Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)
1981-02-24 / 46. szám
4 • PETŐFI NÉPE • 1981. február 24. események sorokban BUDAPEST __________________ A Magyar Szocialista Munkáspárt budapesti bizottságának meghívására hétfőn Budapestre érkezett a Jugoszláv Kommunisták Szövetsége Belgrádi Bizottságának küldöttsége. A delegáció Dusán Gligorjevics, a Szerb Kommunisták Szövetsége Központi Bizottsága elnökségének tagja, a belgrádi városi konferencia elnöke vezetésével négy napot tölt Budapesten, az ország fővárosában. (MTI) RUANDA____________________ A dél-afrikai fajüldöző rendszer hadseregének gyalogos, páncélos, tüzérségi és légideszant egységei újabb támadást intéztek Angola déli körzetei ellen. Az angolai nemzetvédelmi minisztérium vasárnap Luandában nyilvánosságra hozott közleménye rámutat, hogy az agressziós csapatok megszállták Mulemba és Xiede járási székhelyeket és helikoptereken dél-afrikai fegyveres alakulatokat dobtak át az angolai—namíbiai határtól 250 kilométerre fekvő Mocámedes és Lubango körzetébe. Több helyütt a dél-afrikai légierőt is bevetették. Az agressiónak sok áldozata volt a polgári lakosság körében. (MTI) TOKIO ______________________ I I. János Pál pápa hétfőn délután négynapos japáni látogatásra Tokióba érkezett. A Haneda repülőtéren Ito Maszajosi külügyminiszter, valamint a japán katolikus püspöki kar tagjai üdvözölték. A katolikus egyházfő távolkeleti útján eddig megfordult a Fülöp-szigeteken és Guam szigetén a pápa japáni tartózkodásának legfontosabb eseménye az atomtámadást elszenvedett Hirosimában és Nagaszakiban való látogatása lesz. MEXIKO____________________ A Farabundo Marti Nemzeti Felszabaditási Front (FMLN) és a Salvadori Forradalmi Demokratikus Front (FDR) határozottan elutasítja az Egyesült Államok rágalmait arról, hogy több ország. köztük á szocialista országok „katonai segítséget” nyújtanák az amerikai támogatást élvező. Reakciós salvadori junta ellen harcoló salvadori gerilláknak. A két salvadori hazafias front által közzétett közös közlemény hangsúlyozza: az amerikai külügyminisztérium és a Washington által Nyugat-Európába és Latin- Amerikába küldött diplomáciai képviselők úgynevezett „bizonyítékai” nem egyebek a CIA újabb koholmányánál. (MTI) Éleződő pártharcok Iránban Iránból vasárnap elsősorban a belpolitikai „hadszíntérről” érkeztek hírek. Minden jel arra mutat, hogy — miközben az iraki— iráni háború intenzitása megcsappant — Teheránban az egymással szembenálló politikai irányzatok fokozzák harcukat. Eadzsai iráni miniszterelnök vasárnap éles kirohanást intézett a kormány politikai ellenzéke ellen. A teheráni televízióban elmondott beszédében megsemmisítéssel fenyegette azokat az irányzatokat, amelyek nem hajlandók együttműködni a kormányzattal Radzsai nem nevezett meg egyetlen irányzatot sem, megfigyelők azonban emlékeztetnek arra, hogy az Iszlám Köztársasági Párt vezette kormányt az utóbbi hetekben egyre több támadás érte egyszerre több iráriyból. A legnagyobb ellentétek Radzsai miniszterelnök és Baniszadr elnök hívei között mutatkoznak, de egyidejűleg a féllegális baloldali szervezetek, valamint a nemzeti burzsoázia és az iráni értelmiség egyes csoportjai is bírálják a kormányt. Radzsai élesen támadta a kormány tevékenységét bíráló lapokat is, és ellenforradalmároknak nevezte politikai ellenfeleit. Régi ellentéteket élesztett újjá vasárnap a Kajhan című teheráni lap bejelentve, hogy a volt amerikai nagykövetség épületében olyan dokumentumokat* találtak, amelyek Sariat-Madari ajatollah, és a volt amerikai nagykövet szoros együttműködésére utalnak. Sariat-Madari, Irán egyik legidősebb vallási személyisége a nyolcmilliós azerbajdzsán kisebbség vezetője korábban bírálta az új iráni alkotmány által Khomelni- nek biztosított egyszemélyi hatalmat. Az idős ajatollahot mintegy egy éve házi őrizetben tartják Qumban. Megfigyelők utalnak arra, hogy Sariat-Madari befolyása a mai napig igen jelentős. DÉL-LIBANON Újabb izraeli kommandóakció BEJRÜT Légi és tengeri úton szállított izraeli kommandóalakulatok vasárnap este behatoltak Dél-Li- banonba és Nabatijeh körzetében támadást intéztek a palesztinok egyik megerősitett tábora ellen. Az izraeli támadók heves harcba keveredtek a palesztin fegyveresekkel, és a baloldali erők harcosaival. Az összecsapás során mindkét részről tüzérséget is bevetettek. Hétfőn hajnalban a kommandó visszatért Izraelbe. Az akció a W'Afíi palesztin hírügynökség jelentése szerint meghiúsult, és az izraeliek végül is helikoptereken mentették ki 10 sebesültjüket. Az izraeliek három lakóházat leromboltak, de nem sikerült elérniük a nabatijehi palesztin erődítményt — jelentette a WAFA. Egy izraeli katonai szóvivő ezzel szemben azt állította, hogy a támadás következtében megsemmisült a palesztinok egyik megerősített állása, és legkevesebb 10 fedajin életét vesztette. A szóvivő szerint izraeli részről „nem volt veszteség”. Rafael Ejtan izraeli vezérkari főnök a hazatért kommandó fogadásakor elhangzott beszédében szokás szerint azt hangoztatta, hogy a támadással egy korábban Izraelben végrehajtott palesztin akciót „toroltak meg”. (MTI) Robbanás a Szabad Európa rádió müncheni székházában Négymillió márkára tehető az . anyagi kár, amelyet a szombat esti bombarobbanás a Szabad Európa rádió müncheni székházában okozott — közölte vasárnap a bajor rendőrség. A nap folyamán 38 tagú különleges nyomozó csoport kezdte meg a vizsgálatot, s eddig mintegy 40 tanút hallgattak ki. A nyomozás eddig mindössze annyit tudott megállapítani, hogy a robbanást feltehetően az épület egyik külső falához erősített, mintegy 10 kilogrammnyi robbanóanyag okozta. A bajor rendőrség 30 000 márka jutalmat tűzött ki a nyomra vezetőnek. A nyolc sebesült közül öten vasárnap estére elhagyták a kórházat. A Szabad Európa rádiót a szocialista országok elleni propagandatevékenységre az amerikai központi hírszerző hivatal, a CIA hozta létre a hidegháború éveiben. (MTI) AZ ENSZ ÉGISZE ALATT Elfogadják-e a kabuli békejobbot? Sikerül-e politikai megoldást találni Afganisztán és Pakisztán viszályára? A válasz elvileg csak ,igen” lehet, hiszen a Pakisztán területéről indított támadássorozat a szovjet csapatok afganisztáni jelenléte mellett már semmiképp nem érheti el célját, a kabuli kormány megbuktatását. Ugyanakkor tudjuk — sajnos, rengeteg példa van rá más téren is —. hogy a realitás, s annak elfogadása két különböző dolog. Ha Pakisztán kedvezően fogadta volna Kabul korábbi békejavaslatát, ma már talán a rendezés körvonalairól lehetne beszámolni. Biztató jelek Az utóbbi hetekben azért bizonyos biztató jelek látszanak. Elképzelhető, hogy nem marad pusztába kiáltott szó Afganisztán 1980. május 14-i kezdeményezése, amely kétoldalú tárgyalást indítványozott Iránnak és Pakisztánnak a kapcsolatok normalizálásáról. Az esetleges megállapodás magába foglalná azt a kötelezettséget, hogy egyik ország területéről sem indítanak támadást a másik ellen. A Szovjetunió és az Egyesült Államok garantálná ezeket az egyezményeket — folytatódott a kabuli felhívás —, és akkor e politikai rendezés kapcsán határozhatnak az Afganisztánban tartózkodó szovjet egységek kivonásáról. A javaslat egyben választ jelentett a szovjet csapatkivonást sürgetőknek. A Szovjetunió azért tett eleget a csapatküldési kérésnek, mert á külső támadások megfojtással fenyegették az afganisztáni nemzeti demokratikus forradalmat. Pakisztán területén, a határ közelében jelenleg is mintegy 35—40 támaszponton folyik a „menekültek” Kiképzése. A Khyber-hágó vidékén mindennaposak a banditaakciók. 9 Kabuli utcakép. Nem kis változás Ha ilyen körülmények között megfosztanák Afganisztánt a szovjet segítségtől, ez visszatérést jelentene egy olyan helyzethez, amelyben nem csupán az 1978. áprilisi forradalom vívmányai kerülnének veszélybe, hanem Afganisztán szuverenitása is. Pakisztán sokáig elutasító hallgatással fogadta a kabuli kezdeményezést, később azonban a következő feltételeket szabta: az ENSZ égisze alatt tárgyaljanak, és Afganisztánt ne a kormány, hanem az Afganisztáni Népi Demokratikus Párt képviselje (mivel így — úgymond — a tárgyalás nem jelentené a kabuli rendszer de facto elismerését sem.) Bár az iszlám csúcstalálkozó alkalmából és az Űj-Delhiben újólag megfogalmazott fenntartások tagadhatatlanul furcsák a hangsúly most nem annyira az ellenvetésen, mint inkább a tárgyalásos megoldás keresésén van. Es ez nem kis változás. Mi az oka e változásnak? Nyilvánvalóan szerepet játszik benne a felismerés, hogy a volt pakisztáni miniszterelnök, Bhutto kivégzése után még inkább megrendült nemzeti egységet nem lehet sokáig háborús hangulatkeltéssel erősíteni. India nem nézi jó szemmel a nagy katonai készülődést, az ellenforradalmárok pedig — az Afganisztán elleni akciók kudarca láttán — számos jel szerint mindinkább pakisztáni területen keresnének valami „sikert”. Figyelmeztetés Leonyid Brezsnyev tavaly őszszel a Moszkvába látogató afgán küldöttség tiszteletére adott fogadáson ezt mondotta: „Pakisztán semmit sem nyer és semmit sem nyerhet Afganisztánhoz fűződő kapcsolatainak kiélezésén”.! Ügy látszik, ezt az idő múlásával Pakisztánban kezdik belátni. A nagy kérdés most az, hogy a megértés meddig terjed, és már a belátható jövőben elvezet-e a kabuli békejobb elfogadásához? Halász György Havonkénti népszavazás, avagy: bajaiak a városukért Beszélgetés dr. Kincses Ferenc tanácselnökkel Egy éve, a városi pártértekezleten dr. Kincses Ferenc, Baja tanácselnöke hozzászólásában történelmi távlatokban vizsgálta a település fejlődését. Nem hagyta említés nélkül, hogy a városnak mindig voltak fiai és leányai, akik szülőhelyük gyarapodásáért áldozatokat vállaltak. Ma is vannak sokan, akik névvel vagy névtelenül tettekben juttatják« kifejezésre a lakóhelyük iránti szeretetüket, amiből eléggé meg nem becsülhető értékek születnek. Az utóbbi tíz év nagy eredményeit látva — van köztük amelyik országos példává vált — a kívülálló azt hihetné, hogy Baján és környékén több szövetkezési hajlammal születnek az emberek, mint máshol. Valójában a nyílt, termékeny várospolitika talajából nőnek ki azok a sikerek, amelyekről dr. Kincses Ferenccel beszélgettünk. — Milyen, tettekre gondolt akkor az értekezleten elnök elvtárs? — A városért, vagyis azért, hogy szebb, jobb, kulturáltabb körülmények közt élhessünk és dolgozhassunk, tömegesen két formában nyilvánul meg az emberek önzetlen tenni akarása: a társadalmi munkában, és a közcélú pénzbefizetésekben. Természetesen ezeken kívül más módon is hasznára vannak Bajának a polgárai. — Kérem, beszéljen róla, mivel gazdagodott a város a 70-es évtizedben a lakosság összefogása révén? — Két nagy jelentőségű kezdeményezést vennék a sor elejére, mindkettő még a negyedik ötéves tervben született. Az egyik a vízműtársulat létrehozása volt, azzal a céllal, hogy a vezetékes ivóvízzel még el nem látott városrészekbe, Katonavárosba, Józsefvárosba és máshova is eljuttassuk az egészséges vizet. Ehhez a tanács anyagi lehetőségei szűkösek lettek volna, a terv megvalósításához hozzá kellett járulniuk az érdekelteknek is. A ÍV. ötéves tervidőszak második felében 32,5 kilométerrel tudtuk ily módon bővíteni a hálózatot. Csaknem 3 ezer lakásba kötötték, be a vizet. Természetesen ehhez új kutak fúrásával növelni kellett a víztermelő kapacitást is. Az V. ötéves tervben újabb 19,5 kilométerrel nagyobbítottuk a vezetékhálózatot, s újabb 2600 otthonban szerelhették fel a vízcsapokat. Ezzel a vízműtársulás, ami egyébként városokban ritka forma, betöltötte szerepét, a súlyos gondokat megszüntettük általa. A mintegy 32,5 millió forint költségű fejlesztéshez a lakosság járult hozzá 21 mffiióval. — Mi volt a másik nagy kezdeményezés? — 1974-ben az ÉPFA gyár Há- mán Kató szocialista brigádjának támadt az az ötlete, amit aztán az egész üzemi kollektíva elfogadott, hogy társadalmi összefogással építeni kellene Baján egy fedett uszodát, aminek elsősorban a gyerekek, az ifjúság, de a város felnőtt lakossága is hasznát látná. Megtetszett az elképzelés másoknak is, így alakulhatott meg a Bajai Sportuszodát Építő Egyesület, amelynek önkéntes tagjai közé szinte az egész város belépett. Az- összefogás e formájának lényege a havonkénti pénzbeni adakozás a nemes célra. Voltak, akik egyénileg fizették be a maguk összegét az OTP-nél nyitott számlára, mások pedig kollektiven levonatták a fizetésükből. Ezt a gesztust én úgy szoktam emlegetni, mint havonkénti népszavazást a közös ügy mellett. Múlt időre azért váltottam át, meri tavaly véget ért ez az akció, miután a tervezett, körülbelül 15,5 millió forint, a várható költségnek mintegy egyharmada ösz- szegyűlt. Hét éven át türelemmel, hittel fizették be az emberek a pénzüket a terv megvalósítására. Októberben helyeztük el az uszoda alapkövét, s kezdtük meg az építést. v., ' ! . — Azt hallottam, hogy már több településről keresték fel önöket, a módszer tanulmányozása végett. — Jártak már nálunk ilyen céllal, és a tapasztalatokat mi szívesen átadjuk. Egyébként a Pe- tőfi-szigeti leendő fedett uszodában egy 25-ször 21 méteres és egy kisebb, tanmedence lesz, s arra törekszünk, hogy a létesítmény terv szerint elkészüljön. — Milyen akciókat szerveztek még az évtizedben? — Részben vagy teljesen társadalmi összefogással ezer óvodai helyet hoztunk létre a két ötéves tervben. Újvárosban egy 16 tantermes általános iskolát építettünk társadalmi munkálok, segítségével. így korszerűsödött, bővült a gyermekkórház, utakat és járdákat teremtettünk közös erővel. A VI. ötéves tervben mintegy 62 millió, az V.-ben pedig 191,5 millió forint értékű társadalmi munkát végeztek városukért az ipari üzemek, a szövetkezetek, gazdaságok, kereskedelmi egységek és intézmények dolgozói, szocialista brigádjai. A munkahelyi kollektívák évek óta gondozzák a város parkjait, tereit tudatosan részt vesznek a környezetvédelemben. — Mindezt hogyan szervezték meg? — Az egésznek a kerete a településfejlesztési verseny, amiben a megyében első helyezést is értünk már el a városok kategóriájában. A szervezésben nagy aktívahálózatra támaszkodhatunk. Részt vesz benne a Hazafias Népfront, a körzeti pártszervezetek, a tanácstagok, a KISZ és a Vöröskereszt is. Mégpedig nagy odaadással. Kemény nápi munkát ad a szervezés, lazítani nem lehet. — Mi ösztönzi az embereket társadalmi munkára a városért? — Azt hiszem a helyesen értelmezett, saját érdek az egyik oka, hogy a hívó szó meghallgatásra talál az embereknél. Ha szebb a város, abban gyönyörködik a polgára, ha van vízvezeték az utcában, azt ő is beköttetheti, az uszodába eljárhat ő, vagy a gyereke, s az iskola, bölcsőde és óvoda szintén hasonlóan jön számításba. Természetesen ezzel párosul az érzelmi motívum is, Baja szeretete. Ezt a tüzet nem szabad hagyni kialudni. — Miként lehet ébrentartani? — Elsősorban azzal, hogy a közös terveket hiánytalanul megvalósítjuk, másodsorban pedig úgy érzem, az erkölcsi elismerésének is van jelentősége. Gondolok itt a díszpolgári cím adományozására, a Bajáért kitüntetésre és a kiemelkedő társadalmi munkáért adható egyéb elismerésekre. Nagyon fontosak a kisebb, mindennapi köszönő, méltató szavak is. — Hogyan számolnak el a város polgárainak a tőlük származó pénz felhasználásáról? — Vannak kötelező beszámolási alkalmak: pártbizottsági ülések, tanácsülések, a Hazafias Népfront tanácskozásai és a tanácstagi beszámolók. Ilyenkor részletesen ismertetjük, hogyan állunk az egyes tervek megvalósításával, a pénzfelhasználással. Ezenkívül évente egyszer ezer példányban kiadunk '«■egy füzetét településfejlesztési fel-; hívással. Ebben aprólékos beszámolót adunk közre a végzett munkáról, és az új feladatokról. A füzet még az egyes üzemek, munkahelyek brigádjainak város- szépítési vállalásait is tartalmazza.. — Az új ötéves tervben miben számítanak a lakosság összefogására? — Az államj és a társadalmi feladatokat mindig együtt emlegetjük, ha a város fejlesztéséről beszélünk. A VI. ötéves tervünket is így ismertettük a lakossággal. Jelenleg Baja el van maradva a szennyvízhálózatot illetően, azt kellene bővíteni közös erővel. A városi pártbizottság és a Hazafias Népfront egyetértésével célul tűztük ki a gázvezeték-hálózat bővítését is, s további feladatok maradtak még az út- és járdaépítésben. Ebben a tervidőszakban tisztán társadalmi összefogással szeretnénk felépíteni a város úttörőinek balatonberényi táborát. Bízunk benne hogy a lakosság ebben a tervidőszakban sem zárkózik el az áldozatvállalástól, hi- sen az állami fejlesztési lehetőségek kiegészítésével önmagunknak és a jövő nemzedékeknek, a gyerekeinknek tesszük szebbé, lakhatóbbá Baja várost — mondotta befejezésül dr. Kincses Ferenc tanácselnök. A. Tóth Sándor Röpülj, páva! Szebben szállna a páva, ha hagynák a tévések. A táncdalversenyek kaptafájára húzták az egész sorozatot. Itt is, ott is, „produkcióként” tálalják a számokat, úgy vezetik elő Pista bácsit, vagy a diákkórust mint hajdanán a Zálatnay Cinit, vagy Szűcs Jutkát. Azonos a forma, a stílus, a keret. Van közönségszavazat, van műanyagba csomagolt virágcsokor, vannak pontjai a zsűrinek, itt van ugyanaz a számolóbiztos, vannak táviratok, itt van Rudiik Júlia és Antal Imre. Akarva-akaratlanul egyenlőségjel került a kétfajta vetélkedő közé. Huncut gonoszkodással azt is írhatnám: örüljenek a pává- sok, hiszen a szavazatok számából következtetve kevesebbeket hoz lázba a népművészet-sorozat, mint a könnyűzenei verseny. Ismét tapasztalható: a Szabadság téri intézmény időnként nehezen szabadul a kitaposott utak- tól, a kéznél levő emberektől. A sablon, a rutin, a belterjes gondolkodásmód hervasztja ezt a jelentősebbnek remélt műsort. Haragszom a komolykodásra, a morc ünnepélyességre, a hivataloskodás- ra, de méginkább az illetlen le- zserségre, az alkalomhoz alkalmatlan viselkedésre. Beszéljünk nyíltan! Bármilyen sokoldalú, bármilyen talpraesett is Antal Imre, ez- a műsor nem neki való és ő sem való a Repülj pávába. Nem az ő Világa! A népzene elfogadtatása, terjesztése, ma sem csupán zenészek, néprajzkutatók dolga. Több annál: a nemzeti folytonosság vállalása, magyarságunk megváltása és az ízlésfejlesztés fontos eszköze. Olyan embert képzeltem ‘ műsorvezetői posztra, akiről sugárzik ez a hit, aki megjelenésével, szavaival hangulatot teremt, akiről érezzük, hogy személyes ügyként áll ki a nótafákért, a muzsikusokért, a szép dallamokat híven tolmácsoló városiakért, aki megadja a módját. Miért vált a mostani „páva” túlságosan fővárosivá (fővárosiassá)? Itt van például a bíráló bizottság. Sáros! Bálintot, Fodor Andrást, Faragó Laurát száz és száz énekes, citerás, furulyás emlegeti a személyes találkózások meghittségével, Bozay Attila éppen Kecskeméten határozta el, hogy népi hangszerekre is komponál zeneművet. Tudom, náluk és a többieknél nehéz lenne alkalmasabbakat találni: bölcsek, okos és szép szavúak. Származásukat tekintve hazánk más-más vidékeit képviselik, mégis, mégis legalább mutatóba lenne ott a pulpituson egy „körön kívüli” népftnekutató, vagy népiegyüttes- vezető, vagy a' népdalokban kifejezett világot csontjaiban hordozó népművész. A fellépő csoportokról, szólistákról majd máskor. H. N.
