Petőfi Népe, 1981. március (36. évfolyam, 51-76. szám)

1981-03-14 / 62. szám

1981. március 14. • PETŐFI NÉPE • 3 MONDJA MEG ŐSZINTÉN... Megyénket ,&i|lvi§eUk ■ a Hazafias Népfront VII. kongresszusán Milyennek látja az egészségügyi alapellátást? Mint ismeretes, tavaly decem­berben ült össze a Hazafias Nép­front Bács-Kiskun megyei kül­döttértekezlete, amelyen megvá­lasztották azt a harmincnégy kül­döttet is, akik a Hazafias Nép­front ma kezdődő VII. kongresz- szusán megyénket képviselik. Raj­tuk kívül a kongresszus munká­jában szavazati joggal Bács-Kis­kun megyéből tizenöten a HNF Országos Tanácsa tagjaként és meghívott vendégként vesznek részt. A küldöttek, az országos tanács tagjai, a meghívottak me­gyénk társadalmának minden ré­tegét képviselik, van közöttük több üzemi munkás, állami gaz­dasági, termelőszövetkezeti, szak­szövetkezeti dolgozó, kisiparos, az értelmiségiek közül több jogász, pedagógus, orvos, nyugdíjas, egy­házi személy. Nevüket az alábbiakban közöl­jük: Avar Lászlóné (Baja), dr. Arvay Árpád (Kecskemét), Ba­bies Antal (Baja), Bagó Ferencné (Akasztó), Baranyai Mihályné (Kiskőrös), Bartha Imréné (Kecs­kemét), Béleczki József (Kecel), Bolyó István (Dunavecse), Csitos György (Városföld), Csorba And­rásáé (Kecskemét), dr. Dobos László (Kecskemét), Farkas Jó­zsef (Kecskemét,), Fekete József- né (Kiskunhalas), dr. Gajdócsi István (Kecskemét), Gárdonyhe- gyi Ferencné (Dunapataj), Hege­dűs István (Kecskemét), Herczeg Imre (Kecel), Hómann Antal (Csá­szártöltés), dr. Horváth István (Kecskemét), dr. ljjas József (Ka­locsa), dr. Kárpáti Antal (Baja), Keresztés László (Lajosmizse), Kiss Csepregi Ákos (Mélykút), Kovács Ferenc (Kiskunfélegyhá­za), Kovács László (Kecskemét), Kővár t Jánosné (Kecskemét), Mé­száros Irén (Kiskunfélegyháza), dr. Mihalovits István (Kiskun­félegyháza), Molitórisz Emil (Kecskemét), Nagy Lászlóné (Ba­ja), Nagy László (Kecskemét), Ná- dasdi Miklós (Kecskemét), Nyirádi Jánosné (Kalocsa), Pintér Julian­na (Solt), dr. Plázár Lajos (Sü- kösd), Rácz Antalné (Harkakö- töny), dr. Romány Pál (Kecske­mét), Sáfrányáé Pásztor Irén (Lászlófalva), Sevaracz Máté (Bácsalmás), Somogyi László (Já­noshalma), Szabó Istvánná (Bács- bokod), Szabó Gábor (Kalocsa), Szemők József (Izsák), F. Tóth Pál (Kecskemét), dr. XJj Zoltán (Kiskunhalas), Üjhelyi József (Kiskőrös), Vincze Ferenc (Kis­kunhalas), Virágh György (Kecs­kemét), Zrínyi Ferenc (Szabad- szállás). A küldöttek, a kongresszus munkájában az országos tanács tagjaként (és meghívott vendég­ként résztvevők tegnap délután Kecskeméten, a megyei népfront­bizottságon találkoztak. Farkas Jó­zsef, a megyei népfrontbizottság titkára a kongresszus várható napi­rendjéről és munkaprogramjáról tájékoztatta őket. Ezután a kong­resszuson megyénket képviselők külön autóbusszal Budapestre utaztak. Legújabb kérdésünk sem kevésbé izgalmas az előzőeknél. Sőt. Arra voltunk kíváncsiak: olvasóink — pontosabban kö­zülük hárihan — általánosságban, vagy konkrétan a lakóhe­lyükön, mennyire elégedettek az egészségügyi ellátással, s hogyan vélekednek róla. A NÉPFRONT KONGRESSZUSI KÜLDÖTTE A pedagógus nem öregszik Vége a délelőtti tanításnak. Az osztály gyorsan kiürült, hiszen az első igazi tavaszi napsütés a mágnes erejével szippantotta ki a gyerekeket a szabadba. A lurkók legtöbbje még az udvaron is té­továzik, egyáltalán érdemes-e fel­venni a meleg sapkát, mikor oly simogató a napfény, és hajukat szelíd szellő csiklandozza. Leg­alább a kapuig ki kell próbálni hajadonifőitt. Ezért aztán, hogy tovább tartson az út, a kisfiúk szilaj csikók módjára nyargalász- szák körül a kislányokat. Állukat mellükre szegik, s nyalka tartás­sal róják a tiszteletköröket. Meg- meglobogtatják a piros, kék, sárga meg ilyen-olyan tarka, csíkos si- (tyákokat. No és eközben kíváncsian les­nek vissza a tanterembe, ki az az idggeji,.. ,ald, ipgy beszédbe, kéz- , déjffi ott' az ’ ábrákszemeken túl a tahítóbácsival. i Miután * látják;« hogy tanítójuk^ Zrínyi Ferenc megszokott helyén, a katedránál telepszik le, s a háta mögött szi­gorúan őrködik a tekintélyes fe­kete tábla — a vendég meg in­kább az ő fényesre ült padsoraik előtt húzza meg magát —, meg­nyugodnak. Mosolyukat villogtat­va tűnnek el az épület sarkánál. Zrínyi Ferenc huszonkét eszten­deje pedagógus. De hát tanítók­nál, tanároknál ez igazán csak „statisztika”, ök pályájuk legele­jén is ,,tanítóbácsik, tanárnénik” már — másfelől negyven eszten­dő múltán is fiatalok maradnak. Gyerekek közt lehet megöreged­ni? A tanítványok, igaz, megnő­nek, mennek, de helyükre min­dig a frissek, az ifjak jönnek, s a pedagógus mindig köztük él. De jó hivatás a tanítóé; csak a pá­lya legvégén derül ki, hogy fölöt- i -tűk is eljár az idő. Szép és nehéz Elképzelem, hogy Zrínyi Ferenc vidám-kék szemé még nevetősebb lenne, ha közölném is vele belső meditációmat. „Ugyan — szabad­kozna —, ha a pedagógus ráadá­sul közéleti ember, egyszerűen nem ér rá eltöprengeni az idő múlásán.” Márpedig ő — mint mondja — „szinte születésétől kezdve” moz­galmi ember. Úttörő- s KISZ-ve­zető, majd pártbizottsági tag, s a hetvenes évek már a népfront- mozgalomban telnek. „Máté Ig- nácné Szervezett be” —\ emlékezik vissza. 1974 óta népfrontelnök Szabadszálláson, s a mostani vá­lasztások óta tanácstag is. — Egyik oldalról nagyon szép, másfelől bizony nehéz, nagy fele­lősséggel járó munka ez — vallja Zrínyi Ferenc. — Közéleti ember bármennyit tesz, mindig úgy ér­zi, kevés, amit elvégzett. — A népfrontmunka milyen eredményeire emlékszik legszí­vesebben? — teszem fel az obiá­gát kérdést, ám nem „véletlenül”. Tapasztaltam már, hogy a siker­élmények sorrendje azt > is tanú­sítja, mi különösen szívügye va­lakinek. 0 is őszinte. — Az új, hattantermes általá­nos iskola tető alá hozására a hetvenes évek közepén... — Kezdi ezzel a sort, s folytatja a 100 személyes óvoda létréhozásá- val, ami nélkülözhetetlen volt már, hiszen előtte a szabadszál­lási gyerekek 60—70 százalékának tudtak csak helyet szorítani. Ta­valy óta újabb 50 hely létesítésé folyik. — Teljes egészében társadat-"; munkában — hangsúlyozza. — Szülők, szocialista brigádtagok, katonatisztek éppúgy cipelik a malteros ládát, forgatják az ásót, mint a tisztviselők. A jól kiválasztott jelszók hatá­sára, a párt, tanács, népfront mindig naprakész együttműködé­sére Szabadszállás népe szintén egységesen adta tevőleges hozzá­járulását a szűkebb pátria fej­lesztéséhez. Az elmúlt öt évben ezért is volt a társadalmi munka értéke duplája a tanács fejlesztési alapjának. Ott van ez a tornate­rem építésébe fektetett 1000 mun­kaórában vagy az iskola felsze­reléséért ledolgozott 1—1 napban. — De már újabb tíz tanterem kellene — jelzi a fejlődés legfris­sebb követelményeinek egyikét Zrínyi Ferenc. — Mert az alsó tagozatosok ma is váltva kényte­: ,,lenek■ tanulni .... v . ' Ügy alakulnak a dolgok, hogy ez is menni fog... Helyben már döntöttek, a megye is pártfogol­ja az ügyet, s a lakosság is „visz- szajelzett”: a,maga részéről most sem fukarkodik a segítséggel. Jó munkamegosztás — Ez csak egy része a „kultu­rális területnek”, ami a népfront­testületben hozzám tartozik — szakad el most már az iskolaügy­től a népfrontelnök. Aztán a mű­velődéspolitikai eredmények szí­nes kaleidoszkópjának bemutatá­sa után meleg elismeréssel szól tisztségviselő társairól, Bállá Ist­ván népfronttitkárról, Molnár Vilmos alelnökről, s a másik alel­nökiül, Ashóth Györgynéről, akik kiválóan látják el feladataikat a vezetésben kialakult munkameg­osztásnak megfelelően. — Jó a kapcsolatunk a lakos­sággal, s az is segítség, orientál bennünket, hogy az emberek ér­deklődnek, mindenről tudni akar­nak. — Zrínyi elvtárs most küldött lesz a népfront hetedik kongresz- szusán. Volt már ilyen fórumon? — Ez az első, s minél közelebb vagyunk, annál inkább érzem a feszültséget. Nagyon várom a köz- életiség személyiségformáló sze­repéről vallott véleményeket. Az­tán kíváncsi vagyok, hogy lesz szó az általános és szakképzés viszo­nyáról, sorrendiségéről. Szerin­tem a kettőt úgy kellene össze­kapcsolni, hogy az általános mű­veltség — képzés — jusson elr sődleges szerephez. A modern kö­vetelményeknek megfelelő szak­műveltség csak erre épülhet iga­zán. — A közéleti munkával járó lekötöttségekről — közvetve — már tett említést. Nem járul-e ez is a családot összetartó erő gyengüléséhez, amiről szintén sok szó esik mostanában? — Az biztos, hogy a gyerek nagyon érzékeny mérce. Nekünk is van két kisfiúnk, egyikük má­sodikos, a másik negyedikes. A feleségem is pedagógus. S a gye­rekek otthon is várják a segítsék get, igénylik, hogy foglalkozzunk velük. Bizony én is megkapom: „Apu, mikor jössz haza? Megint gyűlésre mégy? Gyere, legalább birkózz velünk egy kicsit...” S ilyenkor nem lehet, nem szabad kegyetlennek lenni, megtagadni kérésüket... Sok-sok gyerek ap­ja, anyja dblgozik, a gyerek az iskolában, csak este találkoznak. Akkor sem foglalkoznak vele megfelelően. Pedig erre kell len­ni időnek, másképp nem kap ér­zelmi nevelést — .pont a legfon­tosabb környezetben, a család­ban ... De sok a lakáskulcsot nya­kába akasztott apróság, aki hosz- szú időre magára marad. Segít a szabad szombat ? — A szabad szombatok majd csak gazdagítják a gyermek—szü­lő viszonyt. — Ha a szülők akkor is csak azzal törődnek, hogy mindent el­végezzenek ezen az egy napon, mosástól a hobbiig, társasági élet. tői a tévénézésig — a gyerek me­gint csak magára marad. Az is­kola se csináljon erre a napra olyan programot, amivel a gyere­ket elvegye az otthontól. Hiszen eddig is megtörtént, hogy jött a szülő: „Tanítóbácsi, ne vigyék el a kisfiámat kirándulásra. Ügy szeretnék, már vele együtt elmen­ni valahová®.•.».** ‘ ?r ’ ... Odakint hangosodik a világ. Egyre több buksi fej mozgolódik a tanteremaj.tó ablakkarikáin túl. Mikor már az orrocskák sem tá­gítanak az üveglapoktól — veszem észre magam én is. — Igen, igen — bólogat Zrínyi Ferenc. — Jön a délutáni vál­tás... Tóth István Bakonyi Mag­dolnar sze­mélyzeti veze­tő, tompái Kossuth Tsz: — Az oryo- sok szakmai hozzáértését mi, laikusok, megfelelő is­meretek híján, aligha vonhat­juk 'kétségbe. Sokkal inkább na­gyító alá vesszük viszont a visel­kedésüket, a modorukat, s hogy milyen a kapcsolatuk az embe­rekkel. És, ami nem biztos, hogy helyes, munkájukat is ezen ke­resztül értékeljük.... Itt már minden fórumon — ta­nács, népfront, nőbizottság — fölvetették, hogy hiányzik egy gyermekszakorvos. Hát több mint ötezer a lélekszám ... Az illetékesek válasza: majd, ha. lesz rendelő, meg szolgálati lakás — egyelőre azonban nincs. Álta­lában falusi viszonylatban na­gyon furcsának találom, hogy a házi ellátás rendkívül nehézkes. Más, ugye, a városban, ahol ha véletlenül belázasodom, vagy el- köhintem magam, már Ugrik is az ügyeletes orvos. Nálunk ez gyakran attól függ, milyen kedve van a doktor úrnak. Előfordul, hogy a rendelési idő elmúltával meg sem vizsgálják a pácienst, rá se néznek, hanem küldik az ügyeleteshez. Aki viszont lehet, hogy húsz kilométerrel arrébb ta­lálható éppen, mert errefelé úgy oldják meg az inspekciót, hogy négy község — Tompa, Kelebia, Csikéria, Kunbaja — orvosai váltogatják egymást. Óriási kör­zet ez, és elképzelni is' szörnyű, hogy Kunbaján egy súlyos beteg­hez, vagy baleseti sérülthöz ho­gyan és mennyi idő alatt lehet szolgálatban lévő segítségnyújtót keríteni. Megesik, hogy egysze­rűbb, ha egyenesen a halasi kór­házhoz fordulnak. A hálapénz .túlzott elterjedését én a környezet, a betegek rová­sára írom. Akinek valami komo­lyabb nyavalyája van, még min­dig úgy érzi, hogy az orvos el­várja tőle a külön juttatást, plá­ne, ha a lakására, az ágyához is megy. Tehát, hogy ez kötelessé­ge az orvosnak, faluhelyen vala­hogy még nem természetes, nem ivódott be a köztudatba. Berze György BLK-boltveze­tő, Kunszent- miklós: — Lehet, hogy megle­pődik, de ná­lunk alapve­tően' jónak ne­vezhető. Ami hiányosság: rö­vid időn be­lül a második gyermekorvos hagyja itt a községet, pedig nagy szükség volna rá. Állítólag azért megy el, mert a gépészmérnök férjének nem találtak állást. Ha így van, az elég nagy szégyen egy ilyen szépen fejlődő, iparosodó településen... Most szervezték meg az állan­dó, éjjel-nappali központi ügye­letet — egy asszisztens is van, ő veszi fel a hívásokat —; nagyon időszerű volt, tényleg meg va­gyunk vele elégedve. Ellenben nincs egy valamirevaló rendelő­intézetünk. A legközelebbi Sza­badszálláson áll, de az is gyenge, belgyógyászati szakrendelés pél­dául csak hétfőn és csütörtökön van, egyébként marad számunk­ra Kecskemét.. Merem állítani: orvosaink szakképzettségére, szakavatottsá- gára semmi panasz, a mellettük dolgozó egészségügyiek munkájá­ra úgyszintén. Valamennyien hi­vatásuk magaslatán látják el fel­adatukat. Fáradságot nem kímél­ve rohangálnak külterületre is. A tanács most azzal a gondolat- ital foglalkozik, hogy egy GAZ- terepjárót szerez be, 'ezzel is meg­könnyítve mozgásukat. Minden­képp előrelépés az is, hogy a kor­szerűbb központi ügyelettel együtt létrehoztak egy viszonylag jól felszerelt laboratóriumot is, ahol el lehet végezni a vizsgála­tot, és nem kell azért a megye- székhelyre utazni. Szóval: egyér­telműen kijelenthetem: meg va­gyunk elégedve az orvosi ellátás­sal. Vidéki Imréné iskolaigazgató (dolgozók általános iskolája és gimnáziuma), Kiskunfélegyháza: — Ha valamit igazán helytele­nítek az egészségügyi ellátással összefüggésben, az az, hogy az állampolgár nem választhatja meg a kezelőorvosát. Egész sor más kérdésben — amelyek sokkal kevésbé fontosak, minit az emberi élet és egész­ség — szaba­don, szinte kor- ’ látlanul dönt­hetünk, ebben nem. így adód­hat aztán, hogy viszonylag sú­lyos betegség­gel is elkalló­dik az ember, és nem jut idejében olyan valakihez — ta­pasztalt, speciális szakorvosra gondolok —, aki képes feltárni a 'bajt, és alkalmazni a legmegfele­lőbb gyógymódot. Körzetileg, a szegedi klinikához tartozunk, de külön kálváriát kell járni, hogy helyet is kapjon ott az ember. Nem csoda, ha rákény­szerül a szabálytalanságra, vagy netán a protekciózásra. Sajnos, az utóbbi négy évben majd’ min­dennapos vendég voltam a külön­böző egészségügyi intézmények­ben, és az a benyomásom, hogy a legtöbb orvos — hogy is fejezzem ki magam? — hivatása teljes tu­datában gyógyítani akar. De. Ta­lálkoztam kivételekkel is. Most mondjam azt, hogy ők a várható anyagiakért vetődtek erre a pá­lyára? ... Pozitív példát a klinikáról hoz­nék. Láttam, amint tanársegédek, adjunktusok — például a sebé­szeti osztályon — a legelesettebb parasztnénikéket is karjukra emelve, a vézna beteghordó fiú­val együtt vitték az ágyba, még arra is ügyelve, nehogy túl nagy fájdalmat okozzanak a friss mű­tét után. És mindezt hallatlan em­berséggel, önzetlenül... De in­nen, a félegyházi kórházból is említhetnék neveket, melyeknek gazdái határozottan elutasítják a pénzt. Többen is vannak, nem­rég orvosetikai kitüntetést kap­tak, mindenki ismeri és tiszteli őket, úgy, hogy büszkék lehetünk rájuk... Hallani persze goromba, dur­va, ideges körzeti orvosokról és olyanokról is — hangsúlyozom: ezt rokonoktól, ismerősöktől tu­dom —, akik, ha nem is nyíltan, de célozgatnak a borítékra, elvár­ják azt. Mindettől függetlenül egy dolgot1 azért szögezzünk le: álta­lában az egészségügyiek között sem rosszabb a szakmai tisztes­séggel, hivatásérzettel rendelke­zők aránya, mint más pályák képviselői, például a pedagógu­sok között. Tehát: sokkal több megbízható tudású,- szeretetre méltó, mintsem lelketlen, pénz- hajhász orvossal találkozhatunk az életben. Lejegyezte: Kutasi Ferenc Petőfi Kecskeméten t Hruz Mihály háza. Petrovics Ist­ván 1828. má­jus 10-én hozta Kecskemétre Sándor fiát. Schifferdecker Dániel tanító írta be ötven tanítványa közé 29-es sorszám­mal az első osztályba. Ke­gyetlen pofozó hírben állt a jövedelmét sok­féle mellékes­sel hizlaló mes­ter. Petrovics Sándort aligha bántotta: nagy­bátyja, Hruz (Rhuznak is ír­ták) Mihály a helyi evangélikus egyházközség­ben vezető szerepet vitt. Három évig tanult a városban a jómódú mészáros fia, amiért tizenöt má­zsa búza értékének megfelelő ho­noráriumot kapott a nagybácsi. Mindezt Schifferdeckernek a húsz esztendeje Kecskemétre mentett Notatitones variae elnevezésű naplójából, feljegyzéses füzetéből tudjuk. (Tízszer fordul elő a ko­ránál érettebb, tanulmányait ötödfélévesen kezdő későbbi köl­tő neve.) Az evangélikus egyház őrzi az iskolai anyakönyvet. A boglyakemencés, egytantermes, az evangélikus templom mögött álló „tanintézetet” a századfordulón bontották le, akkor, amikor a szónokok szájából ki nem fogyott Petőfi neve... A kisdiák a Hábel-családnál (az apa egykori székálló legényé­nél), Kovácsayéknál, keresztany- jáéknál,- leghosszabban anyai ro­konainál. a hajdani Beretvás, a mostani OTP-igazgatóság ’helyén levő takaros házban lakott. Itt fejezte be az akkoriban há­romesztendős elemit. Szabadszál­láson készült a középiskolára. 1843. január 10-én érkezett Sza­bó József derék" társulatával is­mét Kecskemétre, mint Rónai, mint Borostyán, mint vándorszí­nész. Egy éjszakát a MESZÖV- székház helyén működő vendég- fogadóban töltött, /majd a Nagy­# Az evangélikus iskola 1899-ben. kávéház utcai — később Petőfi — özvegy Vargánéhoz költözött. A Megyei Művelődési Központ mögött díszlett (szomorkodott?) az első kecskeméti színház, idős Ki­rály uramé. Kiss István kutatásai szerint 1844 áprilisának első har­madában hagyta itt sok kínlódá­sa, kevés öröme színhelyét, mert t De Caux Mimi. Hruz Erzsébet, a nagynéni. ment De Caux Mimi, a jeles mű­vésznő, akit mindennap megláto­gatott, mert a pozsonyi diétára készült, mert mellőzöttnek érezte magát. Mintegy harminc-hanminc- ötször lépett föl, nagy sikerében Lear király Bolondjaként kétszer is. Gyakran megfordult az Arany­homok éttermének bejáratánál állt Szilády-nyomdában, az Ókol­légiumban tanuló barátainál, Ács Károlynál és Jókainál. A színlap- osztóknak szánt Emlény című verse március 23-án — jutalom­játéka napján — került a tipog­ráfiába. Szájhagyományok szerint az 1848-as választások előtt is felke­reste a tisztelt nyomtatómestert, Horváth Dömét, az irodalmi me­cénást, amikor „kis kerülővel” Pestről Félegyházán át Kunszent- mfklósra, Szabadszállásra ment. Tizennégy itt írt versén kívül egy mellszobor, két emléktábla, egy róla elnevezett főutca, és is­kola utal a költő itt eltöltött mintegy kilencszáz napjára. H. N.

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom