Petőfi Népe, 1981. február (36. évfolyam, 27-50. szám)

1981-02-24 / 46. szám

1981. február 24. • PETŐFI NEPE • 3 MEGKEZDŐDÖTT AZ SZKP XXVI. KONGRESSZUSA 9 Uszt.v-Ilimszk neve mindannyiunk számára ismerősen cseng, ma­gyar szakemberek is részt vettek az ottani cellulózkombinát építésé­ben. A képen: a távoli város korszerű erőműve. sza, a világban fennálló feszült­ség.” Ennek a veszélynek a megszün­tetése érdekében Leonyid Brezs- nyev szorgalmazta a tárgyalásokat a vitás nemzetközi kérdések meg­oldására. Szükségesnek nevezte a párbeszédet, „méghozzá az aktiv párbeszédet minden szinten. Mi, készek vagyunk a párbeszédre.” Elégedetten állapította meg, hogy az európai kontinensen, az enyhülés ellenségei erőfeszítései­nek ellenére, „lényegében nem alakul rosszul a két rendszer or­szágai közötti békés együttműkö­dés. Szélesebbek és tartalmasab­bak lettek a politikai kapcsolatok. A külpolitika több jelentős prob­lémáját illetően gyakran sikerül megtalálnunk a közös nyelvet. Nö­vekednek és minőségileg is fejlőd­nek a gazdasági, tudományos-mű­szaki és kulturális kapcsolatok.” Ennek példájaként említette a szovjet—francia és a szovjet— nyugatnémet kapcsolatok bővü­lését és az európai enyhülést erő­sítő megállapodásokat. „Az európai ügyekről szólva nem hallgathatjuk el azt a tényt sem, hogy új, komoly veszélyek fenyegetik az európai békét — fi­gyelmeztetett Leonyid Brezsnyev. Elsősorban a NATO azon dönté­séről van szó, hogy újabb ameri­kai nukleáris rakétaeszközöket te­lepít Nyugat-Európába. Ez a dön­tés nem „válasz” az állítólagos szovjet kihívásra, nem . a fegy­verzet szokásos „korszerűsítése” ahogyan azt Nyugaton állítják. Nyilvánvaló az a szándék, hogy a NATO javára változtassák meg az Európában* kialakult katonai egyensúlyt. Világosan meg kell érteni: a Szovjetunió és szövetségesei ellen irányuló íjj amerikai, rakéták te­lepítése az NSZK, Olaszország, Ang- - lia, Hollandia vagy Belgium terü­letén feltétlenül kihat kapcsola­tainkra ezekkel az országokkal, nem beszélve már arról a kárról, amelyet saját biztonságuknak okoznak. Így ezen országok kor­mányainak és parlamentjeinek megvan az'alapjuk, hogy újra és újra mérlegeljék ezt az egész kér­dést. , ' Az európai népek létérdekei megkövetelik, hogy Európa más úton járjon. Azon az úton, ame­lyet Helsinkiben raktak le.” Ismét hangsúlyozta, hogy a szovjet párt és állam külpolitikai tevékenységének alapvető irány- VQpglaq.Jfolf jpsv?marad a.,, háború^ veszély csökkentésért, a fegyver­kezési hajsza megfékezéséért vi-' volt küzdelem. Ez a feladat ma különleges jelentőségűvé és ha­laszthatatlanná vált. Nincs talán még egy olyan állam a világon, amely annyi konkrét és realista kezdeményezéssel élt, mint a Szovjetunió. „Az elmúlt évek alatt a Szovjet­unió határozottan harcolt azért, hogy véget vessenek a nukleáris fegyverkezési hajszának. Óriási munkát végeztünk a hadászati fegyverek korlátozására vonatko­zó, az USA-val megkötendő szer­ződés előkészítésében. Sokat tet­tünk a nukleáris fegyverkísérletek teljes betiltására irányuló tárgya­lások során. Bejelentettük és megerősítettük, hogy nem alkal­mazunk nukleáris fegyvert az ilyen fegyverekkel nem rendelkező, azokat saját területükön elhe­lyezni nem engedélyező országok ellen.” „Javasoltuk, hogy szüntessék meg a nukleáris fegyverek gyár­tását, kezdjék el készleteinek csökkentését, egészen teljes fel­számolásukig.” A Szovjetunió — folytatta Brezs­nyev — aktívan fellépett minden más tömegpusztító fegyverfajta, így a neutronfegyiver betiltása mellett. A Pentagon most ismét azzal próbálkozik, hogy meghono­sítsa ezt a fegyvert. „Mi a ma­gunk részéről megerősítjük, hogy nem kezdjük el e fegyver gyár­tását, ha az nem jelenik meg más országokban, és készek va­gyunk az e fegyvert egyszer, s mindenkprra betiltó egyezmény megkötésére.” Emlékeztetett a szónok .arrra is, hogy a Szovjetunió és a Varsói Szerződés más országai a külön­böző nemzetközi fórumokon (Madrid, Bécsj több konkrét ja­vaslattal léptek fel az európai ka­tonai enyhülés biztosítására, a fegyverkezési hajsza 'korlátozásá­ra. Ezek a javaslatok ma is ér­vényben vannak. „A jelenlegi vi­lághelyzet azonban újabb, továb­bi erőfeszítéseket követel annak érdekében, hogy kiküszöböljük a háborús veszélyt és megszilárdít­suk a nemzetközi biztonságot.” Az SZKP KB főtitkára javasol­ta a bizalomerősítő intézkedések körének kiterjesztését: „A magunk részéről mi már kijelentettük, hogy készek vagyunk továbblépni és bejelenteni a haditengerészeti és a légierők hadgyakorlatait is. Javasoltuk és újból javasoljuk, hogy a tájékoztatás terjedjen ki a nagyobb méretű csapatmozgá­sokra is. Most pedig azt akarjuk indít­ványozni, hogy jelentősen bővül­jön az ilyen intézkedések alkal­mazásának övezete is. Készek va­gyunk kiterjeszteni ezeket a Szovjetunió egész európai részé­re azzal a feltétellel, hogy a nyu­gati államok is megfelelően ki­bővítik a bizalomerősítő intézke­dések zónáját. Van egy olyan térség, ahol a bizalomerősítő intézkedések kidol­gozása és alkalmazása — figye­lembe véve természetesen e tér­ség sajátosságait — nem csak a helyzet enyhülését eredményezné ott, hanem igen hasznos lenne az egyetemes béke alapjainak meg­szilárdítása szempontjából is. A Távol-Keletről van szó, ahol olyan országok vannak egymás szomszédságában, mint a Szovjet­unió, Kína és Japán. Amerikai katonai támaszpontok is vannak ott. A Szovjetunió kész lenne va­lamennyi érdekelt országgal konk­rét tárgyalásokat folytatni a Tá­vol-Keletre vonatkozó bizalom­erősítő intézkedésekről. Amikor ezeket a messzemenő javaslatokat tesszük a bizalom- erősítő intézkedésekre vonatkozó­lag, abból indulunk ki, hogy azok megvalósítása elő fogja mozdíta­ni a haladást a leszerelés ügyé­ben is. Továbbá. A Perzsa-öbölre vo­natkozóan tett javaslatainkra időn­ként azt mondják, hogy ezeket nem lehet elválásztani a szovjet katonai kontingens afganisztáni jelenlétének kérdésétől. Mit mond­hatunk erre?” „A Szovjetunió kész tárgyalni a Perzsa-öbölről, mint önálló problémáról. Kész természetesen részt venni az .Afganisztán körüli helyzet külön rendezésében is, amiről fentebb már beszéltem. Nem ellenezzük azonban azt sem, hogy az Afganisztánnal kapcso­latos kérdések a Perzsa-öböl biz­tonságának kérdéseivel együtt ke­rüljenek megvitatásra. Természe­tes, hogy ebben az esetben csu­pán az afgán probléma nemzet­közi vonatkozásai tárgyalhatok meg, nem pedig az afgán bel- ügyek. Afganisztán szuverenitá-' sát teljes mértékben meg kell őrizni, csakúgy mint el nem kö­telezett státuszát. Mi ismételten, nyomatékosan higgadtságra szólítunk fel a ha­dászati fegyverzeteket illetően. Nem engedhető meg, hogy a vi­lág népei a nukleáris háború ki­robbanásának veszélye jegyében éljenek. A hadászati fegyverek korláto­zása és csökkentése rendkívül fontos probléma. A magunk ré­széről készek vagyunk halogatás nélkül tárgyalásokat folytatni er­re vonatkozólag az Egyesült Ál­lamokkal, megőrizve mindazokat a pozitívumokat, amelyeket ed­dig ezen a téren elértünk. A tár­gyalások természetesen csakis az egyenlőség és az azonos biztonság alapján folytathatók. Mi nem me­gyünk bele olyan megállapodásba, amely egyoldalú előnyt adna az Egyesült Állomoknak. Ezzel kap­csolatban ne legyenek illúziók. Véleményünk szerint a megfelelő időben valamennyi többi nukle­áris hatalomnak is csatlakoznia kell ezekhez a tárgyalásokhoz. A Szovjetunió kész tárgyalásokat folytatni bármilyen fegyverfajta korlátozásáról. Annak idején javasoltuk a tengeralattjáróról indított Tri­dent-rakéták és a mi megfelelő rendszerünk létrehozásának ti­lalmát. Ezt nem fogadták el. Az amerikaiak létrehozták a Tri­dent-I. rakétákkal felszerelt Ohio típusú új tengeralattjárót. Mi is Az SZtKP főtitkára ezután át­tért a gazdaságpolitika kérdései­re. A népgazdaság Irányítása a párt és az állam egész tevékeny­ségének tengelye — mutatott rá —, hiszen a gazdaságban rakják le a szociális feladatok megoldá­sának alapját, szilárdítják az or­szág védelmi képességét és az aktív külpolitika alapját. Itt hoz­zák létre a szükséges feltételeket ahhoz, hogy a szovjet társadalom sikeresen haladjon a kommuniz­mus felé. Brezsnyev ezután ismertette az 1971—1980-as években elért fej­létrehoztuk a hasonló rendszerű Tájfunt. Ki nyert ezzel? , Készek vagyunk megegyezni arról, hogy korlátozzák az Egye­sült Államokban az Ohio típusú, nálunk pedig a hasonló új ten­geralattjáró rendszeribe állítását. Meg tudnánk állapodni arról, hogy tiltsák be a tengeralattjá­rókon lévő ballisztikus rakéták korszerűsítését és újabb létreho­zását. Most pedig szóljunk az európai nukleáris rakétafegyverekről. Folytatódik e fegyverek veszedel­mes felhalmozása. Önmagába visszatérő kör alakult ki: az egyik fél ellenakciót vált ki a má­siknál. Hogyan szakítsuk meg ezt a láncot? — Olyan megállapo­dást javasolunk, amely szerint el kell halasztani a NATO-országok és a Szovjetunió új közép-ható­távolságú nukleáris rakétaeszkö­zeinek európai telepítését, azaz mennyiségi és minőségi szem­pontból be kell fagyasztani az ilyen, eszközök meglevő szintjét, beleértve természetesen az Egye­sült Államok ebben a térségben található előretolt telepítésű nuk­leáris eszközeit is. Ez a halasztás azonnal életbe léphetne, amint az adott kérdésben megkezdőd­nek ártárgyalások, és addig ma­radna érvényben, amíg nem kö­tik meg az Európában elhelye­zett nukleáris eszközök korláto­zásáról, - illetve csökkentéséről szóló végleges szerződést. A népeknek tudniuk keli az igazságot, hogy az emberiség számára milyen pusztító követ­kezményekkel járna a nukleáris háború. Javasoljuk, hogy hozza­nak létre olyan tekintélyes nem­zetközi bizottságot, amely kimu­tatná a nukleáris katasztrófa el­hárításának szükségességét. E bi­zottságnak tagjai lehetnének kü­lönböző országok legkiválóbb tu­dósai. A bizottság következteté­seiről tájékoztatni kell az egész világot. Vannak természetesen más idő­szerű nemzetközi problémák is a mai világban. Úgy véljük pél­dául, hogy hasznos lenne össze­hívni a Biztonsági Tanács rend­kívüli ülését a tagállamok legma­gasabb szintű vezetőinek részvé­telével, hogy keressék a nemzet­közi helyzet enyhülésének, a há­ború kizárásának módozatait. Az ülésen részt vehetnének más ál­lamok vezetői is, ha úgy kíván­nák. Az ülést természetesen ala­posan elő kellene készíteni, hogy eredményes legyen. Új javaslataink a kérdések széles körét ölelik tehát fel. Vo­natkoznak a nukleáris rakéta- fegyverekre és a hagyományos fegyvertípusokra, a szárazföldi csapatokra, a haditengerészetre és a légierőre. Érintik mind az európai, mind a közel- és távol­keleti helyzetet. Szó van bennük mind politikai, mind katonai jel­legű kérdésekről. Mindezeket a javaslatokat egyetlen cél fogja össze: tegyünk meg minden le­hetségest a népeket fenyegető nukleáris háború elhárítására, a béke megőrzésére a Földön. Ez eddigi békeprogramunk szer­ves folytatása. Nincs jelenleg fon­tosabb feladat nemzetközi téren pártunk, népünk számára, és bolygónk valamennyi népe szá­mára, mint a béke megvédése. Ezzel gyermekeink és unokáink érdekében is munkálkodunk, a jövő nemzedékek boldogságáért. lődését tanúsító adatokat, majd így folytatta: A népgazdaság fejlődésének eredményei meggyőzően bizo­nyítják a párt gazdasági straté­giájának helyességét. Az ország lényegesen előrelépett a kommu­nizmus anyagi-műszaki alapjai megteremtésében. A tudomány vezető helyet foglal el világvi­szonylatban is az ismeretek leg­fontosabb területein. Az ország gazdaságii ereje szavatolja a to­vábbhaladást a kommunista épí­tés útján. Az elmúlt évtizedben megfe­szített harc folyt á népgazdaság hatékonyságánák fokozásáért. A munka termelékenysége ennek eredményeként csaknem másfél- szeresére nőtt. A tudomány vív­mányaiként korszerű új ágazatok jöttek létre, mint az atomgép­gyártás, az űrtechnika, az elekt­ronikai és mikroelektronikai, a mikrobiológiai ipar, a lézertech­nika, a mesterséges gyémántok gyártása, vagy más új szintetikus anyagok előállítása. Nagy válto­zások történtek a termelőerők el­helyezésében. A kelet és észak felé haladás szempontjából nagy lehetőségeket tár fel a Bajkál—Amur vasútvo­nal. A hetvenes években folya­matosan növekedett a nehézipar. A termelőeszközök gyártása ugyanolyan méretekben nőtt, mint az előző húsz esztendőben. Á hat­vanas évekhez 'képest megkétsze­reződött a villamosenergia-ter­melő. Az ország egységes ener­getikai rendszerébe bekapcsoló­dott Szibéria egyesített energia- rendszere. Gyors ütemben fejlődik az atomenergetika. Megkezdte a ter­melést az ATOMMAS — a nuk­leáris áramfejlesztő berendezések fő szállítója. Tovább erősödött az ország kohászata. Az utóbbi év­tizedben a népgazdaság 460 mil­lió tonnával több acélt kapott, mint az előzőben. A gépgyártás széles körű program alapján fej­lődött. Nagy mennyiségi és mi­nőségi változások történtek a vegyiparban és az olajvegyipar­ban. A tomszki vegyigyár, a pri- kumi, az omszki és a sevesenkói műanyaggyár, valamint több más új vállalat alkotja a mai vegy­iparunk magvát. Az utóbbi két ötéves tervben lényegesen megszilárdult a mező- gazdasági termelés műszaki alap­ja. Fokozódott a földművelés és az állattenyésztés kemizálása, komplex gépesítése. Annak ellenére, hogy az utób­bi öt évből három kedvezőtlen volt, a gabona évi átlaghozama 205 millió tonnára nőtt. A gva- pottermés 1980-ban csaknem tíz­millió tonnát tett ki. Egészében véve a IX. és a X. ötéves terv­időszakban 272 milliárd rubellel több mezőgazdasági terméket ál­lítottak elő, mint a két előző terv­időszakban. A szovjet állam gazdasági ere­jének növekedése lehetővé tette, hogy a 70-es években teljesítsük a nép jólét emelésének átfogó programját. Harminckét milliárd rubelt fordítottak a munkabérek, a nyugdíjak, segélyek stb. emelé­sére országos intézkedések kere­tében. Növekedtek a minimális mun­kabérek, és nőtt a közepes kere­setű munkások és alkalmazottak bére a népgazdaság valamennyi ágazatában. A havi átlágos mun­kabér 1980-ban meghaladta a 168 rubelt. A IX. és a X. ötéves terv­időszakban emelték a munkások, az alkalmazottak és kolhoztagok minimális nyugdíját is. Családi, nótlékot vezettek be az alacsony keresettel rendelkező családok ré­szére. A közszükségeti cikkek ter­melése a hetvenes években az előző évtizedhez viszonyítva csak­nem kétszeresére nőtt. Az SZKP Központi Bizottsága az eredmények szociálpolitikai ér­telmét abban látja, hogy a gaz­daság fellendülésére alapítva, to­vább tökéletesedett a társadalmi viszonyok egész rendszere, a szov­jet szocialista életforma. A XI. ötéves tervidőszakra és a nyolcvanas évekre vonatkozó feladatokat részletesen vázolta az SZKP Központi Bizottságának tervezete. A tervezet megvitatá­sában több mint 121 millió em­ber vett részt, többségük támo­gatta azt. Sok hasznos javaslattal, kiegé­szítéssel és módosítással járultak hozzá gazdagítva a benne foglal­takat. Az ország hatalmas gazdasági és tudományos-műszaki . alapok­kal, odaadó képzett szakemberek milliós seregével lépett be az új évtizedbe. Ez határozza meg lehe­tőségeinket. Egyidejűleg fokozód­nak szükségleteink is. Növeked­nek mind a népgazdaság normális munkájához, mind a szovjet em­berek növekvő igényeinek kielé­gítéséhez szükséges beruházások méretei. S e termelési és szemé­lyi szükségleteket nem egyszerű körülmények között kell majd ki­elégítenünk. A 80-as években több tényező teszi majd bonyolultabbá a gaz­dasági fejlődést. Lassul a mun­kaerőforrások növekedése. Nőnek a ráfordítások a keleti és északi körzetek gazdasági hasznosításá­ban. Emelkednek a környezetvéde­lemre fordított kiadások. Sok a gyökeres átszervezést igénylő régi vállalat. Az utak, a közlekedés és a hírközlés elmaradnak a gazda­ság növekvő szükségleteitől. Kö­vetkezésképpen komoly erőfeszíté­sekre, számottevő anyagi eszkö­zökre van szükség mind e téren. A népgazdasági fejlődés fő irá­nyainak tervezete figyelembe veszi azokat a konkrét körülményeket is, amelyek között az ország fej­lődni fog. „A XI. ötéves terv fő feladata — áll a tervezetbén — a szovjet emberek jóléte emelésének biztosítása a népgazdaság folya­matos fejlesztésének, a tudomá­nyos-műszaki haladás meggyorsí­tásának, a gazdaság intenzív fej­lődési szakaszra átállításának, az ország termelőerői ésszerűbb fel- használásának, az összes erőfor­rással való messzemenő takarékos­ságnak és a munkaminőség javí­tásának alapján”. A számítások szerint a fogyasztásra és felhal­mozásra fordított nemzeti jöve­delmet 1990-re legalább 1,4-szere- sére kell növelni. Körülbelül ilyen mértékben növekednek a beruhá­zások is. A XI. ötéves tervidő­szakban a nemzeti jövedelmet 18 —20 százalékkal, az ipari terme­lést 26—28 százalékkal, a mező- gazdasági termelést pedig 12—14 százalékkal kell növelni. Az öt­éves tervidőszakban a beruházá­sok elérik a 711—730 milliárd ru­belt. Valamennyi népgazdasági fel­adat megoldásának elengedhetet­len feltétele a nehézipar fejleszté­se. Ez különösen vonatkozik az' alapvető, elsősorban a fűtőanyag­energetikai ágazatokra. Egyre idő­szerűbbé válik a fűtőanyag-ener­getikai mérleg szerkezetének ja­vítása. Csökkenteni kell a kőolaj részarányát, földgázzal és szénnel kell azt helyettesíteni. Gyorsab­ban kell fejleszteni az atomener­getikát, ezen belül a gyors neut­ronokkal működő reaktorokat. És természetesen az élet megköveteli az elvileg új energiaforrások fel­kutatását, beleértve a termonuk­leáris enregetika alapjainak létre­hozását. Elsődleges fontosságú gazdasági és politikai feladatként szeretném kiemelni a szibériai földgázkiter­melés gyors növelését. Azt várjuk, hogy ennek megva­lósításában, csakúgy mint az atomenergetika fejlesztésében, részt vesznek az érdekelt szocia­lista országok. Leonyid Brezsnyev ezután fel­hívta a figyelmet a termelési kar pacitások jobb kihasználására, a fokozottabb takarékossáera, vala­mennyi erőforrás ésszerűbb és ha­tékonyabb felhasználására. A XI. ötéves tervidőszakban és a nyolcvanas .években — mondot­ta — a fogyasztás részarányát a nemzeti jövedelemben 1985-re 77,3 százalékra tervezzük növelni. Szükséges volt különleges élelme­zési program kidolgozása is a me­zőgazdasági termékek termelésé­nek növelésére. A XI. ötéves terv­időszakban 3 millió tonnával akar­juk növelni a hústermelést, és 1985-ben el kell érni az évi 18,2 milliót tonnát — mondta. Megállapította, hogy a fő ne­hézség a takarmányhiány, ezért a tervidőszakban a gabona évi át­lagtermelését 238—243 millió ton­nára kell növelni, súlyt helyezve a takarmánygabona-termesztésre. Meg kell javítani a lakosság el­látását számos élelmiszercikkel, növelni kell a gyümölcs- és zöld­ségtermesztést, meg kell javítani szállításukat, tárolásukat és fel­dolgozásukat. Ez a kolhozok és szovhozok, valamint az új gyü­mölcs- és zöldségtermesztési mi­nisztérium feladata. A szónok felhívta a figyelmet a mezőgazdasági dolgozók erkölcsi és anyagi ösztönzésének fontossá­gára. Megállapította, hogy a szo­cialista mezőgazdaság alapját a kolhozok és a szovhozok képezik. „Ez korántsem jelenti azt, hogy figyelmen kívül hagyjuk a szemé­lyi tulajdonú háztáji gazdaságok lehetőségeit.” Ezért az SZKP KB szükségesnek tartotta, hogy hatá­rozatot hozzon a személyi tulajdo­nú háztáji gazdaságok fejlesztését célzó pótintézkedésekről. A fogyasztói kereslet kielégíté­sében óriási a jelentősége a he­lyi kezdeményezéseknek — muta­tott rá Brezsnyev, és hangsú­lyozta, hogy az SZKP gazdaság- politikájának kiinduló- és vég­pontja a törődés az emberekkel, szükségleteik és igényeik felmé­rése. Felhívta a figyelmet a fe­gyelem, a személyi felelősség fon­tosságára, a terv maradéktalan teljesítésére. „Elterjedt az a gya­korlat, hogy csökkentették a ter­veket. Ez szétzilálja a gazdasá­got, bomlasztóan hat, felelőtlen­ségre szoktat” — mondotta. A vezetés rendszerének tökéletesí­tése nem tűri a konzervativiz-' must — folytatta —, nem a gaz­daságirányítást kell a megszokott formákhoz igazítani, hanem el­lenkezőleg, a formáikat a változó gazdasági feladatokhoz. Mozgósí­tani kell az egész társadalom al­kotókészségét. Beszédének befejező részében az SZKP KB főtitkára a szovjet társadalom szociális, politikai és szellemi fejlődésével, valamint a párt ebből adódó feladataival foglalkozott. Megállapította, hogy a hetvenes években folytatódott a szovjet társadalom valamennyi osztályá­nak és társadalmi csoportjának közeledése, fokozódott a munkás­osztály szerepe, mélyreható vál­tozások történtek a kol'hozpa- rasztság életében, gyarapodott az értelmiség létszáma. A fejlett szocializmus keretei 'között megy végbe a társadalom osztály nél­küli szerkezetének kialakulása. Ez természetesen új feladatokat ál­lít a társadalompolitika elé. A központi bizottság jelentős figyelmet szentelt a hatékony népességpolitika kidolgozására és megvalósítására is, az utóbbi idő­ben kiéleződött népesedési prob­lémák megoldására. (Család, fia­tal házasok, dolgozó nők, nyugdí­jasok.) Szólt a nemzetiségek helyzeté­ről, és hangsúlyozta, hogy a párt szigorúan figyelemmel kíséri a lenini nemzetiségi politika elvei­nek megtartását. Szociális kérdésekre térve, be­hatóan foglalkozott az elosztás kérdéseivel; hangsúlyozta, hogy az anyagi és erkölcsi ösztönzési rendszerben igazságosan és tár­gyilagosan érvényesüljön a mun­ka szerinti elosztás elve. „Aki jobban akar élni, többet és job­ban kel.1 dolgoznia” — hangoztat­ta a munkakerülőket bírálva. Beszámolt a közoktatás fejlő­déséről, az egészségügyről, a test­nevelés és a sport fejlesztéséről, a művészet és az irodalom nagy eredményeiről. Bírálta az „esz- meietlenség” bizonyos megnyil­vánulásait, az itt-ott tapasztalha­tó világnézeti zűrzavart a művé­szek körében, és hangsúlyozta, hogy „tevékenyen, elvszerűen kell fellépni azokban az esetek­ben, amikor a szovjet valóságot becsmérlő alkotások látnak nap­világot. Itt- kérlelhetetleneknek kell lennünk. A párt nem volt és nem is lehet közömbös művésze­tünk eszmei irányát illetően.” A párt ugyanakkor megbecsüléssel veszi körül, magasrendű alkotói feladatok megoldására ösztönzi a művészeket. A szovjet pártvezető méltatta a nemrég elfogadott új alkot­mányt és megállapította, hogy szemmel láthatóan megélénkült a legfelső hatalmi szervek tevé­kenysége. Elismeréssel szólt a ta­nácstagok munkájáról. A továb­biakban foglalkozott az ország védelmi erejének megszilárdítá­sával, a szakszervezetek szerepé­nek növelésével, és a párt után­pótlásának, a Lenini Komszo- molnak a feladataival. Külön fejezetet szentelt a párt társadalmi szerepének, megálla­pítva, hogy a társadalom fejlő­désével együtt növekszik, erősö­dik és válik edzettebbé a kom­munisták pártja. A beszámolási időszakban az SZKP taglétszáma 1,8 millió fővel gyarapodott;: je­lenleg a pártnak 17 millió 480 ezer tagja van. A tagság 43,4 szá­zaléka munkás, 12,8 százaléka kolhoztag és 43,8 százaléka a mű­szaki-, tudományos és alkotó ér­telmiség képviselője. Részletesen foglalkozott Brezs­nyev a pártépítés időszerű kér­déseivel, az ideológiai-politikai nevelőmunka javításának fel­adataival, felhívta a figyelmet a marxista—leninista elmélet alko­tó fejlesztésének fontosságára. Megállapította azt is, hogy az SZK'P jelenlegi programja he­lyesen tükrözi ugyan a társadal­mi fejlődés törvényszerűségeit, de elfogadása óta már húsz év telt el, ezért e program átdolgozására van szükség. Ennek értelmében javasolta a program szükséges módosítását és kiegészítését. „Ha ez a javaslat támogatásra talál a küldötteknél, akkor meg lehet­ne bízni a Központi Bizottságot az SZKP programja új megfogal­mazásának előkészítésével.” A kongresszuson — hangsúlyoz­ta végül — meg kell vitatni a párt, az ország terveit a XI. öt­éves tervidőszakra, és távolabb tekintve, az 1990-es évekig. „At­tól, amit ezekben a napokban el­határozunk, nagymértékben függ majd hazánk arculata a XX. szá­zad végén, a harmadik évezred küszöbén.” „Magasztos célunk: a kommu­nizmus. És mindegyik munkasi- ker, a hősi tettek mindegyik éve, mindegyik ötéves terv közelebb visz bennünket ehhez a célhoz. Ebből a szempontból méri fel pártunk az előttünk álló öt évet is. Sok tennivalónk van még. Nagy, bonyolult feladatokat kell megoldanunk, de mi megoldjuk őket, feltétlenül megoldjuk. Igen, a szovjet emberek maga­biztosan tekintenek a jövőbe. De derűlátások nem a sors kegyelt­jeinek önbizalma. Népünk tud­ja, hogy mindent, amivel rendel­kezik, saját munkájával teremtett meg, saját vérével védett meg. És mi Mért vagyunk derűlátók, mert bízunk országunkban, népünkben. Mi azért vagyunk optimisták, mert bízunk pártunkban, tudjuk, hogy a párt által kijelölt út az egyetlen helyes út!” — fejezte be előadói beszédét az SZKP KB fő­titkára. Az első munkanapon terjesz­tette a kongresszus elé a központi revíziós bizottság beszámolóját Gennagyij Szizov, a bizottság el­nöke. Ugyancsak hétfőn köszön­tötték a kommunisták nagy ta­nácskozását a fennállások 63. év­fordulóját ezen a napon ünneplő szovjet fegyveres erők képviselői. Megkezdődött a beszámolók meg­tárgyalása is: az első napon a politikai bizottság két tagja: Vik­tor Grisin, a moszkvai városi pártbizottság első titkára és Vla­gyimir Scserbickij, Ukrajna Kom­munista Pártja Központi Bizott­ságának első titkára kapott szót. (MTI) Át kell térni a gazdaságfejlesztés intenzív szakaszára

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom