Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-15 / 63. szám

1981. március IS. • PETŐFI NÉPE • 3 MEGKEZDŐDÖTT A HAZAFIAS NÉPFRONT VII. KONGRESSZUSA Kádár János beszéde Tisztelt kongresszus! Kedves elvtársak! Barátaim! A Hazafias Népfront VII. kong­resszusának. munkáját meghatá­rozóan befolyásolják azok a vi­szonyok, amelyek jelenleg ha­zánkban és a nemzetközi életben uralkodnak. Belpolitikai hely­zetünk pontos felméréséhez elég gondolatban felidézni az elmúlt év legfontosabb 'politikai esemé­nyeit. Néhány nap hiján egy esz­tendeje tartotta XII. kongresz- szusát a magyar társadalom ve­zető ereje, a Magyar Szocialista Munkáspárt A kongresszus gon­dosan elemezte az ország helyze­tét, és kijelölte a fejlődés további útját. Magállapításait, határo­zatait helyesléssel fogadta az or­szág lakossága, és magáévá tette a népfrontmozgalom, amiért itt külön is szeretnék köszönetét mondani. Az egyetértést tükrözte a Hazafias Népfront programja is, amellyel a tavalyi képviselő- és tanácstagválasztásokon az ál­lampolgárok elé állt. Ezt köve­tően az újjáválasztott országgyű­lés előtt a kormány felvázolta programját. Az őszi hónapokban lezajlottak a szakmai szakszervezeti tanács­kozások, majd decemberben ösz- szeült a magyar szakszervezetek kongresszusa. Mind a választáso­kon, mind a szakszervezeti kong­resszuson kifejeződött a párt XII. kongresszusán elfogadott fő irány­vonallal való általános egyetér­tés. Ez milliók támogatását r je­lenti, mégpedig nemcsak szavak­ban, hanem tettekben. Bizonyítja ezt az elmúlt esztendőben végzett eredményes építőmunka. Az év végén elkészült a VI. ötéves terv, illetőleg az 1981. évi népgazdasági terv, amelyek a párt XII. kongresszusának hatá­rozataival összhangban konkré­tan kijelölik a legközelebbi évek gazdasági és egyéb feladatait. Mindezt átgondolva teljes bi­zonyossággal állapíthatjuk meg, hogy a Magyar Népköztársaság politikai helyzete szilárd, társa­dalmi rendünk szocialista intéz­ményei jól működnek, megkez­dődött és folyik a pártkongresz- szus határozatainak végrehajtása. A 'belpolitikai feltételei meg­vannak tehát annak, hogy ered­ményes, jó munkát végezzen a Hazafias Népfront VII. kongresz- szusa, amely nagy eseménye tár­sadalmunknak. A néplfrontmoz- galom kifejezője a szocialista nemzeti összefogásnak, annak a tömörülésnek, amely előrehaladá­sunk nélkülözhetetlen feltétele. A kongresszusi dokumentumokkal, az országos tanács jelentésével, Sarlós elvtárs beszámolójával egyetértek, azok jó alapot adnak az eredményes tanácskozáshoz. Békés egymás mellett élés, kölcsönösen előnyös kapcsolatok A kongresszus valamennyi kül­döttjét és résztvevőjét szívből köszöntőm, megköszönöm a ba­ráti fogadtatást, s átadom önök­nek a Magyar Szocialista Mun­káspárt Központi Bizottságának szívből jövő üdvözletét. A vita keretében először a nem­zetközi helyzetről szeretnék szól­ni. Mivel szocialista rendszerünk­nek manapság nagyon sok éber figyelője, 'kritikusa van, talán nem árt, ha szó esik arról is, hogy a gazdaságilag fejlett tőkés orszá­goknak is megvannak a maguk, a miénknél bizony nagyobb gond­jai. A kapitalizmus mély politi­kai, gazdasági, pénzügyi és szo­ciális válságban van, A tőkés rend saját ellentmondásaival küszködik, a. kapitalista országok­ban élő dolgozókat satuként szo­rítja az infláció és a munkanél­küliség. A szocialista országok viszont az utóbbi években is erősödtek, gyarapodtak. A haladás erői élőt retörtek, a népek nemzeti sza­badságküzdelme sorra számolta fel a gyarmati rendszer marad­ványait. Az imperializmus veze­tő tényezői maguk is elismerik, hogy rossz a mérlegük, nehéz, s romlik helyzetük. Ebből a ma­guk módján keresik a kiutat, amit — úgy tűnik — a fegyverkezési verseny fokozásában, a nemzet­közi helyzet élezésében vélnek megtalálni. Ez szükségszerűen a világ népeinek, sőt saját orszá­guk lakosságának rovására megy. Alig leplezett céljúk, hogy a fegy­verkezési verseny révén katonai erőfölénybe kerüljenek. E törek­véseik következtében az enyhülés megtorpant, a helyzet éleződött. Mély meggyőződésünk, hogy az imperializmus tervei irreálisak és kudarcra vannak ítélve. A né­pek nem mondanak le elért vív­mányaikról, erre őket senki sem kényszerítheti. A még elnyomott, rabságban sínylődő nemzetek sem adják fel azt a törvényes, elemi jogukat, hogy küzdjenek szabadságukért Amikor valamelyik nép meg­rázza bilincseit, hogy megszaba. dúljon az imperializmustól, a ka­pitalizmus vélőügyvédei azt ál­lítják, hogy valamiféle ügynökök uszítják őket. Ez nem igaz. Ha ezeknek a népeknek bárki azt tanácsolná, hogy törődjenek bele a rabságba és úgy éljenek tovább, nem hallgatnának rá. És termé­szetesen nekik van igazuk! A né­pek azért harcolnak, mert embe­ri módon, szabadon akarnak él­ni. A társadalmi fejlődés folya­mata megállíthatatlan, alapvető törvény, és nem függ senkinek a szubjektív elhatározásától! Az előttem szóló költő engem is megihletett, és arra gondolok, hogy az emberi géniusz csodála­tos dolgokat alkotott a tudo­mányban, a technikában, a tár­sadalom életében, s még nem fe­jezte be teremtő munkáját, még nagyszerű távlatok elé néz. De sajnos az emberiség már megte­remtette azokat a fegyvereket is, amelyekkel, képes megsemmisí­teni saját civilizációját, sőt létét is. Ez is hozzátartozik a mai vi­lág képéhez, erről sem feledkez­hetünk meg. Ha ugyanezeket a tudományos és technikai vívmá­nyokat teljes mértékben a békés élet szolgálatába állítanák, cso­dálatos életet biztosíthatnánk az emberiségnek a Földön. Mi így látjuk a jelenlegi hely­zetet és a perspektívát. Ami pe­dig a népeket illeti, az emberi­ség nem akar kollektív öngyil­kosságot elkövetni a fegyverkezés mögött álló monopoltőke profitja miatt Mi politikánkat erre a meggyőződésre alapozzuk és biz­tosak vagyunk abban, hogy az emberiség fejlődése nem a vége- felé jár, hanem éppen ellenkező­leg, most olyan sorsforduló van, amikor — ahogy a marxizmus halhatatlan megalapítói mondot­ták — átléphet a szükségszerű­ség birodalmából a szabadság bi­rodalmába. A közelmúltban a nemzetközi élet kiemelkedő eseménye volt a Szovjetunió Kommunista Pártjá­nak XXVI. kongresszusa. A szov­jet nép életében történelmi jelen­tőségű, $ külpolitikailag is óriási hatású kongresszus meghallgatta Brezsnyev elvtárs beszámolóját, és széles körű vita után. meghozta határozatait. A Szovjetunió belső helyzetével reálisan számot vetve kidolgozta és elfogadta a békés kommunista építés hatalmas prog­ramját. Miként kongresszusi fel­szólalásunkban is kifejeztük, őszintén, szívből kívánjuk, hogy a szovjet nép sikerrel valósítsa meg a XXVI. kongresszus hatá­rozatait és békében élvezhesse munkájának gyümölcsét. A' kongresszus ismét messze- hangzóan hirdette a Szovjetunió békepolitikáját. Óriási horderejű javaslatokat tettek a szovjet— amerikai viszony rendezésére, az összes vitás nemzetközi kérdés megoldására, beleértve a Perzsa­öböl problémáját, a Távol-Kelet biztonságát és békéjét, Afganisz­tán nemzetközi vonatkozásait, 'a hadászati támadófegyverek, s a középhatósugarú rakéták ügyét is. A kongresszus a fegyverkezé­si verseny megfékezését, a fegy­verzet csökkentését javasolta a vi­lágnak, azon az elvi alapon, hogy az egyenlő biztonság a fegyverzet alacsonyabb -szintjén valósuljon meg. E javaslatok, amelyekkel a Szovjetunió a nemzetközi élet fe­lelős tényezőihez fordult, mély be­nyomást keltették az egész vilá­gon. Sőt, azt is mondhatjuk, s nem alaptalanul, hogy az SZKP XXVI. kongresszusának külpoliti­kai állásfoglalásai bizonyos mér­tékig máris enyhítették a nem­zetközi feszültséget. Mi szívből üd­vözöljük, támogatjuk ezeket a ja­vaslatokat, amelyek teljesen egy­beesnek a Magyar Népköztársa­ság törekvéseivel, a magyar nép érdekeivel. A javaslatok további sorsát illetően most a Nyugaton a sor. Az ottani közvélemény, s a szocialista világ népei is jog­gal. várják el, hogy érdemi vála­szok szülessenek. A Magyar Népköztársaság kül­politikája — úgy is mondhatom, hogy a szocialista országok egyez­tetett nemzetközi irányvonala — háborúellenes és síkra száll az enyhülésért, a béke megszilárdí­tásáért, a fegyverkezés megféke­zéséért, az egyenlő biztonságért.' Kiállunk a különböző társadalmi rendszerű országok közötti békés egymás .mellett élésért, a sokolda­lú és kölcsönösen előnyös kapcso­latok fejlesztéséért. E politika megfelel elveinknek, érdekeink­nek, élvezi népünk egységes tá­mogatását. Mi ezekért a célokért dolgoztunk eddig is, és ezt tesz- szük a jövőben, is. Megingathatat­lan hitünk, hogy a béke erői ha­talmasak, külpolitikai kérdések­ben mindenütt diadalra jut a jó­zan ész, győzni fognak azok a té­nyezők, amelyek eddig is a népek javára alakították a nemzetközi helyzetet, s békésebb világot, nyu- godtabb nemzetközi légkört te­remtenek. Pártunk folytatja szövetségi politikáját A népfront céljainak eléréséhez a hazai feltételek kedvezőek. Né­pünk —, s ezt is világosan'látjuk — olyan évek előtt áll, amelyek nem lesznek könnyűek. De dol­gozni fogunk, és biztonságban él­ve előre fogunk haladni a legkö­zelebbi esztendőkben is. A politikai feladatokról szólva — részletezés nélkül — szeretnék néhány szót szólni a pártról, mert úgy gondolom, hogy a Hazafias Népfront munkája elválaszthatat­lan az MSZMP tevékenységétől. Nemcsak azért, mert a párt is ré­szese a Hazafias Népfront-mozga­lomnak, hanem más tekintetben is. Szeretném ismét hansúlyozni pártunk XII. kongresszusának azt a megállapítását, hogy a párt, amely az alkotmányban rögzítet­ten is a társadalom vezető ereje, mindig azon dolgozott, és a jövő­ben is arra fog törekedni, hogy méltóképpen töltse be nem köny- nyű, de felelősségteljes és meg­tisztelő funkcióját Ebben az összefüggésben is szeretném hangsúlyozni, hogy a párt politikájának és munkájának — úgy tűnik — vannak eredmé­nyei. Ezekről nem szabad megfe­ledkeznünk, hiszen a nép a szo­cialista építés eredményeiben lát­ja munkája értelmét. Ugyanak­kor azt is hangsúlyozom: sike­reink nem jelentik azt, hogy most már megpihenhetünk. A párt a maga feladat úgy fogja fel, hogy mindig megfelelő, elvi, reális és gyakorlatilag helyes választ ad­jon a ma és a holnap kérdései­re. Ez így lesz a jövőben is. Az MSZMP gyakorlatából min­denki előtt világos, de azért nem árt ismételten és ezen a helyen is hangsúlyozni, hogy eddig a párt minden politikai kérdést politikai eszközökkel oldott meg, és a jö­vőben is erre törekszik. A párt a tömegekkel összefogva él és dol­gozik, és ezt a gyakorlatot fogja követni ezután is. Az MSZMP, mint azt a XII. kongresszus is hangsúlyózta, foly­tatja szövetségi politikáját. Ezt ha­ladásunk nagyon fontos tényező­jének és politikájának lényeges elemének tartjuk. Ezt a politikát kell folytatnunk, mégpedig jól. Szövetségi politikánk osztály­szövetség, a munkásosztály, a szö­vetkezeti parasztság és az értel­miség szövetségese. Emellett a pártonkívüliek, a különböző hi­vatásé és foglalkozású, életkorú és világnézetű emberek politikai szövetsége is. Mi mindig arra törekedtünk, és törekszünk, hogy a párt nevé­ben szólva egyértelmű fogalmak­kal dolgozzunk, álláspontunk vi­lágos és .tiszta legyen minden kér­désben. A felszabadulás óta eltelt több mint három és fél évtizedben Magyarországon nagy társadalmi változások zajlottak le. A szo­cialista forradalom eredménye­ként korszakos történelmi vív­mányok születtek, amelyek sok tekintetben százados elmaradott­ságot szüntettek meg. Ezt népünk jól tudja, és még az ellenségeink sem tagadhatják le. Politikánk eredményeiről a pártban, a szakszervezetben, a Hazafias Népfrontban, gazdasági és kulturális területen egyaránt beszámolhatunk. Ezzel együtt, s ezt mindig hangsúlyozzuk, nem tartjuk se csalhatatlannak, se té­vedhetetlennek magunkat. Tud­juk, hogy a munka során hibákat is elkövetünk, olykor késleke­dünk. Politikai, gazdasági, kultu­rális viszonyainkat nem ideali­záljuk, nem hirdetjük és a jövő­ben sem mondjuk Petőfi szavai­val, hogy itt van már a Kánaán, tehát megállhatunk. Feladatunk társadalmunk szocialista, voná­sainak további erősítése. Ennek egyik nagyon fontos elemeként kell továbbfejlesztenünk, még szélesebben kibontakoztatnunk és elmélyítenünk a szocialista de­mokráciát. Ezen a fórumon is szólni kell a társadalomiban fellelhető visszás­ságokról, amelyek tagadhatatla­nul léteznek, és a legkülönbözőbb .természetűek. Szólni kell a bürok­ratizmusról, a szocialista erkölcs­csel összeegyeztethetetlen jelen­ségekről, a helyenként megmu­tatkozó felelőtlenségről, a gazda­sági visszásságokról, visszaélé­sekről. Ezekkel szemben megal­kuvás nélküli, kérlelhetetlen har­cot kell folytatnunk. Mert jogos az embereknek az az igénye, hogy szocialista társadalmunkban ne csak az alapvető nagy. kérdések­ben, hanem minden területen és minden kérdésben, országosan és helyileg érvényesüljön és győzzön az igazság. E cél csak közös erő­feszítéssel érhető el. Szüntelenül dolgoznia kell érte a pártnak, a társadalmi szervezeteknek, s nem utolsósorban a hazafias népfront­nak, a kormánynak, gazdasági-kul­turális intézményeinknek, egész lakosságunknak. A kongresszus első felszólalója a viták szükségességéről beszélt. Üdvözlöm ezt a felszólalást és megismétlem, mindenki tapasz­talhatta, hogy a párt és a kor- - mány is minden kérdésben szé. les körű tanácskozásra törek­szik, ha lehetséges, még a döntés meghozatala előtt. A párt, hogy más példát ne említsek, a kong­resszus mondanivalóját megha­tározó irányelveket is országos és nyilvános vitára bocsátotta. Eb­ben a vitában milliók vettek részt, párttagok és pártonkívü­liek egyaránt A kormány szintén arra törek­szik, hogy a törvényjavaslatokat minden lehetséges esetben még a végleges döntés meghozatala előtt bocsássa vitára a szakem­berek, némelyiket pedig az érde­keltek még szélesebb körében, akár országos méretekben is. A kormány — és ezt üdvözöltük — ezúttal a népgazdasági tervről is széles körben konzultált. Tanú­síthatom, hogy a kongresszus ál­lásfoglalásai, a törvényjavasla. tok, az alapvető és fontos rendel­kezések, a népgazdasági tervek a vita eredményeképpen javul­tak. Csak úgy kitérőleg mondom, én már régóta vagyok pártmunkás, többféle ciklusban dolgoztam, korszakonként a pártmunka stí­lusa is változott. Mindig azt hangsúlyoztam, hogy a magya­rázatot, az agitációt, az érvelést, a meggyőzést megtakarítani nem lehet. Lehet egyszerűen rendel­kezéseket hozni, közzétenni, de akkor utána kell az észrevétele, két hallgatni, az embereket meg­győzni, hogy legyenek szívesek elviselni azt az intézkedést. Ez így nem jó, nem vezet se. hqyá. Sokkal többet kell beszélni és sokkal rosszahb hatásfokkal lehet érvelni, vitatkozni, magya- . rázni, ha mindezt a döntés meg­hozatala után, s nem előtte csi­náljuk. Az utólagos megvitatás megfoszt bennünket egy nagyon értékes dologtól, a legjobb hozzá, értők véleményétől is. Ezért a je­lenlegi gyakorlatot — az előzetes beható eszmecseréket — erősít­jük és fejlesztjük tovább. Mai helyzetünket vizsgálva azt ds számításiba kell vennünk, hogy a vezető imperialista hatalom szóvivőinek szájából és általában az imperialisták politikája nyo­mán hideg fuvallatok járják át a világot. Ezenkívül — úgy is mondhatnánk — családi problé­mánk ds akad: a lengyelországi nehéz helyzet Tudatában va­gyunk annak is, hogy. a szocia­lizmusnak Magyarországon vol­tak és elszigetelten ma is vannak ellenségei nagyoq megfogyatkoz­va és nagyon szórványosán. Nyíl­tan fellépni nem tudnak, mert a nép óriási többsége a szocialista rendszert és a szocialista progra­mokat támogatja. Vannak zava­ros fejű emberek, és vannak, akik szereplési viszketegségben szen­vednek, herosztrateszi hőstettre pályáznak. Ezek — mert pozití­van nem tudnak hozzájárulni a társadalom ügyéhez — legalább valami negatív cselekménnyel sze­retnének nevezetessé válni. Van­nak felelőtlen emberek, akik nem gondolnak arra, hogy a közügy mindenekelőtt való. Ezek az em­berek az utóbbi időben egy ki­csit felélénkültek. Mi szép nyugodtan dolgozunk tovább, politikánk, programunk világos és tömegtámogatást élvez, A .pozitív vitáktól nem félünk, azokat szükségesnek tartjuk és igényeljük. De azt is meg kell mondanunk, hogy vívmányaink destruktív támadását sehol sem tűrjük el. A fellépés az ilyen tá­madások ellen az egész társada­lomnak, így a népfrontnak is fel­adata. A szocialista nemzeti egység ma erősebb, mint valaha A népfrontmozgalom fejlődése során nagy történelmi utat tett meg. Más társadalmi viszonyok között, a Horthy-rendszer idején született, a felszabadulás után is élt a népfront-gondolat, majd el­sorvadt, de szerencsére már jó pár éve újjászületett, napjaink­ban pedig újabb virágzását éli. Erősebb, nagyobb a befolyása, a tömeghatása, mint korábban. En­nek így is kell lennie, és arra kell törekedni, hogy befolyása tovább növekedjék. A hazafias népfront­lista nemzeti egységet, és ennek szellemében cselekednek. Bízom abban, hogy ez a kongresszus is tovább erődíti ezt a? egységet, és új lendületet ad a hazafias hép- frontmozgalotn munkájának, _ Az MSZMP XII. kongresszust sának visszhangja is azt fejezi ki, hogy a párt legfelsőbb fóruma jó, ■reális programot hirdetett meg, amiért érdemes dolgozni. Bizo­nyos értelemben szigorú ez a program, mert nagyok a követel­mények. Mivel a .beruházási le­hetőségek, az anyagi eszközök korlátozottak, az emberi ténye­zők, a hozzáállás, a szándék, a tudás, a fegyelem és a rend je­lentősége még nagyobb hangsúlyt kap. Népünk bizakodva tekinthet a legközelebbi évekre is. Termé­szetesen a munkaképes emberek­nek dolgozniuk kell. . Amikor a népről beszélek, nem szeretem azt a .kifejezést hasz­nálni, hogy többet kell dolgozni. Persze, egyeseknek ezt sem árt emlegetni. De a népről szólva in­kább azt mondanám, hogy haté­konyabban és ésszerűbben kell dolgozni. Itt még nagyon nagyok a tartalékok. A szocializmus alap­jai lerakásának, a szocialista épí­tésnek a kezdeti korszakában még azzal törődtünk, hogy amire szükségünk van, az legyen, senki sem számolta, hogy mi mibe ke­rül. Ezen a korszakon túl va­gyunk. Továbbra is fontos, hogy ami szükséges, az rendelkezé­sünkre álljon, de most már az is számít, hogy mibe kerül, mennyi élőmunka, anyag és energia kell hozzá, s milyen a minőség. Végezetül a kongresszusnak jó munkát kívánok. Tiszteletemet fe­jezem ki a Hazafias Népfront több százezer aktivistájának és kívá­nom, hogy jó egészségben, siker­rel dolgozzanak határozataik meg­valósításán. Biztosíthatom önöket, hogy a Magyar Szocialista Munkáspárt a helyén van, dolgozik. A Hazafias Népfront-mozgalom építhet rá. A párt a jövőben is becsülettel be­tölti történelmi hivatását. A kom­• A kongresszus szünetében Kádár János dr. Ijjas József kalocsai érsekkel, Bács-Kiskun megye küldöttével beszélget. mozgalom — amely a párt olda­láról nézve szövetségi politikánk megvalósításának kerete — a nemzeti összefogás intézmé­nye, képviselője és hordozója mindenütt. Szocialista rendsze­rünk nélkülözhetetlen alkotóele­me és az is lesz nagyon-nagyon Sokáig! Ez a mozgalom is sokat tett és tesz azért, hogy a szocialista nem­zeti egység ma erősebb, mint va­laha. Nemzeti összefogás az or­szág történelmében más-más idő­szakokban is létrejött. Ilyen erős mint ma, azonban nem lehetett soha, hiszen mai társadalmunkat dolgozó osztályok alkotják, ame­lyeknek alapvető osztályérdekei egybeesnek, a nagy osztályössze­ütközések korszaka befejeződött, győzött a szocializmus. A hazafias népfrontmozgalom a magyarok és a hazánkban élő nemzetiségek összes alkotóerejét tömöríti. Hasznos ■ nemzetközi te­vékenységet is folytat Jól ismer­tek olyan intézményei, mint pél­dául az Országos Béketanács, a papi békemozgalom. Az egyházak a Hazafias Népfront keretében nemzetközileg is jó ügyért száll­nak síkra, amikor a békéért, a népek barátságáért munkálkod­nak. Folytassák ezt bizakodva, még nagyobb lendülettel. Magyarországon az állam és az egyház viszonya rendezett. Ezt még azok is tudják, akik rend­szerünkkel nem rokonszenvez­nek. Ez ténylegesen rendezett viszopy, ami egyfelől azt jelenti, hogy az egyházak képviselői le­tették az esküt a Magyar Népköz, társaság alkotmányára, és azt tiszteletben tartják. Vállalják a nép munkájának célját: a szo­cialista társadalomnak, a nemzet jobb jövőjének építését, s szavak­kal, tettekkel segítik azok meg­valósítását. Másfelől az állam tiszteletben tartja a lelkiismereti szabadságot, és az egyházak au. tonóm működését Ez így van most és így lesz a jövőben is, mert ez is fontos tényezője a szo­cialista nemzeti egységnek. Cé­lunk, hogy a továbbiakban is szo­rosan összefogjunk mindazokkal, akik tudatosan vallják a szocia­mundsták áldozatkészen, nagy fe­lelősséggel szolgálják népünket mindenütt így á Hazafias Nép­front-mozgalomban is. Kádár Jánosnak, az MSZMP Központi Bizottsága első titkárá­nak nagy tapssal fogadott szavait követően Földes Imréné, (Győr- Sopron megye) szólalt fel. Ezután az elnöki tisztet átvevő Szentistványi Gyuláné, a Haza­fias Népfront Országos Tanácsá­nak titkára bejelentette, hogy a kongresszus munkáját táviratban, illetve levélben üdvözölte a szov­jet békebizottság. Ugyancsak üd­vözletét küldött a Csehszlovák Nemzeti Front Központi Bizottsá­ga, a Jugoszláv Dolgozók Szocia­lista Szövetségének Országos Vá­lasztmánya, Kambodzsa Megmen­tésének Nemzeti Egységfrontja, a Koreai Népi Demokratikus Köz­társaságból a Haza Egyesítéséért Küzdő Demokratikus Front Köz­ponti Bizottsága, a Laoszi Or­szágépítési Front Központi Bizott­sága, a Lengyel Nemzeti Egység­front Országos Bizottsága, az NDK Nemzeti Frontja Országos Tanácsának elnöke, Romániából a Szocialista Demokrácia és Egy­ségfrontja Országos Tanácsa és q Finn—Magyar Baráti Társaság. A továbbiakban felszólalt Cse- pelyi Tamás, (Szabolcs-Szatmár megye), Márta Ferenc akadémi­kus, dr. Dobos László, a Népfront Bács-Kiskun megyei Bizottságá­nak elnöke (beszédét keddi szá­munkban ismertetjük), Gál László, a SZOT főtitkár-helyette­se, Tény! Mária, egyetemi tanár Csongrád megyéből, dr. Lékai László bíboros, esztergomi érsek,- a katolikus püspöki kar elnöke, Sziebert Ferenc termelőszövetke­zeti brigád vezető, Baranya me­gyei küldött, Ábrahám Kálmán építésügyi és városfejlesztési mi­niszter, Szóda Sándomé Komá­rom megyei küldött, Bánffy György, a József Attila Színház Jászai-díjas érdemes művésze, Cseh Károlyné Állami-díjas szo­cialista brigádvezető, Veszprém megyei küldött. A Hazafias Népfront kongresz- szusa ma folytatja munkáját. (MTI)

Next

/
Oldalképek
Tartalom