Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-16 / 13. szám

1981. január 16. • PETŐFI NÉPE • t KÍGYÓSI BESZÉLGETÉSEK I. I A középparaszt fia Üjból kikecmeregtünk a kövesre, ezen is jó ideje autóztunk, ami­kor felismeréssé sűrűsödik a szétszivárgó érzés:' mintha kifelé men­nénk a világból. A néptelen táj lopta be az elhagyatottság képzetét? A roskatag útmenti tanyák löktek ki a valóságos időből? Mire összeállna a válasz, változik a kép: faluközpontot sejtet a bolttal, iskolával, gazdasági épülettel övezett tér. Ide igyekeztünk, Benedekékhez. Éppen a szülői munkaközösség rendezvényére készülődnek. A meghívón csak ez állt: a szegedi főiskolások a kígyósi iskolában találkoznak a nyári táborozásukon megismert helybeliekkel. Mondom fotoriporter kollégámnak: a tanyaszínházzal jártam Kí­gyóson, bízd rám magad, meg a kocsid. A kis Fiat bátran kapaszko­dott útszéli hajlatokra, átgázolt végeláthatatlan tócsákon, kievickélt tengelytörő szakadékokból, de elvitt bennünket a vélt tetthelyre. Büszkén mutattam a boltra, a „kultúrra", a kocsmára: itt jártunk a nyáron! De miért a, nagy csönd? Hamar kitudódott. Mi a Kígyós kettőre navigáltunk, az iskola cí­me pedig: Kígyós egy. A tenyérnyi nevelői szobában mesélem kalandunkat a házigaz­dának. — Honnan sejthettem volna, hogy két Kígyós van? — Kettő? Három! Pusztán átnyúlik Csongrádba, diákjaink fele a szomszédos megyéből jár hozzánk. Bajt hozott a szőlő? Mi mást kérdezhetnék a szo­kásos udvariaskodások után: — Hogyan került ide „a világ végére”? — Amikor 1951-ben Félegyhá- zán képesítőztem, szó sem lehe­tett arról, hogy szülőfalumban ta­nítsak. Apámat úgynevezett men­tesített kuláknak tekintették. Pa­raszt őseitől 21 hold földet örö­költ. Ez még nem lett volna túl nagy baj a Rákosi-korszakban sem, de néhány holdon szőlőt te­lepítettek. Kisszállásra készültem. A véletlen hozott ide a pusztára, ahol immár a harmincadik évet kezdem. Hiány volt férfi tanítókban, az az igazság. Egészen Bogárzóig nadrágosok tanítottak, fiatalok. Hol az egyiket rántották be kato­nának, hol a másikat. A többiek meg küszködtek a töméntelen gyerekkel. Volt bőséggel. Én száz­húszat okítottam. A felét délelőtt, a többit délután. Ajánlottak ilyen meg olyan módszert, de rendes tanórákat sem tarthattam. Húsz­húsz perc jutott egy-egy tárgyra. Mit csináljak? Ha szétaprózom az anyagot, csak éppen megemlít­hetem a legfontosabb tudnivaló­kat. Kineveztem az egyik napot földrajznapnak, a másikat törté­nelemnapnak és így tíz perc he­lyett — például — egyórányit be­szélgethettünk a francia forrada­lomról. Hozta a postás a behívót, mire igazán belejöttem volna. , Loptak?” — Kikívánkozik belőlem: nem egészen így képzelte Ortutay Gyula miniszter korában. Éppen a majsai kollégium avatásakor emlegette, hogy drágán fizetünk az első ötéves terv éveiben elkö­vetett oktatáspolitikai hibákért, az iskolák fejlesztési terveinek lefaragásáért. — Mikor szerelt le? — 1955-ben. Majdnem ugyan­olyan körülmények fogadtak, mint amikor elmentem. Szegény vidék volt ez. A bócsai, a tázlá- ri, a bodoglári határt mondták kenyeretlennek, a mienkben is csak bukfenc termett. Többen még akkor is a felszabadulás után szétbontott uradalmi majorbó.l tá- kolt kunyhóban laktak. Az állami gazdaság megszerve­zésétől szebb itt az élet. Az is­kolának is sokkal könnyebb. A nagyüzem az első pillanattól kezdve kereste az iskola szövet­ségét. Mi az övékét. Furcsa helyzet alakult ki. Az iskolábap a modern tudományt méltattuk, űrhajós képeket néze­gethettek a gyerekek, az ideláto­gató szülők. Napszállta után pet­róleummal világítottunk. A köve­sen túl, innen egy ugrásra, rtiár régen villanyfénynél fejték a te­heneket. Villanyért tanyán mi szervez­tünk először társadalmi munkát. Jöttek a szülők, hogyne jöttek volna. Az állami gazdaság is ki­nyitotta bukszáját, segített ezzel- azzal. Tízezer forint maradt vol­na a tanácsra, meg két oszlop. Még ígéretet sem adtak, leírtak bennünket. A hiányzó forintok előkerültek, az oszlopokat meg a gazdaságból loptuk. Felszólításra! Maga az igazgató tanácsolta. „Vi­gyétek, a mi gyerekeinknek lesz." Éjjel kettőtől-báramig, zuhogó esőben ástuk a gödröket. — Megérte? A néprádió kedvéért? — Még kérdi? A néprádió már régen elvesztette vonzását, a tele­vízió egy darabig újság volt, ösz- szehozta az embereket, mint haj­dan a népművelési ügyvezetőként birtokolt telepes masina. No. azért annyira nem. Az ötvenes években héthatárról bicikliztek, motoroztak, ballagtak ide estén­ként, amikor szétfutott a hír: rá­diója van a tanító úrnak. Csücs- ködűlőről, Pusztamérgesről, Öttö- mösről. Tajóról, Felsőpálosról is jöttek egy-egy jó közvetítésre. Meg a társaságért. Műsorokat szerveztünk. Mindegyik gyerek kapott valamilyen szerepet. Ked­vükért jöttek az édesanyák, a férfiak a beszélgetésért. Borter­mő vidék lévén, előfordult, hogy egy-két szék összetöredezett, min­dig elrendeztük a dolgokat, bé­kességben ért véget az összejö­vetel. A Szabad Föld téli estéket ked­velték leginkább. Volt úgy: száz- nyolcvan emberrel kellett alá­íratnom a jelenléti ívet. — Kellett? — Nem hitték el, hogy ennyien összejöttek. Sokszor kételkedtek bennünk, kéréseinkben. Pedig Agócs iskolavezető 'kollégámmal, feleségemmel, kartársaimmal csak azt akartuk, hogy a tanyai nép. a tanyai gyerek is kapja meg, amit megkaphat. Az óvodát például. Itt hozhat­ták először jól felszerelt óvodá­ba apróságaikat tanyai szülők. Megszokták a napközit, iskolás korukban is elvárták. Ennek az igénynek a kielégítésére szervez­tünk napközis iskolát a pusztán. Óvodát tanyára? — Megbecsülik? Milyen kitün­tetéseket kapott? — Valaki, valahol, valamiért beírta a minősítésembe: politi­kailag képzetlen. Később elismer­ték, hogy ezt meg azt csináltam, de ezt a mondatot mindig oda­biggyesztették a végére. Három­szor voltam tanácstag, több tár­sadalmi szervezetben dolgoztam, negyedszázadig úttörőcsapatot vezettem, elvégeztem a marxista esti egyetemet, tanultam politi­kai gazdaságtant, továbbképzési felelősként foglalkoztattak, mint „képzetlent”. Pedig csak a mun­ka érdekelt. Még disznókat sem neveltem, háztájit sem vállaltam, mint néhány kolléga. Csipetnyi indulat sincs hangjá­ban. Teszi a dolgát. Most például megy a nagyterembe. Az imént belépett felesége közölte: '„Itt a vetítő”. Búcsúzik, megnézi, min­den rendben van-e. Meg kell néznie, mert csak így mennek rendben a dolgok. Erre gondolok Kígyóson: a kartotékfelelősök mindig utána­néznek, hogy minden rendben van-e? A munkást, a mérnököt elmarasztalják, ha elront valamit, a vasat bádognak véli, vagy for­dítva. Jó lenne tudni, valóban kép­zetlennek minősítették, minősítik Benedek Istvánt? Kik, mikor, miért? Ha nem, vagy már nem, miért hiszi, hiheti ma is, hogy elmaradt gondolkodásúnak tart­ják? Heltai Nándor KIBYÓSII SZ ALT. ISKOLA 1970 7Hen végzett tanul ói. (Straszer András felvételei.! „Dobra vernek” presszót, kocsmát, vendéglőt Az érdeklődés akkora, hogy már most, január első heteiben is nagy valószínűséggel megjósolható: a 38/1980. (IX. 30) MT számú és a 14/1980. (IX. 30.) BkM számú rendelet az év „slágere” lesz. Világos is, hogy miért: boltba, presszóba mindenki jár, mindenki a saját bő­rén érezheti az ellátás, a kiszolgálás javulását. Néhány napja a kiadó boltok ügyében tudakozódtunk a Bács-Kiskun me­gyei Élelmiszer Kereskedelmi Vállalatnál. Most árverésre bocsátandó presszókról, kocsmákról, vendéglőkről faggatjuk Széli Istvánt, a Bács-Kiskun megyei Vendéglátó Vállalat igazgatóját. Első (meglehetősen hétköznapi) kérdésünk: . T- Mi lesz, hogy lesz? ■ — Néhány napon belül meg­hirdetjük a Petőfi Népében azo­kat az üzleteinket, amelyeket szerződéses üzemeltetésre át­adunk. Hat egységet hirdetünk meg: a bajai Club eszpresszót, a kalocsai 280. séámú italboltot — ez a dunapataji út sarkán van —. . a kiskunfélegyházi Erzsiké, a kiskunhalasi Hóvirág eszpresz^ szót. valamint Kecskeméten a Jófalat vendéglőt és a Szegfű eszpresszót. A számítások elké­szültek. ezeket az érdeklődők, a pályázók rendelkezésére bocsát­juk. — Két lehetőség van. a szer­ződéses — amikor az üzemelte­tés ,a vállalat keretein belül tör­ténik — és a bérleti díjas. Melyi­ket választották? — Mint mondottam is már, nálunk csak a szerződéses for­mát alkalmazzuk. — A hat üzlet csak a kezdet. Hogyan folytatják? — Jelenleg 120 gebines egysé­günk van, ebből 1982. december 31-ig 54 lesz szerződéses üzemel­tetésű. Tizennyolcat szoros elszá­molásúvá sorolunk át, az ehhez szükséges eszközöket. például pénztárgépeket addig keli be­szereznünk. 1983. január elsejé­től 47 gebinünk lesz, ezek mind büfék, amelyek zöme üzemben, intézményben van. — Van-e végrehajtási tervük? — Természetesen. Az első fél­évben az említett 6 üzletet adjuk át. az év végéig az 54 üzlet 30 százalékát, a többit pedig jövőre. A gazdasági igazgatóhelyettes, a jogtanácsos, a munkaügyis, sze- imélyzetis, közgazdász, műszaki, áruforgalmi és értékesítési osz­tály vezetőiből csopoirt alakult, feladatuk az áttérés gördülé- kenységének biztosítása. — Más vállalatnál szívesen ve­szik, ha saját dolgozóik pályáz­nak. önök hogy vannak ezzel? — Számítunk rá, hogy a mi ijzletvezetőink is pályáznak, örü­lünk is neki. Sőt, hogy minden­ki tisztában legyen a jövővel, kü­lön tanfolyamot szervezünk — nemcsak nekik, hanem minden érdeklődő dolgozónk részére — ahol a Házi jogtanácsadó rende­letismertető különkiadása lesz a tankönyv. A pályázat különben nyílt, bárki jelentkezhet, bárkit elfogadunk. De, ha egyenlőek a feltételek, akkor saját dolgozóin­kat előnyben részesítjük, ha ... — Ha? — A vendéglátás, a kereskede­lem legfőbb alaptörvénye, a tisz­tesség. Válaszom tehát az, hogy akkor kap élőnyt saját dolgo­zónk, ha hosszabb ideje áll vál­lalatunk alkalmazásában, s ez­alatt mindig tisztességesen viszo­nyult a társadalmi tulajdonhoz — nem volt például leltárhiá­nya — és mindig szem előtt tar­totta a fogyasztó érdekeit is. Tu­dok különben jó pár embert, aki érdeklődik az ügy iránt, van köz­te vállalati, de kinti is. — Mi lesz a kikiáltási átalány­díj? — Ezt majd megtudják a pá­lyázók. ha eljön az ideje. A most meghirdetésre kerülő üzletek kö­zül a legkevesebb évi 313 ezer, a legtöbb 865 ezer forint. — A rendelet célja világos: növelni a vendéglátás színvona­lát. ön szerint milyen hatása lesz? — Feltételezem, hogy a jelent­kezők a legjobb szakemberek kö­zül kerülnek ki. És jó is lesz. ha azok. Miért? Mert szaktudás, s hozzáteszem: szakmaszeretet nélkül szinte kizárt, hogy boldo­gulni tudnának. Mert miről is van szó? A vezető dolga az áru­beszerzéstől az ár kialakításáig minden, szabadon használhatja a forgótőkét: befektethet. Ez kí­vülről nézve egyszerű üzleti te­vékenységnek tűnik, holott nem olyan egyszerű. Ismerni és érez­ni kell, hogy milyen változások várhatók, például a piacon, a ke­reslet-kínálat alakulásában. Más­részt ügyesen kell kalkulálni — mit ad olcsóbban, mit drágáb­ban, hogyan csábítja be a ven­déget az üzletbe. A vállalattól csak irányhaszonkulcsot kap. To­vábbá nem mindegy, kit vesz maga mellé szakácsnak, udva­rias-e a felszolgáló. Mérhetetle­nül megnő a vezető felelőssége, önállósága. Márpedig nézetem szerint ezt csak a legkiválóbb szakemberek tudják elvégezni. Azok. akik eddig sem a köz­pontba telefonáltak, ha megbe­tegedett a takarítónő, hanem vagy a konyhalánnyal mosatták fel a vendéglőt, vagy, uram bo- csá'. akár saját maguk vettek kezükbe seprűt. Amit én várok, az roppant egyszerű dolog, ugyan­akkor hallatlanul fontos. Arra számítok, hogv finomabb ételt mérsékeltebb áron. otthonosabb­ra varázsolt vendéglőben udva­riasabban tesznek az asztalra. Erre szokás azt mondani: úgy legyen ...! Ballal József TŐKÉS VILÁGGAZDASÁG '81 Marad a stagnálás? Izgalmas kérdés: hogyan ala­kul az új esztendőben a tőkés világgazdaság helyzete? A vá­lasz nem közpmbös a magyar vállalatok számára sem. Az elő­rejelzéshez az elmúlt év elem­zéséből lehet kiindulni. 1980-ban a gazdasági mutatók a vártnál valamivel kedvezőbben alakultak, de a pangás lényegében nem szűnt meg, sőt némely összefüg­gésben a gondok súlyosabbak voltak, mint 1979-ben. Az USA bruttó nemzeti terméke például 1,4 százalékkal csökkent, az inf­láció üteme elérte a 13 száza­lékot, a munkanélküliség pedig 7,6 százalék körül alakult. A sö­tét gazdasági kép szerepet ját­szott Reagan fölényes választási győzelmében. Nagy-Britannia ta­valyi bruttó nemzeti terméke mintegy két százalékkal csökkent 1979-hez képest, az infláció meg­haladta a 15, a munkanélküliség pedig a hét százalékot. Nemcsak az európai szigetországban rom­lott a helyzet, a gyorsan fejlődő Japán sem tudta fenntartani ko­rábbi növekedési ütemét, bár az inllációt némileg mérsékelték. A távol-keleti szigetország export­offenzívája súlyos gondot jelent a többi tőkésállamnak, különösen az autóiparban, a híradástechni­kában, az optikai iparban, az acéltermékek piacán. Az olajárak emelkedése azonban Japánt is sújtja, Mértéktartó előrejelzések 1980-ban Nyugat-Európát szin­té.! a gazdasági pangás jellemez­te. A leggyorsabban fejlődő NSZK-ban csupán 2,5 százalék­kal volt több a bruttó nemzeti termék, mint 1979-ben. Az NSZK devizamérlege várhatóan rekord­passzívumot ér el, a márka árfo­lyama pedig a dollárhoz képest annyira meggyengült, hogy 1980. utolsó hónapjaiban a Központi Banknak kellett beavatkoznia. A tőkés gazdasági szakértők szerint a pangásért az olajár sza­kadatlan emelkedése a felelős, amely inflációhoz, a bizonytalan­sághoz vezet. Többen az USA kormányát hibáztatják, amiért nem tett hathatós lépéseket a konjunktúra megélénkítésére. A konjunktúra élénkítésére hozott állami intézkedések a tőkés or­szágokban nem növelték a beru­házási keresletet; a rendelésállo­mány alacsony szinten maradt. Marad a stagnálás? Az 1981-re szóló gazdasági elő­rejelzések rendkívül mértéktar­tóak. A gazdasági növekedést a tavalyihoz hasonlóan általában egy százalék körül jósolják. Ez lényegében stagnálást jelent, bár találhatunk a konjunktúra bizo­nyos megélénkülésére mutató je­leket is. Sok prognózisban olvas­ható, hogy a visszafogott gazda­ságpolitika eredményeként 1981- ben a tőkésországok egy részé­ben visszaszorítható lesz az inf­láció. Viszont az idén tovább emel­kedik az olajár ami fenntartja a fejlett tőkésországok fizetési mér­legének feszültségét. Nagyarányú marad a munkanélküliség is. Mindenütt erős a törekvés az Im­port korlátozására, s az export támogatására, ez viszont lefékez­heti a nemzetközi kereskedelem fejlődését. Vannak, akik a hadi megrendelések növekedésétől né­mi élénkülést remélnek, de ebből csak egy tekinthető biztosan megvalósulónak. az infláció gyorsulása. Magyar esélyek 1981 tehát még mindig a tőké« világgazdaság nehéz éve lesz, át­fogó és tartós fellendülésre alig­ha lehet számítani. A krónikussá váló nemzetközi politikai feszült­ség bizonyos importlehetőségeket is korlátozhat. A magyar vállalatok, gazdál­kodó egységek — leegyszerűsítve a várhatóan bonyolult világgaz­dasági helyzetet — azt a követ­keztetést vonhatják le a maguk számára, hogy a világpiacon a versenyfeltételek keményebbek lesznek. A termékek minőségé­vel, a piaci munkával szemben támasztott követelmények az idén is magasak lesznek, sőt egyre nő­nek. Számítani lehet arra, hogy a piacon felgyorsul az új termé­kek ' megjelenése, s ez a magyar gyártmányfejlesztést, műszaki fejlesztést is próbára teszi, gyor­sabb haladásra ösztökéli. A tőkés országokat jellemző pangásból. azonban semmiképpen nem szabad arra a következte­tésre jutni hogy ez minden piac­ra és valamennyi árucikkre jel­lemző, vagyis expoirtkilátásaink eleve reménytelenek. De a vi­lágpiacon csak rugalmas válla­lati magatartással, kitartó mun­kával, ésszerű szervezéssel lehet pozíciót szerezni és megtartani Ez nemcsak lehetősig, hanem lecke is, hisz terveink előírják: bővíteni kell gazdaságos expor­tunkat, még akkór is, ha a cse­rearányok 1981-ben számottevően esetleg nem javíthatók. W. I. KÖTELEZŐ TÉRÍTÉS A HASZONTALAN KILOMÉTEREK UTÁN Miniszteri rendelet a tehergépjárművek üresjáratának csökkentése érdekében Kilométerenként három forint térítést fizetnek ezentúl a vállalatok, az üzemek a 100 kilométert meghaladó szállítási távolságon üresen közlekedő öt tonnánál nagyobb tehergép­járművek után. Ez a lényege a közlekedés- és postaügyi mi­niszter január 1-étől érvényes rendeletének, amely a teher­kocsik üres futásának csökkentése érdekében született. A Közlekedés- és Postaügyi Mi­nisztériumban az MTI munkatár­sának elmondották, hogy a térítés lényegében nem minden üres ki­lométerre vonatkozik. Csak akkor kell fizetni, ha 100 kilométeren felül az egyik irányban rakodtan közlekedő jármű visszaútban legalább 70 kilométert fut üre­sen. A rendelet viszont a külön­leges felépítményű vagy speciá­lis célokat szolgáló, fertőző anya­gokat szállító jármüvek kivételé­vel minden öt tonnán felüli te­herkocsira érvényes. A rendelet szerint üresjáratnak számít az. ha a kocsi rakomány nélkül vagy teherbírásának 10 százalékát el nem érő szállítmánnyal közleke­dik, | Az elszámolás önbevallással, mintegy .jbecsületkassza" rend­szerben történik. Minden ötton­nás kocsit üzemben tartó válla­lat köteles összesíteni, mennyit ment üresen járműve. Az üres ki­lométerekért járó térítés összegét a KPM Autófelügyelet számlájá­ra kell befizetni. Az így befolyt összegeket az Autófelügyelet az energiafogyasztás és -felhaszná­lás korszerű ellenőrzését szolgá­ló berendezések, műszerek be­szerzésére fordíthatja. A rende­let végrehajtását is az Autófel­ügyelet ellenőrzi, s az ellene, vé­tőket büntetéssel sújthatja, a fe­lelős ellen eljárást indíthat. Amennyiben megállapítják az üres futást, amelyet a vállalat nem jelzett, a büntetés a térítési díj tízszerese, vagyis kilométe­renként 30 forint. Az új rendelet a nagy teljesít­ményű járművek jobb kihaszná­lására. gazdaságos energiafel­használására ösztönöz azzal, hogy lényegében drágítja a kocsik „haszontalan" üres járatását, amelynek elkerülésére egyébként több lehetőségük is adódik a vál­lalatoknak. Az öt tonnán felüli járművek útnakinditását ilyen nagy távolságra ugyanis nem egyik óráról a másikra határoz­zák el. Közlekedésüket megszer­vezik, így van idő arra, hogy megszervezzék részükre a vissz- fuvart is. A Közlekedésügyi Értesítő leg­utóbbi számában közlemény je­lent meg a miniszteri rendelei végrehajtásához. Eszerint a Vo­lán-vállalatoknál működő autó- közlekedési menetirányitó irodák — minden megyében három—ot van — továbbra is igénybe >vehe­tők a teherkocsik jobb kihaszná­lása érdekében, költségtérítés nél­kül vállalják a közületi távolság: fuvarfeladatok egymás közötti koordinálását. A Volán üzleti ala­pon vállalkozott arra is. hogy a közületektöl átveszi a megyéken kívüli egyirányú fuvarokat, ame­lyekre attól függően, hogy egy- ' kettő vagy három-négy napon be­lül teljesíthetők — 5—10 száza­lékos fuvardíjkedvezményt is ad. Ugyanígy a Volántól vállalhat­nak egyirányú távolsági fuvaro­zást a közületek is, amelyek ilyen esetben a hivatalos fuvardíj 8-5 százalékát megkapják, így üres­járat helyett még kereshetnek Is a szállítással. (MTI)

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom