Petőfi Népe, 1981. január (36. évfolyam, 1-26. szám)
1981-01-25 / 21. szám
2 • PETŐFI NÉPE • 1981. január 25. \ HETI VILÁGHÍRADÓ ESEMÉNYEK KRÓNIKÁJA: HÉTFŐ: Helsinkiben megkezdődtek az ifjúsági világfórum tanácskozásai. — Az izraeli' kormány bejelentése a választások idő előtt történő megtartásáról. KEDD: Ronald Reagant beiktatják elnöki hivatalába. — Az Algéria által közvetített iráni—amerikai megállapodás értelmében szabadon bocsátják a túszokat. SZERDA: Űjabb viták Lengyelországban a szabad szombatok ügyéről. — A burmai külügyminiszter bangkoki és hanoi látogatása. CSÜTÖRTÖK: A francia államfő Rómában. — Súlyos politikai merényletek Észak-Irországban. — A salvadori hazafiak taktikai visszavonulása és átcsoportosítása. PÉNTEK: A Béke-világtanács ülése. — A nemzetközi tiltakozás hatására Szöulban elállnak. a Kim De Dzsung ellenzéki vezető kivégzésétől. — Nyugat-Berlinben új kormányzó főpolgármestert választanak. SZOMBAT: Előkészületek az iszlám országok szaud-arábiai konferenciájára. A hét három kérdése Mi jellemezte az új amerikai kormányzat első munkanapjait? Lezajlott a parádék, bálok és tűzijátékok napja: minden eddiginél látványosabb keretek között iktatták be hivatalába Ronald Reagant, az Egyesült Államok negyvenedik elnökét. S miközben Washington divattémája az állami kiadások szigorú visszafogása, a ceremóniák költségszámlája nyolcmillió dollárt tett ki, a négy évvel ezelőttinek éppen dupláját. Ám aligha ez a tény az egyetlen szemmel látható ellentmondás az új kormány startjánál. Ámi a belpolitikát a gazdaságpolitikát il- letti, egyik fő célkitűzés az elszabadult infláció megfékezése, viszont a beígért adócsökkentés megvalósítása olaj lenne az infláció tüzére. Sok szó esik a költségvetési takarékosságról is, de ugyanakkor zöld utat kapnak a katonai kiadások, soha nem látott méreteket öltenek a fegyverkezési programokra szánt összegek. A külpolitikában erre a kezdeti időszakra inkább a puhatolózás, a lehetőségek felmérése a jellemző — az elnök telefonon váltott néhány szót fontosabb nyugat-európai szövetségeseivel, s közzétették a Fehér Ház várható vendégeinek listáját, az elkövetkező hetekre. A diplomáciai szokások szerint számos üdvözlő távirat érkezett az új elnök címére, s ezek között a legnagyobb érdeklődést Leonyid Brezsnyev mondatai váltották ki. (A szovjet álláspontot Andrej Gromiko is kifejtette a Kommu- nyiszt hasábjain megjelent cikkében.) A moszkvai állásfoglalások a hogyan továbbra helyezik a hangsúlyt, s készségüket nyilvánítják a kölcsönösen előnyös együttműködésre. Ehhez azonban két fél szükséges. Furcsa módon a Reagan-admi- nisztráció első külpolitikai ténykedése alig néhány perccel a beiktatás után *— az Iránból szabadult amerikai túszok fogadása lett. Carter, aki a túszok kiszabadítójaként szerette volna bearanyozni elnökségének utolsó óráit, csupán az új elnök megbízottjaként utazhatott a túszok wiesbadeni, átmeneti erőgyűjtő állomására. Az ötvenkét amerikai hazatérése 444 • Beiktatták az Egyesült Államok új elnökét. Képünkön: Ronald Reagan a hivatali esküt teszi le, mellette felesége, Nancy Reagan. nap után, rendezni látszott egy sokáig függőben levő válságproblémát. Hiszen kezdettől fogva nyilvánvaló lehetett: a túszszedés, s különösképpen egy nagykövetségi személyzet túszként történő tartósa nem lehet eszköze a nemzetközi vitáknak. A teljes képhez tartozik azonban, hogy a nemzetközi szabályokba nem illeszthető iráni reakciót olyan amerikai akciók sora előzte meg, amely ugyancsak nem illeszthető a rendezett nemzetközi kapcsolatokba. A „túszügy” azonban mégsem zárult le. Az Egyesült Államokban ugyanis Irán-ellenes kampány kezdődött, amely odáig ment, hogy az új kormányzattól a vállalt kötelezettségek teljesítésének beszüntetését követelik. Miért kerül sor* idő előtt választásokra Izraelben? Az izraeli rádió leghallgatottabb politikai adása a héten annak a nyolc miniszternek a nyilatkozatát közvetítette — Dajantól Weizma- nig —, akik otthagyták Begin kabinetjét. Az ügyes összeállítás sajátos hangkulisszákat alkalmazott: minden nyilatkozat végét egy becsapódó ajtó zaja jelezte. A pénzügyminiszter távozásával azután végleg bezárult a kormányzási lehetőségek kapuja. Begin koalíciója kisebbségbe került, s a szabályos novemberi időpont helyett júliusra hozták előre a választásokat. A miniszterelnök azért gondosan megválogatta ezt a dátumot. Egyrészt abban bízik, hogy a következő fél évben maradnak még manőverezési lehetőségei, másrészt július már iskolai szünet, amikor a külföldi utazások csúcsszezonja van, s az utazók tehát az urnáktól távollevők többsége, a tapasztalatok szerint, Begin ellenzékéből kerül ki. Előfordulhat még, hogy a munkáspárti szövetség egy bizalmi szavazással megpróbálja közelebb hozni az idő előtti választásokat, noha maga is szükségét érzi bizonyos felkészülési szakasznak, és szeretné látni Reagan közel-keleti politikájának konkrétabb körvonalait. Miről tárgyal az iszlám-konferencia? Szinte órákkal a Szaúd-Aráblá- ban sorra kerülő újabb iszlámkonferencia előtt még teljesen képlékeny az értekezleten részt vevők s a napirendi pontok száma. A negyvenkét iszlám ország tanácskozásának különös jelentőséget ad, hogy a legutóbbi arab csúcs csonkára sikerült Amman- ban, s úgy tűnhet, e szélesebb keret új lehetőségeket ad tárgyalásaikra. Csakhogy az iszlám világban viszonylag új elem és megosztó tényező Irak háborúja Iránnal; visszatetszést kelthet több jobboldali rendszer beavatkozási kísérlete a népi Afganisztán bel- ügyeibe; s adódnak más törésvonalak is. így vált kérdésessé, hogy a harctereken szemben álló felek megjelennek-e a konferencián. Teherán helyzetét az is kényessé teszi, hogy a házigazda Szaúd- Arábia határozottan Bagdadot támogatja. S vajon a szakadást okozó ellentétek helyett sikerül-e olyan közös érdekű, antlimperia- llsta tartalmú követeléseket helyezni a középpontba, mint a Jeruzsálem bekebelezését célzó döntés elítélése, a palesztinokkal való szolidaritás? R. E. A túszügy, képekben • 1979. november 4-én iszlám diákok egy csoportja elfoglalta az Egyesült Államok teheráni nagykövetségét, mivel Washington befogadta a menekülésben lévő volt iráni sahot, Reza Pahlavit. A fegyveres fiatalok 59 amerikai diplomatát túszul ejtettek. Az Egyesült Államokban „válságstáb” alakult a foglyok kiszabadítására. Közvetett, titkos diplomáciai tárgyalások, ENSZ-tisztviselők és jószolgálati küldöttségek követték egymást — eredménytelenül. Végül az USA katonai akciója is kudarcba fulladt. Képünkön: lezuhant amerikai helikopter roncsai az' iráni sivatagban. • A túszszabadítási kísérlet után a foglyokat több, titkos rejtek helyre szállították, a nagykövetség épületét pedig (képünkön) fegyveres őrség védte. » • A teheráni parlament pénzügyi és politikai feltételeket támasztott a túszok szabadon bocsátása ellenében. Követelték a sah külföldre juttatott vagyonának visszaszolgáltatását, az amerikai bankokban befagyasztott Iráni. betétek feloldását és az iráni belügyek- be való be nem avatkozást. Képünkön: a medzslisz egyik ülése a túszügyben. 9 Az algériai kormány közvetített a túszügy megoldásában Teherán és Washington között. Képünkön: Warren Christopher amerikai külügyminiszter-helyettes (jobbra) jó néhány tárgyalást folytatott, amíg a diplomáciai erőfeszítés végül megoldást hozott. 0 Az amerikai túszok végül — Algír érintésével —' az USA egyik NSZK-bell légitámaszpontjára érkeztek. A diplomaták néhány napot az amerikai légierő kórházában töltenek. Vlfl FlV/ltfMVPK' A SZOVJET—AMERIKAI KAPCSOLATOKRÓL Az érdekazonosságokat kell keresni Amerikai jelentés a SALT-ról Kis Csaba, az MTI tudósítója jelenti: Az Egyesült Államok több volt moszkvai nagykövetének a szovjet—amerikai kapcsolatokról kialakított véleményét összegzi legújabb számában a Moszkovszkije Novosztyi című hetilap, abból az alkalomból, hogy a washingtoni őrségváltás miatt lemondott tisztségéről Thomas Watson nagykövet. Watson elutazása előtt kijelentette: véleménye szerint „egyszerűen logikátlan dolog, ha a Ifit szuperhatalom párbeszédét olyan alacsony szintre engedik visszaesni, mint amilyenre qz a múlt évben került”. A távozó nagykövet azt hangoztatta, hogy „értelmetlenség a stratégiai fölény megszerzésével kísérletezni, mert az csak a veszélyeket növeli meg, de semmivel sem emeli a biztonság szintjét". A volt nagykövet szerint értelmetlenség azzal kísérletezni, hogy „az oroszokat a rájuk kényszerített fegyverkezéssel próbálják kifárasztani”. Nem ért egyet azzal az elgondolással sem, hogy különböző jellegű problémákat valamiféle cső*, magtervben kell egyesíteni a tárgyalások során. „Ha véget ér a jelenlegi átmeneti időszak Washingtonban, a Reagan-kormány katonai és külpolitikai szakértői minden bizonnyal fokozatosan ■maguk is erre a következtetésre jutnak el" — vélekedett a nagykövet. A szovjet hetilap cikke emlékeztet arra, hogy számos volt amerikai nagykövet az enyhülési politika híve. Averell Harriman, a volt moszkvai amerikai nagykövetek doyenje például számos alkalommal fejtette ki, hogy a társadalmi rendszerek különbözősége ellenére az enyhülés és az együttműködés a két ország között reális lehetőség, és létfontosságú, hogy kiszélesítsék azoknak a szovjet—amerikai megállapodásoknak a hatáskörét, amelyek véget vethetnek a nukleáris fegyverkezési versenynek és segítséget nyújthatnak a nukleáris erők csökkentéséhez. George F. Ken- nan, aki valaha a Szovjetunió „fé- kentartásának"s lelkes híve volt, ma szintén az önmérséklet híve. Egy amerikai folyóirat, a The Atlantic Monthly januári számában például azt írta, hogy a nukleáris fegyverkezési verseny őrültség, és hogy a feszültség ma veszélyesen magas szintet ért el. A feszültség csökentése érdekében mindkét félnek fel kell ismernie, hogy a biztonsághoz vezető út nem a nukleáris fegyverek arzenáljának bővítése, hanem annak csökkentése — hangoztatta Kennan. Charles E. Bohlen, aki Kennan utódja volt a moszkvai amerikai nagykövetség élén, kijelentette: nem az érdekellentéteket, hanem az érdekazonosságokat kell keresni a szovjet—amerikai kapcsolatokban. Volt amerikai kormánytisztviselők és külügyi szakértők egy csoportja pénteken felszólította a Reagan-kormányzatot a SALT- tárgyalások folytatására. A mind a republikánus, mind a demokrata pártot képviselő csoport szerint az Egyesült Államoknak rövidesen tárgyalásokat kellene kezdenie a Szovjetunióval az amerikai szenátus által nem ratifikált SALT—II megállapodás „lényegi elemeinek” megmentésére. így „nem kellene mindent elölről kezdeni, hanem a felújított tárgyalásokon megjelölhetnék a SALT—II azon elemeit, amelyek mindkét fél nemzetbiztonsági érdekeit szolgálják és amelyek elősegítik a stratégiai egyensúly megőrzését”. Javasolták, hogy a két ország törekedjék az atomfegyverkész- letek csökkentésére és az elavuló fegyverrendszerek kiselejtezésére. Ilyen fegyverként említik az amerikai Titán-rakétákat, amelyek már több balesetet okoztak. A két nagyhatalom viszonyát értékelve a 80 oldalas jelentés hangsúlyozza, hogy több területen lehetőség van a kapcsolatok Javítására. Ugyanakkor azt hangoztatja, hogy „nem szabad illúziókat fűzni az állandó együttműködés lehetőségéhez vagy a másik fél rovására elért ingyenes győzelmekhez... Az amerikai' szakértők szerint a két nagyhatalom „nem remélheti, hogy partnerek legyenek és nem engedheti meg magának, hogy ellenségek legyenek”. Felszólítják a Reagan-kormányzatot, hogy a szovjet „kihí-. vásra" válaszként „realisztikus és pragmatikus stratégiát" dolgozzon ki. Ezen azonban a fegyverkezés fokozását értik: az amerikai tervekben szereplő különböző fegyverrendszerek közül egyedül az MX-rakéta kifejlesztését ellenzik — helyette más fegyver- rendszer gyártását sugallják. A szakértők jelentésükben javasolják, hogy politikai célok érdekében az Egyesült Államok a jövőben is próbáljon meg gazdasági nyomást gyakorolni a Szovjetunióra, de hangsúlyozzák, hogy csak akkor, amikor az amerikai vélemény szerint ez „hatásos” lehet. Így a gabonaembargó fenntartását szorgalmazzák, viszont sürgetik annak a törvénynek a felülvizsgálását, amelyet a szovjet kivándorlási politikától teszi függővé a kereskedelmi kapcsolatok jellegét. Kim De Dzsung szabadon bocsátását követelik Felháborodott tiltakozás hulláma söpört végig Japánon a Kim De Dzsung dél-koreai ellenzéki vezetőre kiszabott halálos ítélet megerősítése, majd életfogytiglani börtönre való változtatása miatt. Noha elhárult az annak idején a szigetországból elrabolt, és később koholt vádak alapján lázításban bűnösnek kimondott Kim életét fenyegető közvetlen veszély, a szöuli tábornoki rendszer „nagylelkűsége” nem elégítette ki sem a japán baloldalt, sem a demokratikus polgári köröket. A szigetországi szakszervezetek tagsága szombaton reggel országszerte figyelmeztető sztrájkokat tartott és gyűléseken követelte Kim haladéktalan szabadon bocsátását. A japán szocialisták és a kommunisták nyilatkozatban foglaltak állást a Kim-ügy egyetlen lehetséges lezárása, azonnali szabadon bocsátása mellett.. Növekszik az áruellátás, javul a szolgáltatás (Folytatás az 1. oldalról.) városi tanács épületének felújítását és az egyéb megrendelések teljesítését. Mint a beszélgetés elején említettem, az eddigi években sikeresen elégítettük ki a lakosság javító—szolgáltató igényeit. Az idén szeretnénk tovább fejleszteni a gebines rendszert. Nemcsak azokban a szakmákban, üzletekben, ahol egy személy dolgozik, hanem még olyan helyen is, ahol öten-hatan végzik munkájukat. Ha sikerül csökkenteni a szoros elszámolású munkahelyek számát, akkor jelentősen csökken az adminisztratív létszám is. Az így felszabaduló munkaerő más területen végezhet produktív tevékenységet. Nagyon bízunk abban, hogy ha sikerül szélesíteni a gebines rendszert, csökken a kontárok száma és *növekszik a szolgáltatómunka minősége. Jelenleg hatvan gebinesünk van. létszámukat az év végére szeretnénk 100—120-ra növelni. Eredményeink elérésében jelentős szerep jutott a szocialista brigádoknak is. Vállalásaik teljesítésével hozzájárultak a többi között a terrpelékenység növeléséhez. Ezzel kapcsolatban még egy adatot. Az V. ötéves terv kezdetén az egy főre jutó termelési érték 153 ezer forint volt. 1980- ban pedig már 210 ezer forintra kerekítettük. Ha a jelenleg dolgozó 24 brigád 240 tagja és az ezután alakuló kollektívák továbbra. is> az eddigihez hasonló módon vesznek, részt a termelés-' ben. bízunk ,abban, hogy a VI. ötéves terv utolsó évében nem a tervezett 207 millió, hanem még ennél is magasabb lesz az árbevételünk — mondta befejezésül Szivák Gyula, a szövetkezet elnöke. O. L.
