Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-28 / 23. szám
4 • PETŐFI NEPE 0 1981. január 28. A MODERN ÉPÍTŐIPAR SZOLGÁLATÁBAN Megújult a halasi Fémmunkás gyár Az V. ötéves tervidőszakban Kiskunhalason több ipari üzemet rekonstrukcióval tettek alkalmasabbá a korszerű termelésre: a Kecskeméti Baromfifeldolgozó Vállalat időközben önállósított gyárát, a Ganz-MÁVAG egységét, s gépi rekonstrukciót hajtottak végre a Papíripari Vállalat üzemében, ahol ez a termékszerkezet nagy horderejű megváltoztatásával járt együtt. A sort az innovációs beruházással fejlesztett Fémmunkás gyár zárja be, amelynek igazgatójával, dr. Judák Imrével a nem minden tanulság nélküli utóbbi fél évtizedről és elképzeléseikről beszélgettünk. „Újítani” kellett Milyen esélyekkel kezdődött a gyár számira az V. ötéves terv? — Ragyogó eredményekkel teljesített IV. ötéves tervciklus után láttunk neki a munkának. Akkor azt gondoltuk, mi is, a vállalat is, hogy a régi módszerekkel dolgozva egyenes irányban tovább fejlődhetünk. Azonban rövid idő alatt bebizonyosodott számunkra, hogy a szemléletünk, az eszközeink és a módszereink már elavultak a további fejlődéshez. Azt hiszem, idejében felismertük a helyzetünket, és a vállalat 1977- ben kidolgozta a halasi gyár fejlesztési koncepcióját 1985-ig. — Segített az időbeni cselekvés? — Az ötéves terv első két esztendeje nagyon nehéz volt számunkra, kismértékben a tervteljesítésben is elmaradtunk. Viszont a tervidőszak második felében ugrásszerűen fejlődött a gyár. és végül is 1980 végére valóra váltottuk eredeti elképzeléseinket. A tervezett 51 ezer tonna készáru helyett 52 ezret bocsátottunk ki. Változatlan áron számolva, 42 százalékkal növeltük a termelést az öt év alatt. A dolgozók bérszínvonala 45 százalékkal emelkedett. Egyébként a létszámunk csak öt százalékkal gyarapodott a tervidőszakban, tehát a növekedésben a termelékenység fokozódása játszotta a fő szerepet. Tömegcikktől az egyediig — Bizonyára sok-sok . munka fekszik abban, >hogy a nehéz kezdet után végül is elégedett lehet a gyár kollektívája. — Az előbbi számok csak volumeneket, mennyiségeket tükröznek, a belső, minőségi változásokat nem érzékeltetik. Pedig azok több erőnket kötötték le az irányításban és a, végrehajtásban, mint a volumenek elérése. A mi• üzempróbára készülnek a festődében: keretes csőállványokat helyeznek a konvejorpályára. (Pásztor Zoltán felvételei) 0 Iván János szám jegy vezérléses éthajlitó gépet programoz. nőségi elmozdulásokról a tények valamivel többet mondanak el. Ezek közül említhetem például azt, hogy az V. ötéves tervidőszak végére az 1975-ös termékéink közül alig maradt valami a gyártmány-összetételünkben. A termék- struktúra megváltoztatása minőségi folyamatokkal járt együtt. A mai termékeink már a modem építőipart szolgálják, illetve reprezentálják is azt. Megújultak a technikával együtt a termelési, a gazdálkodási, az irányítási módszereink, s ami szintén rendkívül fontos: nőtt és korszerűsödött a gyári kollektíva szellemi kapacitása, a szakképzett munkások aránya. — A tömegcikk-profiltól a nagy szakmai igényű, a tőkés exportra is elfogadott egyedi acélszerkezetekig vezető utat beruházások nélkül nem lehetett volna megtenni. — Valóiban, ehhez alapvető változtatásra volt szükség a gyár technikai felszereltségében. A magasabb szakmai színvonal eléréséhez 322 millió forintos beruházást hajtottunk végre, aminek a befejezési határideje az V. ötéves terv vége volt. A két és fél éves időtartamú fejlesztés alatt üzembe helyeztük azokat az új eszközöket, amelyeket lehetett, és azokkal gyártottuk az új termékeinket. Négy'vezértermékkel í“^-u — Az új tervidőszak küszöbére milyen termékösszetétellel érkezett a gyár? — Négy vezértermékünk van jelenleg: a keretes csőállvány, a házgyári szerelvény, az egyedi acélszerkezet, és a francia licenc alapján készülő „Fémmunkás— FILLOD” könnyűszerkezetes épület elemkomponensei. Ezeket a cikkeket valós szükségletekre gyártjuk. A fejlődés jeléi egyértelműek mindegyik esetébén, s vagy a minőségben, vagy pedig a mennyiségben mutatkoznak meg a jövőben. A keretes csőállvány előállításánál a fejlődés elsődlegesen a mennyiségben lesz érzékelhető, mivel erre a termékre a tatarozás növekvő volumene miatt fokozott mértékben lesz szüksége az építőiparnak. Ez belső, gyári vonatkozásban minőségi változással jár együtt, ugyanis a nagyobb mennyiséget modern technológia alkalmazásával kevesebb munkás állítja elő, mint eddig a kevesebbet. 0 A korszerű festöde üzembe helyezését a képen sapkában látható svájci szerelő irányítja. A házgyári termékeink mennyisége csökken, ellenben az ésszerű szabványosítás és a korszerű gyártási mód minőségi javulást eredményez. Az acélszerkezetgyártást nagyobb szakmai igényesség jellemzi a jelenben és a jövőben. A „Fémmunkás—FILLOD” elemkomponensei új feladatot jelentenek számunkra. E termék esetében nemcsak az előállítás, hanem az azt megelőző moz- 1 te záttafűkl a 'piackutatás ■>és a tervi .Tvezés:. is. részben/ igjrárb kötelesség. Ez az a terület, ahol a VI. ötéves terv remélhetőleg tág teret nyit számunkra a fejlődés előtt. Megállni tilos — Mindez azt jelenti, hogy a megújult halasi Fémmunkás gyár most már elnyerte [végleges arculatát? — Az V. ötéves terv tapasztalatai és a jelenlegi világgazdasági helyzet, a népgazdaság feladatai arra figyelmeztetnek, hogy megállni egy percre sem szabad, fejlődni kell tovább. A szellemi kapacitásunkat tovább kell növelni és összetételében formálni, összhangban a terveinkkel. Feladat marad a termékszerkezet folyamatos korszerűsítése, új műszaki eljárások meghonosítása, a szervezettség javítása és még sok minden, ami a mai gazdasági élethez hozzátartozik — mondotta befejezésül dr. Judák Imre, a kiskun- halasi Fémmunkás-gvár igazgatója. A. Tóth Sándor A föld védelmében Melioráció — olyan dallamos szó, hogy talán a hozzá nem értő sem idegenkedik tőle. A mezőgazda viszont gyakran kelletlenül hallgat, ha szóba kerül. Pedig itt az ideje, hogy beszéljünk róla. A mezőgazdasági térmelők sajátos helyzetben vannak: nekik mindig hiányzó mennyiségeket, mindenhol eladható, felhasználható mennyiségeket kell pótolniuk. Versenyt kell futniuk a mindenható mennyiséggel. Előbb utol kell érni önmagukat, azután másokat, .fokozni a hozamokat, növelni a rakományok súlyát. Felhasználva mindent: munkát, energiát, takarmányt. Sokáig tehették ezt akadálytalanul, amíg a termelés extenzív tartalékaiból futotta. £s amíg a ráfordítási költségek nem mondtak megálljt. Csak műtrágyával? A verseny mind könyörtelenebb iramát sokszor baljós jelek is kísérték. „Sebaj” — modták gyakran még a neves agronómu- sok is — „majd teszünk róla, van elég erőnk, technikánk, tudományunk." A megoldás egyik mindenese, szorgalmas inasa lett a műtrágyázás, amely kétségkívül jót tett, amikor a hozamok fokozására volt szükség. (De sajnos hathatós eszköznek látszott olykor ahhoz is, hogy elfedjék vele az agrotechnika hiányosságait.) Az időközben nagyüzemileg összeszántott táblákon sokfelé megszűnt a természetes vízvédelem. S bár a vegyianyag egyelőre még „hajtotta” a növényeket, las- san-lassan egyre több gondot okozott a belvíz. Meg az, hogy a homoktalajokon már kétszer any- nyi műtrágyával boldogulnak csak,'mint amennyire ésszerű fel- használás esetén szükség lenne. Egyre nyíltabban beszéltek arról is, hogy a talajok szervesanyagtartalma mind több helyen a felére csökkent, s 40—50 százalékkal nőtt a szikesedés a felszíni vizek rendezetlensége miatt. Megszólalt az ellentábor is. „Csökentsük a műtrágyát? Álljunk vissza a szervestrágyára? Jó, rendben! De akkor vegyük tudomásul, hogy öt év alatt akár 70 százalékkal is visszaeshet a mező- gazdasági termelés...” Összetett művelet Ha eltekintünk a túlzásoktól, akkor is igaz, hogy a melioráció megítélésében sokáig nem volt egységes álláspont. Holott a hetvenes évek közepén, amikor a mezőgazdaság intenzív tartalékai kimerültek, már a legkomolyabb formában napirendre került a földek valódi védelme; az a bizonyos melioráció; amely összetett műveletet jelent. Azt, hogy a vízrendezés, a talajvédelem, a talajjavítás és a területrendezés szerves egészet alkot. Amely figyelembe veszi, hogy legnagyobb természeti kincsünk és energia- forrásunk a termőföld. Most végre megszületett az átfogó, a kormány által jóváhagyott koncepció a melioráció mikéntjére. ötévenként persze 5 milliárd forintot eddig is elköltötték hasonló célokra. Azért nem lehet mondani, hogy meliorációra, mert sajnos gyakran nem ismerték fel a legfontosabbat. Nevezetesen, hogy a rendezés csakis általános lehet; egy egész tájegységre kell kiterjednie, különben egy-egy üzem fáradozása mit sem ér! Az új melorációs koncepció, amelyet az ország legjobb szakembereinek bevonásával dolgoztak ki, sok mindent átvett a régi gyakorlatból. Például azt, hogy továbbra is a mennyiségi termelést tartja szem előtt. Ám — a korábbi gyakorlattal ellentétben — abból indul ki, hogy a művi, a vegyi és a gépészeti beavatkozásoknak nem a kialakult helyzet „kozmetikázása” a célja. Ellenkezőleg: az erőket most tudatosan a nemzeti vagyon, a föld rekonstrukciójára kell mozgósítani, a bajok alapvető orvoslására. A földeket állandóan, folyamatosan és egységes szemlélet alapján „generálozni” kell. Nagyfokú nagyüzemek A VI. ötéves tervidőszakban rendelkezésre álló 10—11 milliárd forintos állami támogatás elnyeréséért a termelők, azok érdekképviseleti szervei, továbbá a megyei tanácsok együttes munkával területegységenként pályázatokat nyújtottak be. Ezekben felelőséggel vállalják, hogy megfordítják a talajromlás folyamatát. Nagykorúvá vált nagyüzemeink önállóságát hangsúlyozza kimondatlanul ez a koncepció. Lehet, hogy a melioráció végre tényleg segít? _ 3. F, MWBWWMM Hol szőrit a gyógy cipő? A tiszaalpári Kovács István mozgássérült, csak orthopéd cipőt tud viselni. A legutóbb, immár tíz évvel ezelőtt beszerzett ilyen lábbelije elkopott, így hát eliiatározta, rendel, készíttet másik párat. Dehogy gondolt arra, hogy nem lesz könnyű a dolga, sőt rövid időn belül egyszerűen kilátás sincs a megoldásra. Állapota nem teszi lehetővé — írta' a szerkesztőségünkhöz küldött levelében —, hogy maga járjon el mindenütt, ezért az ügyintézéssel mást bízott meg, aki a szükséges orvosi irat birtokában felkereste a megyei társadalombiztosítási igazgatóságot, hogy ott leadja az igényt, és befizesse a szükséges összeget. A válasz az volt: előbb tudakolja meg Kecskemétén, a Luther-udvari cipészetben, elfogadják-e a megrendelést. Ott szinte szóba sem álltak olvasónk megbízottjával, akivel végül közölték, áprilisban, esetleg májusban jöjjön vissza ilyen szándékkal, mert nagyon sok a munkájuk. Es még javaslattal is szolgáltak: Szegeden, vagy Pesten próbálkozzon effélével. Nekem sem pénzem, sem erőm sincs arra, hogy országos méretekben rendezzek gyógycipö-va- dászatot. Jószerivel az otthoni totyogásom is lehetetlenné válik, ha nem jutok mielőbb új lábbelihez. Érthetetlennek tartom, hogy megyénk illetékesei semmit nem tesznek eme lehetetlen helyzet megszüntetésére. Ha a kecskeméti cipészek tényleg túlterheltek, miért nem sietnek segítségükre a cipögyáriak, vagy a megye más helységeiben levő és az ugyanezt az ipari tevékenységet folytató szövetkezetek? — zárul a panaszos levele. A kérdés jogos, melyet több hasonló helyzetű lakos feltett már. eddig hiába, ugyanis az érdemi válasz továbbra is várat magára. CIKKEINK NYOMÁN Intézkedés — tortúrával? A december 10-én megjelent Sáj tóposta rovatunkban foglalkoztunk a kiskunfélegyházi Dobos László esetével, miszerint mindössze két hónapig használta az újonnan vásárolt Nec 248 típusú japán rádiós-magnóját, amikor hirtelen elromlott. A városi RA- MOVlLL-szervizben ugyan annak rendje-módja szerint helyrehozták a hibát, kicserélték az úgynevezett felvevőfejet, ám a munkáért 215 forint díjat számoltak fel, hiába volt garanciális a készülék. A jótállási kötelezettség eme furcsa megnyilvánulását taglaló írásunkra máig nem kaptunk választ az illetékestől, újból jelentkezett azonban olvasónk, akinek leveléből nem mindennapi módon való intézkedésről értesültünk. A minap dekoratív levelezőlapon kértek arra, hogy a készülékkel, s annak garanciajegyével fáradjak be a helyi szervizbe, így is tettem, és mindjárt különös meglepetésben részesültem, mert közölték velem, reklamációm voltaképpen jogtalan, de a kérdéses újságcikkre tekintettel, visszatérítik a javításért kifizetett összeget. Mindezt kevésbé értettem, de hát a további felvilágosításomra már nem maradt idő, mert az események peregtek. A rádiós-magnót át kellett adnom az egyik szerelőnek — ő végezte korábban az alkatrészcserét —, akinek állítólag az volt a feladata, hogy a gyártási számot leolvassa. Ne'gyed órába tellett ez, utána letépte az ügyintéző hölgy a jótállási papír első szelvényét, majd tanácsolta, menjek a cég Alpári úti központjába, ahol megkapom a pénzemet. Ott a vezetővel futottam össze, aki csodálkozott, miért nem a szervizben orvosolták véglegesen a panaszomat. Ezzel kapcsolatban telefonos szócsatának lettem szem- és fültanúja. Majd a pénztárhoz kísértek, ahol senki nem tudott ügyemről. Megint telefonálás következett, s amint a pénztáros kiderítete, miről van szó, effélét mondott: Ez az undok hapsi, aki a szerkesztőséghez beírt? Kifizetem neki... És a kétszáztizenöt forintot valóban megkaptam, igaz, egy délelőttöm ment rá. Tortúrámból persze leszűrtem a tanulságot: a félegyházi szervizben nem érdemes javíttatni híradástechnikai eszközt! — fejezte be sorait Dobos' László. Elgondolkoztató történet ez, és sejtetni engedi, ebben a szervizben kívánnivalót hagy maga után a reklamációs ügyintézés, nemkülönben a javítási munkadíjak számlázásának, illetve a garanciából eredő kötelezettségek betartásának a gyakorlata. Ha ugyanis a szóban forgó érdemi intézkedésnek nincs . jogi alapja, azt aligha helyettesítheti a sajtóbeli cikk, amennyiben viszont a jótállási lapocskát lobogtató készüléktulajdonos megfizettetése a szabályellenes, a díjösszeg visz- szatérítésével járó kellemetlenség összeegyeztethetetlen a szolgáltató vállalat ilyen jellegű teendőit tartalmazó előírásokkal. Bármi is az igazság, osztjuk a panaszos keserű summáját, melyet aligha fogadhat közönnyel az említett iavító-szerelő közösség, hiszen feladata nemcsak a lakosság bizalmának megnyerése, de annak megtartása is! Figyelmeztették az udvariatlan postai dolgozót Több mint másfél hónapja irtunk egy kiskunhalasi iskolásfiú, Borsody Mártonka kálváriájáról. Pontosabban az édesanyjáról, aki gyermekének névnapja alkalmából részére nem tudott takarékbetétkönyvet rendszeresíteni, mert az abban elhelyezendő — és hosz- szú időn át megspórolt — összesen 1700 forint aprópénzt nem volt hajlandó elfogadni a városi postahivatal tisztviselője, sőt a bank sem. Mindez — hangoztattuk — nagyon távol áll az úton- útfélen propagált takarékossági mozgalom, s az arra való nevelés tisztességes szellemétől. Bírálatunkra most kaptuk meg a hivatalos választ. A Szegedi Postaigazgatóság helyettes vezetője, dr. Lénárd László egyebek között az alábbiakat írta levelében: A panaszos déli 1 óra körül akarta átadni az említett nagy összegű fémpénzt, amikor többen várakoztak a postai ablaknál, ahol a pénz be- és kifizetése történik. Dolgozónk elmondta, a fillérek és a kis címletű forintok megszámo- lása sok időt vesz igénybe, a sorban állókra tekintettel ezt nem teheti meg. Mire a fiatalasszony a • hivatalvezetőhöz szándékozott menni, s ekkor tette a megengedhetetlen kijelentést az alkalmazott, miszerint az aprópénz átvételére a fgnöke is hiába kötelezné, mely udvariatlanságért figyelmeztetésben részesült. Szükségesnek tartom megjegyezni, hogy a Postadijszabás értelmében, ha nagyobb mennyiségű aprópénze van az ügyfélnek — például az 5 és 10 forintosokból húsz, a többi érméből pedig legalább ötven darab —, azt érmetekercsekbe csomagolva lehet átadnia a postán, mely átvételére külön időpontot is megszabhat, vagyis olyan órákra korlátozhatja e munkát, amikor nincs csúcsforgalmi időszak. Halasi befizetőnket ért kellemetlenségért ezúton kérek elnézést! Köszönjük a tájékoztatást, melyet a postai alkalmazott és az ügyfél egyaránt hasznosíthat! Válaszolt a COOPTOURIST A közelmúltban jelentettük meg „A kirándulás elmaradt” című cikkünket, melyben arról szóltunk, a Helvéciái Állami Gazdaság két dolgozójának kára származott abból, hogy a Magyar Szövetkezetek Utazási Irodája, a COOPTOURIST által a Magas- Tátrába szervezett négynapos programot más időpontra halasztotta, s arról késve informálta az érdekelteket. Megírtuk, hogy a két személy érdekében a gazdaság jogsegélyszolgálata működött közre, ennek ellenére a felmerült költségek egy részének visszatérítésére került csak sor. E közlésünkre levélben reagált a COOPTOURIST kereskedelmi igazgatója, Szabó Dezső, aki a következőket írta: Az utazás elmaradása miatt írásban kértünk elnézést az állami gazdasági dolgozóktól, akiknek felajánlottuk az ebből adódó pénzügyi követelésük teljesítését. Utasaink tényleges kárát megtérítjük, függetlenül attól, képviseli-e őket valaki, például a jogsegélyszolgálat, vagy sem. A két személy igényének egy része azonban irreális, megalapozatlan volt, kielégítésére tehát még bírói úton sem kerülhetett sor. A jogos követelésüknek viszont eleget tettünk. Összeállította: Veiket Árpád
