Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-01 / 1. szám

1981. január 1. • PETŐFI NfiFE • X ■ ' - ' - } —-— ---------.... ■ ".ri-r —,—■*„ ■ ,v ■ MI NDENNAPI KENYERÜNK KEMENCÉI MELLETT Éjszakáról éjszakára Kecskemét, Róbert Károly körút. Csönd van, december éjszakai csönd. Csak a sá­padt fényű utcai lámpák hu­nyorognak álmosan, a házak már lehunyták ablakszemü- f'ket. A Sütőipari Vállalat ke­nyérgyárához közeledve : azonban,, kezd eloszlani e nyugodt, egyszerű idill, mi­közben némi zaj, neonfény és kenyérillat csordogál szét az ^éjszakába. Benyitunk. A hatalmas üzemcsarnokban rövid- nadrágos férfiak, fehérköpenyes asszonyok sürgölődnek a ‘gépsorok, kemencék mellett. Nagy a hőség, s egyre nehe­zebbnek érezzük télikabátunkat, míg átmegyünk a csarno­kon, az iroda felé „Látják, hogy fehér karja éppen szakít egyet a szürke pépen, ■ láng-lukba tol. Hallják, hogy sül a jó kenyér ki. A kövér mosolyú Pék régi kis dalt dúdol.** (Arthur Rimbaud: A meghök­kentek) Nagy a hajtás Az idős surrantó — Ha jönnek az ünnepek, ná­lunk mindig rengeteg a munka — mondja Molnár József üzem­vezető. — Éjjel is nyújtott mű­szakban dolgoztak, s dolgoznak pékjeink, este hattól reggel hatig. ^Óránként kétezer kiló kenyér és hétezer péksütemény hagyja el a kemencéket. , Mi látjuk el pék­áruval Kecskemétet és több mint tíz környező települést. Ujjaival olykor halántékát dör- zsölgeti; fáradtnak, kimerültnek látszik. Egész nap talpon volt, de most éjszaka is benézett az üzem- •jtje, hogy rendben mennek-e a ■dolgok. Ahogy szavaiból kitűnik, :igen gyakra bejár éjjelente ellen­őrizni. — Gyártunk zsemleveknit, rozs- •tfángot, büfékenyeret, félbarna ke­nyeret, Alföld kenyeret, fűszeres rozscipót, illetve tejes kiflit és ^sémiét — sorolja, amikor a ter­mékeik felől érdeklődünk. — Az ’Alföld kenyér gyártását most ^kezdtük el, alig egy hónapja. A zsemleveknivel azonos finomságú {lisztből készül ez a termékünk, margarinnal van „dúsítva, s a töb-. "iflrrei ' tWSírtJ * ffregőrzí ffiSseá^í1' gét. — Lengyel szakemberek szerel­ték fel ezt a két új gépsort a kö­zelmúltban — magyaráza Molnár József, miközben végigmegyünk a hatalmas üzemcsarnokon. — — így lényegében ma már úgy készül a kenyér, hogy emberi kéz alig érinti a tésztát. Azt pedig mondanom sem kell, hogy meny­nyivel könnyebb lett a pékek munkája a munkafolyamatok < gé­pesítésével ... Később arról beszél, hogy a két karácsonyi ünnepnapra összesen 89 tonna kenyeret gyártottak, azonban karácsony másnapján már ismét megindult a termelés, hogy szombaton friss cipókkal teljenek meg a boltok polcai. — Mit kíván az új esztendőtől? — szakítjuk félbe a szokványos kérdéssel mondandóját. — Az a tapasztalatunk —, s ezt gyorsan le is kopogom —, hogy a fogyasztók elégedettek terméke­inkkel. Az új évtől azt kívánom, hogy jövő ilyenkor ezt ismét le­kopoghassam .. . Kordás , István harminc éve dolgozik pékként. A dagasztó­üzemben, jókora alumínium kon­ténerek — úgynevezett csészék — között serénykedve találom. A csészéket egy emelőszerkezetre tolja, ami egy vájatba ömleszti a megdagasztott tésztát. — Ezt úgy nevezik, hogy sur- rantás — magyarázza mosolyogva az idős pékmester. — Ezen a vá- jaton keresztül kerül le a tészta a feldolgozó gépsorokhoz, ahol osztják, formálják, kelesztik, majd kisütik a kenyeret. Előtte azon­ban dagasztani kell, dagasztás után 45 percig pihentetni, érlelni, s csak azután jöhet a surrantás. — Nem fárasztó nagyon az éj­szakázás? — Számomra már természetes­sé vált az eltelt harminc év alatt. És a családom számára is, hogy ritkán éjszakázok odahaza. — Mindig dagasztóként dolgo­zott? — Dehogy ... Tizennyolc évig voltam lapátos annak idején, ami­kor lapáttal raktuk be és szed­tük ki a kemencéből a kenyeret. Jft"Ildgásztá3'^íftí^.géÍí{Jél'*,'tört)éiit ahogy, ma. hanBniikézzel.; fatek- nőkben. Nehéz munka volt na­gyon, elhiheti. 9 Kovács József né: „Ha éjszaka dolgozom, még jobban keresek, még vastagabb a boríték.” • ..... ezerszámra mosolyog az aranyszínű mindennapi..(Czauner Péter felvételei) • Kordás István: „Ezt úgy nevezik, hogy surrantás.” — Menyit keres egy hónap­ban? — Ügy hatezer forint körül. Attól függ, mennyit dolgozom, mennyit túlórázok. — Reggel, ha hazamegy, hogy folytatja a napot? — Reggelizek, azután ha vala­mi sürgős tennivaló van a ház körül azt elvégzem, majd lepihe­nek. — Szereti a szakmáját? — No hallja! Ilyet kérdezni egy öreg .péktől!... — mondja fe­jét csóválva, de most is mosolyog­va, miközben megragad egy tész­tával teli csészét, s elindul vele az emelőszerkezet felé,' surranta- ni. Kell a pénz Futószalagon érkezik a kemen­céhez a megformált tészta. Mi­előtt azonban a sütésre kerülne a sor, valamennyi kenyérre egy ap­ró címkét nyomnak a fürge női kezek. — Nem unalmas egész éjszaka ezeket a papírdarabkákat ragasz­tani? — Nemrég még vető voltam a kemencék mellett. Ez annál sok­kal könnyebb munka — mondja Kulmány Ferencné. — Mennyi címkét kell felra­gasztania? — Körülbelül ezret, ezeregy­százat óránként. Őszintén szólva én legszívesebben éjszakai mü- szakban szeretek dolgozni, mar így alakult ki mindennapjaim ritmusa ... Nos és az a 40 száza­lék éjszakai pótlék sem mellé­kes. Van, hogy ötezret is megke­resek egy hónapban. Leány ko­rom óta dolgozom pékként, ti­zenkét éve vagyok a vállalatnál. A fiam is ezt a szakmát válasz­totta ... A másik gépsor formázó masi­nája mellett találom Kovács Jó­zsefnél. aki a lagújabb munka­erők egyike. — Alig fél éve kerültem a vál­lalathoz — mondja magáról. — Azelőtt sohasem dolgoztam éjsza­kai műszakban. Mi tagadás, ele­inte nem volt könnyű talpon ma­radni, de már hozzászoktam. Van két kislányom, ilyenkor a férjem vigyáz rájuk. — Műszak után, ha hazamegy, milyen teendők várják? —' Elviszem a kisebbik gyere­ket az óvodába, majd reggelit r ; ] llpífip em mi • Kulmány Ferencné: „Nemrég még vető voltam a kemencék mellett. Ez annál sokkal köny- nyebb munka.” készítek a nagyobbik lányom­nak, aki már iskolás, s most ott­hon tölti a téli szünidőt. Azután alszom néhány órát, nem sokat, mert főznöm kell mire hazajön ebédelni az uram. — Szívesen túlórázik? — Hát... Kell a pénz. Ha éj­szaka dolgozom még jobban ke­resek, még vastagabb a boríték. Általában ötezren felül van a fi­zetésem, vagyis csaknem kétszer annyit kapok itt a kenyérgyár­ban, .mint. az előző munkahelye­men. Nem mondom, meg is kell érfé dolgozni •'keményen ... Hogy mit kívánok az új eszténdőtől? Azt, hogy végre megkapjuk a la­kást, hiszen arra gyűjtögetünk már évek óta. * Gyors kezű asszonyok, erős fér­fikarok, sürgő-forgó péklegé­nyek ... Egyik sem tűnik fáradt­nak, álmosnak, így éjnek idején. Ahogy az arcukat nézi az ember, akaratlanul is eszébe jutnak Rim­baud sorai: „A kövér mosolyú Pék régi / kis dalt dúdol...” És nemsokára megérkeznek majd a kenyérszállitó gépkocsik, hogy széthordják a boltokba a friss pékárukat, amelyek itt készültek míg az igazak álmát aludta a vá­ros. A kijárat előtti térben kon­ténerek, ládák sokasága, bennük ezerszámra mosolyog az arany­színű mindennapi... Ahogy reg­gelente ránk, vásárlókra az üz­letek polcairól. Koloh Elek műm U:; M m m A hó alatt Púpos az ember,, púpos a ház is. Még a kerítés is púpos. Nem is kerítés az, csak afféle sövény. Jó sűrű, jó erős. Nyár elején sar­lóval szokta megnyirni az ember. De most majdnem odalett a jó kerítés. Ennyi hó harmincnyolc­ban esett utoljára, mint most. Itt hullott a legtöbb, ezen a vidéken. És tetézte még a bajt, hogy köz­ben enyhe polt az idő. A hó ösz- szetapadt, mázsás kölöncként csüngött a tetőn, a fák koronáin, a kerítésen. A sövény meg fogta magát és egyszerre csak kidőlt. Lefeküdt, mint aki nagyon elfá­radt már a hosszú szolgálatban. Aligság-alig bírta visszatámogat­ni az ember, miután lekotorta ró­la nagy üggyel-bajjal a ráfagyott hókoloncokat. De ha még csak ez tett volna! A sövény talpra áll, erős, hajlé­kony a töve, el nem törik az, még ha százszor fekteti is le az idő. Hanem a ház, az bizony őre- gecske már és rozzant, akár a la­kója. Nem is igen aludt «er az éjjel, úgy fülelte a neszeket, és bizony nem tetszett, nagyon nem tetszett neki, ahogyan a tető be­szélt. Mert beszél ám az, meg az öreg búbos is, az ajtók, a pöttöm ablakok is, az udvaron a villám­ütötte, félholt eperfa is. Csak ér­teni kell a nyelvükön. Egy kop- panás, egy roppanás, egy sóhajtás — mind, mind jelent valamit an­nak, aki kiérti belőle. A sövény lassan felegyenesedik. A púpos ember elégedetten nézi. De nem sokáig, mert eszébe jut ismét a tető. Aggodalommal gon­dol a tetőre. Nem tetszett, nagyon nem tetszett neki, ahogyan az éj­szaka pattogott a szúette fa. Pa­naszosan nyöszörögtek a sz írufák, meg-megreccsentek az eresztékek. Roppant súly lehet a tetőn. Ki­bírja-e, amíg elolvad? Az ember botorkálva caplat a. térdig érő hóban. Körüljárja a házat. A tetőn félméteres hóta­karó kushad. Itt-ott már meg­csúszott, felgyúrödött. Olyan, mint egy nagy, fehér, ugrásra kész fenevad. A púpos ember gyűlölködve nézi. — Mit akarsz, te? — motyogja. — össze akarsz roppantam? A fehér tömeg ellenségesen hallgat. Sok tonnás teste kímé­letlenül nehezül a házra. Nincs menekvés. De a púpos nem ret­ten meg. — Elbánok én veled! Na meg­állj csak! Hosszú rudat hoz a fészerből. Majd ezzel, ni! Lelöki ö onnan a szörnyet. Nem hagyja, hogy összeroppantsa a ház tetejét. Az ő házáét! Azt már nem! Mi is lenne vele a háza nélkül? összeszorul az ember szive a gondolatra. Erőtlen kézzel döf- ködi a havat a rúddal. A hótö­meg hagyja, hogy a testébe ha­toljon a pózna. Meg se mozdul. — Gyere le, kedveském — Icö­Kitüntetések, eskütétel A Magyar Népköztársaság El­nöki Tanácsa a szocializmus épí­tésében kifejtett eredményes munkássága elismeréseként, nyug­állományba vonulása alkalmából a Munka Vörös Zászló Érdem­rendje kitüntetést adományozta Keserű Jánosné könnyűipari mi­niszternek. Eredményes. gazdasági mun­kásságuk elismeréseként, nyugál­lományba vonulásuk alkalmából a Szocialista Magyarországért Ér­demrend kitüntetést adományozta Szili Géza nehézipari minisezter- helyettesnek, a Munka Érdem­rend Arany fokozatát Bakos Zsigmond könnyűipari miniszté­riumi államtitkárnak, Csépányi Sándor kohó- és gépipari, vala­mint Sárosi Sándorné könnyű­ipari miniszterhelyetteseknek. A kitüntetéseket Losonczi Pál, az Elnöki Tanács elnöke szerdán az Országház nándorfehérvári ter­mében adta át. Ugyancsak szerdán tette le a hi­vatali esküt Losonczi Pál ' előtt Méhes Lajos ipari miniszter. A kitüntetések átadásánál és az eskütételen jelen volt Havasi Fe­renc, az MSZMP KB titkára. Marjai József, a Minisztertanács elnökhelyettese és Katona Imre. az Elnöki Tanács titkára. (MTI) JANUÁR 1-TŐL 400 új országos szabvány Csaknem 400 új országos szab­vány lép életbe az új esztendő első napjától, igazodva a technika fejlődéséhez és a nemzetközi együttműködés igényeihez. Az új szabványok közül 150 egyúttal KGST-szabvány is, amelyek nagy segítséget nyújtanak a szocialista országok közötti, munkamegosz­tásban az árucsere-forgalom bőví­téséhez. Az új szabványok a műszaki­gazdasági élet szinte minden te­rületét érintik. Űj műszaki elő­írások készültek különféle ércek, építési anyagok, ásványolaj-ter­mékek minőségi követelményeire és vizsgálati módszeréire. Sok szabvány gépi alkatrészekkel és szerszámokkal foglalkozik, de az előző évekhez képest több az olyan műszaki előírás is, amely az áruk szállítás közbeni védel­mét, óvását szolgálja. Népgazda­sági szempontból azoknak az MSZ—KGST-szabványoknak van nagy jelentőségük, amelyek az elektro- és hőtechnika, valamint a faanyagok és a fűrészipari ter­mékek műszaki követelményeit tartalmazzák. A vegyipari fejlő­dés hozta magával, hogy e téma­körben is több mint 20 új, illetve a régit korszerűsítő előírás lép életbe. Ezek között szerepel a sze­mélygépkocsik radiál-gumiabron- csainak méreteit és üzemeltetési előírásait tartalmazó szabvány, de a kerékpár gumiabroncs köpenyé­nek minőségére is új előírások születtek. Az élelmiszerek közül ezúttal a szalámifélék, a sűrített tej és a tejpor, a vaj és a mar­garin különféle vizsgálataira vo­natkozó módszereket egységesí­tették. A szabványok készítésénél a világszabványok előírásait vették figyelembe, mintegy kényszerítve a magyar ipart és kereskedelmet, hogy a világpiacon elfogadott méret, — illetve minőségi köve­telmények szerint készítsék és forgalmazzák a magyar terméke­ket. MTI) LEVÉL KUBÁBÓL Jól vizsgáztak a hazai fajták A magyar—kubai államközi együttműködés keretében több hazai szakember tartózkodik a latin-amerikai országban. Báldy Béla, a kecskeméti Zöldségter­mesztési Kutató Intézet paradi- csomnemesítési témafelelőse im­már két éve dolgozik Havanná­ban. Szerződése 1982-ben jár le. Nemrég levelet irt, röviden be­számolt ottani munkájáról. íme egy részlet: „Itt nincsenek évszakváltozá­sok, szinte egybe folyik minden. Most, amikor otthon már tél van. itt még 22—26 Celsius-fok a nap­pali hőmérséklet. A mezőgazda­ságban is ez a fő szezon. Meg­kezdték a cukornád aratását. Kezd érni a paradicsom, de ugyanak­kor már ültetik is. Szedik a ká­posztát, karalábét, uborkát, érik a banán, a narancs, a citrom. Olyan igazi nyárelejének tűnik minden, tele gonddal, bajjal, munkával. Sok problémát okoz itt a talaj­előkészítés. Kevés a megfelelő gép. A szakmai ismeretek is ki­egészítésre szorulnak. Ez utóbbi­hoz mi sok segítséget adunk. He­tenként egy napot az ország egyik legjobb állami gazdaságában töl­tök/ Ebben az üzemben főként zöldségtermesztéssel foglalkoz­nak A konzerviparral, az egyete­mekkel is felvettem a kapcsola­tot. együtt végezzük el a zöldség­félék minőségi vizsgálatait, ezen­kívül a betegséggel szembeni el­lenállóképességet is tanulmá­nyozzuk. Néhány új, általunk nemesített paradicsomtörzs1 tavaly nagyon jól szerepelt itt. Ezért az idén iz- ■ galommal várom az eredménye­ket. Indítottunk paprika- és hagy­mafajta vizsgálatokat is. Külön öröm számomra, hogy megbecsülik a munkám, jó han­gulatban dolgozunk együtt a ku­bai kollégákkal.” nyörög neki a púpos. — Gyere le, aranyom. A hó — ha tudna — csúfondá- rosan felkacagna erre. „Még mit nem! Jobb itt fönt!” — Gyere le, az istenedet! — rivall rá az ember a póznával hadonászva. „Nem bír ki — gon­dolja tehetetlenségében a fogát csikorgatva —, nem bír ki még egy éjszakát!" S a tető, mintha csák igazolni akarná a púpost, nagyot roppan az irtózatos teher alatt. m Késő délután egy szán siklik a behavazott dűlőn. A bakon ketten ülnek, két jól megtermett, subá- ba-bekecsbe öltözött férfi. Az idős hajtó lapos üveget húz elő a su­bája alól. — Húzza csak meg Károly! — nyújtja a mellette ülő agronó- musforma férfinak. — Kutya hi­deg kezd lenni. Szürkül. A behavazott vidékén életnek semmi nyoma. Elszórtan, egymástól kilométernyi távol­ságban állnak itt a tanyák. Már amelyik áll még. De most épp?« nem látni egyet sem. Majd ott elöl, a kiserdő sarkánál lesz egy rozzant házacska. Kis Baki, a púpos napszáinos lakik ott. Nap­számos! ... Ez már rajta marad. Régebben az is volt, amíg bírta magát. Amíg nyomorék, létére tu­dott úgy dolgozni, mint az egész­ségesek. De mostanában már csak meghúzódik a tanyájában, elül­dögél a kemencepadkán, és ab­ból él, amit a téesztöl kap vala­miféle járadék fejében. Hanem most nagy a csönd a púpos háza táján. A pitvarajtón sem szűrődik ki a petróleumlám­pa fénye. Vagy talán még ki sem gyújtott a Kis Baki? —- Állj! — vezényel az agronó- mtísforma. — Megnézem ... Horkanva hőkölnek meg a lo­vak. A testükről forró pára száll magasra. A szán hajtója pokrócot dob az izzadt állatokra. Társa eközben a ház felé igyekszik. Ne­vén szólongatja annak lakóját, de válasz nem érkezik. A kucsmái, bekecses férfi benyit a pitvarba. Előbb azonban a tornácon leveri csizmáiról a havat. — Kis Baki! Hallja! Merre bujkál? Egy negyedórával később meg­találják az embert. Az maga egy csoda, hogy rábukkannak a ta­nya mögött a sötétben. Mert nem_ látszik abból semmi, csak a nagy hókupac, ami lezúdult a házról. Meg a kucsmája oldalt, úgy, ahogy a fejéről leesett. — Uram Jézus! — szőrayűlkö- dik az öreg hajtó. — Uram te­re mtöm! De az agronómus már a földön térdel. A tiz körmével kaparja a havat. — Él! — kiált föl nagysokára. — A pálinkát! Gyorsan! A hó alatt fekvő ember végre felnyitja a szemét. Lassan magá­hoz tér. Nem érti mi történik kö­rülötte. A testét forróság járja át Emberi hangokat hall Valaki vi­harlámpát lóbál fölötte. Sitkéi Béla

Next

/
  • Elrendezés
  • Igazítás
  • Forgatás
Oldalképek
Tartalom