibontakozását. Tá­mogassuk kezdeményezéseiket, hogy még több örömöt leljenek a munkájukban, alkotásnak érezzék azt, amit csinálnak. A tehetségek felkarolása tár­sadalmi kötelesség. Tekintélyes azoknak a száma, akik arra is ké­szek, hogy a saját szükségleteik kielégítése érdekében többlet- munkát vállaljanak. Sokan van­nak azok is, akik rendszeresen részt vesznek a .településeink fej­lesztését szolgáló társadalmi mun­ka akciókban. Más területen is je­lentős a lakosság közreműködése a termelésben, az intézmények fenntartásában, a szolgáltatások bővítésében. A kisebb termelő­egységekben, kisiparban, társu­lásokban, kis szövetkezetekben, melléküzemágakban, vagy a sza­bad időben végzett mezőgazdasá­gi, ipari, szolgáltatási munka ter­mészetesen nem helyettesítheti a nagyüzemek termelését és ver­senyre sem kelhet azzal. De mi­ködben tehermentesíti népgazda­ságunk egyéb területeit a nagy­üzemekkel összhangban, azokkal együttműködve, jelentős méretű és tényleges szükségleteket elé­gíti ki. Legyünk méltóak a korhoz A magyar nép mindig dolgos, a munkát, az alkotást szerető nép volt. Ma is az. De ez önmagában már nem elég. Ma ahhoz, hogy valaki, aki munkaszerető, jól is dolgozzék, az is szükséges, hogy szakmájában jól képzett, a világ dolgaiban tájékozott és művelt is legyen. Ezért tartjuk fontosnak azokat a programokat, amelyek valamennyi társadalmi réteg, minden korosztály számára meg­teremtik a művelődés lehetőségét. Támogatunk minden olyan tö­rekvést, amely az emberi tudást az iskolában és azon kívül i is széles körben terjeszti, a művelt­ség színvonalát emeli, és a tudás révén új értelmet ad az emberi életnek. A kultúra közkincs. És hogy valóban az legyen, azért nemcsak a kultúra alkotóinak kell dolgoz­niuk, nemcsak az államnak kell a megfelelő feltételeket biztosíta­nia, hanem megszerzése érdeké­iben az állampolgárnak is erőfe­szítéseket kell tennie. A kultúra termékeit a köz szolgálatában kell megalkotni, és a kultúra al­kotói akkor tudnak valós értéket létrehozni, ha a közízlést isme­rik, ha a közösség igényeit ki akarják elégíteni, és ha felké­szültségükkel, készségükkel és tu­dásukkal az ízlés csiszolódását, az igények növelését segítik elő. Tisztában vagyunk azzal, hogy a^^pjiberek ízlése rendkívüli módon 'eltérő, fíém ís íúdunk el-0 'k£j)$§lnj' olyasmik, hogy. af. em­berek azonos ízlésűék legyénékT Nem is szabad meggátolni sen­kit abban, hogy egyéni ízlésének megfelelően alakítsa az életét. D£ legyen társadalmi egyetértés abban, hogy az egyéni ízlés ne sértsen másokat, ne lazítsa az erkölcsöket, ne kezelje le az iga­zi értéket, és ne nevezzen ki ér­tékké valamit, aminek nincs ér­téke. Ez olyan program, amely­ben az államnak, az állam intéz­ményeinek, a társadalom szer­veinek egyaránt részt kell ven- niök. Egyre gyakrabban vetődik fel a kérdés: milyen legyen a szocia­lista emberek életmódja, milye­nek legyenek életkörülményei. Azt valljuk, hogy ha a szocialis­ta társadalom magasabbrendű, akkor az ezt megteremtő ember­nek is ilyennek kell lennie. Ez természetesen követelményeket .támaszt mindannyiunkkal szem­ben. Ügy éljünk, hogy méltóak legyünk a korhoz, mely 1917 után az Októberi Forradalom győzelme hatására létrehozta a nemzetközi életben egyre inkább meghatá­rozó szerepet játszó szocialista világot. A mi dolgunk, hogy feltárjuk az élet kínálta lehetőségeket ál­lampolgáraink előtt, a mi köte­lességünk, hogy azokat, akik a he­lyes úton járnak, támogassuk a közösséget szolgáló tevékenysé­gükben. Ahhoz, hogy ez a törek­vésünk sikeres legyen, nekünk is, a 'Hazafias Népront tisztség- viselőinek és aktivistáinak is kell emberségben, munkaszeretetben, közösségi magatartásban példát mutatnunk. ■Az egyetértés hozott el bennün­ket erre a kongresszusra. Az egyetértés tette lehetővé, hogy eredményes munkáról számol­junk be e tanácskozáson. Az egyetértés jellemző a jelenünkre és reméljük, hogy méginkább is­mérve lesz a lövőnknek. Bízunk abban, hogy az országos tanács beszámolója találkozik az önök véleményével. Kérem, hogy a be­számolót, az állásfoglalás-terve­zetet, az Írásban kiadott jelenté­seinket vitassák meg és fogadják el. Az országos tanács beszámoló­ját követően László Andor, az Or­szágos Pénzügyi és Ellenőrző Bi­zottság elnöke terjesztette elő a bizottság jelentését. Ezután megkezdődött a beszá­moló és az előterjesztések feletti vita, melyben felszólalt Pápai Zsolt (Budapest), Juhász Ferenc Kossuth-dijas költő, Bóján Fe- rencné (Szolnok megye)^ Rácz Sándor (Békés megye). Ezt követően Kádár János, az MSZMP KB első titkára lépett a szónoki emelvényre. • Bács-Kiskun megye küldöttei az ülésteremben.

Next

/
Oldalképek
Tartalom