Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-12 / 36. szám

\ 1981. február 12. • PETŐFI NÉPE • 3 Nők a megye közéletében Egy évtizede annak, hogy az MSZMP Központi Bizottsága megvizsgálta a nők politikai, gazdasági, szociális helyzetét és határozatban jelölte meg a tennivalókat. E határozat széles társadalmi alapok­ra helyezte a nők nelyzetével való törődést. A Haza­fias Népfront mozgalomnak azt ajánlotta, hogy: ...... a lakóterületeken vállaljon nagyobb részt a nők társadalmi, politikai gondjainak megoldásából, lépjen fel a nőket elmarasztaló szemlélettel és gya­korlattal szemben. Kezdeményezze a nők közéleti tisztségviselését.” A Hazafias Népfront V. és VI. kongresszusa a ha­tározat szellemében foglalt állást a mozgalom nő­politikái feladatairól. Megyénk népfrontbizottságai is ennek alapján tevékenykedtek, s hozzátehetjük — ahogyan azt a megyei bizottság tavaly, a nőpo­litikái munkát tárgyaló ülésén megállapította —, hogy eredményesen. A mozgalom VII. kongresszusa előkészületeinek folyamatában értékelve a nőpolitikái munkát, bíz­vást elmondhatjuk, hogy az ma már szerves része a népfrontbizottságok tevékenységének. Munká­juk nagyban hozzájárult, hogy a nőpolitikái hatá­rozat eredményesen valósul meg Bács-Kiskun me­gyében. Híven társadalmi szerepükhöz Beszédes tények tanúsítják, hogy a megye lakos­ságának több mint 51 százalékát alkotó nők jelen­tős szerepet töltenek be a gazdasági, társadalmi, politikai, kulturális életben. A foglalkoztatottaknak 46 százaléka nő, és többségükről elmondható, hogy munkahelyükön derekasan helytállnak. Tevékeny részesei a politikai, gazdasági, kulturális, egészség- ügyi célok megvalósításának. Két kezük munkája benne van V. ötéves tervünk eredményeiben; az ipari termelés évi 5, a mezőgazdasági termelés le­li százalékos növekedésében, a két és fél milliárd forint értékű társadalmi munkában. Szocialista építőmunkánk fejlődésével és lehe­tőségeivel összhangban fejlődött a nők gazdasági, szociális helyzete, javultak életkörülményeik. Ré­szesei és élvezői az eredményeknek, érzékelik a kö­zös gondokat, azokra érzékenyen reagálnak, de vállalják a megoldásban való részvételt is. A népfróntmozgalomnak szép és hálás feladata volt, s marad továbbra is minél több nőben felkel­teni a közügyek iránti érdeklődést, s azt, hogy mind többen vegyenek részt a közéletben. A mozgalom — ha jól dolgozunk — a nők közéletiségre nevelé­sének iskolája. Számosán, akik ma a pártban, a tanácsokban, vagy más szervezetekben fontos köz­életi tisztségeket látnak el, a népfrontmozgalom­ban kezdtek megismerkedni a politikai, társadalmi kérdésekkel. Mérvadó véleménnyel, tettekkel A nőpolitikái határozat végrehajtására tett in­tézkedések, a párt-, állami és társadalmi szervek nevelő-szervező munkájának eredményeként jelen­tős a fejlődés a nők közéleti tisztségviselésében. Arányuk a különböző választott tisztségekben fi­gyelemre méltó. A megye országgyűlési képviselő­inek 30 százaléka nő. A megyei tanácsban 22-ről 29-re,a helyi tanácsokban 23-ról 32-re, a népfront- bizottságokban pedig 37,2-ről 42,5 százalékra növe­kedett a részarányuk,. A választott testületekben tevékenykedő nők nagy többsége jó felkészültségű, helyes ítélőképes­séggel rendelktezik. Aktív tagjai a testületeknek. Javaslataikkal, kritikus észrevételeikkel részesei a helyes döntések kialakításának. A közéletben való részvétel, a közügyek iránti érdeklődés azonban nem szűkíthető le a választott tisztségekre, hiszen ázokon túlmenően számos lehetőség van rá, hogy a nők részt vállaljanak a közéletben, hogy hallas­sák hangjukat, véleményt mondjanak társadalmi gondjainkról, tennivalóinkról, s hogy cselekedjenek is a megoldásért. A népfrontbizottságok szervező és érdeklődést felkeltő munkának eredményeként, kedvezően ala­kult a nők részvétele a különböző akciókban. Nagy számban végeznek társadalmi munkát. Gondoljunk csak a lakóhely szépítéséért, a tiszta, virágos vá­rosért, faluért mozgalomra; két kezük munkájával gyarapítják, csinosítják lakhelyüket, szőkébb kör­nyezetüket. És szenvedélyesen szót emelnek, fellé­pést-és intézkedést sürgetnek a környezetszennye­zők, a társadalom közös vagyonát rongálok, az ön­zetlen munkával létrehozott értéket — áz elültetett fácskákat, virágágyásokat, parkokat károsító, tönk­retevő, vandál pusztítók ellen. Érdeklődést ébreszteni Sokak számára a béke- és barátsági rendezvénye­ken, a szolidaritási gyűléseken való részvétel éb­reszti fel a közügyek iránti érdeklődést, s jelenti az első lépést a társadalmi munkában, a közös küzde­lemben való részvétel felé. Figyelemre méltóan jó a nők szülői munkaközösségekben végzett munkája, s tegyük hozzá: nagyszerű, hogy ebbe egyre több édesapa is bekapcsolódik! Eredményes a nők rész­vétele a népfrontmozgalom szociálpolitikai tevé­kenységében: a gyermek- és ifjúságvédelemben, az időskprúakkal való törődésben. Aktív szervezői az idősekért mozgalomnak. A lakóhelyi mozgalmi munka fontos területe a nők közéleti nevelésének. Csak helyeselni és báto­rítani lehet azt a munkát, a számos kezdeménye­zést, amelyet annak érdekében végeznek a helyi körzeti és tanyai népfrontbizottságok, hogy felkeltve az érdeklődést, minél több embert bevonjanak a közügyek gyakorlásába, a közösségi, munkába. Ta­pasztalatok igazolják, hogy a lakóhelyi közéleti te­vékenységnek jó területei a lakó- és utcabizottsá­gok, amelyekben 34 százalékos a nők aránya. A lakóterületen kibontakozó, hasznos kezdemé­nyezésekről szólva, arról sem feledkezhetünk, meg hogy sok még az úgynevezett fehér folt, hogy a le­hetségesnél és szükségesnél még lényegesen keve­sebb a cselekvő közéleti ember. A nők és a férfiak között egyaránt még számosán közömbösek a világ, az ország, a közvetlen környezetük társadalmi, po­litikai kérdései és tennivalói iránt. Nem kevés azok­nak a száma sem, akik „nem érek rá én arra” han­goztatással. kizárólag az anyagiakat, a saját boldu- gulásukat hajszolják. Figyelmen kívül hagyva, hogy az egyén boldogulására a társadalom, a közösség együttes erőfeszítései teremtik meg a lehetőséget. Együtt a közös gondok megoldásáért Az érdeklődés felkeltését olykor a lehetőség hiá­nya késlelteti, mert hiányzik a fórum, ahol elmond­hatnák észrevételeiket, gondjaikat, vagy éppen be­kapcsolódhatnának a munkába. Az is előfordul, hogy fórumlehetőség van, de a rossz szervezés mi­att a lakosság egy része nem értesül róla. Fontos tehát, hogy a jövőben bátrabban keressük azokat a módszereket, amelyek segítségével a lakosság, így a nők is még szélesebb körűen, jobban részt ve­hessenek a lakóterület gondjainak, problémáinak megbeszélésében, a tennivaló megoldásában. Jó példát kínálnak erre a körzeti és a tanyai nép- frontbizottságok, által szervezett Vitaestek, tájékoz­tatók, beszélgetések, a különböző rétegtalálkozók. Nem egy helyen már bevált gyakorlat például, hogy a gyes-en lévő kismamákat, a nyugdíjas nőket, s a munkaviszonyban nem álló háziasszonyokat meghív­ják az ilyen összejövetelekre. Természetes azonban, hogy ezek a rendezvények nem kizárólag a nők közéletiségre nevelésének fórumai. Együtt vannak a nők és a férfiak, mint ahogyan a társadalom más területein is közösek az eredményeik. Közösek a góndók és együttes ezer megoldása Is." A népfrontbizottságok nőpolitikái munkájának tevékeny segítői az elnökségek mellett működő nő- és rétegpolitikai munkabizottságok. A mozgalom VI. kongresszusa óta e bizottságok összetételében és feladataiban'is kifejeződik, hogy nemcsak nőpo­litikái kérdésekkel foglalkoznak. A nők mellett egyre több férfi is részt vállal és lelkesen dolgozik a bi­zottságokban, amelyek a nőpolitikái kérdések mel­lett, egyre eredményesebben foglalkoznak az if­júságpolitikai feladatokkal, az idős emberek gond­jaival, a cigánylakosság társadalmi problémáival és más rétegpolitikai kérdésekkel. Feladat bőven kínálkozik. A Hazafias Népfront mozgalomnak, a nő- és rétegpolitikai munkabizott­ságoknak szép feladata azért fáradozni, hogy me­gyénkben minél több nő szívvel-lélekkel vallja, amit Rosa Luxemburg írt Clara Zetkinhez egyik le­velében: „Ahol nagy dolgokról van szó,/ ahol a szél a fülünkbe süvít,/ ott akarok állni a nagy dolgok sűrűjében”. Iván Istvánná a Hazafias Népfront megyei alelnöke AZ ÜGYÉSZ TOLLÁBÓL Fiatal járműtolvajok Az emberek ma már viszony­lag könnyen jutnak autóhoz. Me­gyénkben sok családnak két, há­rom gépkocsija is van. Az autók ugrásszerű szaporodása az élet- színvonal emelkedését is jelzi, s ez természetesen összefügg az ál­talános motorizációval is. A tech­nika gyor$ fejlődése nagy hatás­sal van a fiatalokra, akik tapasz­talat és nem egyszer jogosítvány nélkül szeretnének bekapcsolódni az autózásba, motorozásba. Ha például a barátnak Riga-, Ko- már ségéd-motorkerékpárja van, 1 és társai előtt a járművel „ver­senymutatványokat” végez, a töb­bieknek is ez a' vágyálma. Lehet, hogy a szülők nem tudják, vagy nem akarják megvenni a jármű­vet. Legyünk őszinték, mert ha­sonló korban mi is szerettünk kitűnni a barátok, a lányok előtt. Nekünk azonban még kerékpá­runk sem volt. „Nagymenő”-nek számított, aki versenykerékpár­ral jelent meg a téren. Ma azonban más a helyzet, mások az igények, a követelmé­nyek. Nem arról van szó, hogy a jogosítvánnyal rendelkező fiatal­nak — ha megérdemli — ne ve­gyenek motort a szülők. A prob­léma az, hogy sok fiatal — a szü­lők felelőtlensége, nevelési téve­dése miatt — korán veszélyes eszközhöz jut. A gépjármű pol­gári jogi értelemben is „veszé­lyes üzem”. Nagyon sok fiatal gyakorlat és vezetői engedély nélkül a motor birtokába jut, a felnőttek felelőtlensége miatt. Például, ha jó szakmunkásvizs­gát tett, akkor anélkül megkapja a motort, hogy jogosítványa len­ne. így legtöbbször karambollaL kórházzal, esetleg börtönnel kezdi munkáséveit. Egyik ügyünkben a 17 éves fia­tal szakmunkás a lakótelepen gyakorolta a jutalmul kapott mo­torral a közlekedést. Gyakorlat­lansága miatt egy négyéves kis­gyermeket ütött el úgy, hogy az meghalt. A fiatalember egyévi végrehajtható szabadságvesztést kapott, és ezzel kezdte pályafu­tását. A büntetésnél a felügyelet nélküli kisgyermek magatartása is számított, mert közrehatott a balesetnél. Sok szülő szerint nem kell ve­zetési engedély, vagy gyakorlat, ha a gyermek ház körül motoro­zik. Sajnos a lakótelepek körüli motorozás az utóbbi években az ott lakók nyugalmát is zavarja. Nem alap nélkül sérelmezik, hogy sokszor késő este — 10—11 óra tájban — rendeznek, felügyelet nélkül hagyott fiatalok kismotor­jaikkal versenyt. Persze úgy, mint a nagyok. Ki­pufogó tömítés nélkül. A hangszi­getelők — szaknyelven lamellák — kiszerelése egyébként hatósá­gilag tilos, és az ilyen jármű mű­szakilag alkalmatlan lenne a köz­úti forgalomban való részvétel­re. Ennek fokozottabb ellenőrzé­se nagyon szükséges, és több eré­lyes hatósági intézkedést indo­kol. Az emberek nyugalmának zavarása egyébként antiszociális magatartásnak tekinthető. Ezek a fiatalok azonban nincsenek te­kintettel csecsemőkre, öregekre, betegkre. Sajnos, ezt főleg az ilyen fiatalok szülei nem veszik észre. Gyakorlati tapasztalatunk, hogy az ilyen fiatalokat csak na­gyon rövid ideig elégíti ki, hogy „bőgetik” a motort. Lépést akar­nak tartani a közlekedéssel. így • Ahol a nemesfém remekművé válik. 9 A készáruraktár itt valóságos kincsestár. • Tanműhelyeikben gondoskod­nak a szakember-utánpótlásról. A kincsek gyárában Sokan úgy vélik, hogy az Álla­mi Pénzverdében kizárólag pénz készül. A vállalat tevékenysége azonban korántsem korlátozódik a közhasználatban lévő pénzér­mék készítésére. 1950-ben ugyan­is, amikor államosították a ne­mesfémipart, az Állami Pénzver­de lett ennek a művészi igényű, nagy hagyományokra visszatekin­tő szakmának a hazai központja. Aki végigjárja a műhelyeket, láthatja, hogy a kohók ezerfo­kos füzében miként olvad az ezüst és az arany, s hogy az ügyes mesterek kezében miképpen válik a nemesfém finom, cizellált re­mekművekké. Készülnek itt ék­szerek, díszműtárgyak, érmék, plakettek, jelvények és ajándék- tárgyak is. Most például a Bar- tók-centenárium alkalmából a Magyar Nemzeti Bankkal együtt­működve kibocsátanak egy szép, értékes pénzérmét. Nem volna azonban teljes a felsorolás, ha nem említenénk meg, hogy az Ál­lami Pénzverde az iparnak is szállít nemesfémtartalmú készít­ményeket, például huzalokat, va­lamint nemesfém kohászati ter­mékeket. Nemesfém vegyszerek gyártásával jelentős értékű im­portot pótolnak. Sokféle szakma kiváló szakem­berei dolgoznak e műhelyekben: nemesfémkohászok, ötvösök — ezüst- és aranyművesek —, drá- gakőfoglalók, lánckészítök, szer­számkészítők, vegyészek és vés­nökök. Gondoskodnak a szakmun­kás-utánpótlásról is. Külön tan­műhelyekben a legjobb mesterek irányítása mellett ismerkednek a fiatalok az ötvösmesterség for­télyaival és legmodernebb tech­nológiájával. Vonzó és népszerű ez a szakma a fiatalok körében, bizonyítja az is, hogy csaknem minden évben háromszoros a túl­jelentkezés. A világ majd minden tájáról járnak ide vásárolni a külföldi cégek ötvösremekeket, történel­mi idők emlékét idéző kelyheket, dísztárgyakat, kegytárgyakat, kü­lönböző teás- és kávéskészlete­ket, brossokat, gyűrűket és lán­cokat. Az Állami Pénzverde üz­leti partnerei között található Nyugat-Európa és Skandinávia szártyos országa, az USA, és most jelentkezett vásárlópartnerként Kuvait. A jelentős külföldi ér­deklődés ellenére azonban az Al­9 Történelmi idők emlékét idéző aranykehely. lami Pénzverde forgalmának legr tekintélyesebb része nem export­ból származik, hanem az itthon értékesített gyártmányaiból és készítményeiből, abból a hallat­lanul gazdag és ízléses kínálat­ból, amelyet naponta megtekint­hetünk a vállalat nemrégiben nyílt „Kincsesbolt"'-jában, a Fel- szabadulás téren. Ágh Tihamér a háztömb körüli „szórakozást” az autózás utáni vágy követi. A fiatalkorúak bírósága elé került ügyek 90 százalékában ki­mutatható a szülői felelőtlenség. Mert például nem hiányzik a gyermekük este 11 órakor sem, nem tűnik fel a szülőknek, ha több segéd-motorkerékpárt sze­rel szét az alagsorban, és még az sem, ha esetleg kisebb pénzösz- szegek tűnnek el otthonról. A fentiek alátámasztására több bűnügyet hozok példának, termé­szetesen nevelési céllal. Az utób­bi években rendkívül elszaporod­tak a személygépkocsi- és a mo­torlopások. A járműveket a tol­vajok általában nem akarják megtartani. Többnyire „csak” közlekednek velük. Vagy alkat­részhez akarnak jutni. De lopá­sok is előfordultak. Ez főleg a kocsiban hagyott tárgyakra szo­rítkozott. Az elvitt járműveket szinte mindig szakszerűtlenül használják, majd a jármű meg­rongálódása, karambol, vagy ben­zinhiány miatt otthagyják, ahol leállt. Ilyenkor jönnek az ország­úti „hiénák”, akik megszabadít­ják a járművet minden mozdít­ható tartozéktól és alkatrésztől, így sok esetben a tulajdonosok — a fiatalok közlekedési szenve­délye miatt — jármüvüknek csak egy részét kapják vissza. A bíróság a „hiénákat” szigo­rúan ítéli meg. Egyik ügyünkben a 19 éves büntetlen előéletű fia­talember, egy fiatalkorú társával 4 kereket szerelt le az úton elha­gyott gépkocsiról saját részére. Mivel a bűncselekmény helyszí­nére a saját gépkocsijával hajtott, és a zsákmányt is azzal szállítot­ta el, a bíróság az egyévi vég­rehajtható szabadságvesztésen túl a járművezetéstől 2 évre eltiltot­ta. így újból vizsgázhat. A fiatal­korút — mert próbára bocsátás hatálya alatt állt korábbi bűn- cselekménye miatt — a bíróság javító-nevelő intézetben helyez­te el. Tudomásul kell vennünk, hogy a motorizáció a' mai fiatalokat nagyon vonzza. Ha‘ szülői segít­séggel nem jutnak valamilyen járműhöz, akkor, akiket nem ne­veltek a tulajdon tiszteletére, a Btk.-ban finoman kifejezett „jár­mű önkényes elvétele” bűncse­lekményét követik el. A finoman fogalmazás ellenére ez lopás, és szabadságvesztéssel büntethető. Következménye, hogy az okozott kárt többnyire a szü­lőkön hajtják be. A sértettek ha­nyagságát sem hallgatom el. Egyik ügyünkben Kiskőrösön a gépkocsi-tulajdonos 9 ezer fo­rint készpénzt és mipden igazol­ványát a nyitott gépkocsiban hagyta. A fiatalkorú elégette a személyi igazolványt, a jogosít­ványt stb. így azok beszerzése sok ide jói, nyag sértett­nek. Kecskeméten az autózni kívá­nó három fiatal 15—20 gépkocsit próbált kinyitni. Ezekből kilencet sikerült is. Ötöt elvinni nem tud­tak, mert a kocsik kormányzára­sak voltak. A kocsikból négyet nyitott ajtóval találtak. Riasztó- berendezés egyiken sem volt. A nem kormányzáras kocsikból hár­mat sikerült elvinni. Szomorú tény, hogy az autótu­lajdonosok nem veszik komolyan az értékeik megóvását, és szinte „mézesmadzag” a fiataloknak az autóban hagyott érték (bunda, bőrkabát, magnó). A fiatalkorúa­kat a bíróság a felnőtteknél eny­hébben — nevelő jellegű szem- előtt tartása mellett — ítéli meg. De mert az ilyen cselekmények elszaporodtak, az elkövetők mind­járt előzetes letartóztatásba is kerülnek. ök a gépkocsikban komoly kárt okoznak, se jogosítvánnyal, sem vezetői gyakorlattal nem rendel­keznek, így a közutakon közleke­dőket is veszélyeztetik.' A cikk írása idején is 15—20 ilyen cse­lekményt elkövető volt a kény­szerintézkedés alatt. A kará­csonyt és a szilvesztert is „bent” töltötték. Pedig „csak’1 autózni akartak. Dr. Babay Imre a fiatalkorúak ügyésze • A kohók ezerfokos füzében olvasztják az aranyat, ezüstöt. (Fotó: Hauer Lajos)

Next

/
Oldalképek
Tartalom