Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-31 / 26. szám

\ 1981. január 31. • PETŐFI NÉPE • 3 AMIBŐL ÉLÜNK II. MONDJA MEG ŐSZINTÉN..'. Javítsuk, fejlesszük az élelmiszer-feldolgozást Esetenként a feldolgozás fejlesztése nem tartott lépést a mezőgazdasági termeléssel. A tartósítóipari vállalatoknál közepesnél jobb mezőgazdasági termés esetén feldolgozási gondok jelentkeztek. Az elhúzódó áruátvételek nehezítették a mezőgazdasági termelők helyzetét. A Petőfi Népe több­ször hírt adott arról az ősszel is, hogy például az átvevőhely előtt másfél kilométeres sor kígyózott a szőlővel megrakott vontatókból, teherautókból, szekerekből. A kapacitáshiány talán a hús- és a gabonaiparban a legszembetű­nőbb. A feszültségeket a Bácskai Húsipari Közös Vállalat csak mérsékelni, de megszüntetni nem tudja, ezért a kiskunfélegyházi vágóhíd felújítása — bővítése — továbbra is indokolt. Az állattenyésztés fejlődött, s ezzel együtt a keveréktakarmá­nyok iránti igény erőteljesen megnövekedett. A gabonaforgal­mi és malomipari vállalat tiszte­letre méltó erőfeszítései — saját keverőinek teljes kihasználása — ellenére is voltak, illetve előfor­dulnak tápellátási zavarok a me­gyében. A keveréktakarmányok időn­ként változó minőségéről, ’hiá­nyairól csak az állattartók tudnak igazán mesélni. Remélhető, hogy ezen a helyzeten a most épülő kecskeméti koncentrátumgyár — amely a nagy- és kisüzemi gazda­ságoknak a saját keveréshez nél­külözhetetlen koncentrátumokból is gyárt — sokat segít évi 60 ezer tonna teljesítményével. A gabonaiparnál maradva, vál­tozatlanul a legnagyobb gond, hogy a sok ráfordítással megter­melt szemestermény egy részét bér- és szükségtárolókban helye­zik el. A tejtermelés egyenletesen emelkedett, a tehenenkéntl ho­zam ezer literrel gyarapodott az elmúlt öt évben. Az ipar feldol­gozóképessége azonban nem kö­vette ezt a növekedést. Ezért a megyében felvásárolt tej felét fel­dolgozatlanul szállítják el. Az is igaz, hogy a lakosság helyi fo­gyasztása egyelőre nem igényel nagyobb feldolgozást. A feszültségek feloldásáért Ezeket a feszültségeket mind az élelmiszeripari, mind pe­dig a mezőgazdasági termelő vállalatok igyekeznek feloldani és megszüntetni. Az ipari feldol­gozókban úgy, hogy az idénymun­káknál vasárnapi műszakokat szerveztek, és a diákok segítségét is igényibe vették. A termelő gaz­daságok pedig úgy, hogy maguk is termékfeldolgozáshoz kezdtek. Részesedésük az élelmiszeriparból egyharmadot képvisel. Egyes ága­zatokban — ilyen a bor és a pezs­gő — ennél is nagyobb mértékű. A helyi húsüzemek, tejfeldolgo­zók, pékségek, a községek, kis­települések ellátásának fontos bázisai. Sajnos, az utóbbi néhány évben — egy-két kivételtől elte­kintve — ilyen tevékenységhez a mezőgazdasági nagyüzemek alig fogtak. Köztudott, hogy a fel­dolgozás nem tartozik a legjöve­delmezőbb ágazatok közé. Az elő­•••■ . I / feldolgozásban nincs kellő érde­keltségük, ez utóbbit az élelmi- szeripari vállalatoknak kellene megteremteni. A termelés és feldolgozás szo­rosan összefügg. Nem tartható az olyan álláspont, hogy t a termék előállítása befejeződik á mezőgaz­dasági nagyüzemben, vagyis „mi megtermeltük, csináljon vele az ipar, amit akar”. Az is igaz vi­szont, hogy megfelelő haszon nélkül egyetlen gazdaságtól, ter­melőtől sem várható el, hogy árut válogasson, osztályozzon, va­gonba rakjon. v Nagyobb együtt­működésre — például előfeldol- gozók létesítésére —, a munkaerő kölcsönös előteremtésére és cse­réjére van szükség. Néhány iparágiban szervezeti változásokat hajtottak végre. 1980. július elsejével például ön­állósultak a boripari vállalatok, megnövekedett gazdasági önálló­ságuk nagyobb lehetőséget bizto­sít á szorosabb termelői kapcso­latok létrehozásában. A baromfi­iparban a megyeszékhelyen mű­ködő feldolgozó vállalat kecske­méti és kiskunhalasi gyára két önálló üzemmé alakult. A határozatok szellemében A megye mezőgazdaságának, élelmiszeriparának helyzetével, a továbbfejlesztés tennivalóival — ezzel is kiemelve és elismerve or­szágos jelentőségét — az elmúlt években az MSZMP Központi Bi­zottságának gazdaságpolitikai bi­zottsága és a Minisztertanács fog­lalkozott. A megyei pártértekez­leten, annak .határozatában is sok szó esett erről. A legfontosabb feladat, hogy 'mérséklődjék a nyersanyagtermelés és az élelmi­szer-feldolgozás közötti feszültség, kapacitáskülönbség. Tehát a nyersanyagoknak az eddiginél nagyobb hányadát dolgozzák fel a termőhely közelében. Ehhez folytatni kell az említett párt-, kormányhatározatokban, ál­lásfoglalásokban megjelölt fej­lesztési munkát. A beruházási le­hetőségek korlátozottsága miatt az élelmiszeriparban is javítani szükséges a minőséget, a feldol­gozottsági fokot. Törekedni kell a csomagolás tetszetősebbé téte­lére, a raktározás bővítésére, az anyagmozgatás gépesítésére. Fő­ként rekonstrukciós fejlesztések­ről lehet szó. A feltételek megvannak Említettem már a mezőgazda- sági üzemek és feldolgozó válla­latok együttműködésének jelen­tőségét. A gazdaságoktól azt várják, hogy a feldolgozók, fel­vásárlók igényei szerint termel­• A Bácskai Húsipari Közős Vállalat címkézésre előkészített dobozolt sonkája. 9 A Kecskemét-szikrai Állami Gazdaság nemcsak a borászatot fejlesztette, hanem gyümölcs ivbleveket és sűrítményeket is készít. jék a zöldséget, gyümölcsöt, a te­jet, a húst, a vágóállatot. Erre azonban ösztönözni kell őket meg­felelő árral, felvásárlási garanciá­val, kétoldalúan előnyös szerző­désekkel. A mezőgazdaság és a hozzá kapcsolódó élelmiszeripar — a mérsékelt ütemű gazdaságnöveke­dés időszakában is — az egyedüli népgazdasági ágazat, amelytől az előző időszakhoz hasonló terme­lésnövekedést várnak. Ez a köve­telmény természetszerűen az egyik legnagyobb élelmiszer- termelő megyére, Bács-Kiskunra is vonatkozik. A teljesítéshez megvannak a személyi és a tárgyi feltételek. A gazdaságok, az üze­mek döntő részben jól felkészül­tek a feladatok végrehajtására. Dr. Horváth Gyula a megyei pártbizottság munkatársa Alkalmazkodni nehéz „Tisztelt Szerkesztőség • Azért Írok be, mert szeretném, ba igazságot szolgáltat­nának. Ugyan is én, és az egyik nevelő közöt nagy elent- mondás következet be. fis nem csak velem kötöszkődik álandó jelleggel hanem szobatársaimmal Is. Szeretném, ha egy cikket Írnának arról hogy a t. velők kicsit megérté­sei lenének a gyerekekhez. Mert Így a gyerekek sorra el­hagyók az Iskolát és a kollégiumot. Ezt a szobatársaim nevében is kérem hogy Írják meg — de Így ahogy a le­vélben áll. — előre Is köszönöm!” A fenti, „IV/14 szoba lakói ne­vében” íródott levélke „Kecske­mét Leánykollégium” cím alól, kerülő úton jutott el szerkesztő­ségünkhöz. Feladója ugyanis a Petőfi Nyomdának címezte. Kí­váncsian a szokatlan sorok, az „álandó jellegű kötöszkődés” és a gyerekek meg nem értésének hátterére, vettük a fáradságot, nyomozásba kezdtünk. Ezúttal ki­vételesen nem keveselltük a leánykollégiumok számát. Mind­ahányat végigjártuk, de a levélírót nem találtuk meg. A bátor, ám a helyesírást tekintve még bizony, nagyon fogyatékos soraihoz a kis­lány alighanem kölcsönvett egy nevet. A Bányai Júlia Leánykollé­giumban alkalmunk nyílott talál­kozni, beszélgetni a IV/14-es szo­ba rokonszenves lakóival, akik nemcsak arról biztosítottak ben­nünket, hogy közülük senki nem írt a szerkesztőségnek, hanem arról is, hogy jól érzik magukat a kollégiumban. Örülnek, hogy jutott számukra hely, nincsenek kiszolgáltatva a napi utazásnak. Azt, hogy a kollégiumban sza­bályok vannak, amelyekhez al­kalmazkodni kell, természetesnek tartják. Csakúgy, mint azt is, hogy ha hetük között olykor előfor­dulnak, épp úgy el is simulnak a kis összekoccanások. Arra vi­szont valamennyien büszkék, hogy a házon belüli tisztasági ver­senyben előkelő helyen állnak. Itt tartottunk a röpke beszélge­tésben, amikor egyikük megje­gyezte: úgy hallották, hogy nem­régiben két lány elhagyta a kol­légiumot. Egyikükről tudják, hogy azóta Izsákról' jár be naponta, tehát jóval korábban kell felkel­nie. Lehet, hogy ő akart valamit, ő írt a szerkesztőségnek? Csak­hogy azt a lányt sem úgy hív­ják, mint akit keresek. Nem maradt más hátra, mint hogy ezúton válaszoljunk „Évá­nak” : Kedves kislány! Tulajdonképpen igazad van. Az állandó kötözködést nehéz elvi­selni. ^Mennyivel könnyebb lenne, ha a nevelő megértené a gyere­ket. akinek szabadságvágya távol a szülői háztól, a kollégiumi rend szabályaiba ütközik! Feltételez­zük. hogy a fejlett igazságérzeted ezt a megértési jogot valamennyi kollégistára kiterjesztve tartaná indokoltnak. Azokra is, akik a hétközi otthon lakóinak többsé­gét alkotják, és mellesleg nem érzik hiányát a nevelői megértés­nek. Jóllehet azért, mert áz ő szabadságvágyuk összefér a kö­zösségi renddel. A közösségi rendet említve, máris ide kívánkozik: egész éle­tünket írott és íratlan törvények szabályozzák Képzeld el, milyen „érdekes” is lenne, ha a munka­helyeken a kialakult rendhez ne­hezen alkalmazkodó — például késve érkező, vagy igazolatlanul mulasztó — emberek a főnökség nagyobb megértéséért^ szállnának síkra... Gondolkozz el rajta, hátha nem is a nevelő értetlenségével van baj, hanem a Te szabadságvá­gyad szorul szelídítésre. Erre kér idősebb barátod: Perny Irén aki ha Te is óhajtod, személye­sen is szívesen találkozna, beszél-' getne veled. Mi jut eszébe a társadalmi munkáról? E heti kér­désünk: mi jut eszébe a társa­dalmi munká­ról? (Ez úton üzenjük inter­júalanyaink őszinteségében. kételkedő olva­sóinknak : bár a kiválasztásban a véletlen is komoly szerepet játszik, minden eset­ben csak azok kapnak nyilvánosságot, akikről jó lelkiismerettel és meggyőződéssel hisszük, hogy személyes találkozásunkkor nyíltan, kertelés nélkül fejtették ki véleményükéit.) íme a legfrissebb vála­szok: Rimái Miklós szakszövet­kezeti tag, gaz­dálkodó, Ke­cel. — Az, hogy összefog az em­beriség és meg­teremt vala­mit, amihez nem lenne és nincs is ele­gendő pénze a tanácsnak. No, persze, csupán társadalmi mun­kában nem lehet fölépíteni sem­mit, ez csak egy olyan... olyan kiegészítésféle... Mint keceli lakos, én most — ha egyáltalán hívnának — ezekhez a új föld- gázkutakhoz, a kitermeléshez és a gáznak a nagyközségbe jutta­tásához mennék legszívesebben. Állítólag meg lehetett pályázni a fejlesztést; Kecel, Kiskőrös és Soltvadkert jelentkezett is, hogy aztán hová nyújt majd az állam támogatást, az a jövő zenéje. A társadalmi munkában min­dig közrejátszanak az egyéni ér­dekek is. Nyilván, ha a saját ut­cát kövezik, az ember azonnal la­pátot fog. Itt a szomszéd utca asz­faltozásához is több tízezerrel já­rultak hozzá a lakosok ... Viszont bejelentettek egy mozgalmat, hogy „két napot Kecelért”, hát az csak olyan ötven százalékban si­került. Az a helyzet, hogy elég sokat nyaggatják az embert kü­lönféle kérésekkel és ... szóval elharapódzott az egyéni érdek, nem nagyon törődik egyik a má­sikával, majdhogynem ott tar­tunk, hogy már ki is mondják: nem vagyunk rászorulva egymás­ra. Azért lehet ez így, mert a ta­nács — látnivaló dolog — önerői­ből nem sokra képes, így aztán nem idegeskedik, nem ugrál sen­ki,- hanem gyorsan odavágják, hogy: fizetjük az adót, csinálják meg abból. Én nem tudom, de Császártöltés valahogy jobban tud haladni. Mintha oda több pénz kerülne, pedig hát biztos nem ... Itt tudomásul kell venni: nem igényli a nép a kulturális rendez­vényeket, a televízió kielégít min­denkit. A fiatalságot ugyan ér­dekelné más is, azok viszont nem maradnak meg, vidékre csava­rognak szórakozni. Ha van vélet­len egy ilyen szervezés, hogy „népkör”, tart egy darabig, ez például vagy hat évig, aztán kész, lehanyatlik. Befolyásolja a közös­ségi cselekvéseket az is, hogy Kecelen egy szakszövetkezethez kötődik az egész falu. Ha ők be­lefognak valamibe, még csak-csak nagyobb a mozgolódás, de más­különben ... Soltész Géza magtáros, tsz- tag, Hajós: — Hát ilyen kérdésre fe­lelni!? ... Hogy fejezzem ki magam... amikor azt vé­gezzük, ami előreviszi a fa­lu gyarapodá­sát, szépségét. Gondolok itt a fut- ballpálya építésére az ötvenes évek végén... Én akármihez el­megyek segíteni, ha látom a cél­ját, az értelmét. Most minden­felé az országban csinálják ezeket a sportcsarnokokat, egy olyanba . örömmel „beszállnék”, csak hát ahhoz előbb forintok is kellenek. Mert társadalmi munka csak ott indulhat be, ahol összegyűlt az anyag. Ha nincs semmi, akkor el sem lehet képzelni. Mondom, akadna itt sok min­den. amiért boldogan dolgoznék, de ha választhatnék, inkább a község csinosításáért. Például a Petőfi Sándor utcában tavaly nyáron—ősszel járdát építettünk. A tanács vette meg a cementet, a sódert, mi fogadtunk meg egy szakmunkást, aki irányított, a többinek meg magunk láttunk neki. Szinte mindenki eljött, én agitáltam. Másutt, ahol nem csip­kedte magát annyira a tanácstag, ott bizony ez elmaradt. Hajóson 1980-ban tíz kilométernyi járdát terveztek így ... Különleges és fontos tennivaló volna jelenleg a pincefalu villa­mosítása, ám ez már inkább pénz­ízű dolog. Nemrég vizet is vezet­tek oda: szintén a tulajdonosok fogtak össze, költségtérítésben is, kétkezi munkában is. A pince­falu itt mindenkinek szívügye, annak érdekében bármikor föl le­het rázni az embereket. Ellenben az is igaz, hogy nem látni már akkora lelkességet, mint hajdanán, akár öt-hat éve is. .És ez már a vezetőkön is múlik egy kicsit. Pe- rényi Béla tanácselnökősködése idején egész másként volt min­den. Sokat, nagyon sokat köszön­het annak az embernek a telepü­lés ... Törköly Jó- zsefné óvónő. Sükösd: — Mi jut eszembe? Mindaz, amit a falu javára ön­zetlenül, v in­gyen elvégzek. Tizenöt éve vagyok tanács­tag és a hely­beli gyermek- és ifjúságvédelmi társadalmi bizottság vezetője. Ne­kem olyan rendes körzetem van, én mindenkit név szerint isme­rek és nem létezik feladat, amit ne oldanának meg rögvest, ha ké­rem. Képzelheti... amikor a tor­nacsarnok felépült és hát szóba- került tanácsülésen, hogy elfo­gyott a pénz és a berendezéshez jó volna ha összeadna egy keveset a lakosság, nekem ki sem kellett mozdulni otthonról, ahogy meg­hallották a gyűjtési akciót, he­lyembe hozták a száz meg kétszáz forintokat. Lett vagy százezer fo­rint ... Az én körzetem mindig első mindenben. Ha azt mondom a választóimnak: ássanak árkot a falu túlsó végén, csak annyit kér­deznének, milyen hosszút és mi­lyen mélyet. Tavalyelőtt elké­szült a községi ravatalozó, be­ültették a környékét virággal, ró­zsabokrokkal. De a többiekre sem lehet panasz; jóban, rosszban együtt van a társaság. A gyer­mekintézmények fejlesztésében, segítésében biztosan elsők va­gyunk a megyében. A felvégen az idén fogják bővíteni a 2-es szá­mú óvodát, a tanácsnak szűk a kerete, úgyhogy javarészt társa­dalmi összefogással jön majd lét­re. Az iskola napközi otthonához annyi mindent — főleg munkát — ajánlottak fel, hogy már visz- sza kellett utasítani. Ezért most az óvodához tartalékoljuk az erő­ket; már be is osztottuk: mikor ki fog alapozni, téglát hordani, maltert keverni... No, és hát a lakodalmas ház, igen ilyen néven fut a legújabb elképzelés, melynek megvalósu­lását falugyűlésen és minden más elképzelhető fórumon évek óta sürgetik. A tsz adja a telket, az állami gazdaság megterveztet­te, a többi a lakók dolga. Nálunk hat-hétszáz személyes lakodalma­kat rendeznek és az eddigi áfész­udvar, benne a sátor kevés már és kényelmetlen. Rengetegen je­lentkeztek a tanácson: ha hiány­zik valami, csak szóljunk, számít­hatunk rájuk. Ezek után azt hi­szem érthető, hogy tele vagyok optimizmussal, és különben is: ez az alaptermészetem, s másra még nem is volt okom, szerencsére... Lejegyezte: Kutasi Ferenc ÍGY ÉLTÜNK 35 ÉVE — SZEMELVÉNYEK EGYKORÚ ÚJSÁGOKBÓL „Hidat kell Menetjegyiroda Kecskeméten Az IBUSZ MÁV menetjegy­iroda megállapodást kötött a kecs­keméti Magyar Kereskedelmi Bank RT-vel, melynek értelmé­ben a Rákóczi u. 20. sz. alatti pénztárhelyiségükben menetjegy- iroda-fiókot létesítettek. Kész­séggel áll az utasok rendelkezé­sére. (Kecskeméti Lapok, 1946. január 20.) Hídavatás Megnyitották a - Kossuth-hidat. Folyik a hídesata: átadták a for­galomnak a Kossuth-hidat, meg­kezdték a Ferenc József-híd épí­tését. (Kecskeméti Lapok, 1946. január 20.) Bajai munkás a Kossuth-híd egyik hőse (1945 májusában 30 öntudatos ácsot kértek. A beidézett 30-ból '6—8 vállalta a munkát, köztük egy kétlaki dolgozó). ... vállalta a veszélyt és a nél­külözést, itthagyta a • kis földjét és családját, mert tudta, hogy hi­dat kell építeni, tudta, hogy a híd felépítése Budapest és a nemzet érdeke. Egyetlen kérése volt, hogy amíg ő odalesz, kis földjén ékte­lenkedő tankcsapdát nyári ro­hammunkával a szakszervezet te­messe be... még ma is ott ék­telenkedik. ... Szégyenlem én is magam, de ígérem és ígéri a bajai Kom­munista Párt, hogy amint a tél, fagya kienged, a tankcsapda be lesz temetve. (Bajai Hírlap, 1946. január 26.) építeni” Fonó-nap Szeremlén Az MKP szeremlei szervezeté­ben csütörtökön pártközi fonó­napot rendeztek a Szociáldemok­rata Párt és a Nemzeti Paraszt­párt közreműködésével. Asszo­nyok és lányok fontak, beszélget­tek, énekeltek hegedűkíséret mel­lett. A férfiakat csak a délutáni közös ebéden fogadták magukhoz a"nők. Vacsora előtt az MKP helyi titkára köszöntötte a résztvevő­ket, majd a központi . küldött tartott rövid beszédet... (Bajai Hírlap, 1946. január 26.) Bányászküldöttség a főispánnál Egy tatabányai küldöttség je­lent meg Mezei főispán előtt és megköszönte neki és Bácska né­pének, hogy a tatai bányászok élelmiszer-ellátását elősegítette. Egyben megígérték, hogy tovább­ra is fognak szenet szállítani Ba­ja városának. (Bajai Hírlap, 1946. január 30.) Felhívás A Földmunkások és Kisbirto­kosok Szövetségének helyi titkár­sága felhívja az összes bandagaz­dákat (cséplőgépek), hogy f. hó 25-én, pénteken de. 10 órára a szakszervezeti székházban jelen­jenek meg. (Kecskeméti Lapok, 1946. január 20.) Ülést tartott a törvényhatósági bizottság ... a köztársasági államforma benyújtásával- kapcsolatban a th. bizottság nevében a polgármester üdvözlő táviratot intézett. „Örömmel sietek Baja város tör­vényhatósági bizottságának hó­doló üdvözletét tolmácsolni mi­niszterelnök úr előtt abból az al­kalomból, hogy a köztársasági államformáról szóló törvényja­vaslatot előterjeszteni méltózta- tott. Hitünk szerint közjogi épü­letünknek ez a belső átépítése ugyancsak messzenyúló történel­mi hagyományokra épül fel, még­pedig olyanokra, amelyek évszá­zadokon át idegen érdekű elnyo­matás alatt szunnyadtak és csak ritkán kerültek a magyarság iga­zi lelkületeként a napvilágra. Kí­vánjuk őszinte szívből, hogy az új államforma, külsőleg megbe­csülését, befelé pedig békét hozza nemzetünknek.” (Bajai Hírlap, 1946. január 30.) Az épülő országból Teljesen helyreállították és átadták a forgalomnak a németek által felrobbantott újszegedi vas­úti hidat. Budapesten a Ferenc József- híd helyreállításán is a Kossuth- híd hősei dolgoznak. Budapesten rendkívül komoly az árvízveszély. A jég már Nagymarosig megállt és Bajánál is megszűnt a jégzaj­lás. (Bajai Hírlap, 1946. január 30.) Villanyáram. 4-től éjfélig A városi villamosmű a decem­beri nagyobb és a januári jelen­téktelenebb zökkenők után végre abban a helyzetben van, hogy előreláthatóan zavartalanul tud­ja lebonyolítani a városi villany- ellátást. 120 tonna szén már meg­érkezett, 120 tonna úton van Kecskemét felé, 200 tonna szénért elutaztak a villamosmű kiküldöt­tei. (Kecskeméti Lapok. 1946. január 27.)

Next

/
Oldalképek
Tartalom