Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

t IMI. január 25. • PETŐFI KÉPE • » # A kis torony és a tető már kész, de mint a képen is látható — sok még a munka. Hogyan halad az átalakítás a kecskeméti Űjkollégiumban? A kecskeméti Üjkollégium épü­letét (el kell újítani. Ez a tény az elmúlt évtized elején világossá, a munka elkerülhetetlenné vált. Az átalakítást, helyreállítást ja balesetveszély megszüntetésén Kí­vül az épület értéke is indokolt­tá tette. Evekkel ezelőtt vetődött fel az a gondolat, hogy a szép zenei ne­velési hagyományokkal rendel­kező városban méltó, és minden igényt kielégítő végleges helyet kell találni e tevékenységhez. A zenei központ létrehozására na­gyon alkalmasnak látszott az Qj- kollégium épülete. Az átalakítási, felújítási mun­kákra 1978-ban a BÁCSÉPSZER vállalkozott A befejezést 1983 közepére ígérte, s közben egy részhatáridő teljesítését is vál­lalta: 1981 augusztusára elkészíti az épület egyik részét, úgy, hogy abban szeptemberben megkezd­hesse a munkáját az ének-zénei iskola. Időközben azonban változás történt a programozásban. Tekin­tettel az 1982 decemberi Kodály- centenáriumra, a kivitelező ígé­retet tett, hogy a munkát meg­gyorsítja, s erre az időre befe­jezi. Természetesen az előreho­zás az iskola beköltözését nem késlelteti. Másfél éve <már írtunk lapunk­ban a munkálatokról. Ezúttal, lé­vén. hogy «nagyon közeli már az augusztus, arra kértünk vá­laszt: Hogyan halad most az át­alakítás? A korábbi négy ütemet kettőre változtatták — tájékoztatott Zi­ma Tibor, a BÁCSÉPSZER fő­mérnöke. Az egyes lütembe tarto­zik a Villám István utcai szárny, a főlépcsőhöz, és a másik oldali padlástér, valamint mindazon munkák elvégzése, amelyek nél­kül az iskola nem működhetne. Már korábban elkészült a Vil­lám István utcai épületrész és a torony fedése, a tetőtérben kiala­kították a műhely- és laborhe­lyiségeket. A pincében megerősí­tették, acéllemezzel szigetelték az alapokat. Dolgoznak a villany­éi a központifűtés-szerelők. Hárörn nagy feladat azónban még hátravan az első ütemből, s ezek elvégzése kemény munkát jelent az építőknek. Nagy létszámmal dolgoznak a fólépcsőházon, amelyen sok szak­ma képviselői végeznek majd munkát. Köztük a Kőfaragóipari Vállalat burkolói és a Képzőmű­vészeti Kivitelező Vállalat mű- márványosai. Mindkét további te­vékenység időigényes, ezért a munkaterületet hamarosan át kell adni. Rövidesen végeznek a hőköz­pontban a kőművesek, s helyet adnak a Csőszer Vállalat szak­embereinek, akik az egész épület fűtésére, meleg vízzel való ellá­tására szolgáló berendezéseket helyezik el. Napokon belül megkezdik a nagy torony felújítását is, ahol az összes lécet és cserepet ki kell cserélni. Ugyanez a munka ese­dékes a jobb oldali szárnyon, csak előtte még el kell készíteni a te­tőtéri helyiségeket. Mindezek mellett nem marad­hat el a festés, mázolás, ajtó- és ablakkeretek javítása, hideg-me­legburkolás, valamint a homlok­zatkészítés sem. A második ütemben a jelenle­gi közgazdasági szakközépiskola, a volt kollégium és az egykori postai rész felújítása készül el. Ide tartozik az orgonával felsze­relt hangversenyterem kialakí­tása, berendezése, s a munka be­fejezéseként a külső tereprende­zés is. Nehezíti a kivitelezők dolgát, hogy több helyen erősítésre, eset­leg cserére szorulnak a bauxit- betonból készült szerkezetek. Kisebb bontási munkák már a második ütemből is elkészültek, de nagy létszámmal elsősorban az augusztusban átadandó terü­letet vette munkába a BÁCS­ÉPSZER. Jelenleg mintegy ötven ember dolgozik az építkezésen, de ha a helyzet úgy kívánja, akkor nyolcvanat is odairányit a válla­lat A befejezési határidő megtartá­sa ezzel a létszámmal biztosított­nak látszik, de a BÁCSÉPSZER szívesen venné kisebb építőipari szervezetek, vagy kisiparosok je­lentkezését is. Elsősorban aszta­losok és központifűtés-szerelők jelentkezését várják a téliesített, fűtött munkahelyre, nagy szük­ség van azonban tetőfedőkre is, de más szakmabelieket is tudnak foglalkoztatni. A nagy torony le­fedésére már vállalkozott is egy kisiparos. V. T. JÓL KEZDŐDÖTT, MÉG JOBBAN FOLYTATÓDOTT Diáknapok: így csinálják a Berkesben Tudtommal a Berkes Ferenc Kereskedelmi Szakközépiskola és Kollégium válaszolt elsőként ügyes rendezvénysorozattal a KISZ felhívására. Az ötletes, a tanulók életkori sajátosságain ala­puló program első napjáról már beszámolt spoftrovatunk. Jól si-. került a „kulturális nap" is. Dr. Herczegh Istvánná szervező irányításával az első bé osztály gondosan előkészítette a vers- és prózamondók versenyét. Az okta­tási intézettel együttműködő me­gyei könyvtár-dolgozói kis könyv­kiállítással is hozzájárultak az ün­nepi hangulathoz. , A színvonal lehetett volna va­lamivel magasabb, de az igazán figyelemre méltó teljesítmények hiányát felejtette a sok vállalko­zó,. a lelkes igyekezet. Érződött, hogy a szaktanárok mindent megtesznek azért, hogy legalább az érdeklődő fiúk, lányok maguk­tól bővítsék a heti két irodalom­órán felszedett, szükségszerűen szerény ismereteket. Szilágyi Er­zsébet, Kerekes Friderika, Back- stetter Ildikó, Nagy Erika, Bognár László további gyakorlás után eséllyel indulhat a diáknapok városi rendezvényén. A bírálók megállapítása szerint a pályázatra beküldött kézimun­kák többsége ízléses, hív a vál­lalt népművészeti hagyományok­hoz. Kitettek magukért a gyűjtők is. Nekünk a mutatósán összeállított kulcstárlat és a régi üzleti nyom­tatványokból készített három tab­ló nyerte meg a látogatók tetszé­sét. A szerdai szakmai nap és a csütörtöki KISZ-nap igen tar­talmas változatos volt. Pénteken azt döntötték el, hogy ki tud töb­bet a Szovjetunióról?, tegnap nagyszabású — bállal összekötött — táncversenyre került sor a Me­gyei Művelődési Központban. Nem véletlen, hogy ez az okta­tási intézmény szervezett először ilyen jellegű diáknapokat az or­• Szilágyi Erzsébet. szágos akció keretében. Az elmúlt két évtizedben több nagyszerű kezdeményezéssel hívták föl ma­gukra a figyelmet. Szavalókóru­suk oratórikus előadásait ma is szómon tartja a szakmai közvé­Hatezer űj iskolás A MOSTANI TANÉVBEN a megye általános iskoláiban mint-, egy 62 ezer kisdiák tanul, számuk 1985-ig hatezerrel növekszik. Ezt mutatják a demográfiai előrejel­zések, méghozzá igen pontosan, hiszen ezek a jövendő iskolások már nemcsak tervezett, de léte­ző, anyakönyvileg is igazolható állampolgárok. Bár nekik még fogalmuk sincs arról, hogy érke­zésük, létezésük, illetve gyermek­intézményi elhelyezésük okozott és még okoz továbbra is némi iz­galmat és fejtörést a tanácsok ve­zetőinek. Ez azonban végtére is örömteli gond, amit vállalnia kell minden községnek és városnak, az egész társadaldmnak. A megyé­ben ez úgy fogalmazódik meg, hogy a hatodik ötéves terv során a kulturális ellátás fejlesztési esz­közeinek többségét az általános iskolai tantermek számának nö­velésére kell fordítani. Parancsolóan hangzik ez a mondat, noha még csak a terv- javaslatok közt szerepel. A fogal­mazása azért lehetett ilyen egy­értelmű. mert a sürgető feladat indokoltságával minden érdekelt szerv, testület vezetősége és tag­sága egyetért. Egyetért természe­tesen a lakosság is, amely eddig is sok segítséget adott a tervek valóra váltásához,* az óvodai és iskolai helyek gyarapításához. A HELYZETKÉPHEZ termé­szetesen még hozzátartozik, hogy az óvodák befogadóképességének nagymérvű bővülése mellett az iskolai tantermek száma is több lett — bár csak szerény mérték­ben — az elmúlt öt év során. Ami épült, természetesen nem kevés, hiszen 221 tanteremről van szó, de ez mégsem jelent ekkora nö­vekedést. A számszerű fejlődés mindössze 63 tanterem, mivel körzetesítés, szanálás, avulás kö­vetkeztében viszonylag igen so­kat megszüntettek. Tanyai isko­lák maradtak üresen, ugyanakkor a belterületiek zsúfoltsága tovább fokozódott, amit a tanácsok át­meneti jellegű helyiségekkel igye­keztek ellensúlyozni. A tanter­mek csökkenésének folyamata re­mélhetőleg most már véget ér. mivel körzetesítés miatt ilyesmi­vel nem számolnak, s a helyi ta­nácsok figyelmét felhívták a me­gyei szervek, hogy tantermet csak az elkerülhetetlen esetben szün­tethetnek meg. Az említett kedvezőtlen jelen­séget nem számítva, az előbbre- jutási szándékot és az anyagi ál­dozatok nagyságát mutatja, hogy az általános iskolai oktatás fej­lesztésére a tervezett 475 millió forinttal szemben 505 milliót for­dítottak a tanácsok. A NÖVEKVŐ tanulólétszám te­szi indokolttá, hogy az új terv­időszakban több általános isko­lai tanterem létesül majd, mint a megelőző öt évben. A helyi taná­csok szerint ugyanis csaknem há­romszáz tanterem épül, amiben természetesen a bővítések, átala­kítások is benne foglaltatnak. Sajnos, máris elöreveti árnyé­kát az a kényszerűség, hogy az is­kolák egyéb célra létrehozott kö­zösségi helyiségeit is tanteremmé kell átalakítani erre az időszakra, amíg a korosztály tovább nem lép, s akkor bizonyára a közép- iskolások népesebb volta jelent majd újabb feszültséget. Elsősorban a városokban je­lentkeznek a gondok erősebben, s itt'már az is eredménynek szá­mít, ha a zsúfoltság további nö­vekedését meg tudják akadályoz­ni. Ennek érdekében minden le­hetséges eszközt igénybe kell ven­ni, mert alapvető érdeke a tár­sadalomnak, hogy a felnövekvő nemzedék ne szenvedjen hátrányt semmilyen formában. Nem ala­kulhat ki még egyszer olyan hely­zet, amikor egy generáció — lásd „Ratkó-korszak” — terhesnek ér­zi a saját jelenlétét. A népesedés- politikai határozatok és intézke­dések nyomán kialakult demog­ráfiai hullám szenvedő alanya semmi esetre sem lehet maga az új korosztály, amelynek egészsé­ges testi és szellemi gyarapodása országos érdekünk. A tanulókról való gondpskodás megköveteli a napközis ellátás bővítését, javítását is. A tervek szerint csaknem tíz százalékkal, mintegy kilencezer fővel növek­szik azoknak a tanulóknak a szá­ma, akik napközis ellátást vehet­nek igénybe. Az étkezési lehető­ségek egyéb formáit is fel kel! tárni, a szövetkezeti, üzemi kony­hák kihasználásától a vendéglői közétkeztetés igénybevételéig. BÁR A PÉNZESZKÖZÖK szű­kösek, de nyilvánvaló, hogy nem- 'csak az anyagiakon múlik mind­ez. Szükség van a helyenkénti szemléletváltozásra is, mert néhol még mindig késlekednek a tény­leges igények felmérésével, amit majd később kapkodás követ. Az is könnyen felmérhető, hogy a tanácsok, állami szervek egy ma­gukban nem lesznek képesek a feladatok megoldására. Érdeke a többi helyi közösségnek — terme­lőszövetkezetnek, gazdaságnak, vállalatnak, intézménynek is —. hogy a gyermekes családok köz­érzetét ne rontsa az ellátatlanság gondja. Nem múlhat a „kapaci­tás" hiányán sem egy-egy új is­kolai épületszárny megépítése vagy a régi épület átalakítása, rendbehozása. Akik rangsorolják a feladatokat, tudniuk kell miről és hogyan döntenek, miért vállal­nak felelősséget. Nehéz elképzel­ni, hogyha már oly sokszor fel­támadt a lakosság segítő kedve, buzgalma és tettre kész igyeke­zete, miért pont most ne lehetne erre számítani. Az előrelátó szer­vezés természetesen most is el­engedhetetlen követelmény. TALÁN SIKERÜLT valamit felvillantani azokból a törekvé­sekből, melyek ezekben a napok­ban is átitatják a megyei vezető szerveket, amikor a terveket osz- szeállítják, s mintegy . előreve­títik a gyorsan megvalósításra vá­ró feladatokat. Ha nem is társa­dalmi mozgalmat — hiszen van ezekből napjainkban is éppen elég — de nagyobb közösségi odafigyelést és összefogást el le­het érái, ha jobban értjük hazai gondjainkat, városunk, közsé­geink ilyen jellegű emberközeli kívánságát. T. P. Zeneiskolások találkozója A Bartók-centenárium programjának keretében gyűltek össze a héten Kecs­keméten a Bács-Kiskunban működő zeneiskolák zongo­ratanárai, a Kodály Zoltán Zenepedagógiai Intézetben. A foglalkozásokon a nagy zeneszerző fiatalok számá­ra irt zongoradarabjainak előadási kérdéseit »itat­ták meg, bemutatókkal egybekötve. Ezeket a zene- pedagógiai témákat a. fia­tal zongoristák versenyé­vel kötötték össze. A Bács- Kiskun, Békés és Csongrád megyében tanuló zeneisko­lások területi döntőjét áp­rilisban tartják. 1959. JUH. 18-20 9 Négy évtizedes reklám. lemény, irodalmi színpaduk egy korábbi Ki mit tud? győztese lett. Vajon az ezerkilencszáznyolc- vanas évek tartogatnak-e számuk­ra ilyen sikereket? H. N. VÁLASZ CIKKÜNKRE A mentők helyesen jártak el Az Országos Mentőszolgálat fő- igazgatóságtól, dr. Bencze Béla főigazgató nevében — számunkra olvashatatlan aláírással — kaptuk az alábbi levelet: „A lap 1980. november 29-i szá­mában „004 Ember a füvön" cím­mel bírálták dolgozóinkat, akik a szabadban a füvön alvó emberhez történt kivonulásuk alkalmával a bejelentőt a helyszínen tájékoz­tatták, hogy az ittas személyek szállítása nem mentőfeladat. A cikkre a Bács-Kiskun megyei Mentőszervezet vezető főorvosa válaszolt, amelyre — a levélből csak részleteket idézve — decem­ber 29-én újabb bírálatot közöl­tek. A cikkíró állásfoglalása fél­reértésekre adhat okot, amelyek eloszlatására az alábbi tájékozta­tást adom. Az Országos Mentőszolgálat fel­adatait az Egészségügyi Miniszter 3 1972. (I. 22.) Eü.M. számú ren­deleté és 7/1972. (Eü. K. 4.) Eü.M. számú utasítása határozza meg. Ezek előírják, hogy közterületen baleset vagy egyéb okból súlyos egészségkárosodást szenvedett sze­mély mentése — első egészség- ügyi, illetőleg első orvosi ellátása és szükség esetén gyógyintézetbe szállítása — tartozik az Országos Mentőszolgálat feladatkörébe. A 2 1979. (VIII. 1.) BM—Eü.M. szá­mú együttes rendelet szerint az ittas személyek kijózanító állo­másra szállítása a rendőrség fel­adata, kivéve, ha az ittas személy magával tehetetlen, terhes, idős, gyermekkorú vagy sérült A cikkíró a jogszabályokra hi­vatkozást „menetrendszerűnek ér­zi". Ha ezen a feladatok világos meghatározását és elhatárolását érti, akkor ez a „menetrendszerű­ség" az életmentés egyik nélkülöz­hetetlen feltétele. A lakosság tájékoztatása a men­tőhívás indokoltságáról nem lehet — a cikk szóhasználatával élve — „az ügyhöz méltatlan bújócská- zás”. Kétségtelen, hogy a szabad­ban alvó részeg ébresztése meleg helyre juttatása az ő vitathatatlan érdekeit szolgálják, de a mentő- szolgálat adott kapacitása a része­gek szállítását nem, csak a bal­esetet vagy hirtelen súlyos egész­ségkárosodást szenvedettek men­tését — illetve az orvos által el­rendelt betegszállításokat — teszi lehetővé. A szociális és rendészeti feladatok teljesítése a mentőre valóban rászorulók életét veszé­lyeztetné. Minden felnőtt ember állampol­gári kötelessége, hogy az arra rá­szorulónak a tőle elvárható segít­séget nyújtsa. Ennek minimuma — hasonló esetben — a földön fekvő megtekintése és ébresztésé­nek meg kísérel ése annak érdeke­ben, hogy a társadalmilag valóban szükséges és lehetséges segítséget megkapja. Megállapítottam, hogy a mentő- szolgálat dolgozói valóban helye­sen jártak el. Elengedhetetlennek tartom, hogy a lakosság a mentőhívás indokolt­ságának feltételeiről a megfelelő tájékoztatást kapja, ezért a fen­tiek — nemcsak részleteiben, ha­nem teljes terjedelmében történő közlését, egyben értesítésem szí­ves tudomásulvételét kérem." Negyvenezer tonna cukor Szombaton leálltak a Petóházi Cukorgyár gépei. Befejeződött a 120 napos gyártási kampány, majd az ezt követő kétnapos utóüzem is. Négy hónapon át éjjel-nappal folyt a munka. 343 ezer tonna ré­pát dolgoztak fel, amiből 40 ezer 500 tonna cukrot gyártottak A gyártást a négy hónap során gyak­ran nehezítette a rendkívüli hi­deg. Voltak vízellátási zavarok is, de a legtöbb gondot a fagyos, sá­ros répa okozta. A szállítás az egész kampány során zavartalan volt A gyár há­rom vasúti igazgatósággal — a szombathelyivei, a budapestivel és a soproni GYSEV-vel. — vala­mint a 19-es Volán Vállalattal állt kapcsolatban. Mind a négy szállító partnerral példamutató volt az együttműködés. Petőházán 10 ezer tonna alföldi és dél-du­nántúli répát is feldolgoztak a kampány elején és végén. A gyár­tási szezon egyéb szakaszaiban pedig a petóházi gyár adott at feldolgozásra 60 ezer tonna répát a társüzemekhek A következő hónapokban felül­vizsgálják karbantartják a mint­egy (elmilliard forint értékű ter­melőberendezéseket.

Next

/
Oldalképek
Tartalom