Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)

1981-01-25 / 21. szám

2 • PETŐFI NÉPE • 1981. január 25. \ HETI VILÁGHÍRADÓ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Helsinkiben megkezdődtek az ifjúsági világfórum tanács­kozásai. — Az izraeli' kormány bejelentése a választások idő előtt történő megtartásáról. KEDD: Ronald Reagant beiktatják elnöki hivatalába. — Az Algé­ria által közvetített iráni—amerikai megállapodás értelmében szabadon bocsátják a túszokat. SZERDA: Űjabb viták Lengyelországban a szabad szombatok ügyéről. — A burmai külügyminiszter bangkoki és hanoi lá­togatása. CSÜTÖRTÖK: A francia államfő Rómában. — Súlyos politikai merényletek Észak-Irországban. — A salvadori hazafiak takti­kai visszavonulása és átcsoportosítása. PÉNTEK: A Béke-világtanács ülése. — A nemzetközi tiltakozás hatására Szöulban elállnak. a Kim De Dzsung ellenzéki veze­tő kivégzésétől. — Nyugat-Berlinben új kormányzó főpolgár­mestert választanak. SZOMBAT: Előkészületek az iszlám országok szaud-arábiai konfe­renciájára. A hét három kérdése Mi jellemezte az új amerikai kormányzat első munkanapjait? Lezajlott a parádék, bálok és tű­zijátékok napja: minden eddiginél látványosabb keretek között ik­tatták be hivatalába Ronald Rea­gant, az Egyesült Államok negy­venedik elnökét. S miközben Wa­shington divattémája az állami kiadások szigorú visszafogása, a ceremóniák költségszámlája nyolc­millió dollárt tett ki, a négy év­vel ezelőttinek éppen dupláját. Ám aligha ez a tény az egyet­len szemmel látható ellentmondás az új kormány startjánál. Ámi a belpolitikát a gazdaságpolitikát il- letti, egyik fő célkitűzés az elsza­badult infláció megfékezése, vi­szont a beígért adócsökkentés megvalósítása olaj lenne az inflá­ció tüzére. Sok szó esik a költ­ségvetési takarékosságról is, de ugyanakkor zöld utat kapnak a katonai kiadások, soha nem látott méreteket öltenek a fegyverkezé­si programokra szánt összegek. A külpolitikában erre a kezdeti időszakra inkább a puhatolózás, a lehetőségek felmérése a jellemző — az elnök telefonon váltott né­hány szót fontosabb nyugat-euró­pai szövetségeseivel, s közzétették a Fehér Ház várható vendégeinek listáját, az elkövetkező hetekre. A diplomáciai szokások szerint számos üdvözlő távirat érkezett az új elnök címére, s ezek között a legnagyobb érdeklődést Leonyid Brezsnyev mondatai váltották ki. (A szovjet álláspontot Andrej Gromiko is kifejtette a Kommu- nyiszt hasábjain megjelent cikké­ben.) A moszkvai állásfoglalások a hogyan továbbra helyezik a hangsúlyt, s készségüket nyilvá­nítják a kölcsönösen előnyös együttműködésre. Ehhez azonban két fél szükséges. Furcsa módon a Reagan-admi- nisztráció első külpolitikai tény­kedése alig néhány perccel a be­iktatás után *— az Iránból szaba­dult amerikai túszok fogadása lett. Carter, aki a túszok kiszabadító­jaként szerette volna bearanyozni elnökségének utolsó óráit, csupán az új elnök megbízottjaként utaz­hatott a túszok wiesbadeni, átme­neti erőgyűjtő állomására. Az öt­venkét amerikai hazatérése 444 • Beiktatták az Egyesült Államok új elnökét. Képünkön: Ronald Reagan a hivatali esküt teszi le, mellette felesége, Nancy Reagan. nap után, rendezni látszott egy so­káig függőben levő válságproblé­mát. Hiszen kezdettől fogva nyil­vánvaló lehetett: a túszszedés, s különösképpen egy nagykövetségi személyzet túszként történő tartó­sa nem lehet eszköze a nemzet­közi vitáknak. A teljes képhez tartozik azonban, hogy a nemzet­közi szabályokba nem illeszthető iráni reakciót olyan amerikai ak­ciók sora előzte meg, amely ugyan­csak nem illeszthető a rendezett nemzetközi kapcsolatokba. A „túszügy” azonban mégsem zárult le. Az Egyesült Államokban ugyanis Irán-ellenes kampány kez­dődött, amely odáig ment, hogy az új kormányzattól a vállalt kö­telezettségek teljesítésének be­szüntetését követelik. Miért kerül sor* idő előtt választásokra Izraelben? Az izraeli rádió leghallgatottabb politikai adása a héten annak a nyolc miniszternek a nyilatkozatát közvetítette — Dajantól Weizma- nig —, akik otthagyták Begin ka­binetjét. Az ügyes összeállítás sa­játos hangkulisszákat alkalma­zott: minden nyilatkozat végét egy becsapódó ajtó zaja jelezte. A pénzügyminiszter távozásával az­után végleg bezárult a kormány­zási lehetőségek kapuja. Begin koalíciója kisebbségbe került, s a szabályos novemberi időpont he­lyett júliusra hozták előre a vá­lasztásokat. A miniszterelnök azért gondosan megválogatta ezt a dátumot. Egyrészt abban bízik, hogy a következő fél évben ma­radnak még manőverezési lehető­ségei, másrészt július már iskolai szünet, amikor a külföldi utazá­sok csúcsszezonja van, s az uta­zók tehát az urnáktól távollevők többsége, a tapasztalatok szerint, Begin ellenzékéből kerül ki. Előfordulhat még, hogy a mun­káspárti szövetség egy bizalmi szavazással megpróbálja közelebb hozni az idő előtti választásokat, noha maga is szükségét érzi bizo­nyos felkészülési szakasznak, és szeretné látni Reagan közel-keleti politikájának konkrétabb körvo­nalait. Miről tárgyal az iszlám-konferencia? Szinte órákkal a Szaúd-Aráblá- ban sorra kerülő újabb iszlám­konferencia előtt még teljesen képlékeny az értekezleten részt vevők s a napirendi pontok szá­ma. A negyvenkét iszlám ország tanácskozásának különös jelentő­séget ad, hogy a legutóbbi arab csúcs csonkára sikerült Amman- ban, s úgy tűnhet, e szélesebb ke­ret új lehetőségeket ad tárgyalá­saikra. Csakhogy az iszlám világ­ban viszonylag új elem és meg­osztó tényező Irak háborúja Irán­nal; visszatetszést kelthet több jobboldali rendszer beavatkozási kísérlete a népi Afganisztán bel- ügyeibe; s adódnak más törésvo­nalak is. így vált kérdésessé, hogy a harctereken szemben álló felek megjelennek-e a konferencián. Teherán helyzetét az is kényessé teszi, hogy a házigazda Szaúd- Arábia határozottan Bagdadot tá­mogatja. S vajon a szakadást oko­zó ellentétek helyett sikerül-e olyan közös érdekű, antlimperia- llsta tartalmú követeléseket he­lyezni a középpontba, mint a Je­ruzsálem bekebelezését célzó dön­tés elítélése, a palesztinokkal va­ló szolidaritás? R. E. A túszügy, képekben • 1979. november 4-én iszlám diákok egy csoportja elfoglalta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, mivel Washington be­fogadta a menekülésben lévő volt iráni sahot, Reza Pahlavit. A fegyveres fiatalok 59 amerikai diplomatát túszul ejtettek. Az Egyesült Államokban „válságstáb” alakult a foglyok kiszabadítá­sára. Közvetett, titkos diplomáciai tárgyalások, ENSZ-tisztviselők és jószolgálati küldöttségek követték egymást — eredménytelenül. Végül az USA katonai akciója is kudarcba fulladt. Képünkön: le­zuhant amerikai helikopter roncsai az' iráni sivatagban. • A túszszabadítási kísérlet után a foglyokat több, titkos rejtek helyre szállították, a nagykövetség épületét pedig (képünkön) fegy­veres őrség védte. » • A teheráni parlament pénzügyi és politikai feltételeket támasz­tott a túszok szabadon bocsátása ellenében. Követelték a sah kül­földre juttatott vagyonának visszaszolgáltatását, az amerikai ban­kokban befagyasztott Iráni. betétek feloldását és az iráni belügyek- be való be nem avatkozást. Képünkön: a medzslisz egyik ülése a túszügyben. 9 Az algériai kormány közve­tített a túszügy megoldásában Teherán és Washington között. Képünkön: Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyet­tes (jobbra) jó néhány tárgya­lást folytatott, amíg a diplomá­ciai erőfeszítés végül megoldást hozott. 0 Az amerikai túszok végül — Algír érintésével —' az USA egyik NSZK-bell légitámaszpont­jára érkeztek. A diplomaták né­hány napot az amerikai légierő kórházában töltenek. Vlfl FlV/ltfMVPK' A SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOKRÓL Az érdekazonosságokat kell keresni Amerikai jelentés a SALT-ról Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Az Egyesült Államok több volt moszkvai nagykövetének a szov­jet—amerikai kapcsolatokról kia­lakított véleményét összegzi leg­újabb számában a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap, abból az alkalomból, hogy a washingtoni őrségváltás miatt lemondott tiszt­ségéről Thomas Watson nagykö­vet. Watson elutazása előtt kije­lentette: véleménye szerint „egy­szerűen logikátlan dolog, ha a Ifit szuperhatalom párbeszédét olyan alacsony szintre engedik vissza­esni, mint amilyenre qz a múlt évben került”. A távozó nagykö­vet azt hangoztatta, hogy „értel­metlenség a stratégiai fölény megszerzésével kísérletezni, mert az csak a veszélyeket növeli meg, de semmivel sem emeli a biz­tonság szintjét". A volt nagykö­vet szerint értelmetlenség azzal kísérletezni, hogy „az oroszokat a rájuk kényszerített fegyverke­zéssel próbálják kifárasztani”. Nem ért egyet azzal az elgondo­lással sem, hogy különböző jelle­gű problémákat valamiféle cső*, magtervben kell egyesíteni a tárgyalások során. „Ha véget ér a jelenlegi átmeneti időszak Was­hingtonban, a Reagan-kormány katonai és külpolitikai szakértői minden bizonnyal fokozatosan ■maguk is erre a következtetésre jutnak el" — vélekedett a nagy­követ. A szovjet hetilap cikke emlé­keztet arra, hogy számos volt amerikai nagykövet az enyhülési politika híve. Averell Harriman, a volt moszkvai amerikai nagy­követek doyenje például számos alkalommal fejtette ki, hogy a társadalmi rendszerek különböző­sége ellenére az enyhülés és az együttműködés a két ország kö­zött reális lehetőség, és létfontos­ságú, hogy kiszélesítsék azoknak a szovjet—amerikai megállapodá­soknak a hatáskörét, amelyek vé­get vethetnek a nukleáris fegy­verkezési versenynek és segítsé­get nyújthatnak a nukleáris erők csökkentéséhez. George F. Ken- nan, aki valaha a Szovjetunió „fé- kentartásának"s lelkes híve volt, ma szintén az önmérséklet híve. Egy amerikai folyóirat, a The At­lantic Monthly januári számá­ban például azt írta, hogy a nuk­leáris fegyverkezési verseny őrültség, és hogy a feszültség ma veszélyesen magas szintet ért el. A feszültség csökentése érdeké­ben mindkét félnek fel kell is­mernie, hogy a biztonsághoz ve­zető út nem a nukleáris fegyve­rek arzenáljának bővítése, hanem annak csökkentése — hangoztatta Kennan. Charles E. Bohlen, aki Kennan utódja volt a moszkvai amerikai nagykövetség élén, kijelentette: nem az érdekellentéteket, hanem az érdekazonosságokat kell ke­resni a szovjet—amerikai kapcso­latokban. Volt amerikai kormánytisztvi­selők és külügyi szakértők egy csoportja pénteken felszólította a Reagan-kormányzatot a SALT- tárgyalások folytatására. A mind a republikánus, mind a demokrata pártot képviselő csoport szerint az Egyesült Álla­moknak rövidesen tárgyalásokat kellene kezdenie a Szovjetunió­val az amerikai szenátus által nem ratifikált SALT—II megál­lapodás „lényegi elemeinek” megmentésére. így „nem kellene mindent elölről kezdeni, hanem a felújított tárgyalásokon megjelöl­hetnék a SALT—II azon elemeit, amelyek mindkét fél nemzetbiz­tonsági érdekeit szolgálják és amelyek elősegítik a stratégiai egyensúly megőrzését”. Javasolták, hogy a két ország törekedjék az atomfegyverkész- letek csökkentésére és az elavuló fegyverrendszerek kiselejtezésé­re. Ilyen fegyverként említik az amerikai Titán-rakétákat, ame­lyek már több balesetet okoztak. A két nagyhatalom viszonyát értékelve a 80 oldalas jelentés hangsúlyozza, hogy több terüle­ten lehetőség van a kapcsolatok Javítására. Ugyanakkor azt han­goztatja, hogy „nem szabad illú­ziókat fűzni az állandó együttmű­ködés lehetőségéhez vagy a má­sik fél rovására elért ingyenes győzelmekhez... Az amerikai' szakértők szerint a két nagyha­talom „nem remélheti, hogy part­nerek legyenek és nem engedhe­ti meg magának, hogy ellenségek legyenek”. Felszólítják a Reagan-kor­mányzatot, hogy a szovjet „kihí-. vásra" válaszként „realisztikus és pragmatikus stratégiát" dol­gozzon ki. Ezen azonban a fegy­verkezés fokozását értik: az ame­rikai tervekben szereplő különbö­ző fegyverrendszerek közül egye­dül az MX-rakéta kifejlesztését ellenzik — helyette más fegyver- rendszer gyártását sugallják. A szakértők jelentésükben ja­vasolják, hogy politikai célok ér­dekében az Egyesült Államok a jövőben is próbáljon meg gazda­sági nyomást gyakorolni a Szov­jetunióra, de hangsúlyozzák, hogy csak akkor, amikor az amerikai vélemény szerint ez „hatásos” lehet. Így a gabonaembargó fenn­tartását szorgalmazzák, viszont sürgetik annak a törvénynek a felülvizsgálását, amelyet a szovjet kivándorlási politikától teszi füg­gővé a kereskedelmi kapcsolatok jellegét. Kim De Dzsung szabadon bocsátását követelik Felháborodott tiltakozás hullá­ma söpört végig Japánon a Kim De Dzsung dél-koreai ellenzéki vezetőre kiszabott halálos ítélet megerősítése, majd életfogytiglani börtönre való változtatása miatt. Noha elhárult az annak idején a szigetországból elrabolt, és később koholt vádak alapján lázításban bűnösnek kimondott Kim életét fenyegető közvetlen veszély, a szöuli tábornoki rendszer „nagy­lelkűsége” nem elégítette ki sem a japán baloldalt, sem a demok­ratikus polgári köröket. A szigetországi szakszervezetek tagsága szombaton reggel ország­szerte figyelmeztető sztrájkokat tartott és gyűléseken követelte Kim haladéktalan szabadon bo­csátását. A japán szocialisták és a kom­munisták nyilatkozatban foglaltak állást a Kim-ügy egyetlen lehetsé­ges lezárása, azonnali szabadon bocsátása mellett.. Növekszik az áruellátás, javul a szolgáltatás (Folytatás az 1. oldalról.) városi tanács épületének felújí­tását és az egyéb megrendelések teljesítését. Mint a beszélgetés elején em­lítettem, az eddigi években si­keresen elégítettük ki a lakosság javító—szolgáltató igényeit. Az idén szeretnénk tovább fejleszte­ni a gebines rendszert. Nemcsak azokban a szakmákban, üzletek­ben, ahol egy személy dolgozik, hanem még olyan helyen is, ahol öten-hatan végzik munkájukat. Ha sikerül csökkenteni a szoros elszámolású munkahelyek szá­mát, akkor jelentősen csökken az adminisztratív létszám is. Az így felszabaduló munkaerő más te­rületen végezhet produktív tevé­kenységet. Nagyon bízunk abban, hogy ha sikerül szélesíteni a ge­bines rendszert, csökken a kon­tárok száma és *növekszik a szolgáltatómunka minősége. Je­lenleg hatvan gebinesünk van. létszámukat az év végére szeret­nénk 100—120-ra növelni. Eredményeink elérésében je­lentős szerep jutott a szocialista brigádoknak is. Vállalásaik tel­jesítésével hozzájárultak a többi között a terrpelékenység növelé­séhez. Ezzel kapcsolatban még egy adatot. Az V. ötéves terv kez­detén az egy főre jutó termelési érték 153 ezer forint volt. 1980- ban pedig már 210 ezer forintra kerekítettük. Ha a jelenleg dol­gozó 24 brigád 240 tagja és az ezután alakuló kollektívák to­vábbra. is> az eddigihez hasonló módon vesznek, részt a termelés-' ben. bízunk ,abban, hogy a VI. ötéves terv utolsó évében nem a tervezett 207 millió, hanem még ennél is magasabb lesz az ár­bevételünk — mondta befeje­zésül Szivák Gyula, a szövetke­zet elnöke. O. L.

Next

/
Oldalképek
Tartalom