Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám

1981. február 24. • PETŐFI NEPE t 9 Milyen legyen az iskola? Kalocsai képek Bizonyára valamennyi népmű­velő álma: egy vonzó, szép ház, melynek falai között naponta zaj­lik az élet. Egy kívül-belül tet­szetős épület, ahol sokan kelle­mesen érzik magukat, s ahová úgymond nem lasszóval kel'l be­vonszolni a látogatókat. De vajon hány népművelő mondja el, mond­hatja el magáról azt, hogy neki ez sikerült? Tamás László, a Kalocsai Mű­velődési Központ és Ifjúsági Ház igazgatóhelyettese azon kevesek közé tartozik, aki teljes egészé­ben elégedett lehet ilyen tekin­tetben. Nem győzi elmondani örö­mét, hogy náluk érdemes — és' lehet dolgozni. Mondja sietve, hogy menjünk, nézzünk körül az épületben. Néhány évvel ezelőtt Kerényi József Ybl-díjas építész tervei alapján alakították át az egykori egyházi szeminárium barokk épü­letét. így jött létre a város mai büszkesége, a kultúra palotája. Impozáns külsejével már a pusz­ta jelenléte is vonzóvá teszi. Hát még. ha valaki belép a kapuján, hogy legalább kicsit körülnézzen! Feltűnik, hogy akármerre me­gyünk ezen a kedd estén, min­denütt találunk valakit. Itt te­hát nem ásít a csend, az unalom, ellenkezőleg: zajlik az élet. S meglep a sétáló, beszélgető, vagy éppenséggel céljuk felé igyekvő fiatalok kifogástalan viselkedése. (Érdemes lenne kutatni, vizsgál- gatni, hogy miért nem lehet ez mindenütt így? Áz egyik válasz a miértre, bizonyára az esztétikus környezet lenne.) • Sétálgatunk, szemlélődünk hát a folyosókon, be-benézünk a termekbe, szobákba. Van itt ép­pen nyelvtanfolyam, több is, dolgoznak a sakkozók, szórakoz­nak csendesen a nyugdíjasok, ed­9 A legkisebbek is szeretnek ide járni. Várja őket a játszóház; és többek között az is, hogy a legkülönfélébb — kézügyességet kívánó. — foglalatosság részesei lehetnek. zést tartanak az asztalitenisz sze­relmesei, próbálnak a táncosok, képekben, szobrokban gyönyör­ködnek a képzőművészet kedve­9 A művelődési központ és az ifjúsági ház már puszta jelenlétével, tetszetős külsejével is vonzó. Elég egy pillantást vetni rá, hogy falai közé kívánkozzon az érdeklődő. le, föl, elölről! Kezdjük újra! — hallatszik az egyik nagy terem nyitott ajtaján át, ahol a nép­táncosok próbálnak, Tóth Ferenc vezetésével. Elcsodálkozunk: leg­alább ötven—hatvanan ropják a táncot, gyakorolnak a Kalocsai Népi Együttes tagjai, hogy újabb sikereket könyvelhessenek el ma­guknak, az elkövetkezendő sze­repléseikkel. 9 Íme, egy-két röpke óra ebben a szép házban, a kalocsaiak „ba­rokk -palotájában”, ahová akkor is jönnek az emberek — idősek és fiatalok —, ha különösebben nem erőltetik őket. Jönnek, mert itt kellem» környezetben tölthetik el szabad idejüket, s itt tanulhat­nak, művelődhetnek is. Gazdag fotóarchívumuk sokat elárul mind­arról, ami itt történik, amire jo­gosan büszkék. Válogatásunkkal ezt igyekszünk bizonyítani. V. M. lói, figyelmesen olvasgatnak a könyvek, folyóiratok kedvelői stb. — Egy, kettő, há’, négy! Le, föl. 9 A sakkozók dr. Lovasy Ilona és dr. Németh József vezetésével — sikert sikerre: halmoznak. Méltán érdemelték ki, hogy náluk rendez­zék az eszperantó nemzetközi sakkfesztivált is. A KISZ X. KONGRESSZUSA ELŐTT A bizottsági titkár Csirkovits Erzsébetet inkább gondolná másodikos gimnazistá­nak, mint főiskolai hallgatónak az ember. Haja úgy áll, mint a szé­naboglya, örökké mosolyog. Az alig tizenkilenc éves lány har­madik éve tölt be felelős KISZ- funkciót, két évig a kecskeméti Közgazdasági Szakközépiskola bizottsági titkára volt, most pedig a bajai tanítóképző ifjúsági szer­vezetének vezetője, van tehát ta­pasztalata a tanulók KlSZ-mun- kájáról. — Hogyan lehetne javítani a középiskolások aktivitását? — A néhány éve bevezetett ver­tikális rendszert nem tartom jó­nak — válaszolta. — Ennek az a lényege, hogy egy alapszervezet­ben van az'elsős és a negyedikes is." Azt viszont nem nehéz belátni, hogy egészen más foglalkoztatja az érettségire készülőt, mint azt, aki épp csak ismerkedik a gim­náziummal. így szerintem elsik­kad a közösség megteremtésének lehetősége is, noha ez a KISZ egyik fontos célja. — És a főiskolán? — Itt csoportok szerint alakul­tak meg az alapszervezetek, a ta­gok olyan programot szerveznek, ami mindenkinek egyformán tet­szik. — Élnek a' lehetőséggel? — Megpróbálunk ... Két alap­vető dolgot kell figyelembe ven­ni'. Az egyik: nagyon sok kollé­gistánk van, számukra tartalom­mal megtöltött szabad idős foglal­kozásokat 'kell szervezni. A másik általánosabb cél: közösségková­csolás. Aki innen kikerül, annak ugyanis, mint osztályfőnöknek, éppen ez is az egyik legfonto­sabb feladata lesz, tanítás mel­lett a közösség megteremtése. Ügy érzem, sikerült elég jó kulturá­lis programot szefvezni. Fél egy­től minden délután nyitva a klub. Van filmvetítés, rengeteg vetél­kedő, komolyzenei előadás, és persze diszkó is. Tulajdonképpen az is nagy eredmény, hogy nem kell máshová menni, hanem a klubban el lehet' tölteni az időt. — És a politizálás? — Hát, a főiskolásokra többnyi­re ráfogják, hogy nemigen érdek­lődnek a politika iránt, de én másképp látom. A klubban mi minden aktualitást megbeszé­lünk, s a taggyűlések többsége is az elmúlt időszak jelentősebb eseményeinek megtárgyalásával kezdődik. Átlagos vagy átlagon felüli? Melyik minősítés fedi inkább a főiskolások KISZ-munkáját? — Kulturális és mozgalmi té­ren feltétlenül az átlagon felülit tártom jellemzőnek, még ha sze­rénytelenül hangzik is. Sajnos, sportban már nem vagyunk eny- nyire aktívak, de hát minden nem is mehet egyformán jól... Szabó István, a KISZ Bajai vá­rosi Bizottságának titkára: — Csirkovits ^Erzsébet, azaz, ahogy mi nevezzük: Csirkó ha­mar beilleszkedett az új közösség­be, s gyorsan kibontakoztatta igen jó szervezőképességét. Nő létére elfogadott vezetőnek szá­mít, ami nem utolsó szempont... Megbízható, ha elvállal valamit mindenképpen teljesíti, akár a fő­iskolán, akár a városi bizottsá­gon dolgozik, minthogy ez utób­binak is oszlopos tagja. Sok ilyen KISZ-tagra lenne szükségünk — Baján is, másutt is ... B. I. Az abakanák és alkotójuk A lengyel művészeti lexikon tíz évvel ezelőtt új szócikkel gazda­godott, ez pedig az „abakana” volt. Így nevezték el Magdalena Abakánowicz lengyel képzőmű­vészről az általa készített három- dimenziós, szövött tárgyakat. Az abakanákat a világ európai és amerikai kiállítások során is­merhette, csodálhatta meg az el­múlt években. A különleges, mo­dern művészi alkotások felkeltet­ték a szakemberek érdeklődését. Vásárolt belőlük amerikai művé­szeti galéria ugyanúgy, mint a párizsi Beaubourg Központ, pedig ez utóbbi gyűjteményében mind­eddig szövött mű nem szerepelt. A háromdimenziós szövött tár­gyak méretükkel is imponálnak, a művész szavaival élve: föléje nőnek az embernek, mégis meg­engedik neki, hogy a belsejükbe hatoljon, kapcsolatot teremtsen velük. Magdalena Abakanowicz 1974 óta lenvászonnal kísérletezik, s ezt, mint térelemet is felhasznál­ja. Választása azért esett erre az anyagra, mert olyan tárgy segít­ségével akarja kifejezni gondola­tait amely méreteiben nem ha­ladja meg az embert és környe­zetét. Ennek példája az „Alterá- ciók” több sorozata. Régi juta­zsákokból alkotott meg 16 álló, ovális alakot ezzel a címmel: „Skizofrén fejek”. Majd 12 ülő alakot készített hasonló anyagból, mintegy „Az emberi test nega- tívjai”-t. Legújabb műve, amely már kétszáz tárgyból áll, az „Embriológia” neyet viseli. A sorozat „Vállák” című, 43 tárgyból álló csoportját nagy szakmai és sajtósikerrel mutatták be az 1979. évi Sao Paulo-i díj­nyertes modern művészek kiállí­tásán. Magdalena Abakanowlczet egy korábbi textilreliefjéért ugyanitt kapott fődíja jogosította fel a részvételre. 1980 sem volt eseménytelen esztendő számára: ekkor a zürichi „soft art” (puha anyagból készült alkotások művé­szete) című világkiállításra vitte el az „Embriológiát”. A művésznő, akiről több or­szágban — így JaDánban is — cikkek, monográfiák, jelennek meg, a pőznani főiskola tanára, a „soft art” egyik kezdeménye­zője és kiváló művelője. 9 A Kalocsai Népi Együttesre az is jellemző, hogy együtt táncol az óvodás korú kisgyerek a nagy­mamával, nagypapával. Képünk azt ábrázolja, amikor legutóbb az öregek napján rendezett műso­rukkal szereztek örömet mások­nak. fRádi György felvételei) Ifjúságunk nevelése az egész társadalom feladata; a családnak, az ifjúsági szervezeteknek, a mű­velődési intézményeknek, de még a tömegtájékoztatási eszközöknek is éppúgy megvan a sajátos sze­repük a felnövekvő nemzedék alakításában, mint az iskolának. Ennek csak látszólag mond ellent, hogy napjainkban a társadalmi- gazdasági fejlődés fölgyorsulása új és új igényeket támaszt az is­kolával szemben, mintha a társa­dalom a fiatalság nevelésének minden terhét a pedagógiai intéz­ményekre kívánná áthárítani. Valójában nem erről van szó. Az iskola, ha lépést akar tartani a társadalmi fejlődés ütemével, akkor nem zárkózhat be önnön fa­lai közé, nem maradhat meg — most sem, később sem — pusztán lexikális ismereteket közvetítő in­tézménynek, hanem meg kell újulnia, elsősorban oly módon, hogy a mostaninál még széle­sebbre tárja kapuit a külvilág fe­lé. Hogy ez mit jelent a gyakor­latban? Üj szemléletből fakadó új feladatokat, vagyis hogy — a leg­utóbbi oktatáspolitikai párthatá­rozat szavaival — „az iskola ne csak a tanulást, hanem a tanulók társas életét, közösségi, társadal­mi tevékenységét is szervezze: váljék a fiatalok művelődésének, alkotó kedvteléseinek, értékes szó­rakozásának szervező központ­jává”. □ □ □ Ennek az igénynek kíván eleget tenni a mostanában oly sokszor emlegetett nyitott iskola, amely nem a polgári pedagógia egyik di-, vatos importáruja, mint némelyek hiszik, hanem a szocialista tár­sadalmi változások szerves követ­kezménye. A nyitott iskola vol­taképpen nevelő iskola, amely a tanulói személyiség sokoldalú fej­lesztésére törekszik, a fiataloknak társadalmi-közéleti élményeket nyújt, kibontakoztatja cselekvő- készségüket. A maga eszközeivel hozzájárul a munka és a szabadidős tevékenységek ma még meglevő ellentéteinek föloldásához. Ezeket a megnövekedett tennivalókat a társadalom közreműködése nél­kül aligha végezhetné el sike­resen. Pedagógusaink többsége nem vonja kétségbe az iskola és a tár­sadalmi nevelési tényezők együtt­működésének szükségességét, sőt a mindennapi munkában már számos jó pédája is kialakult a közös munkának. A társadalom, miközben hathatós anyagi, erköl­csi támogatást nyújt a tanulóifjú­ság nevelésével foglalkozó intéz­ményeknek, ugyanakkor széles kölű érdeklődést is tanúsít az időszerű iskolai problémák iránt. Egészen természetes dolog, ha például a szülők — elvégre saját gyerekeikről van szó — kifejtik vélerríenyüket az iskola, alkalom- adtán egyik-másik nevelő mun­kájáról. Gyakran ez az a pillanat, ami­kor a nyitott iskola igénye és a mai nevelési gyakorlat között fe­szültség keletkezik. A pedagógu­sok egy része ugyanis illetéktelen beavatkozást gyanít az érdeklő­dés megnövekedése mögött, attól tartva, hogy a „nagyvilág” beha­tolása szétzilálja az iskola belső rendjét, és akaratlanul is csökken­ti az öktató-nevelő munka haté­konyságát. A valóság természe­tesen jóval összetettebb ennél. □ □ □ Aligha férhet kétség ahhoz, hogy az iskola nem zárkózhat el a társadalmi kapcsolatok, hatások elől, kapuit a jövőben is kitárva kell hagynia. Ez a társadalom igazsága. Az iskoláé pedig az, hogy a nyitás valóban nem vezet­het a tanítás fegyelmének bom- lasztásához, zűrzavarhoz. Nem véletlenül hangoztatják a maguk igazát a pedagógusok. A liberalizálódás bár korántsem ál­talános jelenség, de azért sok he­lyütt előfordul, hogy szülők is, intézmények is teljesíthetetlen igényekkel fordulnak az iskolá­hoz. Ezúttal csupán egyet raga­dunk ki ezek közül: mentse föl az igazgató a diákokat a tanítási órákon való részvétel alól, mert a család a hét végén szeretne el­utazni, s „igazán mit számít, ha a gyerek néhány napig távol ma­rad az iskolából”; vagy „nem dől össze a világ”, ha egy-két osz­tálynyi diák tanítási időben átvo­nul a községi-városi rendezvény­re, mert a nagyterem üresen tá­tong. n □ □ Rendnek kell lenni a nyitott is­kolában is, méghozzá szigorú, de emberséges rendnek, mert a taní­tás-tanulás komoly munka. A jö­vő ellen vétünk, ha ebből enge­dünk. Az iskola nyitottsága sem­miképp sem vezethet sorozatos lazaságokhoz, miként az is igaz. hogy a tanulás-tanítás folyamatai sem zárhatók be többé egyetlen épület falai közé. A fiatalok kép­zésének ma már nem az iskola az egyedüli színtere. Gondoljunk csak a munkahelyi oktatási for­mákra, a könyvtárak, a művelő­dési otthonok, a myzeumok, a TIT, az ifjúsági szervezetek mind népszerűbbé váló művelődési-ok­tatási akcióra. Végül is egy a lé­nyeg: az iskolai és az iskolán kí­vüli nevelésnek is emberre sza­bottnak kell lennie. Ahogyan Ady Endre irta: Ha élet zengi be az iskolát, az élet is derűs iskola lesz. P. Kovács Imre VITA AZ IFJÚSÁG MŰVELŐDÉSÉRŐL Az ifjúság művelő­déséről, annak tartal­máról szólni nem sza­bad a meghatározó tényezők — iskolai végzettség, lakóhely jellege, társadalmi munkamegosz­tásban elfoglalt pozfció, családi környezet — figyelembevétele nélkül. Társadalmunkban az isko­la egyre több funkciót vállal át a családtól, szerepe ezért megnö­vekedett. A fiatalok többségénél az ott megszerezhető műveltség az alapja a további fejlődésnek, melynek elégnek kellene lenni arra, hogy az iskolából kikerült 17—18 éves ifjú el tudjon igazod­ni a kulturális termékek között, esetleg maga is alkotója legyen azoknak. 11—12 évi tanulás alatt kiala­kul-e az értékes és a silány közti választás képessége a művészeti ágakban az irodalom, képzőmű­vészet, film, vagy a zene .terüle­tén? A zenei nevelésről néhány hete olvashattunk a lap hasáb­jain, ezért csak egy észrevétel. A beatzene jelentőségét lehet vitat­ni, jelenlétét mindennapi életünk­ben nem, ennek ellenére oktatá­sunk, még középfokon se vesz ró­la tudomást. Igaz, a nagyobb ru­galmasságú népművelés se hasz­nálta ki a beatben rejlő nevelési lehetőségeket. A közművelődés területén is többnyire számokkal mérik az emberek művelődését; sokan- él­nek még a mennyiségek és a szer­vezeti formák, keretek bűvöleté­ben. klubot, szakkört vezetnek anékül, hogy felmérnék a fiata­lok igényeit, vagy figyelembe ven­nék azok észrevételeit, így nerp csoda, ha ezek a felülről jövő kezdeményezések gyakran kudar­cot vallanak. Gyakran elfeledkeztünk azok­ról, akik nem tudnak, vagy va­lami ok miatt nem akarnak be­kerülni az intézményes hálózat­ba, mert vagy nincs rá lehetősé­gük, vagy mert az még nem ké­Falun nehezebb szült fel az ő érdeklődésük kielé­gítésére. Tudomásul kell venni, hogy nemcsak az művelődik, aki rendszeresen jár művelődési ház­ba, hanem otthon, vagy más ke­reteken belül szerzi meg a mű­veltséget. Fiatal fiúk tömege sze- relget például, bütyköli motorke­rékpárját, így szerez műszaki­szakmai ismereteket. A különböző társadalmi réte­gekben élő fiatalokra eltérő jel­legű kulturális igények jellem­zőek, ahogy másként fiatal egy húszéves családfenntartó, vagy kétgyermekes családanya, mint hasonló korú egyetemista társa. Az ő igényeit gyakran szemér­mesen kezeljük, hogy csak sza­bás-varrás és hasonló tanfolya­mokra jön, ami ugyan nem pótol­ja a művészetek esztétikai hatá­sát, de akkor ez neki fontosabb. A művelődési házaknak színház, mozi-, tornaterempótló funkció­juk mellett a társas kapcsolatok kialakítására, közösségek fenntar­tására kell nagyobb figyelmet for­dítani. Egyre kevesebb az értéket hordozó és átadó közösségek szá­ma, ahol megismerné és gyakorol­ná a fiatal a társas érintkezés szabályait, a hétköznapi kultúra elemeit, megtanulná a normáknak megfelelően tisztelni az okosab­bat, az ügyesebbet, a társat. Ilyen közösség az ifjúsági klub is, mely­nek mozgalma az utóbbi években nem tudott megújulni. Kialakulá­sának és virágzásának körülmé­nyei mások voltak a 60-as évek­ében, az életszínvonal és egyéb változások művelődési területét módosították, minek következté­ben jelenleg más funkciókat kel­lene betöltenie. A falu kulturális hátrányát azok érzik, akiknek speciális ér­deklődési területük van; hisz egy- egy jól működő községi művelő­dési ház általában ugyanazt .tud­ja nyújtani, mint a hasonló jelle­gű városi intézmények, de ezek­nek az embereknek szabad idejük rovására kell utazgatni nagyobb településekre, ahol megtalálják hasonló igényű társaikat. Különb­ség van az egyes kulturális tevé­kenységek gyakoriságában, mint például a színházba, moziba, kon- certré járás esetében. Talán ezért van több ifjúsági klub még falun, mivel a fiatalok rá vannak kény­szerítve az összefogásra, közös­séggel könnyebben jutnak el más települések rendezvényeire, kirán­dulásokra. Előnye a falusi élet­formának, hogy olyan természet- tudományi (mezőgazdasági, állat- és növénytani, meteorológiai) is­meretekhez jutnak tapasztalat út­ján, amit városi társaik alig sze­rezhetnek meg. Sajnos, hiányzik a folyamatos gondolatcsere fiataljaink és az idősebb nemzedékek, talán még saját rétegeik között is. Ezért ma­radunk meg többnyire a problé­ma felvetése szintjén, megoldá­sokat alig javasolhatunk. Nem tudjuk például, hogy a társadal­mi célok hogyan hatnak rájuk, mik a lehetőségeik önmaguk meg­valósítására, s azt hogyan érhe­tik el a folyamatos művelődés se­gítségével. A jó munka érdeké­ben szükség lenne megállapítani a megyei sajátosságokat, az egyes .részterületek problémáit. Pólyák Albert művelődésiház-igazgató

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom